<div dir="ltr"><a href="https://jozsefvaros.hu/hir/75878/a-lehetosegek-mindig-maguktol-jottek?fbclid=IwAR1nsXS0twgQ1fGZP7UJPjvc_e6h6J02NoM0SwNGaU4-0ttCuuSXzPrGeuA">https://jozsefvaros.hu/hir/75878/a-lehetosegek-mindig-maguktol-jottek?fbclid=IwAR1nsXS0twgQ1fGZP7UJPjvc_e6h6J02NoM0SwNGaU4-0ttCuuSXzPrGeuA</a><br><div><br></div><div><div class="gmail-head" style="margin:0px;padding:0px;color:rgb(0,0,0);font-family:"Open sans",Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:16px"><h3 style="margin:0px 0px 8px;padding:2px 5px;font-size:1.375em;font-weight:normal;color:rgb(255,255,255);font-family:Oswald,Helvetica,Arial,sans-serif;text-transform:uppercase;background:rgb(0,127,70)">INTERJÚ A 75 ÉVES BEREMÉNYI GÉZÁVAL</h3><h2 style="margin:0px;padding:0px 0px 10px;font-size:2.5em;font-weight:400;color:rgb(51,51,51);line-height:1.125em;letter-spacing:-1px;font-style:italic">„A lehetőségek mindig maguktól jöttek”</h2></div><div class="gmail-interact gmail-clr" style="margin:0px 0px 10px;padding:3px 10px 0px;background:rgb(238,238,238);color:rgb(102,102,102);border-bottom:1px solid rgb(204,204,204);font-family:"Open sans",Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:16px"><div class="gmail-date" style="margin:0px;padding:0px;font-size:0.75em;float:left;line-height:2em">2021. február 01. hétfő</div><a class="gmail-print" title="Nyomtassa ki a cikket" style="color:green;display:block"><span class="entypo gmail-print" style="font-family:EntypoRegular;speak:none;font-variant-numeric:normal;font-variant-east-asian:normal;font-size:1.5em;color:rgb(153,153,153);line-height:19px;margin:4px 0px 0px;display:block"></span></a><a class="gmail-mail" href="mailto:?subject=%E2%80%9EA%20lehet%C5%91s%C3%A9gek%20mindig%20magukt%C3%B3l%20j%C3%B6ttek%E2%80%9D&body=https://jozsefvaros.hu/hir75878a-lehetosegek-mindig-maguktol-jottek" title="Küldje el a cikket ismerősének!" target="_blank" style="text-decoration-line:none;color:green;display:block"><span class="entypo gmail-mail" style="font-family:EntypoRegular;speak:none;font-variant-numeric:normal;font-variant-east-asian:normal;font-size:1.5em;color:rgb(153,153,153);line-height:19px;margin:4px 0px 0px;display:block"></span></a></div><p class="gmail-content_img" style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em;font-family:"Open sans",Helvetica,Arial,sans-serif;text-align:center;color:rgb(0,0,0)"><img alt="" src="https://jozsefvaros.hu/galeria/image/hir_kepek/75878_c%C3%ADmlap.jpg" style="border: 0px; max-width: 100%; min-width: 70%; margin-left: auto; margin-right: auto; display: block;"></p><p class="gmail-lead" style="margin:5px 15px 15px;padding:0px;line-height:1.5em;font-size:1.125em;font-family:"Open sans",Helvetica,Arial,sans-serif;font-weight:700;color:rgb(0,0,0)">Bereményi Géza, Józsefváros díszpolgára január 25-én ünnepelte 75. születésnapját. A Kossuth-díjas rendezőhöz, forgatókönyvíróhoz, dalszövegek szerzőjéhez olyan kultikus filmek fűződnek, mint a Megáll az idő vagy az Eldorádó, és többek közt Cseh Tamásnak írt dalokat. Íróként is ismert, tavaly jelent meg önéletrajzi kötete, a Magyar Copperfield, amely a Teleki téren és a Népszínház utcában eltöltött gyerekkoráról is szól, és az eladási listák élmezőnyében van.</p><div class="gmail-hirBody" style="margin:0px 15px;padding:0px;color:rgb(0,0,0);font-family:"Open sans",Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:16px"><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Mi az első emlékképe Józsefvárosból? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">Az udvar a Teleki tér 9-ben, ahol hatéves koromig nevelkedtem. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>És az utolsó? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">A megváltozott Teleki téri piac képe. Nekem persze a régi a fontos. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>És a legerősebb képe? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">A szintén megszűnt OTI-torony. Nagyon jellegzetes épület volt a Fiumei úton, jó magas, és amikor kiléptem az udvarból, mindig ezt láttam. Egyfajta vonatkoztatási ponttá vált. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Az idők folyamán hogyan változott ez a színes városrész? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">Egészen mások az emberek, a ruhák, minden. Mégis jellegzetes. Éppen a Népszínház utca nem változott meg, mert nem bontották el a házakat. Józsefváros lényege, sajátosságai azonban megmaradtak. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Egyszer így nyilatkozott: „Olyan környezetben nevelkedtem a Teleki téren, olyan emberek között, akik vadak voltak és kétkeziek és kérlelhetetlenek.” Mennyire maradtunk ilyenek? