<div dir="ltr">
<h1>Felemelő szolgálat – Riport papságról és készületről</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2021. május 16., vasárnap | 20:10</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/felemelo-szolgalat-riport-papsagrol-es-keszuletrol" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/felemelo-szolgalat-riport-papsagrol-es-keszuletrol</a><div><br></div></div><div><a rel="lightbox['g114051']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114051&v=1&img=c_AE6A8979-2.jpg"><span title="33 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 33</span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Egyházmegyéink
ezekben a hetekben várják azoknak a jelentkezését, akik hivatást
éreznek a papságra. </span>Az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben jártunk,
ahol hat egyházmegye papnövendékei készülnek az Egyház, a közösség
szolgálatára. A szemináriumban tett látogatásunk során megismerkedtünk
az intézménnyel, ahol azok élnek és tanulnak, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">akik Isten hívásának
követésére tették fel az életüket.</span></h3><div><p>Hol
élnek ők, és milyen utat járnak be, amíg eljutnak a pappá
szentelésig? Milyen környezet veszi őket körül, és hogyan telnek
hétköznapjaik a szemináriumban? Kik és hogyan kísérik őket a
tanulmányaik során?<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A három elöljáró, Kovács Zoltán rektor, Csépányi
Gábor spirituális, Fejes Csaba prefektus és hat papnövendék válaszolták
meg a kérdéseinket. Ők kalauzoltak bennünket abban a térben, ahol a
világtól elvonultan készülnek fel hivatásukra a kispapok. </b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Csépányi Gáborral a kápolnában beszélgettünk. A spirituális egyúttal
az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hivatásgondozója is. </b></span>Ő az, aki
nyílt napokat szervez a papság iránt érdeklődőknek itt, Esztergomban.
Tartja a kapcsolatot mindazokkal, akik a főegyházmegyéből részt vesznek a
Központi Szeminárium nyílt estéin (NYESTE), a kispapokkal nyári
hivatástisztázó lelkigyakorlatot tart az érdeklődőknek, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>négy
szerzetessel közösen évek óta vezeti az Iránytű hivatástisztázó műhelyt.</b></span></p>
<p></p>
<p>Feladatköréből adódóan is jól látja, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az elköteleződés
</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nehézségeivel küzdő korunkban mennyire bizonytalanok vagyunk, milyen
nehezen<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> határozzuk e</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>l magunkat</b></span>. „Biztosan jó az a döntés, amit meghozok?
Elindulhatok a választott az irányba? Gyakran nem látjuk tisztán, mi a
különbség aközött, hogy elköteleződöm, illetve hogy teszek egy lépést az
elköteleződés felé. Ha nem teszem meg az előttem álló lépést, akkor
soha nem jutok el az elköteleződésig. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Márpedig, ha nem döntök, akkor az
élet fog dönteni helyettem, és lehet, hogy az a helyzet még nehezebb
lesz.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hogy jó irányba indultam el, azt visszajelzések igazolják majd,
amelyek a környezetünkből, a szívünkből és az imádságban Istentől
érkeznek.</b></span> Így tudunk tájékozódni és továbblépni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A jó döntéseink nyomán
lesz teljes az életünk</b></span>” – mondja a szeminárium spirituálisa, aki sokakat
kísér az elköteleződésük útján. Számtalanszor megtapasztalta már: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nincs
annál felszabadítóbb, mint mikor valaki abban a hivatásban töltheti az
életét, amit neki szánt az Isten.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Az a legfontosabb, hogy ez élet minden területén legyen bátorságunk
őszintén felvállalni azt, akik vagyunk, és mindazt, amink van. Így
találhatunk rá arra a hivatásra, amire az Úr hív bennünket”</p>
</blockquote>
<p>– vallja.</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hivatásgondozóként abban látja a feladatát, hogy segítsen felfedezni
másoknak, mi az Isten álma velük kapcsolatban.</b></span> „Isten közelébe vinni az
embereket, és támogatni őket abban, hogy ott is tudjanak maradni” – így
foglalja össze a munkája lényegét. Eszközöket igyekszik adni a
hivatáskeresőnek ahhoz, hogy könnyebben döntsenek. Megmutatja, milyen az
élet a szemináriumban, lelkigyakorlatokat vezet<span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Buzdítja az
