<div dir="ltr">
<div id="m_-1281803030408187199gmail-main"><div>
<img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2021/01/BP__2205-1080x720.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="198" height="132"></div><div>
<span><a href="https://777blog.hu/interju/" rel="category tag" target="_blank">Interjú</a></span><h1>„Vannak az életben olyan dolgok, amiket biztosan másképp csinálnék” – interjú Tarlós Istvánnal</h1></div><div><p style="text-align:left"><i><a href="https://777blog.hu/2021/01/20/vannak-az-eletben-olyan-dolgok-amiket-biztosan-maskepp-csinalnek-interju-tarlos-istvannal/" target="_blank">https://777blog.hu/2021/01/20/vannak-az-eletben-olyan-dolgok-amiket-biztosan-maskepp-csinalnek-interju-tarlos-istvannal/</a></i></p><p style="text-align:center"><i>Harminc
éven át megkerülhetetlen szereplője volt a fővárosi politikának, ebből
kilenc éven át volt Budapest főpolgármestere. Az elmúlt évtized egyik
legsikeresebb magyar közszereplője, a másfél évvel ezelőtti
önkormányzati választási vereséget azonban érezhetően nehezen dolgozza
fel – és ezt ő maga sem tagadja. Korábban ritkán beszélt a hitéről, de a
777-nek adott interjújában őszintén mesélt Istennel való kapcsolatáról,
a házasságáról és egy több mint huszonöt éves balesetről, amely a mai
napig nyomja a lelkét – habár nem tehetett róla. Nagyinterjú Tarlós
Istvánnal, Budapest korábbi főpolgármesterével.</i></p><p><span id="m_-1281803030408187199gmail-more-40956"></span></p><p style="text-align:justify"><b>A Kossuth Lajos téri irodájában beszélgetünk, de mennyire hiányzik a Városház utca – és a főpolgármesterség?</b></p><p style="text-align:justify">Ez
a pozíció spirituálisan, elfoglaltságban és fajsúlyban is olyan munkát
jelent, amelyet nem könnyű egyik pillanatról a másikra elengedni. Azt
hiszem szeretett engem az Isten, – és bízom benne, hogy még most is
szeret – mert ha a gyakorlati oldaláról nézem, akkor talán jobb, hogy
már nem én ülök ott. Mégis elismerem, hogy lelkileg nem könnyű
feldolgozni ezt a helyzetet. Azért vígasztal, hogy az utóbbi 75 év során
én voltam az egyetlen keresztény-konzervatív főpolgármester Budapesten
egy évtizeden át.</p><p style="text-align:justify"><b>Az elmúlt
másfél évben kiderülhetett, hogy kik az igazi barátai, és kik azok, akik
csak a pozíciója miatt keresték a társaságát. Ez utóbbi mennyire
jellemző? </b></p><p style="text-align:justify">A barát nálam egy
kiemelt, fontos kategória. Rengeteg ismerősöm van, elég sok haverom –
és kevés barátom. Bennük teljesen megbízhatok, nem kell megválogatnom
előttük a szavaimat, és soha nem kell attól tartanom, hogy elárulnak.
