<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210303_vallveregeto_irofejedelem_vagy_partfogonk_a_nagyvilagban" target="_blank">Vállveregető írófejedelem vagy pártfogónk a nagyvilágban?</a></h1>
<div><a href="https://mandiner.hu/hetilap/iii_evfolyam_9_szam" target="_blank">III. évfolyam 9. szám</a> | Közélet </div>
<div style="margin:10px 0px">2021. március 4.</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210303_vallveregeto_irofejedelem_vagy_partfogonk_a_nagyvilagban" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20210303_vallveregeto_irofejedelem_vagy_partfogonk_a_nagyvilagban</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"> <span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Máthé Áron</span>
<br><span></span></div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_-3151220042308918084gmail-articlecontent"><div>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Norman Stone professzor talán
a legszínesebb alkotó volt a huszadik század és az ezredforduló
történészei között. </b></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Nem is véletlenül használtam a címben az
írófejedelem kifejezést. Akármelyik könyvét vesszük elő, még az olyan
megátalkodott baloldaliak is, mint Paul Lendvai, Stone stílusát, nyelvi
virtuozitását emelik ki: </span><i>„Néhány mai történész nemcsak hírnévre tett szert, de irodalmi halhatatlanságra is”</i>
– írták róla a The Guardian hasábjain.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Máshol gyilkosan precíz
megállapításaihoz méltón fogalmazták meg azt, hogy könyveit élvezet
olvasni. „<i>Attól, hogy esetleg Stone politikai nézetei nem az ön asztalára kívánkoznak, még élvezni fogja a szellemi lángszóró tüzét” </i>– olvashatjuk a Financial Timesban egy korábbi könyvéről.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Stone vagány gyerek volt. </b></span>Nemcsak életének ismert részletei miatt – <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
háromhavi börtön Pozsonyban még a kommunista Csehszlovákia idején;
összecsapás az oxfordi marxizmusrajongó diákokkal; metsző gúnnyal
megfogalmazott nézetei az<i> „európai egységről”</i> </b></span>–, hanem azért
is, mert voltak saját meglátásai, és merte őket képviselni.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Nem félt a
konfliktustól; </b></span>a The Telegraph nekrológja nemcsak színes történésznek
nevezte, hanem a magyarra nehezen fordítható <i>„contrarian”</i>
jellemzést is adta neki.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Olyasvalaki, aki a többségi véleménnyel – az
úgynevezett mainstreammel – szembehelyezkedik. Ami a
történészmesterséget illeti, az nem kizárólag az elbeszélés módjában és
tartalmában nyilvánult meg, hanem abban is, hogy átfogó képet tudott
alkotni egy-egy eseményről, országról. Globális látásmódja volt, nem
veszett el a részletekben, miközben olyan tudás volt a fejében,
amilyennel kevesen mérkőzhetnek.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><i>Akármelyik könyvét vesszük elő, még <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az olyan
megátalkodott baloldaliak</span> is, mint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Paul Lendvai,</span> Stone stílusát, nyelvi
virtuozitását emelik ki”</i></b></span></div>
<p>A fenti laudációban elbeszélt dolgok mögött persze néhány kérdés
bujkál. Egy angol nyelvi virtuóz leleményeit hogyan lehet átültetni
magyarra? Vajon a globális szemléletmód egy-egy ország leírásánál nem
válik-e birodalmi nézőponttá? A nagy ívű meglátások mögött ott van-e az
ördög a részletekben? <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A fő kérdést pedig így foglalhatjuk össze: ami az
(egykori) angolszász világban jól fest leírva, az magyarul mit mond
nekünk?</b></span></p>
<div><img alt="Fotó: Pallas Athéné Könyvkiadó" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Foriseka/3_evfolyam_9/Magyarorsz%C3%A1g_borito_B1.jpg" style="margin-right: 0px;" width="129" height="193"><div>Fotó: Pallas Athéné Könyvkiadó</div></div>
<p>Stone könyve magyar változatának olvasásakor ezek a kérdések égetővé
válnak. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A kötet alapvetően szakirodalomra épít</b></span>. A könyv szerkesztőjeként
bizony egyes esetekben nehéz volt megküzdeni azzal, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a professzor
megrögzött konzervatívként a járt utat részesítette előnyben, és
ódzkodott az újdonságoktól.</b></span> Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
túl sok időt töltött a bécsi Kriegsarchivban és az ankarai Bilkent
Egyetemen.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mondhatnánk, hogy a birodalmi központból másképpen fest a rebellis
magyarok képe. Ankarából úgy, hogy a rendetlenkedő, feudális anarchiába
süllyedt országot tulajdonképpen helyretették a padisah dicső harcosai;
Bécsből meg akképpen, hogy ez a hálátlan magyar népség meg sem
érdemelte a császárok atyai gondoskodását – hiszen az igazi fejlődés
csak 1849 után, a szabadságharc leverését követően indult meg. Az már
csak hab a tortán, hogy mindezek mellett az Osztrák–Magyar Monarchiát
elavult egzotikumnak mutató, száz évvel ezelőtti nyugati elbeszélésmód
is hellyel-közzel tetten érhető a Monarchia dicséretével egyszerre.
</b></span>Stone könyve az ilyen ízű megjegyzésekkel és megállapításokkal együtt
élvezetes és hasznos. Hasznos azért, mert tükröt tart: milyen a képünk a
nagyvilágban? Pontosabban milyen lehet a rólunk festett kép? <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A szerző
néha egzotikusnak, néha élhetetlennek, néha humorosnak, néha hősiesnek,
néha pedig tragikusnak mutat minket és a sorsunkat. De ezt minden
esetben úgy teszi, hogy nem lesz bántó, és számunkra inkább kedvező
portrét fest a magyar történelemről.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Bő évszázaddal ezelőtt </b></span>Norman Stone egyik honfitársa, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Robert William
Seton-Watson<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> a magyarok</span>ról szóló megállapításaival hozzájárult a
trianoni pusztításhoz, és <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a magyar mint márkanév </span>befeketítéséhez. </b></span>M<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ost
nyugodtan mondhatjuk, Stone révén megtettünk néhány lépést visszafelé az
úton. És ez sem kevés. </b></span></p>
<p><i>Norman Stone: Magyarország – Rövid történelmi vázlat. Pallas Athéné Könyvkiadó, 2021</i></p>
<p style="text-align:right"><i>Címlapkép: </i><i>Pallas Athéné Könyvkiadó</i></p>
</div></div>
<div id="m_-3151220042308918084DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-3151220042308918084_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>