<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">A családpasztoráció szolgálatában – Beszélgetés az Apor Vilmos-díjas Radnai Jenővel</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2021. január 8., péntek | 20:44</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csaladpasztoracio-szolgalataban-beszelgetes-az-apor-vilmos-dijas-radnai-jenovel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csaladpasztoracio-szolgalataban-beszelgetes-az-apor-vilmos-dijas-radnai-jenovel</a><div class="gmail-ikonok"> <br></div></div><br><img src="cid:ii_kjpuwcb10" alt="kép.png" style="margin-right: 0px;" width="195" height="130"><br><br><h3 class="gmail-lead">A
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaly december elején Apor
Vilmos-díjat adományozott Radnai Jenőnek, amellyel elismerte a Magyar
Katolikus Családegyesület munkatársaként a családpasztoráció területén
végzett, több évtizeden átívelő munkásságát. </h3><div class="gmail-contentsav"><p><em>Radnai
Jenő 2003-tól a Magyar Katolikus Családegyesület alelnökeként szervezte
a hazai családpasztorációt, és meghatározó szerepet játszott a <em>szervezet </em>strukturális
felépítésének kialakításában, nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében.
Életéről, szolgálatáról beszélgettünk a kitüntetettel.</em></p>
<p><strong>– Mire gondolt, amikor megtudta, hogy Apor Vilmos-díjjal ismerik el a munkáját?</strong></p>
<p><span>– Megdöbbentem, mert váratlanul ért. Eszembe sem jutott, hogy
ilyen elismerésben lehet részem. Aztán elgondolkodtam: amikor az ember
valamilyen megbízatást, feladatot kap, az lehetőség az Istentől kapott
talentumainak kamatoztatására. Jól értem, hogy ezzel a díjjal a Gazda
üzen nekem: „Jól van, derék és hű szolgám”?</span></p>
<p><strong>– Hogyan került az Egyházban a családpasztoráció területére?</strong></p>
<p><span>– Távolról kezdem, és ennek megvan a jó oka. Igazán boldog, jó,
katolikus családból származom. Édesapám gépészmérnök volt, emellett
zongoraművészi diplomát is szerzett. Nem használta ezt a képesítését, de
otthon sokszor és szépen zongorázott. Édesanyám matematika
fizika–szakos tanárnő volt. A nagyszüleim, a felmenőim is mind
értelmiségiek: jogászok, tanárok, tisztviselők, orvosok.</span></p>
<p><span>Úgy alakult, hogy a szüleim nem egészen fiatalon találkoztak
egymással, így a nálam három évvel idősebb nővéremmel együtt mi voltunk a
legkisebbek az egész családban. Bár a harmincas évek közepén
születtünk, mégis mindig a tizenöt-húsz évvel idősebb unokatestvéreink
közé valónak éreztük magunkat. Ezért gyakran tapasztalom, hogy a
gondolkodásunk, a dolgokhoz való hozzáállásunk konzervatívabb másokénál,
egy régebbi korszak nyomait viseli magán.</span></p>
<p><span>Mindenesetre a nevelésünkben fontos szerepet játszott az
őszinte katolikus hit. Külön kiemelném azt, ami az egész életemben
nagyon meghatározó, hogy édesanyám buzgó Mária-tisztelő volt, és
ragaszkodott ahhoz, hogy fiú létemre Mária legyen az egyik keresztnevem.
