<div dir="ltr">
<div id="m_487128903024584770m_-1270246848249108479m_5426894624535354287gmail-headerBanner"><div id="m_487128903024584770m_-1270246848249108479m_5426894624535354287gmail-article_header"><br>
</div>
<div id="m_487128903024584770m_-1270246848249108479m_5426894624535354287gmail-article_layer">
</div>
</div>
<div>
<div>
<div id="m_487128903024584770m_-1270246848249108479m_5426894624535354287gmail-article">
<div>
<div>
<span>
<img src="https://mandiner.hu/attachment/0428/427341_cynicaltheories2.jpg" title="" style="margin-right:0px" width="195" height="110">
</span>
</div>
<div>
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210108_cinikus_elmeletek_a_szelsobalos_akademiai_paranoia_latlelete" target="_blank">Cinikus elméletek: a szélsőbalos akadémiai paranoia és az újbalos aktivizmus látlelete</a></h1>
<div style="margin:10px 0px">2021. január 11. 13:50</div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"> <b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a> </b></div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_487128903024584770m_-1270246848249108479m_5426894624535354287gmail-articlecontent"><div>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Most megtudhatja, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mi áll az olyan, posztmodern nyugati őrületek
mögött, mint az identitáspolitika, a gender-elmélet, az egyre
kiterjedtebb LMBTQ-követelések </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">és hasonlók</span><b>. Kritikai elmélet <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az
egyetemen,</span> SJW-mozgalom <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a közéletben.</span></b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Cinikus teóriák: könyvrecenziónk.</b></span></div>
<div>
<p>Vajon mi jut eszébe az
olvasónak, ha meghallja a kifejezést: „kritikai elméletek”? Ha
szerencsés, és még nem esett át a tűzkeresztségen, akkor valami ártatlan
társadalomkritikára, önreflexióra, esetleg kissé modoros nyelvű
elmélkedésekre asszociálhat. Ha már átesett a tűzkeresztségen, akkor
tudja, hogy <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>a kritikai elmélet(ek), </b></span>egyes vagy többesszámban<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a paranoiás
világ- és nyugati öngyűlölet pár évtizedes hagyománnyal rendelkező,
tudományos változata,</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> mely </span><b>a posztmodern édesgyermeke.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(249,203,156)">A kritikai elméletek </span>világába tartozik többek közt a strukturalizmus,
posztstrukturalizmus, marxizmus, perspektivizmus, dekonstrukció,
posztkolonializmus, narratológia, pszichoanalitikus kritika, a
feminizmus számos irányzata, a gender- és queer-elmélet, a <a href="https://mandiner.hu/cikk/20201010_kritikai_fajelmelet_kamutudomanyok?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">kritikai fajelmélet és hasonlók</a>.</b></span> Ezek különös-fantasztikus világáról szóló két társadalomtudós, Helen Pluckrose és James Lindsay új kötete. </p>
<p>Már az ajánlás is olyan, mintha választanunk kellene a Mátrixban a kék és a piros tabletta közt. Pluckrose részéről: <i>„Férjemnek, Davidnek, aki mindent lehetővé tesz, és lányomnak, Lucynak </i><i>aki soha többé nem akar hallani a posztmodernről. Munkám ezügyben véget ért.”</i> Lindsay részéről: <i>„És feleségemnek, Heathernek, aki csak egy egyszerű életet akart élni, és sosem akart róla tudni, hogy mindez létezik.”</i></p>
<p>Akkor mi miért olvassuk el? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A kortárs identitáspoltika, az LMBTQ-törekvések és nyelvezetük, a <a href="https://mandiner.hu/cikk/20200630_a_strukturalis_rasszizmus_mitosza?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">strukturális rasszizmus elképzelése</a>,
a gender-elmélet legújabb őrültségei, a transznemű mozgalom követelései
mind a kritikai elméletekre visszavezethető felfogásban gyökereznek</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
nyugati társadalomtudományi szakokon pedig ma már elsősorban ezt
tekintik <span style="background-color:rgb(249,203,156)">A Tudományos Megközelítés</span>nek,</b></span> így érdemes tisztában lenni vele,
hogy mik ezek.</p>
<p>Ezeket összefoglalóan gyakran csak pusztán, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mint a<i>z Elmélet</i>et
(the Theory) emlegetik az akadémiai világban</b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <b>De miért kell ezeket
<span style="background-color:rgb(249,203,156)">kritikai</span>nak nevezni?</b></span> Vagy miért csak ezek a kritikaiak?
