<div dir="ltr">
<div><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Megvédhető-e Európa keresztény öröksége?</b></span></font></div>
<div><span>A kereszténydemokratáknak meg kell állítaniuk az értékeink feladását jelentő balliberális törekvéseket.</span></div><div><span><br></span></div><div><span><a href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html" target="_blank">https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html</a></span></div>
<div>
</div>
<div>
2021. április 18. 21:56
</div>
<div>
<div>
<div>
<a title="E-mail" href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(132,132,132);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a></div></div></div>
<a title="Nyomtat" href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(115,138,141);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Twitter" href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(29,161,242);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Gmail" href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(219,68,55);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Google+">
</a><a title="Pinterest" href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(203,32,39);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="MySpace" href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(40,40,40);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Kedvencek/Könyvjelzők" href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(245,202,89);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a>
<a title="Még több..." href="https://gondola.hu/cikkek/119231-Megvedheto-e_Europa_kereszteny_oroksege_.html#" target="_blank"><span style="background-color:rgb(255,101,80);line-height:16px;height:16px;width:16px"></span></a><div id="m_4047071063611668545gmail-content"><div id="m_4047071063611668545gmail-panel1"><div id="m_4047071063611668545gmail-cikk" name="119231"><div><div><div>
</div>
<div style="float:right"><span style="vertical-align:bottom;width:68px;height:20px"></span></div>
</div>
<div></div>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hetven évvel ezelőtt, 1951. április 18-án írták alá az Európai Szén- és
Acélközösség megalapításáról szóló párizsi szerződést, amely közvetlen
előfutára volt az alig néhány évvel később, a római szerződéssel életre
hívott – a ma ismert Európai Unió elődjének tekinthető – Európai
Gazdasági Közösségnek.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az európai földrész egyesítésének egykori előmozdítói olyan emberek
voltak, akiket mély keresztény hitük formált: Konrad Adenauer, Alcide de
Gasperi és Robert Schuman</b></span>. Ez a megállapítás olyannyira igaz, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
utóbbi két személynek a katolikus egyházban a boldoggá avatási eljárása
már kezdetét is vette</b></span>. Ennek ismeretében teljesen érthető és egyben
szimbolikus üzenete is van annak, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1951-ben a tárgyalások megkezdése
előtt a három államférfi egy Rajna-parti bencés kolostorban
találkozott, hogy elmélkedjenek és imádkozzanak. </b></span>Mindannyian tudatában
voltak annak, hogy a második világháborút követően, az egyik győztes
nagyhatalom, a Szovjetunió kommunista diktatúrájának árnyékában Európa
újjáépítése csak akkor lehet sikeres, ha az szilárd, mindenkinek
elfogadható alapzaton nyugszik.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Eltökélten hittek abban, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ókori görög demokrácia ideája</span> végül az
Isten előtti – nemeken, fajokon, osztályokon átívelő – egyenlőségre és a
társadalom tagjainak a személyes részvételére és felelősségére épülő
modern kereszténydemokráciában tud kiteljesedni</b></span>. A görög filozófiából
azt is megtanulták, hogy a politikai konfliktusok megoldásának a
leghatékonyabb módja a logikus érvelésen alapuló, egymás megértésére
törekvő vita, majd az elveik megőrzésével megkötött kompromisszum.</p><div id="m_4047071063611668545gmail-billboardbanner"><span>
<ins></ins>
</span>
</div>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az antik Róma hagyatékaként </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>azt is tudták, hogy a kompromisszumok csak
akkor időtállók, ha azokat szerződésbe foglalják, és mindenki
tiszteletben tartja a pacta sunt servanda, azaz a szerződés kötelez
elvét.</b></span> Az alapító atyáknak ez elsődleges történelmi tapasztalat is volt,