A Szűzanya patronálását egész életem során érzem. A választásaimban, a
döntéseimben is mindig megéltem ezt, nagy hálával és szeretettel
gondolok erre.</span></p>
<p><span>A nevelésünkről még annyit mondanék, hogy bizonyos értelemben
maximalista volt. Most is előttem van a kép: első elemista vagyok, ülök a
kisasztalnál, és egy irkalapra sok-sok o betűt kell írnom. Édesanyám
ott ül mellettem, figyeli a munkámat, és néha odaszól: „vigyázz, ez nem
jó, nem szép”. Amikor tele lesz a lap, elveszi előlem, megnézi, majd azt
mondja: „ez nem olyan, ami méltó lenne hozzád, kezdd elölről”, és azzal
széttépi a lapot.</span></p>
<p><span>Sok évvel később, amikor már műszaki egyetemista voltam, és egy
géprajzot kellett készítenem, a leadás előtti napon késő éjszaka a
szomszéd szobában „ébren alvó” édesanyám meghallotta, hogy éppen eltépem
a rajzlapot, amin addig dolgoztam. Átszólt a szomszéd szobából: „Mit
csinálsz te ilyenkor? Le kellene már feküdnöd!” Voltam olyan szemtelen,
hogy azt válaszoltam neki: „Édesanyám, ezt korábban kellett volna
mondania, most már késő, én már ilyen lettem”.</span></p>
<p><span>Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a családomban minden
körülmények között nagyon jól éreztem magam. Vidám, élénk gyerek voltam,
és mindig adódott is lehetőségem a tevékenykedésre. Boldog gyermekkorom
volt. Még Budapest ostroma idején, a pincében töltött hat hét alatt is,
amikor odakint hullottak a bombák, és ropogtak a fegyverek, akkor is
biztonságban éreztem magam. Meg voltam győződve arról, hogy komoly baj
nem lehet, ha mellettem van a családom. </span></p>
<blockquote>
<p><span>Később, amikor a családpasztorációval kezdetem foglalkozni,
sokszor eszembe jutott, milyen boldog az a gyerek, aki ilyen családban
élhet. Azt kell elősegítenünk, hogy ilyen légkör vehesse körül a
gyerekeket.</span></p>
</blockquote>
<p><strong>– A tanulmányai végeztével milyen pályát választott?</strong></p>
<p><span>– A pályám alakulása összefügg azzal, hogy az Érseki Katolikus
Gimnáziumban kezdtem a középiskolás éveimet. Egy év után az intézményt
államosították. Ezután a latint nem tanulhattuk tovább, előbb franciára,
aztán angolra tértünk át, majd oroszra kellett váltani. Otthon korábban
még németül is tanultam. Mindebből az következett, hogy néhány nyelvvel
elkezdtem komolyabban is foglalkozni, és a szüleim azt mondták: egyiket
se hagyjam abba. Német, latin, orosz, angol, francia – ezekkel a
nyelvekkel kerültem viszonylag jó kapcsolatba.</span></p>
<p><strong>– A nyelvtudása határozta meg az irányt a továbbiakban?</strong></p>
<p><span>– Amint elkezdtem dolgozni, kiderült, hogy a nyelvismeret
mindenhol előnyt jelent. Mérnökként a Magyar Rádióba kerültem, és hamar
rájöttek, hogy a nemzetközi kapcsolatok terén bevethető vagyok a
tárgyalásoknál. A Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezetben (OIRT),
amelybe a szocialista országok rádióinak és televíziónak mind be kellett
lépniük, az orosz és a német volt a hivatalos nyelv. A műszaki ügyek
terén rövid időn belül a Magyar Rádió hivatalos képviselője lettem.