Hiszen a világra adott bármilyen szisztematikus reflexió lehet kritikus,
a társadalomkritika műfaja is létezik már legalább a közmondásos „ókori
görögök” óta, azaz a filozófia per definitionem kritikai.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/11/CynicalTheories.png" style="margin-right:0px" width="195" height="77"></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A marxista-posztmodern kritikai elméletek számára semmi sem biztos a
világban, csak a „kontextusfüggés” és az úgynevezett „hatalmi
struktúrák”. Hátterük a marxizmus, a frankfurti iskola, a Michel
Foucault nevével fémjelezhető posztstrukturalizmus és a Jacques
Derridához köthető dekonstrukció</b></span>. A posztstrukturalisták például egy
róluk szóló <a href="https://www.amazon.com/Poststructuralism-Short-Introduction-Catherine-Belsey/dp/0192801805?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">bevezető kötet szerint</a> <i>„<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>(többnyire)
nem tagadják, hogy létezik <span style="background-color:rgb(217,234,211)">külvilág</span>; csak épp azt kétlik, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">hogy abból
bármilyen érvényes következtetést le tudunk vonni</span>”</b></span></i><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Köztünk és <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
valóság</span> között ugyanis ott a nyelv, ami nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> leírja, h</span>anem torzítja (vagy
alkotja) <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a valóságot, </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">amihez</span> </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>így nincs hozzáférésünk</b></span> (kivéve, ha
alkotja, de ez legyen a posztmodernek problémája).</p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mindebből nő ki a „tagadás kultúrája”, </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ahogy <a href="https://www.amazon.com/Modern-Culture-Roger-Scruton/dp/0826494447?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">Scruton nevezi</a></b></span>,
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> amely pusztán <span style="background-color:rgb(249,203,156)">a kritikát és a leleplezést, a feltételezett hátsó
szándékok</span> kiderítését-kiterítését tekinti feladatának</b></span>,
cinikusan-gunyorosan vigyorogva. <br></p>
<div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez a „<span style="background-color:rgb(249,203,156)">kritikai értelmiség</span>” önfelfogása.</b></span></div>
<p>Ez már rég nem az egészséges tudományos szkepszis; ez egy radikális,
romboló szkepszis. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Kérdés </b></span>persze, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ha a világban minden bizonytalan és
megismerhetetlen, akkor ezalól miért pont a hatalmi viszonyok képeznek
kivételt, de hát<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> ilyen eretnek kérdések</span>et nem illik feltenni.</b></span></p>
<p><b>Viccelődés a posztmodernnel</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>2017-18-ban három tudós, James A. Lindsay, Peter Boghossian és Helen
Pluckrose négy értelmetlen, de posztmodern fordulatokkal teli vagy épp
abszurd erkölcsi elképzeléseket javasló „tanulmányt” közöltetett le a
„kritikai elméletek”-kel foglalkozó, gender- és queer-elméleti
folyóiratok világában</b></span>. A projektet 2019-ig folytatni szerették volna,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ám
2018 októberében újságírók rájöttek, </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy a tanulmányok állítólagos
szerzője, Helen Wilson nem létezik</b></span> (ezért lett négy tanulmány az
eredetileg tervezett húszból)<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>. Az ügyből <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagy botrány (a <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Grievance_studies_affair?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">Grievance tanulmányok ügye</a>) lett, melyet</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nehezen viselt a posztmodern akadémiai elit,</b></span> a három tudósból kettő pedig könyvet írt. Ez lett a 2020 szeptemberében megjelent <i>Cynical Theories</i>. </p>
