<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Életem ajándéka – Szubjektív sorok Mádl Ferenc halálának 10. évfordulóján Korzenszky Richárdtól</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2021. május 29., szombat | 10:57<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/eletem-ajandeka-szubjektiv-sorok-madl-ferenc-halalanak-10-evfordulojan-korzenszky-richardtol">https://www.magyarkurir.hu/hirek/eletem-ajandeka-szubjektiv-sorok-madl-ferenc-halalanak-10-evfordulojan-korzenszky-richardtol</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g114405']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114405&v=0&img=c_24.jpg" style="margin-right: 0px;" width="495" height="396"><span class="gmail-galcount" title="2 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 2</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Mádl
Ferenc akadémikus, egyetemi tanár, jogtudós, politikus, korábbi
köztársasági elnök halálának 10. évfordulója van. Korzenszky Richárd OSB
emeritus tihanyi perjel emlékező írását adjuk közre.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>Életem
nagy ajándékának tartom, hogy Mádl Ferencnek egy időben munkatársa
lehettem. Megismerhettem egy embert – nem a professzort, nem a
minisztert, nem a későbbi köztársasági elnököt, hanem</p>
<blockquote>
<p>az embert, akire fel tudtam nézni, és akire most, tíz évvel a halála után is tisztelettel emlékezem. </p>
</blockquote>
<p>Először a liftben találkoztam vele a „Szürke ház”-ban, a Szalay
utcában, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. 1991-et írtunk. Ő
kiszállt a másodikon, én mentem tovább az ötödikre, ahol az én szobám
volt. Tárca nélküli miniszter, nemzetközi jogász, ő tárgyal
Bős-Nagymaros-ügyben is. Kezében egy aktatáska, valami intéznivalója
lehetett a házban. Miért szólítanám meg, hiszen csak képről ismerem, s
nem tudom, ő látott-e engem valahol. </p>
<p>Miután ő lett az oktatásügy felelőse, sokszor találkoztunk.
Előfordult, hogy egy kollégával késő délután bonyolult ügyet
tárgyaltunk, s megszólalt a telefon, majd feljött, hogy lássa, kik azok,
akik még ilyenkor is benn vannak a hivatalban. (Ő általában nagyon
sokáig bent volt.) </p>
<p>Élmény volt részt venni a Nemzeti alaptanterv alapelveinek
kidolgozásában. Nem volt nagy a csoport, amelyik ezzel foglalkozott.
Igazi szellemi felfedezőútnak lehettem részese mindazokkal, akik együtt
dolgoztak ezen. Mádl Ferenc, hogy tudja, miről beszélünk, s hogy majd ő
vezethesse a vitánkat, napról napra többet olvasott neveléselméletről,
antropológiáról, s hamarosan többet tudott mindannyiunknál. </p>
<p>Amikor 1994 tavaszán, a kormányváltás előtt arról volt szó, hogy
Tihanyba megyek, a következőt mondta nekem: „Örülj, hogy oda kerülsz.
Szent helye a magyarságnak.” </p>
<blockquote>
<p>Olyan ember volt, aki számára létezett a szent, és aki számára létezett a magyarság. </p>
</blockquote>
<p>Sosem vonakodott a munkától. Szerette az igazságot, távol állt tőle a
gonoszság. Szerette a szépet: a Balaton-felvidék dombjait, a Balaton
vizén tükröződő felhőket. Sokszor néztük a szemben lévő partot. </p>
<p>Tudta, hogy mennyire fontos a család: az otthon, a testvérek. Az az
ember volt, aki – bár bejárta a világot – tudta, hogy itt, ez az ország a
mi hazánk. Tudta, hogy nem urai, hanem felelősei vagyunk ennek a
világnak. </p>
<p>Tudta, mit jelent elfogadni a másik embert: megtanulta ezt otthon, a
szülőktől. Tudta, hogy európai látókörre van szükség és biztos
ismeretekre: megtanulta ezt piarista tanáraitól. És a kérdésre – „E szűk
határú lét-e mindenem?” – tudta a választ a hit ajándékából. </p>
<p>Éjszakába nyúló megbeszélésekre emlékezem, amikor arra kerestük a
választ, hogyan lehet emberképet fölvázolni, amit lehetőleg mindenki el
tud fogadni.</p>
<blockquote>
<p>Tudta, hogy az ember ajándékba kapta az életét. Az élet lehetőség. A talentum pedig felelősség.</p>
</blockquote>
<p>Tudatosan élt. Képes volt a megismerésre. Elszánt akarattal
rendelkezett. Kérdezett és válaszolt. Odafigyelt. Foglalkoztatták az
élet nagy kérdései. Tudott különbséget tenni igaz és hamis, jó és rossz,
rút és szép között. </p>
<blockquote>
<p>Hű volt az európaisághoz, hű volt a magyarsághoz, és hű volt a kereszténységhez.</p>
</blockquote>
<p>Hogyan gondolhattam volna ott a liftben, amikor első alkalommal
voltunk szótlanul kettesben, hogy majd később Tihanyban is sokszor
beszélgetünk? Nyári vasárnap délelőtt, amikor a templomlátogatók
sokasága lepi el az apátság előtti teret, vagy a Rege kávézó teraszán,
egy pohár sör és pogácsa mellett. S hogyan is gondolhattam volna, hogy
Mádl Ferenc köztársasági elnök lesz, és ő mondja az ünnepi beszédet azon
az ünnepségen, amelyet a Tihanyi Apátság alapításának 950.
