<div dir="ltr"><span class="gmail-add-title"><span id="gmail-top-cimkek"></span><span class="gmail-header-search"></span></span><input type="text" class="gmail-search-input" name="s" id="gmail-s_602f524163e49" value=""><span class="gmail-add-title"></span><div class="gmail-banner-commercial"><div id="gmail-body" class="gmail-single-container gmail-header_post_style1" style="height:auto"><div class="gmail-content-section" style="height:auto"><div class="gmail-wrap" style="height:auto"><div class="gmail-main-content"><div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title"><span style="color:rgb(0,0,0)">A keresztények nagy része nem érti a nagyböjt lényegét – interjú Bakos Zsolt atyával</span></h2><div><span style="color:rgb(0,0,0)"><a href="https://vasarnap.hu/2021/02/17/a-keresztenyek-nagyresze-nem-erti-a-nagybojt-lenyeget-interju-bakos-zsolt-atyaval-a-nagybojtrol/">https://vasarnap.hu/2021/02/17/a-keresztenyek-nagyresze-nem-erti-a-nagybojt-lenyeget-interju-bakos-zsolt-atyaval-a-nagybojtrol/</a></span></div>
</div>
<div class="entry-thumb"><span style="color:rgb(0,0,0)"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/02/20210216_194108-1024x576.jpg" class="gmail-attachment-large gmail-size-large gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="196" height="110"></span></div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Bakos Zsolt regnumi atyával, a Baross
Gábor-telepi Jézus Szíve Plébánia kormányzójával beszélgettünk a húsvéti
készületről</b></span>. Szóba került, hogy miként befolyásolja a liberális 21.
század a hívek nagyböjttel kapcsolatos felfogását, milyen változatos
tévképzeteket ültet el bennünk, valamint hogy miről is szól valójában ez
a negyven napos készület – hogyan kell azt jól csinálni, ahelyett, hogy
mindig csak a kötelező minimumot teljesítenénk.</span></p>
</div>
<div class="gmail-content">
<p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– Mik a tapasztalatok a katolikus hívek nagyböjti szokásairól? </strong></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,0)">– A tapasztalatom az, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a keresztények minimum 90 százalékának fogalma sincs róla, hogy miről szól a nagyböjt.</b></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– Ez megdöbbentően rossz arány. Mi az oka, vajon milyen tévhitek lehetnek a háttérben?</strong></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Egyrészt a nyelvezet. Sajnos a magyar egy értelmező nyelv, nem a
mélyét tárja fel valaminek, hanem a gyakorlati részét. Mi Nagyböjtöt
mondunk, mert ez a leghosszabb böjti időszakunk, és a böjt alatt is
valaminek az elvonását értjük. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Eredetileg, illetve a régebbi liturgikus
szövegekben Szent Negyven Nap a neve ennek az időszaknak, ami két dolgot
jelöl: a negyven nap alatt, vagyis Húsvétra legyünk szentek – és hogy
ezen idő alatt szent dolgokat cselekedjünk.</b></span></span></p>
<p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A
liberális 21. században az ezotéria, a new age és egyéb hasonló
irányzatok sajnos belenyúltak az egyháznak ebbe a misztériumába; nagyon
sokan áldozatául esnek ezeknek a dolgoknak. </strong></span></p></div></div></div></div></div>
</div><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Ezért érdemes lenne tisztázni, hogy <em>mi nem</em> a Nagyböjt. A<strong> böjt soha nem egészségügyi kúra</strong>.
Nagyon szépek a tisztítókúra-felajánlások és egyebek, de a böjt nem
erről szól. Része lehet, hogy valamennyire rendezzük az egészségünket is
olyan felajánlások révén, hogy mondjuk nem fogyasztunk alkoholt – de
nem ezért csináljuk. Ezt Krisztusért, a keresztségünkből fakadóan
tesszük, a húsvét misztériumában.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">A másik<span style="background-color:rgb(255,242,204)">: a böjt <strong>nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">szenvedés</span>!</strong> </span>Aki úgy böjtöl, hogy
szenved, annak érdemes átgondolnia, hogy mit csinál rosszul – ugyanis
nem arra hívja meg az Isten, hogy szenvedjen. Arra hívja meg, hogy
Krisztus szenvedését szemlélve még jobban megismerje Isten misztériumát.
