<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">„Egyetlen házat se hagyj ki!” – Interjú a Szent Márton-díjas Somos László kaposfői plébánossal</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai">Hazai</a> – 2021. január 7., csütörtök | 20:00<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/-egyetlen-hazat-se-hagyj-ki-interju-szent-marton-dijas-somos-laszlo-kaposfoi-plebanossal">https://www.magyarkurir.hu/hirek/-egyetlen-hazat-se-hagyj-ki-interju-szent-marton-dijas-somos-laszlo-kaposfoi-plebanossal</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g111255']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=111255&v=1&img=c_IMG_0403.JPG" style="margin-right: 0px;" width="491" height="327"><span class="gmail-galcount" title="6 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 6</span></a></div><h3 class="gmail-lead">„Örülünk
és büszkék vagyunk, hogy maga a papunk. Vigyázzon magára, hogy nagyon
sokáig közöttünk lehessen.” Kaposfőn így fogadták a hírt, hogy idén
Somos László plébános, a Kaposvári Egyházmegye általános helynöke kapta a
Szent Márton-díjat a cigánypasztorációban végzett munkája
elismeréseként.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>Szent Márton egykor nem
tudott elmenni a didergő koldus mellett, megosztotta vele a köpenyét.
László atya élete is mások szolgálatáról szól, immár huszonhat éve.
Hogyan kezdődött a papi élete, és hová jutott az eltelt esztendők alatt?</p>
<p>Reggel kilenc órakor érkezünk Kaposfőre. A plébánia a falu főutcáján,
az általános iskolával szemben, a templom mellett áll. A kapuja nyitva,
ételhordóval érkeznek és távoznak az emberek. Naponta négyszáz adag
ebédet osztanak ki itt cigány és nem cigány rászorulóknak, a falu
legszegényebb lakosainak. A tágas udvaron a nyarat idéző trambulin,
pingpongasztalok. Szemben, az iskolában csend van, az ablak előtt
virágok, gyertyák. „Az iskola egyik szeretett tanára belehalt a
koronavírus-fertőzésbe, ezért egy hete online folyik a tanítás, így a
tanodába sem jönnek a gyerekek” – magyarázza a rendkívüli körülményeket
Somos László, aki 1994-ben került Kaposfőre. </p>
<p></p>
<p>Akkor még nem is sejtette, hogy a lelkipásztori területén olyan
nyomorúságot fog találni, ami a 20. század végén elképzelhetetlen. „Egy
hónapja voltam Kaposfőn, amikor keresztelőre jelentkezett nálam egy
cigány család. A kitűzött napon hiába vártam őket a templomban. Megvolt a
címük, ezért elindultam hozzájuk. Az utcán beszélgető asszonyok
igazítottak útba, mondták, hogy menjek túl az utolsó házakon is, majd
még tovább, túl a nádas-bokros területen. Megdöbbentő látvány fogadott,
amikor odaértem. Szekrény magasságú putrik sorakoztak egymás mellett. A
vesszőből font falakat kívül-belül sárral tapasztották be, a tető
félbevágott vashordóból készült. Bent egy dobogó volt a bútorzat, vagy
csak szalma, arra ültek az emberek. Vizet egy messzi nyomókútból hoztak,
villany, gáz sehol. Az utca tele volt gyerekkel.</p>
<blockquote>
<p>Az első látogatásom után nem tudtam se enni, se aludni. Ők is az én
embereim, a plébánosuk vagyok – ez járt a fejemben, és elkezdtem a
telepre járni.</p>
</blockquote>
<p>Megismertem az összes családot először Kaposfőn, aztán a többi hozzám
tartozó faluban is. Egy év elteltével meghívtam a cigány családokat a
plébániára egy közös ebédre, mindenkit személyesen. Jöttek lóval, lovas
kocsival, biciklivel, vagy hetvenen gyűltek össze. Jól érezték magukat.