mert miként azt a de Gasperitől származó idézet fogalmazza: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1919 és
1939 között <span style="background-color:rgb(217,234,211)">hetven-egynéhány nemzetközi szerződést kötöttek</span>, de
mindegyik puszta papírlappá változott</b></span>, amikor alkalmazni, betartani
kellett volna azokat.</p>
<p>
Pontosan tudták, hogy a szerződések betartásának a legjobb módja nem a
kényszer és az erőszak, hanem az, ha a felek erkölcsileg is képesek
azonosulni az abban foglalt célokkal és kötelezettségekkel. Ez <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a közös
morális alap az alapító atyáknak egyértelműen a keresztény etika volt.</b></span></p>
<p>
Ezek után érdemes feltenni a kérdést: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hét évtizeddel a párizsi
szerződés után hol tart most Európa, mi valósult meg <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az alapítók
álmá</span>ból?</b></span></p>
<p>
Egy szűk körű, a gazdaság csupán néhány szegmensét átfogó
együttműködésből <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mára egy rendkívül szerteágazó, a kontinens szinte
egészét behálózó közösséggé nőtte ki magát az Európai Unió.</b></span> Az egyik, ha
nem a legfontosabb célját, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a béke megőrzését sikerült megvalósítania.</b></span>
Hiszem, hogy a jelenlegi béke nem a háború hiánya, hanem annál több, s
ha nem is tökéletes, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>igazságosabb rendet biztosít, mint</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az elmúlt
évszázadok erőszakos konfliktusaival terhelt </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Európája</b></span>. Ez a béke
évtizedekig <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>– a radikális iszlám előretöréséig </b></span>– mindannyiunknak a
hétköznapok biztonságát jelentette, kontinensünket pedig a világ
legélhetőbb otthonává változtatta. Olyan hellyé, ahol az emberi méltóság
tiszteletben tartása mellett a teremtett környezet védelmére is
fokozott figyelem hárul, s ahol a döntések meghozatalakor a következő
generációk jövőjére is tekintettel vannak. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az egységes piac és az uniós
támogatási rendszer pedig annak a reményével is kecsegtetett, hogy a
gazdasági értelemben eltérő fejlettségű területek, régiók és országok
közötti különbségek idővel majd mérséklődnek.</b></span></p>
<p>
A nagyszabású célok végül <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egyre szélesebb körű intézményi hátter</b></span>et
igényeltek, miközben a bővülő infrastruktúrából sokan azt a téves
következtetést vonták le, hogy minden meglévő nehézség leküzdhető csupán
a tagállamok közötti koordináció központosításával<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Sokan őszintén
hitték és hiszik ma is, hogy minden probléma megoldását egy egységesebb
és központosítottabb Európa jelentheti.</b></span></p>
<p>
Az integráció mélyítését célzó politika számára azonban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a 2008-as
pénzügyi és gazdasági krízis, valamint annak kezelése, azt követően
pedig a 2015-ös migrációs válság súlyos csapást jelentett, amit
betetőzött<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a 2016-os brexit-népszavazás</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Így érkeztünk el 2020-ba, </b></span>a
brexit és migrációs válság által megtépázott Európába, melynek <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
világméretű koronavírus-járvány negatív hatásaival</b></span> is szembe kellett
néznie. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A járványkezelés és az oltások beszerzése, valamint előállítása
körüli anomáliák </b></span>– elég csak az AstraZeneca-vakcinák kiviteli
korlátozásával kapcsolatos brüsszeli botladozásra vagy az engedélyezési
eljárás körülményességére gondolni – <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>pedig tovább erősítették az
euroszkeptikusokat.</b></span></p>
<p>
Egy az Euronews hírcsatorna által készíttetett, 2020. októberi felmérés
szerint <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az euroszkeptikusok aránya már harminc százalék körül jár,
miközben csak minden második német és harmadik olasz, illetve francia
véli úgy, hogy több jót kap az integrációtól, mint rosszat</b></span>. A németek 58
százaléka ennek ellenére hisz az európai egységben, és véleményük
szerint az Egyesült Királyság polgárai rosszul döntöttek, amikor
