<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Joseph Werth püspök az oroszországi Katolikus Egyház 30 évvel ezelőtti újjászületéséről</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2021. április 21., szerda | 16:36<div class="gmail-ikonok"><br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g113561']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=113561&v=0&img=c_o14.jpg" style="margin-right: 0px;" width="198" height="132"><span class="gmail-galcount" title="9 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 9</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az
Urunk Színeváltozása Egyházmegye főpásztora, Joseph Werth püspök
április 18-án ünnepi szentmisét mutatott be a novoszibirszki katolikus
székesegyházban az oroszországi vallásszabadság 30. évfordulója</span>
alkalmából. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A Szentszék harminc évvel ezelőtt Apostoli
Adminisztratúrákat állított fel Oroszország területén, ami a Katolikus
Egyház szervezeti megújulásához vezetett </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az akkori Szovjetunióban.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p>Harminc
évvel ezelőtt a Szentszék helyreállította a Szovjetunióban a Katolikus
Egyház szervezetét,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> három apostoli adminisztratúrát hozva létre: egyet
Moszkva, egyet Novoszibirszk és egyet Karaganda központtal </b></span>–
emlékeztetett a szentmisében Joseph Werth püspök. –<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Mindez római idő
szerint 1991. április 13-án történt.</b></span></p>
<p></p>
<p>„Harminc évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk arról, ami ma már a
miénk: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindez a Szentlélek működésének, kegyelmének s szerte a világon
élő testvéreink és nővéreink bőkezű lelki és anyagi támogatásának
köszönhető”</b></span> – mondta szentbeszéde elején a főpásztor.</p>
<p>„Ez a számszerűen kicsiny jubileum alkalmul szolgál reflexióra, [...]
a sok-sok elnyert ajándékért való hálaadásra, valamint
lelkiismeret-vizsgálatra, önkritikus értékelésre. Bizonyára mindannyiunk
számára jól ismert az a hálaadó imádság, melyet fel szoktunk olvasni
egyházi életünk jeles napjain. Szeretnék veletek együtt elmélkedni ezen
imádságról. »Mindenható, örök Isten!...«</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az emberek hatalomra, uralomra törekszenek, gyakran visszaélnek
hatalmukkal, erejükkel. Julius Caesar, Nagy Sándor, Nagy Károly,
Napóleon; Római Birodalom, Tatár–Mongol Birodalom, legújabb korunk
birodalmai: </b></span>e nevek, elnevezések óriási hatalmat és hatalmas nagyságot
idéznek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De</b></span> csak a mi földi felfogásunk és elképzelésünk szerint. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten
előtt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mindez </span>semmit sem jelent.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egyedül ő a mindenható és örök! – <span style="background-color:rgb(208,224,227)">
hangsúlyozta</span> Joseph Werth püspök. </b></span>– Mily nagy vigasztalás és segítség
számunkra e földi létben, hogy ilyen Atyánk van a mennyben, akihez így
fordulhatunk: »Mindenható, örök Isten«, »Mi Atyánk«”.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g113561']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=113561&v=0&p=1&img=c_o15.png" alt="" width="495" height="306" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Harminc évvel ezelőtt az Oroszország ázsiai és európai területén
működő papokat egy kézen meg lehetett volna számolni; megszokott dolog
volt, hogy egy pap 10-15 évente egyszer jut el egy faluba vagy városba</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>.
Ma Oroszországban több mint 250 pap van.</b></span> „Használjátok fel az égnek e
hatalmas ajándékát, ne halasszatok el egyetlen vasárnapi szentmisét sem!
– buzdított a szónok. – Ne feledjétek, hogy nagyanyáitok és dédanyáitok
képesek lettek voltak elkoptatni vastag cipőtalpat, csak hogy elnyerjék
ezt a kegyelmet.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>E harminc esztendő alatt az Egyház sikeresen fejlődött és épült a XX.
