<div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">Kedves Gyuszi!</span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">1. Olyan eszmeáramlatokat és ideológiákat kever össze, amelyeknek semmi közük egymáshoz, sem a szélsőbalhoz (persze  van olyan, aki egyben szélsőbal is)</span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">2. Pontosan, az az érzésem, hogy <i>nem a könyv gondolatait mutatja be és/vagy rosszul ír. </i>A szerzők nagyon jól csinálták, hogy<i> "értelmetlen, de posztmodern fordulatokkal teli vagy épp</i></span></span><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px"><i> abszurd erkölcsi elképzeléseket javasló „tanulmányt” közöltetett le a<br /> „kritikai elméletek”-kel foglalkozó, gender- és queer-elmélet folyóiratok világában"</i></span></span></div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">ezzel leleplezve azok hülyeségét és áltudományosságát.</span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">3.Amit Szilvay ír, hogy  <i>Hátterük a marxizmus, - </i>ez viszont hülyeség. A marxi vizsgálat - leegyszerüsítve - <b>a termelési viszonyokat és a tulajdonviszonyokat (a neomarxisták a jövedelemviszonyokat) vizsgálják és tartják a lényegnek, a többi cukormáz. </b></span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">Olyan, a magyarországi jobboldalon is népszerű szerzők használják ezt elemzési eszközként, mint Charles Piketty, Davd Korten vagy a nemrég meghalt, korábbi generációhoz tartozó Immanuel Wallerstein, vagy - nálunk Bogár László (!!!) (amikor éppen korunkkal, és nem a szakrális királysággal foglalkozik).</span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">E szerint a módszer szerint amikor a pl. a BLM mozgalmat, vagy más identiáspolitikai mozgalmat nézzük, akkor a legfontosabb kérdés, hogy:</span></span></div><div> </div><ul><li><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">a. akik részt vesznek benne, milyen jövedelmi viszonyok között élnek, milyen jellegű termelésbern vesznek részt..</span></span></li><li><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">b .kik finanszírozzák, pl. hogy ezt teszik-e,és vajon miért a nagy tech cégek? Milyen hatással van, hogy a fehér munkás, a fekete és a hispano megosztott és nem lép fel egységesen pl. ált. társadalombiztosításért, a leggazdagabbak megadóztatásáért stb.</span></span></li></ul><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">4. A posztstrukturalisták például egy róluk szóló bevezető kötet szerint <i>„(többnyire) nem tagadják, hogy<br />> létezik külvilág; csak épp azt kétlik, hogy abból bármilyen érvényes<br />> következtetést le tudunk vonni”.</i>  </span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">A posztstrukturalisták nem ezt modják. </span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">Ezt Gorgiasz mondta (Kre.485-Kr.e.380) - amit Szilvaynak, mint a görögök és a klasszikus kultúra önjelölt hívének és propagandistájának illeni ismert volna - és szolipszizmusnak nevezik. Jeles alakjai Berkeley püspök, Fichte és kortársunk, László András.</span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">László András nálunk sokkal de sokkal jobboldalibb. Ő monarchista és habsburgiánus - <b>de nem ám az alkotmányos monarchia vagy dualista felvizezett változatában</b> - hanem az igazi, abszulutista és tradícionalista változatában. Szerinte pl. akira mi felnézünk a reformkorból és 48-ból lázadók, de Haynau hős...</span></span></div><div> </div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">Üdv</span></span></div><div><span style="font-family:Arial,Helvetica,sans-serif"><span style="font-size:18px">L.</span></span></div><div><blockquote style="border-left:3px solid lightGray;padding-left:3px;"><div><div><div><br />Gy Greschik <gy.greschik@teguec.com> írta:</div><blockquote style="border-left:3px solid lightGray;padding-left:3px;">Kedves Levente!<br /><br />1. <br />Talán azt akartad mondani, hogy a könyvszerzók kavarnak össze hetet-havat -- a recenzió írója legfeljebb azzal vádolható, ha utatja bnem a könyv gondolatait me és/vagy rosszul ír.  Tévednék?<br /><br />2. <br />Az írást átfutva (nem olvastam el alaposan/gondolkodva) határozottan reálisnak véltem az általa felvázolt világképet.  Ha te találtál benne olyan ellentmondást vagy önellentmondást, ami nem tudható be a mindennapi (és nem filozófiai, matematikai, ill. tudományos) nyelvhasználat pontatlanságainak, kérlek jelezd.  Különben olyan benyomásom alakulna ki, hogy a hiba a te készülékedben van.</blockquote><blockquote style="border-left:3px solid lightGray;padding-left:3px;"><br /><br />On Thu, 14 Jan 2021, Sziklay Levente wrote:<br /><br />> Date: Thu, 14 Jan 2021 08:25:19 +0100 (CET)<br />> From: Sziklay Levente <lsziklay@freemail.hu><br />> Reply-To: grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />> To: grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />> Subject: Re: [Grem] A szélsőbalos akadémiai paranoia + az újbalos aktivizmus /<br />>      Szilvay G.<br />> <br />> Kedve Mőci!<br />> Ez a cikk hetet-havat összekavar, tudjuk be Szilvay barátunk szilveszteri<br />> másnaposságának...<br />>  <br />> Üdv<br />> L.<br />> <br />> Emoke Greschik <greschem@gmail.com> írta:<br />>        <br />>  <br />> [427341_cynicaltheories2.jpg]<br />> Cinikus elméletek: a szélsőbalos akadémiai paranoia és az újbalos<br />> aktivizmus látlelete<br />> 2021. január 11. 13:50<br />>  Írta: Szilvay Gergely<br />>  <br />> Most megtudhatja, mi áll az olyan, posztmodern nyugati őrületek<br />> mögött, mint az identitáspolitika, a gender-elmélet, az egyre<br />> kiterjedtebb LMBTQ-követelések és hasonlók. Kritikai elmélet az<br />> egyetemen, SJW-mozgalom a közéletben. Cinikus teóriák:<br />> könyvrecenziónk.<br />> <br />> Vajon mi jut eszébe az olvasónak, ha meghallja a kifejezést: „kritikai<br />> elméletek”? Ha szerencsés, és még nem esett át a tűzkeresztségen,<br />> akkor valami ártatlan társadalomkritikára, önreflexióra, esetleg kissé<br />> modoros nyelvű elmélkedésekre asszociálhat. Ha már átesett a<br />> tűzkeresztségen, akkor tudja, hogy a kritikai elmélet(ek), egyes vagy<br />> többesszámban a paranoiás világ- és nyugati öngyűlölet pár évtizedes<br />> hagyománnyal rendelkező, tudományos változata, mely a posztmodern<br />> édesgyermeke.<br />> <br />> A kritikai elméletek világába tartozik többek közt a strukturalizmus,<br />> posztstrukturalizmus, marxizmus, perspektivizmus, dekonstrukció,<br />> posztkolonializmus, narratológia, pszichoanalitikus kritika, a<br />> feminizmus számos irányzata, a gender- és queer-elmélet, a kritikai<br />> fajelmélet és hasonlók. Ezek különös-fantasztikus világáról szóló két<br />> társadalomtudós, Helen Pluckrose és James Lindsay új kötete. <br />> <br />> Már az ajánlás is olyan, mintha választanunk kellene a Mátrixban a kék<br />> és a piros tabletta közt. Pluckrose részéről: „Férjemnek, Davidnek,<br />> aki mindent lehetővé tesz, és lányomnak, Lucynak aki soha többé nem<br />> akar hallani a posztmodernről. Munkám ezügyben véget ért.” Lindsay<br />> részéről: „És  feleségemnek, Heathernek, aki csak egy egyszerű életet<br />> akart élni, és sosem akart róla tudni, hogy mindez létezik.”<br />> <br />> Akkor mi miért olvassuk el? A kortárs identitáspoltika, az<br />> LMBTQ-törekvések és nyelvezetük, a strukturális rasszizmus<br />> elképzelése, a gender-elmélet legújabb őrültségei, a transznemű<br />> mozgalom követelései mind a kritikai elméletekre visszavezethető<br />> felfogásban gyökereznek, a nyugati társadalomtudományi szakokon pedig<br />> ma már elsősorban ezt tekintik A Tudományos Megközelítésnek, így<br />> érdemes tisztában lenni vele, hogy mik ezek.<br />> <br />> Ezeket összefoglalóan gyakran csak pusztán, mint az Elméletet (the<br />> Theory) emlegetik az akadémiai világban. De miért kell ezeket<br />> kritikainak nevezni? Vagy miért csak ezek a kritikaiak? Hiszen a<br />> világra adott bármilyen szisztematikus reflexió lehet kritikus, a<br />> társadalomkritika műfaja is létezik már legalább a közmondásos „ókori<br />> görögök” óta, azaz a filozófia per definitionem kritikai.<br />> <br />> [CynicalTheories.png]<br />> <br />> A marxista-posztmodern kritikai elméletek számára semmi sem biztos a<br />> világban, csak a „kontextusfüggés” és az úgynevezett „hatalmi<br />> struktúrák”. Hátterük a marxizmus, a frankfurti iskola, a Michel<br />> Foucault nevével fémjelezhető posztstrukturalizmus és a Jacques<br />> Derridához köthető dekonstrukció. A posztstrukturalisták például egy<br />> róluk szóló bevezető kötet szerint „(többnyire) nem tagadják, hogy<br />> létezik külvilág; csak épp azt kétlik, hogy abból bármilyen érvényes<br />> következtetést le tudunk vonni”.  Köztünk és a valóság között ugyanis<br />> ott a nyelv, ami nem leírja, hanem torzítja (vagy alkotja) a<br />> valóságot, amihez így nincs hozzáférésünk (kivéve, ha alkotja, de ez<br />> legyen a posztmodernek problémája).<br />> <br />> Mindebből nő ki a „tagadás kultúrája”, ahogy Scruton nevezi, amely<br />> pusztán a kritikát és a leleplezést, a feltételezett hátsó szándékok<br />> kiderítését-kiterítését tekinti feladatának, cinikusan-gunyorosan<br />> vigyorogva.<br />> <br />> Ez a „kritikai értelmiség” önfelfogása.<br />> <br />> Ez már rég nem az egészséges tudományos szkepszis; ez egy radikális,<br />> romboló szkepszis. Kérdés persze, ha a világban minden bizonytalan és<br />> megismerhetetlen, akkor ezalól miért pont a hatalmi viszonyok képeznek<br />> kivételt, de hát ilyen eretnek kérdéseket nem illik feltenni.<br />> <br />> Viccelődés a posztmodernnel<br />> <br />> 2017-18-ban három tudós, James A. Lindsay, Peter Boghossian és Helen<br />> Pluckrose négy értelmetlen, de posztmodern fordulatokkal teli vagy épp<br />> abszurd erkölcsi elképzeléseket javasló „tanulmányt” közöltetett le a<br />> „kritikai elméletek”-kel foglalkozó, gender- és queer-elméleti<br />> folyóiratok világában. A projektet 2019-ig folytatni szerették volna,<br />> ám 2018 októberében újságírók rájöttek, hogy a tanulmányok állítólagos<br />> szerzője, Helen Wilson nem létezik (ezért lett négy tanulmány az<br />> eredetileg tervezett húszból). Az ügyből nagy botrány (a Grievance<br />> tanulmányok ügye) lett, melyet nehezen viselt a posztmodern akadémiai<br />> elit, a három tudósból kettő pedig könyvet írt.   Ez lett a 2020<br />> szeptemberében megjelent Cynical Theories. <br />> <br />> Pluckrose-ék szerint a posztmodern két fő alapelve közül az egyik a<br />> tudásra vonatkozik, a másik pedig politikai: az objektív – valóságra<br />> és igazságra vonatkozó – tudás létével és elsajátításával kapcsolatos<br />> radikális szkepticizmus; illetve hogy a társadalmat hatalom<br />> struktúrák, hierarchikus rendszerek formálják és irányítják, és ezek<br />> határozzák meg (a nyelven, szokásokon, normákon és mindenen<br />> keresztül), hogy mit és hogyan tudhatunk (azaz a valóságot a nyelv és<br />> az interakciók konstruálják). Ez határozza meg az egyéniséget és az<br />> egyéni meggyőződéseket is. Mindezek következtében a posztmodern négy<br />> fő témája:  a határok elmosása; a nyelv, mint hatalmi eszköz; a<br />> kulturális relativizmus; valamint az egyén és az egyetemes<br />> elvesztése. <br />> <br />> Ezért aztán a nyugati világban kifejlődött természettudományos és<br />> társadalomtudományos módszertanok, a logika és az érvelés is pusztán a<br />> nyugati elnyomás hatalmi eszközei; a határok, kategóriák (mint nő és<br />> férfi) sem valódiak, csak hatalmi konstrukciók.  Ami valódinak tűnik,<br />> az pusztán a „performativitás”, azaz az állandó ismétlés, szajkózás,<br />> az is csak amiatt, mert úgy cselekszünk, mintha valódi lenne. Így a<br />> hatalmi viszonyokat és elnyomást nem csak tudatosan lehet kreálni és<br />> fenntartani, hanem tudatlanul, sőt akár akaratunk ellenére is.