<div dir="ltr">

<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">A munkások helyett homoszexuálisok és bevándorlók – miként váltott célcsoportot a baloldal?</h2><div><a href="https://vasarnap.hu/2021/03/01/a-munkasok-helyett-homoszexualisok-es-bevandorlok-mikent-valtott-celcsoportot-a-baloldal/">https://vasarnap.hu/2021/03/01/a-munkasok-helyett-homoszexualisok-es-bevandorlok-mikent-valtott-celcsoportot-a-baloldal/</a></div>

                                            </div>

                                        <div class="entry-thumb"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/02/GAYCOMMIES-1024x633.jpg" class="gmail-attachment-large gmail-size-large gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="491" height="304"></div>

                <div class="gmail-cikk-lead">

                    <p>Napjainkban gyakran előkerül a téma, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>korunk 

liberálisai marxista tanokból merítenek és marxista retorikát 

folytatnak</b></span>, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>azonban </b></span>mindenki előtt nyilvánvaló, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a 19. századi 

liberalizmus és marxizmus messze<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> más nézetekkel rendelkezett a világról.

 Az alábbi eszmetörténeti áttekintés azt mutatná be röviden, miként 

született <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>meg a 20. században a kulturális marxizmus nevű irányzat</b></span>, 

amely <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az összefonódást lehetővé tette a liberalizmus és marxizmus 

között.</b></span></p>

                </div>       

                <div class="gmail-content">

                                <p>Áttekintésünkben<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a legelső láncszem Antonio Gramsci olasz 

kommunista újságíró, mozgalmár. Gramsci a többi korabeli kommunistához 

hasonlóan nagy reményeket látott az I. világháborúban a 

proletárforradalom szempontjából.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az elképzelésük az volt, hogy a 

frontra küldött proletárok a szenvedéseik következtében végleg az<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> 

„elnyomó burzsoázia</span>” ellen támadnak. </b></span>Az ellenséges lövészárokban 

szolgáló katonában felismerik a „kizsákmányolt proletár elvtársat”, és 

ahelyett, hogy velük harcolnának, inkább <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a tisztikarban és a 

hátországban vezénylő „polgári és nemesi burzsoák”</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> ellen kelnek fel.</b></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Azonban </b></span>ez az elképzelés elmaradt: ahelyett, hogy a világ proletárjai

 egyesültek volna, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a katonák hazafiságtól fűtve vonultak a frontra a 

hazájuk védelmében, és eszükbe sem jutott <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az osztályharc.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Bizakodásra 

adott okot a kommunistáknak a háború után, hogy Európa-szerte komoly 

kommunista tevékenység bontakozott ki, helyenként tiszavirág-életű 

tanácsköztársaságokkal.</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Azonban a társadalom józansága <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezeket </span>is gyorsan

 elsöpörte</b></span>. Így került börtönbe Gramsci is, az 1920-as fasiszta 

hatalomátvételt követően. A fogságban az elmaradt világméretű 

proletárforradalmon töprengett.</p>

<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Gramsci

 a proletárforradalom<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elmaradásá</span></span>ért </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a<b> nyugati kultúrát és annak </b><b>az 

alapját, a kereszténységet</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tette felelőssé</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szerinte <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztény hiten 

és erkölcsökön (Isten, haza, család) alapuló értékek</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> lehetetlenné teszik</span>

 a kommunizmus terjedését <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a társadalomban</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Azért ahhoz, hogy a marxizmus

 világszinten hatalomra kerüljön, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a kereszténység</span>et meg kell semmisíteni</b></span>

 – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azonban nem erőszak útján, hanem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a kultúra</span> átalakításával,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> az 

emberek</span>ből kinevelve <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a krisztusi igazságot.</span></b></span></span><strong> </strong></p>

<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Erre a célra alkotta meg a „hosszú menetelés” doktrináját, vagyis a 

metapolitikát</b></span>. Gramsci ebben a tervezetében elveti az addigi kommunista 

törekvést, amely a hatalom erőszakos megragadását, majd egy diktatórikus

 elnyomó átalakítást irányozott elő. Szerinte minden politikai uralmat 

civil konszenzus erősít meg, vagyis, ha a hatalmon lévő kör nem népszerű

 a társadalomban, mivel az értékeik nem egyeznek a széles tömegekével, 

akkor az tartósan nem tud a hatalomban maradni. Ezért a hatalomba 

kívánkozóknak –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> jelen esetben a marxistáknak – el kell terjeszteniük <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a 

társadalomban</span> a saját értékeiket, egy kulturális átalakítás során.</b></span></p>

<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szerinte

 a legfontosabb az, hogy a kommunisták<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a véleményformáló ágazatokban 

(oktatás, sajtó, színház, mozi, művészetek stb</span>.) teret nyerjenek</b></span>, és a 

