<div dir="ltr">
<div class="gmail-banner-commercial"><span class="gmail-add-title">
</span><div class="entry-heading gmail-cat-meta-line">
<h2 class="entry-title">Ha ma nem foglalkozunk fiataljainkkal, holnapután már késő lesz</h2>
</div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p><a href="https://vasarnap.hu/2021/05/14/szemere-janos-solymari-plebanos-interju/">https://vasarnap.hu/2021/05/14/szemere-janos-solymari-plebanos-interju/</a></p><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Szemere János újonnan kinevezett solymári
plébánossal beszélgettünk az elhívásról, a fiatalság hitéről, a
kereszténység helyzetéről és a vallást ért folyamatos támadásokról.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></div><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><div class="gmail-content">
<p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Német-lengyel szakon tanult a
Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ösztöndíjasként volt lehetősége
kimenni Lengyelországba. Majd kipróbálhatta magát a katedra mögött is,
tanított egy évig. Eddig teljesen olyan az élete, mint egy átlagos
világi fiatalnak. Ezután viszont éles fordulat következett és viszonylag
idős fejjel, 27 évesen belépett a szemináriumba. Miért választotta
mégis a papi hivatást? <br>
</strong></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Az ember fokozatosan ismeri fel Isten tervét. Azt gondolom, hogy
velem papként vannak tervei. Késői felismerés volt az enyém, amit egy
hosszabb útkeresés előzött meg. Egy katolikus, vallásos, hagyományos
értékek szerint élő családban nőttem fel, de még ennek ellenére sem volt
azonnal egyértelmű, hogy ebbe az irányba induljak. Egyszerűen nem
találtam a helyemet. Nem vonzott az az életcél, ami normális és
elvárható lett volna, hogy tanulok, felnövök, munkát keresek,
megházasodom és gyermekem lesz. Úgy éreztem, ha mindez sikerülne, akkor
sem érezném magam teljesnek. Valami hiányzott. Eleinte minden
idegszálammal tiltakoztam az ellen, hogy papnak menjek. Szó sem lehet
róla – mondogattam. Aztán mikor először megfogalmazódott bennem az
elhatározás, onnantól három évbe telt, hogy konkrét lépés is kövesse. A
szemináriumba való belépést lelkigyakorlatok hada előzte meg. Nagyon
szerettem elvonulni, kedvenc szentjeim is túlnyomórészt remeteszentek
voltak akkor. Az ő életrajzaikat faltam, tudattalanul, minden szándék
nélkül is ezek vonzottak.</span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Volt
bennem egy vágy a papságra, egy irányultság, hogy mindenképpen ez
szeretnék lenni, de sokáig nem fogalmazódott meg bennem a miértje. Csak a
felszentelés környékén tudtam erre egy racionális választ adni: <em>„azért szeretnék pap lenni, mert aszkéta életformára vágyom.”</em></strong></span></p>
<div id="gmail-attachment_165191" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><span style="color:rgb(0,0,0)"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/IMG_1573-scaled.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-size-large gmail-wp-image-165191" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/IMG_1573-1024x768.jpg" alt="Szemere János plébános" style="margin-right: 0px;" width="491" height="368"></a></span><p id="gmail-caption-attachment-165191" class="gmail-wp-caption-text"><span style="color:rgb(0,0,0)">Szemere János solymári plébános – A kép forrása: Vasarnap.hu</span></p></div>
<p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Ha valaki vallásos családból jön, mennyire
meghatározó az életében? Mely tényezők befolyásolják a hitünk
alakulását, formálódását?</strong></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Van, amit öröklünk, hozunk otthonról és van, amit kapunk, látunk
útközben az iskolában, az egyházi intézményekben, a templomba járáskor, a
helyi plébánostól stb.</span></p></div><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span></div><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A vallás egy rendszer, de a hitünk az teljesen személyes. Hétmilliárd embernek hét milliárd különféle hite van.</strong></span> </p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Nyilván vannak alapvetőségek, amit betartunk, és amit elfogadunk az
