<div dir="ltr">
<div><h2>Jézus is hajléktalannak született</h2>
</div>
<div>
<p><a href="https://vasarnap.hu/2021/05/05/jezus-is-hajlektalannak-szuletett/" target="_blank">https://vasarnap.hu/2021/05/05/jezus-is-hajlektalannak-szuletett/</a></p><p>Még ma is óriási a szakadék a többségi társadalom
és az utcán élők között. Sokan nem értik, miért nem állnak talpra, és
kezdenek el dolgozni, mint bárki más. Pedig, gondoljunk csak bele: mi
motiválna minket, ha szinte egyik napról a másikra elveszítenénk a
családunkat, az otthonunkat, és a hit mint legfőbb kapaszkodó se lenne
segítségünkre? Az Új Fészek Egyesület istenhitet és ezzel új erőt
igyekszik adni az utcán élőknek. Elsősorban azzal, hogy senkit nem
akarnak megváltoztatni. Azt vallják: ez nem az ő dolguk, Isten úgyis
mindenkit formál, aki imádkozik. A közösség három tagjával
beszélgettünk, Dánics Izabella elnökkel, Michels Antal józsefvárosi
plébánossal és Palcsó József Attilával, aki 10 éve hajléktalan.</p>
</div>
<div>
<p><b>– Mire utal az egyesület nevében az „Új Fészek”?
Új otthont építeni, vagy otthonra találni a közösségben, esetleg otthont
találni a hitben?</b></p>
<p><b>Izabella</b>: Mindenkinek megadjuk ebben a szabadságot:
ha köztünk talál lelki otthonra, annak is örülünk, ha új családot
alapít, akkor is sikert értünk el, és reményeink szerint Istent is mind
jobban megismerjük, és közösen építjük a kapcsolatunkat VELE.
Mindenkinek volt egy korábbi élete, mielőtt a hajléktalan-ellátásba
került. Volt életük, munkájuk, családjuk, barátaik, többen biztos
egzisztenciával rendelkeztek. És bár valami történt velük, ezek a
készségek, képességek megmaradtak, képesek új fészket rakni. Azért is
választottuk ezt a nevet, mert egy francia közösségből, a Fészekből
gyökerezik a mi egyesületünk, melyet <a href="https://vasarnap.hu/2021/04/27/a-rabszolgakereskedelem-nem-a-multe-a-prostitucioban-is-testet-oltott/" rel="noopener" target="_blank">Csapó Emma</a>
alapított Kiút Veled névvel. Ezt gondoltuk tovább névválasztáskor.
Emmának nagyon sokat köszönhetünk, szeretnénk továbbvinni az ő
szellemiséget.</p>
<p><b>– Hogyan kezdődött a hajléktalanok pasztorációja?</b></p>
<p><b>Izabella</b>: Egy nagy budapesti átmeneti szálláson
dolgoztunk néhányan mint mentálhigiénés szakemberek. Ott fogalmazódott
meg bennünk, hogy másként és többet szeretnénk adni az ott lakóknak. Az
emberi kapcsolatokkal, a közösségépítéssel, a lélektannal szeretnénk
foglalkozni, de ezek mellett a hit és az örök remény felé is szeretnénk
őket terelgetni. 2017 márciusában tartottuk az első lelkigyakorlatunkat
Óbudán, a Szűz Mária Társasága lelkigyakorlatos házában. Hajléktalanok,
segítők, érdeklődők voltunk együtt péntektől vasárnapig. Sokaktól azt
kaptuk: ezt így nem lehet csinálni, hogyan ehetünk velük közös
étkészlettel, egy légtérben. Ők ugyanis</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)">a
szállókon műanyag tányérokban kapják az ételeket, akinek van saját
felszerelése, az főzhet magának, vagy konzervdobozból esznek. Ebből is
látszik, milyen komoly határ húzódik a társadalom és a hajléktalanok
között.</span></p>
<p>Nekünk viszont pont az volt a szándékunk, hogy mindenben közösségben
