<div dir="ltr">
<div class="gmail-cikkcim">
<h1 class="gmail-node-title"><span>Mivel lehet kárpótolni valakit egy elvett életért, rengeteg megaláztatásért?</span>
</h1>
</div>
<div class="gmail-col">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-author gmail-field--type-entity-reference gmail-field--label-hidden gmail-field--items">
<div class="gmail-field--item"><a href="https://kepmas.hu/hu/bodonovich-agnes" hreflang="hu">Bodonovich Ágnes</a></div>
</div>
<div class="gmail-created">2021. 06. 24.</div>
</div>
<div class="gmail-col gmail-d-flex gmail-justify-content-end">
<span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_copy_link" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#copy_link" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_link" style="background-color:rgb(1,102,255);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span></div><div><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_pinterest" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#pinterest" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label"></span></a><a class="gmail-a2a_button_twitter" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#twitter" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_twitter" style="background-color:rgb(85,172,238);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><a href="https://kepmas.hu/hu/mivel-lehet-karpotolni-valakit-egy-elvett-eletert-rengeteg-megalaztatasert?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=815041-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20069%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20069">https://kepmas.hu/hu/mivel-lehet-karpotolni-valakit-egy-elvett-eletert-rengeteg-megalaztatasert?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=815041-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20069%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20069</a></div><div><strong><br></strong></div><div><strong>Valami
borzalmas dolog, amely édesapám családjával történt, amelyről nem
kérdezünk és idegenek előtt nem is beszélünk – ennyit tudtam
kisgyermekkoromban arról a szóról, hogy <em>kitelepítés</em>, amelyet
gyakran hallottam otthon, főleg nagymamám szájából. Ott volt ez a szó
családunk szókészletében, de valami homály, fájdalom, keserűség övezte. </strong></div><div><div class="gmail-field gmail-field--name-field-lead gmail-field--type-text-long gmail-field--label-hidden gmail-field--item">
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-highlighted-image gmail-field--type-entity-reference gmail-field--label-hidden gmail-field--item">
<div class="gmail-media-content">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-media-image gmail-field--type-image gmail-field--label-hidden gmail-field--item"> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/article/public/media/image/2021/06/23/kitelepites_1.jpg?itok=q7uE0B5x" alt="kitelepítés" width="850" height="580">
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-caption gmail-field--type-string gmail-field--label-hidden gmail-field--item">Egy budapesti család 1950-ben - Kép: Fortepan, Miklós Lajos</div>
</div>
</div>
<div>
<div class="gmail-banner-container">
<div class="gmail-banner-container-table">
<div class="gmail-banner-container-row">
<div class="gmail-banner-container-cell">
<div id="gmail-zone5307851" class="gmail-goAdverticum gmail-goa-embedded"><div style=""><span style="display:block;color:rgb(128,128,128);font-weight:normal;font-style:normal;font-size:10px">hirdetés</span></div></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-body gmail-field--type-entity-reference-revisions gmail-field--label-hidden gmail-field--items">
<div class="gmail-field--item"> <div class="gmail-paragraph gmail-paragraph--7345 gmail-paragraph--type--text gmail-paragraph--view-mode--default">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-body gmail-field--type-text-with-summary gmail-field--label-hidden gmail-field--item"><p style="text-align:justify;margin-bottom:11px">Tíz-egynéhány
éves lehettem, túl voltunk a rendszerváltáson, amikor édesapám
elkezdett mesélni nekünk a kitelepítésről, amelyről sehol soha senkinek
nem volt szabad beszélnie, még akkor sem, ha kérdezték. Ezt minden
kitelepített gyermek hamar megtanulta, és tartotta is magát hozzá
egészen a rendszerváltásig. Utána már lehetett nyíltan beszélni a
kommunizmus alatt elszenvedett sérelmekről, megaláztatásokról,
megbélyegzésről. A kitelepítés nagyszüleim életét, karrierjét derékba
törte, édesapám azonban nem hitte el, hogy neki felnőttként nem lehet
jobb sorsa, és nem változtathat a múlton. Küzdött, hogy saját
családjának, nekünk, gyermekeinek olyan életünk lehessen, amely neki is
megadatott volna, ha 1951 júniusában nem kapja kézhez a velük együtt élő
nyugalmazott őrnagy keresztapja a rövid határozatot, miszerint <em>„Budapest
területéről kitelepítem az önnel egy háztartásban élőkkel együtt,
tartózkodási helyének Füzesgyarmatot jelölöm ki. Ottani elhelyezéséről a
helyi tanács gondoskodik”.</em></p>
<blockquote>
<p>Mindössze pár sor volt jogszabályi hivatkozással, amely aztán egy életre megbélyegezte a családot.</p>
</blockquote>
<p>Nagyszüleim mélyen hívő, nyelveket beszélő, magasan kvalifikált
emberek voltak. Nagyapám jogász végzettségű katonatiszt (százados) volt.