érdeklődőket, hogy vegyenek részt a helyi közösség életében, ismerjék
meg közelebbről is az utat, amelyen szeretnének elindulni, és
folyamatosan reflektáljanak mindarra, amit tapasztalnak, mert ez nagy
segítséget jelent a döntéshozatalban.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szemináriumba való belépés már elköteleződést jelent</b></span>,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> de</b></span> sokak
számára az itt töltött első évek még a hivatástisztázásról is szólnak.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az igen kimondása a diakónussá szenteléskor történi<span style="background-color:rgb(255,242,204)">k </span></b><b>meg véglegesen. Ezt
óriási örömként élik meg a növendékek és tanáraik is.</b></span> A spirituális
azon dolgozik, hogy a papságra készülők életében <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„mindig a fókuszban
legyen a meghívó fél, az Úr”.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezt elősegítendő elmélkedések</b></span>et vezet,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>személyes beszélgetések</b></span>et kezdeményez, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>imamódok</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">at ismertet meg </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a</span>
szeminaristákkal. „Segítek nekik, hogy megtalálják a módját annak,
miként tudnak őszintén együtt lenni az Úrral” – mondja. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ehhez azonban a
növendék erőfeszítéseire is szükség van</b></span>. A tanulmányaiban és abban,
ahogyan a társaihoz fordul, meg kell mutatkoznia annak, hogy akar és
képes is küzdeni a hivatásáért. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szemináriumban mindenkinek van egy, a
közösségért végzett szolgálata, amiért felelősséget vállal</b></span> – teszi
hozzá.</p>
<p></p>
<p>Kovács Zoltán rektor arról beszél, hogyan biztosít a hivatásra való
felkészüléshez helyet és megfelelő körülményeket a szeminárium. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az itt
eltöltött hat év a szellemi, lelki, pasztorális és közösségi készület
ideje.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ehhez az érési folyamathoz rendezett környezetre, nyugalomra,
elkülönített térre van szükség</b></span>. El kell távolodni az otthontól ahhoz,
hogy az ember megtalálja a helyét ebben a világban, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>megnyíljon a
közösségnek, el tudjon mélyedni a tanulmányaiban, és kialakulhasson
benne a megfelelő lelki felkészültség is</b></span>. A növendéknek bizonyos
mértékig át kell formálódnia ahhoz, hogy teljesen át tudja adni magát a
képzésnek, és közösségformáló erővé válhasson” – teszi hozzá a rektor.</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A közös imádság, a szentmise, a szentségimádás <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a mindennapok </span>része.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
„A napi spirituális gyakorlatokat együtt végezve, a napirendet a
kispapokkal együtt követve érezzük a közösség hullámverését, látjuk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az
elakadásokat </span>és az örömöket, a növendékek egymáshoz való viszonyát. Így
tudjuk rajta tartani a kezünket a társaság ütőerén”</b></span> – mondja Kovács
Zoltán.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A rektor számára fontos, hogy megszólítható módon legyen jelen a
közösségben</b></span>. „Jó megállni a lépcsőfordulóban, váltani néhány szót a
kispapokkal. Ez segít kialakítani a bizalmi légkört, amire aztán építeni
lehet.” <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az úgynevezett <i>rektori beszélgetések</i> pedig a
növendékekkel való kapcsolattartás kiemelt fórumai, segítenek
figyelemmel kísérni a papságra készülők útját, motivációit, fejlődésük
alakulását.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g114051']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114051&v=1&p=1&img=c_AE6A8322.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kovács Zoltán tanárként is jelen van a kispapok életében, így tanúja a
szellemi megmérettetéseknek, és oktatóként is alkalma van arra, hogy
lelkipásztori tapasztalatokat adjon át nekik</b></span>. A főiskola nappali
tagozatán jelenleg nincs civil hallgató. Ez előnyt jelent abból a
szempontból, hogy „fesztelenebbül tudunk beszélgetni, ha úgy adódik,
feltehetők a papi élet gyakorlatát, belső küzdelmeit érintő kérdések is.