legyünk velük. Egy év múlva, 2018-ban vettük át a Kiút Veled
Egyesületet, ebből született az Új Fészek. Így élünk azóta
pályázatokból, adományokból, <a href="http://ujfeszek.hu/" rel="noopener" target="_blank">egy százalékokból</a>.</p>
<div id="m_-504113230207232986gmail-attachment_163724" style="width:1010px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/teritett-asztalnal-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/teritett-asztalnal-1024x621.jpg" alt="Új Fészek Egyesület" style="margin-right:0px" width="495" height="300"></a><p id="m_-504113230207232986gmail-caption-attachment-163724">A
megbecsülés egy fontos formája: terített asztallal várják a
hajléktalanokat, és együtt ülnek le velük enni. (Fotó: Új Fészek
Egyesület)</p></div>
<p><b>– Milyen foglalkozásokat tartanak a hajléktalanoknak, és milyen gyakran találkoznak velük?</b></p>
<p><b>Izabella</b>: Először félévente, majd havonta, utána
kéthetente találkoztunk, most pedig már hetente összejövünk. Minden
csütörtökön találkozunk, igyekszünk testi, lelki és szociális téren is
közösen fejlődni. Korábban a Szent Rita plébánia adott otthont a
közösségnek. Egy ideje már a Józsefvárosi Plébánián tarthatjuk a
közösségi alkalmakat, ahová Tóni atya nagy szeretettel befogadott
minket. Egy-egy alkalommal 20-30 ember gyűlik össze. A célunk valójában
az, hogy hidat képezzünk a többségi társadalom és a peremvidék között. A
Covid-időszakot kivéve együtt eszünk a szépen terített asztalnál.
Énekelünk, dicsőítünk, elmélkedünk, játszunk, kirándulunk.</p>
<div id="m_-504113230207232986gmail-attachment_163725" style="width:1010px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/levendula-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/levendula-1024x615.jpg" alt="Új Fészek Egyesület" style="margin-right:0px" width="495" height="297"></a><p id="m_-504113230207232986gmail-caption-attachment-163725">Levendulaosztás a szalonnasütés után – jobb oldalon Dánics Izabella. (Fotó: Új Fészek Egyesület)</p></div>
<p><b>Antal atya</b>: Öt évet töltöttem Kárpátalján
misszióban. Ott ismertem meg Izabellát. Korábban Zugligetben szolgáltam
Kozma Imre atya mellett, így jól ismertem a hajléktalanokat. Amikor ide
kerültem, minden vasárnap délután három órakor celebráltak
hajléktalanmisét, amit Teréz Anya Nővérei szerveztek. Én ezt
megörököltem, és nagy örömmel vittem tovább. A pandémia miatt ezt meg
kellett szüntetni, most a nővéreknél, a Tömő utcában tartjuk a
szentmiséket. Többen közülük megkeresztelkednek, elsőáldoztak,
bérmálkoztak. A Tömő utcából is járnak néhányan át ide a csütörtöki
találkozóinkra. Van igény bennük a lelki útra.</p>
<div id="m_-504113230207232986gmail-attachment_163730" style="width:1010px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/kereszteles-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/kereszteles-1024x648.jpg" alt="Új Fészek Egyesület" style="margin-right:0px" width="495" height="313"></a><p id="m_-504113230207232986gmail-caption-attachment-163730">Sosem késő Isten útjára lépni – megtért fedél nélküli férfit keresztel Antal atya. (Fotó: Új Fészek Egyesület)</p></div>
<p><b>– Sikerül némelyeket visszavezetni a családjához?</b></p>
