<div dir="ltr">
<div>
<div> <div>
<div><p style="margin-bottom:13px"><b>
</b></p><div><h1><span>Még saját kocsim sincs, nemhogy kamionom!” – Gui Angéla jótékonysági futó</span>
</h1>
</div>
<div>
<div>
<div><a href="https://kepmas.hu/hu/tompos-vince" hreflang="hu" target="_blank">Tompos Vince</a></div>
</div></div><br><div>
<div><p><b><i>„</i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><i>Nem
tartom magamat normális embernek, mert ha az lennék, nem csinálnék
ilyet, hanem tévénézés közben a fotelban enném a chipset”</i> – mondja magáról <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><i>Gui Angéla</i></span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">,
aki 2015 óta szervez véradással egybekötött jótékonysági futásokat.
Angéla a közel hatéves önkéntes munkájának eredményeként befolyt
összegekből hazai és határon túli gyermekotthonok lakóinak mindennapjait
könnyíti meg.</span><br>
Nagyinterjú.</b></p>
</div>
<div>
<div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/article/public/media/image/2020/10/12/gui_01a_nagykapos.jpg?itok=qAwkFsWx" alt="Gui Angéla" style="margin-right: 0px;" width="484" height="325">
</div>
</div>
</div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
<div id="m_-403294110034949080gmail-zone5307851"><div><span style="display:block;color:rgb(128,128,128);font-weight:normal;font-style:normal;font-size:10px">hirdetés</span></div><div>
</div></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div>
<div> <div>
<div><p style="margin-bottom:13px"><b>– A beszélgetésre készülve <i><span style="background-color:rgb(208,224,227)">József Attila: Nem én kiáltok</span>!</i> című versének részlete jutott eszembe:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> <i>„Hiába fürösztöd önmagadban / Csak másban moshatod meg arcodat.” </i>Úgy érzem, ez a két verssor lehetne akár a mottód is.</span></b><br>
– Nagyon jól megfogtad a lényeget! Ez egy szép versidézet, József
Attilát egyébként is nagyon szeretem. Sok igazság van rám nézve ebben a
versben. Több interjúban elmondtam már,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hogy hosszú, nehéz út van
mögöttem. </b></span>Az emberek a közösségi médiában és a sajtóban egy élettel,
energiával teli mosolygós nőt látnak, aki megváltja – ha nem is a
világot, de – gyerekek tucatjait. Ám <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a felszabadult arc mögött egy
nagyon hosszú, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">rögökkel teli utat </span>megjárt ember is van.</b></span></p>
<p><b>– Mire gondolsz pontosan?</b><br>
– <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Romániában, a Partiumban születtem, és 26 éves koromig ott is éltem.
Ceauşescu Romániája meghatározta a kisebbségi létemet. Ahhoz, hogy le
tudjak érettségizni, választhattam, hogy lakatos vagy hegesztő leszek</b></span>.
Egy meghatározott életpálya volt tehát előttem, amit nem volt könnyű
elfogadnom. Emellett <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>változó anyagi körülmények között éltünk, és bizony
szép számban értek bennünket családi tragédiák is. Újságíróként
dolgoztam a megyei lapnál, aztán a <i>Szatmári Friss Újság</i>hoz
kerültem, ahol nagyinterjúkat írtam arról a kérdéskörről, hogy
kisebbségiként mit érdemes tenni: menni vagy maradni</b></span>. Ha hiszed, ha nem,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
én voltam az egyik élharcosa annak, hogy nekünk magyaroknak bizony a
szülőföldön kell maradnunk! </b></span>De az élet másképp alakult: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>huszonnégy éves
koromban autóbalesetben meghalt </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a nálam </span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">két évvel idősebb nővérem. </span>
Halálának feldolgozása nagyon megviselt </b></span>– Németországból egyedül hoztam
haza utolsó útjára. Ám <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a Jóisten akkor is megsegített; jobb kezemben
volt egy vonatjegy Budapestre, ahol várt egy fiú, a másikban pedig egy
orvosi beutaló, ami a sikertelen gyászfeldolgozás kezelésére szolgált
volna. Én a jobb kezemet választottam, és felültem a vonatra...</b></span></p>
<p><b>– És azóta is budapesti vagy…</b><br>
– Nem egészen… Ahogy gyökeret eresztettem volna Budapesten, a<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> diplomata
férjemet kihelyezték Londonba, ahová természetesen én is vele tartottam.