elhagyták az Európai Uniót. A megkérdezett olaszok, franciák többsége
szerint viszont a szigetországi választók jól döntöttek, és a brexitnek
hosszú távú előnyei lesznek.</p>
<p>
Mindezek után fel kell tennünk a kérdést, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy nagyon sok
szempontból sikeres együttműködés megítélése miért ennyire kedvezőtlen a
magállamokban</b></span>. A legfrissebb eredményeket egyértelműen befolyásolja a
koronavírus-járvány nyomán fellépő általános feszültség, de ez nem
megváltoztatta, csupán megerősítette a trendeket.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vannak, akik úgy vélik, hogy a probléma elsősorban
intézménylegitimitási természetű</b></span>, és az euroszkepticizmus terjedése
leginkább annak köszönhető, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az emberek nem látják át a brüsszeli
bürokrácia működését, valamint hogy az Európai Parlament közvetlen
választása ellenére is alacsony az uniós vezetők legitimitása a
tagországokban.</b></span></p>
<p>
Meggyőződésem, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a probléma ennél sokkal mélyebben gyökerezik</b><b>, és
elsősorban </b></span>nem az intézményi legitimitás kérdésével <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>függ össze,</b></span> hanem
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Európa lelkével. Konkrétabban azzal, hogy az európai integráció vezetői
miként gazdálkodtak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> kontinensünk páratlan szellemi és kulturális
örökségé</span>vel az elmúlt hét évtizedben.</b></span></p>
<p>
1951 óta az európai közösség folyamatosan bővült. A vasfüggöny
leomlásával, a kelet-közép-európai rendszerváltásokat követően végre
megszűnt kontinensünk mesterséges megosztottsága. A 2004-es uniós
csatlakozásunkkal pedig hazánk és az egykori szovjet blokk legtöbb
állama véglegesen visszanyerte helyét az európai demokratikus államok
közösségében.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az európai demokráciák és különösen a nyugat-európai liberális
demokrácia eszméje és gyakorlata azonban igen sokat változott az elmúlt
évtizedekben. Az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
megfelelő kiindulópontot jelentett ahhoz, hogy kontinensünkön a
keresztény humanizmusban gyökerező emberi méltóság tisztelete egyre
általánosabbá váljon</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Mára azonban ez az alapvetően helyes gyakorlat <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
értékek</span> relativizálódásának a következtében lassan öncéllá válik. </b><b>Ez
érhető tetten <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a legmagasabb szintű és presztízsű nemzetközi dokumentumok
</span> „rugalmas” értelmezésekor is</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> Példaként </span>említhetem az 1966-ban
elfogadott ENSZ-dokumentumnak, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmányának a 23. cikkelyét, mely kimondja, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogy a család a
társadalom természetes és alapvető egysége, és joga van a társadalom és
az állam védelmére</span>.</b></span> Ez a gondolat még többé-kevésbé elfogadható <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
progresszívek</b></span>nek is, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a következő kitételt, miszerint valójában a
házasságkötésre alkalmas korban levő férfiak és nők házasságkötési és
családalapítási jogát kell elismerni, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>már inkább igyekeznek éppen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az
emberi méltóság</span>ra hivatkozva relativizálni.</b></span></p>
<p>
Intézményi oldalról vizsgálva elmondható, hogy az európai demokráciák
egyre inkább körülbástyázottakká váltak, és ez a folyamat egyúttal
sajnálatosan a démosztól, azaz <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nép</span>től való eltávolodás</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">sal is együtt
járt</span><b>, egyfajta elitpolitizáláshoz vezetett. </b></span>Ez a probléma a
nemzetállamok többségben is megfigyelhető, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>legszembetűnőbben mégis az
Európai Unió vezetésében érhető tetten</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Tökéletes látleletét adja <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ennek</span>
az európai parlamenti választásokon való részvétel nagysága</b></span>. Az 1979.