<p><b>Antal atya:</b> Volt rá precedens, hogy valaki megbékélt
a családjával, és visszament hozzájuk. Nagyon sokaknak ugyanis van
családja, de összevesztek vagy elváltak. Sokszor csak bocsánatot kellene
kérni, és kopogtatni az ajtajukon. Az ilyen sikertörténet azonban olyan
ritka, mint a fehér holló.</p>
<p><b>– Hogyan szólítják meg őket?</b></p>
<p><b>Izabella</b>: Sokszor hozzák egymást, szinte semmit nem
kell tennünk azért, hogy jöjjenek. Jól érzik itt magukat, hisz mi nem
akarunk senkit megváltoztatni. Ezt nem nekünk kell megtennünk, hiszen
Isten mindenkit formál, ha imádkozunk.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Úgy próbáljuk Isten szeretetét átadni, hogy azt közvetítjük feléjük: úgy vagy jó, ahogy vagy.</b></span></p>
<p>Ha van egy ilyen elfogadó, feltétel nélküli szeretetre alapuló,
megtartó kapcsolat – ami egyébként a mentálhigiéné alapja is –, akkor
nyitnak, és jelzik, ha kérik a segítségünket. Arra helyezzük a
hangsúlyt, hogy itt nincs alá-fölé rendelt viszony, abszolút a
partnerkapcsolatban hiszünk.</p>
<p><b>József</b>: Amikor először eljöttem a közösségbe,
gyökeresen megváltozott valami. Azt éreztem, hogy nekem ez jó, nekem ez
kell ahhoz, hogy tisztábban lássak. Egy hajléktalannak is szüksége van a
lelki békére. Itt kimondhatjuk, amit másnak nem merünk. Itt, ha sírnunk
kell, sírhatunk, ha nevetni szeretnénk, nevethetünk.</p>
<p><b>– Először a közösség szeretete fogta meg, és az hozta magával az istenhitet, vagy már hívő emberként érkezett ide?</b></p>
<p><b>József</b>: Először a közösség volt rám hatással, aztán
jött Isten. Kezembe adták a Bibliát, és amikor olvasni kezdtem, lassan
minden olyan dolog összeállt a fejemben, amiről korábban beszéltek
nekem. Ez a közösség szuper. Itt mindenki az, ami akar lenni. Senki
senkit nem kér számon. Egységet alkotunk. Akkor kezdett megváltozni az
életem, amikor beléptem ide. Bár azóta is hajléktalan vagyok, ma már
másképp fogom fel ezt az állapotot. Itt vannak olyan segítők, akik
nyúlnak értem. Ez a nem mindegy! Aki elhagyja magát, az meghalt. Van,
akinek kezet nyújtanak, de nem fogadja el, ahogy Istent sem. Ők
„halottak”. Aki igent mond, életben marad.</p>
<div id="m_-504113230207232986gmail-attachment_163731" style="width:1010px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/oleles-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/oleles-1024x660.jpg" alt="Új Fészek Egyesület" style="margin-right:0px" width="495" height="319"></a><p id="m_-504113230207232986gmail-caption-attachment-163731">A közösség megtartó ereje. (Fotó: Új Fészek Egyesület)</p></div>
<p><b>Antal atya</b>: Amellett, hogy a hitet átadjuk,
igyekszünk figyelni egyénileg is arra, kinek mire van igénye. Józsi
például két testvérét veszítette el a közelmúltban, amit megosztott a
közösséggel. Együtt imádkoztunk érte és az elhunyt testvéreiért.</p>
<p><b>Izabella</b>: Ők is rengeteget adnak nekünk. Én pont
ugyanannyit kapok vissza, mint amennyit adok nekik. Ugyanannyira várom a
csütörtököket, mint ők. Ez a közösség az én hitemet is megtartja, és
építi az emberségemet.</p>
<p><b>József</b>: Milyen szép lenne, ha minden nap csütörtök