<br />> <br />> Alkalmazott posztmodern<br />> <br />> Az első posztmodern szerzők eredetileg annyira nihilisták voltak, a<br />> világ megváltoztathatóságával kapcsolatban pedig annyira szkeptikusak,<br />> hogy csak a „nyelvi játékok” és az irónia eszközét látták<br />> alkalmazhatónak az általuk detektált – és hisztérikusan felnagyított –<br />> problémák minimális kikezdésére. A nyolcvanas évek közepétől egyesek<br />> kikiáltották a posztmodern halálát, viszont megjelentek azok az<br />> említett „kritikai elméletek”, amelyek a posztmodern meggyőződéseiből<br />> indulnak ki, viszont valamiért mégis úgy gondolják, hogy etikai<br />> kötelességük küzdeni a posztmodern által felvázolt viszonyok ellen –<br />> ezt nevezik a „társadalmi igazságosság” (social justice) mozgalmának,<br />> mely először eluralkodott az egyetemeken, mára pedig a vállalati<br />> világot és egyre inkább a mindennapokat is ellepi. <br />> <br />> A „társadalmi igazságosság bajnokai” (social justice warriorok – SJW)<br />> küzdenek a patriarchátus és a maszkulinitás (férfiuralom), a<br />> heteronormativitás (a heteroszexuálisok uralma), a cisznormativitás (a<br />> biológiai nemükkel azonosulók uralma), a fehér felsőbbrendűség, sőt<br />> akár a „kövérségfóbia” („fatphobia”, a kövérség egészségügyileg<br />> problémásnak tartása) és az „ableism” (a valamiféle testi<br />> fogyatékossággal nem rendelkezők uralma és a testi fogyatékosságok<br />> testi fogyatékosságnak tartása) elnyomó rendszerei ellen. <br />> <br />> Pluckrose-ék ezt nevezik „alkalmazott posztmodernnek”.  A mozgalom<br />> azokat, akik magukévá tették a posztmodern alapelveket és elkezdtek<br />> küzdeni a „társadalmi igazságosságért”, „megvilágosodottnak” (woke)<br />> tartja. <br />> <br />> Az elnyomás és mindenféle hatalmi viszonyok, hatalmi csoportok elleni<br />> küzdelem eszköze a „problematizáció”<br />> <br />> (létező problémák felnagyítása és nemlétező problémák kitalálása), a<br />> dekonstrukció, a „binaritások” elleni küzdelem (például a férfi és nő<br />> kategóriájának lebontása) és az elnyomottnak tartott csoportok (nők,<br />> feketék, LMBTQ-emberek, ezek kereszteződései) szempontjainak<br />> abszolutizálása. Úgyszintén fontos feladat az elnyomónak,<br />> kirekesztőnek és diszkriminatívnak tartott kifejezések kigyomlálása a<br />> nyelvből és kicserélésük udvarias, nem megbélyegző, semleges, sőt<br />> „befogadó” kifejezésekre – azaz a politikai korrektség.  <br />> <br />> A „standpoint theory” (nézőpont-elmélet) a radikális posztmodern<br />> szkepszis terméke: mivel a társadalmat a hatalmi viszonyok és a<br />> domináns csoportok határozzák meg, az objektív igazság és logika pedig<br />> ezen csoportok csele, ezért a megoldás az, ha az elnyomott kisebbségek<br />> álláspontját tesszük magunkévá, mivel menthetetlenül meghatároz minket<br />> az, hogy a társadalom hatalmi mátrixaiban hol helyezkedik el nemünk,<br />> szexualitásunk, fajunk, etnikumunk és más jellemzőink. Az uralkodó<br />> csoportok csak a saját látásmódjukat ismerik, a nem domináns csoportok<br />> viszont ismerik az uralkodó látásmódot és a sajátjukat is, így az ő<br />> szempontrendszerük gazdagabb.  Ez a marxisták hamis tudatról szóló<br />> elképzelésének fordítottja: itt nem az elnyomottaknak, hanem az<br />> elnyomóknak van hamis tudata. (Kérdés, ha az igazság megismerhetetlen,<br />> akkor az elnyomott csoportok érzései, megélései miért is képeznek<br />> megismerhető igazságot, de ez is eretnek kérdés.)<br />> <br />> Interszekcionálás és identitáspolitika<br />> <br />> Egy ember természetesen tagja lehet több elnyomó vagy elnyomott<br />> csoportnak, ezek a kategóriák átfedhetik egymást,<br />> „interszekcionálhatnak”. A legelnyomóbb a nyugati, keresztény, fehér,<br />> heteroszexuális férfi, a legelnyomottabbak közt pedig ott találjuk a<br />> fekete, bevándorló, transznemű muszlim nőt. A fehér nő vagy a fekete<br />> meleg férfi köztes kategóriák. Ha az elnyomott csoportokból valaki<br />> disszidens hangon szólal meg, és valamiben egyetért az elnyomókkal<br />> (például kritizálja a posztmodern kritikai elméleteket és a belőlük<br />> fakadó aktivizmust), akkor az áruló, aki vagy magáévá tette az<br />> elnyomók álláspontját, vagy lefizették. Ezzel az illető elnyomóként<br />> cselekszik, és nem tekinthető többé az elnyomott csoport tagjának. <br />> <br />> Ezt a jelenséget hívják ma „identitáspolitikának”, mivel a valamilyen<br />> társadalmi csoporthoz való tartozást abszolutizálja. Azonban ezt a<br />> szemléletet számos belső ellentmondás feszíti, és etikai problémák is<br />> akadnak vele. Egyrészt korábban a nőmozgalom például épp azért<br />> küzdött, hogy az egyes nőket ne kizárólag a nőkre vonatkozó<br />> csoportjellemzők alapján ítéljék meg, hanem egyénileg. Az<br />> identitáspolitika tagadja az egyéni tehetséget, személyiséget,<br />> ehelyett újra a fajt, etnikumot, nemet helyezi a középpontja, mint<br />> abszolút meghatározót, ezzel felerősítve azt, ami ellen elvileg küzd.<br />> Másrészt azt, aki kibeszél, rögtön nem fizikai csoportjellemzői<br />> alapján ítéli meg, hanem úgy, mintha az adott csoportnak lenne egy<br />> éthosza, elvárt gondolat- és viselkedésrendszere, és az tartozna oda,<br />> aki eszerint cselekszik – miközben épp küzd az ilyen elvárásrendszerek<br />> ellen is. <br />> <br />> Emellett az egész identitáspolitika mentális veszélyeket rejt magában,<br />> hiszen a problémák helyén kezelése helyett azok felnagyítását és<br />> abszolutizálását bátorítja, így kialakítva a nyugati egyetemek<br />> „hópehely-nemzedékét”, amelynek tagjai minden apróságra<br />> hiperérzékenyen reagálnak – nem pszichológiai, hanem ideológiai<br />> okokból. Végül az egész fent vázolt szemléletmód sajátossága, hogy<br />> bezárkózó, elbarikádozza magát a kritikák elől, a kritikát ugyanis a<br />> domináns elnyomó csoportok önvédelmi eszközének tekinti, ha pedig<br />> elvileg elnyomott megszólaló részéről érkezik, akkor árulásnak. A kör<br />> bezárult, a hisztéria és a paranoia öngerjesztővé vált. <br />> <br />> Világértelmezés<br />> <br />> A „kritikai elméletek” képviselői – szemben más tudományágakkal –<br />> feljogosítva érzik magukat, hogy a világ és a társadalom minden létező<br />> jelenségét kritikai vizsgálódásuk tárgyává tegyék és sajátosan torz<br />> szempontrendszerük alapján elemezzék, megtalálva a keresett hatalmi<br />> viszonyokat, elnyomó aktusokat az emberi kapcsolatok és társadalmi<br />> jelenségek legkisebb nüanszaiban is, természetesen megoldási<br />> javaslattal is előállva. (Ezért ideológia a gender-elmélet: sajátos<br />> szempontrendszerét alkalmazva a világon minden értelmezésére<br />> feljogosítva érzi magát, és a világon mindent ki akar javítani<br />> társadalommérnöki meglátásai alapján.)<br />> <br />> A monomán struktúramánia miatt minden elég odakerül a „társadalmi”<br />> jelző, az elnyomás és hatalom megszállott keresése miatt mindennek<br />> megszületik a „kritikai” ága (van már például kritikai pszichológia és<br />> kritikai földrajz is). Aki mindenáron az elnyomó hatalom jeleit akarja<br />> megtalálni minden emberi kapcsolatban, ez meg is fogja találni azokat,<br />> akkor is, ha ilyenek nincsenek. Magyarán a posztmodern kritikai<br />> elméletek, az identitáspolitika és a woke-mozgalom maguk jeleskednek<br />> abban, amivel a világot vádolják: a hatalmi viszonyok mesterséges<br />> konstrukciójában.<br />> <br />> Rémeket festenek a falra, majd a maguk festette rémektől rettegnek, és<br />> át akarják itatni eme rettegéssel a világot.<br />> <br />> Helen Pluckrose és szerzőtársa, akik egyébként hagyományos<br />> baloldali-liberális szempontból kritizálják a szélballer posztmodernt,<br />> a posztkolonializmus bemutatásával folytatják a kötetet, mint minden<br />> kritikai elmélet őse, majd a queer-elmélet jön, a korábban általunk<br />> már bemutatott kritikai fajelmélet és interszekcionalizmus, utána a<br />> feminizmus é gender-tanulmányok. Ezután egy fejezetet szentelnek a<br />> „társadalmi igazságosság tudományosságának” (social justice<br />> scholarship) és annak, hogy ez miként folyik egybe az aktivizmussal,<br />> itatódik át a „társadalmi igazságosság” etikai követelményeivel,<br />> társadalomátalakító céljaival.<br />> <br />> Az éptestűek uralma<br />> <br />> Különösen is érdekes, valamint ijesztő mindaz, amit a „fat<br />> studies”-ról és a „disability studies”-ról írnak, melyek az elhízás és<br />> a fogyatékosság pusztán alternatív életformák, melyeket csak a nem<br />> kövérek és „éptestűek” „medikalizálnak”, a saját állapotukat önkényes<br />> módon „normálisnak” beállítva. Bizonyára találkoznak a túlsúlyos és<br />> fogyatékos embertársaink értetlenséggel, küzdenek az elfogadásért, s<br />> minden segítséget megérdemelnek mind egyénileg, mind csoportként,<br />> társadalmilag, de azért mégiscsak az van – miként a neurobiológus<br />> Maureen Condic és filozófus testvére, Samuel Condic fogalmaz –, hogy<br />> „egy szerv meghatározó tulajdonsága a szervezet: egy entitás különböző<br />> szerveinek feladata, hogy együttműködjenek az egész entitás jóléte<br />> érdekében”.<br />> <br />> A szerveinknek és testünk egészének rendeltetése van, s<br />> rendeltetésszerű működése.  Ha egy szerv, legyen az a szem, a fül, a<br />> gyomrunk, nem felelnek meg ennek, nem, vagy csak részlegesen tudják<br />> teljesíteni feladatukat, akkor az nem pusztán önkényes, „éptestűek”<br />> által meghatározott társadalmi konstrukciók és normák által el nem<br />> ismert eltérés, különbség, egyenlő értékű alternatíva, hanem „működési<br />> hiba”, rendellenesség. Kár ezt tagadni az elfogadás és felszabadítás<br />> nevében, utóbbiak eme politikailag korrekt tagadás nélkül is<br />> lehetségesek. <br />> <br />> A 22-es csapdája<br />> <br />> Helen Pluckrose és James Lindsay kötete azért hasznos, mert<br />> megmutatja, mi folyik a nyugati akadémiai világban, s mi mindennek az<br />> elméleti háttere. Aki érteni akarja a kortárs identitásmozgalmakat, az<br />> LMBTQ-követeléseket, a gender-elméletet, sőt az egész kortárs<br />> baloldalt, annak a könyv megvilágító erejű lehet, bár a kritikai<br />> elméletek képviselői fensőbbséges lenézéssel valamiféle racionalizált<br />> visszacsapást (backlash) fognak látni benne a még Platón sötét,<br />> illúziókkal teli barlangjában élők részéről. Mindez csak arra lesz<br />> bizonyíték, hogy a kritikai elméletek képviselői végső soron<br />> vitaképtelenek, a feléjük irányuló kritikát ugyanis egyfajta körkörös<br />> érveléssel saját felfogásuk igazolásának veszik. <br />> <br />> A kritikai elméletek kritikája, akár saját magukra alkalmazása tiltott<br />> terület.<br />> <br />> Talán elmondhatjuk: a posztmodern kritikai elméletek, a<br />> woke-aktivizmus és az identitáspolitika világa, hisztérikus, paranoiás<br />> és teljességgel ellentmondásos, bezárkózó világ. Az ezt a szemléletet<br />> képviselő mozgalom, miközben radikálisan tagadja a valóság és az<br />> igazság, az erkölcs megismerhetőségét, az egyetemest és az egyént,<br />> aközben abszolút magabiztossággal lép fel, mint az egyetlen – és<br />> kivételesen valamiért egyetemes – igazság bajnoka, a titkos (woke)<br />> tudással rendelkező, gnosztikus elit.<br />> <br />> Mivel viszont a világról szerezhető egyetlen érvényes tudás eme<br />> mozgalom szerint kizárólag annak végtelen romlottságát (elnyomó<br />> hatalmi hierarchiák) bizonyítja, ezért a világot nem javítgatni kell,<br />> hanem eltörölni, és teljesen újat építeni helyette. Magyarán ez a<br />> posztmodern kritikai szemlélet – Chantal Delsol francia<br />> filozófus szófordulatával és könyvcímével élve – a világ gyűlölete.<br />> A Cynical Theories pedig a tudományos szinte emelt hisztérikus<br />> paranoia látlelete.