Később főmérnökként a szervezet prágai központjába kerültem, ahol
szintén az orosz és a német volt a hivatalos nyelv. A feladataim közé
tartozott a nyugat-európai szervezettel való kapcsolattartás, amelynek
az angol és a francia volt a hivatalos nyelve. Hat évig Prágában éltünk a
családommal, a lányaink ott jártak iskolába és egyetemre, a feleségem
meg tartotta bennünk a lelket, segített leküzdenünk a nehézségeket.</span></p>
<p><span>Az egyik fő feladatom az volt, hogy a rádiós szervezetben
segítsem azoknak a nagy nemzetközi közvetítéseknek az előkészítését és
lebonyolítását, amelyekbe a szocialista és a nyugat-európai országok
egyaránt bekapcsolódtak: olimpiák, világbajnokságok, nagyobb
sportesemények. Gyönyörű, rendkívül érdekes munka volt. Sok emberrel
kerültem kapcsolatba, nemritkán a miénktől nagyon különböző kultúrából
származókkal, és mindenkivel szót kellett értenem.</span></p>
<p><strong>– Meddig tartott ez az időszak?</strong></p>
<p><span>– 1990-ben lejárt a megbízatásom, és hazajöttem a Magyar
Rádióba. Ekkor már javában zajlott az 1991-es pápalátogatás
előkészítése. II. János Pál pápa sokat volt úton. A pápai látogatások
vezető szervezője, Tucci bíboros többször is tárgyalt Magyarországon, és
az egyeztetésekre meghívták a médiumok képviselőit is. Az egyik ilyen
találkozón részt vett a Magyar Rádió műszaki igazgatója is. Tucci
bíboros szóba hozta, hogy nincs, aki összefogná a pápalátogatás rádiós
és televíziós közvetítéseit. Az igazgató erre rögtön előállt azzal, hogy
van egy emberük, aki hat esztendőn át foglalkozott nagy világesemények
közvetéseinek szervezésével, műszaki hátterének biztosításával. Engem
ajánlott. Pálos Miklós kormánymegbízottól hamarosan kaptam egy hivatalos
megbízólevelet, amelyben felkért arra, hogy vegyem a kezembe ezeket az
ügyeket. Hallatlanul érdekes és különleges munka volt: kapcsolatba
kellett lépnem az itthoni papi gárdával, az egyházi vezetőkkel,
ugyanakkor a hazai és a külföldi rádiós-televíziós szakemberekkel,
köztük a vatikániakkal is. Úgy gondolom, az akkori öt helyszínen szépen
sikerült megoldani a közvetítéseket.</span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g111302']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=111302&v=1&p=1&img=c_AE6A4469.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Ezután mi volt a következő lépés?</strong></p>
<p><span>– Miután minden lezajlott, megkeresett Blanckenstein Miklós, az
Esztergomi Főegyházmegye akkori pasztorális helynöke (ő volt a
pápalátogatás idején a Népstadion-beli események fő felelőse), mondván,
szüksége lenne rám. Azt szeretné, ha az egyházmegye családreferenseként
az egyházmegye családpasztorációját szervezném. Meg voltam döbbenve, de a
dolog nagyon vonzott, mert a feleségemmel együtt tagjai voltunk egy
házaspáros mozgalomnak (Equipes Notre-Dame), így már korábban
kapcsolatba kerültünk a családpasztorációval. Amikor Blanckenstein
Miklós felkért a feladatra, már volt némi sejtésem, hogy miről is lesz
szó. Vállaltam a szolgálatot, és lassan belenőttem a feladatba. Később,
az esztergomi évek után felkérésre átvettem a Magyar Katolikus
Családegyesület alelnöki pozícióját.</span></p>
<p><strong>– Azóta sok év telt el, kiépültek a nemzetközi kapcsolatok. Melyek a legfontosabbak ezek közül?</strong></p>
<p><span>– A legfontosabb a Család Pápai Tanácsával való
kapcsolatfelvétel volt Bíró László püspök úr vezetésével. Trujillo
bíboros volt az elnök, jó viszonyunk alakult ki vele. Kétszer is
meghívtuk Budapestre, bennünket pedig ő hívott meg a vatikáni
megbeszélésekre. A véletlenek összjátékának köszönhetően sikerült
felvenni a kapcsolatot az Európai Katolikus Családegyesületek
Szövetségével (FAFCE) is. Jó együttműködés alakult ki az osztrák, a
német, a lengyel, a cseh és a határon túli magyar családközösségekkel.</span></p>
<p><strong>– Jelenleg hogyan vesz részt a családpasztorációban?</strong></p>