A II. világháborúban amerikai fogságba esett Németországban. 1946-ban
hazatért és nyugdíjba vonult. Onnantól kezdve a XI. kerületi karitászt
vezette, a háború utáni években naponta többszáz ember élelmezéséről
gondoskodott. Nagymamám magyar-német szakon végzett, irodalomból
doktorált. A Kultuszminisztériumban dolgozott, majd miután
felrobbantották a hidakat Budapesten, és bizonytalanná vált a munkába
járása, főnöke segítségével áthelyezték a Műegyetem könyvtárába. Életük,
tudásuk alapján nagyra hivatott emberek voltak, de mások szemében
nemkívánatosak.</p>
<p>Édesapám mindössze másfél éves volt, amikor a XI. kerületből
szüleivel, keresztszüleivel és hároméves bátyjával kitelepítették.
Édesanyja akkor várta harmadik fiát, már a hetedik hónapban volt.
Bártfai utcai lakásukat a Fehérvári úti rendelőintézet párttitkárának
utalták ki. Rajtuk kívül mintegy tizenháromezer budapesti családot
telepítettek vidékre az „osztályigazság” érvényesítése és a
„lakáshelyzet” javítása érdekében. Mivel pontosan meg volt határozva,
mennyi csomagot vihetnek magukkal, ingóságaik jórészét családtagoknak,
ismerőseiknek adták megőrzésre. „Szállítóik”, akik összeszedték a
családokat, hajnalban érkeztek, hogy senki se lássa a városon áthaladó
teherautókat. Vagonokba zsúfolták őket, és megkezdték a több órás
„utazást” a kánikulában, mit sem sejtve arról, mi vár rájuk
Füzesgyarmaton. Édesapám mindmáig emlékszik, milyen orrfacsaró bűz
terjengett a vagonban, miképpen keveredett az izzadtság és a vizelet
szaga a nyári melegben. Az ablakokat ugyanis nem volt szabad leengedni,
nehogy bárki meglássa, hogy nem rakományt, hanem embereket szállít a
vonat. Kisgyermekek és idősek egyaránt sírtak. Füzesgyarmatra érkezve
kezdetét vette megaláztatásuk.</p>
<blockquote>
<p>A helyiek csak „a pestiek”-ként emlegették őket, akiket úgymond a
nyakukba varrtak, akiknek elszállásolásáról gondoskodniuk kellett,
akiktől „tartani kellett”, mert elveszik tőlük azt a kicsit is, ami
nekik adatott.</p>
</blockquote>
<p>Amikor kenyérért álltak sorban, gyakran elküldték őket, hogy nekik
úgysem jut. Sokszor néhány helyi jóindulatán múlott, hogy volt mit
enniük. Édesapáméknak nemegyszer a szomszédasszony hozott kenyeret
sötétedés után. A helyi katolikus közösség befogadta a Pestről
érkezőket, a kitelepítettek jórésze járt is templomba. A plébános,
amiben tudta, segítette őket, kérte a híveket, hogy akinek van tehene,
és tudna tejet adni a kitelepített gyerekeknek, szóljon. Többen
jelentkeztek.</p>
<div class="gmail-align-center embedded-entity">
<div class="gmail-media-content">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-media-image gmail-field--type-image gmail-field--label-visually_hidden">
<div class="gmail-field--label gmail-sr-only">Kép</div>
<div class="gmail-field--item"> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2021/06/29/kitelepites_2_2.jpg?itok=6AkP2XQV" alt="kitelepítés" width="700" height="466">
</div>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-caption gmail-field--type-string gmail-field--label-hidden gmail-field--item">Kép: Fortepan, Kovács Márton Ernő (1949)</div>
</div>
</div>
<p>Nagyapámnak, mint a legtöbb kitelepítettnek, napszámosként
megaláztatások közepette kellett dolgoznia a helyi erdőgazdaságban. Ez
azonban teljes mértékben ellentmondott a kitelepítés jogszabályának,
amely szerint mindenkinek végzettségének megfelelő munkát kell
biztosítani határozott időtartamra, utána pedig visszatérhet eredeti
állásába. Már a kitelepítés előtt sem volt egészséges, Basedow-kórban
szenvedett, és kihullott a haja, miután átesett a tífuszon a háborúban.