Az asszonyok bekéredzkedtek a plébániára, kérték, hogy mutassam meg a
lakásomat. Még a szekrényemet is kinyitották, és nagyon boldogok voltak,
hogy mindent megnézhettek nálam. A gondviselés is a segítségemre volt,
mert minden telepről eljöttek néhányan, így mindenhova elvitték a hírt,
hogy jó volt a plébánián. Attól kezdve nagyon jó kapcsolat alakult ki
közöttünk.”</p>
<p>László atya rendszeres vendég lett a cigánytelepeken. A hozzá tartozó
falvakban a cigányok mindenütt elkülönülten élnek. Kaposfőn még ma is
földes út vezet hozzájuk. A rendszerváltás utáni években az összes
cigány munkanélküli volt, rettentő szegénységben éltek.</p>
<blockquote>
<p>Két generáció nőtt fel úgy, hogy a szülők nem dolgoztak, mert nem
tudtak elhelyezkedni. A gyerekek nem láttak felnőttet munkába járni.</p>
</blockquote>
<p>Változást a közmunkaprogram hozott. „Aki soha nem kelt fel reggel, és
egész nap azt csinált, amit akart, az nem tudta volna megállni a helyét
egy munkahelyen. A közmunka viszont helyben volt, és az emberek lassan
hozzá tudtak szokni a rendszeres munkába járáshoz. A kevés pénz, amit
kerestek, a kétszerese volt a segélynek, amiből addig éltek. Ez sokat
változtatott a cigányok gondolkodásán. A „szocpol”-nak köszönhetően
aztán javultak a lakáskörülményeik is, a telepeken házakat építettek.
Újabb ugrást az jelentett, hogy az építőiparban megnőtt az igény a
munkaerőre. Ma már buszokkal jönnek a férfiakért a toborzók, és viszik
őket az építkezésekre.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g111255']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=111255&v=1&p=1&img=c_IMG_0323.JPG" alt="" border="0"></a></p>
<p>László atya kezdettől fogva igyekezett a gyerekekre összpontosítani.
Kaposfőn 2004-ben tanoda épült, majd közösségi házak, ahol napközis
rendszerben foglalkoznak a gyerekekkel.</p>
<blockquote>
<p>Itt nemcsak a tanulásra, hanem a játékra is lehetőség nyílik, és
sok-sok közösségi programra is várják az embereket, emellett pedig
fürdeni és mosni is lehet.</p>
</blockquote>
<p>Az ünnepek nagyon fontosak a cigány emberek életében, ezeken a
rendezvényeken, amelyek mindig fellépéssel kezdődnek, részt vesz az
egész család. „A cigány ember szeret kiállni, szerepelni, énekelni.
Korábban csak a karácsonyt és a húsvétot ünnepelték meg, és ezek az
alkalmak főleg arról szóltak, hogy együtt legyenek, sokat és jókat
egyenek-igyanak. Az ünnepekre mindig összegyűlik a nagycsalád, ami a
nagyszülők, a nagybácsik és nagynénik meg az unokatestvérek összességét
jelenti. Az egyházi ünnepeket is a közösségi házakban tartjuk a cigány
lakosok nagy örömére. Szinte mindenki eljön ezekre a rendezvényekre.”</p>
<p>A közösségi házak nem ismeretlenek a gyerekek előtt. Az óvodáskorúak
itt kapnak korai fejlesztést, az általános iskolások ide járnak tanodába
és napközibe, és a középiskolások kezét sem engedik el, kísérik őket a
tanulmányaik végeztéig. Ma már minden gyerek befejezi az általános
iskolát, megszűntek az osztályismétlések, sőt, sokan tovább is tanulnak.</p>
<p>De a gyerekek mellett a felnőtteket sem hagyják segítség nélkül. A
várandós és a kisgyermekes asszonyok baba-mama klubba járnak, itt
készülnek fel az anyaságra. László atya és huszonöt munkatársa, valamint
az önkéntes segítők minden korosztályra odafigyelnek, tudják, melyik
család mivel küszködik, milyen örömeik, kudarcaik vannak. Minden
közösségi házat két tanár és egy helybeli munkatárs működtet. Ha új
ember csatlakozik hozzájuk, László atya elküldi, hogy menjen házról
házra, ismerkedjen meg az emberekkel, beszélgessen velük. Ahhoz, hogy
segíteni tudjanak, elengedhetetlen a jó kapcsolat és a bizalom, vallja.</p>
<p></p>
<p>A Szent Márton-díj átvételekor Somos László arról beszélt, hogy a
cigányok szolgálatával kettős célja van: a cigány embereket segíteni
szeretné méltóságuk felismerésében, a magyar embereket pedig rá akarja
döbbenteni a cigányok emberi méltóságára. Mint mondta, „ettől sajnos még
messze vagyunk”. De a huszonhat év alatt sok minden változott, jobb az
emberek között a viszony és a hangulat is. „A tanoda létesítésekor
elmondtam nekik, nem mindegy, hogy az unokájuk milyen cigánnyal fog
együtt élni.” Még ma is megvan a távolságtartás a magyarok és a cigányok
között, mindkét fél részéről. A cigány emberek úgy gondolják, a
magyarok lenézik őket, ez az érzés már gyerekkorukban beléjük rögződik.