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">A lakosok biztosan vadabbak, mint az V. kerületiek, de ezzel semmit sem mondtam. Ez a túlélésből ered, a neveltetésből. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><img src="https://jozsefvaros.hu/galeria/image/hir_kepek/1612164979-2.jpg" style="border: 0px; max-width: 100%; min-width: 70%; margin-left: auto; margin-right: auto; display: block;"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Megváltozott az utca nyelve? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">Teljesen, persze. A jassznyelv is, de én ezt már nem hallom. Régebben többet is káromkodtak, ha jól emlékszem. A piacon biztosan. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>A memoárját mennyire érzi nosztalgikusnak? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">Biztosan, hiszen amíg a Teleki tér 9-ben gyerekeskedtem, a környéken mindenhol nagyon szerettek, minden ajtó nyitva volt előttem, bárkihez bemehettem. Fiúgyereknek biztos jó volt ott lenni. A két lány barátnőmnek – az egyik egy, a másik két évvel volt „kisebb” nálam – talán nincsenek annyira jó emlékeik. Jó lenne megkeresni őket, ha még megvannak valamerre. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>A művészet világában forgott mindig is. Mennyire különbözik a film, a színház, a zene, és az irodalom világa? Melyikben érezte jobban magát? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">Mindig abban, amiben éppen dolgoztam. Egyiket sem szükségből csináltam, hanem mert kedvem volt hozzá. Sőt: hajtott a kíváncsiság. A lehetőségek mindig maguktól jöttek. Most viszont nem csinálhatnék filmet, mert nem adnának rá pénzt – ilyen kort élünk. Szerettem volna egy nyolcrészes sorozatot, mert nagyon jókat készítenek külföldön, mint amilyenek a Netflixen és hasonlókon mennek. Lett volna jó ötletem, de nem kellek, vélhetően a témáim miatt. Pedig biztosan érdekelné a nézőket. Kimentem a divatból. Könyvet viszont bármikor írhatok, mert az ingyen van. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><img src="https://jozsefvaros.hu/galeria/image/hir_kepek/1612165001-1.jpg" style="border: 0px; max-width: 100%; min-width: 70%; margin-left: auto; margin-right: auto; display: block;"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Eszerint sosem volt karrierista. Mennyire érzi magát magányosnak? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">A színházban, filmezés közben mindenki munkatárs volt, és jól elvoltunk. Az irodalmi életben ma már vannak barátaim. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>A könyvében, de a Megáll az időben is fontos téma, hogy „menni vagy maradni”. A filmben el is hangzik a mindenki által ismert kulcsmondat: „Jó, hát akkor itt fogunk élni.” </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">1956-ban a szomszéd kérdezte, hogy megyünk-e, mert indult egy mentőnek vagy vöröskeresztes autónak álcázott kocsi. Édesanyámtól származik a mondat, ő szívesen ment volna külföldre, mégis maradt élete végéig. Engem is kérdeztek, hogy menjünk-e, mire én azt mondtam, hogy ne. Később lehetőségem lett volna Franciaországban vagy New York-ban élni, de végül itt maradtam, és ez mindenkorra eldőlt. Csak hát akkoriban a vasfüggöny miatt más kihívást jelentett az emigrálás. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>A nevelőapja miatt 16 évesen elszökött otthonról, a pápai gimnáziumban kötött ki. Hogyan érezte magát szabadnak? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">Előbb a Népszínház utcában kötöttünk ki az iskola miatt, ahonnan disszidáltak a lakók, és lakást cseréltünk. Valójában kitiltottak az összes budapesti gimnáziumból, ezért mentem el. A szabadság viszont nem helyhez kötött, ez belső szabadság. Ezt akkor szereztem meg, miután a nevelőapám elhagyta a családot, azaz édesanyámat és engem – a legnagyobb örömömre. Azóta szabad vagyok, mert megszűnt a családon belüli erőszak. Azaz egy rossz családból jó megszabadulni. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Kezdőként hogyan élte meg az irodalmi életet? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">1970-ben, 24 évesen jelent meg az első novelláskötetem, no, utána egy ideig nem is publikáltam. Van erről egy történetem. A kiadó páternoszterében összefutottam egyszer Bata Imrével, a neves szerkesztővel, irodalomtörténésszel. Ő mondta, hogy „figyelj, a ti írógenerációtoknak feladata van”. Merthogy akkor kevés fiatal író volt. És mi lenne a feladat? – kérdeztem vissza, mire ő: „Az, hogy újra felfedezzétek az Istent.” Merthogy akkor a vallás, a hit, a templomba járás be volt tiltva. Az Isten is be volt tiltva. Ezt úgy érthette, hogy a mi generációnk vezesse vissza az olvasót a hithez, Istenhez. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Megmondható az, mi legyen a művész feladata?</strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">A történet folytatását még sosem írtam meg. Tehát amikor kiléptem a páternoszterből, összefutottam Kardos Györgygyel, a Magvető kiadó igazgatójával. Aki korábban az ÁVH megalakítója volt néhány társával. Sose találkoztam még vele, de fényképről felismert és behívott az irodájába. Azt pedig már hallottam, hogy a fia öngyilkos lett az ő szolgálati fegyverével. Én pedig rákérdeztem erre kerülő úton, mert láthatólag beszélni akart erről. Elmondta, hogy nem tud aludni, hajnalban beül a fürdőkádba, cserélgeti a vizet, hogy meleg legyen. A hangjából azt éreztem ki, hogy szeretné, ha megírnám az esetét. Ahogyan Bata Imre is azt szerette volna, ha azt írom, amit ő mond. A kevés fiatal írónak minden oldalról megbízatásokat akartak adni. Tehát azért nem írtam meg Kardos tragikus esetét, mert ő szerette volna. Valójában viszont azt tilos volt megírni, hogy a valóságban mi is történik – ma szabad a pálya. Az irodalom akkor, a szocializmusban veszélyesebbnek tűnt. Vagy a kommunizmusban, ahogy a Teleki téren mondták. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Hogyan sikerült elkerülnie a politikát? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">A filmet másképpen kontrollálták. Elmesélhetem a történetet, hogyan lettem rendező. Több forgatókönyvet is írtam, de utána minden a rendező, illetve a stúdióvezető felelőssége, aztán vagy bemutatják a filmet, vagy nem. Hozzáteszem, én bölcsészkart végeztem, magyar-olasz szakon, és csak az rendezhetett, aki rendező szakon végzett. De egyszer Nemeskürty István, a filmgyár egyik vezetője behívatott egy reggel. Elmondta, őt kirúgják az év végén, ám még egy filmre van pénze, és a forgatókönyvet írjam meg én. Amire elmondtam, hogy soha többé nem írok filmet, mert a forgatókönyvíró kiszolgáltatott helyzetben van. A rendező ugyanis elveszi a pénz felét – így is jártam –, hálátlan szakma, nem ismernek el, sehol sincs a nevem. Íróként viszont ott lehet a nevem. Ő viszont erősködött, hogy bármelyik filmrendező leforgatná a munkámat. Azt mondta, tud is egyet: engem. Adott egy öthetes határidőt. De már aznap eldöntöttem, hogy mit akarok. Délben egy barátommal ebédeltem. Nem mondtam neki, mi történt reggel Nemeskürtynél. Ő szociológiát tanult, s arról mesélt, hogy felfedezte a II. világháború előtti Magyary-féle intézetet, illetve diákok egyfajta titkos társaságát. Ismert egy Szaniszló József nevű egykori diákot, aki mindezt megírta. Rögtön felmentünk hozzá, ideadta a kéziratot – nem akarták kiadni –, elolvastam, és részben ez alapján készült A tanítványok című filmem. Csodaszerű dolog volt mindez egy nap alatt, így lettem filmrendező. És mivel jól sikerült az első harangöntés, hát folytathattam. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><img src="https://jozsefvaros.hu/galeria/image/hir_kepek/1612165026-3.jpg" style="border: 0px; max-width: 100%; min-width: 70%; margin-left: auto; margin-right: auto; display: block;"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Így született meg az Eldorádó… </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">Az emlékeim alapján gyorsan megírtam a forgatókönyvet. Rendezőként pedig én válaszhattam meg a helyszíneket. Éppen akkor bontották le a Teleki tér 9-et, és csak egy üres házhely, udvar volt már. Ott építették fel a kérésemre a régi Teleki téri standokat. Megnéztem a közfalak nyomait, és megállapítottam, melyik volt a mi szoba-konyhás lakásunk, és azt is, hol volt a nagyszüleim dupla ágya. Kérdezték, hol legyen Monori Sándornak a standja – a filmben ezen a néven szerepelt a nagyapám –, és én azt mondtam, hogy ott legyen, ahol az ágy volt. Babonából… És akkor ez volt nekem az Eldorádó: maga a tér, a környezet, az ország. Egyébként volt egy mozi a Józsefvárosban Eldorádó néven, ezért is adtam ezt a címet, meg hát mert a film az aranyról szól. Szellemidézés volt számomra ez a rendezés, a nagyapámék szellemét idéztem fel. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><strong>Mikorra várható önéletrajzi kötetének a folytatása? </strong></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em">A Magyar Copperfieldet több mint három évig írtam, még talán két évig dolgozom az újabb köteten. Mert dédelgetni kell. </p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"></p><p style="margin:0px 0px 15px;padding:0px;line-height:1.75em;font-size:1.125em"><em>Szöveg: Szerbhorváth György; Képek: Ványi Ákos, Magvető/Stekovics Gáspár, Facebook/ Bereményi Géza</em></p></div></div></div>