<div dir="ltr">
<div class="gmail-cikkcim">
<h1 class="gmail-node-title"><span>„Elfogadtam, hogy nekem soha az életben nem fog kinőni a lábam” – beszélgetés Oláh Attila para-kerékpárossal</span>
</h1>
</div>
<div class="gmail-col">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-author gmail-field--type-entity-reference gmail-field--label-hidden gmail-field--items">
<div class="gmail-field--item"><a href="https://kepmas.hu/hu/vadas-henrietta" hreflang="hu">Vadas Henrietta</a></div>
</div>
<div class="gmail-created"><a href="https://kepmas.hu/hu/elfogadtam-hogy-nekem-soha-az-eletben-nem-fog-kinoni-labam-beszelgetes-olah-attila-para?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=760850-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021">https://kepmas.hu/hu/elfogadtam-hogy-nekem-soha-az-eletben-nem-fog-kinoni-labam-beszelgetes-olah-attila-para?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=760850-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021</a></div>
</div>
<div class="gmail-col gmail-d-flex gmail-justify-content-end">
<span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_copy_link" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#copy_link" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_svg gmail-a2a_s__default gmail-a2a_s_link" style="background-color:rgb(1,102,255);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span></div><span class="gmail-a2a_kit gmail-a2a_kit_size_30 gmail-addtoany_list" style="line-height:30px"><a class="gmail-a2a_button_copy_link" target="_blank" href="https://kepmas.hu/#copy_link" rel="nofollow noopener"><span class="gmail-a2a_label"></span></a></span><strong><em>Oláh Attila</em>
sokáig szégyenkezett születési rendellenessége miatt: bal lába nem
fejlődött ki megfelelően, ezért kétéves kora óta protézist hord. Ennek
ellenére örökmozgó gyerek volt, aki később a kerékpársportban találta
meg az örömét. Az elmúlt tíz évben 94 versenyt teljesített és 68 ezer
kilométert tett meg – egy lábbal. Kijutott a 2016-os riói paralimpiára,
két évvel később pedig saját egyesületet hozott létre. Kitartására és
elért eredményeire nemcsak családja és barátai büszkék – szülővárosában,
Kézdivásárhelyen is felnéznek rá, ahol nemsokára megnyílik a róla
elnevezett fogyatékkal élők központja. Bár fogyatékossága korábban a
párkapcsolatokban is hátráltatta, most boldog férj és családapa. </strong><div><div class="gmail-field gmail-field--name-field-lead gmail-field--type-text-long gmail-field--label-hidden gmail-field--item">
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-highlighted-image gmail-field--type-entity-reference gmail-field--label-hidden gmail-field--item">
<div class="gmail-media-content">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-media-image gmail-field--type-image gmail-field--label-hidden gmail-field--item"> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/article/public/media/image/2021/01/28/olah_attila.jpg?itok=tUZvAjHD" alt="Oláh Attila" width="850" height="567">
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-caption gmail-field--type-string gmail-field--label-hidden gmail-field--item">Oláh Attila</div>
</div>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-body gmail-field--type-entity-reference-revisions gmail-field--label-hidden gmail-field--items">
<div class="gmail-field--item"> <div class="gmail-paragraph gmail-paragraph--6169 gmail-paragraph--type--text gmail-paragraph--view-mode--default">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-body gmail-field--type-text-with-summary gmail-field--label-hidden gmail-field--item"><p style="text-align:justify"><strong>– A szüleid tudták, hogy mozgássérült babájuk fog születni?</strong><br>
– Nem, ez a rendellenesség csak a születésemkor derült ki. Csak később
jöttek rá, hogy mi okozta a problémát. Nekem volt egy ikertestvérem, aki
az anyaméhben nyomta a bal lábam, ezért a csontképződés során nem
fejlődött ki a térdrész és a felső combrész, csak a lábfej. Az
ikertestvérem sajnos a születés másnapján agyvérzésben meghalt. Nem is
született más testvérem, egyedüli gyerek vagyok.</p>
<p><strong>– Akkor nem csoda, hogy a szüleid annyira féltettek és óvtak
gyerekként. A fogyatékosságod miatt ritkán jártatok közösségbe, igaz?</strong><br>
– Igen, így van. Én mindig szégyelltem magam az emberek előtt, bántott,
hogy annyira megbámulnak az utcán. A szüleim is úgy voltak vele, hogy
inkább nem mutatják, milyen probléma van a lábammal, ezért nem mentünk
olyan helyekre, ahol ezt észrevehették. Ha mégis elmentünk strandra vagy
olyan helyre, ahol le kellett húzni a hosszú nadrágot, akkor az emberek
szeme rajtam maradt. Ez rosszul érintett. Alapjáraton viszont sokan
csak annyit láttak, hogy sántítok, nem tudhatták, hogy protézisem van.</p>
<p><strong>– Gyerekként különösen nehéz lehetett műlábbal az élet. Az iskolában hogyan viszonyultak hozzád a többiek?</strong><br>
– Gyerekként mindig úgy keltem fel, hogy megint lesz egy rossz napom az
iskolában, amikor ismét kicsúfolnak és kiközösítenek. Még a barátok is
tartották tőlem a távolságot. Volt olyan, hogy megbeszéltük, holnap
elmegyünk focizni, de közben másnap elindultak nélkülem. Pedig én nagyon
szerettem a focit – de csak akkor kellettem, amikor hiányzott egy ember
a csapatból. Az osztályban is mindig én voltam az, akit utolsónak
választottak ki a különböző tevékenységeknél. Most felnőttként teljesen
másként látom a dolgokat.</p>
<blockquote>
<p>Huszonegy év kellett ahhoz, hogy el tudjam fogadni, mozgássérült
vagyok, és hogy nekem soha az életben nem fog kinőni a lábam.