Füzesgyarmaton a kemény fizikai munkától rosszabbra fordult az állapota,
kórházba kellett vinni. Mivel a kitelepítettek nem hagyhatták el a
települést, külön kérvényezni kellett, hogy Debrecenbe szállíthassák.
Hónapokig feküdt ott kórházban. Nagymamám egyedül maradt az újszülöttel
és két nagyobb fiával. Hogy könnyítsenek helyzetén, édesapámat magukhoz
vették keresztszülei, akiket egy özvegyasszony házának kamrájában
szállásoltak el. Ennek udvarára mindmáig emlékszik apukám, ötven évvel
később is megtalálta, amikor újra Füzesgyarmaton járt. Keresztapja
rúdból nyújtót csinált neki, hogy tornázni tudjon, legyen valami játéka.
Az udvaron kívül néhány emlékképe maradt csupán a kitelepítésről,
például hogy édesanyja kötélen húzta fel a vizet a kútból, mert nem volt
tekerője, és petróleumnál főzött nekik.</p>
<blockquote>
<p>Arra is tisztán emlékszik, hogy el akarták vinni az ágyukat, mert nem
jegyeztek békekölcsönt. A többit csak szülei, keresztszülei
elbeszéléseiből tudja.</p>
</blockquote>
<p>Néhány hónappal a kitelepítés után elterjedt a hír, hogy azért a
Tiszántúlra vitték a családokat, hogy tovább szállítsák őket Szibériába.
Többen össze is pakolták holmijukat, és vártak. Édesapámat
keresztszülei visszaadták szüleinek, mert nem tudták, mi vár rájuk
Szibériában, úgy gondolták, jobb, ha velük van. Végül nem vitték el
őket, az okát egy rendőr árulta el: <em>„Tudják, miért nem vitték el
magukat? Mert a kitelepítettek között zsidók is vannak, és a nemzetközi
zsidószervezet tiltakozott.”</em> Nem egy olyan volt köztük, akit annak
ellenére telepítettek ki, hogy már megjárta Auschwitzot is. Amikor
vagonokra pakolták őket, egy öregember magára tűzte a sárga csillagot,
őt nem tették fel, helyette elvitte az ÁVO. Ezt is csak úgy hallotta
édesapám, mint azt is, hogy akadtak olyanok, akik az öngyilkosságot
fontolgatták a kitelepítésben, annyira nehezen viselték a
megaláztatásokat: <em>„Bárcsak lenne itt egy magas torony, amiről le lehetne ugrani”</em> – mondta egyszer a keresztanyjának valaki. <em>„Csak nem szerzed meg nekik azt az örömöt?!”</em> – válaszolta neki.</p>
<p>A II. világháború után Európa rádöbbent, micsoda embertelenségek
történtek a munkatáborokban, koncentrációs táborokban. Utána soha többet
nem fordulhatott elő hasonló bűntett Nyugat-Európában. Ezzel szemben
Kelet-Európában a bolsevizmusban tovább élt az az embertelen rendszer,
amely azokat is sújtotta, akiket a fasizmus idején deportáltak.</p>
<p>1953-ban, amikor <em>Nagy Imre</em> lett a miniszterelnök, felszámolták a recski munkatábort, és a kitelepítettek is elhagyhatták a számukra kijelölt települést.</p>
<blockquote>
<p>Arra, ami ezután jött, senki sem számított: minden joguktól
megfosztották őket, másodrendű állampolgárként kellett élniük. Nemhogy
eredeti állásukba nem térhettek vissza, végzettségüknek megfelelő munkát
sem kaptak többé.</p>
</blockquote>
<p>Úgy tekintettek rájuk, mint a háborús bűnösökre. Megbélyegezték őket, sőt bűntudatot is keltettek bennük: <em>„Biztos
azért telepítették ki őket, mert valami nagy bűnt követtek el! Biztos
népnyúzók voltak, és harcoltak a Szovjetunió ellen, vagy azért, mert
gazdagok voltak!”</em> <a name="_Hlk74686772" id="gmail-_Hlk74686772" target="_blank">–</a> hajtogatták. Még 2010 után is több olyan emberrel találkozott édesapám, akik hasonlóan vélekedtek a kitelepítettekről.</p>
<p>1953-ban a kitelepítettek a főváros kivételével bárhova mehettek, ám
lakhatásukról maguknak kellett gondoskodniuk. Jelentős részük Budapest
környéki településen (Pomázon, Érden, Vecsésen, Törökbálinton, Budaörsön
stb.) keresett magának otthont: kiadó szobát vagy hétvégi házat.
