<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210303_ok_azt_latjak_ami_van_en_pedig_azt_nezem_ami_lesz" target="_blank">„Ők azt látják, ami van, én pedig azt nézem, ami lesz” – Orbán Viktor a Mandinernek</a></h1>
<div><a href="https://mandiner.hu/hetilap/iii_evfolyam_9_szam" target="_blank">III. évfolyam 9. szám</a> | Közélet </div>
<div style="margin:10px 0px">2021. március 4.</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210303_ok_azt_latjak_ami_van_en_pedig_azt_nezem_ami_lesz" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20210303_ok_azt_latjak_ami_van_en_pedig_azt_nezem_ami_lesz</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/ory_krisztina" target="_blank">Őry Krisztina</a> </b></div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_8363094993087180486gmail-articlecontent"><div>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A napokban jelent meg magyarul Norman Stone, a brit történetírás
fenegyerekeként is emlegetett skót történész, író Magyarországról szóló
könyve. Az Orbán Viktort fiatal oxfordi ösztöndíjasként vendégül látó
Norman Stone húsz évvel később a kormányfő meghívására jött Budapestre,
hogy hazánk szakavatott krónikása legyen az angolszász világban. Oxfordi
évekről, az antikommunista előkészületekről és a magyar történelem
lehetséges olvasatairól beszélgettünk a miniszterelnökkel.</b></span></div>
<div>
<p><i>Őry Krisztina interjúja a Mandiner hetilapban.</i></p>
<p><b>Hogyan emlékszik vissza egykori professzorára Oxfordból?</b><br>
A találkozásunk körülménye sok mindent elárul róla<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Ha az ember
Oxfordban diák ösztöndíjasként, alapvetően pénztelen, csóró. Anglia most
is drága ország, de egy magyarnak a nyolcvanas évek végén még inkább az
volt. Két pártfogóra számíthatott az ember. Az egyik Sárközi Mátyás
tanár úr volt, aki minden ígéretesnek tűnő fiatalon igyekezett segíteni,
olykor interjút szervezett a BBC-ben, azért pár font csurrant-cseppent,
ami nagy segítség volt. A másik, ha egyszer csak váratlanul felhívta az
embert Norman Stone, és meghívta ebédelni</b></span>. Fogalmam sem volt, hogy
kicsoda, de<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> hamar kiderült, hogy egy magasan jegyzett, különleges
tekintélynek örvendő professzor. Rendszeres szakértője és szerzője volt a
The Telegraphnak, amelyet ő a nyolcvanas évek végén csak <i>„Torygraphnak” </i>nevezett.</b></span>
Akkor még közép-európai szemmel nézve is nagyon konzervatív újság volt,
tartok tőle, hogy ma már nem így van. Amikor bemondta a helyet, azt
hittem, rosszul hallok<b><span style="background-color:rgb(207,226,243)">: Oxford legtekintélyesebb és legjobb éttermébe
hívott. Fantasztikus ebédet költöttem el vele, amelynek az étel legalább
olyan fontos része volt, mint a szellemes fecsegés.</span></b></p>
<div><img alt="Norman Stone<br>Fotó: GettyImages / Jeremy Sutton-Hibbert" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Foriseka/3_evfolyam_9/stone.jpg" style="margin-right: 0px;" width="484" height="272"><div>Norman Stone<br>Fotó: GettyImages / Jeremy Sutton-Hibbert</div></div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mit tanult, kiket hallgatott Oxfordban, és igaz-e, hogy már
ott megalapozta későbbi politikai kapcsolatait a Fidesz elindulásához?</b></span><br>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Huszonhat éves voltam, Soros-ösztöndíjasként tanultam ott – akkoriban
még támogatták az olyan ígéretesnek tűnő antikommunista, szabadságharcos
fiatalokat, mint jómagam</b></span>. Egyébként Vásárhelyi Miklós, az SZDSZ egyik
háttérembere, a Soros Magyarország helytartója osztotta ezeket az
ösztöndíjakat, én is tőle kaptam személyesen. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Szájer József ment
elsőként, egy évre rá Németh Zsolt, aztán jöttem én. Liberális politikai
filozófiát tanultam, a civil társadalom liberális koncepcióját, ami egy
szellemi kulcskoncepció volt az egész átmenetben. Adam Michnik a
hetvenes évek második felében írt, Levelek a börtönből című írásában
dolgozott ki egy teóriát arra, hogy miképpen lehet megdönteni a
kommunista rendszereket. Ennek alapján dolgoztuk ki később a Bibó
Szakkollégium megalapításának tervét, majd a Fideszét is. Vért izzadtam
Locke és Hegel civil társadalomról szóló filozófiai írásainak angol
nyelvű olvasásával, ebbe az időszakba csöppent bele Norman Stone, aki a
fantasztikus ebéd mellett vállveregetéssel biztatott: nehéz dolgok ezek,
de meglesz majd az értelmük.</b></span></p>
<div><img alt="Orbán Viktor, a Fidesz választmányi tagja felszólal a párt II. kongresszusán a Budapesti Műszaki Egyetemen 1989-ben.<br>Fotó: Fotó: MTI / MTI / E. Várkonyi Péter" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Foriseka/3_evfolyam_9/447091_mti_e._varkonyi_peter_fnyip19891014150.jpg" style="margin-right: 0px;" width="193" height="108"><div>Orbán Viktor, a Fidesz választmányi tagja felszólal a párt II. kongresszusán a Budapesti Műszaki Egyetemen 1989-ben.<br>Fotó: Fotó: MTI / MTI / E. Várkonyi Péter</div></div>
<p><b>Miben volt más, mint a többi jellegzetesen brit történész,
tanár, ami későbbi közép-európai érdeklődését, majd idetelepülését