<p>Pluckrose-ék szerint a posztmodern két fő alapelve közül az egyik a
tudásra vonatkozik, a másik pedig politikai: az objektív – valóságra és
igazságra vonatkozó – tudás létével és elsajátításával kapcsolatos
radikális szkepticizmus; illetve hogy a társadalmat hatalom struktúrák,
hierarchikus rendszerek formálják és irányítják, és ezek határozzák meg
(a nyelven, szokásokon, normákon és mindenen keresztül), hogy mit és
hogyan tudhatunk (azaz a valóságot a nyelv és az interakciók
konstruálják). Ez határozza meg az egyéniséget és az egyéni
meggyőződéseket is. Mindezek következtében <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a posztmodern négy fő témája: a határok elmosása; a nyelv, mint hatalmi eszköz; a kulturális relativizmus; valamint az egyén és az egyetemes elvesztése. </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ezért aztán <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nyugati világban kifejlődött természettudományos és
társadalomtudományos módszertanok, a logika és az érvelés</span> is pusztán a
nyugati elnyomás hatalmi eszközei; <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a határok, kategóriák (mint nő és
férfi)</span> sem valódiak, csak hatalmi konstrukciók. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ami valódinak tűnik, az</span>
pusztán a „performativitás”, azaz az állandó ismétlés, szajkózás, az is
csak amiatt, mert úgy cselekszünk, mintha valódi lenne. Így a hatalmi
viszonyokat és elnyomást nem csak tudatosan lehet kreálni és
fenntartani, hanem tudatlanul, sőt akár akaratunk ellenére is.</b></span></p>
<p><b>Alkalmazott posztmodern</b></p>
<p>Az első posztmodern szerzők eredetileg annyira nihilisták voltak, a
világ megváltoztathatóságával kapcsolatban pedig annyira szkeptikusak,
hogy csak a „nyelvi játékok” és az irónia eszközét látták
alkalmazhatónak az általuk detektált – és hisztérikusan felnagyított –
problémák minimális kikezdésére. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A nyolcvanas évek közepétől egyesek
kikiáltották a posztmodern halálát, viszont megjelentek azok az említett
„kritikai elméletek”, amelyek a posztmodern meggyőződéseiből indulnak
ki</b></span>, v<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>iszont valamiért mégis úgy gondolják, hogy etikai kötelességük
küzdeni a posztmodern által felvázolt viszonyok ellen – ezt nevezik a
„társadalmi igazságosság” (social justice) mozgalmának, mely először
eluralkodott az egyetemeken, mára pedig a <a href="https://mandiner.hu/cikk/20190531_woke_kapitalizmus?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">vállalati világot</a> és egyre inkább a mindennapokat is ellepi. </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A „társadalmi igazságosság bajnokai” (social justice warriorok – SJW)
küzdenek</b></span> a<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> patriarchátus és a maszkulinitás (férfiuralom), a
heteronormativitás (a heteroszexuálisok uralma), a cisznormativitás (a
biológiai nemükkel azonosulók uralma), a fehér felsőbbrendűség, sőt akár
a „kövérségfóbia” („fatphobia”, a kövérség egészségügyileg problémásnak
tartása) és az „ableism” (a valamiféle testi fogyatékossággal nem
rendelkezők uralma és a testi fogyatékosságok testi fogyatékosságnak
tartása)</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elnyomó rendszerei ellen. </b></span></p>
<p>Pluckrose-ék ezt nevezik „alkalmazott posztmodernnek”. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A mozgalom
azokat, akik magukévá tették a posztmodern alapelveket és elkezdtek
küzdeni a „társadalmi igazságosságért”, „megvilágosodottnak” (woke)
tartja. </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az elnyomás és mindenféle hatalmi viszonyok, hatalmi csoportok elleni küzdelem eszköze a „problematizáció”</b></span></p>