Voltak olyan emberek, akiknél 2019 októbere után nem számítottam arra,
hogy megmarad a jó kapcsolat, de mégis ez történt, ők nem változtak meg,
azonnal felveszik a telefont, vagy visszahívnak. Kétségtelenül akadtak
olyanok is, akiktől szintén ezt vártam, de mégsem így történt. Van egy
harmadik kategória is: velük nagyon jóban voltam, – egészen pontosan ők
nagyon jóban voltak velem – de azóta, hogy nem én vagyok a
főpolgármester, most is jóban vagyunk, csak nem annyira. Akad néhány
olyan ember is, akivel sok jót tettem, mégis elárult – már korábban.</p><p style="text-align:justify"><a href="http://www.atv.hu/videok/video-20191220-rendkivuli-interju-tarlos-istvannal-2-resz" target="_blank"><b>Egy korábbi interjújában</b></a><b>
úgy fogalmazott, hogy a választásokat követő három hétben meglepően jól
érezte magát, utána jött egy nehéz időszak. Hogy van most?</b></p><p style="text-align:justify">Valóban
így történt, hosszabb is volt három hétnél ez az időszak, egészen 2019
karácsonyáig kitartott. Nem akarom letagadni, hogy utána lelkileg olyan
lejtőre kerültem, amely az elején nagyon meredek volt, és habár most már
lankásabb, még mindig tart. Nagyon nehéz megélni, – és kevesen is élik
át –hogy valaki egy olyan pozíciót veszít el hosszú idő után, amely a
miniszterelnök után talán a leglegitimebb, ahol sokan keresik, a
szavainak országosan is súlya van, miközben egy hatalmas humán
infrastruktúrát is irányít. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy túl tudtam
magamat tenni ezen, hiszen teljesen megváltozott az életem.</p><blockquote><p style="text-align:justify">Így utólag az ember sok mindent megért, átlát, de attól még nem egy kellemes érzés.</p></blockquote><p style="text-align:justify">Több
helyen is dolgozom, például a győri Széchenyi István Egyetem – egykori
Alma Materem – felügyelőbizottságának elnöke lettem, illetve
miniszterelnöki főtanácsadóként is dolgozhatok. Ezek segítenek abban,
hogy az ember ne érezze magát teljesen feleslegesnek, de ha nagyon
őszinte akarok lenni, akkor ezek a megbízatások inkább a komolyan vett
tudományos diákköri kategóriába tartoznak a főpolgármesteri
tevékenységhez képest. Ez még akkor is igaz, ha a szívügyemnek érzem
például a győri egyetem sorsát, de a miniszterelnök tanácsadójának lenni
is magában felérne egy életpályával.</p><div id="m_-1281803030408187199gmail-attachment_40960" style="width:2570px"><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2021/01/BP__2202-scaled.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="198" height="132"><p id="m_-1281803030408187199gmail-caption-attachment-40960"><span>Fotó: Bodnár Patrícia</span></p></div><p style="text-align:justify"><b>Különleges
stílust hozott a magyar politikai életbe, amelynek jellegzetessége volt
a szókimondása. Hogyan tudta összeegyeztetni ezeket a csatározásokat a
hitével?</b></p><p style="text-align:justify">Sok hibám van, de
küzdeni szabad – ezt nem tiltja a mi hitünk sem. Nem tagadom, hogy volt
olyan időszak, amikor szinte élveztem is a konfliktusokat. Nem ritkán
tudatosan használtam nyersebb hangot. Higgye el, rákényszerültem.
Szerettem úgy kommunikálni, ahogy az ellenzék nem szerette, mert ha nem
ezt tettem volna, akkor régen bedaráltak volna a politikai süllyesztőbe.
Nehezen bírtak velem a kommunikációban, de én soha nem használtam
ordenáré kifejezéseket. Hónapokig támadtak például amiatt, mert Kálmán
Olgának elmondtam, hogy amit ő nem ért, azt 90-es IQ felett általában
érteni szokták. Mondanám, hogy kitértek a hitükből, de abból nehéz lett
volna, viszont hibátlanul működött velem szemben a kettős mérce. Vesse
össze ezt a mondatomat azzal, ami kifejezéseket jó néhány ellenzéki
képviselő megenged magának.</p><p style="text-align:justify"><b>De
egy keresztény politikusnak – párttól teljesen függetlenül – nemcsak a
másik oldal a mércéje, hanem maga a keresztény tanítás is. Ebből a
szempontból nem érzi a felelősségét a közbeszéd alakulásáért? </b></p><p style="text-align:justify">Ma
már nem hiányzik a harc, és belátom, volt felelősségem. Normál
politikai és kommunikációs helyzetben olykor egy másik énemet kellett
volna elővenni, de a körülmények ehhez nem voltak adottak. Hamar
rájöttem, vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy „jóért jót ne várj!”</p><blockquote><p style="text-align:justify">A közéleti kommunikáció mára minősíthetetlenné vált.</p></blockquote><p style="text-align:justify"><b>Az
elmúlt évtizedekben sok mindent meg lehetett tudni a magánéletéről,
hogy mennyire szereti a Rolling Stones-t vagy éppen Rejtő Jenő könyveit.