<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>saját értékeiket burkoltan hirdessék, ezzel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a társadalmat</span> szép lassan 

átnevelve.</b></span></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezt a metapolitikát tapasztalhatjuk </b></span>nyugaton és idehaza egyaránt, 

<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>például a genderpropaganda esetében: a kötelező iskolai és óvodai 

„érzékenyítések”; Hollywood és a Netflix filmjei; a sportolók és celebek

 kiállásai; valamint a folyamatos mesterségesen generált hisztéria a 

liberális média részéről – mind <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a társadalom értékeinek és normái</span>nak 

átalakítását célozza.</b></span></p>

<p>Gramsci után<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a következő láncszem</b></span> az áttekintésünkben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Marx 

Horkheimer, az úgynevezett „frankfurti iskola” igazgatója.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A frankfurti 

iskola </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy szellemi műhely volt a frankfurti egyetemen</b></span>, 

Társadalomkutatási Intézet néven.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Itt </b></span>különböző tudományokban jártas 

(leginkább szociológusok, pszichológusok, filozófusok) <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>marxista elemek 

tevékenykedtek a kommunizmus tökéletesítésén</b></span>. Horkheimer 1930-ban vette 

át az igazgatói széket, ám <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pár éven belül az intézménynek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">költöznie 

kellett </span>a nemzetiszocialista hatalomátvétel <span style="background-color:rgb(217,234,211)">miatt.</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Az USA-ba</span> áttelepülve

<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a Columbia Egyetemen rendezkedtek be, és a továbbiakban onnan működtek.

 </b><b>Horkheimer <span style="background-color:rgb(217,234,211)">már itt</span> alkotta meg 1937-ben a Hagyományos és kritikai 

elmélet című munkáját.</b></span></p>

<p>Ennek kiindulási pontjai <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a különböző kutatások, amelyek kimutatták, 

hogy a munkásság mindössze 15 százaléka fogékony <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">proletárforradalomra.

 Ez az arány messze kevés egy esetleges bolsevik forradalomhoz, így neki

 is muszáj volt eltekintenie a már említett erőszakos kommunista 

hatalomátvételtől. Gramsci nyomán is <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az okok vizsgálatával<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> kezdte: </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">

</span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">szerinte </span>a munkásság azért nem vevő <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a proletárforradalom eszméjé</span>re, 

mivel betagozódott a jóléti társadalomba</b></span>. Vagyis onnantól, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>már nem 

„csak a láncaikat veszthetik”, nem áll érdekükben kockáztatni. </b></span>A 

cselekvőképtelen munkásság miatt neki is szükséges volt eltekintenie a 

marxista tudományosság azon doktrinájától, amely minden kutatást és 

elméletet a proletárforradalom eszméjének rendel alá. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„Kritikai 

elméletében” összekapcsolta <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a különböző szaktudományokat, a 

közgazdaságtant, a szociológiát és a pszichológiát</span>, és egy olyan 

értelmezési keretet kívánt nyújtani a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">fennálló társadalomnak </span>és 

normáknak, amely magában hordozza <span style="background-color:rgb(217,234,211)">azok </span>megváltoztatásának szükségességét

 is.</b></span></p>

<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Horkheimer munkájá</b></span>ról egyik tanítványa így fogalmazott: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„<em>lényegében<span style="background-color:rgb(255,242,204)">

 a nyugati kultúra főbb elemei</span>nek destruktív kritikája, beleértve<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a 

kereszténység</span>et, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a kapitalizmust,</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a hatalmat, </span>a családot, a 

patriarchátust, a hierarchiát, az erkölcsöt, a hagyományt, a szexuális 

korlátokat, a lojalitást, a hazafiasságot, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nacionalizmust, </span>egész 

örökségünket, a nemzetelvűséget, a konvenciókat és a konzervativizmus</span>t.</em>” </b></span></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Horkheimer kritikai elmélete egyfajta programadó mű volt a frankfurti

 iskola számára, ami Garmsci metapolitikájával új irányba terelte a 

marxista törekvéseket.</b></span> Ezt szokás <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kulturális </b><b>marxizmus</b></span>nak nevezni, 

<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hiszen </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az értékek és a kultúra</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>síkján kívánja átnevelni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nép</span>et, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az</span>

 akarja a marxizmust.</b></span></p>

<p>Ugyan <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Horkheimer már eltekintett attól, hogy a marxizmus mozgatója </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a 

munkásság</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>, ugyanakkor </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ő </span>még nem fejtette meg, hogy ki lesz az <span style="background-color:rgb(249,203,156)">„új 

proletariátus</span>”.</b></span> Ennek <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kérdésnek a megválaszolása a frankfurti iskola 

másik hírhedt alakjára, Herbert Marcusére maradt.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A szociológus, 

filozófus és politológus Marcuse szintén részt vett a kritikai elmélet 

megalkotásában, </b></span>azonban neki volt egy nagy előnye kollégáival szemben: 