<br />> <br />> Mi lehet minderre a gyógyír?<br />> <br />> A szerzők az „identitáspolitika nélküli liberalizmust” és a<br />> hagyományos tudományosságba vetett bizodalmat ajánlják egészséges<br />> megoldás gyanánt.  Rémi Brauge (úgyszintén francia filozófus) szerint<br />> viszont hasznos volna néhány „középkori” (vagy inkább alapvető)<br />> igazság újrafelfedezése is. A posztmodern kritikai elméleteknek vannak<br />> igaz meglátásai, ám épp kiindulópontjaik (ismeretelméleti alapjaik) és<br />> az ember természetével kapcsolatos (antropológiai)<br />> meggyőződései tévesek, kritikus meglátásaikat pedig abszolutizálják.<br />> <br />> A kritikai elméletek felvilágosodásra és modernitásra vonatkozó<br />> kritikáiban sok az igazság, ugyanakkor ezek a meglátások gyakran<br />> olyasmik, amelyeket sokkal korábban megfogalmaztak konzervatív,<br />> reakciós, ellenforradalmár szerzők, tehát nem feltétlen újak. Másrészt<br />> a kritikai elméletek képviselői átesnek a közmondásbeli ló másik<br />> oldalára. Jogos a felvilágosodás emberképének és<br />> objektivitás-elképzelésének, valamint racionalizmusának kritikája is,<br />> de téves a teljes irracionalizmus; téves a felvilágosodás túlságosan<br />> individiualista emberképét az egyén, a személyiség teljes tagadásával<br />> felváltani; és téves az univerzális objektivitás kritikájának nyomán<br />> tagadni a valóság és igazság megismerésének lehetőségét.<br />> <br />> Hatalmi viszonyok például mindig is léteztek, és akár Foucault<br />> hatalomelmélete is igaz lehet, csak talán még sem érdemes mindebben<br />> végső, mindent háttérbe szorító tragédiát látni. Hatalmi viszonyok<br />> mindig voltak, mindig lesznek, társadalmaink és emberi viszonyaink<br />> összképe azonban egyáltalán nem olyan szörnyű, mint a kritikai<br />> elméletek állítják.<br />> <br />> A világ nem egy nagy Észak-Korea, viszont épp akkor lesz azzá, ha a<br />> kritikai elméletek felszabadító receptjét követjük.<br />> <br />> Akkor ugyanis abszolút hatalomra fog szert tenni a politikai<br />> korrektség, a nyelv- és viselkedésrendőrség, mely annak a<br />> gondolatnak jegyében, hogy nincs magánélet, a személyes egyben<br />> politikai is, életünk minden mozzanatát monitorozni, ellenőrizni<br />> kívánja, nem engedélyezve az eltérést a progresszív agendától, nem<br />> tolerálva az emberi esendőséget.<br />> <br />> Helen Pluckrose–James Lindsay: Cynical Theories : How Activist<br />> Scholarship Made Everything about Race, Gender, and Identity--And Why<br />> This Harms Everybody. Pitchstone Publishing, 2020.<br />> <br />>  <br />> [icon-envelope-tick-green-avg-v1.png]<br />> Mentes a vírusoktól. www.avg.com<br />> <br />> <br />> <br />> <br />> <br />> <br />>                 <br />> <br />> <br />>             <br />>                     <br />>             <br />>                 <br />>                         <br />>                                     <br />> <br />>                                             <br />>                                                         <br />>                                                                            <br />>                      <br />>                             <br />>                                                                            <br />>  <br />>                                         <br />> <br />>                         Cinikus elméletek: a szélsőbalos akadémiai paranoia<br />>  és az újbalos aktivizmus látlelete<br />>                                                     2021. január 11. 13:50<br />>                                                                            <br />>   Írta:                                     Szilvay Gergely               <br />>                  <br />>                             <br />>                         <br />> <br />>                         <br />>                             <br />>                                                             <br />>                             <br />>                         <br />> <br />> <br />>                         <br />>                         <br />>     Most megtudhatja, mi áll az olyan, posztmodern nyugati őrületek <br />> mögött, mint az identitáspolitika, a gender-elmélet, az egyre <br />> kiterjedtebb LMBTQ-követelések és hasonlók. Kritikai elmélet az <br />> egyetemen, SJW-mozgalom a közéletben. Cinikus teóriák: könyvrecenziónk.<br />> <br />>                 <br />> <br />>         <br />> <br />> <br />>                                         Vajon mi jut eszébe az <br />> olvasónak, ha meghallja a kifejezést: „kritikai elméletek”? Ha <br />> szerencsés, és még nem esett át a tűzkeresztségen, akkor valami ártatlan<br />>  társadalomkritikára, önreflexióra, esetleg kissé modoros nyelvű <br />> elmélkedésekre asszociálhat. Ha már átesett a tűzkeresztségen, akkor <br />> tudja, hogy a kritikai elmélet(ek), egyes vagy többesszámban a paranoiás<br />>  világ- és nyugati öngyűlölet pár évtizedes hagyománnyal rendelkező, <br />> tudományos változata, mely a posztmodern édesgyermeke.<br />> <br />> A kritikai elméletek világába tartozik többek közt a strukturalizmus,<br />>  posztstrukturalizmus, marxizmus, perspektivizmus, dekonstrukció, <br />> posztkolonializmus, narratológia, pszichoanalitikus kritika, a <br />> feminizmus számos irányzata, a gender- és queer-elmélet, a kritikai fajelmé<br />> let és hasonlók. Ezek különös-fantasztikus világáról szóló két társadalomt<br />> udós, Helen Pluckrose és James Lindsay új kötete. <br />> <br />> Már az ajánlás is olyan, mintha választanunk kellene a Mátrixban a kék és a<br />>  piros tabletta közt. Pluckrose részéről: „Férjemnek, Davidnek, aki minden<br />> t lehetővé tesz, és lányomnak, Lucynak aki soha többé nem akar hallani a p<br />> osztmodernről. Munkám ezügyben véget ért.” Lindsay részéről: „És  felesége<br />> mnek, Heathernek, aki csak egy egyszerű életet akart élni, és sosem akart <br />> róla tudni, hogy mindez létezik.”<br />> <br />> Akkor mi miért olvassuk el? A kortárs identitáspoltika, az LMBTQ-törekvések<br />>  és nyelvezetük, a strukturális rasszizmus elképzelése,<br />>  a gender-elmélet legújabb őrültségei, a transznemű mozgalom követelései<br />>  mind a kritikai elméletekre visszavezethető felfogásban gyökereznek, a <br />> nyugati társadalomtudományi szakokon pedig ma már elsősorban ezt <br />> tekintik A Tudományos Megközelítésnek, így érdemes tisztában lenni vele,<br />>  hogy mik ezek.<br />> <br />> Ezeket összefoglalóan gyakran csak pusztán, mint az Elméletet<br />>  (the Theory) emlegetik az akadémiai világban. De miért kell ezeket <br />> kritikainak nevezni? Vagy miért csak ezek a kritikaiak? <br />> Hiszen a világra adott bármilyen szisztematikus reflexió lehet kritikus,<br />>  a társadalomkritika műfaja is létezik már legalább a közmondásos „ókori<br />>  görögök” óta, azaz a filozófia per definitionem kritikai.<br />> <br />> <br />> <br />> A marxista-posztmodern kritikai elméletek számára semmi sem biztos a <br />> világban, csak a „kontextusfüggés” és az úgynevezett „hatalmi <br />> struktúrák”. Hátterük a marxizmus, a frankfurti iskola, a Michel <br />> Foucault nevével fémjelezhető posztstrukturalizmus és a Jacques <br />> Derridához köthető dekonstrukció. A posztstrukturalisták például egy <br />> róluk szóló bevezető kötet szerint „(többnyire)<br />>  nem tagadják, hogy létezik külvilág; csak épp azt kétlik, hogy abból <br />> bármilyen érvényes következtetést le tudunk vonni”.  Köztünk és a <br />> valóság között ugyanis ott a nyelv, ami nem leírja, hanem torzítja (vagy<br />>  alkotja) a valóságot, amihez így nincs hozzáférésünk (kivéve, ha <br />> alkotja, de ez legyen a posztmodernek problémája).Mindebből nő ki a „tagadá<br />> s kultúrája”, ahogy Scruton nevezi,<br />>  amely pusztán a kritikát és a leleplezést, a feltételezett hátsó <br />> szándékok kiderítését-kiterítését tekinti feladatának, <br />> cinikusan-gunyorosan vigyorogva. <br />> <br />> Ez a „kritikai értelmiség” önfelfogása.<br />> <br />> Ez már rég nem az egészséges tudományos szkepszis; ez egy radikális, <br />> romboló szkepszis. Kérdés persze, ha a világban minden bizonytalan és <br />> megismerhetetlen, akkor ezalól miért pont a hatalmi viszonyok képeznek <br />> kivételt, de hát ilyen eretnek kérdéseket nem illik feltenni.<br />> <br />> Viccelődés a posztmodernnel<br />> <br />> 2017-18-ban három tudós, James A. Lindsay, Peter Boghossian és Helen <br />> Pluckrose négy értelmetlen, de posztmodern fordulatokkal teli vagy épp <br />> abszurd erkölcsi elképzeléseket javasló „tanulmányt” közöltetett le a <br />> „kritikai elméletek”-kel foglalkozó, gender- és queer-elméleti <br />> folyóiratok világában. A projektet 2019-ig folytatni szerették volna, ám<br />>  2018 októberében újságírók rájöttek, hogy a tanulmányok állítólagos <br />> szerzője, Helen Wilson nem létezik (ezért lett négy tanulmány az <br />> eredetileg tervezett húszból). Az ügyből nagy botrány (a Grievance tanulmán<br />> yok ügye) lett, melyet nehezen viselt a posztmodern akadémiai elit, a háro<br />> m tudósból kettő pedig könyvet írt.   Ez lett a 2020 szeptemberében megjel<br />> ent Cynical Theories. <br />> <br />> Pluckrose-ék szerint a posztmodern két fő alapelve közül az egyik a <br />> tudásra vonatkozik, a másik pedig politikai: az objektív – valóságra és <br />> igazságra vonatkozó – tudás létével és elsajátításával kapcsolatos <br />> radikális szkepticizmus; illetve hogy a társadalmat hatalom struktúrák, <br />> hierarchikus rendszerek formálják és irányítják, és ezek határozzák meg <br />> (a nyelven, szokásokon, normákon és mindenen keresztül), hogy mit és <br />> hogyan tudhatunk (azaz a valóságot a nyelv és az interakciók <br />> konstruálják). Ez határozza meg az egyéniséget és az egyéni <br />> meggyőződéseket is. Mindezek következtében a posztmodern négy fő témája:  a<br />>  határok elmosása; a nyelv, mint hatalmi eszköz; a kulturális relativizmus<br />> ; valamint az egyén és az egyetemes elvesztése. <br />> <br />> Ezért aztán a nyugati világban kifejlődött természettudományos és <br />> társadalomtudományos módszertanok, a logika és az érvelés is pusztán a <br />> nyugati elnyomás hatalmi eszközei; a határok, kategóriák (mint nő és <br />> férfi) sem valódiak, csak hatalmi konstrukciók.  Ami valódinak tűnik, az<br />>  pusztán a „performativitás”, azaz az állandó ismétlés, szajkózás, az is<br />>  csak amiatt, mert úgy cselekszünk, mintha valódi lenne. Így a hatalmi <br />> viszonyokat és elnyomást nem csak tudatosan lehet kreálni és <br />> fenntartani, hanem tudatlanul, sőt akár akaratunk ellenére is.<br />> <br />> Alkalmazott posztmodern<br />> <br />> Az első posztmodern szerzők eredetileg annyira nihilisták voltak, a <br />> világ megváltoztathatóságával kapcsolatban pedig annyira szkeptikusak, <br />> hogy csak a „nyelvi játékok” és az irónia eszközét látták <br />> alkalmazhatónak az általuk detektált – és hisztérikusan felnagyított – <br />> problémák minimális kikezdésére. A nyolcvanas évek közepétől egyesek <br />> kikiáltották a posztmodern halálát, viszont megjelentek azok az említett<br />>  „kritikai elméletek”, amelyek a posztmodern meggyőződéseiből indulnak <br />> ki, viszont valamiért mégis úgy gondolják, hogy etikai kötelességük <br />> küzdeni a posztmodern által felvázolt viszonyok ellen – ezt nevezik a <br />> „társadalmi igazságosság” (social justice) mozgalmának, mely először <br />> eluralkodott az egyetemeken, mára pedig a vállalati világot és egyre inkább<br />>  a mindennapokat is ellepi. <br />> <br />> A „társadalmi igazságosság bajnokai” (social justice warriorok – SJW)<br />>  küzdenek a patriarchátus és a maszkulinitás (férfiuralom), a <br />> heteronormativitás (a heteroszexuálisok uralma), a cisznormativitás (a <br />> biológiai nemükkel azonosulók uralma), a fehér felsőbbrendűség, sőt akár<br />>  a „kövérségfóbia” („fatphobia”, a kövérség egészségügyileg problémásnak<br />>  tartása) és az „ableism” (a valamiféle testi fogyatékossággal nem <br />> rendelkezők uralma és a testi fogyatékosságok testi fogyatékosságnak <br />> tartása) elnyomó rendszerei ellen. <br />> <br />> Pluckrose-ék ezt nevezik „alkalmazott posztmodernnek”.  