Arról, hogy gyakorló katolikus viszont igen ritkán beszélt: azért, mert
a hit egy privát dolog, vagy mert soha nem kérdezték erről?</b></p><p style="text-align:justify">Valóban
szeretem Rejtő Jenőt és a Rolling Stones-t is, de eltúlzott dolog ez, a
médiában aránytalanul felfújták. Talán szándékosan. A vallás és a hit
azonban valahol mindenkinek mélyen a magánügye. Én azért igyekeztem
mindig sugallni, hogy milyen értékrendet képviselek. A hit lényege, hogy
bízunk abban amit nem látunk, és hiszünk abban, amit nem tudunk.
Ugyanakkor éppen a matematika az, ahol az ateisták esélytelenek a
hívőkkel szemben. Az, hogy bebizonyosodik hogy van Isten, annak
matematikailag nem nulla az esélye, viszont azt soha nem fogják tudni
bebizonyítani, hogy Isten nem létezik. Az ember soha nem lesz abban a
helyzetben, hogy biztosan állíthassa magáról azt, hogy mindent tud.
Érdemes elolvasni Freund Tamásnak a fizikai állandókkal kapcsolatos
gondolatait, vagy fontolóra venni a DNS véletlenszerű kialakulásának
valószínűségét. Nem akarok senkit meggyőzni, csak megfontolásra ajánlom.
A kereszténység ma már egyértelműen védelemre szorul. Alighanem modern
szekularizációval nézünk szembe. Gyakorló római katolikusként azok közé
tartozom, akik szerint talán még a lassan ezer éves egyházszakadást is
érdemes lenne a mai, keresztényellenes világban felülvizsgálni.</p><p style="text-align:justify">Az
én életemben túl a neveltetésemen – a legvadabb Rákosi-időben voltam
elsőáldozó – volt néhány esemény, amikor közvetlen életveszélyben voltam
és irracionális módon menekültem meg. Legalább négy-öt ilyen esetre
vissza tudok emlékezni, amelyek közül kettő egészen brutálisan súlyos
volt, mai napig sem tudom hogy hogyan úsztam meg. Hosszú ideig a hatásuk
alatt voltam, nem nagyon lehetett véletlen, hogy életben maradtam.
Ettől persze még igaz, hogy bármikor meghalhatunk.</p><p style="text-align:justify"><b>Elmeséli ebből a kettőből az egyiket?</b></p><p style="text-align:justify">Elmondom
az egyiket, ha ez bárki számára is érdekes. Mielőtt polgármester lettem
17 éven keresztül az építőiparban dolgoztam: nagyon sok csatornát
építettünk, művezetőtől a termelési főmérnökig sok pozíciót betöltöttem.