<p>(<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>létező problémák felnagyítása és nemlétező problémák kitalálása), a
dekonstrukció,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a „binaritások” elleni küzdelem (például</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a férfi és nő
kategóriájá</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nak lebontása) és az elnyomottnak<span style="background-color:rgb(249,203,156)"> </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(249,203,156)">tartott</span> </span>csoportok (nők,
feketék, LMBTQ-emberek, ezek kereszteződései) <span style="background-color:rgb(217,234,211)">szempontjainak
</span>abszolutizálása. Úgyszintén fontos feladat az elnyomónak, kirekesztőnek
és diszkriminatívnak <span style="background-color:rgb(249,203,156)">tartott</span> kifejezések kigyomlálása a nyelvből és
kicserélésük udvarias, nem megbélyegző, semleges, sőt „befogadó”
kifejezésekre – azaz <a href="https://mandiner.hu/cikk/20171024_mao_nyomaban_politikai_korrektseg?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">a politikai korrektség</a>. </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A „standpoint theory” (nézőpont-elmélet) a radikális posztmodern
szkepszis terméke</b></span>: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mivel <span style="background-color:rgb(249,203,156)">a társadalmat a hatalmi viszonyok és a domináns
csoportok határozzák meg, az objektív igazság és logika pedig ezen
csoportok csele</span>, ezért</b><b> a megoldás az, ha az elnyomott kisebbségek
álláspontját tesszük magunkévá,</b></span> mivel menthetetlenül meghatároz minket
az, hogy a társadalom hatalmi mátrixaiban hol helyezkedik el nemünk,
szexualitásunk, fajunk, etnikumunk és más jellemzőink. Az uralkodó
csoportok csak a saját látásmódjukat ismerik, a nem domináns csoportok
viszont ismerik az uralkodó látásmódot és a sajátjukat is, így az ő
szempontrendszerük gazdagabb. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez a marxisták hamis tudatról szóló
elképzelésének fordítottja: itt nem az elnyomottaknak, hanem az
elnyomóknak van hamis tudata.</b></span> (<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Kérdés</b></span>, <span style="background-color:rgb(249,203,156)"><b>ha az igazság megismerhetetlen,
akkor az elnyomott csoportok érzései, megélései miért is képeznek
megismerhető igazságot, de ez is eretnek kérdés.)</b></span></p>
<p><b>Interszekcionálás és identitáspolitika</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Egy ember természetesen tagja lehet több elnyomó vagy elnyomott
csoportnak, ezek a kategóriák átfedhetik egymást,
„interszekcionálhatnak”. <span style="background-color:rgb(249,203,156)">A legelnyomóbb </span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">a nyugati, keresztény, fehér,
heteroszexuális férfi,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a legelnyomottabbak </span>közt pedig ott találjuk a
fekete, bevándorló, transznemű muszlim nőt. </b></span>A fehér nő vagy a fekete
meleg férfi köztes kategóriák. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Ha az elnyomott csoportokból valaki
disszidens hangon szólal meg, és valamiben egyetért az elnyomókkal
(például kritizálja </span>a posztmodern kritikai elméleteket és a belőlük
fakadó aktivizmust), akkor az áruló, aki vagy magáévá tette az elnyomók
álláspontját, vagy lefizették.</b></span><b> </b>Ezzel az illető elnyomóként cselekszik, és nem tekinthető többé az elnyomott csoport tagjának. </p>
<p>Ezt a jelenséget hívják ma <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„identitáspolitikán</b></span>ak”, mivel<span style="color:rgb(182,215,168)"><b> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">a valamilyen
társadalmi csoporthoz való tartozást abszolutizálja</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(0,0,0)">.</span></span> Azonban ezt a
szemléletet számos belső ellentmondás feszíti, és etikai problémák is
akadnak vele. Egyrészt korábban a nőmozgalom például épp azért küzdött,