Hiszen a cigány gyereknek nincs olyan ruhája, cipője, mint a magyarnak,
és ezt az iskolában a gyerekek azonnal észreveszik. A szülőknek nagyon
fáj, ha lenézik a gyereküket és őket.</p>
<blockquote>
<p>Tudnunk kell, hogy nekik is sok sikerük és örömük van, de még több kudarcuk és fájdalmuk</p>
</blockquote>
<p>– mondja László atya.</p>
<p>A kaposfői módszer azonban eredményes: „A felnőttek dolgoznak, a
gyerekek tanulnak és szakmát szereznek. Kiutat jelent az oktatás és a
nevelés, amely szélesebbre nyitja az ember látókörét, és erkölcsi
tartást ad. „A munka, a tanulás és a katolikus hit gyakorlása meg tudja
változtatni az emberek gondolkodásmódját és egész életét. Már nem írják
le magukat a cigány emberek, mint akkor, amikor semmilyen munkára nem
kellettek. Minden európai nép a kereszténység segítségével emelkedett
fel, a cigányság sem kivétel ez alól.”</p>
<blockquote>
<p>Mindannak, ami itt történik, közös nevezője a szeretet.</p>
</blockquote>
<p>Somos László szerint nem kell mást tenni, mint szeretettel jelen
lenni a cigány emberek között. Nyitottak az emberi kapcsolatokra és a
hitre, „csak irgalmas szívvel el kell menni hozzájuk, egyetlen házat sem
szabad kihagyni”. Ezt vallja munkatársaival László atya, és úgy
gondolja, az eltelt több mint negyed évszázad alatt sokat segítettek itt
a cigányságnak.</p>
<p>A plébános munkáját számos díjjal ismerték el. 2009-ben Somogy
Polgáraiért-díjat és Raoul Wallenberg-díjat kapott, 2010-ben a Somogy
Megyei Prima-díj egyik kitüntetettje volt, 2018-ban pedig a
Jószolgálat-díj életműdíjasa. Ő azonban nem említi az elismeréseit,
szerény ember. Papi jelmondatához híven él: „Nem azt keresem, ami nekem
hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g111255']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=111255&v=1&p=1&img=c_IMG_0390.JPG" alt="" width="196" height="130" border="0"></a></p>
<p>Tíz településen több száz cigány felnőtt és gyermek felemelkedését és
hitbéli gyarapodását szolgálja Somos László és munkatársi közössége.
Annak tudatában kell élnünk, hogy mindannyian emberként születtünk, és
mindannyian a teremtő Isten képét viseljük magunkon <span>–</span> vallja a plébános.</p>
<blockquote>
<p>Az Úristen egymásra bízott bennünket. Azt várja tőlünk, hogy testvért
lássunk minden emberben. Senki sem választhatta meg, hogy hová
szülessen, egyedül csak Jézus Krisztus. Ő pedig az istállót választotta.</p>
</blockquote>
<p>Amikor a cigányokhoz megyek, Jézushoz megyek. A lényeg, hogy a
legkisebbekben, a szegényekben, a betegekben, az elesettekben, a
rászorulókban, a társadalom peremén élőkben, a cigányokban ismerjük fel
Krisztust, aki valóságosan jelen van az Oltáriszentségben, és olyan
szeretettel forduljunk hozzájuk, amilyen szeretettel Jézus szereti őket.
A cigánypasztorációnak ez az alapja. A többit megsúgja a Szentlélek, ha
irgalmas és befogadó a szívünk.</p>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila; Kling Márk/Kaposvári Eghyázmegye</strong></p>
<p><strong>Trauttwein Éva/Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>