Az egyik téma hozza a másikat.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nagyon fontos, hogy a hétköznapok során előkerüljön mindaz, ami
foglalkoztatja a kispapokat. Az is lényeges, hogy konkrét példákat
tudjunk mutatni nekik, </b></span>ne csak a tudomány fellegvárából tekintsünk a
gyakorlatra”</p>
</blockquote>
<p>– fogalmaz.</p>
<p>Kovács Zoltán három éve vezeti a szemináriumot. Meghatározó számára
az az egyszerű iránymutatás, amelyet egykori rektora, Gaál Endre atya
így fogalmazott meg egyetlen rövid mondatban: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szeretni kell őket.
„Együtt növekszünk, együtt vagyunk úton. A növendékek látják az
életünket, azt, hogy mi is el tudunk<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> fáradni,</span> nekünk is vannak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nyomasztó
gondjaink</span></b></span>. Látják azt is, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>hogyan éljük meg a nehezebb életfordulókat,
miként jutunk megnyugvásra, hogyan találunk örömet</b></span>. Mindezt meg tudjuk
osztani velük<span style="background-color:rgb(255,255,255)">. Arra nem adhatunk receptet, hogyan kerüljék el életük
során a nehézségeket, de azt meg tudjuk mutatni, hogy nekünk milyen
tapasztalataink vannak.”</span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g114051']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114051&v=1&p=1&img=c_AE6A8043.jpg" alt="" width="495" height="330" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Fontos, hogy a kispapok a képzés során felkészüljenek arra, ami a
szolgálatuk során a feladatuk lesz <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a mindennapokban</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Növendékeink
vezetésre készülnek, lényeges, hogy megfelelő képességeik legyenek
ehhez. Ugyanakkor tudatában kell lenniük annak, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az igazi vezetők
nem</span> ők, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Szentlélek</span>. </b></span>A hivatásuk forrása és kísérője az Úristen. A
papnak örömben és nehézségben egyaránt rá kell hagyatkoznia a
Szentlélek irányítására, de a főpásztorára és pap testvéreire is
hallgatnia kell. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Mindig gondolnia kell arra, hogy a döntéseit nem
egyedül hozza, nincs magára hagyva, a Szentlélek vezeti őt, csak
engednie kell, hogy dolgozzon, és ő dolgozni fog. Ha rá meri bízni
magát, nagyon jó vezetőre talál benne, aki arra is megtanítja, ő hogyan
lehet mások jó vezetője. Úton vagyunk, tanulnunk kell. Tűzzünk ki kisebb
célokat, amelyekért lelkesedni tudunk, amelyek megadják a mindennapok
savát-borsát és a távlatot, amelynek eléréséért érdemes küzdeni. Ha
kézzelfogható eredmények születnek, az mindig nagy örömet jelent</span>” – <span style="background-color:rgb(208,224,227)">
</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">mondja </span>Kovács Zoltán a saját lelkipásztori tapasztalatára támaszkodva. </b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szemináriumban nagy hangsúlyt helyeznek a közösségépítésre is</b></span>. Az
első év az egymással és az intézménnyel való ismerkedésről szól.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A
közösséggé kovácsolódást segíti, hogy a növendékek többágyas szobákban
laknak, saját közösségi termük van, és egy negyedéves szeminarista, a
kisduktor segíti a beilleszkedésüket a ház életébe. Ez utóbbihoz
hozzátartozik a kirándulás, a sport, a játék, az ünneplés is. Erről is
mesél Fejes Csaba prefektus</b></span>, akinek már a szájmaszkja is elárulja, hogy
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>focirajongó</b></span>. De nem csak nézni szereti a focit. Ha a járványhelyzet
engedi, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>minden héten játszanak a kispapokkal, illetve szervezői és
résztvevői a szemináriumok közötti bajnokságnak is.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A prefektus példaképe Bosco Szent János. Jelen lenni, megszólítani és
közösségben élni </b></span>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az ő pedagógiájának is ezek az alapelvei.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Fontosnak tartja, hogy mindenki számára világos legyen, milyen
szempontok szerint neveli a kispapokat. Emellett arra is nagy hangsúlyt
helyez, hogy emberileg közel érezzék magukhoz a növendékek, és így
folyamatosan segíteni, kísérni tudja őket. </p>
<p><a title="" rel="lightbox['g114051']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114051&v=1&p=1&img=c_AE6A9027.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A fiatal papban ott élnek saját szemináriumi éveinek maradandó
emlékei</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ha nehézségem adódott, mindig számíthattam az elöljárókra.