A mozgalom <br />> azokat, akik magukévá tették a posztmodern alapelveket és elkezdtek <br />> küzdeni a „társadalmi igazságosságért”, „megvilágosodottnak” (woke) <br />> tartja. <br />> <br />> Az elnyomás és mindenféle hatalmi viszonyok, hatalmi csoportok elleni küzde<br />> lem eszköze a „problematizáció”<br />> <br />> (létező problémák felnagyítása és nemlétező problémák kitalálása), a <br />> dekonstrukció, a „binaritások” elleni küzdelem (például a férfi és nő <br />> kategóriájának lebontása) és az elnyomottnak tartott csoportok (nők, <br />> feketék, LMBTQ-emberek, ezek kereszteződései) szempontjainak <br />> abszolutizálása. Úgyszintén fontos feladat az elnyomónak, kirekesztőnek <br />> és diszkriminatívnak tartott kifejezések kigyomlálása a nyelvből és <br />> kicserélésük udvarias, nem megbélyegző, semleges, sőt „befogadó” <br />> kifejezésekre – azaz a politikai korrektség.  <br />> <br />> A „standpoint theory” (nézőpont-elmélet) a radikális posztmodern <br />> szkepszis terméke: mivel a társadalmat a hatalmi viszonyok és a domináns<br />>  csoportok határozzák meg, az objektív igazság és logika pedig ezen <br />> csoportok csele, ezért a megoldás az, ha az elnyomott kisebbségek <br />> álláspontját tesszük magunkévá, mivel menthetetlenül meghatároz minket <br />> az, hogy a társadalom hatalmi mátrixaiban hol helyezkedik el nemünk, <br />> szexualitásunk, fajunk, etnikumunk és más jellemzőink. Az uralkodó <br />> csoportok csak a saját látásmódjukat ismerik, a nem domináns csoportok <br />> viszont ismerik az uralkodó látásmódot és a sajátjukat is, így az ő <br />> szempontrendszerük gazdagabb.  Ez a marxisták hamis tudatról szóló <br />> elképzelésének fordítottja: itt nem az elnyomottaknak, hanem az <br />> elnyomóknak van hamis tudata. (Kérdés, ha az igazság megismerhetetlen, <br />> akkor az elnyomott csoportok érzései, megélései miért is képeznek <br />> megismerhető igazságot, de ez is eretnek kérdés.)<br />> <br />> Interszekcionálás és identitáspolitika<br />> <br />> Egy ember természetesen tagja lehet több elnyomó vagy elnyomott <br />> csoportnak, ezek a kategóriák átfedhetik egymást, <br />> „interszekcionálhatnak”. A legelnyomóbb a nyugati, keresztény, fehér, <br />> heteroszexuális férfi, a legelnyomottabbak közt pedig ott találjuk a <br />> fekete, bevándorló, transznemű muszlim nőt. A fehér nő vagy a fekete <br />> meleg férfi köztes kategóriák. Ha az elnyomott csoportokból valaki <br />> disszidens hangon szólal meg, és valamiben egyetért az elnyomókkal <br />> (például kritizálja a posztmodern kritikai elméleteket és a belőlük <br />> fakadó aktivizmust), akkor az áruló, aki vagy magáévá tette az elnyomók <br />> álláspontját, vagy lefizették. Ezzel az illető elnyomóként cselekszik, és n<br />> em tekinthető többé az elnyomott csoport tagjának. <br />> <br />> Ezt a jelenséget hívják ma „identitáspolitikának”, mivel a valamilyen<br />>  társadalmi csoporthoz való tartozást abszolutizálja. Azonban ezt a <br />> szemléletet számos belső ellentmondás feszíti, és etikai problémák is <br />> akadnak vele. Egyrészt korábban a nőmozgalom például épp azért küzdött, <br />> hogy az egyes nőket ne kizárólag a nőkre vonatkozó csoportjellemzők <br />> alapján ítéljék meg, hanem egyénileg. Az identitáspolitika tagadja az <br />> egyéni tehetséget, személyiséget, ehelyett újra a fajt, etnikumot, nemet<br />>  helyezi a középpontja, mint abszolút meghatározót, ezzel felerősítve <br />> azt, ami ellen elvileg küzd. Másrészt azt, aki kibeszél, rögtön nem <br />> fizikai csoportjellemzői alapján ítéli meg, hanem úgy, mintha az adott <br />> csoportnak lenne egy éthosza, elvárt gondolat- és viselkedésrendszere, <br />> és az tartozna oda, aki eszerint cselekszik – miközben épp küzd az ilyen<br />>  elvárásrendszerek ellen is. <br />> <br />> Emellett az egész identitáspolitika mentális veszélyeket rejt <br />> magában, hiszen a problémák helyén kezelése helyett azok felnagyítását <br />> és abszolutizálását bátorítja, így kialakítva a nyugati egyetemek „hópehely<br />> -nemzedékét”,<br />>  amelynek tagjai minden apróságra hiperérzékenyen reagálnak – nem <br />> pszichológiai, hanem ideológiai okokból. Végül az egész fent vázolt <br />> szemléletmód sajátossága, hogy bezárkózó, elbarikádozza magát a kritikák<br />>  elől, a kritikát ugyanis a domináns elnyomó csoportok önvédelmi <br />> eszközének tekinti, ha pedig elvileg elnyomott megszólaló részéről <br />> érkezik, akkor árulásnak. A kör bezárult, a hisztéria és a paranoia <br />> öngerjesztővé vált. <br />> <br />> Világértelmezés<br />> <br />> A „kritikai elméletek” képviselői – szemben más tudományágakkal – <br />> feljogosítva érzik magukat, hogy a világ és a társadalom minden létező <br />> jelenségét kritikai vizsgálódásuk tárgyává tegyék és sajátosan torz <br />> szempontrendszerük alapján elemezzék, megtalálva a keresett hatalmi <br />> viszonyokat, elnyomó aktusokat az emberi kapcsolatok és társadalmi <br />> jelenségek legkisebb nüanszaiban is, természetesen megoldási javaslattal<br />>  is előállva. (Ezért ideológia a gender-elmélet: sajátos <br />> szempontrendszerét alkalmazva a világon minden értelmezésére <br />> feljogosítva érzi magát, és a világon mindent ki akar javítani <br />> társadalommérnöki meglátásai alapján.)<br />> <br />> A monomán struktúramánia miatt minden elég odakerül a „társadalmi” <br />> jelző, az elnyomás és hatalom megszállott keresése miatt mindennek <br />> megszületik a „kritikai” ága (van már például kritikai pszichológia<br />>  és kritikai földrajz is). Aki mindenáron az elnyomó hatalom jeleit <br />> akarja megtalálni minden emberi kapcsolatban, ez meg is fogja találni <br />> azokat, akkor is, ha ilyenek nincsenek. Magyarán a posztmodern kritikai <br />> elméletek, az identitáspolitika és a woke-mozgalom maguk jeleskednek <br />> abban, amivel a világot vádolják: a hatalmi viszonyok mesterséges <br />> konstrukciójában.<br />> <br />> Rémeket festenek a falra, majd a maguk festette rémektől rettegnek, és át a<br />> karják itatni eme rettegéssel a világot.<br />> <br />> Helen Pluckrose és szerzőtársa, akik egyébként hagyományos <br />> baloldali-liberális szempontból kritizálják a szélballer posztmodernt, a<br />>  posztkolonializmus bemutatásával folytatják a kötetet, mint minden <br />> kritikai elmélet őse, majd a queer-elmélet jön, a korábban általunk már bem<br />> utatott kritikai fajelmélet<br />>  és interszekcionalizmus, utána a feminizmus é gender-tanulmányok. <br />> Ezután egy fejezetet szentelnek a „társadalmi igazságosság <br />> tudományosságának” (social justice scholarship) és annak, hogy ez miként<br />>  folyik egybe az aktivizmussal, itatódik át a „társadalmi igazságosság” <br />> etikai követelményeivel, társadalomátalakító céljaival.<br />> <br />> Az éptestűek uralma<br />> <br />> Különösen is érdekes, valamint ijesztő mindaz, amit a „fat <br />> studies”-ról és a „disability studies”-ról írnak, melyek az elhízás és a<br />>  fogyatékosság pusztán alternatív életformák, melyeket csak a nem <br />> kövérek és „éptestűek” „medikalizálnak”, a saját állapotukat önkényes <br />> módon „normálisnak” beállítva. Bizonyára találkoznak a túlsúlyos és <br />> fogyatékos embertársaink értetlenséggel, küzdenek az elfogadásért, s <br />> minden segítséget megérdemelnek mind egyénileg, mind csoportként, <br />> társadalmilag, de azért mégiscsak az van – miként a neurobiológus <br />> Maureen Condic és filozófus testvére, Samuel Condic fogalmaz –, hogy „egy<br />>  szerv meghatározó tulajdonsága a szervezet: egy entitás különböző <br />> szerveinek feladata, hogy együttműködjenek az egész entitás jóléte <br />> érdekében”.<br />> <br />> A szerveinknek és testünk egészének rendeltetése van, s <br />> rendeltetésszerű működése.  Ha egy szerv, legyen az a szem, a fül, a <br />> gyomrunk, nem felelnek meg ennek, nem, vagy csak részlegesen tudják <br />> teljesíteni feladatukat, akkor az nem pusztán önkényes, „éptestűek” <br />> által meghatározott társadalmi konstrukciók és normák által el nem <br />> ismert eltérés, különbség, egyenlő értékű alternatíva, hanem „működési <br />> hiba”, rendellenesség. Kár ezt tagadni az elfogadás és felszabadítás <br />> nevében, utóbbiak eme politikailag korrekt tagadás nélkül is <br />> lehetségesek. <br />> <br />> A 22-es csapdája<br />> <br />> Helen Pluckrose és James Lindsay kötete azért hasznos, mert <br />> megmutatja, mi folyik a nyugati akadémiai világban, s mi mindennek az <br />> elméleti háttere. Aki érteni akarja a kortárs identitásmozgalmakat, az <br />> LMBTQ-követeléseket, a gender-elméletet, sőt az egész kortárs baloldalt,<br />>  annak a könyv megvilágító erejű lehet, bár a kritikai elméletek <br />> képviselői fensőbbséges lenézéssel valamiféle racionalizált <br />> visszacsapást (backlash) fognak látni benne a még Platón sötét, <br />> illúziókkal teli barlangjában élők részéről. Mindez csak arra lesz <br />> bizonyíték, hogy a kritikai elméletek képviselői végső soron <br />> vitaképtelenek, a feléjük irányuló kritikát ugyanis egyfajta körkörös <br />> érveléssel saját felfogásuk igazolásának veszik. <br />> <br />> A kritikai elméletek kritikája, akár saját magukra alkalmazása tiltott terü<br />> let.<br />> <br />> Talán elmondhatjuk: a posztmodern kritikai elméletek, a <br />> woke-aktivizmus és az identitáspolitika világa, hisztérikus, paranoiás <br />> és teljességgel ellentmondásos, bezárkózó világ. Az ezt a szemléletet <br />> képviselő mozgalom, miközben radikálisan tagadja a valóság és az <br />> igazság, az erkölcs megismerhetőségét, az egyetemest és az egyént, <br />> aközben abszolút magabiztossággal lép fel, mint az egyetlen – és <br />> kivételesen valamiért egyetemes – igazság bajnoka, a titkos (woke) <br />> tudással rendelkező, gnosztikus elit.<br />> <br />> Mivel viszont a világról szerezhető egyetlen érvényes tudás eme <br />> mozgalom szerint kizárólag annak végtelen romlottságát (elnyomó hatalmi <br />> hierarchiák) bizonyítja, ezért a világot nem javítgatni kell, hanem <br />> eltörölni, és teljesen újat építeni helyette. Magyarán ez a posztmodern <br />> kritikai szemlélet – Chantal Delsol francia filozófus szófordulatával és kö<br />> nyvcímével élve – a világ gyűlölete. A Cynical Theories pedig a tudományos<br />>  szinte emelt hisztérikus paranoia látlelete.<br />> <br />> Mi lehet minderre a gyógyír? <br />> <br />> A szerzők az „identitáspolitika nélküli liberalizmust” és a <br />> hagyományos tudományosságba vetett bizodalmat ajánlják egészséges <br />> megoldás gyanánt.  Rémi Brauge (úgyszintén francia filozófus) szerint <br />> viszont hasznos volna néhány „középkori” (vagy inkább alapvető) igazság újr<br />> afelfedezése is. A<br />>  posztmodern kritikai elméleteknek vannak igaz meglátásai, ám épp <br />> kiindulópontjaik (ismeretelméleti alapjaik) és az ember természetével <br />> kapcsolatos (antropológiai) meggyőződései tévesek, kritikus meglátásaikat p<br />> edig abszolutizálják.