<html><head><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8"></head><body><div>Bocs, honnet jon ez az 500 milliard? </div><div><br></div><div>Csak azert kerdem, mert most evente kb. 200 milliardot koltunk az OSSZES felsooktatasi intezmenyunkre, kb. 1000 milliardot a teljes oktatasra (ovoda, altalanos iskola, gimnazium, egyetemek stb.) </div><div><br></div><div>Nem eltulzott ez az osszeg?</div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div id="composer_signature"><div style="font-size:85%;color:#575757" dir="auto">Az üzenetet Samsung táblagépről küldték.</div></div><div><br></div><div style="font-size:100%;color:#000000"><!-- originalMessage --><div>-------- Eredeti üzenet --------</div><div>Feladó: Sziklay Levente <lsziklay@freemail.hu> </div><div>Dátum: 2021. 04. 15. 21:51 (GMT+01:00) </div><div>Címzett: grem@turul.kgk.uni-obuda.hu </div><div>Tárgy: Re: [Grem] Fekete-Győr A. Kína-szindrómája / Kötter Tamás </div><div><br></div></div><div><div>Teljesen igazad van...</div><div> </div><div>És nem arról van szó, hogy megengedjük nekik, hogy csináljatok egy egyetemet itt, ezek a szabályok egy demokratikus országban, és ha megéri nektek, akkor rajta,</div><div>HANEM 500 MILLIÁRD FT-ba fog kerülni a magyar embereknek. Ugyanis a magyar állam felvesz hitelt a kínai államtól, majd ezen a pénzen KÍNAI CÉGEK FELÉPÍTIK AZ EGYETEMET, KÍNAI MIGRÁNS MUNKÁSOKKAL, majd a magyar államnak ezt vissza kell fizetni a PÉNZT a kínai államnak....</div><div> </div><div>Üdv</div><div> </div><div>L.</div><div><br>csakany <csakany@cs.bme.hu> írta:<blockquote style="border-left:3px solid lightGray;padding-left:3px;">Keves Mindenki!<br>Nem Piszkos Fredre, hanem az előző cikkre (Gyurcsányról) szeretnék <br>reagálni, de azt már kitöröltem.<br>Küldöldi hallgatók már a szocializmusban is tanultak magyar egyetemeken, <br>azóta is folyamatosan. Ez az egyetemeknek bevételt és kapcsolatépítést is <br>jelentett. Egy egyetem idehívása ehhez képest minőségi különbség, és sokan <br>attól tartanak, hogy pont ellenkező hatást fog elérni (azaz elszívja a <br>hallgatókat ahelyett, hogy idehozná őket). <br>Sziasztok Rita<br>U.i. A külföldi hallgatók száma egyébként pont az Orbán kormány(ok) alatt <br>nőtt meg, az új ösztöndíjprogramnak köszönhetően. Túlnyomó többségük <br>muzulmán országból származik különben.<br><br><br>On Thu, 15 Apr 2021, KEA wrote:<br><br>>> Fegyőréknél és a Momentumnál pedig a magyar kormány szerintem messze <br>>> demokratikusabb<br>>> szellemű. *Arról írtam, hogy az ilyen primitív cikk leginkább annak <br>>> használ, akit támad<br>>> (Piszkos Fred effektus)*<br>><br>> Akkor lássuk Howard professzor hivatkozott esettanulmányából a vonatkzó <br>> részleteket:<br>><br>> * * *<br>><br>> - Ez az ember le akart ütni ólmosbottal!<br>><br>> Az ivóban tartózkodók (igen sokan elmentek, amikor a herceget belökték a Nagy <br>> Bivalyhoz)<br>> vigyorogtak.<br>><br>> - Azt akartam, hogy megnézzétek, mielőtt szétlapítom!<br>><br>> - Azt mondta, hogy ismer téged... - jegyezte meg a kocsmáros.<br>><br>> A Nagy Bivaly megfogta a herceg nyakát.<br>><br>> - Majd mondd a halaknak is...<br>><br>> - Én a Piszkos Fredhez jöttem...! - kiáltotta kétségbeesetten, mert érezte, <br>> hogy a nagy marok<br>> egyetlen szorítására vége lesz.<br>><br>> Nagy Bivaly szomorú, kegyetlen szemei egy pillanatnyi szünetet jeleztek.<br>><br>> - Mi?... Te ismered... Fredet?...<br>><br>> - Csak úgy, ahogy téged - jegyezte meg a vendéglős.