egyháztól, egyfajta iránymutatás. De ahhoz, hogy tényleg erős és
személyes hitem legyen, ahhoz igenis tudni kell, hogy mi az, ami
ténylegesen rám vonatkozik, amit kötelező érvénnyel el kell fogadnom, és
mi az, amit nem feltétlenül szükséges. Isten annyira nagyvonalú, hogy a
hitkérdést teljesen személyre szabottan tudja kezelni. A személyes
istenhit kialakulása egy életen át tartó folyamat, buktatókon át, a jó
tanácsokon, a személyes meggyőződésen, jón és rosszon keresztül jutok el
újra és újra Istenig. A hitem életem végéig alakul, formálódik és ettől
lesz személyes az Istennel való kapcsolatom.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Az ifjúsággal mindig is aktív volt a
kapcsolata. Plébánosként folyamatosan találkozik családokkal,
gyerekekkel, fiatalokkal. Cserkészetbe járt, ministránsvezető volt,
tanított. Hogyan látja a mai fiatalság számára mennyire népszerű a papi
hivatás vagy egyáltalán az istenhit? </strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Az emberek mostanában a hivatásukra lassabban, hosszas keresgélés
után találnak rá. Régen ez azért volt egy picivel könnyebb, mert amit az
apa csinált, azt a gyerek is követte. Ez a fajta természetes rend,
egyszerűen megakadt. Mára a hivatás felismerése komoly kihívássá vált a
fiatalok számára. Ha visszaemlékszem a korosztályomra, mi, akik a
hetvenes években születtünk, általános iskolába a nyolcvanas években
jártunk, középiskolába a kilencvenes években, közülünk mindenki egyfajta
katolikus-konzervatív vagy egyházi nevelést kapott. Mégis ott ültünk,
és azon tanakodtunk, hogy mik akarunk lenni? Hogy ki, milyen utat
válasszon magának? Ez jellemezte sokunkat abban az időben, a mai
ifjúságot meg még inkább. Tanítok és sokszor fel szoktam nekik tenni a
kérdést, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Középiskolában, az érettségi
vége felé még sokan nem tudják, egyfajta bizonytalanságban élnek.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Mindezek mellett engem optimizmus jellemez. Manapság is szeretek
fiatalokkal foglalkozni. Ha felkérést kapok lelkigyakorlat vezetésre
vagy bármilyen ifjúsági programban való részvételre, gondolkodás nélkül
elfogadom. <em>„A természetfeletti a természetesre épít.”</em></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Hogy
a fiatalok felismerjék papi, szerzetesi hivatásukat, annak alapja a
hitélet elmélyítése. Ha mi nem teszünk értük, mások fogják elvonni
figyelmüket, hiszen<em> „a hit a hallásból ered”</em> (Róm 10,17), és „<em>mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül</em>.<em> De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan </em><em>halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket?” </em>(Róm 10,13-15)<em>.</em> Alapvető küldetésünk tehát, hogy megszólítsuk a fiatalokat, mivel ők a jövőnk záloga.</strong></span> </p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Először az érdeklődési körükön keresztül tudunk velük kapcsolatba
lépni, majd véleményem szerint ebből felismerik saját útjukat.
Nélkülözhetetlen az értük mondott ima. Prohászka Ottokár, egykori
székesfehérvári püspök egyik gondolata is ezt a szemléletet támogatja: <em>„Népem, ha élni akarsz, tiszta ifjúságod legyen!”.</em> Tiszta testében, lelkében, szellemében.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><div id="gmail-attachment_165199" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><span style="color:rgb(0,0,0)"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/IMG_1577-scaled-e1620900518345.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-size-large gmail-wp-image-165199" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/IMG_1577-scaled-e1620900518345-1024x888.jpg" alt="Szemere János plébános" style="margin-right: 0px;" width="491" height="426"></a></span><p id="gmail-caption-attachment-165199" class="gmail-wp-caption-text"><span style="color:rgb(0,0,0)">Szemere János solymári plébános – A kép forrása: Vasarnap.hu</span></p></div><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Sok személyes élményeim közül egyet szeretnék itt megemlíteni. Egy
nyári vakáció idején ellátogattam nővéremékhez, ahol hat gyermek van.