<br />> <br />> A kritikai elméletek felvilágosodásra és modernitásra vonatkozó <br />> kritikáiban sok az igazság, ugyanakkor ezek a meglátások gyakran <br />> olyasmik, amelyeket sokkal korábban megfogalmaztak konzervatív, <br />> reakciós, ellenforradalmár szerzők, tehát nem feltétlen újak. Másrészt a<br />>  kritikai elméletek képviselői átesnek a közmondásbeli ló másik <br />> oldalára. Jogos a felvilágosodás emberképének és <br />> objektivitás-elképzelésének, valamint racionalizmusának kritikája is, de<br />>  téves a teljes irracionalizmus; téves a felvilágosodás túlságosan <br />> individiualista emberképét az egyén, a személyiség teljes tagadásával <br />> felváltani; és téves az univerzális objektivitás kritikájának nyomán <br />> tagadni a valóság és igazság megismerésének lehetőségét.<br />> <br />> Hatalmi viszonyok például mindig is léteztek, és akár Foucault <br />> hatalomelmélete is igaz lehet, csak talán még sem érdemes mindebben <br />> végső, mindent háttérbe szorító tragédiát látni. Hatalmi viszonyok <br />> mindig voltak, mindig lesznek, társadalmaink és emberi viszonyaink <br />> összképe azonban egyáltalán nem olyan szörnyű, mint a kritikai elméletek<br />>  állítják.<br />> <br />> A világ nem egy nagy Észak-Korea, viszont épp akkor lesz azzá, ha a kritika<br />> i elméletek felszabadító receptjét követjük.<br />> <br />> Akkor ugyanis abszolút hatalomra fog szert tenni a politikai <br />> korrektség, a nyelv- és viselkedésrendőrség, mely annak a <br />> gondolatnak jegyében, hogy nincs magánélet, a személyes egyben politikai<br />>  is, életünk minden mozzanatát monitorozni, ellenőrizni kívánja, nem <br />> engedélyezve az eltérést a progresszív agendától, nem tolerálva az <br />> emberi esendőséget.<br />> <br />> Helen Pluckrose–James Lindsay: Cynical Theories : How Activist <br />> Scholarship Made Everything about Race, Gender, and Identity--And Why <br />> This Harms Everybody. Pitchstone Publishing, 2020.<br />> <br />>                         <br />> <br />>  <br />> <br />>       <br />> Mentes a vírusoktól. www.avg.com <br />> <br />> <br />> <br />> _______________________________________________<br />> Grem mailing list<br />> Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<br />> <br />> <br />>Kedves Levente!<br /><br />1. <br />Talán azt akartad mondani, hogy a könyvszerzók kavarnak össze hetet-havat -- a recenzió írója legfeljebb azzal vádolható, ha nem a könyv gondolatait mutatja be és/vagy rosszul ír.  Tévednék?<br /><br />2. <br />Az írást átfutva (nem olvastam el alaposan/gondolkodva) határozottan reálisnak véltem az általa felvázolt világképet.  Ha te találtál benne olyan ellentmondást vagy önellentmondást, ami nem tudható be a mindennapi (és nem filozófiai, matematikai, ill. tudományos) nyelvhasználat pontatlanságainak, kérlek jelezd.  Különben olyan benyomásom alakulna ki, hogy a hiba a te készülékedben van.<br /><br />Gyuszi<br /><br />On Thu, 14 Jan 2021, Sziklay Levente wrote:<br /><br />> Date: Thu, 14 Jan 2021 08:25:19 +0100 (CET)<br />> From: Sziklay Levente <lsziklay@freemail.hu><br />> Reply-To: grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />> To: grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />> Subject: Re: [Grem] A szélsőbalos akadémiai paranoia + az újbalos aktivizmus /<br />>      Szilvay G.<br />> <br />> Kedve Mőci!<br />> Ez a cikk hetet-havat összekavar, tudjuk be Szilvay barátunk szilveszteri<br />> másnaposságának...<br />>  <br />> Üdv<br />> L.<br />> <br />> Emoke Greschik <greschem@gmail.com> írta:<br />>        <br />>  <br />> [427341_cynicaltheories2.jpg]<br />> Cinikus elméletek: a szélsőbalos akadémiai paranoia és az újbalos<br />> aktivizmus látlelete<br />> 2021. január 11. 13:50<br />>  Írta: Szilvay Gergely<br />>  <br />> Most megtudhatja, mi áll az olyan, posztmodern nyugati őrületek<br />> mögött, mint az identitáspolitika, a gender-elmélet, az egyre<br />> kiterjedtebb LMBTQ-követelések és hasonlók. Kritikai elmélet az<br />> egyetemen, SJW-mozgalom a közéletben. Cinikus teóriák:<br />> könyvrecenziónk.<br />> <br />> Vajon mi jut eszébe az olvasónak, ha meghallja a kifejezést: „kritikai<br />> elméletek”? Ha szerencsés, és még nem esett át a tűzkeresztségen,<br />> akkor valami ártatlan társadalomkritikára, önreflexióra, esetleg kissé<br />> modoros nyelvű elmélkedésekre asszociálhat. Ha már átesett a<br />> tűzkeresztségen, akkor tudja, hogy a kritikai elmélet(ek), egyes vagy<br />> többesszámban a paranoiás világ- és nyugati öngyűlölet pár évtizedes<br />> hagyománnyal rendelkező, tudományos változata, mely a posztmodern<br />> édesgyermeke.<br />> <br />> A kritikai elméletek világába tartozik többek közt a strukturalizmus,<br />> posztstrukturalizmus, marxizmus, perspektivizmus, dekonstrukció,<br />> posztkolonializmus, narratológia, pszichoanalitikus kritika, a<br />> feminizmus számos irányzata, a gender- és queer-elmélet, a kritikai<br />> fajelmélet és hasonlók. Ezek különös-fantasztikus világáról szóló két<br />> társadalomtudós, Helen Pluckrose és James Lindsay új kötete. <br />> <br />> Már az ajánlás is olyan, mintha választanunk kellene a Mátrixban a kék<br />> és a piros tabletta közt. Pluckrose részéről: „Férjemnek, Davidnek,<br />> aki mindent lehetővé tesz, és lányomnak, Lucynak aki soha többé nem<br />> akar hallani a posztmodernről. Munkám ezügyben véget ért.” Lindsay<br />> részéről: „És  feleségemnek, Heathernek, aki csak egy egyszerű életet<br />> akart élni, és sosem akart róla tudni, hogy mindez létezik.”<br />> <br />> Akkor mi miért olvassuk el? A kortárs identitáspoltika, az<br />> LMBTQ-törekvések és nyelvezetük, a strukturális rasszizmus<br />> elképzelése, a gender-elmélet legújabb őrültségei, a transznemű<br />> mozgalom követelései mind a kritikai elméletekre visszavezethető<br />> felfogásban gyökereznek, a nyugati társadalomtudományi szakokon pedig<br />> ma már elsősorban ezt tekintik A Tudományos Megközelítésnek, így<br />> érdemes tisztában lenni vele, hogy mik ezek.<br />> <br />> Ezeket összefoglalóan gyakran csak pusztán, mint az Elméletet (the<br />> Theory) emlegetik az akadémiai világban. De miért kell ezeket<br />> kritikainak nevezni? Vagy miért csak ezek a kritikaiak? Hiszen a<br />> világra adott bármilyen szisztematikus reflexió lehet kritikus, a<br />> társadalomkritika műfaja is létezik már legalább a közmondásos „ókori<br />> görögök” óta, azaz a filozófia per definitionem kritikai.<br />> <br />> [CynicalTheories.png]<br />> <br />> A marxista-posztmodern kritikai elméletek számára semmi sem biztos a<br />> világban, csak a „kontextusfüggés” és az úgynevezett „hatalmi<br />> struktúrák”. Hátterük a marxizmus, a frankfurti iskola, a Michel<br />> Foucault nevével fémjelezhető posztstrukturalizmus és a Jacques<br />> Derridához köthető dekonstrukció. A posztstrukturalisták például egy<br />> róluk szóló bevezető kötet szerint „(többnyire) nem tagadják, hogy<br />> létezik külvilág; csak épp azt kétlik, hogy abból bármilyen érvényes<br />> következtetést le tudunk vonni”.  Köztünk és a valóság között ugyanis<br />> ott a nyelv, ami nem leírja, hanem torzítja (vagy alkotja) a<br />> valóságot, amihez így nincs hozzáférésünk (kivéve, ha alkotja, de ez<br />> legyen a posztmodernek problémája).<br />> <br />> Mindebből nő ki a „tagadás kultúrája”, ahogy Scruton nevezi, amely<br />> pusztán a kritikát és a leleplezést, a feltételezett hátsó szándékok<br />> kiderítését-kiterítését tekinti feladatának, cinikusan-gunyorosan<br />> vigyorogva.<br />> <br />> Ez a „kritikai értelmiség” önfelfogása.<br />> <br />> Ez már rég nem az egészséges tudományos szkepszis; ez egy radikális,<br />> romboló szkepszis. Kérdés persze, ha a világban minden bizonytalan és<br />> megismerhetetlen, akkor ezalól miért pont a hatalmi viszonyok képeznek<br />> kivételt, de hát ilyen eretnek kérdéseket nem illik feltenni.<br />> <br />> Viccelődés a posztmodernnel<br />> <br />> 2017-18-ban három tudós, James A. Lindsay, Peter Boghossian és Helen<br />> Pluckrose négy értelmetlen, de posztmodern fordulatokkal teli vagy épp<br />> abszurd erkölcsi elképzeléseket javasló „tanulmányt” közöltetett le a<br />> „kritikai elméletek”-kel foglalkozó, gender- és queer-elméleti<br />> folyóiratok világában. A projektet 2019-ig folytatni szerették volna,<br />> ám 2018 októberében újságírók rájöttek, hogy a tanulmányok állítólagos<br />> szerzője, Helen Wilson nem létezik (ezért lett négy tanulmány az<br />> eredetileg tervezett húszból). Az ügyből nagy botrány (a Grievance<br />> tanulmányok ügye) lett, melyet nehezen viselt a posztmodern akadémiai<br />> elit, a három tudósból kettő pedig könyvet írt.   Ez lett a 2020<br />> szeptemberében megjelent Cynical Theories. <br />> <br />> Pluckrose-ék szerint a posztmodern két fő alapelve közül az egyik a<br />> tudásra vonatkozik, a másik pedig politikai: az objektív – valóságra<br />> és igazságra vonatkozó – tudás létével és elsajátításával kapcsolatos<br />> radikális szkepticizmus; illetve hogy a társadalmat hatalom<br />> struktúrák, hierarchikus rendszerek formálják és irányítják, és ezek<br />> határozzák meg (a nyelven, szokásokon, normákon és mindenen<br />> keresztül), hogy mit és hogyan tudhatunk (azaz a valóságot a nyelv és<br />> az interakciók konstruálják). Ez határozza meg az egyéniséget és az<br />> egyéni meggyőződéseket is. Mindezek következtében a posztmodern négy<br />> fő témája:  a határok elmosása; a nyelv, mint hatalmi eszköz; a<br />> kulturális relativizmus; valamint az egyén és az egyetemes<br />> elvesztése. <br />> <br />> Ezért aztán a nyugati világban kifejlődött természettudományos és<br />> társadalomtudományos módszertanok, a logika és az érvelés is pusztán a<br />> nyugati elnyomás hatalmi eszközei; a határok, kategóriák (mint nő és<br />> férfi) sem valódiak, csak hatalmi konstrukciók.  Ami valódinak tűnik,<br />> az pusztán a „performativitás”, azaz az állandó ismétlés, szajkózás,<br />> az is csak amiatt, mert úgy cselekszünk, mintha valódi lenne. Így a<br />> hatalmi viszonyokat és elnyomást nem csak tudatosan lehet kreálni és<br />> fenntartani, hanem tudatlanul, sőt akár akaratunk ellenére is.<br />> <br />> Alkalmazott posztmodern<br />> <br />> Az első posztmodern szerzők eredetileg annyira nihilisták voltak, a<br />> világ megváltoztathatóságával kapcsolatban pedig annyira szkeptikusak,<br />> hogy csak a „nyelvi játékok” és az irónia eszközét látták<br />> alkalmazhatónak az általuk detektált – és hisztérikusan felnagyított –<br />> problémák minimális kikezdésére. A nyolcvanas évek közepétől egyesek<br />> kikiáltották a posztmodern halálát, viszont megjelentek azok az<br />> említett „kritikai elméletek”, amelyek a posztmodern meggyőződéseiből<br />> indulnak ki, viszont valamiért mégis úgy gondolják, hogy etikai<br />> kötelességük küzdeni a posztmodern által felvázolt viszonyok ellen –<br />> ezt nevezik a „társadalmi igazságosság” (social justice) mozgalmának,<br />> mely először eluralkodott az egyetemeken, mára pedig a vállalati<br />> világot és egyre inkább a mindennapokat is ellepi. <br />> <br />> A „társadalmi igazságosság bajnokai” (social justice warriorok – SJW)<br />> küzdenek a patriarchátus és a maszkulinitás (férfiuralom), a<br />> heteronormativitás (a heteroszexuálisok uralma), a cisznormativitás (a<br />> biológiai nemükkel azonosulók uralma), a fehér felsőbbrendűség, sőt<br />> akár a „kövérségfóbia” („fatphobia”, a kövérség egészségügyileg<br />> problémásnak tartása) és az „ableism” (a valamiféle testi<br />> fogyatékossággal nem rendelkezők uralma és a testi fogyatékosságok<br />> testi fogyatékosságnak tartása) elnyomó rendszerei ellen. <br />> <br />> Pluckrose-ék ezt nevezik „alkalmazott posztmodernnek”.  A mozgalom<br />> azokat, akik magukévá tették a posztmodern alapelveket és elkezdtek<br />> küzdeni a „társadalmi igazságosságért”, „megvilágosodottnak” (woke)<br />> tartja. <br />> <br />> Az elnyomás és mindenféle hatalmi viszonyok, hatalmi csoportok elleni<br />> küzdelem eszköze a „problematizáció”<br />> <br />> (létező problémák felnagyítása és nemlétező problémák kitalálása), a<br />> dekonstrukció, a „binaritások” elleni küzdelem (például a férfi és nő<br />> kategóriájának lebontása) és az elnyomottnak tartott csoportok (nők,<br />> feketék, LMBTQ-emberek, ezek kereszteződései) szempontjainak<br />> abszolutizálása. Úgyszintén fontos feladat az elnyomónak,<br />> kirekesztőnek és diszkriminatívnak tartott kifejezések kigyomlálása a<br />> nyelvből és kicserélésük udvarias, nem megbélyegző, semleges, sőt<br />> „befogadó” kifejezésekre – azaz a politikai korrektség.  <br />> <br />> A „standpoint theory” (nézőpont-elmélet) a radikális posztmodern<br />> szkepszis terméke: mivel a társadalmat a hatalmi viszonyok és a<br />> domináns csoportok határozzák meg, az objektív igazság és logika pedig<br />> ezen csoportok csele, ezért a megoldás az, ha az elnyomott kisebbségek<br />> álláspontját tesszük magunkévá, mivel menthetetlenül meghatároz minket<br />> az, hogy a társadalom hatalmi mátrixaiban hol helyezkedik el nemünk,<br />> szexualitásunk, fajunk, etnikumunk és más jellemzőink. Az uralkodó<br />> csoportok csak a saját látásmódjukat ismerik, a nem domináns csoportok<br />> viszont ismerik az uralkodó látásmódot és a sajátjukat is, így az ő<br />> szempontrendszerük gazdagabb.  Ez a marxisták hamis tudatról szóló<br />> elképzelésének fordítottja: itt nem az elnyomottaknak, hanem az<br />> elnyomóknak van hamis tudata. (Kérdés, ha az igazság megismerhetetlen,<br />> akkor az elnyomott csoportok érzései, megélései miért is képeznek<br />> megismerhető igazságot, de ez is eretnek kérdés.)<br />> <br />> Interszekcionálás és identitáspolitika<br />> <br />> Egy ember természetesen tagja lehet több elnyomó vagy elnyomott<br />> csoportnak, ezek a kategóriák átfedhetik egymást,<br />> „interszekcionálhatnak”. A legelnyomóbb a nyugati, keresztény, fehér,<br />> heteroszexuális férfi, a legelnyomottabbak közt pedig ott találjuk a<br />> fekete, bevándorló, transznemű muszlim nőt. A fehér nő vagy a fekete<br />> meleg férfi köztes kategóriák. Ha az elnyomott csoportokból valaki<br />> disszidens hangon szólal meg, és valamiben egyetért az elnyomókkal<br />> (például kritizálja a posztmodern kritikai elméleteket és a belőlük<br />> fakadó aktivizmust), akkor az áruló, aki vagy magáévá tette az<br />> elnyomók álláspontját, vagy lefizették. Ezzel az illető elnyomóként<br />> cselekszik, és nem tekinthető többé az elnyomott csoport tagjának. <br />> <br />> Ezt a jelenséget hívják ma „identitáspolitikának”, mivel a valamilyen<br />> társadalmi csoporthoz való tartozást abszolutizálja. Azonban ezt a<br />> szemléletet számos belső ellentmondás feszíti, és etikai problémák is<br />> akadnak vele. Egyrészt korábban a nőmozgalom például épp azért<br />> küzdött, hogy az egyes nőket ne kizárólag a nőkre vonatkozó<br />> csoportjellemzők alapján ítéljék meg, hanem egyénileg. Az<br />> identitáspolitika tagadja az egyéni tehetséget, személyiséget,<br />> ehelyett újra a fajt, etnikumot, nemet helyezi a középpontja, mint<br />> abszolút meghatározót, ezzel felerősítve azt, ami ellen elvileg küzd.<br />> Másrészt azt, aki kibeszél, rögtön nem fizikai csoportjellemzői<br />> alapján ítéli meg, hanem úgy, mintha az adott csoportnak lenne egy<br />> éthosza, elvárt gondolat- és viselkedésrendszere, és az tartozna oda,<br />> aki eszerint cselekszik – miközben épp küzd az ilyen elvárásrendszerek<br />> ellen is. <br />> <br />> Emellett az egész identitáspolitika mentális veszélyeket rejt magában,<br />> hiszen a problémák helyén kezelése helyett azok felnagyítását és<br />> abszolutizálását bátorítja, így kialakítva a nyugati egyetemek<br />> „hópehely-nemzedékét”, amelynek tagjai minden apróságra<br />> hiperérzékenyen reagálnak – nem pszichológiai, hanem ideológiai<br />> okokból. Végül az egész fent vázolt szemléletmód sajátossága, hogy<br />> bezárkózó, elbarikádozza magát a kritikák elől, a kritikát ugyanis a<br />> domináns elnyomó csoportok önvédelmi eszközének tekinti, ha pedig<br />> elvileg elnyomott megszólaló részéről érkezik, akkor árulásnak. A kör<br />> bezárult, a hisztéria és a paranoia öngerjesztővé vált. <br />> <br />> Világértelmezés<br />> <br />> A „kritikai elméletek” képviselői – szemben más tudományágakkal –<br />> feljogosítva érzik magukat, hogy a világ és a társadalom minden létező<br />> jelenségét kritikai vizsgálódásuk tárgyává tegyék és sajátosan torz<br />> szempontrendszerük alapján elemezzék, megtalálva a keresett hatalmi<br />> viszonyokat, elnyomó aktusokat az emberi kapcsolatok és társadalmi<br />> jelenségek legkisebb nüanszaiban is, természetesen megoldási<br />> javaslattal is előállva. (Ezért ideológia a gender-elmélet: sajátos<br />> szempontrendszerét alkalmazva a világon minden értelmezésére<br />> feljogosítva érzi magát, és a világon mindent ki akar javítani<br />> társadalommérnöki meglátásai alapján.)<br />> <br />> A monomán struktúramánia miatt minden elég odakerül a „társadalmi”<br />> jelző, az elnyomás és hatalom megszállott keresése miatt mindennek<br />> megszületik a „kritikai” ága (van már például kritikai pszichológia és<br />> kritikai földrajz is). Aki mindenáron az elnyomó hatalom jeleit akarja<br />> megtalálni minden emberi kapcsolatban, ez meg is fogja találni azokat,<br />> akkor is, ha ilyenek nincsenek. Magyarán a posztmodern kritikai<br />> elméletek, az identitáspolitika és a woke-mozgalom maguk jeleskednek<br />> abban, amivel a világot vádolják: a hatalmi viszonyok mesterséges<br />> konstrukciójában.<br />> <br />> Rémeket festenek a falra, majd a maguk festette rémektől rettegnek, és<br />> át akarják itatni eme rettegéssel a világot.<br />> <br />> Helen Pluckrose és szerzőtársa, akik egyébként hagyományos<br />> baloldali-liberális szempontból kritizálják a szélballer posztmodernt,<br />> a posztkolonializmus bemutatásával folytatják a kötetet, mint minden<br />> kritikai elmélet őse, majd a queer-elmélet jön, a korábban általunk<br />> már bemutatott kritikai fajelmélet és interszekcionalizmus, utána a<br />> feminizmus é gender-tanulmányok. Ezután egy fejezetet szentelnek a<br />> „társadalmi igazságosság tudományosságának” (social justice<br />> scholarship) és annak, hogy ez miként folyik egybe az aktivizmussal,<br />> itatódik át a „társadalmi igazságosság” etikai követelményeivel,<br />> társadalomátalakító céljaival.<br />> <br />> Az éptestűek uralma<br />> <br />> Különösen is érdekes, valamint ijesztő mindaz, amit a „fat<br />> studies”-ról és a „disability studies”-ról írnak, melyek az elhízás és<br />> a fogyatékosság pusztán alternatív életformák, melyeket csak a nem<br />> kövérek és „éptestűek” „medikalizálnak”, a saját állapotukat önkényes<br />> módon „normálisnak” beállítva. Bizonyára találkoznak a túlsúlyos és<br />> fogyatékos embertársaink értetlenséggel, küzdenek az elfogadásért, s<br />> minden segítséget megérdemelnek mind egyénileg, mind csoportként,<br />> társadalmilag, de azért mégiscsak az van – miként a neurobiológus<br />> Maureen Condic és filozófus testvére, Samuel Condic fogalmaz –, hogy<br />> „egy szerv meghatározó tulajdonsága a szervezet: egy entitás különböző<br />> szerveinek feladata, hogy együttműködjenek az egész entitás jóléte<br />> érdekében”.<br />> <br />> A szerveinknek és testünk egészének rendeltetése van, s<br />> rendeltetésszerű működése.  Ha egy szerv, legyen az a szem, a fül, a<br />> gyomrunk, nem felelnek meg ennek, nem, vagy csak részlegesen tudják<br />> teljesíteni feladatukat, akkor az nem pusztán önkényes, „éptestűek”<br />> által meghatározott társadalmi konstrukciók és normák által el nem<br />> ismert eltérés, különbség, egyenlő értékű alternatíva, hanem „működési<br />> hiba”, rendellenesség. Kár ezt tagadni az elfogadás és felszabadítás<br />> nevében, utóbbiak eme politikailag korrekt tagadás nélkül is<br />> lehetségesek. <br />> <br />> A 22-es csapdája<br />> <br />> Helen Pluckrose és James Lindsay kötete azért hasznos, mert<br />> megmutatja, mi folyik a nyugati akadémiai világban, s mi mindennek az<br />> elméleti háttere. Aki érteni akarja a kortárs identitásmozgalmakat, az<br />> LMBTQ-követeléseket, a gender-elméletet, sőt az egész kortárs<br />> baloldalt, annak a könyv megvilágító erejű lehet, bár a kritikai<br />> elméletek képviselői fensőbbséges lenézéssel valamiféle racionalizált<br />> visszacsapást (backlash) fognak látni benne a még Platón sötét,<br />> illúziókkal teli barlangjában élők részéről. Mindez csak arra lesz<br />> bizonyíték, hogy a kritikai elméletek képviselői végső soron<br />> vitaképtelenek, a feléjük irányuló kritikát ugyanis egyfajta körkörös<br />> érveléssel saját felfogásuk igazolásának veszik. <br />> <br />> A kritikai elméletek kritikája, akár saját magukra alkalmazása tiltott<br />> terület.<br />> <br />> Talán elmondhatjuk: a posztmodern kritikai elméletek, a<br />> woke-aktivizmus és az identitáspolitika világa, hisztérikus, paranoiás<br />> és teljességgel ellentmondásos, bezárkózó világ. Az ezt a szemléletet<br />> képviselő mozgalom, miközben radikálisan tagadja a valóság és az<br />> igazság, az erkölcs megismerhetőségét, az egyetemest és az egyént,<br />> aközben abszolút magabiztossággal lép fel, mint az egyetlen – és<br />> kivételesen valamiért egyetemes – igazság bajnoka, a titkos (woke)<br />> tudással rendelkező, gnosztikus elit.<br />> <br />> Mivel viszont a világról szerezhető egyetlen érvényes tudás eme<br />> mozgalom szerint kizárólag annak végtelen romlottságát (elnyomó<br />> hatalmi hierarchiák) bizonyítja, ezért a világot nem javítgatni kell,<br />> hanem eltörölni, és teljesen újat építeni helyette. Magyarán ez a<br />> posztmodern kritikai szemlélet – Chantal Delsol francia<br />> filozófus szófordulatával és könyvcímével élve – a világ gyűlölete.<br />> A Cynical Theories pedig a tudományos szinte emelt hisztérikus<br />> paranoia látlelete.<br />> <br />> Mi lehet minderre a gyógyír?<br />> <br />> A szerzők az „identitáspolitika nélküli liberalizmust” és a<br />> hagyományos tudományosságba vetett bizodalmat ajánlják egészséges<br />> megoldás gyanánt.  Rémi Brauge (úgyszintén francia filozófus) szerint<br />> viszont hasznos volna néhány „középkori” (vagy inkább alapvető)<br />> igazság újrafelfedezése is. A posztmodern kritikai elméleteknek vannak<br />> igaz meglátásai, ám épp kiindulópontjaik (ismeretelméleti alapjaik) és<br />> az ember természetével kapcsolatos (antropológiai)<br />> meggyőződései tévesek, kritikus meglátásaikat pedig abszolutizálják.<br />> <br />> A kritikai elméletek felvilágosodásra és modernitásra vonatkozó<br />> kritikáiban sok az igazság, ugyanakkor ezek a meglátások gyakran<br />> olyasmik, amelyeket sokkal korábban megfogalmaztak konzervatív,<br />> reakciós, ellenforradalmár szerzők, tehát nem feltétlen újak. Másrészt<br />> a kritikai elméletek képviselői átesnek a közmondásbeli ló másik<br />> oldalára. Jogos a felvilágosodás emberképének és<br />> objektivitás-elképzelésének, valamint racionalizmusának kritikája is,<br />> de téves a teljes irracionalizmus; téves a felvilágosodás túlságosan<br />> individiualista emberképét az egyén, a személyiség teljes tagadásával<br />> felváltani; és téves az univerzális objektivitás kritikájának nyomán<br />> tagadni a valóság és igazság megismerésének lehetőségét.<br />> <br />> Hatalmi viszonyok például mindig is léteztek, és akár Foucault<br />> hatalomelmélete is igaz lehet, csak talán még sem érdemes mindebben<br />> végső, mindent háttérbe szorító tragédiát látni. Hatalmi viszonyok<br />> mindig voltak, mindig lesznek, társadalmaink és emberi viszonyaink<br />> összképe azonban egyáltalán nem olyan szörnyű, mint a kritikai<br />> elméletek állítják.<br />> <br />> A világ nem egy nagy Észak-Korea, viszont épp akkor lesz azzá, ha a<br />> kritikai elméletek felszabadító receptjét követjük.