Eldöntöttem, hogy másként fogok gondolkodni.</p>
</blockquote>
<p>Nem fog érdekelni, mit gondolnak rólam az emberek, az sem, ha
megbámulnak vagy ha sértő szavakat mondanak. Egyszerűen nem veszem őket
figyelembe.</p>
<div class="gmail-align-center embedded-entity">
<div class="gmail-media-content">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-media-image gmail-field--type-image gmail-field--label-visually_hidden">
<div class="gmail-field--label gmail-sr-only">Kép</div>
<div class="gmail-field--item"> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2021/01/28/olahattila_02.jpg?itok=jsSpk0er" alt="Oláh Attila" width="700" height="466">
</div>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-caption gmail-field--type-string gmail-field--label-hidden gmail-field--item">Oláh Attila</div>
</div>
</div>
<p><strong>– Mi segített abban, hogy el tudd fogadni önmagad?</strong><br>
– Volt egy versenyem 2010 szeptemberében Belgrádban, amelyen rajtam
kívül legalább négyszáz mozgássérült vett részt. Ott jöttem rá, hogy ha
ők tudnak olyan életet élni, hogy sportolnak, jó eredményeket érnek el,
és nem érdekli őket mások reakciója és véleménye, akkor én is. Ezt
persze nem úgy kell elképzelni, hogy hazajöttem a versenyről, és egyből
minden megváltozott. Kellett körülbelül egy hónap, hogy fel tudjam ezt
dolgozni. De tény, hogy a kerékpársport sokat segített abban, hogy el
tudjam fogadni magam. </p>
<p><strong>– Pedig először focista szerettél volna lenni.</strong><br>
– Igen, mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd bekerülök egy profi
focicsapatba. De fogalmam sem volt, hogyan tudnám megvalósítani ezt az
elképzelésem. Aztán hatévesen megtanultam kerékpározni, és ez nagyon
megtetszett. 2010-ben pedig jött a lehetőség, hogy csatlakozzak egy
profi kerékpárcsapathoz. Azt mondtam, adok neki egy lehetőséget, és ha
jól megy, akkor tovább folytatom.</p>
<p><strong>– És jól ment – olyannyira, hogy 2012-ben már a londoni paralimpiára készültél.</strong><br>
– Igen, de végül nem sikerült kijutnom. Pedig nagyon sokat készültem rá.