<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nagyon jól értett a diákság nyelvén</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Azzal, hogy ő a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">diákmozgalmakkal </span>jó

 viszont ápolt, valamint a Woodstock nemzedék sztárfilozófusává vált, 

kiválóan tudta tolmácsolni <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ifjúság</span>nak a frankfurti iskola 

elképzeléseit (népszerűségére bizonyíték, hogy a párizsi diáklázadások 

alkalmával „Marx Mao Marcuse” feliratú transzparensekkel vonult a tömeg,

 de a „Szeretkezz, ne háborúzz” szlogen is az ő ihletése.)</b></span></p>

<div id="gmail-attachment_150699" style="width:1010px" class="gmail-wp-caption gmail-aligncenter"><a href="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/02/Nevtelen-1.png" class="gmail-fancybox gmail-image"><img class="gmail-wp-image-150699 gmail-size-large" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/02/Nevtelen-1-1024x367.png" alt="" style="margin-right: 0px;" width="491" height="176"></a><p id="gmail-caption-attachment-150699" class="gmail-wp-caption-text">Antonio Gramsci, Max Horkheimer, Herbert Marcue</p></div>

<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az 1964-ben megjelent Egydimenziós ember című munkája ad választ arra, hogy ki lesz az<span style="background-color:rgb(249,203,156)"> új proletariátus</span></b></span><span style="background-color:rgb(249,203,156)">: </span><em><span style="background-color:rgb(249,203,156)">„</span>A

 konzervatív népi bázis alatt azonban ott van a kivetettek és kívülállók

 altalaja: <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>a más fajú és más színű kizsákmányoltak és üldözöttek, a 

munkanélküliek és a munkaképtelenek</b></span>. Ők a demokratikus folyamaton kívül 

léteznek: az ő oppozíciójuk tehát forradalmi, még ha tudatuk nem is az. 

Az a tény, hogy kezdik megtagadni a játékban való részvételt, olyan tény

 lehet, mely egy korszak végének kezdetét jelzi.”</em></p>

<p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="color:rgb(0,0,0)">Marcuse

 szerint csak az képes forradalmi cselekvésre, aki <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az adott társadalom 

normái</span>n kívül esik, vagyis érdeke, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> az aktuális kultúra 

</span>megsemmisüljön. Ezek szerinte <span style="background-color:rgb(249,203,156)">az etnikai, vallási, szexuális 

kisebbségek</span>.</span></b></span></p>

<p>Azonban mivel ezek az elemek, Marcuse szerint a „társadalmon kívül” 

helyezkednek el, a kultúra megváltoztatására, vagyis a Gramsci-féle 

metapolitikára nincs lehetőségük. Ezenkívül hiába forradalmi az 

oppozíciójuk, ha ők <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ezt</span> maguktól nem ismerik fel</b></span>, illetve<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> kell valaki, 

aki irányba tereli <span style="background-color:rgb(249,203,156)">őket</span></b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ezért egy „forradalmi élcsapatra” is szükség 

van, aki az „elnyomottak szószólója lesz” a metapolitikát megvalósítva. 

Szerinte ilyen potenciális forradalmárrá bárki változhat, csak ki kell 

illeszkednie <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a társadalom</span>ból.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az „Esszé a felszabadításról” című művében

 fogalmazza meg a „nagy elutasítás” gondolatát, amely egy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a 

társadalom</span>ból kiileszkedett ellenkultúrát kíván létrehozni.</b></span></p>

<p style="padding-left:40px"><strong><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">A 

forradalmi élcsapatra remek alapanyagot látott az akkori diákságban – 

akikkel mint említettük jó viszonyt ápolt – ugyanis a korszak Woodstock 

nemzedéke, a beat-, hippi-, punkmozgalom, a drogfogyasztás és a 

szexuális szabadosság jól megtestesítette a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">társadalom</span>ból való 

kiilleszkedést és a <span style="background-color:rgb(217,234,211)">kulturális normák</span>kal való szembenállást.</span></span> </strong></p>

<p>Miután a diákság ezekkel az „értékekkel” felvértezve kezdi meg 

életét, és egy-egy értelmiségi pályán elhelyezkedve, elkezdheti a 

jelenlegi rendszer átalakítását is.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A Gramsci-féle metapolitika itt is 

érvényesül, miszerint egy ellenkultúra megjelenik, és lebontva <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az addigi

 társadalmi korlátok</span>at, teret enged egy új embertípus és egy új 

társadalom felépülésének. Gramsci azt jósolta, hogy három generációnyi 

idő elég lesz a kulturális átalakításhoz. Korunk tendenciáit figyelembe 

véve a becslése igen pontosnak bizonyult…</b></span></p>

<p><strong>Chvála Márton</strong></p></div>

</div>