<br />> <br />> Akkor ugyanis abszolút hatalomra fog szert tenni a politikai<br />> korrektség, a nyelv- és viselkedésrendőrség, mely annak a<br />> gondolatnak jegyében, hogy nincs magánélet, a személyes egyben<br />> politikai is, életünk minden mozzanatát monitorozni, ellenőrizni<br />> kívánja, nem engedélyezve az eltérést a progresszív agendától, nem<br />> tolerálva az emberi esendőséget.<br />> <br />> Helen Pluckrose–James Lindsay: Cynical Theories : How Activist<br />> Scholarship Made Everything about Race, Gender, and Identity--And Why<br />> This Harms Everybody. Pitchstone Publishing, 2020.<br />> <br />>  <br />> [icon-envelope-tick-green-avg-v1.png]<br />> Mentes a vírusoktól. www.avg.com<br />> <br />> <br />> <br />> <br />> <br />> <br />>                 <br />> <br />> <br />>             <br />>                     <br />>             <br />>                 <br />>                         <br />>                                     <br />> <br />>                                             <br />>                                                         <br />>                                                                            <br />>                      <br />>                             <br />>                                                                            <br />>  <br />>                                         <br />> <br />>                         Cinikus elméletek: a szélsőbalos akadémiai paranoia<br />>  és az újbalos aktivizmus látlelete<br />>                                                     2021. január 11. 13:50<br />>                                                                            <br />>   Írta:                                     Szilvay Gergely               <br />>                  <br />>                             <br />>                         <br />> <br />>                         <br />>                             <br />>                                                             <br />>                             <br />>                         <br />> <br />> <br />>                         <br />>                         <br />>     Most megtudhatja, mi áll az olyan, posztmodern nyugati őrületek <br />> mögött, mint az identitáspolitika, a gender-elmélet, az egyre <br />> kiterjedtebb LMBTQ-követelések és hasonlók. Kritikai elmélet az <br />> egyetemen, SJW-mozgalom a közéletben. Cinikus teóriák: könyvrecenziónk.<br />> <br />>                 <br />> <br />>         <br />> <br />> <br />>                                         Vajon mi jut eszébe az <br />> olvasónak, ha meghallja a kifejezést: „kritikai elméletek”? Ha <br />> szerencsés, és még nem esett át a tűzkeresztségen, akkor valami ártatlan<br />>  társadalomkritikára, önreflexióra, esetleg kissé modoros nyelvű <br />> elmélkedésekre asszociálhat. Ha már átesett a tűzkeresztségen, akkor <br />> tudja, hogy a kritikai elmélet(ek), egyes vagy többesszámban a paranoiás<br />>  világ- és nyugati öngyűlölet pár évtizedes hagyománnyal rendelkező, <br />> tudományos változata, mely a posztmodern édesgyermeke.<br />> <br />> A kritikai elméletek világába tartozik többek közt a strukturalizmus,<br />>  posztstrukturalizmus, marxizmus, perspektivizmus, dekonstrukció, <br />> posztkolonializmus, narratológia, pszichoanalitikus kritika, a <br />> feminizmus számos irányzata, a gender- és queer-elmélet, a kritikai fajelmé<br />> let és hasonlók. Ezek különös-fantasztikus világáról szóló két társadalomt<br />> udós, Helen Pluckrose és James Lindsay új kötete. <br />> <br />> Már az ajánlás is olyan, mintha választanunk kellene a Mátrixban a kék és a<br />>  piros tabletta közt. Pluckrose részéről: „Férjemnek, Davidnek, aki minden<br />> t lehetővé tesz, és lányomnak, Lucynak aki soha többé nem akar hallani a p<br />> osztmodernről. Munkám ezügyben véget ért.” Lindsay részéről: „És  felesége<br />> mnek, Heathernek, aki csak egy egyszerű életet akart élni, és sosem akart <br />> róla tudni, hogy mindez létezik.”<br />> <br />> Akkor mi miért olvassuk el? A kortárs identitáspoltika, az LMBTQ-törekvések<br />>  és nyelvezetük, a strukturális rasszizmus elképzelése,<br />>  a gender-elmélet legújabb őrültségei, a transznemű mozgalom követelései<br />>  mind a kritikai elméletekre visszavezethető felfogásban gyökereznek, a <br />> nyugati társadalomtudományi szakokon pedig ma már elsősorban ezt <br />> tekintik A Tudományos Megközelítésnek, így érdemes tisztában lenni vele,<br />>  hogy mik ezek.<br />> <br />> Ezeket összefoglalóan gyakran csak pusztán, mint az Elméletet<br />>  (the Theory) emlegetik az akadémiai világban. De miért kell ezeket <br />> kritikainak nevezni? Vagy miért csak ezek a kritikaiak? <br />> Hiszen a világra adott bármilyen szisztematikus reflexió lehet kritikus,<br />>  a társadalomkritika műfaja is létezik már legalább a közmondásos „ókori<br />>  görögök” óta, azaz a filozófia per definitionem kritikai.<br />> <br />> <br />> <br />> A marxista-posztmodern kritikai elméletek számára semmi sem biztos a <br />> világban, csak a „kontextusfüggés” és az úgynevezett „hatalmi <br />> struktúrák”. Hátterük a marxizmus, a frankfurti iskola, a Michel <br />> Foucault nevével fémjelezhető posztstrukturalizmus és a Jacques <br />> Derridához köthető dekonstrukció. A posztstrukturalisták például egy <br />> róluk szóló bevezető kötet szerint „(többnyire)<br />>  nem tagadják, hogy létezik külvilág; csak épp azt kétlik, hogy abból <br />> bármilyen érvényes következtetést le tudunk vonni”.  Köztünk és a <br />> valóság között ugyanis ott a nyelv, ami nem leírja, hanem torzítja (vagy<br />>  alkotja) a valóságot, amihez így nincs hozzáférésünk (kivéve, ha <br />> alkotja, de ez legyen a posztmodernek problémája).Mindebből nő ki a „tagadá<br />> s kultúrája”, ahogy Scruton nevezi,<br />>  amely pusztán a kritikát és a leleplezést, a feltételezett hátsó <br />> szándékok kiderítését-kiterítését tekinti feladatának, <br />> cinikusan-gunyorosan vigyorogva. <br />> <br />> Ez a „kritikai értelmiség” önfelfogása.<br />> <br />> Ez már rég nem az egészséges tudományos szkepszis; ez egy radikális, <br />> romboló szkepszis. Kérdés persze, ha a világban minden bizonytalan és <br />> megismerhetetlen, akkor ezalól miért pont a hatalmi viszonyok képeznek <br />> kivételt, de hát ilyen eretnek kérdéseket nem illik feltenni.<br />> <br />> Viccelődés a posztmodernnel<br />> <br />> 2017-18-ban három tudós, James A. Lindsay, Peter Boghossian és Helen <br />> Pluckrose négy értelmetlen, de posztmodern fordulatokkal teli vagy épp <br />> abszurd erkölcsi elképzeléseket javasló „tanulmányt” közöltetett le a <br />> „kritikai elméletek”-kel foglalkozó, gender- és queer-elméleti <br />> folyóiratok világában. A projektet 2019-ig folytatni szerették volna, ám<br />>  2018 októberében újságírók rájöttek, hogy a tanulmányok állítólagos <br />> szerzője, Helen Wilson nem létezik (ezért lett négy tanulmány az <br />> eredetileg tervezett húszból). Az ügyből nagy botrány (a Grievance tanulmán<br />> yok ügye) lett, melyet nehezen viselt a posztmodern akadémiai elit, a háro<br />> m tudósból kettő pedig könyvet írt.   Ez lett a 2020 szeptemberében megjel<br />> ent Cynical Theories. <br />> <br />> Pluckrose-ék szerint a posztmodern két fő alapelve közül az egyik a <br />> tudásra vonatkozik, a másik pedig politikai: az objektív – valóságra és <br />> igazságra vonatkozó – tudás létével és elsajátításával kapcsolatos <br />> radikális szkepticizmus; illetve hogy a társadalmat hatalom struktúrák, <br />> hierarchikus rendszerek formálják és irányítják, és ezek határozzák meg <br />> (a nyelven, szokásokon, normákon és mindenen keresztül), hogy mit és <br />> hogyan tudhatunk (azaz a valóságot a nyelv és az interakciók <br />> konstruálják). Ez határozza meg az egyéniséget és az egyéni <br />> meggyőződéseket is. Mindezek következtében a posztmodern négy fő témája:  a<br />>  határok elmosása; a nyelv, mint hatalmi eszköz; a kulturális relativizmus<br />> ; valamint az egyén és az egyetemes elvesztése. <br />> <br />> Ezért aztán a nyugati világban kifejlődött természettudományos és <br />> társadalomtudományos módszertanok, a logika és az érvelés is pusztán a <br />> nyugati elnyomás hatalmi eszközei; a határok, kategóriák (mint nő és <br />> férfi) sem valódiak, csak hatalmi konstrukciók.  Ami valódinak tűnik, az<br />>  pusztán a „performativitás”, azaz az állandó ismétlés, szajkózás, az is<br />>  csak amiatt, mert úgy cselekszünk, mintha valódi lenne. Így a hatalmi <br />> viszonyokat és elnyomást nem csak tudatosan lehet kreálni és <br />> fenntartani, hanem tudatlanul, sőt akár akaratunk ellenére is.<br />> <br />> Alkalmazott posztmodern<br />> <br />> Az első posztmodern szerzők eredetileg annyira nihilisták voltak, a <br />> világ megváltoztathatóságával kapcsolatban pedig annyira szkeptikusak, <br />> hogy csak a „nyelvi játékok” és az irónia eszközét látták <br />> alkalmazhatónak az általuk detektált – és hisztérikusan felnagyított – <br />> problémák minimális kikezdésére. A nyolcvanas évek közepétől egyesek <br />> kikiáltották a posztmodern halálát, viszont megjelentek azok az említett<br />>  „kritikai elméletek”, amelyek a posztmodern meggyőződéseiből indulnak <br />> ki, viszont valamiért mégis úgy gondolják, hogy etikai kötelességük <br />> küzdeni a posztmodern által felvázolt viszonyok ellen – ezt nevezik a <br />> „társadalmi igazságosság” (social justice) mozgalmának, mely először <br />> eluralkodott az egyetemeken, mára pedig a vállalati világot és egyre inkább<br />>  a mindennapokat is ellepi. <br />> <br />> A „társadalmi igazságosság bajnokai” (social justice warriorok – SJW)<br />>  küzdenek a patriarchátus és a maszkulinitás (férfiuralom), a <br />> heteronormativitás (a heteroszexuálisok uralma), a cisznormativitás (a <br />> biológiai nemükkel azonosulók uralma), a fehér felsőbbrendűség, sőt akár<br />>  a „kövérségfóbia” („fatphobia”, a kövérség egészségügyileg problémásnak<br />>  tartása) és az „ableism” (a valamiféle testi fogyatékossággal nem <br />> rendelkezők uralma és a testi fogyatékosságok testi fogyatékosságnak <br />> tartása) elnyomó rendszerei ellen. <br />> <br />> Pluckrose-ék ezt nevezik „alkalmazott posztmodernnek”.  A mozgalom <br />> azokat, akik magukévá tették a posztmodern alapelveket és elkezdtek <br />> küzdeni a „társadalmi igazságosságért”, „megvilágosodottnak” (woke) <br />> tartja. <br />> <br />> Az elnyomás és mindenféle hatalmi viszonyok, hatalmi csoportok elleni küzde<br />> lem eszköze a „problematizáció”<br />> <br />> (létező problémák felnagyítása és nemlétező problémák kitalálása), a <br />> dekonstrukció, a „binaritások” elleni küzdelem (például a férfi és nő <br />> kategóriájának lebontása) és az elnyomottnak tartott csoportok (nők, <br />> feketék, LMBTQ-emberek, ezek kereszteződései) szempontjainak <br />> abszolutizálása. Úgyszintén fontos feladat az elnyomónak, kirekesztőnek <br />> és diszkriminatívnak tartott kifejezések kigyomlálása a nyelvből és <br />> kicserélésük udvarias, nem megbélyegző, semleges, sőt „befogadó” <br />> kifejezésekre – azaz a politikai korrektség.  <br />> <br />> A „standpoint theory” (nézőpont-elmélet) a radikális posztmodern <br />> szkepszis terméke: mivel a társadalmat a hatalmi viszonyok és a domináns<br />>  csoportok határozzák meg, az objektív igazság és logika pedig ezen <br />> csoportok csele, ezért a megoldás az, ha az elnyomott kisebbségek <br />> álláspontját tesszük magunkévá, mivel menthetetlenül meghatároz minket <br />> az, hogy a társadalom hatalmi mátrixaiban hol helyezkedik el nemünk, <br />> szexualitásunk, fajunk, etnikumunk és más jellemzőink. Az uralkodó <br />> csoportok csak a saját látásmódjukat ismerik, a nem domináns csoportok <br />> viszont ismerik az uralkodó látásmódot és a sajátjukat is, így az ő <br />> szempontrendszerük gazdagabb.  