Két személy már kijutott a csapatunkból, én lettem volna a harmadik, de
az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem adták le a pályázatomat,
úgyhogy én itthon maradtam. Ez annyira rosszul érintett, hogy abba is
akartam hagyni a kerékpársportot, azt mondtam, inkább elmegyek valahova
dolgozni. De ez az időszak csak másfél hónapig tartott, addig egyáltalán
nem bicikliztem, de éreztem, hogy hiányzik, és hogy muszáj folytatnom.</p>
<p><strong>– Elhatároztad, hogy részt veszel a 2016-os riói paralimpián,
de előtte komolyan lebetegedtél. Hogy élted meg a verseny előtti
hónapokat, napokat?</strong><br>
– A kihagyás után elkezdtem szponzorokat keresni a biztos kijutáshoz,
sokat edzettem, részt vettem világbajnokságokon, Európa-kupákon,
világkupákon. 2015-ben összesen 11 ezer km-t bicikliztem, viszont ez az
intenzív felkészülés az egészségem kárára ment, szinte havonta kórházba
kerültem. Többször is műtöttek veseproblémák miatt, ráadásul a műtétek
után komplikációk léptek fel, ezeket vesegyulladások sorozata követte. A
kiutazás előtt egy héttel ismét kaptam egy fertőzést, megint kórházba
kerültem. Az orvosok azt mondták, nem utazhatok el, mert ez most tényleg
komoly gyulladás, és legalább három hétig nem is biciklizhetek. Fejben
már megírtam a támogatóimnak és a követőimnek, hogy le kell mondanom
Rióról és az álmomról.</p>
<blockquote>
<p>De szerencsére voltak olyan személyek mellettem, akik bíztattak, hogy
ne adjam fel ilyen könnyen, próbáljam meg, merjek kockáztatni.</p>
</blockquote>
<p>Másnap beszéltem az orvosokkal, hogy saját felelősségemre elhagyom a
kórházat. Péntek délután öt órakor kiengedtek, és másnap hajnali négy
órakor már mentünk a bukaresti repülőtérre.</p>
<div class="gmail-align-center embedded-entity">
<div class="gmail-media-content">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-media-image gmail-field--type-image gmail-field--label-visually_hidden">
<div class="gmail-field--label gmail-sr-only">Kép</div>
<div class="gmail-field--item"> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2021/01/28/olahattila_03.jpg?itok=Pf0n_uhZ" alt="Oláh Attila" width="700" height="466">
</div>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-caption gmail-field--type-string gmail-field--label-hidden gmail-field--item">Oláh Attila</div>
</div>
</div>
<p><strong>– Milyen érzés volt ezek után kijutni Rióba és végigcsinálni a versenyt?</strong><br>
– Amikor megérkeztem az olimpiai faluba, és leszálltam a buszról,
kicsordult a könny a szememből. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült
kijutnom. Igaz, az első három-négy nap úgy telt, hogy csak reggelizni,
ebédelni és vacsorázni keltem fel, a többit az ágyban töltöttem. A
negyedik nap kezdtem el tekerni – először csak 15 percet, másnap már 30
percet, és így szép lassan fejlődtem. Részt tudtam venni három
versenyszámban – bár úgy versenyeztem, hogy tele voltam
fájdalomcsillapítókkal és antibiotikumokkal. De hál’ Istennek mind a
három versenyt be tudtam fejezni. A legjobb elért eredményem pedig a
tizennegyedik hely lett.</p>
<p><strong>– Ez nagyon szép teljesítmény! Rió után pedig a tokiói paralimpiát emlegetted mint újabb célt.</strong><br>
– Igen, úgy volt, hogy Rió után jön Tokió, de a betegség nekem azt
mondta, hogy akkor itt most megállj, ne tovább! Így abbahagytam a profi
kerékpározást, úgy döntöttem, inkább valami mást csinálok, amiben
örömömet lelem, és nem megy az egészségem kárára. Ezért már nem járok
külföldre, csak itthon versenyzem. Keresem az újabb kihívásokat: indulok
olyan versenyeken is, ahol csak én vagyok az egyedüli mozgássérült,
illetve most már a terepkerékpározást is művelem. </p>
<p><strong>– Emellett több karitatív célú bringázáson is részt veszel.
Ezek közül kitűnik a balatoni, mert ez volt az eddigi leghosszabb táv,
amit megtettél biciklivel, jól tudom?</strong><br>
– Igen, az egyik barátom nemrég elveszítette az egyik lábát csontrák
miatt, és robotlábra gyűjtött ezzel a túrával. Nekem az volt az álmom,
hogy egyszer letekerek egy több mint 200 km-es távot. Mindig kerestem az
időpontot, a helyet, a motivációt, és itt jött képbe, hogy ezzel
segíthetek egy sorstársamon. Ezért kiutaztunk a Balatonhoz, és
letekertem a 207 km-t 7 óra 15 perc alatt. Ez volt az egyik legnehezebb
bringázásom.</p>
<p><strong>– Ezzel a barátoddal később motivációs előadássorozatba
kezdtetek, több erdélyi iskolában is megfordultatok. Miről beszéltetek a
fiataloknak? </strong></p>
<blockquote>
<p>– Szerettük volna átadni a gyerekeknek mindazt, amit mi átéltünk
mozgássérültként, mert sok helyen még mindig kiközösítenek, kicsúfolnak
személyeket a fogyatékosságuk miatt – ezen próbáltunk meg változtatni.
