<div dir="ltr">
<span><div><p align="justify">
</p><h1>Tíz százalék esélye volt az életben maradásra – Kopasz István atya gyógyulása</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont" target="_blank">Nézőpont</a> – 2021. április 23., péntek | 10:55</div><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/tiz-szazalek-eselye-volt-az-eletben-maradasra-kopasz-istvan-atya-gyogyulasa" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/tiz-szazalek-eselye-volt-az-eletben-maradasra-kopasz-istvan-atya-gyogyulasa</a><div> <br></div></div><div><a rel="lightbox['g113618']"><span title="4 kép a galériában, kattintson!"></span></a></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u>Világszerte
imádkoztak érte: családtagok, papok, hívek és közösségek.</u> <u><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Közel két
hónap </span></u>után a saját lábán hagyta el a kórházat</span>. Az orvosok a maguk
biztatására fényképet kértek tőle. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Három hónap telt el a hazatérése óta</span>,
napról napra erősödik, és küzd a felépülésért. Kopasz István
plébánosnál jártunk.</span></h3><div><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„Három hét altatás
után a többedik próbálkozásra tudtak felébreszteni. Depresszióba estem,
úgy éreztem, feladom, nincs értelme küzdeni</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Akkor volt a 60.
születésnapom. Sorra jöttek a köszöntések, az ajándékok,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> de én nem
tudtam örüln</b></span>i. Sok szent mondja, hogy számára a kereszt lett a tankönyv.
Én is megértettem, mit jelent a keresztre feszített Jézussal való
kapcsolat.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mélyen, egzisztenciálisan átéreztem, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> vagy igent mondok erre a
szenvedésre Jézussal együtt, és akkor várható a feltámadás, </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">vagy nem.</span></b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus követésével együtt jár a kereszt</b></span>. Ő van az egyik felén, én a
másikon. Nem azt kell kérnem, hogy leszállhassak a keresztről, hanem
erőt ahhoz, hogy fennmaradhassak. Nem az a kereszténység, hogy bedobunk
egy kis imádságot, és kijön a megoldás, elmúlik a panaszom, megoldódik a
nehézségem. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Megértettem, hogy ott kell maradnom Jézussal a kereszten.
Onnantól kezdve fényes a történet. Nagyon sokat segített a testvérek
szeretete, imádsága szerte a világon.”</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g113618']"><img style="display:block;margin:auto 0px auto auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=113618&v=1&p=1&img=c_IMG_4845.jpg" alt="" width="495" height="330" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>István atyáért Ugandától Dél-Koreán, Brazílián, Németországon és
Svájcon át Lengyelországig a világ minden táján imádkoztak. Imát mondtak
érte a hozzátartozói is – 94 éves édesanyja, 8 testvére, az ő 35
gyerekük és a 22 dédunoka –, pap testvérei a Fokoláre mozgalomból,
</b></span>ismerősök és ismeretlenek kérték Istentől a gyógyulását. Nagy Károly
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>plébániáján minden este online kapcsolódtak össze a hívek, és együtt
imádkozták a rózsafüzért. Ugyancsak naponta imádkoztak érte üllési és
zsombói hívei.</b></span> István atya számára ez az Egyház szeretetének nagyon konkrét megtapasztalása volt, annak a megerősítő megélése, hogy világméretű család vagyunk.</p><blockquote>
</blockquote>
<p>Üllés és Zsombó plébánosa október végén betegedett meg. Egyre csak
emelkedett a láza. Felhívta a háziorvosát, és szinte azonnal jött is
érte a mentő. Úgy véli, a fertőzést a testvéreitől kaphatta el, akik
mindannyian átestek a betegségen. Édesanyjukról csak sejtik, hogy ő is
megfertőződhetett, de neki nem voltak tünetei. István atya került a
legsúlyosabb állapotba. Lélegeztetőgépre tették, altatni kellett, több
alkalommal dialízisre volt szüksége.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az orvosok </span>szerint tíz százalék esélye volt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az életben maradásra. </span></b></span></p>
</blockquote>
<p>Hozzátartozói naponta érdeklődtek telefonon, nem biztatták őket semmi
jóval. Egy alkalommal, amikor az orvosok azt mondták, az az éjszaka
lesz a vízválasztó, Kondé Lajos elvitte neki a betegek szentségét. „Azt
mondják, akkor fordulat állt be az állapotomban. Az utolsó héten
mindennap felébresztettek, figyelték, beindul-e a légzés, ha levesznek a
gépről. Húsz nap után tudtam önállóan lélegezni. De a tudatom nem
talált vissza a valósághoz<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Az altatás ideje alatt bennem egy rémvilág
élt, úgy éreztem, megfigyelnek, elrabolnak, és amikor felébresztettek,
összefolyt bennem <span style="background-color:rgb(249,203,156)">a képzelet </span>és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a valóság.</span></b></span></p>
<blockquote>
<p>Az orvosok számára sikertörténet vagyok. Az egyikük fényképet kért
tőlem. »Magunkat erősíteni, hogy lássuk, van, aki felépült a kezeink
alatt« – mondta.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Akkor onnan tízből nyolc beteg nem jött ki a saját lábán, és ez
nagyon nagy tehe<span style="background-color:rgb(255,242,204)">r az orvosoknak</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Én nagyon hálás vagyok nekik,
megköszöntem a gondosságukat, amivel visszasegítettek az életbe.”</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Amikor december 19-én hazaengedték a kórházból, hosszú, nehéz munka
állt előtte, a küzdelem a felépüléséért. A tüdeje vitálkapacitása ötven
százalékos, a diffúziós kapacitása harmincnyolc százalékos volt, holott
nyolcvan százalék a normál élethez szükséges érték. „Nincs még nálunk
protokollja a rehabilitációnak” – mondja. István atyának a gyógytornász
testvére ad segítséget. „Egy évem van, hogy javuljon az állapotom</span>, utána
már nem várható változás, a szervezet beáll arra a szintre, ami van.