Láttam unokaöcséimet és unokahúgaimat, ahogy a számítógép előtt ülnek és
a monitor bűvöletében bámulnak ki fejükből. Annyira megrendített a
látvány, hogy azonnal elhatározás született bennem. Megkérdeztem tőlük: <em>„ki akar játszani egyet?”</em> Tüstént felálltak a számítógép elől, és egész estig játszottunk az udvaron, este pedig társasoztunk.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Ha
ma nem foglalkozunk fiataljainkkal, esetleg holnap még keresni fogják
társaságunkat, de holnapután már késő lesz. Megéri a fáradozás.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Hogyan lehetne a fiatalokat mégis a hit
felé terelni? Fontos lenne, hogy legyen egy fogódzójuk, egy támpontjuk,
amihez igazodhatnak az életben. </strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– A kulcsszó: a család. Csak a gyerekkel biztos, hogy nem jutnánk
sokra. Családban kell gondolkodni, a családokat kell megerősíteni, ez
meggyőződésem. Egy házasság esetén is, külön-külön nem lehet foglalkozni
a felekkel, csak párban. Elsősorban inkább a szülő-, vagy
családpasztorációban gondolkodom, ami aztán vonzza a gyermekeket. Nem
kizárt persze, hogy a gyerek bevonzza a szüleit a templomba, de ez
ritka. Az sokkal inkább járható út, hogy szülő jön a szentmisére és
látja a gyerek a mintát. Azt gondolom, mindennel így van, a szülőnek
kell élen járnia és példát mutatnia. A család lelki megerősítésén
fáradozik a pap. Viccesen szokták mondani, hogy „a kutyát és a papot a
szájáért tartják”. Ezt Péter apostol úgy fogalmazza meg, hogy a pap
feladata az evangélium hirdetése és ima. Mindenképpen fontos, hogy a pap
foglalkozzon a közösség lelki életével is. A plébániához tartozó
emberek életébe érdemes belefolyni, mert sokat számít a személyes
jelenlét, a támogatás. A kötelező protokoll – gondolok itt prédikálásra,
temetésre, esketésre, keresztelésre stb. – önmagában kevés, ki kell
lépni a templom falain kívülre és belefolyni a közösség életébe. Meg
kell ismerni a hívek problémáit, fájdalmukat, örömüket, meg kell tudni
szólítani őket és útravalót adni nekik.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Mit jelent Önnek az, hogy Rómában tanult kánonjogot? Miért nyitott a jog felé?</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem, ahol latin-hittan
fakultációt választottam. Azért megyek vissza ennyire a régmúltba, mert
utólag visszagondolva a lelkigyakorlatokra, amelyeket a szemináriumba
lépésem előtt végeztem, eszembe jut, hogy mindig az életem teljes
hosszát szemléltem, keresve azokat az eseményeket, amelyeken keresztül
Isten belépett az életembe, illetve terelgetett, amire vagy igent
mondtam vagy nemet? Ezeken a lelkigyakorlatokon lassan-lassan
megértettem, hogy a lelkemben már akkor döntöttem a papság mellett,
amire csak később tudtam igent mondani. Az a felismerés, hogy a lelkem
mélyén a teológia már akkor érdekelt, később megerősített. Kállay Emil
atya volt a hitoktatónk a fakultáción, aki nagyon hitelesen tudta
átadni, amit tanított. Bár a kánonjog felkeltette az érdeklődésem, akkor
még nem lett folytatása. A teológián a figyelmem a biblikum felé
fordult. Később viszont, a szentelésem után egyházjogi tanulmányokat
végezhettem Rómába. A két tudományágat összeegyeztethetőnek tartom
magamban. Nyilván minden teológiai tudományág összefügg egymással.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A
Biblia is egyfajta erkölcsi útmutatást ad, ahogy a kánonjog is, sőt az
egyházi törvények egyenesen a Bibliában gyökereznek. Vagyis megvan
bennük a közös nyelv.</strong></span> </p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Nem vagyok kifejezetten az a „vegytiszta” jogász alkat, ezt
elismerem, de nagyon sokat köszönhetek a jogi ismereteknek a
