<div dir="ltr">Henrik császár után kapta a nevét Szt. István király másodszülött fia, Imre herceg. Az első fiút, aki korán meghalt, Ottónak hívták, III. Ottó császár után. Az Imre név a Henrik név magyarországi változata. Üdv </div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Emoke Greschik <<a href="mailto:greschem@gmail.com">greschem@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2021. júl. 13., K, 8:04):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr">
<h1>Szent Henrik király</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura" target="_blank">Kultúra</a> – 2021. július 13., kedd | 10:49<div> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-henrik</a></div></div><div><a rel="lightbox['g1832']"><span title="6 kép a galériában, kattintson!"></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">II.
Henrik (973–1024), akit <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a német-római császárok</span> közül egyedül avattak
szentté, István királyunk feleségének, Gizellának a testvére volt.
</span>Halálának emléknapján, július 13-án ünnepli őt az Egyház.</h3><div><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Henrik
bajor herceget a hildesheimi katedrális iskolájában tanították és
készítették a papságra</b></span>. Amikor a császár visszaadta atyjának a
hercegséget, visszakerült hazájába; tanulmányait Regensburgi Szent
Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>995-ben atyja, </b><b>Civakodó
Henrik halála után </b><b>átvette a hercegség vezetését. Legsürgősebb
feladatának azt tekintette, hogy a lehanyatló<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> kolostori életet a bencés
regula szigorú szellemében megújítsa</span>, és ezt – az érintett kolostorok és
a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére – <span style="background-color:rgb(255,242,204)">végre is hajtotta. </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">
</span>Császársága idején is <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira.
Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan
és oly nagy területen a birodalomban.</b></span></p>
<p></p>
<p>„Az Úr megtestesülésének 1001., a Város alapításának 1752. évében,
amikor III. Ottó Rómában elhunyt, s megüresedett a birodalom trónusa,
császárt választottak. Isteni intésre mindenki arra szavazott, akit
akkoriban a birodalomban a leghatalmasabbnak tartottak. Abban az időben
ugyanis egy bajor herceg, név szerint Henrik, aki fia volt ugyanazon nép
Henrik nevű hercegének, kinek idejében Szent Wolfgang volt a
regensburgiak püspöke, mind jóságával, mind királyhoz illő nemességével
kitűnt, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>híres volt emelkedett erkölcséről. A bölcsesség kezdetét, az
Úrnak félelmét (Sir 1,16) tökéletesen követte, mivel minden tudománnyal
teljes volt, és tiszta hitével és cselekedeteivel egész lényében
katolikus volt</b></span>” – olvasható Jacobus de Voragine <em>Legenda Aurea</em>
című művében... Henrik herceg ekkor huszonkilenc éves volt. Sikerült
egymás után megnyernie a választó hercegeket, így megválasztották és
megkoronázták. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet harc nélkül, de ő
oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap múltán az
egész birodalom elfogadta császárának. Higgadt, tárgyilagos politikával
tudta biztosítani, hogy megmaradjon a birodalom egysége.</b></span></p>
<p>„Isten legszentebb szolgája, Henrik tehát királlyá kenetvén, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem
</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>elégedett meg földi királyságának gondjaiva</b></span>l – írja Jacobus de Voragine.
–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Úgy döntött, serénykedni fog, hogy a legfőbb Királytól, kinek
szolgálatában kell uralkodnia, elnyerje a halhatatlanság koronáját.</b></span>” <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
legnagyobb figyelmet fordította a vallás gyakorlásának kiterjesztésére,
az Egyházat birtokokkal és számtalan kegytárggyal gyarapította. </b></span>A
püspöki székhelyeket is – így Hildesheimet, Magdeburgot, Strasburgot,
Meissent és Merseburgot, amelyeket a szomszédos szlávok barbár
kegyetlenséggel feldúltak – helyreállította, és mind ezeknek, mind
királysága más püspökségeinek birtokok és kegytárgyak formájában
számtalan adományt juttatott.</p>
<p></p>
<p>A szívós célratörés volt egyik legjellemzőbb vonása. Bármilyen
áldásos volt is II. Henrik császár uralkodása a birodalom gyarapodását
tekintve, nem emiatt tiszteljük a szentek sorában, hanem mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>uralkodói
hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait, s
példaértékű volt hite és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>bánatra való készsége</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Amellett, hogy az
uralkodó, nagyon reális politikus volt és a birodalom érdekeit állandóan
szem előtt tartotta; <span style="background-color:rgb(255,242,204)">egyházi alapításai mélységes hitében és
egyházhűségében, valamint annak a feladatnak a felismerésében
gyökereztek, amelyet szerinte az Egyháznak</span> a világban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">be kell töltenie</span>.</b></span> A
merseburgi püspökség 1004-ben történt újjáalapítása <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megnyitotta az utat
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">a szlávok</span> misszionálása előtt.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Legkedvesebb alapítása, a bambergi püspökség is missziós rendeltetésű
volt; </b></span>a székesegyházat 1012. május 6-án szentelték fel a Boldogságos
Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolfejedelmek, valamint Szent György
és Szent Kilián tiszteletére. Bambergben két kolostor is Henriknek
köszönheti létrejöttét: a Szent István vértanú-templom fölszentelésekor,
1020-ban a császár személyesen fogadhatta Bambergben VIII. Benedek
pápát, és a húsvétot a pápával együtt ünnepelhette a dómban. Ez volt
Henrik uralkodásának egyik csúcspontja.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Utolsó alapítólevelében,
amellyel a fuldai kolostort alapította, ezt írta: „Kötelességünk, hogy
az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére
fordítsuk.”</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g1832']"><img style="display: block; margin: auto;" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=1832&v=0&p=1&img=c_henrik4.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mindezen uralkodói tevékenységét </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>gyenge egészségű, törékeny emberi
testben </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hajtotta végre Henrik. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága
gyermektelen maradt. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten
akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra
hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”,</b></span> ahogy a bambergi
alapítólevélben írja.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1024. július 13-án halt meg,</b></span> a Göttingen melletti gronai császári
palotában, hosszú betegség után. Holttestét Bambergbe vitték, és a
dómban temették el. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Felesége, Kunigunda később mellette kapott
nyugvóhelyet.</b></span></p>
<p></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>III. Jenő pápa 1146. március 12-én szentté avatta.</b></span> Ünnepét 1631-ben
vették fel a római naptárba, önálló ünneppé 1668-ban lett, július 15-i
dátummal. 1969-ben áthelyezték halála napjára, július 13-ra.</p>
<p><strong>Forrás:</strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete</em></strong><br><em><strong>Magyar katolikus lexikon</strong></em></p></div>
</div>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>