Saját magunkról meséltünk, sportról, kitartásról.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Hogy reagáltak a gyerekek a történetekre?</strong><br>
– Általánosságban nyitottak voltak. Voltunk olyan osztályban, ahol a
gyerekek olyan sokat kérdeztek, hogy másfél óra után a tanárnak kellett
leállítani őket. De voltunk olyan helyen is, ahol egy órán keresztül
csak mi meséltünk magunkról, mert senki nem mert kérdezni, szégyellték.
De amikor beléptünk egy osztályba – általában rövidnadrágban mentünk,
hogy lássák, mi a probléma –, mindenki arcán láttuk a megdöbbenést.
Sokszor összesúgtak, hogy <em>„nézd, milyen robotlába van”</em>. De ez már egyáltalán nem zavar, sőt, mi nagyon élveztük, hogy amikor beléptünk, legalább fél percre megfagyott a levegő.</p>
<p><strong>– Saját egyesülettel is büszkélkedhetsz, amelyet 2018-ban hoztatok létre a feleségeddel. Milyen céllal alapítottátok meg?</strong><br>
– A Kendu Egyesülettel (a név a <em>You can do!</em> rövidítéséből és
magyarosításából jött) elsősorban az volt a célunk, hogy anyagi hátteret
biztosítsunk a további versenyeimre. De közben jött egy olyan ötletünk,
hogy segítsünk a fogyatékkal élőknek abban, hogy el tudják fogadni
magukat, és ne féljenek közösségbe járni. Az első kerékpárversenyünkből
végül egy mini paralimpia lett, mert olyanok is részt vettek rajta,
akiknek nem volt kerékpárjuk, vagy épp nem tudtak biciklizni, és jöttek
tolószékkel, görkorcsolyával. De volt olyan is, aki lesétálta a
versenyt. Első évben 45 személy vett részt ezen, második évben 75-en
voltak, tavaly pedig már 97-en. Úgyhogy van érdeklődő, és ez nekünk
nagyon sokat jelent.</p>
<div class="gmail-align-center embedded-entity">
<div class="gmail-media-content">
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-media-image gmail-field--type-image gmail-field--label-visually_hidden">
<div class="gmail-field--label gmail-sr-only">Kép</div>
<div class="gmail-field--item"> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2021/01/28/olah_attila_4.jpg?itok=QOMVmurA" alt="Oláh Attila" width="700" height="466">
</div>
</div>
<div class="gmail-field gmail-field--name-field-caption gmail-field--type-string gmail-field--label-hidden gmail-field--item">Oláh Attila a riói paralimpián</div>
</div>
</div>
<p><strong>– Ha nem biciklizel vagy versenyzel, akkor a családoddal vagy. A fogyatékosságod nem hátráltatott korábban a párkapcsolatokban?</strong><br>
– De, nagyon is hátráltatott. Nem volt túl sok tapasztalatom a
párkapcsolatokban, mert mindenki félt, hogy ez ragályos, vagy ha
megöregszem, akkor tolószékbe kerülök. De hál’ Istennek rám talált a
szerencse és a szerelem. A feleségem az a személy, aki teljes mértékben,
már az első pillanattól kezdve el tudott fogadni úgy, ahogy vagyok.</p>
<p><strong>– 2020 augusztusában pedig megszületett a fiatok, Soma. Milyen most hármasban az élet?</strong><br>
– Teljesen a feje tetejére állt. Nem az van, amit én akarok, hanem amit a
kisfőnök diktál. Ha nagyon nyűgös, akkor az edzéseket is inkább
átteszem más időpontra, alkalmazkodom hozzá. De mindent megér, hogy
megtapasztalhatom az apaság érzését. Még az át nem aludt éjszakák
ellenére is nagyon jó.</p>
<p><strong>– Milyen terveid vannak az idei évre?</strong></p>
<blockquote>
<p>– Szeretném, ha meglenne a századik versenyem – ehhez még hatot kell teljesítenem.</p>
</blockquote>
<p>Ha megvan a száz, jöhet a következő cél, elmenni százötvenig. Mire
elkezdődnek a versenyek, Soma is hét-nyolc hónapos lesz, úgyhogy tudunk
majd utazni vele. Folytatjuk az egyesület projektjeit, és ha eszünkbe
jut valami új, akkor azt megpróbáljuk megvalósítani.</p>
<p><strong>– Mire vagy a legbüszkébb az elért sikerek közül?</strong><br>
– Arra, hogy eljutottam a riói paralimpiára, részt vettem rajta és
tizennegyedik helyet értem el. De az is nagy örömmel és büszkeséggel
tölt el, hogy hamarosan meg fog nyílni a rólam elnevezett fogyatékkal
élők központja Kézdivásárhelyen (szerényen mosolyog).</p>
</div>
</div>
</div></div></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>