Minden napomnak része a gyógytorna, a légzőgyakorlat, az
intervallumtréning. Feszegetni kell a határokat. Mindez arra kényszeríti
a tüdőt, hogy aktiválja a működésbe még be nem vont részeket.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Nyáron
még száz kilométert kerékpároztam, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">most harminc méter futás után is
lihegek</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Próbáltam felmenni a hatodik emeletre, de a harmadiknál már
légszomjam volt. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Sík terepen viszont már jól megy a gyaloglás, az
állóképességem megvan, tizenkét kilométeres túrát is tettem már.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Kopasz István atya </span>nem sokkal a beszélgetésünk előtt érkezett vissza
egy mátrai szanatóriumból, ahol rehabilitációs kezelésen vett részt. „Öt
hét után úgy jöttem haza, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> most néhány százalékkal rosszabbak </span>az
eredményeim. Miközben fizikailag erősödtem, a tüdőkapacitásom <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem
javult.</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Jézus</span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">azt mondja, <u>elég neked az én kegyelmem.”</u></span></b></span></p>
</blockquote><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>És sorolja a példákat, csupa olyan embert, akinek elég volt az é</b></span>lethez Isten kegyelme: a <i>Naphimnusz</i>t
vakon író Szent Ferencet, a zsinat miatt aggódó XXIII. Jánost, a
süketen zenét szerző Beethovent és a saját kamaszkori hittanárát, aki az
egész életét végigbetegeskedte, de a növendékei közül öten lettek
papok.</p>
<p></p>
<p>„Két napig bennem volt a csodálkozás és az aggodalom, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>most már
nyugodt vagyok. Isten megnyugtatott. Így állok a folytatás elé. A
kereszténység középpontjában nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy tan</span>, <u>hanem egy személy áll, Isten,
aki szeret minket</u>. Én benne hiszek. Kell néha egy kis idő, hogy
megerősödjek, hogy visszatérjek a hitemhez <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy-egy nehézség</span> után, de
alapvetően a hitem éltet. Hiszem, hogy Isten szeret, akkor is, amikor
megengedi, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> valami rossz</span> történjen velem, </b></span>emberileg nehéz helyzetbe
kerüljek.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Hogy mi a szerencse, és mi a szerencsétlenség, nem mindig
tudjuk felmérni. Amióta eljöttem Zsombóról, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megnőtt a szkóla létszáma, a
Szent Mónika körben egymást segítik a tagok, találkoznak, keresztutat
jártak online. A hívek körében ősszel elindított munkacsoportok is
szépen dolgoznak.</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Legyen távol tőletek minden keserűség, harag és
indula</b></span>t – <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>olvastam Szent Pálnál.</b></span> Már a kórházban szíven ütött ez a
mondat. Nem tudok minden dologra úgy nézni, hogy ne érezzek keserűséget,
de<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> az élet aztán megtanít, hogy ami<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az egyik pillanatban
szerencsétlenségnek tűnik,</span> arról később kiderülhet, hogy ajándék, és
Isten szeretete volt mögötte.”</b></span></p>
<p><b>Szerző: Trauttwein Éva</b></p>
<p><b>Fotó: Lambert Attila</b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p></div>
<p align="justify"></p></div></span><div id="m_-2971550917472274924m_1882007751270276421DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-2971550917472274924_m_1882007751270276421_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>