Tetszett, hogy megmondták, ha valamit rosszul tettem, vállalták az ezzel
járó feszültséget, és határozottan kijelölték, hol vannak a határok. Ez
nem jelentette azt, hogy nem fogadtak el, vagy nem szerettek. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">É</span></b><b>n is
igyekszem hasonló elveket képviselni a nevelésben,</b></span> ami nem mindig
könnyű, tekintve, hogy a házban többen is idősebbek nálam. De mindig
szem előtt tartom a feladatomat, ez pedig az, hogy segítsem a növendékek
személyes fejlődését.” </p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A gyerekként szerzett tapasztalatai is meghatározóak Fejes Csaba
prefektus számára. Öt testvér mellett tanulta az alkalmazkodást, a
szüleitől pedig a következetességet, a szavahihetőséget</b></span>.</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jelenleg hat egyházmegye kispapjai készülnek a hivatásukra
Esztergomban. </b></span>Látogatásunk során mindegyik egyházmegye képviseletében
megszólalt egy-egy növendék.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hódi Dáviddal, aki a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye kispapja, a
díszteremben beszélgettünk</b></span>, a csocsó-, a biliárd- és a pingpongasztal
szomszédságában. A terem színjátszásra is alkalmas, van itt színpadként
szolgáló dobogó és lámpák is a világosításhoz.</p>
<p></p>
<p>Dávid másodéves.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Kecskeméten, a piaristáknál érettségizett, azután
rögtön jelentkezett papnövendéknek. Örült, hogy Esztergomba került, úgy
érezte, így a magyar katolicizmus központjában készülhet a hivatására.
</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bár kezdetben nehézséget jelentett számára az elszakadás az otthonától,
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">sikerült átvészelnie </span>ezeket az időket.</b></span> Örömmel mesél arról, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>milyen jól
összekovácsolódott az évfolyama. Gyakran kávéznak, beszélgetnek,
túráznak együtt, vagy éppen sétálnak egyet a Duna-parton. Meglátogatják
egymás egyházmegyéit, kulturális programokon vesznek részt, egy
alkalommal még disznóvágás is volt</b></span> – sorolja az élményeit, holott a
pandémia miatt jó ideje ugyancsak korlátozottak a lehetőségeik. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Dávidban
kiskora óta élt a gondolat, hogy pap lesz.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Régóta készültem a szemináriumba, tudtam, hogy Isten erre a szolgálatra hív.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Megvolt bennem a bizonyosság, mégis sokat tanultam itt a hivatásommal
kapcsolatban, és sok szempontból itt bizonyosodtam meg arról, hogy
valóban ez az én utam. Nagy örömet jelentett számomra az első lépcsőfok,
amikor tavaly Krisztus király ünnepén beöltöztünk.”</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g114051']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114051&v=1&p=1&img=c_AE6A7768.jpg" alt="" width="495" height="330" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Miklovits Attila az informatikaterem gazdája. Diplomás informatikus,
tizenkét évet dolgozott a szakmájában. Most harmadéves, a Pécsi
Egyházmegye papnövendéke.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Nem volt könnyű visszaülnöm az iskolapadba, de <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a szemináriumban
rögtön elfogott az érzés, hogy a helyemen vagyok, és késztetést éreztem
arra, hogy keressem a közösséget a társaimmal.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mellbevágó élményt jelentett számomra az első <span style="background-color:rgb(255,242,204)">zsolozsmázás, </span>amikor a
harmincöt férfi együtt énekelt. Ez nagy lendületet adott. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A kápolná</span>ba
napközben bármikor be lehet térni elcsendesedni, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a napi
szentségimádás</span>ban is megtalálom ezeket a csendeket</b></span>.” Attila olyan
munkahelyről jött el, ahol baráti viszonyban volt a kollégáival, ma is
tartják a kapcsolatot. Gyerekként Pécsen,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a pálosok templomában szerezte
az első élményeit az Egyházról, rendszeresen ministrált. Később
</b></span>Veszprémben, az egyetemen és Székesfehérváron, a munkahelyén nem
kapcsolódott egyházi közösséghez, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hétköznaponként is járt misére.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