magyarázhatja?</b><br>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>Egy magyar diáknak az angol egy hideg világ, klasszikus
osztálytársadalom, mindenkinek meglehetősen szigorúan definiált helye
van, és a korlátokat ritkán szokták átlépni. Norman Stone kilógott abból
a világból, azon kevés britek egyike volt, akik nem a társadalmi
hierarchia mentén, hanem közvetlenül, szellemi úton alakították a
kapcsolataikat. Mondhatnám úgy is, hogy közép-európai típusú barátságba
lehetett vele kerülni dacára annak, hogy ő volt a professzor, az
idősebb, az okosabb, évtizedekkel járt az ember előtt</b></span></span>. Erős szellemi
bátorság jellemezte,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> semmilyen kordivat, korszellem, divatos nézet nem
befolyásolta, egyedi módon közelített meg mindent, és nyíltan elmondta –
talán még élvezte is –, ha eltért a véleménye </b><b>a főáramtó</b></span>l. Mivel brit
volt, szerette, ha a humor megkarcolt valami fényes felületet.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Lelkileg
legalább annyira tartozott Törökországhoz és Magyarországhoz, mint
Skóciához vagy Nagy-Britanniához.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><i>Sose felejtjük el, hogy segített bennünket személyesen és a magyar ügyet is Erdélyben 1989-ben”</i></b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A brit szellemi élet egyre több képviselője talál rá
hazánkra, jön ide dolgozni, akár le is telepedik Budapesten. Mivel
magyarázza? Norman Stone mellett gondolhatunk John O’Sullivanre, a
Danube Institute vezetőjére, vagy említhetjük Roger Scrutont is, akinek
szellemiségét, ajándékul ránk hagyott személyes tárgyait őrzi és
gondozza a közelmúltban megnyitott Scruton közösségi tér.<br>
Magyarország az utóbbi tíz évben sokkal izgalmasabb hellyé vált </b></span>annál,
mint amikor a tizenkettő egy tucat, uniós egyenfrizurás, Brüsszelnek
bólogató országok körébe tartozott.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Ma van karaktere, egy ezeréves
ország sajátos politikával és társadalmi renddel, amely vonzerővel bír.
Normant valóban én hívtam Magyarországra. Véletlenszerűen találkoztam
vele hivatalos látogatáson Ankarában. Mondtam neki, hogy Budapesten
fantasztikus dolgok történnek, óriási lendülettel dolgozunk Közép-Európa
sikerén, teljesen más dolgot fogunk felépíteni, mint amilyenhez a
nyugat-európai közvélemény hozzászokott. Nagy viták lesznek erről, és
fontos lenne, hogy az olyan szellemek, mint ő, eljöjjenek ide. Ha van
ideje, írjon egy könyvet Magyarországról, telepedjen le, vegyen részt a
vitákban; sose felejtjük el, hogy segített bennünket személyesen és a
magyar ügyet is Erdélyben 1989-ben. Mondtam neki: <i>„Jó itt üldögélni Ankarában, de ha Rákóczi tehette volna, hazajön Rodostóból.”</i></b></span></p>
<div><img alt="Fotó: Pallas Athéné Könyvkiadó" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Foriseka/3_evfolyam_9/Norman%20Stone%2Cborit%C3%B3%2CB1.jpg" style="margin-right: 0px;" width="128" height="193"><div>Fotó: Pallas Athéné Könyvkiadó</div></div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Norman Stone könyvében érezhető egyfajta rajongás az
Osztrák–Magyar Monarchia iránt, illetve a törökök iránti különös
szimpátia, aminek révén helyenként a miénkkel ellentétes meglátásokra
jutott a magyar történelemről. Hogy látja?</b></span><br>
Egy korszak dinamikáját pontosan fölvázolni három-négyszáz év távlatából
rendkívül nehéz, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>sok érdekes vitára ad lehetőséget. Magyarország egy
tízmilliós ország, és csak mi hisszük el, hogy egymagunkban is képesek
vagyunk irányt szabni az eseményeknek a Kárpát-medencében. Ha valaki
kívülről és reálisan néz a régióra, könnyen mondhatná: ti demográfiailag
nem vagytok képesek arra, hogy a Kárpát-medencét megszervezzétek,
hiszen az államotokat sem tudtátok megtartani. Csak az osztrákokra
támaszkodva tudtuk a régiót megszervezni, mert a délről jövő török és a
keletről jövő orosz veszéllyel szemben egyedül nem tudtuk volna magunkat
megvédeni. Norman azért volt olyan nagy elragadtatással az
Osztrák–Magyar Monarchia iránt, mert egy olyan térséget, amelyen ma
nyolc ország osztozik, a Monarchia a magyarokra támaszkodva egységben
tudta összefogni. Ez kívülről nézve olyan teljesítmény, ami elismerésre
érdemes, és ezt ő a maga módján mindig ki is fejezte. A helyzet ma ennél
is nehezebb: nyolc ország van, ha Burgenlandot is ideszámítjuk,
amelynek együtt kell megszerveznie a vitathatatlanul létező
Kárpát-medencei természetes földrajzi, kulturális és gazdasági térséget.</b><b>
Ő mindig azt mondta: innen nézzetek magatokra. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mi azonban Szent István
és Mátyás király felől nézünk, ami másik történelmi perspektíva.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ők azt
látják, ami van, én</b><b> pedig azt nézem</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ami harminc év múlva lesz, és azért
dolgozom. </b></span></p>
<p><i>Nyitókép: Facebook</i></p>
</div></div>
<div id="m_8363094993087180486DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_8363094993087180486_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>