lenne! De ha az ember nagyon várja a csütörtököt, akkor valójában már a
hétfő is csütörtök!</p>
<div id="m_-504113230207232986gmail-attachment_163732" style="width:1010px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/Jozsef-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/Jozsef-1024x684.jpg" alt="Új Fészek Egyesület" style="margin-right:0px" width="495" height="331"></a><p id="m_-504113230207232986gmail-caption-attachment-163732">Józsefet az együtt töltött csütörtökök éltetik. (Fotó: Új Fészek Egyesület)</p></div>
<p><b>– Amikor először mesélt a többieknek az Új Fészekről, nem félt, hogy kinevetik?</b></p>
<p><b>József</b>: Számítottam rá, és ki is nevettek. Azt mondták, hogy hagyjam őket békén, inkább nézik a meccset. De azért meséltem nekik Róla.</p>
<p><b>– Emlékszik arra a pillanatra, amikor először volt istenélménye?</b></p>
<p><b>József</b>: Egészen pontosan. Egy lelkigyakorlaton
voltunk itt. Az volt az egyik feladat, hogy keressünk egy követ, amit a
szombati szentmisén odateszünk Isten elé. Az jelképezte a terheinket, a
bűneinket, amit jelképesen átadtunk Istennek. Olyan érzés volt, mintha
egy rákos sejttől szabadultam volna meg. Aztán meggyújtottunk egy
gyertyát, ami Isten megbocsátását szimbolizálta. Akkor nagyon közel
éreztem Őt magamhoz.</p>
<p><b>Izabella</b>: Ezzel is azt szerettük volna nekik üzenni:
bármilyen is vagy, Isten szeret és elfogad téged. Nem tudsz olyat
tenni, amivel elveszítheted az ő szeretetét.</p>
<div id="m_-504113230207232986gmail-attachment_163733" style="width:884px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/bunok-elegetese.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/bunok-elegetese.jpg" alt="Új Fészek" style="margin-right:0px" width="495" height="310"></a><p id="m_-504113230207232986gmail-caption-attachment-163733">„Bármilyen is vagy, Isten szeret és elfogad téged” – a bűnök jelképes elégetése. (Fotó: Új Fészek Egyesület)</p></div>
<p><b>– Ha van egy ilyen remek lehetőség, egy nagyszerű közösség, miért nem jön el minden hajléktalan a kerületből?</b></p>
<p><b>József</b>: Mert nem merik felvállalni Istent. Azt sem
tudják, ki Ő. Inkább kiülnek a padra, egymással beszélgetnek felületes
dolgokról és isznak. Ha begubóznak, már csak fizikai értelemben élnek.
Sablonná válik az életük. Ezért van szükség az ilyen közösségekre.</p>
<p><b>Izabella</b>: Jézus azt mondta, szegények mindig lesznek
köztetek. Abban kellene fejlődni, ahogy hozzájuk állunk. A
hajléktalanellátó-rendszernek gyakran hiányossága, hogy kevés a készség,
a képességfejlesztés és a közösségépítés. A szociális szakemberek
többsége extrán leterhelt, ami érthető is.</p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Az alapszükségletet ugyan mindenki megkapja, de ez a többségnek nem elég ahhoz, hogy felálljanak.</b></span></p>
<p>Gondoljunk csak bele: ha tőlünk is elvennének mindent, nem lenne se
anyánk, se apánk, se társunk, se gyermekeink, se otthonunk, se hitünk,
mi adna erőt, hogy reggel felkeljünk? Motivációt, feladatot, szeretetet,
valahová tartozást kell nekik adni. A hajléktalan emberekkel való
foglalkozásnak talán ez lehet a kulcsa a mi közösségünk szempontjából!