„Belefért az életembe, és fontos volt nekem” </b></span>– mondja. </p>
<p><a title="" rel="lightbox['g114051']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=114051&v=1&p=1&img=c_AE6A8149.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Amikor a munkatársait beavatta a döntésébe, hogy kispapnak
jelentkezik, nagyon meglepődtek, de biztatták. „A többségük nem hívő, de
megértően, sőt támogatóan fogadták az elhatározásomat. Ez is megerősítő
jel volt számomra.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Attila gyorsan megszokta a szemináriumi életet. „</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Aki kellőképpen
alkalmazkodó és türelmes, az biztosan társakra talál itt. Hiszen
legalább egyvalami közös bennünk: az, aki elhívott minket. Ebből
kiindulva könnyen el tudunk kezdeni beszélgetni, és hamar kiderül, hogy
minden különbözőségünk ellenére mégis mennyi minden összeköt bennünket.”</b></span>
Attila tagja a kávéklubnak – egy reggeli és egy ebéd utáni kávé mellett
mindig megtalálják a közös hangot kispap testvéreivel. </p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kopár Péter is harmadéves, ő a Kaposvári Egyházmegye kispapja</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
nyílt napon kezdett ismerkedni a szemináriummal. A mikor Csépányi Gábor
megkérdezte, ki szeretne jelentkezni, úgy érezte, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha nem </span>mond igent, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha
</span>meg <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sem</span> próbálja, azt egy életre <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meg fogja bánni</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Az, hogy itt a
helyemen vagyok, azóta is meghatározó érzés számomra. Vannak nehezebb
időszakok, különösen a vizsgák táján, de a feszültségeket oldani tudja
egy beszélgetés, egy ima, egy séta. A tanulásban segítjük egymást,
közösen dolgozzuk ki a tételeket, így készülünk</b></span>. Tudom, milyen fontos,
hogy a magamévá tegyem azt a tudást, amivel mások szolgálatára lehetek.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Már elsőévesként is megtapasztaltam, milyen kihívást jelent, amikor
kérdeznek. Akkor a családtagjaim állítottak hittani kérdések elé, és még
nem igazán tudtam mit felelni. Ezért tartom fontosnak a tanulást.”</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Péter negyvenkét éves. Több helyen és munkakörben dolgozott már,
mielőtt szeminarista lett. Volt ipari alpinista, asztalos,
tisztítóberendezéseket gyártó cég munkatársa. Vallását gyakorló
családban nőtt fel, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">de eltávolodott</span> a hitélettől</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> közösséghez </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sem
tartozott.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az volt a meggyőződése, hogy irányítani tudja az életét</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>de </b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span>váratlanul elveszítette <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szüleit, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a barátnője </span></span>elhagyta. Depresszióba
esett,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mígnem egyszer úgy érezte, <u>valami hívja, be kell mennie a
templomba, sőt a gyóntatófülkébe is. Békesség, megnyugvás töltötte el</u>,
és onnantól kezdve <u>eljárt misére.</u> Egy alkalommal a kántor megkérdezte,
nem akar-e kántor vagy pap lenni</b></span>. Péter nemmel válaszolt, de</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>idővel egyre biztosabb lett abban, hogy a Jóistennek valami terve van
vele, adni akar neki valamit ahelyett,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>amit veszteségnek, nagy bánatnak
élt meg.</b></span></p>
</blockquote>
<p>„<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Rábíztam magam, és jelentkeztem a főpásztoromnál</b></span>. A felvételiig
hátra lévő időben különféle nehézségekkel kellett szembenéznem, de
mindig volt egy ajtó, ami kinyílt előttem, nem kellett erőlködnöm,
megvolt a lehetőségem arra, hogy továbblépjek.”</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Piukovics Dániellel leendő feladatkörének szolgálati helyén, az
elsősök közösségi termében beszélgettünk. A harmadéves növendéket azzal