századi vértanúk fundamentumán</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Amikor 1992-ben először kerestem fel a
magadáni katolikus közösséget, sikerült eljutnom az egyik volt lágerbe
is. Az adminisztratív épületek romjai még látszódtak, az egykori foglyok
cipőmaradványai szanaszét hevertek, de a legmélyebb benyomást rám a
tábor büntető cellája, a karcer tette. Ott álltam a börtöncella kis
ablaka előtt, [...] arra gondoltam, hogy előttem talán 50 évvel valaki
szintén ott állt e rács előtt, és egy tenyérnyit látott az égből –
idézte fe</b></span>l <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a novoszibirszki püspök. </b></span>– Próbáltam átérezni fájdalmát,
kétségbeesését és reménytelen helyzetét. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ha összeadjuk ezen áldozatok
fájdalmát, szenvedéseit, félelmeit, a kínoknak micsoda tengerébe
merülünk! Kötelességünk emlékezni rájuk, mélységes tisztelettel és
hálával fejet hajtani előttük.</b></span></p>
<blockquote>
<p>A XX. század végén elnyert vallásszabadság az ő imádságának, vértanúk
milliói imádságának gyümölcse, szenvedéseik, életáldozatuk, haláluk
gyümölcse. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A XX. századi vértanúk azok a magok, amelyek a földbe
hullottak és ma kihajtanak.”</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A XX. századi vértanúk jelentik azt a fundamentumot, amelyre tovább
építhetünk. Már Istennél vannak dicsőségben, mindnyájuk fején a
győztesek babérkoszorúja. A mennyből segítenek nekünk. Imádkoznak
értünk, velünk együtt győzelmi ünnepet ülnek Isten trónusa előtt </b></span>–
mondta Joseph Werth. Majd hozzáfűzte: Isten után a hálaadás
nagyanyáinknak és dédanyáinknak szól: ők kereszteltek, ők tanítottak az
első imádság szavaira.</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bizonyára igen nehéz átlépni<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a templom küszöbé</span>t annak, aki egy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Isten </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">
nélküli társadalomban</span>, családban nőtt fel,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ahol soha nem</span> ejtették ki
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten nevét</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mégis sokan megtalálják az erőt ehhez </b></span>– hangzott el az
ünnepi szentmisében. Továbbra is kérjük Istentől a kegyelmet minden
rokonunk és barátunk számára, akik ezt a lépést még nem tudták megtenni.
„Istenünk, hálát adunk Neked szerte a világon élő testvéreink és
nővéreink támogatásáért, sok éven át <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Oroszország megtéréséért</b></span> végzett
imájukért, az újjászülető Egyháznak nyújtott anyagi segítségükért.” Ma
már tudjuk, hogy</p>
<blockquote>
<p>a vallásszabadság nem egyszerűen beköszöntött. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egész világ
évtizedeken át ezért imádkozott úgy, ahogyan Isten Anyja kérte
Fatimában.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Nekünk is<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> imádkoznunk kell,</b></span> imádkozni értük, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>imádkozni azért, hogy
Oroszország és népeinek megtérése tovább folytatódjon</b></span>. „Istenünk, hálát
adunk Neked a papokért, a szerzetesnőkért és a világiakért, akik
elhagyták hazájukat és Oroszországba jöttek, hogy segítségünkre legyenek
a lelki újjászületésben.”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az idősebb nemzedék emlékeiben még elevenen élnek a múlt képei; ezek
az emberek szívesen mesélnek egyházközségükről valahol a Volga mentén,
Ukrajnában, vagy akár itt, az Urálban, Szibériában, mint tökéletes
idillről. De ez az idill ma újjászülethet! </b></span>„Számotokra minden ehhez
szükséges adva van! Éljetek a kegyelem ajándékaival, ne pazaroljátok el a
drága időt! A fiatal nemzedék a reményünk és jövőnk! Az Egyház segíteni
akar nektek és megőrizni benneteket tisztának testben és lélekben! –
buzdított a főpásztor. – És milyen lehetőségeink vannak ma? Plébániai
foglalkozások a lelkiatyával, szerzetesnőkkel, katolikus óvoda,
katolikus általános iskola, katolikus gimnázium… Ennek hallatán
legidősebb testvéreink hitetlenkedve kérdezik: Álom ez, vagy valóság?”</p>
<p>„<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hálaadásunkkal a legszentebb Istenszülőhöz is kell fordulnunk.
