<div dir="ltr"><div>
<div class="gmail-img"><span><br></span></div><div class="gmail-img">
Nyitókép: életkép a német gyarmatosítás idejéből
<span>
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210622_muncheni_szivarvany_nemetorszag">Müncheni szivárvány – a németek esete a gyarmatosítással</a></h1>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2021. június 22. 7:40</div><div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210622_muncheni_szivarvany_nemetorszag">https://mandiner.hu/cikk/20210622_muncheni_szivarvany_nemetorszag</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto">
<span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Kohán Mátyás</span>
<br><span><a class="gmail-count">Mandiner</a></span></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
A történelem már háromszor a németek arcába vágta, hogy szörnyen
ügyetlen gyarmatosítók. De ők azért csak próbálkoznak tovább.</div>
<div class="gmail-text">
<p>Amikor Németországból megindul hazánk felé egy-egy újabb
hadosztálynyi felemelt mutatóujj, mindig elgondolkozom rajta, milyen jó
szándékkal is van irántuk a történelem.</p>
<div class="gmail-keretes">Mindig gyorsan a tudomásukra hozza, ha rossz úton járnak.</div>
<p>De ők valahogy soha, soha, soha nem tanulnak belőle.</p>
<p>Amikor az újdonsült Német Birodalom az 1880-as években először
kísérletezett gyarmatosítással a mai Togóban, Kamerunban, Tanzániában és
Namíbiában, a gyarmat már annyira nem volt menő dolog. A franciák,
angolok, spanyolok és portugálok már régi motorosok voltak, több száz
évet lehúztak már az afrikaiak, dél-amerikaiak és dél-ázsiaiak nyakán,
megvoltak a praktikáik, kiépült az üzleti modell, fel volt osztva a
világ. Nem várta tárt karokkal az új belépőket a gyarmatpiac.</p>
<p>Otto von Bismarck Németországán kívül egyedül II. Lipót belga
királynak volt olyan kiváló ütemérzéke, hogy épp a 19. század végén vett
magántulajdonába bő kétmillió négyzetkilométert Kongó gazdag földjéből,
és oly sikeresen sanyargatta az ottaniakat, hogy garázdálkodásának
huszonhárom éve alatt kiirtotta a lakosság felét, s személyes varázsa
azóta is elhomályosítja a legvérmesebb angol helytartókat, ha az a
kérdés, ki tette tönkre a legjobban ebül szerzett gyarmatait. Szóval nem
volt jó a csillagállás a 19. század végén ahhoz, hogy az ember új
gyarmati kalandba kezdjen Afrikában.</p>
<p>A németeknek sem volt könnyű, egyre-másra lázadtak fel ellenük a
gyarmatok. A legdurvább történet talán a namíbiai hereróké és namáké –
ők a 20. század első éveiben mentek neki német gyarmattartóiknak, a
németek pedig a nézeteltérést egy négyéves háborúban látták jónak
rendezni, melynek során a hererók 80, a namák 40 százalékát kiirtották.</p>
<p>És ez még a konszolidált császári Németország volt, az ezer
frigyesvilmos álmos birodalma, nem a hitleri rémállam. Egy szó, mint
száz: pocsék gyarmattartók voltak. A történelem harminc évig hagyta őket
homokozni. Aztán megelégelte, és lecsapott, az első világháború után
Németország mindent elveszített, a jóval tehetségesebb angolok és
franciák pedig boldogan üzemeltették még pár évtizedig a gyarmataikat.</p>
<p>A második német gyarmatosítás keretében a hitleri Németország
lengyel, ukrán, orosz és belarusz földekre pályázott, és a fejébe vett
egy gyilkos ideológiát. Horthy Miklós távollétében gyakorlatilag
lerohanta magyar szövetségesét, pusztán ideologikus okokból zsidókat
irtott, a történelem pedig 1945-re úgy fejbekólintotta, hogy a fal adta a
másikat.</p>
<p>Az országból először szép nagy darabokat nyestek le, aztán kettévágták, és Németország évtizedeken át nem tudott kikecmeregni
abból a maró, lúgos szégyenből, amit pár évnyi felelőtlen
ideologizálással a saját fejükre hoztak.</p>
<p>Amikor pedig az újraegyesült Németország harmadszorra már csak saját
magát szerette volna az Elbától keletre gyarmatosítani, NSZK-s káderekre
cserélve le jóformán az egész akkori NDK-s elitet, az új szövetségi