Nem azt kéri, hogy beleszakadjunk. Emlékezhetünk: működtek olyan
elítélt eretnek mozgalmak az egyházban, amelyek túlhangsúlyozták a
szenvedést.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az, hogy bizonyos esetekben lesznek olyan érzéseink, amelyek
szenvedést okoznak, lehet a böjt része – de a célja nem!</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Végül pedig a böjtölés<strong> nem lehet <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kérkedés </span>tárgya</strong>.
</span>Fontos, hogy én nem kérhetem számon másokon, hogy ők miért nem
böjtölnek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A böjt nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kényszer</span> és nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> parancs,</span> hanem meghívás.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az egyház
meghív. A húsvéti vigília kezdetén, a tűzszenteléskor is elhangzik,
hogy az egyház – fordítom: Krisztus – meghív a közös ünneplésre.</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Vagyis a fent elsorolt három dolog – biztosan nem a böjt!</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– Akkor miben áll a valódi böjt? Pontosabban a Szent Negyven Nap.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Mint mondtam, a rossz fogalomhasználat miatt mindenkinek a böjt
ragadja meg a figyelmét: „én most erről mondok le, arról mondok le
stb.”. Pedig maga a direktórium is lényegre törően fogalmaz: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„A
nagyböjti idő célja húsvét ünnepének előkészítése”. Tehát arról van szó,
hogy nagyon komolyan vesszük a húsvét és a feltámadás misztériumát.
Azonban, mivel ez misztérium,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> az emberi ész számára nem felfogható, </span>
ezért fontosak a gyakorlatok, az előkészületek, hogy még jobban
átélhessük, miről szól a húsvét.</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Tehát
kettős útról beszélünk: egyrészt van a bűnbánat, másrészt pedig a Szent
Negyven Nap hangolja a híveket a feltámadás méltó megünneplésére.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Ezt <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a legjobban az ősegyházra tekintve tudjuk megragadni, hisz akkor
alakult ki a nagyböjt gyakorlata. A beavató szentségekre készülők – az
úgynevezett katekumenek – ilyenkor egy különösen intenzív katekézisben
vettek részt. </b></span>Ez így van ma is, hiszen a liturgikus cselekmények, a
Szentírás átadása, az olajjal való megkenés – sorolhatnánk – is ilyenkor
történik. A katekumenek így jobban bevonódnak a Szent Negyven Napba,
kvázi rá vannak kényszerítve – ugyanakkor mi, már akik meg vagyunk
keresztelve, ezt kívülről szemléljük… Nekünk marad pusztán a „böjt”,
leszűkítve a táplálkozásra, és akkor mindenki ezen vacillál, hogy „jaj,
most ez hogy van, ehetek-e húst, elmúltam-e 65 éves, én menzán eszem”…
De nagyon nem erről szól a keresztény nagyböjti időszak.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A lényeg, hogy visszaemlékezzünk a keresztségünkre és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> bűn</span>bánatot tartsunk!</strong></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Mi a bűnünk által majdnem ugyanabba a helyzetbe kerülünk, mint egy
meg nem keresztelt ember: elhagyjuk az egyház közösségét. A bűn
megsemmisíti a keresztségben kapott megszentelő kegyelmet. Ezt a
szentgyónás állítja helyre. Ám a szentgyónás nem abból áll, hogy
elmondom a bűneimet… <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A gyónásnak a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>bánat a lényege, hogy megfogadom,
szakítok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűnös </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">hajlamaim</span>mal. „<span style="background-color:rgb(234,209,220)">A bűnt és a bűnre vezető alkalmak</span>at
kerülöm” – ahogy a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> bűn</span>bánati imában is elhangzik a gyónás végén.</b></span> Ezek
azok a bűnös dolgaim, amiket el akarok hagyni a Szent Negyven Napban, a
bűnbánatban.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– Bűnbánat. Ez egy nagyon fontos fogalom, ugyanakkor a
kereszténység egyre kevésbé hangoztatja, nehogy elriassza a híveket,
illetve, ahogy az atya is említette, hogy megfeleljen a liberális 21.
század követeléseinek… Kezd elhatalmasodni az a nézet, miszerint „Isten
csak egy jó barát, aki mindig mindent megbocsát” – így nincs is igazán
szükség bűnbánatra. Ez viszont alapvetően a Szent Negyven Nap alapját is
kikezdi – vagy nem?</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Önmagában azzal a felfogással, hogy az Isten szeret, jóságos és
megbocsát, természetesen nincsen semmi gond. Az Istennel kapcsolatos
gondolkodásunkkal van a baj. Saját képünkre és akaratunkra formáljuk
Istent…</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="color:rgb(0,0,0)">Nekünk is meg kell tennünk azokat a dolgokat, amik<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a bűn</span>
megbocsátásához hozzájárulnak: a bánat kifejezése nagyon szükséges.