Ez idő alatt született két gyerekünk. </b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Mikor kezdtél el futni?<br>
– Egy életmódváltó program részeként vágtam neki ennek a sportnak 39
évesen. Abban az időben már három éve az Egészségügyért Felelős
Államtitkárság kommunikációs vezetőjeként dolgoztam. </span></b>Soha nem voltam
elhízva, cigarettához sem nyúltam soha, így nem egy teljes
életmódváltást kellett végrehajtanom.</p>
<blockquote>
<p>Valójában <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az, hogy elkezdtem ezt a sportot, egy olyan betegség
menekülési útvonala volt, amelyet soha nem tudtak diagnosztizálni. Végül
a huszonhatodik orvos, aki nem mellesleg ultrafutó volt, azt mondta:
fogalma sincs, mitől gyógyulhatok meg, de ha elkezdek intenzíven futni,
azzal semmiképp nem ártok magamnak.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Erre egyből azt feleltem, hogy ennek én nem hiszem, hogy nekivágok,
hiszen nem vagyok bolond! Aztán <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hosszú hónapok után eljutottam a
félmaratonig, majd két-három évvel később jött az első maratoni
célkitűzés (nevet...).</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">És hogy jutott eszedbe jótékonysági futásokat szervezni?</span></b><br>
–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A futástól az már csak egy lépés volt.</b></span> Az első félmaratonommal a Bátor
Tábor számára gyűjtöttem, de közben feltettem magamnak a kérdést: miért
nem szervezek én is jótékonysági futásokat?<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az első jótékonysági futás
egy 5 nap 500 km-es táv volt, Dévától indítottuk, és meg sem álltunk
egészen Budapestig.</b></span> A rendezvénybe több mint tíz városban lehetett
becsatlakozni, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az öt napig tartó futás előtt és alatt végig lehetett
adományt felajánlani <i>Böjte Csaba</i> „gyermekeinek”. A dévai
gyerekekkel együtt rajtoltunk, és velük együtt is értünk célba
Budapesten. Összesen ötmillió forint gyűlt össze! </b></span>Aztán <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>később a
kárpátaljai Irgalmas Szamaritánus Gyermekotthon megsegítéséért</b></span> indított
futás következett – ez a helyszín meghatározta az elmúlt három évben a
jótékonysági eseményeinket. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>De volt olyan is, hogy egyik hazai
gyermekotthontól a másikig 29 órán át futottunk, és azokon a
helyszíneken, ahonnan elrajtoltunk, valamint ahová befutottunk,
élménynapot szerveztünk az árváknak</b></span>. Később <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>több magyarországi
gyermekotthon számára nyújtottam segítséget.</b></span></p>
<div alt="Gui Angéla">
<div>
<div>
<div>Kép</div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2020/10/12/gui3.jpg?itok=Idif3EAV" alt="Gui Angéla" style="margin-right: 0px;" width="484" height="322">
</div>
</div>
</div>
</div>
<p><b>– A kezdeményezéshez már a legelején neves közéleti személyiségek csatlakoztak. Hogyan sikerült megnyerned őket az ügyednek?</b><br>
– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Öt évvel ezelőtt <i>Herczegh Anita</i>, a köztársasági elnök
felesége elvállalta a fővédnökséget.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>Én kértem fel őt; a privát
e-mailemről írtam neki</b></span> egy levelet, amiben benne volt,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> hogy Böjte Csaba
atya gyerekeinek szeretnék adományokat gyűjteni.</b></span> Csaba atyának pedig
annyit mondtam a telefonba, hogy el szeretnék futni Budapesttől Déváig.
Szinte biztos, hogy azt gondolhatta: <i>„Még hogy valaki 500 km-t fusson azért, hogy ideérjen hozzám! Na, ez a nő sem egészen komplett!” </i>–
így leült velem és megbeszéltük a részleteket. Anita asszonynak pedig
csatoltam a telefonomon rögzített Böjte Csaba-üzenetet, amelyben
támogatásáról biztosított. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Később, a jótékonysági futás során Herczegh
Anita eljött a határhoz, és vért is adott. A második alkalommal, amikor a
nagydobronyi árváknak gyűjtöttünk, </b></span>Herczegh Anita akkor is rögtön igent
mondott a felkérésemre.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Aztán egyik program hozta magával a másikat.</b></span></p>
<p><b>– Én még csupán a háztömböket kerülgetve kocogok, messze még a több száz kilométer. Hogy lehet lefutni egyszerre ekkora távot?</b><br>
– Amikor futóversenyt szervezek, nem futok soha teljes távot, mert úgy
vagyok vele, hogy az ember vagy fut, vagy futást szervez. Ha éppen egy
500 km-es futás van terítéken, akkor abból lefutok mondjuk 100
kilométert. Aztán meg csak nézem, ahogy futnak, és közben intézem a
szervezési feladatokat, a sajtót, a szállást, a vacsorát…</p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Te mikor és hogyan futsz egyébként?</span></b><br>
– A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> futás számomra egy meditáció: egyedül szeretek futni, az csak az én
időm, mivel minden más időmet másoknak adom. Olyankor magammal vagyok,
és azzal, aki teremtett.</b></span> Ha az ember egy hosszabb távot fut,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> olyankor
jönnek ezek az „őrült ötletek</b></span>” (nevet). Ugyanis tisztában vagyok vele,
hogy nem normális dolog egy 500 km-es futást szervezni fel a
Vereckei-hágóra! De mégis jönnek ezek a gondolatok futás közben...