</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Azokban az időkben, amikor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a templomokat </span>lerombolták, egyetlen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">katolikus
pap</span> sem maradt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">híveink leggyakrabban Isten Anyjához fordultak
segítségért. Volt rózsafüzérük, szentolvasójuk, amelyen buzgón
imádkoztak, és Isten Szülőjének énekeket énekeltek.”</span></b></span></p>
<p></p>
<p>„Visszatekintve múltunkra és lelkiismeretvizsgálatot tartva az elmúlt
esztendőkért, bocsánatodért is esedezünk minden bűnünkért és
mulasztásunkért, s ezen kegyelmi idő minden elmulasztott napjáért és
órájáért [...] Bocsánatot kérni a hetven esztendő ateizmusáért, az
elmúlt esztendőkért…, ezen kegyelmi időszak minden fel nem használt
napjáért és órájáért. Tégy mindnyájunkat Téged követő, serényen
munkálkodó tanítványaiddá és apostolaiddá, kikben ott él a vágy, hogy
elvezessék a hitre és szeretetre a körülöttük élő világot. Áldd meg,
Urunk, Egyházadat. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vezesd el a hitre az öregeket és a fiatalokat, hogy
hazánkat méltán nevezhessük újból »Szent Oroszországnak«. Ámen” –
fohászkodott szentbeszédében a novoszibirszki püspök.</b></span></p>
<p style="text-align:center"></p>
<p>Öt évvel ezelőtt, az oroszországi Katolikus Egyház szervezeti
újjászületésének 25. évfordulója alkalmából Pjotr Szokolov interjút
készített Joseph Werth püspökkel. Az Urunk Színeváltozása Egyházmegye
főpásztora felidézte: „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>1990 októberében Francesco Colassuono apostoli
nuncius összehívott minket, akik a Szovjetunió tágas vidékein végeztük
papi szolgálatunkat. [...] az a kérdés volt napirenden, hogyan
szervezzük meg a Katolikus Egyház életét a Szovjetunióban. Németországi
prelátusok egy csoportja járt Oroszországban; megismerkedtek a működő
egyházközségekkel, és javaslataikat továbbították a Szentszéknek</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mi
pedig, kisvárosi egyszerű papok, a puszta gondolatra, hogy
Oroszországban van már hivatalos püspök, ujjongtunk az örömtől...</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egyházi szervezet létrehozásáról szóló mindazon grandiózus
elképzelések, amelyekről a nuncius beszélt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">érthetetlennek tűnte</span>k.
Álmainkban sem gondoltunk ilyen dolgokra; számunkra a legfontosabb az
volt, hogy ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bántsanak </span>bennünket; ne<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> tiltsák be</span> a misézést, ne
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">számolják fel</span> az egyházközségeket, ne<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> tartóztassanak le</span>, és ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">zárjanak
börtönbe.</span>”</b></span></p>
<p>„A nuncius feltette a kérdést: az ismerős papok közül kit látnánk
alkalmasnak a püspöki tisztségre? [...] Hogyan ajánlhatnánk valakit, ha
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nem is ismerjük egymást? Egymástól ezer kilométerekre éltünk és végeztük
a munkánkat </b></span>– mondta Joseph Werth. – <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Én akkoriban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Marx</span> városában voltam
plébános, az egyedüli római katolikus pap Moszkvától kezdve egészen a
Kaszpi-tengerig. [...] a nuncius közölte velem, hogy a pápa döntése
értelmében Oroszországban két Apostoli Adminisztratúrát állítanak fel, s
az egyiket püspökként én fogom irányítani. [...] Ellenkezni próbáltam,
hisz Marx városában éppen templomot kell építenem, ráadásul jezsuita
vagyok, s egy jezsuita nem lehet püspök...</b></span></p>
<blockquote>
<p>Hogyan végezzem itt a missziós szolgálatot? A »Kolima« és a »Magadán«
szavak (a lágervilág legkegyetlenebb helyszínei – a ford.) néhányszor
átvillantak az agyamon. (...) <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ugyanakkor semmiféle <span style="background-color:rgb(234,209,220)">félelem vagy kétség</span>
nem tudta <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elnyomni </span>bennem a vágyat, hogy az Egyház szolgálatára álljak.”</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Novoszibirszkben Vytautas Sauljus volt a helyi pap. Rövid ideig tartó
szabad légkörben sikerült föllendítenie az egyházközségi életet.</b></span> „De
igencsak meglepett a Pravoszláv Egyház rendkívül negatív reakciója az
oroszországi katolikus diaszpóra egyházi életének helyreállítása miatt.