Kis közösségekben, a lélekre is fókuszálva foglalkozunk velük. Sok<span style="color:rgb(0,0,0)">
mindent meg tudnak csinálni, mosnak, főznek, takarítanak, felolvasnak. A
lényeg, hogy legyen kiért megtenniük!</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Antal aty</b>a: Fel lehet állni a hajléktalanságból. Fel
tud bárki, aki akar, de ehhez neki is tennie kell, és valóban
elengedhetetlenül szükséges a kísérés.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><div id="m_-504113230207232986gmail-attachment_163735" style="width:1010px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/szabadteri-mise-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/szabadteri-mise-1024x629.jpg" alt="Új Fészek Egyesület" style="margin-right:0px" width="495" height="304"></a></span><p id="m_-504113230207232986gmail-caption-attachment-163735"><span style="color:rgb(0,0,0)">Szabadtéri szentmise Csobánkán. (Fotó: Új Fészek Egyesület)</span></p></div><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Izabella</b>: Jellemzően azok a hajléktalanok tudnak
visszaintegrálódni, akik mögött ott áll a család vagy valamilyen egyházi
közösség. Lélek nélkül nem lehet az emberre tekinteni. Az is tud tenni,
akinek se keze, se lába – ha van kiért. Identitáskérdésként tekintünk a
hajléktalanságra, igyekszünk éreztetni velük, hogy tartoznak valahová,
ahol szeretik és elfogadják őket.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>– Lelkileg nem nagyon megterhelő ilyen sok nehéz sorsot látni?</b></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Izabella</b>: Amikor tehetetlen vagyok, megszólítom
Istent. Bízom abban, hogy nem ad annál többet, mint amit elbírok. Meg
kellett tanulnom feldolgozni a halált, testi lelki betegségeket. Az a
fontos amit az ITT ÉS MOST-ban tudok adni, a többi Isten dolga.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Egészen
az első pillanattól fogva Ő hívta életre ezt a közösséget, és most is
Isten Lelke az aki vezet minket. Ő segít vinni a terheket.</b></span></p>
<p>És bízom azokban a hajléktalanokban is, akik eljönnek hozzánk. Nagyon
erősek. Szakmailag kapunk rendszeres segítséget a Pronon Alapítványtól a
szervezetfejlesztés keretein belül.</p>
<p><b>– Nehezebb kihívás egy papnak Isten szeretetét közvetíteni
egy rettentően sokat szenvedett, fedél nélküli embernek, mint egy jó
körülmények között élő hívőnek?</b></p>
<p><b>Antal atya</b>: Nem annyira nehéz, hisz Jézus is
hajléktalannak született. És mindenkiért meghalt. Én elsősorban az
embert látom bennük, nem a hajléktalant. Ami nehéz, az inkább a
közösségen belül tapasztalható megosztottság. Néhányan azt mondták, nem
jönnek ide misére, mert nem hajlandók oda ülni, ahol előtte hajléktalan
ült. Maga az egyházközség is képes lenne már azáltal gyógyítani, hogy
befogad. Fontos lenne, hogy maga a közösség is értékelje őket. Ezért is
próbálunk tenni, például azzal, hogy ők is beszállnak a pásztorjátékokba
karácsonykor. Ha a plébániaközösség is befogadó közösséggé válik, akkor
mindenkinek helye van. A hajléktalanoknak is. A megszólítás csak így
működik.</p>
<div id="m_-504113230207232986gmail-attachment_163737" style="width:1010px"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/pasztor1-scaled.jpg" target="_blank"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/05/pasztor1-1024x650.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="495" height="314"></a><p id="m_-504113230207232986gmail-caption-attachment-163737">Hajléktalanok és segítők együtt a karácsonyi pásztorjátékon. (Fotó: Új Fészek Egyesület)</p></div>
<p><b>– Miért elengedhetetlen az istenhit a talpra álláshoz?</b></p>
<p><b>Antal atya</b>: Isten a saját hasonlatosságára
teremtette meg a férfit és a nőt. Nekünk a jövőnk, a reményünk Istenben
van elrejtve. Akinek nincs hite, szegényebb, és kevesebb a kapaszkodója.</p>
<p><b>– Önnek hogyan segített a hit az újrakezdésben, József?</b></p>
<p><b>József</b>: Amikor még nem ismertem a közösséget, nem is
tudtam semmit Istenről. Aztán rájöttem, hogy szükségem van rá a lelki
békémhez. Meg akartam békélni önmagammal. Ha nem látnám Őt tisztán
magamban, ha nem érezném, hogy bennem van, más ember lennék. Isten
átértékelte a gondolatrendszeremet, akárcsak a közösség. Számomra a
közösség jeleníti meg Istent, velük érzem azt, hogy itt van közöttünk.</p>
<p><b>Mizsei Bernadett</b></p></div>
<div id="m_-504113230207232986DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-504113230207232986_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>