bízták meg, hogy jövőre kisduktor legyen, vagyis az ő feladata lesz az
elsőévesek bevezetése a ház életébe. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Az Esztergom-Budapesti
Főegyházmegye kispapja számára nem jelentett gondot a beilleszkedés,
hiszen </span><b>a családban négy testvér mellett nőtt fel, Budapesten az
Országúti ferences templom közösségébe járt, a Szent Angéla Ferences
Általános Iskola és Gimnázium volt az alma matere, és a Regnum
tagjaként, illetve vezetőként is tapasztalatot szerzett arról, milyen is
közösségben élni. Hivatástörténetét felidézve arról mesél, milyen sok
példaképe volt: olyan életvidám papok, akik megélték a szolgálat örömét,</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">
és sugárzott róluk, hogy a helyükön vannak</span><b>. Dani a gimnázium utolsó
éveiben már egyre inkább érezte, hogy Isten papnak hívja</b></span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>de „menekülőre
fogta”</b></span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>földrajz–történelem szakra jelentkezett az egyetemre. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Volt
bennem egyfajta nyugtalanság. Próbáltam a világban élni,</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> de valami
vonzott, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">másra, többre vágytam, az Istennel való találkozásra. A velőmig hatolt a vágy, hogy őt szolgálhassam,</span> és békességgel töltött el, amikor végre meghoztam a döntést, hogy pap leszek.”</b></span></p><blockquote>
</blockquote>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tüttő Ágoston ötödéves, a Veszprémi Főegyházmegye kispapja,
diakónusszentelés előtt áll. Tavaly került Esztergomba, amikor a
veszprémi szeminárium működését<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> felfüggesztették. </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Szerencsére fel
tudtam venni a fonalat, itt jó közösség fogadott. A beilleszkedésben a
foci is segített” </b></span>– mondja.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ágoston érettségi után rögtön a papság útjára lépett. Családja
támogatja őt a hivatásában, örülnek, hogy papnak készül</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Vallásos
családból jövök, a gyakori szentmise-látogatás nálunk természetes volt. A
hitem elmélyülését segítette a piarista gimnázium is Nagykanizsán.”
</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Júniusban lesz a diakónusszentelés: </span>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Már látszik a cél, ami egy új út
kezdete számomra. Várom, hogy elkezdhessem a munkát, amire meghívást kaptam” - fogalmaz.</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Dobay Miklós másodéves, a Váci Egyházmegye kispapja. </b></span>Vele a
szeminárium egyik folyosóján kialakított korzón beszélgettünk, ahol a
pandémia alatt, a kényszerű bezártság idején is lehetőségük nyílt a
szeminaristáknak a találkozásra, a beszélgetésre.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Miklós, mielőtt
Esztergomba került volna, egy évet az egyházmegyéje előkészítő
szemináriumában töltött Kismaroson, a ciszterci nővérek monostorában</b></span>.
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Ez a közösségi kapcsolatok építésére, a lelkiségben való elmélyülésre
szánt év olyan volt számomra, mint egy hosszú lelkigyakorlat. Részt
vehettünk a plébániai életben, segítettünk a monostori szolgálatokban,
és nagy hangsúly került az imaéletre is.”</b></span></p>
<p></p>
<p>Miklós a tavaly otthon töltött hónapok után alig várta, hogy visszatérhessen a szemináriumba.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nagyon fontos nekem a közösség. Összetartó csapat vagyunk, itt mindig megoszthatom valakivel az élményeimet, az érzéseimet.
Nagyon szeretem a közös imádságot, a szentmisét. A szemináriumban én
vagyok az egyik orgonista. A jelentkezésem előtt egy rövid ideig
egyházzenét tanultam, és örülök, hogy így megmaradt a kapcsolatom
zenével</b></span>.” </p></blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Alig fejezzük be a beszélgetést, már jönnek is érte kispaptársai,
mert a hétvégi szertartásra próbálnak. A kertben búcsúzunk a csapattól.
Csoportkép is készül, oldott a hangulat. Talán annak a
felszabadultságnak vagyunk tanúi, amely a megtalált hivatás öröméből
fakad.</b></span></p>
<p><b>Szerző: Trauttwein Éva</b></p>
<p><b>Fotó: Merényi Zita</b></p>
<p><b><br></b></p></div>
</div>