Azonban a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűn</span>bánat nem abból áll, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy egyszer nagyon megbánom a
bűnömet, esetleg még el is sírom magam miatta, de aztán ugyanúgy
visszatérek hozzá.</span></span></b></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Az
igazi bánat során radikális változás történik. A metanoia – a megtérés
görög kifejezése – elsősorban azt jelenti, hogy visszafordulok, elhagyom<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
a bűnös tetteimet.</span></strong></span></span> </p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">A nagyböjti liturgikus énekekben egyébként ez gyakran el is hangzik.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– A vírus miatt tavaly is bezárva töltöttük a Szent Negyven
Napot. Ez alapból lelassítja az életet, és elvileg az elmélyülésre is
lehetőséget ad. Ugyanakkor idén már nyitva vannak a templomok, illetve a
szentmisék sem szünetelnek. Az elmúlt hetek, hónapok bezártságához és
elcsendesüléséhez képest mennyire igényel változást a böjti időszak?</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Újfent a direktóriumot idézem: a Szent Negyven Napot „a nagyböjti liturgia hangolja”.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>A
liturgia nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">otthon, a lakásban </span>történik. A liturgia az egyház eszköze a
készületre, a bűnbánatra és az elmélyülésre, melyben nekünk is részt
kell venni.</strong></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nem véletlenül vannak a bűnbánati liturgiák, a keresztúti ájtatosság,
valamint a már említett beavató szentségekkel járó szertartások. Ez azt
is jelenti, hogy igenis próbáljak meg több szentmisén is részt venni</b></span>,
ne csak a vasárnapi miséken.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Ugyanakkor, lássuk be, az egyház által előírt minimumok – amiket a
II. vatikáni zsinat is jelentősen lecsökkentett – a kezdő
keresztényeknek, illetve azoknak az embereknek vannak, akiknek a
lelkiismerete csak úgy tud megnyugodni, ha valami előírást pontosan
betartanak. Aki ezt megtette, hát jó, ennyit tudott megtenni, erre képes
– nem akarom bántani –, de hát ez nem elég.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Egy
felnőtt keresztényt a Szent Negyven Napban az egyház alapvetően három
dologra hív meg: imára, alamizsnálkodásra, végül böjtre.</strong></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– Úgy érzem, ezek is olyan fogalmak, amelyek némi tisztázást és kifejtést kívánnak.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Kezdjük az imával!</span></strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>–
Amikor az egyház a nagyböjtben imára hív, akkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)">azzal az imaéletünk
megváltoztatását is kéri</span>. Erre azért van szükségünk, mivel az imaéletünk
betokosodik. </strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">A szentgyónást szinte mindenki úgy kezdi, hogy nem imádkoztam reggel,
nem imádkoztam este, nem imádkoztam ekkor és akkor. Én azért rá szoktam
kérdezni, hogy: és máskor volt ima? Vajon miért nem lehet akkor
átrendezni az imaéletet, hogy ne akadályozza semmi? Nyilván az egy másik
cikk témája lehetne, hogy a keresztények miért nem tudnak imádkozni –
de ez most mellékvágány. Például nekem papként is nehézséget okoz, hogy
amikor áthelyeznek egyik helyről a másikra, akkor a zsolozsmamondást is
át kell rendeznem. Nekem is harcokba kerül, hogy új imarendszerre álljak
át.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Nem ragaszkodhatok a nem működő rendhez, mert akkor mehetnék folyamatosan meggyónni, hogy már megint elmaradt az ima.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nagyon fontosak egyébként a nagyböjti liturgia által elénk helyezett
Szentírási részletek </b></span>is. Előkerülnek imamódok, imádkozási formák a
nagyböjti igehelyekben, sőt konkrétan két személyt állít elénk az
egyház. Egy ószövetségit, Ábrahámot, aki mint barát a barátjával, úgy
tudott beszélni az Istennel – természetesen a maximális tisztelet és
alárendelődés mellett –, tehát mint valakivel, akit jól ismer. A másik
pedig egy újszövetségi imapélda, amely Krisztus által jelenik meg. Azon
felül, hogy a Miatyánk szövegét ő tanította nekünk, a Krisztussal való
egységben Istent „Abbának”, vagyis „apácskának” nevezhetjük – Jézussal
együtt. Nem egy távoli valakit szólítunk meg, hanem azt az Istent, aki
Atyánk lett.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Nagyon fontos, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> amikor imádkozunk, nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> egy ismeretlen, megfoghatatlan valakivel kommunikálunk</span>, hanem konkrét személlyel.</span></strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Persze nagyon fontos, hogy nem kisajátítva jelenik meg Isten, mint