Ez a marxisták hamis tudatról szóló <br />> elképzelésének fordítottja: itt nem az elnyomottaknak, hanem az <br />> elnyomóknak van hamis tudata. (Kérdés, ha az igazság megismerhetetlen, <br />> akkor az elnyomott csoportok érzései, megélései miért is képeznek <br />> megismerhető igazságot, de ez is eretnek kérdés.)<br />> <br />> Interszekcionálás és identitáspolitika<br />> <br />> Egy ember természetesen tagja lehet több elnyomó vagy elnyomott <br />> csoportnak, ezek a kategóriák átfedhetik egymást, <br />> „interszekcionálhatnak”. A legelnyomóbb a nyugati, keresztény, fehér, <br />> heteroszexuális férfi, a legelnyomottabbak közt pedig ott találjuk a <br />> fekete, bevándorló, transznemű muszlim nőt. A fehér nő vagy a fekete <br />> meleg férfi köztes kategóriák. Ha az elnyomott csoportokból valaki <br />> disszidens hangon szólal meg, és valamiben egyetért az elnyomókkal <br />> (például kritizálja a posztmodern kritikai elméleteket és a belőlük <br />> fakadó aktivizmust), akkor az áruló, aki vagy magáévá tette az elnyomók <br />> álláspontját, vagy lefizették. Ezzel az illető elnyomóként cselekszik, és n<br />> em tekinthető többé az elnyomott csoport tagjának. <br />> <br />> Ezt a jelenséget hívják ma „identitáspolitikának”, mivel a valamilyen<br />>  társadalmi csoporthoz való tartozást abszolutizálja. Azonban ezt a <br />> szemléletet számos belső ellentmondás feszíti, és etikai problémák is <br />> akadnak vele. Egyrészt korábban a nőmozgalom például épp azért küzdött, <br />> hogy az egyes nőket ne kizárólag a nőkre vonatkozó csoportjellemzők <br />> alapján ítéljék meg, hanem egyénileg. Az identitáspolitika tagadja az <br />> egyéni tehetséget, személyiséget, ehelyett újra a fajt, etnikumot, nemet<br />>  helyezi a középpontja, mint abszolút meghatározót, ezzel felerősítve <br />> azt, ami ellen elvileg küzd. Másrészt azt, aki kibeszél, rögtön nem <br />> fizikai csoportjellemzői alapján ítéli meg, hanem úgy, mintha az adott <br />> csoportnak lenne egy éthosza, elvárt gondolat- és viselkedésrendszere, <br />> és az tartozna oda, aki eszerint cselekszik – miközben épp küzd az ilyen<br />>  elvárásrendszerek ellen is. <br />> <br />> Emellett az egész identitáspolitika mentális veszélyeket rejt <br />> magában, hiszen a problémák helyén kezelése helyett azok felnagyítását <br />> és abszolutizálását bátorítja, így kialakítva a nyugati egyetemek „hópehely<br />> -nemzedékét”,<br />>  amelynek tagjai minden apróságra hiperérzékenyen reagálnak – nem <br />> pszichológiai, hanem ideológiai okokból. Végül az egész fent vázolt <br />> szemléletmód sajátossága, hogy bezárkózó, elbarikádozza magát a kritikák<br />>  elől, a kritikát ugyanis a domináns elnyomó csoportok önvédelmi <br />> eszközének tekinti, ha pedig elvileg elnyomott megszólaló részéről <br />> érkezik, akkor árulásnak. A kör bezárult, a hisztéria és a paranoia <br />> öngerjesztővé vált. <br />> <br />> Világértelmezés<br />> <br />> A „kritikai elméletek” képviselői – szemben más tudományágakkal – <br />> feljogosítva érzik magukat, hogy a világ és a társadalom minden létező <br />> jelenségét kritikai vizsgálódásuk tárgyává tegyék és sajátosan torz <br />> szempontrendszerük alapján elemezzék, megtalálva a keresett hatalmi <br />> viszonyokat, elnyomó aktusokat az emberi kapcsolatok és társadalmi <br />> jelenségek legkisebb nüanszaiban is, természetesen megoldási javaslattal<br />>  is előállva. (Ezért ideológia a gender-elmélet: sajátos <br />> szempontrendszerét alkalmazva a világon minden értelmezésére <br />> feljogosítva érzi magát, és a világon mindent ki akar javítani <br />> társadalommérnöki meglátásai alapján.)<br />> <br />> A monomán struktúramánia miatt minden elég odakerül a „társadalmi” <br />> jelző, az elnyomás és hatalom megszállott keresése miatt mindennek <br />> megszületik a „kritikai” ága (van már például kritikai pszichológia<br />>  és kritikai földrajz is). Aki mindenáron az elnyomó hatalom jeleit <br />> akarja megtalálni minden emberi kapcsolatban, ez meg is fogja találni <br />> azokat, akkor is, ha ilyenek nincsenek. Magyarán a posztmodern kritikai <br />> elméletek, az identitáspolitika és a woke-mozgalom maguk jeleskednek <br />> abban, amivel a világot vádolják: a hatalmi viszonyok mesterséges <br />> konstrukciójában.<br />> <br />> Rémeket festenek a falra, majd a maguk festette rémektől rettegnek, és át a<br />> karják itatni eme rettegéssel a világot.<br />> <br />> Helen Pluckrose és szerzőtársa, akik egyébként hagyományos <br />> baloldali-liberális szempontból kritizálják a szélballer posztmodernt, a<br />>  posztkolonializmus bemutatásával folytatják a kötetet, mint minden <br />> kritikai elmélet őse, majd a queer-elmélet jön, a korábban általunk már bem<br />> utatott kritikai fajelmélet<br />>  és interszekcionalizmus, utána a feminizmus é gender-tanulmányok. <br />> Ezután egy fejezetet szentelnek a „társadalmi igazságosság <br />> tudományosságának” (social justice scholarship) és annak, hogy ez miként<br />>  folyik egybe az aktivizmussal, itatódik át a „társadalmi igazságosság” <br />> etikai követelményeivel, társadalomátalakító céljaival.<br />> <br />> Az éptestűek uralma<br />> <br />> Különösen is érdekes, valamint ijesztő mindaz, amit a „fat <br />> studies”-ról és a „disability studies”-ról írnak, melyek az elhízás és a<br />>  fogyatékosság pusztán alternatív életformák, melyeket csak a nem <br />> kövérek és „éptestűek” „medikalizálnak”, a saját állapotukat önkényes <br />> módon „normálisnak” beállítva. Bizonyára találkoznak a túlsúlyos és <br />> fogyatékos embertársaink értetlenséggel, küzdenek az elfogadásért, s <br />> minden segítséget megérdemelnek mind egyénileg, mind csoportként, <br />> társadalmilag, de azért mégiscsak az van – miként a neurobiológus <br />> Maureen Condic és filozófus testvére, Samuel Condic fogalmaz –, hogy „egy<br />>  szerv meghatározó tulajdonsága a szervezet: egy entitás különböző <br />> szerveinek feladata, hogy együttműködjenek az egész entitás jóléte <br />> érdekében”.<br />> <br />> A szerveinknek és testünk egészének rendeltetése van, s <br />> rendeltetésszerű működése.  Ha egy szerv, legyen az a szem, a fül, a <br />> gyomrunk, nem felelnek meg ennek, nem, vagy csak részlegesen tudják <br />> teljesíteni feladatukat, akkor az nem pusztán önkényes, „éptestűek” <br />> által meghatározott társadalmi konstrukciók és normák által el nem <br />> ismert eltérés, különbség, egyenlő értékű alternatíva, hanem „működési <br />> hiba”, rendellenesség. Kár ezt tagadni az elfogadás és felszabadítás <br />> nevében, utóbbiak eme politikailag korrekt tagadás nélkül is <br />> lehetségesek. <br />> <br />> A 22-es csapdája<br />> <br />> Helen Pluckrose és James Lindsay kötete azért hasznos, mert <br />> megmutatja, mi folyik a nyugati akadémiai világban, s mi mindennek az <br />> elméleti háttere. Aki érteni akarja a kortárs identitásmozgalmakat, az <br />> LMBTQ-követeléseket, a gender-elméletet, sőt az egész kortárs baloldalt,<br />>  annak a könyv megvilágító erejű lehet, bár a kritikai elméletek <br />> képviselői fensőbbséges lenézéssel valamiféle racionalizált <br />> visszacsapást (backlash) fognak látni benne a még Platón sötét, <br />> illúziókkal teli barlangjában élők részéről. Mindez csak arra lesz <br />> bizonyíték, hogy a kritikai elméletek képviselői végső soron <br />> vitaképtelenek, a feléjük irányuló kritikát ugyanis egyfajta körkörös <br />> érveléssel saját felfogásuk igazolásának veszik. <br />> <br />> A kritikai elméletek kritikája, akár saját magukra alkalmazása tiltott terü<br />> let.<br />> <br />> Talán elmondhatjuk: a posztmodern kritikai elméletek, a <br />> woke-aktivizmus és az identitáspolitika világa, hisztérikus, paranoiás <br />> és teljességgel ellentmondásos, bezárkózó világ. Az ezt a szemléletet <br />> képviselő mozgalom, miközben radikálisan tagadja a valóság és az <br />> igazság, az erkölcs megismerhetőségét, az egyetemest és az egyént, <br />> aközben abszolút magabiztossággal lép fel, mint az egyetlen – és <br />> kivételesen valamiért egyetemes – igazság bajnoka, a titkos (woke) <br />> tudással rendelkező, gnosztikus elit.<br />> <br />> Mivel viszont a világról szerezhető egyetlen érvényes tudás eme <br />> mozgalom szerint kizárólag annak végtelen romlottságát (elnyomó hatalmi <br />> hierarchiák) bizonyítja, ezért a világot nem javítgatni kell, hanem <br />> eltörölni, és teljesen újat építeni helyette. Magyarán ez a posztmodern <br />> kritikai szemlélet – Chantal Delsol francia filozófus szófordulatával és kö<br />> nyvcímével élve – a világ gyűlölete. A Cynical Theories pedig a tudományos<br />>  szinte emelt hisztérikus paranoia látlelete.<br />> <br />> Mi lehet minderre a gyógyír? <br />> <br />> A szerzők az „identitáspolitika nélküli liberalizmust” és a <br />> hagyományos tudományosságba vetett bizodalmat ajánlják egészséges <br />> megoldás gyanánt.  Rémi Brauge (úgyszintén francia filozófus) szerint <br />> viszont hasznos volna néhány „középkori” (vagy inkább alapvető) igazság újr<br />> afelfedezése is. A<br />>  posztmodern kritikai elméleteknek vannak igaz meglátásai, ám épp <br />> kiindulópontjaik (ismeretelméleti alapjaik) és az ember természetével <br />> kapcsolatos (antropológiai) meggyőződései tévesek, kritikus meglátásaikat p<br />> edig abszolutizálják.<br />> <br />> A kritikai elméletek felvilágosodásra és modernitásra vonatkozó <br />> kritikáiban sok az igazság, ugyanakkor ezek a meglátások gyakran <br />> olyasmik, amelyeket sokkal korábban megfogalmaztak konzervatív, <br />> reakciós, ellenforradalmár szerzők, tehát nem feltétlen újak. Másrészt a<br />>  kritikai elméletek képviselői átesnek a közmondásbeli ló másik <br />> oldalára. Jogos a felvilágosodás emberképének és <br />> objektivitás-elképzelésének, valamint racionalizmusának kritikája is, de<br />>  téves a teljes irracionalizmus; téves a felvilágosodás túlságosan <br />> individiualista emberképét az egyén, a személyiség teljes tagadásával <br />> felváltani; és téves az univerzális objektivitás kritikájának nyomán <br />> tagadni a valóság és igazság megismerésének lehetőségét.<br />> <br />> Hatalmi viszonyok például mindig is léteztek, és akár Foucault <br />> hatalomelmélete is igaz lehet, csak talán még sem érdemes mindebben <br />> végső, mindent háttérbe szorító tragédiát látni. Hatalmi viszonyok <br />> mindig voltak, mindig lesznek, társadalmaink és emberi viszonyaink <br />> összképe azonban egyáltalán nem olyan szörnyű, mint a kritikai elméletek<br />>  állítják.<br />> <br />> A világ nem egy nagy Észak-Korea, viszont épp akkor lesz azzá, ha a kritika<br />> i elméletek felszabadító receptjét követjük.<br />> <br />> Akkor ugyanis abszolút hatalomra fog szert tenni a politikai <br />> korrektség, a nyelv- és viselkedésrendőrség, mely annak a <br />> gondolatnak jegyében, hogy nincs magánélet, a személyes egyben politikai<br />>  is, életünk minden mozzanatát monitorozni, ellenőrizni kívánja, nem <br />> engedélyezve az eltérést a progresszív agendától, nem tolerálva az <br />> emberi esendőséget.<br />> <br />> Helen Pluckrose–James Lindsay: Cynical Theories : How Activist <br />> Scholarship Made Everything about Race, Gender, and Identity--And Why <br />> This Harms Everybody. Pitchstone Publishing, 2020.<br />> <br />>                         <br />> <br />>  <br />> <br />>       <br />> Mentes a vírusoktól. www.avg.com <br />> <br />> <br />> <br />> _______________________________________________<br />> Grem mailing list<br />> Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<br />> <br />> <br />>_______________________________________________<br />Grem mailing list<br />Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</blockquote></div></div></blockquote></div></div>