<p><span>– Az Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségével baráti
szálakon keresztül mind a mai napig tartom a kapcsolatot. Hivatalosan
már nem, mert a Magyar Katolikus Családegyesület szervezete több
körülmény miatt idén november 11-én megszűnt. Bíró László püspök úr
érthető okokból lemondott a családreferensi megbízatásáról. Marton Zsolt
váci püspök vette át a feladatot, <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/ugy-akarom-szeretni-csaladokat-mint-krisztus-marton-zsolt-elso-csaladreferensi-korlevele" target="_blank">és körlevelében felvázolta a terveit</a>. A vírushelyzet miatt természetesen sok még a bizonytalanság.</span></p>
<p><strong>– Mondana néhány szót a családjáról?</strong></p>
<p><span>– Idén volt az ötvennegyedik házassági évfordulónk. Bíró László
püspök úrral szoktunk együtt ünnepelni, de idén októberben csak
telefonon tudott bekapcsolódni az eseménybe. Azt mondta, az áldása
telefonon keresztül is érvényes. Mindkét lányunk férjnél van már, eddig
két unokánk született.</span></p>
<p><strong>– Hosszú ideje tart már a munkakapcsolata Bíró püspökkel…</strong></p>
<p><span>– Nagy-nagy hálával és szeretettel beszélek erről, mert nem
csupán munkakapcsolatról van szó. Ismét távolabbról kezdem: tizenhárom
éves voltam, amikor édesapám meghalt. Édesanyám nagyon bölcsen azt
mondta, ennek a kamasz gyereknek apa nélkül nagyon nehéz lesz, kellene
neki egy jó lelkiatya. Ekkor, mint már annyiszor az életem során,
közbejött a nagybetűs Véletlen. </span>Egy lelkigyakorlaton találkoztam
egy kármelita atyával, akinek nagyon megragadott az előadása. Édesanyám
buzdított, hogy keressem föl. Így ő lett a lelkiatyám egészen a
haláláig, ami pedig már a házasságkötésünk után történt.</p>
<p><span>Később találkoztam Bíró püspök úrral, és valahogy egyre
közelebb kerültünk egymáshoz, nemcsak a munka területén, hanem a lelki
ügyeimmel kapcsolatban is. Nem csak a kamasznak van szüksége
lelkivezetőre. Azóta is ő a lelkiatyám. </span></p>
<p><strong>– Említette, hogy maximalista ember. Milyennek látja a magyar Egyházban a családpasztoráció helyzetét? Van-e javítanivaló?</strong></p>
<p><span>– Nagyon is sok a teendő. Marton Zsolt püspök az imént említett körlevelében arról ír, hogy a <em>Familiaris consortio</em>
kezdetű apostoli buzdítás által meghatározott szellemi-lelki keretek
között szeretne működni. Ezzel nagyon a szívem közepébe talált. Döntően
fontosnak tartom a Szent II. János Pál pápa által rögzített alapokat,
mindazt, amit a Szentatya <span>kifejtett </span>ebben a dokumentumban a családegyház témájában.</span></p>
<blockquote>
<p><span>A munkám során sok családdal kerültem kapcsolatba, sok család
életébe láttam bele. A tapasztalataimból azt a következtetést tudom
levonni, hogy ahol a családegyház modelljéhez nem sikerült közelíteni,
ott nehezen mennek a dolgok.</span></p>
</blockquote>
<p><span>A pápa részletesen és világosan kifejti, hogy a katolikus
családban is ugyanazokat a feladatokat kell ellátni, amelyeket a
hivatalos Egyház is végez. Ezek: a kérügma, a liturgia, a diakónia és a
kommunió. Ha ezeket sikerül szépen megoldani, akkor olyan család jön
létre, amely valóban gyümölcsöket hoz.</span></p>
<p><span>Nagyon mélyen érintett, szinte meglepetésként ért Felföldi
László atya egyik gondolata, amely még tavaly január elején hangzott el
egy találkozón. (Akkor még nem is sejtettük, hogy püspök lesz, és éppen
Pécsett, ott, ahol Bíró László vetette el a családpasztoráció magvait.)
Azt mondta: a család életében a központ az asztal, amely köré esténként
összegyűlnek a családtagok. Ez az a közös pont, ahonnan minden más
kiindul. </span></p>
<p><span>Ha meggondoljuk, hogy a családi asztal lényege szerint
valamiképpen az utolsó vacsora asztalának folytatása, akkor megértjük,
hogy a családegyház megvalósítását is a családi aszalnál kell kezdeni.</span></p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>