évi első EP-választás óta a részvételi arány 63 százalékról évről évre
folyamatosan csökkent, és így érkezett el 2014-ben a 42,54 százalékos
történelmi mélypontra, ahonnan – nem kis részben a minden EU-s
állampolgárt érintő migrációs krízis miatt felfokozott politikai
kampánynak is köszönhetően – 2019-ben ismét ötven százalék fölé
emelkedett. Az, hogy trendfordulón vagyunk túl, vagy csupán egy
rendkívüli helyzet eredménye okozta a szavazási kedv növekedését, ma még
bizonyosan nem dönthető el, az azonban egyértelműen látszik, hogy a
részvételi arány az adott időszakban zajló tagállami választásokhoz
képest továbbra is rendkívül alacsony maradt.</p>
<p>
Az okok közül feltétlenül ki kell emelni,<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">hogy </span><b>az EU struktúrájának –
többek között az Európai Bizottság megválasztása sajátos szabályainak –
köszönhetően európai szinten sokkal gyengébb a korreláció a
választásokon leadott szavazatok és a végrehajtott programok között,
mint a tagállamok esetében</b></span>. Mindemellett nem hagyható szó nélkül, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
tagállami törvényhozásokhoz viszonyítva jóval gyengébb az Európai
Parlament ellenőrző és szuverén jogalkotási képessége is.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Utóbbi
problémát</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>tökéletesen megvilágítja az őshonos európai kisebbségek
ügyében indított Minority SafePack európai polgári kezdeményezés,</b></span> mely a
szükséges állampolgári támogatások összegyűjtését követően került az
Európai Parlament elé, amely hatalmas többséggel – 524 igen, 67 nem
szavazattal és 103 tartózkodással – fogadta el állásfoglalását, és
felszólította az Európai Bizottságot arra, hogy dolgozza ki azokat a
kereteket, amelyekkel a kisebbségekhez tartozó személyek jogait védhetik
az unióban. Ezzel szemben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az illetékes biztos úgy vélekedett, hogy e
téren nincs szükség további jogalkotásra, és ezzel a probléma lényegében
lekerült a napirendről</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez a gyakorlat kísértetiesen emlékezet II.
József, a kalapos király uralkodásának az egyik meghatározó eszméjére:
<span style="background-color:rgb(249,203,156)">„mindent a népért, semmit a nép által”.</span></b></span></p>
<p>
Az eset sajnos nem egyedülálló. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az elmúlt tíz évben egyre többször
fordult elő, hogy magasztos,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> demokratikus elve</span>kre hivatkozva sorsdöntő
kérdésekben sem kérték ki <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az európai emberek véleményét</span>, mint például a
migrációs krízis esetében</b></span>, vagy éppen azzal ellentétes döntést hoztak,
miként azt a Minority SafePack esete mutatja.</p>
<p>
A súlyos problémák és a belső feszültségek ellenére a rendszer
haszonélvezői mindent megtesznek annak fenntartásáért. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha szükséges,
készek kerékbe törni még <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az egyéni és a politikai diskurzus szabályait
évszázadokon át meghatározó görög filozófia és logika alaptörvényeit</span> is,
különösen, ha ezzel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">egy nehezen módosítható megállapodás</span> megkerülhető.</b></span></p>
<p>
A szerződő felek jogainak a tiszteletben tartása helyett az utóbbi
időben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pontosan ez a gyakorlat kezdett teret nyerni. Sokszor éppen </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
legfontosabb szerződések </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megkerülésével, átértelmezésével próbált a
brüsszeli vezetés nyomást gyakorolni</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>azon tagállamokra, amelyek egy-egy
vitában a többségi véleménnyel szemben is készek voltak megvédeni saját
álláspontjukat. </b></span>Ez a fajta eljárás, miközben aláássa a szerződés kötelez
ősi jogelvét, egyúttal az antik Róma egyik legrosszabb örökségét, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
birodalmi gondolkodást</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>is a felszínre hozza.</b></span></p>
<p>
Nem véletlen, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az alapítók számtalan alkalommal hívták fel a
figyelmet </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ennek a veszélyére.</b></span> Az európai közösséget nem egy központi
hatalomként, nem egyfajta „szent szövetségként” képzelték el, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nem
volt céljuk </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az európai államok összevegyítése egy nemzetek feletti
szuperállamban</b></span>. Megértették, hogy az európai nemzetek és államok
történelmi valóságot képviselnek, különbözőségeik nem hátrányt, hanem
előnyt jelentenek mindannyiunknak. Konkrét példával élve, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Schuman célja
nem</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy államok feletti állam létrehozása</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>volt, hanem az unió, a
kohézió, a koordináció, vagyis az egység, az összetartó erő és az
összehangolt tevékenység erősítése, miként azt az Európáért című
könyvében kifejtette. Schuman még azt is hozzáfűzte, hogy mindez a
valóságban csak akkor lesz működőképes, ha érvényesül a demokrácia és a
nemzetek közötti kapcsolatok egyenlőségének <u>a keresztény tanításból
fakadó alapelve.</u></b></span></p>
<p>
Sajnálatos és szerencsétlen módon az alapítók által talán
legfontosabbnak tartott keresztény alapokat becsüli meg legkevésbé a mai
nyugat-európai vezetés és az ahhoz szorosan kapcsolódó „elit”. Sőt
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a keresztény értékeket – legyen szó
nem csupán a vallásról, a hitéletről, hanem a gondolkodásmódról vagy
éppen a kultúráról és annak szimbólumairól is </b></span>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tudatosan és
szisztematikusan igyekeznek kiszorítani</b></span> a hétköznapokból. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A történelmi
múlt</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>teljes megkérdőjelezése zajlik, melynek végső célja <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az elmúlt
évszázadok hagyományainak</span> a felszámolása az úgynevezett haladás, a
progresszió jegyében. </b></span>De merre is haladunk, és melyek azok a rendkívüli