Ennek az érthetetlen reakciónak a sebeit mindmáig szívemben hordozom.
Hiszen a sokkal bonyolultabb szovjet időszakban sok mindent közösen
végeztünk, sőt, azt mondhatnám, valódi barátság volt közöttünk. Például
Litvániában együtt harcoltunk a lelkiismereti szabadságért és az emberi
jogokért. Itt pedig…” (1997. augusztus 15-én szentelték fel az újonnan
épült novoszibirszki római katolikus székesegyházat; a szertartás előtt
és alatt pravoszláv aktivisták tartottak tüntetést, transzparensekkel
tiltakozva a katolikus jelenlét ellen – a ford.).</p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az Egyház nem </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>stratégiai bizniszterv<span style="background-color:rgb(255,242,204)">, sem </span>pénzügyi projekt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Nem
szabad</span> gazdasági sikeresség szempontjából vagy menedzseri
megközelítésből megítélni</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az Egyház elsősorban szolgálat –</b></span> hangsúlyozta
Werth püspök. Példaként említette, hogy 1993-ban Novoszibirszkben
kisszeminárium nyílt, amely fiatalokat készített fel a szentpétervári
nagyszemináriumban folytatandó további tanulmányokra. A statisztikai
adatok szerint azóta 150-en fordultak meg a kisszemináriumban, és talán
15-en lettek papok. „De <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Egyházban mint Krisztus Testében minden másképp számítódik.”</b></span></p><blockquote>
</blockquote>
<p>„<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ha elgondolkozunk azon, hogy 150 fiatalember jutott lelki alapokhoz,
akik ennek köszönhetően sokkal alaposabban látják a lelki dolgokat a
világban. Közülük sokan odahaza sohasem hallottak Istenről. Ilyen lelki
háttérrel ki-ki sokkal többet képes tenni önmagáért és másokért.” </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
főpásztor megemlítette a novoszibirszki egyházmegyében működő két
katolikus iskolát is, melyek „a maguk nemében teljesen egyedülállóak az
egész Orosz Föderáció területén.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A legelején nehéz volt, sőt bezárását
is fontolgattuk</b></span> [...]<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> De </b></span>egy bizonyos idő elteltével az, ami
sikertelennek és kellemetlennek tűnt, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egyik legsikeresebb
projektünkké vált”, illetve a Karitászon keresztül végzett szociális
szolgálatot: „Hány ezer rászoruló ember kapott nálunk segítséget! a
kezdet kezdetén mennyi probléma és kétség merült föl! [...] <span style="background-color:rgb(234,209,220)">A bonyolult
helyzetek</span>ben helyet kell adni a Szentléleknek. Ő vezet ki ezekből, utat
mutat.”</b></span></p>
<p>„Ötven éve zajlott a II. vatikáni zsinat. Elzárt minket a vasfüggöny,
és a Szovjetunióban a zsinat minket szinte meg sem érintett. [...]</p>
<blockquote>
<p>A Katolikus Egyház Oroszországban nem olyan nagy, mint például Európában. Könnyen sebezhető. </p>
</blockquote>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Célunk, hogy stabilizáljuk és megőrizzük azt, amink van. Az a lényeg,
hogy optimizmussal tekintsünk a jövőbe, azon fáradozzunk, hogy helyi
papi és szerzetesnői hivatások fakadjanak” </b></span>– mondta öt évvel ezelőtt, az
oroszországi Katolikus Egyház szervezeti újjászületésének 25.
évfordulója alkalmából készült interjúban Joseph Werth püspök.</p>
<p><strong><strong>Fordította: Hidász Ferenc OFM<br></strong></strong></p>
<p><strong><strong>Forrás és fotó: <strong><a href="http://gaudete.ru">gaudete.ru</a>;</strong> <a href="https://sib-catholic.ru/slovo-vladyiki-iosifa-verta-na-voskresnoy-messe-18-aprelya-2021-goda-posvyashhennoy-30-y-godovshhine-religioznoy-svobodyi-v-rossii-polnyiy-tekst/" target="_blank">sib-catholic.ru</a></strong></strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>