évfordulójára rendezhettünk? </p>
<p><a title="" rel="lightbox['g114405']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114405&v=0&p=1&img=c_23.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Sokszor találkoztunk Tihanyban. Természetesen ült be a hívek közé
nyáridőben a vasárnapi misére. Örültek neki és feleségének a többiek: a
megélt emberi közösségnek ereje volt és ereje van. Vágyott a független
nyugalomra, tihanyi háza valamiképpen a gyermekkorát idézte vissza
számára. De nagyon rövid volt az idő, ami megadatott neki, hogy
szabadon, saját kedvtelésére mélyedjen el a tudományban. </p>
<blockquote>
<p>Ember, közvetlen ember tudott maradni. Ha nem feszélyezte a protokoll, tudott akár adomázni is.</p>
</blockquote>
<p>Hadd idézzek egy történetet tőle: „Képzeljétek, nálam járt Habsburg
Ottó. Jó társalgó, érdekes volt a beszélgetés. De már elmúlt másfél óra
is. Csak nem mondhatom neki, hogy »felséges úr, vége a fogadásnak«, vagy
valami hasonlót… Aztán gondoltam, hát, mégiscsak én vagyok a házigazda
itt ebben a házban: Örülök, hogy itt volt, hogy megtisztelt… Hát,
képzeljétek, hogy megkönnyebbült, hogy mehetett!” </p>
<p>Ott lehettem, amikor a nyolcvanadik születésnapján ünnepélyesen köszöntötték.<strong> </strong>Válasza
őszinte, tiszta, egyszerű. Köszönetet mond Istennek, szüleinek, falusi
templomainak, piarista tanárainak, európai egyetemi professzorainak,
Antall Józsefnek, munkatársainak. Végigsorolja életének fontosabb
állomásait. Olykor derűt fakaszt fanyar humorával. Így is zárja, látva a
mosolygó tekinteteket: „Ez jó mulatság volt.” Vastaps.</p>
<blockquote>
<p>Mindig jó volt látni mellette hű társát, feleségét, Dalma asszonyt,
aki sugárzó szerénységgel volt jelen, s aki szívén viselte sok-sok
rászoruló gyermek és ínséget szenvedő sorsát. </p>
</blockquote>
<p>Mádl Ferenc halálának híre Aszófőn ért, egy romtemplomnál, egy
fölemelő ünnepség után. A romtemplomok mindig arra figyelmeztetnek, hogy
újra kell kezdeni, s amit az ősök elkezdtek, folytatni kell. Biztos
alapra építeni, és bátran föltekinteni az égre. Délután a tihanyi
templom lélekharangja érte szólt. </p>
<p>Másnap a <em>Magyar Nemzetben</em> Kristóf Attila írja: „Vasárnap
van. Ragyogó tavasz végi nap. Ilyenkor szoktam találkozni a tihanyi
templomban Mádl Ferenccel és feleségével, Dalma asszonnyal. Most is
kerestem a padsorokban a két szép ősz fejet. Hiányoztak. Azt hittem,
azért, mert még nincs itt a nyár. Kora délután érkezett meg hozzám a
döbbenetes hír: Mádl Ferenc halott. Tizenhárom óra után néhány perccel
tért meg Teremtőjéhez, nyolcvanegyedik életévében.”</p>
<p>A mindenkori köztársasági elnök szilveszter éjjeli újévi köszöntőjére
oda szoktak figyelni az emberek. Felejthetetlen élményem: 2002-ben,
Szilveszter napján hivatalos voltam néhány más meghívottal, legyünk
együtt a szilveszteri vacsorán, s koccintsunk együtt az új esztendőre a
tihanyi kormányüdülőben, a Honthy-villában. Elénekeltük a <em>Himnuszt, </em>majd
meghallgattuk a köztársasági elnök, Mádl Ferenc ünnepi köszöntőjét. Ő
az egyik ajtófélfának támaszkodott, én a másiknak – és együtt
hallgattuk, amint a képernyőn keresztül üzen, bátorít, majd így fejezi
be: Isten áldja Magyarországot! </p>
<blockquote>
<p>Szükség volna, szükség van ma is arra, hogy legyenek, akik igaz
emberként Isten áldását tudják kérni erre a földre, erre az országra, a
mi hazánkra! Európában, Magyarországon.</p>
</blockquote>
<p><strong>Szerző: Korzenszky Richárd OSB</strong></p>
<p><strong>Fotó: Tihanyi Apátság</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p>
<p><em>Az írás</em></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>