értékek, amelyek miatt sutba kellene dobnunk a görög, a római és
legfőképpen a keresztény örökségünket?</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A nyugati világ eszmei és politikai fejlődése, a Szovjetunió
felbomlását követően<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> alapvető fordulatot vett.</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Az átalakulás gyökerei
ugyan 1968-ig nyúlnak vissza, de – a kommunista veszéllyel szemben – az
akkori kereszténydemokraták és a liberálisok által létrehozott szövetség
véglegesen csak az 1990-es évek elején bomlott fel, az addig eltelt idő
azonban mély nyomokat hagyott a kereszténydemokratákon is.</span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Talán a
legjobb példa erre a belga <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kereszténydemokrata párt</span> története, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">mely
hosszú éveken át egészen 1999-ig irányította az országot, </span>majd egy
választási vereséget követően programját alapjaiban átdolgozva lemondott
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>arról, hogy a társadalmat keresztény gondolatokkal és értékekkel
telítse</b></span>. Ezek után már teljesen érthető, hogy néhány évvel később a
keresztény értékekről formailag is lemondva miért <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>módosította <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nevét </span>
Humanista Demokratikus Középre az egykori <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kereszténydemokrata</span> párt.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A nyugati <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kereszténydemokrata pártok</span> ehhez hasonló önfeladása, valamint
a liberálisok és az újbaloldal szellemi házassága következtében <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
kereszténydemokrata gondolkodás és értékek </span>rövid időn belül háttérbe
szorultak, de nem sokkal később<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a hagyományos, individualista
szemléletre épülő liberalizmus</span> is elvesztette eszmei fogódzóit</b></span>. Az
újbaloldali, de továbbra is osztályharcos alapon álló személet a
liberalizmust már nem az összes kultúra lehetséges találkozási
pontjának, hanem a kultúrák egy csoportja politikai kifejeződésének
tekintette, s mint ilyet összeegyeztethetetlennek tartotta más
kultúrákkal. Ezért <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>születhettek meg azok a kollektivista „multikulti” és
„antirasszista” mozgalmak, melyek erőszakos tüntetéseikkel és
ellenállást nem tűrő tudományos-közéleti térfoglalásaikkal </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a történelem,
a múlt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>átírásával – szükség szerint végleges eltörlésével – próbálják
meg felszámolni</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az általunk ismert európai kultúrát.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>De ami talán a legszörnyűbb, hogy mindezen folyamatokról a XXI. század
orwelli „újbeszéljének”, a politikai korrektségnek az árnyékában
Nyugaton lassan már beszélni sem lehet</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A PC valójában egy erkölcsi
abszolutizmus a szabadság nevében, mely a kötelezően elvárt önkorlátozás
következtében</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a véleménynyilvánítás szabadságát és ezáltal az őszinte
és kiegyensúlyozott diskurzus lehetőségét </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ássa alá</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mára oda jutottunk,
hogy</b></span> a<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ki mindezek ellenére veszi a bátorságot és József Attila szavaival
„nem csak a valódit, hanem az igazat is kimondja”, az</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>egyúttal
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>munkáját, egzisztenciáját<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>is kockáztatja<span style="background-color:rgb(234,209,220)">. </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mindennek tökéletes látlelete</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Petry Zsolt </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>esete</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> aki őszinte véleményéért végül <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az állásával fizetett a
véleménynyilvánítás szabadságára oly kényes Németországba</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">n.<b> Az uralkodó
nyugati politika most már</b></span>, ahogy Orbán Viktor a Petry-üggyel
kapcsolatosan megfogalmazta:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> elnyomó politika.</b></span></p>
<p>
Pontosan itt érhető tetten, hogy minden látszólagos különbség ellenére <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
bolsevista ateizmus és materializmus jelenlegi európaizált megjelenési
formája és működése, valamint az egykori szovjet változata között több a
hasonlóság, mint<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a különbség.</span></b></span></p>
<p>
Aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, az valójában szemet huny a
XX. század egyik legnagyobb tanulsága felett. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Alister McGrath északír
teológus <span style="background-color:rgb(208,224,227)">fogalmazta meg</span> talán legtisztábban</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>, hogy ha egy társadalom <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
elveti<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Isten ideáját</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> és mást állít a helyébe,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az végül szörnyűséges
diktatúrához vezet</span>, hiszen <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">erkölcs és értékek</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül formálódó
társadalomban a legsötétebb emberi ösztönök ellenállás nélkül törhetnek</span> a
felszínre.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Isten ideájának a társadalom szervezési elvei közé történő
visszaemelését </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a magukat progresszívnak valló baloldaliak és liberálisok</b></span>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a társadalmi fejlődés</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tagadásaként, anakronizmusként bélyegeznék meg</b></span>.
