<div dir="ltr">
<h3 class="gmail-lead">A becsülettel végzett munka kiegyensúlyozottá tesz – Villanófényben Kocsi György<br><font size="2"><span style="font-weight:normal"></span></font></h3><h3 class="gmail-lead"><font size="2"><span style="font-weight:normal"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-becsulettel-vegzett-munka-kiegyensulyozotta-tesz-villanofenyben-kocsi-gyorgy">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-becsulettel-vegzett-munka-kiegyensulyozotta-tesz-villanofenyben-kocsi-gyorgy</a></span></font></h3><h3 class="gmail-lead">Zamárdi és Balatonendréd emberközeli plébánosát
ismerhetik meg ezúttal. Kocsi György már ötödikesen kiállt hite mellett.
Amikor történelemórán jelentkezniük kellett azoknak, akik hisznek
Istenben, csak ő jelentkezett, holott mindegyikük járt hittanra.
„Kétórás vita után az osztály átállt az én oldalamra” – meséli.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>Nem
volt imakönyve, hát kivette a dédmamájáét a koporsóból, és amikor a
szülei felelősségre vonták ezért, azt felelte: a dédmamának már nincs
szüksége rá. Kocsi György családjában nem volt otthon Szentírás.
Tizenkét évesen vett egy Újszövetséget, amit a Szent István Társulat
adott ki.</p>
<blockquote>
<p>Két nap alatt elolvasta, és annyira megszerette, hogy mindennap elővette, míg már csaknem kívülről tudta a szövegét.</p>
</blockquote>
<p>A kötelező katonai szolgálata idején becsempészett a laktanyába egy
német nyelvű Újszövetséget, annak segítségével tanult meg németül.
Felszentelését nem akarta engedélyezni az Állami Egyházügyi Hivatal, de
kispap testvérei kiálltak mellette. A szocializmus idején nem
doktorálhatott, ám a rendszerváltás után, harmincöt évesen Tübingenbe
ment tanulni, és hazatérve teológiai tanár lett Veszprémben, Budapesten,
Kaposváron, Szegeden.</p>
<p>A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, a Széchenyi Társaság
díjával és Gnilka-díjjal kitüntetett Kocsi György Zamárdi és
Balatonendréd plébánosa, Zamárdi díszpolgára. A falusi környezetben
emberközeli egyházközséget teremtett. Vasárnaponként négy misét mond, és
minden alkalommal kiáll a templom elé, hogy beszélgessen a hívekkel;
jelen van, megszólít és megszólítható. Nemcsak a falujában élőket, hanem
a miséire távolabbról érkező nyaralókat is személyesen ismeri. Gyuri
atya fáradhatatlan építkező, a szó lelki és materiális értelmében
egyaránt. Zamárdi temploma kívül-belül megújult, és négyszázötven ember
befogadására alkalmas szabadtéri liturgikus teret alakítottak ki a
település üdülőterületén. Kezdeményezésére közadakozásból francia barokk
orgonája is lett a templomnak. A hangszer egyedülálló a magyar zenei
életben, Zamárdiban rendszeresek a hangversenyek, kiváló orgonisták
koncerteznek itt. Kocsi György az orgonaépítést a falubeliek közös
ügyévé tudta tenni. Minden vasárnap beszámolt a munkálatok állásáról,
így köszönte meg az emberek anyagi támogatását.</p>
<blockquote>
<p>„Szeretem a fizikai munkát, a híveimet is gyakran hívom közös munkálkodásra: együtt ültetünk, rendezzük a templomkertet.</p>
</blockquote>
<p>Munka közben jókat lehet beszélgetni, így ismerhetjük meg egymást
igazán. Gyerekként szoktam hozzá ehhez; apám rászorított minket a
bátyámmal a munkára. Hiába lázadoztunk, hiába mondtuk, hogy lám, a
szomszéd gyerek rossz tanuló, mégis játszhat, mi meg jól tanulunk, és
dolgoznunk kell.”</p>
<p>Kocsi György tanító pap. Vasárnapi prédikációi, a televízióban öt éve
minden héten elhangzó bibliamagyarázatai felölelik az Ó- és az
Újszövetség teljességét, és mindig az adott kor társadalmi és történelmi
viszonyai közé helyezik a bibliai szöveget. Mondanivalójának emellett
aktuális, személyes üzenete is van, eligazítást ad mai kérdéseinkben.</p>
<p>Kocsi György a Somló-hegy lábánál, Borszörcsökön született 1955-ben.