„haver”, vagy szó szerint értelmezett „apácska” – a helyes
istenfélelemnek meg kell maradnia. Vagyis Krisztus az imában példát
adott az apostoloknak, akik tanakodtak, vajon miért nem tudnak
imádkozni. Hát azért, mert egy távoli valakihez imádkoztak – aki
valójában mindig itt van a közelben.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Ám<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> ahhoz, hogy a megfelelő istenfélelem, tiszteletadás meglegyen, nagyon fontos a dicsőítő imamód.</span></strong></span> </p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Tehát nemcsak a kérő és hálaadó – leginkább önmagunkra fókuszáló –
imamód van, hanem van olyan, ami felismeri Isten végtelen hatalmát és
fölségét, és annak a tudatát segít elmélyíteni magunkban, hogy olyan
istenünk van, akinek végtelen a hatalma. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ez utóbbi példa a Tábor-hegyen
jelenik meg. De az engesztelés imaformája is jelen van, ami talán a
legnehezebb, ez pedig a kereszt misztériumban tárul elénk, ahogy
Krisztus odaadja életét és magát az Atyának.</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Az imamód kapcsán pedig még egy nagyon fontos szempontot kell
említeni. A felnőttek, édesapák és édesanyák felnőtt módon imádkozzanak –
és egyénileg is. Nagyon fontos a gyerekekkel való imádkozás,
megtanítani őket a helyes istentiszteletre – de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a családként való
imádság nem helyettesíti az egyéni imádságot. Szükséges az egyéni
imádság, hiszen Istenhez egyénileg kapcsolódunk. Ugyan a házasság
szentsége is hozzákapcsol Istenhez, de a házastársi ima sem helyettesíti
az egyéni kapcsolatot.</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Vagyis szükséges a családi, házastársi – és egyéni ima is.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong><span style="background-color:rgb(255,242,204)">– Alamizsna</span>. Azt hiszem, a legtöbb félreértés ennek kapcsán
adódik. Felteszem, az atya XVI. Benedek „Deus caritas est” enciklikájára
fog utalni.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Igen. Nálunk keresztényeknél az alamizsna nem a pénz odaadását
jelenti. Ma ez a legegyszerűbb: elutalom, átadom és le van tudva. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De a
normális keresztény szemléletben az alamizsna alapvetően tetteket és
cselekedeteket jelent. Ez az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek
gyakorlása.</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Kifejezetten ebben az időszakban kéri tőlünk az Egyház, tessék
megnézni a liturgikus szövegeket, akár az evengéliumokat vagy a
szentmise szövegeit! Az alamizsna kifejezést ma már nem nagyon
alkalmazzuk, sokan össze is keverik a perselypénzzel meg a caritas
adománnyal. Azonban ez egy feladat, amit én megteszek, amit meg kell
tennem, és nem csak a Szent Negyven Nap alatt. És <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ez soha nem pénzt
jelent, hanem minőségi odaadást.</b></span> Vagyis nem egy pátosszal átadott dolog,
hogy „neked most erre van szükséged, tessék”, hanem kicsit <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>magamat is
odaadom, mivel megértem a másik <span style="background-color:rgb(217,234,211)">szenvedését</span>, együttérzek vele, és ebből
ismerem fel azt is, hogy mire van szüksége. Ekkor én Krisztussal
azonosulok, mivel ő munkál bennem. </b></span>Ekkor döbbenünk rá, hogy mennyire
képesek vagyunk a jóra. És <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>fontos, hogy ezt örömmel tegyük, </b></span>mert ha
szenvedünk közben, akkor nem őszinte – és úgy nem ér semmit. Ezért nem
szeretem az ad hoc gyűjtést pl. a szentföldi keresztényekért: nem voltam
ott, nem én segítettem, nem az én erőm. Ez elveszi az egész
hitelességét.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>– És akkor utoljára maradt a böjt, amivel a nagy többség az egész időszakot azonosítja.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">– Ez alapvetően két dolgot jelent: megtérést és önnevelést.</span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Fontos tudatosítani, hogy a gyónásban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a bűnt</span> az Isten elvette, de<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a hajlamot, a rossz szokást</span> nem. Ezt kell kinevelnem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">magam</span>ból. </strong></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">A gyerekeket a szülők és a tanárok, edzők, egyéb pedagógusok nevelik.