Azt azonban néhány – az utóbbi időben elsősorban az Egyesült Államokban
bekövetkezett társadalmi eseményekből láthatóan már egyre több –
anarchistán kívül ma még senki sem tagadja, hogy szükség van valamilyen
„kovászra”, amely összetartja a társadalmat.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy, a jelenlegi balliberális elit által megálmodott multikulturális
társadalomban – </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">melyben </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a valláson </span>és a származáson túl az egyéni
önmeghatározáshoz kapcsolódóan elképesztő diverzitás figyelhető meg –
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nyilvánvalóan erkölcsi relativizmus uralkodik.</b></span> Egy egyszerű példával
megvilágítva, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ebben az elképzelt „szép új világban” egy ateista joggal
tehetné fel a kérdést, hogy neki miért nem lehet több felesége. A sokat
hangoztatott<span style="background-color:rgb(249,203,156)"> tolerancia</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ugyan megkönnyítheti az együttélést</span> egy ilyen
társadalomban, de </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>közösségformáló erővel<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>biztosan nem rendelkezik. </b></span>Sokan
éppen ezért a jólétben vélik felfedezni azt az eszményt, amely képes
lehet majd összetartani ezt az egyre jobban széthulló társadalmat. Ez
azonban alapvető tévedés – figyelmeztetett Barankovics István –, hiszen a
jólét nem eszmény, csak eszköz, mely megkönnyítheti a szellemi és
erkölcsi értékek elérését.</p>
<p>
Ha tévedek, és mégis létezne egy eszme, mely képes lenne kovászként
összetartani ezt az igencsak porózus társadalmat, akkor is egészen
bizonyosan egy teljesen más Európa épülne fel belőle, mint amit
megismertünk, s amire jogos büszkeséggel tekintünk.</p>
<p>
Éppen ezért <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>úgy gondolom, hogy a keresztény alapok jelentik az egyetlen
alternatívát Európának</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Ezek a fundamentumok történelmileg is
bizonyították, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a világnézetek pluralitása</span> ellenére is lehetséges
bizonyos etikai konszenzust létrehozni<span style="background-color:rgb(255,242,204)">.</span></b><b> Francis Schaffer amerikai
teológus<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> írta: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az a legműködőképesebb koncepció, ha a nemzetet egyfajta
keresztény alapokon nyugvó erkölcsi konszenzus irányítja. Az államnak
sohasem szabad a polgáraira erőltetnie a keresztény hitet, ezzel szemben
a törvényeknek keresztény felfogásból kell fakadniuk és tükrözniük kell
a Bibliából megismert isteni értékrendet; a béke, az élet, az emberi
méltóság tiszteletét, a szeretet és az irgalmasság mindenekfelettiségét.</span></span></b></span></p>
<p>
Ehhez <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Umberto Eco, nem hívő olasz író-filozófus <span style="background-color:rgb(208,224,227)">gondolatá</span>t </b></span>kölcsön véve
még annyit tennék hozzá, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Krisztus alakja modell lehet az evilági
etikát valló nem hívőknek is, hiszen Krisztus az egyetemes szeretet, az
ellenségnek való megbocsátás, a mások üdvösségéért önmagát feláldozó
Isten Fia olyan misztériumot képvisel, amely megnemesíti azok szívét is,
akik nem hisznek<i>.</i></b></span></p>
<p>
Éppen ezért, ha számunkra fontos Európa jövője, akkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nincs más út,
vissza kell térnünk az alapokhoz, ahonnan Schuman, de Gasperi és
Adenauer annak idején elindult.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az első lépés ezen az úton annak a felismerése, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kereszténység
Európában nem csupán vallás, hanem létforma, mely</span> </b><b>alapjaiban hatja át
gondolkodásunkat, cselekedeteinket, tetteinket és határozza meg
társadalmi intézményeinket.</b></span> Azt hiszem, ezt az axiómát a baloldali és a
liberális gondolkodók legjobbjai is pontosan értik, csak éppen
képtelenek elfogadni azt. Ezért is tesznek meg mindent annak érdekében,
hogy a szellemi tudományokból kiűzzék a kereszténységet, vagy éppen
