<div dir="ltr">
<h2 align="center">EMILIÁNI SZENT JEROMOS</h2>
<div><span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b>Istenünk, irgalmasság Atyja, aki Emiliáni Szent Jeromosban
atyát és oltalmazót adtál az árváknak,
kérünk, az ő közbenjárására engedd,
hogy híven őrizzük az istengyermekség lelkét,
mely által a fiaidnak hívnak minket, és azok is vagyunk! <br></b></i></span></div><div><br></div>
*Velence, 1486.
+Somasca, 1537. február 8.
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Azt a kort, amelybe a velencei patrícius-fiú, Girolamo (Jeromos)
Miani beleszületett, szellemi téren a reneszánsz virágzása jellemezte,
mely az antik kultúra értékeit új életre keltette. Az irányzattal a
pápaság is szövetségre lépett, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bár</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a vallási életnek</span> ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem mindig
tett jó szolgálatot</span></b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A kor politikai arcát a gyakori, olykor vad
háborúskodás szabta meg: a habsburg Spanyolország és Franciaország,
vagy az Egyházi Állam és egyéb itáliai fejedelemségek,
városköztársaságok és nemesi családok Észak-Itáliát ismételten lángba
borították. A harcokba a tengereken uralkodó büszke Velence is
alaposan belekeveredett</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az erkölcsök</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>eldurvulása, egész országrészek
kipusztulása, a nép elszegényedése, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a közigazgatás, a jog és az
egészségügy</span> zűrzavara lett a következmé<span style="background-color:rgb(234,209,220)">ny</span></b><b>. Az apokaliptikus lovasok, a
háború, az éhség, a pestis és a halál </b></span>-- akiket Dürer Albert éppen
akkoriban metszett látomásos erővel fába -- pusztítva járták be a
messzi tájakat és népeket.
</p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A harcra és kalandra éhes <span style="background-color:rgb(217,234,211)">ifjú Jeromos</span> korán belesodródott e véres
viszályokba</b></span>. Szülővárosa rábízta a Piave felett őrködő kis erőd,
Castelnuovo védelmét a Velence és I. Miksa császár között kitört
háborúban. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>S történt, hogy a császáriak egyik rajtaütése alkalmával,
1511 augusztusában alulmaradt és fogságba került</b></span>. Ez bizony súlyos
csapás volt magasan szárnyaló reményeire és evilági tettvágyára. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A
rabságban viszont mélyreható változás következett be lelkében. A
börtön csendjében és magányában magába szállt, a kegyelem megragadta.
Hasonló történt vele, mint tíz évvel később Loyolai Ignáccal,</b></span> amikor
sebesülése után a betegágyban magába szállásra és megtérésre használta
föl idejét: a világias gondoskodású, harcias és hírvágyó katonából
Krisztus szenvedélyes harcosa lett, telve az Isten és a felebarát
iránti szeretettel.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Egy hónapi fogság és a csodás, a Szűzanya által
kieszközölt szabadulás elegendő volt arra, hogy átformálja őt: Annak
követője lett, aki abban az időben is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a szenvedő és gondok közt
vergődő</span> emberekben mutatkozott meg.
</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jeromos egy ideig még önvizsgálatott tartott, és készülődött a hősi
keresztény hivatásra</b></span>. Három évig volt Castelnuovo községi elöljárója.
Ez alatt sokat vezekelt és a felebaráti szeretetet gyakorolta. Azután
határozottan, éretten és visszavonhatatlanul rálépett a Gondviselés
által mutatott útra.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Velencében fölkészült a papságra, és 1518-ban,
harminckét évesen fölszenteltette magát. Most már megvolt minden
föltétel karitatív életműve számára. Ettől fogva Isten szolgálatába
állította önzetlen munkáját, fáradhatatlan buzgalmát és odaadását.
</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1528-ban, amikor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hazájában</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>éhínség és járvány tombolt</b></span>,
kézzelfoghatóan megnyilatkozott bátor áldozatkészsége.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Minden holmiját
az ínségeseknek ajándékozta, éjszaka eltemette az utcán heverő
halottakat, és ápolta a betegeket, egész addig, amíg maga <span style="background-color:rgb(234,209,220)">is megkapta
a kiütéses tífuszt</span>.</b></span> Ha rabsága a szerzetesi élet előkészületi ideje
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>volt, ez a betegsége a novíciátus lett a keresztény tökéletességre
való törekvéséhez.