<br>><br>> - Ez tévedés - mondta valaki, aki most lépett be a helyiségbe, de nem vették <br>> észre. - A kölyök<br>> csakugyan jól ismer, és ne merd megölni, Bivaly!<br>><br>> Piszkos Fred állt az ajtóban.<br>><br>> A herceg agyában tótágast állt minden. Gyermekkori barátai letagadják, hogy <br>> ismerik. Piszkos<br>> Fred, akit sohasem látott, kijelenti, hogy jó ismerősök.<br>><br>> De a Nagy Bivaly keze egy hajszálnyit sem engedett a szorításból. Úgy nézett <br>> Piszkos Fredre,<br>> hogy néhány gyengébb idegzetű rablógyilkos megborzadt. Zöldesfényű, <br>> vérszomjas gyűlölet izzott a<br>> tekintetében.<br>><br>> * * *<br>><br>> A Nagy Bivaly szorította a herceg nyakát.<br>><br>> - A fiút nem ölheted meg - mondta Fred.<br>><br>> - Úgy. És miért?<br>><br>> - Mert én ölöm meg! És aki ebben megakadályoz, az mehet a fiú után.<br>><br>> A mesztic óriás bambán nézett egy másodpercig.<br>><br>> - Ez a gazember a Honolulu-Staron utazott - kezdte vészjósló arccal a <br>> kapitány. - Tudta, hogy<br>> egy ládában voltam a hajófenékben, és mielőtt kikötött a hajó, ez a kölyök <br>> felfordította a<br>> bőröndöt, és rátett egy csomó nehéz poggyászt.<br>><br>> - Kérem ez tévedés... - mondta a herceg - fogalmam sem volt róla, hogy ön is <br>> a hajón van, Mr.<br>> Piszkos.<br>><br>> - Hazudsz! Te voltál! Éjfélig feküdtem a fedelére borított bőröndben!... <br>> Majdnem megfulladtam!...<br>><br>> - Ha-ha-ha...<br>><br>> A Nagy Bivaly felkacagott, és amikor Piszkos Fred nagy léptekkel megindult, <br>> hogy jogos áldozatát<br>> követelje, eléje állt.<br>><br>> - Ez a fiú mától kezdve a barátom! Értetted?<br>><br>> - A fiút én megölöm!<br>><br>> Feszült várakozás.<br>><br>> - Verekedni akarsz?<br>><br>> - Végezni akarok veled! Ez a suhanc, aki bolondot csinált belőled, tetszik <br>> nekem! Jaj annak, aki<br>> hozzányúl...<br>><br>> A kapitány lassan át- meg áthúzta csúf kecskekörmeit a szakállán. Arca ezer <br>> ráncba vonult egy<br>> gúnyos vigyor köré:<br>><br>> - Itt mindenki fél tőled, mert nem tudják, hogy buta vagy. Olyan buta, hogy <br>> az erőd sem számít.<br>> De én elbánok veled Bivaly! Tudhatod!<br>><br>> A toprongyos, szakállas, kissé öreg Piszkos Fred úgy beszélt Szingapur <br>> rémével, mintha egy<br>> jámbor kecskegidát szánna, mert ostobán a sínekre tévedt. Mi volt az, ami <br>> mégis visszatartotta<br>> ezt a kolosszust, hogy szétlapítsa egyetlen csapással a gondozatlan, ősz <br>> kapitányt? Talán a<br>> szennyes kezek egyike, a bal, amelyet hanyagul a nadrágzsebébe süllyesztett, <br>> miközben jobbjával<br>> a szakállát cirógatta.<br>><br>> Az a bal kéz egy kést vagy pisztolyt szorongat, és Piszkos Fred nem szokott <br>> habozni.<br>><br>> - A fiút nem bántod, vén fecsegő bolond.<br>><br>> - A fiúval végzek, te élő marhakonzerv!<br>><br>> "Csak tudná az ember, hogy mit szorongat ott, ahol az ököl formája <br>> kidudorodik a zsebében" -<br>> gondolta a Nagy Bivaly, és fújt dühében.<br>><br>> - A fiú sehová nem megy nélkülem.<br>><br>> - Az nagyon okos lesz - vetette közbe Tulipán, és bekötött fejéhez nyúlt. Az <br>> igazi Trebitsch is<br>> helyeslően bólogatott egy nedves rongy alól, amelyet feldagadt arcára <br>> borított.<br>><br>> - A Vadsuhanc megérdemelne egy kis "hideget" - mondta a vendéglős -, leütötte <br>> a Tulipánt,<br>> összetörte Buzgó Mócsingot, rátámadt a Nagy Bivalyra, és kikezdett veled is, <br>> kapitány.<br>><br>> - Csakugyan szorgalmas fiú - jegyezte meg Piszkos Fred összehúzott fél <br>> szemmel. - Azért mégis<br>> végzek vele.