kisajátítsák azokat a fogalmakat és társadalmi intézményeket, amiket
valójában a kereszténységnek köszönhetünk.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A második lépés éppen ezért szükségszerűen az, hogy </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a politikai
korrektség erkölcsi abszolutizmusá<span style="background-color:rgb(255,242,204)">tól</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> megszabadulva megpróbáljuk
visszaszerezni saját fogalmainkat és azokat az eredeti jelentésüknek
megfelelően a társadalom szolgálatába állítsuk</b></span>. Egy valós példája lehet
ennek a haladás eredetileg keresztény fogalma, mely a világ jó részének
közgondolkodásában már éppen annak antitéziseként szerepel. Hogy mit is
jelent a kettő közti különbség a valóságban, azt a hazai
kereszténydemokrácia egyik legnagyobb alakjának,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Barankovics Istvánnak a
<span style="background-color:rgb(208,224,227)">szavain</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ál nehéz jobban visszaadni:</span><b> „<span style="background-color:rgb(234,209,220)">A materialista haladáspárti szerint
haladni annyit tesz, mint kiterjeszteni az ember uralmát a természeten
és azt az élvezet szolgálatába állítani. </span>A keresztény eszme szerint a
haladás az ember harmonikus uralma a természeten és önmagán, abból a
célból, hogy az embereszmény a legtökéletesebben megvalósulhasson.”</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A harmadik lépésben </b></span>ennek szellemében<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> olyan magasztos eszményt kell a
társadalom, az európai közösség elé állítani, amely megragadó és
áldozatvállalásra érdemes jövő látomását adja.</b></span></p>
<p>
Ez nem lehet sem a bolygónk kizsákmányolásához vezető „élj a mának”
individualista és hedonista felfogása, de az ezt tagadó kollektivista
ideológiák sem jelenthetnek megoldást, hiszen azok éppen erkölcsi
relativizmusukkal ássák alá a polgári együttélés alapját jelentő,
maradandó erkölcsi törvényeket. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kereszténydemokrácia azonban
egyidejűleg tudja támogatni az egyéni teljesítményt és a természetes
közösségek boldogulását, és éppen ezért arra is képes, hogy feloldja<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az
individualista és a kollektivista eszmék közötti ellentéteket.</span></b></span></p>
<p>
Ez az európai kereszténydemokrata vízió mai kapitalista világunkban<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> nem
választható el <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az anyagi értelemben vett jólét</span>től,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> annál </span>többről
kell szólnia,</b></span> mert az európai gazdasági és politikai összefogás az
erkölcsi problémák megoldása nélkül egész biztosan életképtelen lenne. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A
XX. század gazdasági és technikai robbanása bizonyította, hogy ez az
egyébként pozitív változás nem járt együtt az emberiség erkölcsi
fejlődésével, éppen ezért </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a XXI. században minden korábbinál nagyobb
szükségünk van olyan szilárd kapaszkodókra, amelyek alapján képesek
lehetünk különbséget tenni a hasznos é<span style="background-color:rgb(234,209,220)">s a veszélyes</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> újítások </span>között.</b></span></p>
<p>
A politikai együttműködés előtt álló erkölcsi problémák megoldása során
pedig <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>iránymutató lehet számunkra Szent II. János Pál pápa Veritatis
splendor kezdetű enciklikája, melyben az erkölcs és a politikai,
valamint a társadalmi élet megújításával kapcsolatos egyházi tanítás is
megismerhető.</b></span></p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az enciklika kiemeli, hogy a kormányzók és a kormányzottak közötti
igazmondás, a nyilvános adminisztráció áttekinthetősége, a közügyek
szolgálatában a pártatlanság, a politikai ellenfelek jogainak a
tiszteletben tartása, a közpénzek becsületes és helyes kezelése egyaránt
olyan elvek, amelyeknek gyökere a személy transzcendens értékében és az
állam működésének az objektív erkölcsi követelményeiben található</b></span>.