Saját két kezemmel is építettem szennyvízcsatornákat, két és fél
méteres munkaárokban. Az egyik ilyen építkezésen a kollégámmal guggolva
véstük az akna falát, amikor egy munkatársunk az utca másik végéből,
körülbelül kétszáz méter távolságból odasétált hozzánk és egy teljesen
érdektelen kérdést tett fel. Amikor megszólalt, akkor felálltunk hogy
lássuk az arcát, amely néhány másodperccel később teljesen rémültté
vált, és csak annyit tudott kipréselni a száján, hogy <i>„Rohanjatok!”.</i>
Alighogy kimondta ezt, három-négy méter hosszban és hetven centiméter
szélességben az árokpart elkezdett befelé omlani: éppen annyi időnk
volt, hogy fel tudtunk rohanni a létrára, a mögöttem szaladó barátom
alsó lábszárát alaposan megütötte a több köbméternyi föld. Amikor
kiemeltük ezt a földet, akkor találtuk meg a lapátunk maradványát, amely
forgácsokban volt. Ha a kollégám váratlanul, egy ilyen érdektelen
kérdéssel nem jött volna oda hozzánk, vagy csak egy perccel később indul
el felénk, akkor egészen biztosan meghaltunk volna.</p><p style="text-align:justify"><b>Hogyan reagált, miután felfogta, hogy mi történt?</b></p><p style="text-align:justify">Jéghideg
volt a kezem, a többiek fel sem fogták szinte hogy mi történt. Csak
arra tudtam gondolni, hogy ez nem lehet véletlen. Nem ezért vagyok hívő,
hanem meggyőződésből, és mert mindig az voltam, ez az eset is csak
erősíti a hitemet, mert elgondolkodtatott, hogy reálisan mennyi esélyem
volt megúszni.</p><div id="m_-1281803030408187199gmail-attachment_40961" style="width:2570px"><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2021/01/BP__2193-scaled.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="198" height="132"><p id="m_-1281803030408187199gmail-caption-attachment-40961"><span>Fotó: Bodnár Patrícia</span></p></div><p style="text-align:justify"><b>A már korábban idézett interjújában úgy fogalmazott, hogy <i>„a feleségem biztosan a mennyországba kerül, hogy én oda kerülök-e, az határeset</i>”. Idén 48. házassági évfordulójukat ünneplik már, milyen a kapcsolatuk?</b></p><p style="text-align:justify">Szeretem
a feleségemet, én akartam nagyon elvenni. Amikor az egyetemen
megláttam, akkor rögtön valamit elektromosan „kilőtt” felém. Hosszú
hajjal, mérsékelt referenciákkal, és viszonylag rosszul öltözötten
odasétáltam hozzá és jobb ötletem nem lévén annyit mondtam neki, hogy „<i>El foglak venni feleségül”. </i>Nem
vártam meg a válaszát, de a végeredmény mégis magáért beszél: két évvel
később elvettem feleségül, van három gyermekünk és hat unokánk. A
szüleimhez is erősen kötődtem egyébként.</p><p style="text-align:justify">Ezzel
együtt azt mondom, hogy mégsem voltam elég jó gyerek és elég jó férj –
legalábbis az én mai mércémmel mérve. Talán apaként nyújtottam leginkább
elfogadható teljesítményt, jóllehet erről a feleségemet és a
gyerekeimet kell kérdezni. A magánéletemben elég türelmetlen, olykor
intoleráns voltam, akivel nehéz volt elboldogulni. Egyébként soha, sehol
nem szerettem alulmaradni. Hiába tudja a feleségem, hogy ragaszkodom
hozzá, hogy szinte bármit megtennék érte, de mégsem mindig abban a kellő
stílusban beszéltem vele, ami a keresztény tanítás alapján elvárható
lett volna. A szó „veszélyes fegyver” – énekelte Szörényi Levente – és
ez igaz. Hiába gondolja azt az ember, hogy a kimondott szavaknál a
tettek súlyosabbak, de az indulatos szavaknak mégis megvan a hatásuk.