<br>><br>> A Nagy Bivaly szinte rávetette már magát, de Piszkos Fred zsebében még jobban <br>> kipúposodott az a<br>> kés vagy valami, ahogy megszorította.<br>><br>> A Nagy Bivaly kihúzta magát.<br>><br>> - Nekem ez a fiú tetszik! - mondta végül is határozottan. - Nemcsak azért, <br>> mert kicsúfolt egy<br>> vén bolondot, hanem azért is, mert nem ijedt meg itt senkitől... Vadsuhanc! A <br>> barátom vagy! Menj<br>> a szobámba! Ezentúl együtt lakunk, és senki sem fog bántani!<br>><br>> Általános megdöbbenést idézett elő a kijelentés. Az embergyűlölő Nagy Bivaly <br>> lakótársat vesz<br>> magához? Egy kölyköt?<br>><br>> - Csak fecsegj. Minél többet beszélsz, annál nevetségesebbé teszed magad, <br>> mert a fiúval végzek -<br>> dörmögte Piszkos Fred, és leült a földre. Miután a Nagy Bivaly elment <br>> őfelségével, a kapitány<br>> még mindenfélét morgott magában halkan, azután a vendéglőshöz fordult:<br>><br>> - Egy átkozott detektív elkobozta a kikötőben a revolveremet, de ami <br>> rosszabb: a késemet is.<br>> Kinek van egy bicskája?<br>><br>> És előhúzta bal kezét a zsebéből, a kidudorodó valamivel.<br>><br>> Egy alma volt nála mindössze.<br>><br>> * * *<br>><br>> - Mikor szabadítottad meg az én kezeimből a Vadsu... őfelségét?!<br>><br>> - Amikor meg akartad fojtani. Éppen akkor érkeztem a Négy Bölcs Sintérhez. <br>> Azt mondtam, hogy<br>> őfelsége nevetségessé tett és gyűlölöm, erre azonnal védelmedbe vetted, és <br>> ezt akartam... Azért<br>> ne fejeztesse le kétszer, felség. Elég lesz egyszer is. Nekem van szívem.<br>><br>> - Azt akarja mondani... - kérdezte a herceg - hogy az én érdekemben tette?<br>><br>> - Ezt a politikát űztem végig. Amikor elvitték önt megölni, én addig örültem, <br>> amíg<br>> visszahozatták, csak azért, hogy én megpukkadjak a méregtől. Azután elkezdtem <br>> a Vöröskarmot<br>> szeretni, és addig szerettem, amíg elhidegült tőle mindenki, és fellázadtak <br>> ellene. Mert az én<br>> szeretetem öl, butít és nyomorba dönt.<br>><br>> - Gratulálok - kiáltotta nevetve a király. - Zseniális munka volt. De miért <br>> állt az én oldalamra?<br>><br>> - Mert tudtam, hogy Bob Warins meghalt.<br>><br>> - Mit mond?!... Mikor halt meg?<br>><br>> - Amikor leszúrtam.<br>><br>><br>> -- <br>><br>> Üdvrivalgással:<br>> KEA.<br>> _______________________________________________<br>> Grem mailing list<br>> Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<br>>Keves Mindenki!<br>Nem Piszkos Fredre, hanem az előző cikkre (Gyurcsányról) szeretnék <br>reagálni, de azt már kitöröltem.<br>Küldöldi hallgatók már a szocializmusban is tanultak magyar egyetemeken, <br>azóta is folyamatosan. Ez az egyetemeknek bevételt és kapcsolatépítést is <br>jelentett. Egy egyetem idehívása ehhez képest minőségi különbség, és sokan <br>attól tartanak, hogy pont ellenkező hatást fog elérni (azaz elszívja a <br>hallgatókat ahelyett, hogy idehozná őket). <br>Sziasztok Rita<br>U.i. A külföldi hallgatók száma egyébként pont az Orbán kormány(ok) alatt <br>nőtt meg, az új ösztöndíjprogramnak köszönhetően. Túlnyomó többségük <br>muzulmán országból származik különben.<br><br><br>On Thu, 15 Apr 2021, KEA wrote:<br><br>>> Fegyőréknél és a Momentumnál pedig a magyar kormány szerintem messze <br>>> demokratikusabb<br>>> szellemű. *Arról írtam, hogy az ilyen primitív cikk leginkább annak <br>>> használ, akit támad<br>>> (Piszkos Fred effektus)*<br>><br>> Akkor lássuk Howard professzor hivatkozott esettanulmányából a vonatkzó <br>> részleteket:<br>><br>> * * *<br>><br>> - Ez az ember le akart ütni ólmosbottal!