De <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a felnőtteket ki neveli? Ő csak önmagát tudja</b></span>. Ez a nézet végig
megvolt az egyház alapértékeiben, a szerzetesrendek is e köré épültek.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Több olyan dolog van, ami segíteni tud minket az önnevelésben: <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűn </span>
elleni harcot fel kell vennem, erre megvannak a fegyverek, az erények,
amelyeket gyakorolnom kell, ki kell fejlesztenem magamban</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A másik az önuralom: <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az ösztönökön, érzelmeken </span>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kísértések</span>en
egyszerre kell uralkodnom</b></span>. A Szentírás és a bölcsességi irodalom nagyon
sokat beszél erről. A szentgyónás bánatimájában is elhangzik, hogy „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
bűnt és a bűnre vezető alkalmakat</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> kerülöm”.</b></span> Ezt a mondatot nagyon bátran
odatesszük mindig a gyónás végére, de legyünk őszinték, ez az első,
amit mindig megszegünk, hiszen nem tudunk uralkodni magunkon.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Már az
Ószövetségben megjelenik egy toposz: az iga. „Édes az én igám” – mondja
Jézus is.</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Ez
azt jelenti hogy megkötöm magamat, mert meg kell</span>. És ezt támadja a
liberális gondolkodás, mondván, „jaj, szabadság és emberi méltóság”. De
pont ez védi az emberi méltóságomat – mert felismertem a gyengeségeimet!
Picit megjelenik benne, hogy féltem magamtól a többieket, hogy ne
egyből robbanjak, ne megüssem vagy lekiabáljam a másikat. </strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Ehhez viszont fontos, hogy úrrá legyek a kísértéseken, ösztönökön és
érzelmeken. A kísértés elutasítása nem elég, hiszen akkor szenvedek
tőle, és ugyanúgy jelen van az életemben. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>Aszkeo-aszkézis: ez a kifejezés gyakorlást, kiművelést jelent.
Már a görög filozófiában megjelenik, és a gondolkodó emberrel párosul,
aki képzi magát. Ez a kereszténység alapfogalmává válik, csak hát <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a 21.
századra </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">elfelejtettük</span> ezt<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> is,</span> pedig nagyon szépen megjelenik az
egyházatyáknál is. Jó példa erre szent Jeromos: ő tisztában volt <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az agresszív</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">viselkedésé</span>vel, és hősi fokon gyakorolta az ez elleni
küzdelmet – nem is véletlenül lett szent.</strong></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p style="padding-left:40px"><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Ha
azt mondom: aszkézis, sajnos mindenki előtt megjelenik egy önmagát
korbáccsal véresre verő figura. De valójában az aszkézis hitből fakadó
életmódot jelent: módszeres, fokozatosan növekvő erőfeszítést az erények
megszerzéséért Krisztus követésében. Kemény és következetes küzdelmet,
melynek célja a tökéletes, bensőséges hasonlóság Krisztussal.</strong></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)">Ezt kell a nagyböjtben elérni. Ezért is nevetséges, ha egyszerűen
csak megvonok magamtól dolgokat… az csak egy felszínes dolog. Ez olyan,
mintha azt mondanák nekem: milyen szép a tenger feneke, nézzem meg!
Csakhogy a gyönyörű mélységet nem láthatom, ha a partról épp csak
beledugom a vízbe az arcom. Bizony búvárruhát kell venni – és lemenni.
De megéri. Ilyen a nagyböjt is. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Merjünk a mélyére, az igazi szépségére
tekinteni, és Krisztussal találkozunk. Ezt kívánom minden kedves
olvasónak és keresztény testvéremnek! „Hajrá, gyerünk, meglesz” – ahogy a
regnumi atyák is biztatták tanítványaikat!</b></span></span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"> </span></p><span style="color:rgb(0,0,0)">
</span><p><span style="color:rgb(0,0,0)"><strong>Chvála Márton</strong></span></p>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>