Ezzel együtt, ha fiatalok néha elcsodálkoznak, hogy ilyen régen ugyanaz a
feleségem, azt szoktam felelni, mint Kodály Rákosinak, mikor az új
himnuszt akart: „jó a régi”. A házasság nem tréfa dolog. Ezt így is
gondolom. Ma is vonzódom a feleségemhez.</p><p style="text-align:justify"><b>Úgy érzi, hogy sokszor bántó volt vele?</b></p><p style="text-align:justify">Mi
a sok? Ahhoz képest, amit megérdemelt volna, ma már azt hiszem. Épp
olvasok egy könyvet Szalézi Szent Ferenctől, a Filóteát. Legnagyobb
csodálkozásomra éppen ott nyitottam ki az elmúlt napokban, ahol hosszan
ír erről: a kimondott szavak és a beszéd súlyáról, arról, hogy milyen
hatásuk lehet abban az esetben is, ha nem negatív érzelmek vannak
mögöttük és nem tettekben mutatkoznak meg. Ebben a tekintetben nekem
mindenképp van restanciám, a feleségemnek pedig nincs.</p><blockquote><p style="text-align:justify">A feleségem viselkedése, stílusa nagyobb bizonyossággal jogosítja fel arra a reményre, hogy a mennyországba kerülhet.</p></blockquote><p style="text-align:justify">Sokáig
abban az illúzióban éltem, hogy a nyersebb szavaknak nincsen nagy
jelentőségük, ha közben a másik ismeri az érzelmeimet. Ez sajnos nem
igaz, ezek mindig nagyon bántóak tudnak lenni. Nem lehet mindent
túlterheltséggel indokolni. Ő mégsem neheztel rám.</p><p style="text-align:justify"><b>Ezért mondta azt, hogy határeset, hogy a mennyországba kerül majd?</b></p><p style="text-align:justify">Csak
félig szántam tréfának. Istenfélő vagyok, ez komoly. Voltak az életben
olyan dolgok, amiket ma biztosan másképp csinálnék. Itt olyanokra
gondolok, amik tőlem függtek. Soha nem loptam, nem csaltam, azt hiszem
hogy talán halálos bűnöket sem követtem el, de ezt nem nekem kell
megítélni. A gyóntatóatyámnak is elmondtam, hogy határeset az, hogy én
hova fogok kerülni, de ő nálam optimistább – vagy csak nem akar
ijesztgetni….Ám komolyan, gondoljon bele: a tízparancsolatot szigorúan
nézve naponta követünk el bűnöket, csak a mai világban azokat nem is
tekintjük bűnnek.</p><p style="text-align:justify">Van viszont egy-két
dolog, ami más értelemben bánt. Ez nem azonos az előző kategóriával. A
legsúlyosabb egy több mint 25 éve történt halálos baleset, ahol jogi, –
és emberi értelemben is vétlennek találtattam. Magam is így hiszem, ma
is úgy érzem, hogy egyszerűen semmit nem tehettem. Ha valaki egy bokor
takarásából közvetlenül egy autó elé lép, akkor nincs mit tenni. Ettől
még a dolog megtörtént. Azóta is együtt élek vele, alig van nap, hogy
eszembe ne jutna. Az ellenségemnek sem kívánom.</p><p style="text-align:justify"><b>Ennek a balesetnek – amelyben egy gyermek hunyt el – a feldolgozásában segített a hite?</b></p><p style="text-align:justify">Amennyire
fel lehet dolgozni, igen. Hiszen szándékaimmal ellenkező dolog történt.
Főleg vigasztaló, amit a gyóntatóm mondott akkor, amit ha nem
haragszik, nem idézek. A hozzátartozók szemtanúk voltak, nem
hibáztattak. Többször is beszéltek velem. Gondolom, nem szeretnek – nem
is lenne normális érzés tőlük – de akkor sem voltak sem rosszindulatúak,
sem elfogultak. Kerületi polgármester voltam, így egy szinttel feljebb,
a BRFK helyszínelt és vizsgálta ki az esetet.</p><div id="m_-1281803030408187199gmail-attachment_40959" style="width:2570px"><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2021/01/BP__2163-scaled.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="198" height="132"><p id="m_-1281803030408187199gmail-caption-attachment-40959"><span>Fotó: </span></p></div><p style="text-align:justify"><b>Egyre gyakrabban tekint már visszafelé?</b></p><p style="text-align:justify">Persze,
hiszen az ember hetven körül már visszafele is tekint. Amúgy is
szeretek a múltban élni. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy
csak előre kell nézni. A múltat meg kell becsülni és tanulni kell
belőle, mert az életünk része. A múltja minden ember életének
elidegeníthetetlen része, nem tagadhatja meg egyik szakaszát sem. Hiába
is tenné.</p><p style="text-align:justify">Ismétlem, voltak dolgok,
amelyeket másképp csináltam volna, tudok magammal szemben önkritikus
lenni. Sosem voltam gyáva ember, de úgy érzem, hogy elég bátor sem.