Gyerekkorától ministrált, már tizenkét évesen elhatározta, hogy pap
lesz. Bencés diákként érettségizett Győrben, majd teológiát tanult a
győri, később a budapesti Központi Szemináriumban. A szentelése előtt
két rendőrautó állt meg a szülei háza előtt. György fiuk holléte felől
érdeklődtek a rendőrök. Pontosan tudták, hogy Budapesten van, a
szemináriumban, de így akartak félelmet kelteni.</p>
<p>1980-ban szentelték pappá. Szerette volna folytatni a tanulmányait,
de nem doktorálhatott, és a fővárost is el kellett hagynia. Papi
szolgálatát Búcsúszentlászlón kezdte meg, majd Nagyatád és Iharos
következett. Életét végigkísérte az üldöztetés, de ő ezt egyszerűen
„munkahelyi zajártalomnak” tartja. Tízéves volt, amikor a hittan miatt
egyszer késve érkezett az iskolai menzára, ahol nem akartak neki ebédet
adni. Bekopogott az igaztóhoz, és panaszt tett: „A szocializmus építése
közben éhezem.” Erre az igazgató lement vele az ebédlőbe, utasította a
konyhásokat, hogy adjanak enni a gyereknek, és még azt is hozzátette:
nem szeretné, ha ilyesmi még egyszer előfordulna.</p>
<blockquote>
<p>A talpraesett fiú később sem hagyta magát, kiállt az igazságért.</p>
</blockquote>
<p>Ötödikes volt, amikor történelemórán jelentkezniük kellett azoknak,
akik hisznek Istenben. „Csak én jelentkeztem, holott mindegyikünk járt
hittanra. Kétórás vita után az osztály átállt az én oldalamra” – meséli.
Már pap volt, amikor a rendőrség el akarta venni útlevelét. „Maguk
jobban tudnak rá vigyázni, de kérek róla elismervényt – adta át az
igazolványt a rendőröknek. – Nem vettem tragikusan a dolgot, fiatal
voltam és lelkes. Szép Magyarország is, gondoltam.” Azután pedig bejárta
az országot.</p>
<p>A rendszerváltáskor végre visszatérhetett ahhoz, amit a szemináriumi
évek után megtagadtak tőle. Tanulni akart. Főpásztora engedélyével
Németországba ment, egy plébánián helyettesített, és közben Tübingenben
tanult, az Eberhard Karls Egyetem Katolikus Teológiai Fakultásán. Kiváló
professzorai voltak, teológiát és keleti nyelveket hallgatott. Öt évet
töltött tanulással, majd amikor hazajött, meghívták oktatónak a
Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolára. Görögöt, hébert, ószövetségi
keletkezéstant, bibliaismeretet és retorikát tanított, 1998-tól
prefektus is volt, emellett pedig plébánosként szolgált a Veszprémtől
mintegy ötven kilométerre fekvő Zamárdiban. Azóta is plébánosa a
településnek, 2006-tól pedig Balatonendrédnek is.</p>
<p>„Egyszerre két dolgot teljes odaadással végezni nem lehet, de nekem
ez a sors jutott. Soha nem ráztam le magamról a feladatokat, amikre
felkérést kaptam.</p>
<blockquote>
<p>A Jóisten segít.</p>
</blockquote>
<p>Azt tanultam, hogy amit rám bíznak, azt becsülettel el kell végezni.
Ez erőt és örömöt ad, kiegyensúlyozottá és boldoggá teszi az embert.”
Kocsi György Szent Mártonnal és Márton Áronnal együtt vallja: „Non
recuso laborem.” (Nem futamodom meg a munkától.)</p>
<p>A plébánosi szolgálat mellett ma is járja az országot, előadásokat
tart, könyvei és fordításai jelennek meg. Töretlenül hajtja az egykori
lelkesedés, amely tizenkét évesen odaszögezte a Szentíráshoz. „Állandóan
tanulni kell. Szeretni a teológiát. Ez óv meg a kiüresedéstől, ez
segít, hogy adni tudj a másik embernek és önmagadnak is” – vallja.</p>
<p><strong>Szerző: Trauttwein Éva</strong></p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>