<br>><br>> Az ivóban tartózkodók (igen sokan elmentek, amikor a herceget belökték a Nagy <br>> Bivalyhoz)<br>> vigyorogtak.<br>><br>> - Azt akartam, hogy megnézzétek, mielőtt szétlapítom!<br>><br>> - Azt mondta, hogy ismer téged... - jegyezte meg a kocsmáros.<br>><br>> A Nagy Bivaly megfogta a herceg nyakát.<br>><br>> - Majd mondd a halaknak is...<br>><br>> - Én a Piszkos Fredhez jöttem...! - kiáltotta kétségbeesetten, mert érezte, <br>> hogy a nagy marok<br>> egyetlen szorítására vége lesz.<br>><br>> Nagy Bivaly szomorú, kegyetlen szemei egy pillanatnyi szünetet jeleztek.<br>><br>> - Mi?... Te ismered... Fredet?...<br>><br>> - Csak úgy, ahogy téged - jegyezte meg a vendéglős.<br>><br>> - Ez tévedés - mondta valaki, aki most lépett be a helyiségbe, de nem vették <br>> észre. - A kölyök<br>> csakugyan jól ismer, és ne merd megölni, Bivaly!<br>><br>> Piszkos Fred állt az ajtóban.<br>><br>> A herceg agyában tótágast állt minden. Gyermekkori barátai letagadják, hogy <br>> ismerik. Piszkos<br>> Fred, akit sohasem látott, kijelenti, hogy jó ismerősök.<br>><br>> De a Nagy Bivaly keze egy hajszálnyit sem engedett a szorításból. Úgy nézett <br>> Piszkos Fredre,<br>> hogy néhány gyengébb idegzetű rablógyilkos megborzadt. Zöldesfényű, <br>> vérszomjas gyűlölet izzott a<br>> tekintetében.<br>><br>> * * *<br>><br>> A Nagy Bivaly szorította a herceg nyakát.<br>><br>> - A fiút nem ölheted meg - mondta Fred.<br>><br>> - Úgy. És miért?<br>><br>> - Mert én ölöm meg! És aki ebben megakadályoz, az mehet a fiú után.<br>><br>> A mesztic óriás bambán nézett egy másodpercig.<br>><br>> - Ez a gazember a Honolulu-Staron utazott - kezdte vészjósló arccal a <br>> kapitány. - Tudta, hogy<br>> egy ládában voltam a hajófenékben, és mielőtt kikötött a hajó, ez a kölyök <br>> felfordította a<br>> bőröndöt, és rátett egy csomó nehéz poggyászt.<br>><br>> - Kérem ez tévedés... - mondta a herceg - fogalmam sem volt róla, hogy ön is <br>> a hajón van, Mr.<br>> Piszkos.<br>><br>> - Hazudsz! Te voltál! Éjfélig feküdtem a fedelére borított bőröndben!... <br>> Majdnem megfulladtam!...<br>><br>> - Ha-ha-ha...<br>><br>> A Nagy Bivaly felkacagott, és amikor Piszkos Fred nagy léptekkel megindult, <br>> hogy jogos áldozatát<br>> követelje, eléje állt.<br>><br>> - Ez a fiú mától kezdve a barátom! Értetted?<br>><br>> - A fiút én megölöm!<br>><br>> Feszült várakozás.<br>><br>> - Verekedni akarsz?<br>><br>> - Végezni akarok veled! Ez a suhanc, aki bolondot csinált belőled, tetszik <br>> nekem! Jaj annak, aki<br>> hozzányúl...<br>><br>> A kapitány lassan át- meg áthúzta csúf kecskekörmeit a szakállán. Arca ezer <br>> ráncba vonult egy<br>> gúnyos vigyor köré:<br>><br>> - Itt mindenki fél tőled, mert nem tudják, hogy buta vagy. Olyan buta, hogy <br>> az erőd sem számít.<br>> De én elbánok veled Bivaly! Tudhatod!<br>><br>> A toprongyos, szakállas, kissé öreg Piszkos Fred úgy beszélt Szingapur <br>> rémével, mintha egy<br>> jámbor kecskegidát szánna, mert ostobán a sínekre tévedt. Mi volt az, ami <br>> mégis visszatartotta<br>> ezt a kolosszust, hogy szétlapítsa egyetlen csapással a gondozatlan, ősz <br>> kapitányt? Talán a<br>> szennyes kezek egyike, a bal, amelyet hanyagul a nadrágzsebébe süllyesztett, <br>> miközben jobbjával<br>> a szakállát cirógatta.<br>><br>> Az a bal kéz egy kést vagy pisztolyt szorongat, és Piszkos Fred nem szokott <br>> habozni.