pasztorációban. Az egyházjogot amúgy az egyház kétezer éves
lelkipásztori tapasztalatának tartom.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><div id="gmail-attachment_165197" style="width:958px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><span style="color:rgb(0,0,0)"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/Elo-szentmise-kozvetites-a-Solymari-Plebaniatemplombol_2021_04.18._2.jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-size-full gmail-wp-image-165197" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/Elo-szentmise-kozvetites-a-Solymari-Plebaniatemplombol_2021_04.18._2.jpg" alt="Szemere János plébános" style="margin-right: 0px;" width="491" height="359"></a></span><p id="gmail-caption-attachment-165197" class="gmail-wp-caption-text"><span style="color:rgb(0,0,0)">Élő szentmise közvetítés a Solymári Plébániatemplomból 2021. április 18-án. – A kép forrása: Solymári Plébánia Facebook-oldala</span></p></div><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Mit gondol, a világjárvány milyen hatással volt az emberekre hit szempontjából, vagy a vallási élet szempontjából? </strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Viccesen fogalmazva két dolog nőtt meg a járvány ideje alatt: a
népszaporulat és a válások száma, ami az összezártságnak köszönhető.
Kevesebben jöttek templomba, az biztos. Egyes egyházmegyék teljesen
bezártak a járvány alatt. A székesfehérvári egyházmegyében püspök atya a
plébánosok döntésére bízta a szentmisék celebrálását a biztonsági
előírások betartásával. Emiatt templomunkban nagyjából a helyek
egyötödére engedhettünk be híveket. Minden második pad le volt zárva,
padonként pedig csak három személy tartózkodhatott bent a távolságot
betartva, maszkot viselve, fertőtlenítés után. Jóllehet a helyi tv
közvetítette a szentmiséket, de nyilván az nem ugyanaz, mint a jelenléti
részvétel. A járvány elmúltával minden helyre fog állni. Felém nagyon
sokan jelezték, hogy türelmetlenül várják a korlátozások feloldását, és a
szentmisére is látványosan egyre többen merészkednek el. </span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Ha jól tudom, akkor az elődje tragikus
hirtelenséggel hunyt el. Nem lehetett kedvező helyzetben a plébánia
átvételekor. Hogyan élte meg ezt a tragikus helyzetet? </strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Fura volt, kicsit rá is nyomta a bélyegét az érkezésemre. Kiss
Csaba atya elődöm február 16-án, hamvazószerda előtti kedden halt meg.
Viszonylag kevés pap van a Fehérvári egyházmegyében: összesen 81, ebből
62 az aktív és mindez több mint 150 plébániára. Solymár kiemelt hely
tizenkétezres lélekszámmal, ezért nem lehetett pap nélkül hagyni, sem a
környező plébániák plébánosai között felosztani. Adta magát a helyzet,
hogy valakit ide kell helyezni. Előző szolgálati helyem Lajoskomárom
központtal hét falut jelentett, amelyhez tartozott egy 200 fős
idősotthon és négy iskola, közülük az egyik az egyházmegye
fenntartásában, ami több törődést igényelt. Ötödik évemet kezdtem ott.
Szokták mondani, hogy egy év, mire megismerik a papot, öt év, mire a
lelkiélet beindul, és tíz év után érnek be az első gyümölcsök. Ott most
valami elindult, utódom sokat tehet a lelkek üdvére. Mindenesetre püspök
atya ezeket is mérlegelve disponált Solymárra. Március 4-én temettük
Csaba atyát, március 7-én volt ott a búcsúmisém, március 14-én mutattam
be itt az első szentmisémet. Nyilván emberileg rányomta a bélyegét az
áthelyezésre Csaba atya halála, ezt nem lehet ignorálni, az érzelmeink
velünk vannak. A viharos költözés engem is lefárasztott, de hát már
hozzá vagyok szokva, nem ez az első helyezésem. Egy bőröndnyi ruhám van,
egy ágyam, egy asztalom, egy ruhásszekrényem és egy könyvszekrényem.