hogy az egyes nőket ne kizárólag a nőkre vonatkozó csoportjellemzők
alapján ítéljék meg, hanem egyénileg<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Az identitáspolitika tagadja <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az
egyéni tehetséget, személyiséget</span>, ehelyett újra a fajt, etnikumot, nemet
helyezi a középpontja, mint abszolút meghatározót, ezzel felerősítve
azt, ami ellen elvileg küzd</b></span>. Másrészt azt, aki kibeszél, rögtön nem
fizikai csoportjellemzői alapján ítéli meg, hanem úgy, mintha az adott
csoportnak lenne egy éthosza, elvárt gondolat- és viselkedésrendszere,
és az tartozna oda, aki eszerint cselekszik – miközben épp küzd az ilyen
elvárásrendszerek ellen is. </p>
<p>Emellett az egész identitáspolitika mentális veszélyeket rejt
magában, hiszen a problémák helyén kezelése helyett azok felnagyítását
és abszolutizálását bátorítja, így kialakítva<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <a href="https://mandiner.hu/cikk/20190118_igy_teszi_tonkre_az_egyetemi_szabadsagot_a_lopakodo_uj_szelsobal?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">a nyugati egyetemek „hópehely-nemzedékét”</a>,
amelynek tagjai minden apróságra hiperérzékenyen reagálnak – nem
pszichológiai, hanem ideológiai okokból. Végül az egész fent vázolt
szemléletmód sajátossága, hogy bezárkózó, elbarikádozza magát <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a kritikák
</span>elől, a kritikát ugyanis a domináns elnyomó csoportok önvédelmi
eszközének tekinti,</b></span> ha pedig elvileg elnyomott megszólaló részéről
érkezik, akkor árulásnak. A kör bezárult, a hisztéria és a paranoia
öngerjesztővé vált. </p>
<p><b>Világértelmezés</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A „kritikai elméletek” képviselői –</b></span> szemben más tudományágakkal –
feljogosítva érzik magukat, hogy a világ és a társadalom minden létező
jelenségét kritikai vizsgálódásuk tárgyává tegyék és sajátosan torz
szempontrendszerük alapján elemezzék, megtalálva a keresett hatalmi
viszonyokat, elnyomó aktusokat az emberi kapcsolatok és társadalmi
jelenségek legkisebb nüanszaiban is, természetesen megoldási javaslattal
is előállva. (Ezért ideológia a gender-elmélet: sajátos
szempontrendszerét alkalmazva a világon minden értelmezésére
feljogosítva érzi magát, és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a világon mindent ki akar javítani
társadalommérnöki meglátásai alapján</b></span>.)</p>
<p>A monomán struktúramánia miatt minden elég odakerül a „társadalmi”
jelző, az elnyomás és hatalom megszállott keresése miatt mindennek
megszületik a „kritikai” ága <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>(van már például <a href="https://mandiner.hu/cikk/20170330_szilvay_gergely_teljesen_eltevedt_a_kritikai_pszichologia?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">kritikai pszichológia</a>
és kritikai földrajz is). Aki mindenáron az elnyomó hatalom jeleit
akarja megtalálni minden emberi kapcsolatban, </b></span>ez meg is fogja találni
azokat, akkor is, ha ilyenek nincsenek. Magyarán a posztmodern kritikai
elméletek, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az identitáspolitika és a woke-mozgalom maguk jeleskednek
abban, amivel a világot vádolják: a hatalmi viszonyok mesterséges
konstrukciójában.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><div><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Rémeket festenek a falra, majd a maguk festette rémektől rettegnek, és át akarják itatni eme rettegéssel a világot.</b></span></div>
<p>Helen Pluckrose és szerzőtársa, akik egyébként hagyományos
baloldali-liberális szempontból kritizálják a szélballer posztmodernt, a
posztkolonializmus bemutatásával folytatják a kötetet, mint minden
kritikai elmélet őse, majd a queer-elmélet jön, a korábban általunk <a href="https://mandiner.hu/cikk/20201010_kritikai_fajelmelet_kamutudomanyok?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">már bemutatott kritikai fajelmélet</a>
és interszekcionalizmus, utána a feminizmus é gender-tanulmányok.