</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Fölgyógyulása után 1531-ben lemondott </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>minden tulajdonáról.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Teljesen
a szegényeknek szentelte magát, mégpedig az árva gyermekeknek,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>akik </b></span>--
szomorú képe ez a kornak -- <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>csapatosan kószáltak mindenfelé</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Otthont
és munkát szerzett nekik. A Szent Rókus-templom melletti házba
gyűjtötte őket, egyszerű élelmezést, vallásoktatást és a rendszeres
munkára való fölkészítést kaptak.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> A velencei kormányzat</span> támogatta
fáradozásait, hiszen a közjót szolgálta, és 1531-ben az árvák
rendelkezésére bocsátotta a ,,gyógyíthatatlanok ispotályát''.
</b></span></p><p>Ez a siker arra ösztönözte, hogy működését kiterjessze Velencén túl
egészen Milánóig. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Több városban árvaházakat alapított, gondjába
fogadta a veszélyeztetett leányokat, ápolta a betegeket, és
hitoktatásban részesítette a falusiakat.
</b></span></p><p>Példája más, nemes gondolkodású embereket is megmozgatott, akik
segítették vállalkozásaiban. Együttélésük rendezésére és
megalapozására, de azért is, hogy a kibontakozó szeretetműnek világos
szabályozást adjon, leghűbb segítőit szerzetesi közösségbe fogta
össze. Ebben támogatta őt Chieti püspöke, a későbbi IV. Pál pápa<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Egy
1528-ban alapított, 1540-ben jóváhagyott, az ágostonos regulát követő
férfirend jött így létre, amely Itáliában ma is működik, </b></span>s amelyet
anyaháza után szomaszkai rendnek neveznek. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Árvaházak, szegény-
otthonok, kórházak és diákotthonok fenntartása a munkaköre.
</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A pestis ismét dühöngeni kezdett</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>és a szeretetnek immár 51 éves
apostolát semmi sem tarthatta vissza, hogy a szeretet csatájának első
vonalában küzdjön. A szerencsétlen áldozatok ápolása közben ő<span style="background-color:rgb(234,209,220)">t </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>is
megtámadta a szörnyű ragály</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Istenben remélő bizalommal fogadta el.</span></b></span>
Keresztény derűje, amely egész életén át lendülettel töltötte be,
töretlen maradt, állandóan vidám arca most sem sötétedett el. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Amikor
már halálán volt, még egyszer lelkére kötötte társainak, hogy kövessék
a keresztet<span style="background-color:rgb(217,234,211)">, az evilági dolgokat </span>kevésbe vegyék, a szegényeket, az
elhagyottakat meg a betegeket szeressék, és egyetértésben, szeretetben
éljenek együtt. </b></span>Lényegileg a szellemi végrendelete ez, amely nemcsak
szerzetestársainak szól<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Szemét és kezét az ég felé emelve a ,,Jézus
és Mária'' szavakkal halt meg 1537. február 8-án, Somascában.
</span></b></span></p><p>Egy tisztán látó emberbarát és nagyszívű jótevő távozott vele a
földről, de a katolikus reform apostolaként tovább sugárzott a
hitújítás idején. Példakép lett, aki a maga korában és környezetében
izzó szívvel és gyakorlati érzékkel közelítette meg az emberi
nyomorúságot, és derűsen, feltétel nélkül Krisztusnak élt. A saját
korára szabott, de minden időben érthető és követhető példát hagyott
az Egyházra a szent és karitatív életről.
</p><p>XIV. Benedek pápa 1747-ben boldoggá, XIII. Kelemen húsz évvel később szentté avatta Emiliáni Jeromost. XI. Pius 1928-ban a szomaszkaiak
négyszáz éves jubileuma alkalmából az egész Egyház számára az árvák és
a szülői szeretetet nélkülöző gyermekek védőszentjévé emelte.
</p><p>Ünnepét 1769-ben vették föl a római naptárba, július 20-ra. 1969-ben
a halála napjára, február 8-ra tették át.</p><p>........<br></p><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b>Istenünk, irgalmasság Atyja, aki Emiliáni Szent Jeromosban
atyát és oltalmazót adtál az árváknak,
kérünk, az ő közbenjárására engedd,
hogy híven őrizzük az istengyermekség lelkét,
mely által a fiaidnak hívnak minket, és azok is vagyunk! <br></b></i></span></div><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><i><b><br></b></i></span></div><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="color:rgb(0,0,0)">dr. Diós István</span><br></span></div><div id="m_-7751774365650265099DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-7751774365650265099_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>