<br>><br>> - A fiút nem bántod, vén fecsegő bolond.<br>><br>> - A fiúval végzek, te élő marhakonzerv!<br>><br>> "Csak tudná az ember, hogy mit szorongat ott, ahol az ököl formája <br>> kidudorodik a zsebében" -<br>> gondolta a Nagy Bivaly, és fújt dühében.<br>><br>> - A fiú sehová nem megy nélkülem.<br>><br>> - Az nagyon okos lesz - vetette közbe Tulipán, és bekötött fejéhez nyúlt. Az <br>> igazi Trebitsch is<br>> helyeslően bólogatott egy nedves rongy alól, amelyet feldagadt arcára <br>> borított.<br>><br>> - A Vadsuhanc megérdemelne egy kis "hideget" - mondta a vendéglős -, leütötte <br>> a Tulipánt,<br>> összetörte Buzgó Mócsingot, rátámadt a Nagy Bivalyra, és kikezdett veled is, <br>> kapitány.<br>><br>> - Csakugyan szorgalmas fiú - jegyezte meg Piszkos Fred összehúzott fél <br>> szemmel. - Azért mégis<br>> végzek vele.<br>><br>> A Nagy Bivaly szinte rávetette már magát, de Piszkos Fred zsebében még jobban <br>> kipúposodott az a<br>> kés vagy valami, ahogy megszorította.<br>><br>> A Nagy Bivaly kihúzta magát.<br>><br>> - Nekem ez a fiú tetszik! - mondta végül is határozottan. - Nemcsak azért, <br>> mert kicsúfolt egy<br>> vén bolondot, hanem azért is, mert nem ijedt meg itt senkitől... Vadsuhanc! A <br>> barátom vagy! Menj<br>> a szobámba! Ezentúl együtt lakunk, és senki sem fog bántani!<br>><br>> Általános megdöbbenést idézett elő a kijelentés. Az embergyűlölő Nagy Bivaly <br>> lakótársat vesz<br>> magához? Egy kölyköt?<br>><br>> - Csak fecsegj. Minél többet beszélsz, annál nevetségesebbé teszed magad, <br>> mert a fiúval végzek -<br>> dörmögte Piszkos Fred, és leült a földre. Miután a Nagy Bivaly elment <br>> őfelségével, a kapitány<br>> még mindenfélét morgott magában halkan, azután a vendéglőshöz fordult:<br>><br>> - Egy átkozott detektív elkobozta a kikötőben a revolveremet, de ami <br>> rosszabb: a késemet is.<br>> Kinek van egy bicskája?<br>><br>> És előhúzta bal kezét a zsebéből, a kidudorodó valamivel.<br>><br>> Egy alma volt nála mindössze.<br>><br>> * * *<br>><br>> - Mikor szabadítottad meg az én kezeimből a Vadsu... őfelségét?!<br>><br>> - Amikor meg akartad fojtani. Éppen akkor érkeztem a Négy Bölcs Sintérhez. <br>> Azt mondtam, hogy<br>> őfelsége nevetségessé tett és gyűlölöm, erre azonnal védelmedbe vetted, és <br>> ezt akartam... Azért<br>> ne fejeztesse le kétszer, felség. Elég lesz egyszer is. Nekem van szívem.<br>><br>> - Azt akarja mondani... - kérdezte a herceg - hogy az én érdekemben tette?<br>><br>> - Ezt a politikát űztem végig. Amikor elvitték önt megölni, én addig örültem, <br>> amíg<br>> visszahozatták, csak azért, hogy én megpukkadjak a méregtől. Azután elkezdtem <br>> a Vöröskarmot<br>> szeretni, és addig szerettem, amíg elhidegült tőle mindenki, és fellázadtak <br>> ellene. Mert az én<br>> szeretetem öl, butít és nyomorba dönt.<br>><br>> - Gratulálok - kiáltotta nevetve a király. - Zseniális munka volt. De miért <br>> állt az én oldalamra?<br>><br>> - Mert tudtam, hogy Bob Warins meghalt.<br>><br>> - Mit mond?!... Mikor halt meg?<br>><br>> - Amikor leszúrtam.<br>><br>><br>> -- <br>><br>> Üdvrivalgással:<br>> KEA.<br>> _______________________________________________<br>> Grem mailing list<br>> Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<br>>_______________________________________________<br>Grem mailing list<br>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</blockquote></div></div></body></html>