Ezután egy fejezetet szentelnek a „társadalmi igazságosság
tudományosságának” (social justice scholarship) és annak, hogy ez miként
folyik egybe az aktivizmussal, itatódik át a „társadalmi igazságosság”
etikai követelményeivel, társadalomátalakító céljaival.</p>
<p><b>Az éptestűek uralma</b></p>
<p>Különösen is érdekes, valamint ijesztő mindaz, amit <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a „fat
studies”-ról és a „disability studies</b></span>”-ról írnak, melyek az elhízás és a
fogyatékosság pusztán alternatív életformák, melyeket csak a nem
kövérek és „éptestűek” „medikalizálnak”, a saját állapotukat önkényes
módon „normálisnak” beállítva. Bizonyára találkoznak a túlsúlyos és
fogyatékos embertársaink értetlenséggel, küzdenek az elfogadásért, s
minden segítséget megérdemelnek mind egyénileg, mind csoportként,
társadalmilag, de azért mégiscsak az van – miként a neurobiológus
Maureen Condic és filozófus testvére, Samuel Condic fogalmaz –, hogy <i>„egy
szerv meghatározó tulajdonsága a szervezet: egy entitás különböző
szerveinek feladata, hogy együttműködjenek az egész entitás jóléte
érdekében”</i>.</p>
<p>A szerveinknek és testünk egészének rendeltetése van, s
rendeltetésszerű működése. Ha egy szerv, legyen az a szem, a fül, a
gyomrunk, nem felelnek meg ennek, nem, vagy csak részlegesen tudják
teljesíteni feladatukat, akkor az nem pusztán önkényes, „éptestűek”
által meghatározott társadalmi konstrukciók és normák által el nem
ismert eltérés, különbség, egyenlő értékű alternatíva, hanem „működési
hiba”, rendellenesség. Kár ezt tagadni az elfogadás és felszabadítás
nevében, utóbbiak eme politikailag korrekt tagadás nélkül is
lehetségesek. </p>
<p><b>A 22-es csapdája</b></p>
<p>Helen Pluckrose és James Lindsay kötete azért hasznos, mert
megmutatja, mi folyik a nyugati akadémiai világban, s mi mindennek az
elméleti háttere. Aki érteni akarja a kortárs identitásmozgalmakat, az
LMBTQ-követeléseket, a gender-elméletet, sőt az egész kortárs baloldalt,
annak a könyv megvilágító erejű lehet, bár a kritikai elméletek
képviselői fensőbbséges lenézéssel valamiféle racionalizált
visszacsapást (backlash) fognak látni benne a még Platón sötét,
illúziókkal teli barlangjában élők részéről. Mindez csak arra lesz
bizonyíték, hogy a kritikai elméletek képviselői végső soron
vitaképtelenek, a feléjük irányuló kritikát ugyanis egyfajta körkörös
érveléssel saját felfogásuk igazolásának veszik. </p>
<div>A kritikai elméletek kritikája, akár saját magukra alkalmazása tiltott terület.</div>
<p>Talán elmondhatjuk: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a posztmodern kritikai elméletek, a
woke-aktivizmus és az identitáspolitika világa, hisztérikus, paranoiás
és teljességgel ellentmondásos, bezárkózó világ.</b></span> Az ezt a szemléletet
képviselő mozgalom, miközben radikálisan tagadja a valóság és az
igazság, az erkölcs megismerhetőségét, az egyetemest és az egyént,
aközben abszolút magabiztossággal lép fel, mint az egyetlen – és
kivételesen valamiért egyetemes – igazság bajnoka, a titkos (woke)
tudással rendelkező, gnosztikus elit.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Mivel viszont a világról szerezhető egyetlen érvényes tudás eme
mozgalom szerint kizárólag annak végtelen romlottságát (elnyomó hatalmi
hierarchiák) bizonyítja, ezért a világot nem javítgatni kell, hanem
eltörölni, és teljesen újat építeni helyette</b></span>. Magyarán ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a posztmodern