Kereszténydemokrata felfogás szerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a közerkölcsökért, a demokrácia
kibontakozásáért mindenkit felelősség terhel</b></span>, ha nem is egyenlő
mértékben.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Manapság azonban az európai társadalmak polgárainak döntően csak a
jogok iránt van érzéke, és többé-kevésbé viszolyognak</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> azoktól a
kötelezettségektől, amelyek az embert társaival és a társadalommal
szemben terhelik.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kereszténydemokrácia felfogása <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezzel</span> szemben a
kötelezettségek kölcsönös teljesítését a jogok érvényesítésének és
ezáltal a demokratikus működés alapfeltételének tekinti.</b></span></p>
<p>
Mindennek megvalósításakor <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>negyedik lépésként a kereszténydemokrata
politikusoknak meg is kell felelniük ezeknek az erényeknek</b></span>, ahogy azt
Varga Lászlótól is sokszor hallhattuk:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> „Nem elég csak tisztességesnek
lenni, hanem annak is kell látszani.” S ez igazán nem is könnyű feladat.
Adenauer mondta egykoron, hogy „kereszténynek lenni valami nagyon
hatalmas, olyan valami, ami nagyon nehéz. Szerényen meg kellene
elégednünk annyival, hogy pusztán ezt mondjuk: törekszünk rá, hogy
keresztények legyünk.</b></span> Erőfeszítéseinkkel igyekszünk keresztényként élni,
és ezen az úton haladva szeretnénk lassan a tökéletesség egyre magasabb
fokait elérni.”</p>
<p>
Nekünk<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, az alapító atyák kései követőinek nem pusztán megőrizni és
védelmezni, hanem tovább kell fejlesztenünk és meg kell szilárdítanunk
azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy, a szó
legnemesebb értelmében vett európai államférfiak hagytak az utókorra.</b></span></p>
<p>
Ha magyar kereszténydemokrataként magunkénak valljuk Barankovics István
örök érvényű szavait, miszerint „az a társadalom és kultúra, mely a
célját megszabó eszménnyel nem bír, hasonló az emberhez, akinek számára
az élet elvesztette értelmét”, akkor és ebből mi magunk is megérthetjük,
hogy pontosan mire utalt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Schuman, amikor krédójukat egy mondatba
sűrítve arra <span style="background-color:rgb(208,224,227)">figyelmeztette az utókort</span>, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Európa keresztény lesz,
vagy nem lesz”.</b></span></p>
<p>
Vagy meg tudjuk állítani az értékeink feladását jelentő, többek között a
nemi azonosság, a nemzeti szuverenitás és önazonosság feloldására
irányuló törekvéseket, vagy semmi sem tudja majd megvédeni a migráció
szorításában vergődő Európát és abban bennünket, hogy be ne következzen
Schuman gondolatának a második fele.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az alapító atyák személyes életútja, az </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>akkori ateista diktatúrák
idején</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>tanúsított bátor ellenállásuk, majd <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a második világháborút </span>
követően vezetésükkel végbement szellemi megújulás arra kötelez minket,
hogy erőnket megfeszítve küzdjünk azért, hogy Európának ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak </span>
keresztény múltja, hanem keresztény jövője is legyen.</b></span></p>
<p>
<i>Latorcai János</i></p>
<p>
<i>A szerző az Országgyűlés alelnöke, a KDNP országos választmányának az elnöke</i></p>
<div>Magyar Nemzet</div></div></div></div></div><br></div>