Nagyszüleim először Vecsésre mentek, egy idős asszony szobáját vették
ki. Többször próbáltak végzettségüknek megfelelő munkát találni, de
mondvacsinált indokkal mindig elutasították őket: <em>„Most nincs üresedés, de ha lesz, önt értesítjük először”</em>
– hazudták nekik. A kitelepítés olyan bélyeg volt, amelyet sehogy sem
tudtak lemosni magukról, munkakönyvükben szerepelt Füzesgyarmat és az,
hogy budapesti állásukat „önként adták fel”. Nagymamám a Belvárosi
Kávéházban helyezkedett el takarító és vécés néniként, nagypapám pedig a
Ganz-MÁVAG-ban talált munkát: <em>„Jogi diplomája van, katonatiszt volt, jó lesz segédmunkásnak!”</em>
Mivel sokat betegeskedett, végül csak öltözőőri állást kapott.
Megmaradt ingóságaikat eladták, és a kapott összegből Érd-Ilkamajorban
tudtak venni egy vályogszerszámkamrát, amelynek ablaka sem volt.
Apukámat és testvéreit beíratták az óvodába, ahonnan néhány héten belül,
az óvodavezető távollétében eltanácsolták őket, mivel a szülők
felháborodtak, hogy kitelepített gyerekek is járnak óvodába. Az
óvodavezető aztán kiállt mellettük, és visszaengedte őket: <em>„Rendes gyerekek, nincs rájuk panasz, megérdemlik, hogy óvodába járjanak!”</em></p>
<div class="gmail-align-center embedded-entity">
<div class="gmail-media-content">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-media-image gmail-field--type-image gmail-field--label-visually_hidden">
<div class="gmail-field--label gmail-sr-only">Kép</div>
<div class="gmail-field--item"> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2021/06/29/kitelepites_3_2.jpg?itok=5XqmUqgt" alt="kitelepítés" width="700" height="466">
</div>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-caption gmail-field--type-string gmail-field--label-hidden gmail-field--item">Kép: Fortepan (1952)</div>
</div>
</div>
<p>Nagymamám egy idő után a jobb fizetés reményében a Lágymányosi
Dohánygyárban helyezkedett el, először takarítónőként, majd
gépmunkásként dolgozott. Nap mint nap Bártfai utcai lakásuk előtt ment
el, amely korábbi boldog életükre emlékeztette. A dohánygyárban pár év
alatt teljesen tönkrement a tüdeje, többször feküdt
mellhártyagyulladással. Majd negyven-egynéhány évesen 75%-os rokkantnak
nyilvánították, és leszázalékolták.</p>
<blockquote>
<p>Nagyszüleim minden este imádkoztak, hogy a Jóisten adja vissza
korábbi életüket, lakásukat, állásukat. Aztán szép lassan elmaradtak
ezek az imák, nem kértek már semmit, csak azt, hogy a kitelepítésnél ne
jöjjön rosszabb.</p>
</blockquote>
<p>Beletörődtek abba, hogy nekik nincs más út, lehetőség, nekik csak ez jutott. <a name="_Hlk74682148" id="gmail-_Hlk74682148" target="_blank"></a>Azt
hitték, gyermekeiknek sem lesz jobb életük, gondolni sem mertek arra,
hogy továbbtanuljanak, arra próbálták rábeszélni őket, hogy érettségi
után gyárban helyezkedjenek el, és örüljenek, ha van munkájuk. Édesapám
viszont nem adta fel álmát, jogi egyetemre akart menni. Munka mellett
éjszaka készült a felvételire, majd többszöri elutasítás után felvették.</p>
<p>Nagyszüleimnek egészen a rendszerváltásig kellett várniuk, hogy
elismerjék a velük szemben elkövetett jogtalanságot, embertelenséget, de
az ő életükön ez már nem változtatott semmit. Megkapták-e a jogos
kárpótlást? Amennyiben egyszeri ötvenezer forinttal lehet kárpótolni
valakit egy elvett lakásért, állásért, jogfosztottságért,
megaláztatásért, megbélyegzésért – akkor igen.</p>
<p>Édesapám kitartásának, szorgalmának köszönhetően elvégezte az
egyetemet. Közben – ösztöndíja kiegészítésére – alkalmi munkákat
vállalt, hogy nyugdíjas szüleit ne terhelje. A rendszerváltás után
ügyvéd lett, és hetven évvel a kitelepítés után a Magyar Érdemrend
lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. Szüleit ugyan
tönkretette az akkori rendszer, de őt már nem tudta egy életre
megsemmisíteni, megbélyegezni. Talán ez az igazi elégtétel az egész
családnak…</p>
</div>
</div>
</div></div></div>
</div>