Sokan harcos típusnak mutattak be, de a saját bátorságommal nem vagyok
teljesen megelégedve. Nagyon szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy
jó családban nőttem fel és jó családom is lett. A Jóisten megengedte,
hogy egészségben és biztonságban élhessen a családunk. Azt vehettem
feleségül, akit nagyon akartam, olyan pályát futottam be, amilyenről
gyerekkoromban nem is álmodozhattam. Még gyerekként is meg kellett
harcolnom azért, hogy bekerüljek a focicsapatba, nem gondolhattam, hogy
egyszer még Budapest főpolgármestere lehetek. Őszintén hálás vagyok
mindezekért. Ami nagyon sért, ha valaki nem nevez önállónak. Azt
mérhetetlenül igazságtalannak érzem.</p><p style="text-align:justify"><b>Ha
előretekint, akkor mit lát maga előtt? Mennyi ideig szeretne még
közéleti szerepet vállalni, látja-e maga előtt a nyugdíjas Tarlós
Istvánt?</b></p><p style="text-align:justify">Már nem vagyok
döntéshozó, készítek ugyan anyagokat a miniszterelnök számára, illetve
ahogy korábban említettem büszke vagyok a győri egyetemi megbízatásra.
Most úgy érzem, hogy azt a munkát szeretném a legtovább végezni. Ha
összeszámolom, akkor az jön ki, hogy 49 éve dolgozom már. Édesapám is
rengeteget dolgozott, az ötvenes években sokáig éjszakázott is. A
családunkban azonban ilyen hosszú időn át még senki nem robotolt.
Megtehetném hogy egyik pillanatról a másikra semmit nem csinálok, de azt
hiszem hogy képtelen lennék rá. Amikor fiatal voltam, akkor mindig
kinevettem azokat az időseket, akik azt mondták, hogy ők nem szívesen
mennek nyugdíjba. Nem hittem nekik, de az elmúlt években azonban
rájöttem, hogy igazuk volt!</p><p style="text-align:justify">Ha ennyi
felelős és stresszes év után az ember egyszer csak vákuumba kerül, akkor
nagyon rossz érzés uralkodik el rajta, mégpedig hogy feleslegesnek érzi
magát.Sokszor most is úgy érzem, mintha ötödik kerék lennék.</p><blockquote><p style="text-align:justify">Ennél is jobban félek attól, hogy egyszer majd eljön az idő, amikor végleg otthon kell maradnom.</p></blockquote><p style="text-align:justify">Ez
egyáltalán nem a pénzről szól, hanem arról az érzésről, hogy az emberre
nincsen szükség. Tudom, hogy nem a főpolgármesterség a szubsztanciám,
mégis néha kiüresedettnek érzem magam. Azt reméltem, hogy könnyebben fog
ez menni. Talán hiúság. Elfutnak mellettem az események.</p><p style="text-align:justify"><b>El sem tudja képzelni, hogy főállású nagypapa legyen?</b></p><p style="text-align:justify">Nehezen.
Olyan hosszú ideig dolgoztam és olyan munkáim voltak, hogy nem tudom
mit kezdenék magammal ha nem lenne semmi munkahelyem. Fizikailag
valószínűleg nem omlanék össze, talán lelkileg sem, de a közérzetem
nagyon megsínylené, ha egyáltalán nem tudnék dolgozni. Az elmúlt tíz év
után akkora változás lenne, ami megerőltető nyomást mérne a lelkemre.</p><p> </p><p style="text-align:right"><b>Martí Zoltán</b></p><p style="text-align:right">Fotó: Bodnár Patrícia</p><div id="m_-1281803030408187199gmail-boritokepmeta">
<i> Borítókép -
Fotó: Bodnár Patrícia </i></div></div></div>
<div id="m_-1281803030408187199DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-1281803030408187199_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>