kritikai szemlélet – Chantal Delsol francia filozófus <a href="https://moly.hu/konyvek/chantal-delsol-a-vilag-gyulolete?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">szófordulatával és könyvcímével élve</a> – a világ gyűlölete. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A <i>Cynical Theories</i> pedig a tudományos szinte emelt hisztérikus paranoia látlelete.</span></span></p>
<p><b>Mi lehet minderre a gyógyír? </b></p>
<p>A szerzők az „identitáspolitika nélküli liberalizmust” és a
hagyományos tudományosságba vetett bizodalmat ajánlják egészséges
megoldás gyanánt. Rémi Brauge (úgyszintén francia filozófus) szerint
viszont hasznos volna néhány <a href="https://mandiner.hu/cikk/20200713_remi_brague?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">„középkori” (vagy inkább alapvető) igazság újrafelfedezése</a> is. A
posztmodern kritikai elméleteknek vannak igaz meglátásai, ám épp
kiindulópontjaik (ismeretelméleti alapjaik) és az ember természetével
kapcsolatos (antropológiai) <a href="https://mandiner.hu/cikk/20170324_szilvay_gergely_a_vilag_rendjenek_romboloirol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">meggyőződései</a> <a href="https://mandiner.hu/cikk/20181203_szilvay_gergely_a_voros_terror_es_a_posztmodern_idezojel?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202101" target="_blank">tévesek</a>, kritikus meglátásaikat pedig abszolutizálják.</p>
<p>A kritikai elméletek felvilágosodásra és modernitásra vonatkozó
kritikáiban sok az igazság, ugyanakkor ezek a meglátások gyakran
olyasmik, amelyeket sokkal korábban megfogalmaztak konzervatív,
reakciós, ellenforradalmár szerzők, tehát nem feltétlen újak. Másrészt a
kritikai elméletek képviselői átesnek a közmondásbeli ló másik
oldalára. Jogos a felvilágosodás emberképének és
objektivitás-elképzelésének, valamint racionalizmusának kritikája is, de
téves a teljes irracionalizmus; téves a felvilágosodás túlságosan
individiualista emberképét az egyén, a személyiség teljes tagadásával
felváltani; és téves az univerzális objektivitás kritikájának nyomán
tagadni a valóság és igazság megismerésének lehetőségét.</p>
<p>Hatalmi viszonyok például mindig is léteztek, és akár Foucault
hatalomelmélete is igaz lehet, csak talán még sem érdemes mindebben
végső, mindent háttérbe szorító tragédiát látni. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hatalmi viszonyok
mindig voltak, mindig lesznek, társadalmaink és emberi viszonyaink
összképe azonban egyáltalán nem </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>olyan szörnyű, mint a kritikai elméletek
állítják.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A világ nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy nagy Észak-Korea,</span> viszont<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> épp akkor lesz azzá, ha a kritikai elméletek felszabadító receptjét követjük.</span></b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Akkor ugyanis abszolút hatalomra fog szert tenni a politikai
korrektség, a nyelv- és viselkedésrendőrség</b></span>, mely annak a
gondolatnak jegyében, hogy nincs magánélet, a személyes egyben politikai
is, életünk minden mozzanatát monitorozni, ellenőrizni kívánja, nem
engedélyezve az eltérést a progresszív agendától, nem tolerálva az
emberi esendőséget.</p>
<p><i>Helen Pluckrose–James Lindsay: Cynical Theories : How Activist
Scholarship Made Everything about Race, Gender, and Identity--And Why
This Harms Everybody. Pitchstone Publishing, 2020.</i></p>
</div></div></div></div></div></div></div>
<div id="m_487128903024584770m_-1270246848249108479m_5426894624535354287DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_487128903024584770_m_-1270246848249108479_m_5426894624535354287_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>