államok gyorsan visszakergették a Checkpoint Charlie-n túlra a
gyarmatosítókat, és azóta is kitűnően elszavazgatnak a német politikai
élet két szélsőségére, a Balpártra és az AfD-re, lassan harminc éve mit
sem törődve az ország nyugati részében tapasztalható politikai
trendekkel.</p>
<p>Németországnak a gyarmatosításhoz oly mértékben nem adatott semmiféle
tehetség, hogy még a saját maga gyarmata se lenne szívesen. </p>
<p>De ők azért csak próbálkoznak tovább, újra meg újra. Minden trendre
felülnek, amit az Egyesült Államok demokrata elitje a kulturális
gyarmatosítás kézikönyvéből felolvas nekik, és megrendíthetetlen hittel
képzelik a gyarmatuknak kis hazánkat, mert hiszen ők megvettek minket
audis állásokkal és EU-s pénzekkel, csókolom. Amikor a Fideszt épp divat
utálni az európai jobboldali térben, természetesen Markus Söder bajor
miniszterelnök a Prinz-Carl-Palaisból utánunk kurjantja, hogy nem is
vagyunk kereszténydemokraták, majd jó német szokás szerint a következő
vasárnap se megy templomba. Amikor az izraeli-palesztin háború ezredik
felvonásában Magyarország kiáll Izrael mellett, esetleg nem írja alá a
hetvenkettedik tartalmatlan Kína-ellenes aggodalmi nyilatkozatot, Heiko
Maas külügyminiszter a Werderscher Marktról rejtjeles üzenetet küld,
hogy eszébe jutott felszámolni az európai tanácsi vétót, miközben
pontosan tudja, hogy a vétó felszámolása csak alapszerződés-módosítással
elképzelhető, amit természetesen meg lehet vétózni. És amikor az
LMBTQ-lobbi a nyugati politikusok fülébe súgja, hogy Magyarországon
kitört a melegellenes diszkrimináció, mert nem lehet 18 év alattiakat
nemi szervek kiműtéséről okítani, természetesen Dieter Reiter müncheni
főpolgármester is megizeni az Új Városháza erkélyéről, hogy
szivárványszínű Allianz Arenával kell móresre tanítani a homofób
magyarokat, miközben pontosan tudja, hogy egyrészt semmi köze a magyar belpolitikához;</p>
<p>másrészt kultúrember horogkeresztet, BLM-öklöt, Árpád-sávos címert,
vörös csillagot vagy bármi egyéb politikai szimbólumot sem iktat
sportesemények díszletébe, harmadrészt az UEFA szabályaival az igénye
betű szerint ellenkezik.</p>
<p>Ezt mind tudja: tudja, hogy amit akar, azt nem lehet, de azért felül a vonatra, mert nagyon-nagyon szeretne gyarmatot.</p>
<p>Afrika a 20. század elején, Európa 1945-ben, Kelet-Németország
1990-ben mondta bele a német nagyhatalmi álmok dédelgetőinek szemébe,
hogy aki pocsékul gyarmatosít, az inkább ne gyarmatosítson. Minden német
gyarmati törekvés pofáraesésre van predesztinálva – alapuljon az Afrika
kisemmizésén, az árja felsőbbrendűségen, a kapitalista gőgön vagy a
szivárványos agymosáson.</p>
<p>A németeket a történelem – jóakaratú, bölcs tanító lévén – mindig
időben pofán vágja, ha gyarmatosításba kezdenek. Az UEFA-nak
köszönhetően szerencsére most is sikerült. Csak az a baj, hogy úgysem
tanulnak belőle.</p>
<div class="gmail-keretes">A világnak még soha semmi java nem származott abból, ha a németek valami nagy eszme mentén kulturális gyarmatosításba kezdtek.</div>
<p>A világnak mindig abból származott java, ha a németek leültek szépen
az asztalhoz, és exportálható csodákat szerkesztettek. Németország
rendeltetésellenes működésének köszönhetjük a hererók kiirtását,
Hitlert, az I. világháborút és az azt lezáró békeszerződéseket, a
holokausztot, aztán Szálasit, az NDK-t, a Stasit, a kelet- és
nyugatnémetek végletes megosztottságát – és a 2015-ös migránskáoszt is.</p>
<p>Németország rendeltetésszerű működéséből meg E46-os BMW születik,
Bosch porlasztó, Lange und Söhne óra, Lemförder lengőkar, Sennheiser
mikrofon és Bittburger sör.</p>
<p>Nem olyan nehéz eldönteni, mivel érdemes Németországnak foglalkoznia.</p>
<p>De nem baj, liebe Freunde, tessék csak hergelni a magyar szurkolókat.
A franciák ellen már bizonyítást nyert, hogy egyáltalán nem árt a
játékunknak némi történelmi frusztráció. Él még a magyarok Istene – ha
kísérted, bírjál is el vele!<br>
</p></div></div></div>
</div><div><br></div></div>