Egy kocsifordulóval elhoztunk mindent. Itt is emberek vannak, itt is
szolgálni kell, itt is az evangéliumot kell hirdetni.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Több helyen szolgált már plébánosként, de
ez egy új helyzet. Világjárvány idején megismerni egy új közösséget,
kialakítani a kapcsolatot a hívekkel, kijárni a családokhoz. Azért ez
nagy kihívás, nem?</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Bevallom, még tán jobban is tetszik, hogy így alakult a helyzet.
Egyáltalán nem baj, ha lassan ismerkedünk meg egymással. Tudom, hogy
most egy kényszerhelyzet adta ismerkedés zajlik, de végül is, amikor egy
fiú udvarol egy lánynak, eltelik 1-2 év, nem rögtön ez első héten veszi
el feleségül, nem rögtön a megismerkedés után mondanak igent egymásnak.
Végső soron nem baj, hogy ez most így történt. Nyilván a hívek jobban
látnak engem, mint én őket. Bár csak hat hete vagyok itt, néhányan már
meg-megkerestek, majd előbb-utóbb kialakul az ismeretség.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><div id="gmail-attachment_165193" style="width:957px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><span style="color:rgb(0,0,0)"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/Elo-szentmise-kozvetites-a-Solymari-Plebaniatemplombol_2021_04.18..jpg" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-size-full gmail-wp-image-165193" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/Elo-szentmise-kozvetites-a-Solymari-Plebaniatemplombol_2021_04.18..jpg" alt="Szemere János plébános" style="margin-right: 0px;" width="491" height="375"></a></span><p id="gmail-caption-attachment-165193" class="gmail-wp-caption-text"><span style="color:rgb(0,0,0)">Élő szentmise közvetítés a Solymári Plébániatemplomból 2021. április 18-án. A kép forrása: Solymári Plébánia Facebook-oldala</span></p></div><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
tavaly elmaradt. Hogyan készülnek az eseményre? Mit jelent ez az
egyházmegyének, Solymárnak?</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Gőzerővel készülünk. Lelki megújulást várok az eseménytől. Hatalmas
horderejű, egészen más, mint 1938-ban. Eltelt majd egy évszázad, a
világ is más lett, mások a hangsúlyok. Más volt az akkori Magyarország
vallási összetétele, más most. Az ilyen nemzetközi vallási megmozdulások
mindig pozitív hatásúak. Óriási kegyelem, hogy nálunk rendezik, ennek
határokon túl ívelő, a világot összefogó jelentősége van. Az egyházmegye
már előző évben is hatalmas erőtartalékok megmozgatásával készült, de
biztos vagyok benne, hogy minden egyházmegye így élte meg. Már egy évnyi
munka előzte meg a tavalyi évet is. Külön lelki programokkal
készültünk.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Tavaly
a sátán megakadályozta a megvalósulást a vírusjárvánnyal, de mi nem
adtuk fel, folytatjuk, újra készülünk. Ráadásul ellátogat az eseményre
maga a Szentatya is, ezért még nyertünk is a járvány miatti
kényszerhalasztással. A bűn felett győzött a kegyelem, a sátán
legyőzetett sokadjára. Ebből egy sokkal nagyobb gyümölcs fakadt.</strong></span> </p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Azt gondolom, hogy nemcsak katolikus szemmel nézve hatalmas dolog,
mivel ez egy gigantikus méretű lelki program, amely jó hatással lesz az
emberek lelkére és életük további folytatására. Csak jót látok benne,
hatalmas erőt, lehetőséget, kegyelmet. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez
egy egyesítő erő.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>A kereszténység támadás alatt áll. A
hagyományos családmodell bomlasztása, a templomok meggyalázása itthon és
külföldön egyaránt, keresztek tördelése a fővárosban – ezek mind egy
érezhető tendencia jelei. Hogyan látja mekkora a baj?</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– A 20. század eléggé megnyirbálta az emberiséget. Felnőtt egy apa
nélküli nemzedék. A világháborúk, meg utána a diktatúrák a férfi nemet
meglehetősen próbára tették. Aztán felnőtt egy anya nélküli nemzedék is,
mert a nők belekényszerültek a munkába. Azt gondolom, hogy ez a
legősibb isteni terv elleni támadás. Nem véletlen, hogy a legutóbbi
rendkívüli és rendes püspöki szinódus is a családról beszél, és
megszületik az <em>Amoris laetitia</em> (’A családban megélt szeretet’) kezdetű pápai dokumentum.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A család a termékenység és az élet továbbadásának a helye, az emberi ellenség, a sátán támadásának legfőbb célpontja.</strong></span> </p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Nyilván ezt akarja lerombolni. A 20. század is bőséggel tesz ez
ellen a szentély vagy szentség ellen. Az sem véletlen, hogy XIII. Leó
pápának a <em>Szent Mihály arkangyal</em> kezdetű imádsága pont a
századforduló előtt születik meg, hiszen annyi emberellenes,
egyházellenes és Isten-ellenes történés zajlik a világban. Viszont
mindig Istené és az életé az utolsó szó.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– </strong><strong>Mit tehet ilyenkor egy plébános? Mit javasolhat a híveknek?</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Jézus azt mondta: <em>„Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”</em> (Jn 15,20). Jézus tanítása mindig megosztást fog eredményezni azok között, akik nem hajlandók a párbeszédre.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Nagyon
fontos viszont tudatosítani, hogy nem a másik ember az ellenség, hanem a
sátán. Minden ember testvér valahol. A sátán próbál minket egymás ellen
kijátszani. Kétmilliárd keresztényből 400 milliót üldöznek. Sokak az
életükkel fizetnek hitükért, mások kisebb atrocitás vagy verbális
támadások áldozatai lesznek. A sátán próbálkozik, és vannak, akik
csatlakoznak ehhez egy félreértett ideológia mentén.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">A katolikus egyház és a vallási vezetők elítélik az erőszakot. Nagyon
jó úton halad a vallásközi párbeszéd, amelynek Szent II. János Pál pápa
adott lendületet. Az utódpápák is folytatták ezt a törekvést, ami
fantasztikus. Fontos tisztítani az emlékezetet, fontos tisztán látni.
Ennek egyik legjobb eszköze, hogy megismerjük a másikat. Egy nővér
egyszer azt mondta, hogy ha valaki nem szimpatikus, menj oda hozzá és
kezdj el vele beszélgetni. Lehet, rájössz, hogy az ítéleted téves volt.
Az elfojtott ítélkezés atombombaként működik. Ki kell mondani, ami
bennünk feszül. Az egyik válasz a kérdésre tehát az, hogy szükség van a
párbeszédre, amelyet plébániai szinten is gyakorolhatunk. A másik
válasz, hogy</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>vannak
isteni, természeti törvények, amelyek kiiktathatatlanok. Ezeket lehet
félreérteni, félremagyarázni vagy ignorálni, de az isteni törvények
objektívek, vagyis akkor is léteznek, ha nem veszünk róluk tudomást,
vagy, ha félremagyarázzuk őket.</strong></span> </p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">A párbeszéd során ezeket közösen felismerhetjük, és ezáltal közös
alappá válnak, amely közelebb hoz, békét teremt. Ezen a szinten a
különbségek marginalizálódnak, mivel a közös pont válik kiindulási
alappá. Ahhoz, hogy ebben lépéseket tegyünk előre, felelősek vagyunk
hitünk mélyebb megélésében és vallásunk alaposabb megismerésében.
Plébánosként ennek a folyamatnak elősegítésében látom a feladatomat,
illetve a hívek felelősségét. Ha ezen a téren cselekszünk, eleget tudunk
tenni Szent Péter apostol felszólításának:</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><blockquote>
<p><span style="color:rgb(0,0,0)"><em>„Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek.”</em> (1Pét 3,15)</span></p>
</blockquote><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Kisfaludy Nóra</strong></span></p>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>