Olyankor megáll az ember, lenyújt, majd visszatér a valóságba, és rájön,
hogy milyen jó, hogy az előző eszmefuttatását senki nem hallotta,
hiszen teljes badarság volt! Majd másnap elmegy megint futni, és újból
jönnek a „hülye gondolatok”, és akkor már lassan összeáll a kép. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Ilyenkor gyorsan küld egy üzenetet valamelyik ultrafutónak, hogy <i>„na, megcsináljuk?” </i> És amikor ő visszaír, hogy <i>„naná, persze!”,</i>
akkor már nincs visszaút! Majd meglátom, hogy közben visszajelzett egy
másik ember, aki az anyagi támogatásáról biztosít. Akkor azzal már a
szponzorunk is megvan!</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><u><b>A cél pedig mindig adott: hogy segítsünk másokon.</b></u></span> Ez a cselekvő
szeretet. Én ebben hiszek, engem ez mozgat, volt is egy olyan futásunk,
amelynek az volt a szlogenje, hogy „Mozgasd meg a lelked!”</p>
</blockquote>
<p><b>– Jól sejtem, hogy csakis ennek a sok pozitív történésnek köszönhetően lehet ekkora felelősséggel járó munkát elvégezni?</b><br>
– El kell áruljam,<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> számomra akkor teljes a feltöltődés, ha a futásban
benne van a határon túli magyar szál is.</b></span> Emiatt még kritikák is értek
ismeretlen emberektől, akik a közösségi médiában tették fel a kérdést,
hogy miért nem az anyagországi gyermekeken segítek. Nem volt könnyű
megértetni velük, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>minden <span style="background-color:rgb(255,242,204)">jótékonysági </span>eseményt <span style="background-color:rgb(255,242,204)">önkéntes munkában
</span>végzek, mellette pedig van főállásom. Igaz, jelenleg csak egy, de egy
évvel ezelőtt egyszerre három helyen is dolgoztam</b></span>.. Próbáltam megértetni
velük, hogy ha már önkéntes munkában dolgozom, én szeretném eldönteni,
hogy kinek segítek. Egyébként pedig az a jó hírem, hogy mellettem még
pont tízmillió magyar van, aki tud segíteni másokon. Tehát nem vagyok
egyedül, az a jó!</p>
<p><b>– Nyilván nem egyedül csinálsz minden munkát. Mesélj a csapatodról!</b><br>
– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jórészt egyedül végzem a munkát, mert az én lelkesedésem az, ami
mozgatja ezt az ügyet. A jótékonysági futásnál nagyon jó csapat alakult
ki, ehhez tartoznak a felkért ultrafutók is. Annyi jó ember van, hogy
hihetetlen</b></span>, és ezek mind találkoznak ezeken az eseményeken! <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Egy-egy
feladatra megbízok néha-néha valakit, de nincs mögöttem hálózat. </b></span>A munka
rendezvényszervezési fázisánál egy segítőm van, aki a teendőit nem
önkéntes munkában végzi. Ő intézi többek között a területfoglalásokat,
engedélyeztetéseket, a pólórendeléseket. A jótékonysági gyűjtéseket
pedig teljesen egyedül csinálom. Mindenki azt hiszi, hogy van egy
kamionom! <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Még saját kocsim sincs, nemhogy kamionom!</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A garázsunkban
tároljuk átadás előtt az összes adományt.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Már hat év telt el az első jótékonysági futás óta.</span> Mi változott benned?</b><br>
– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azóta az egész életem megváltozott.</b></span> Gyakran kérdezik tőlem, hogy miért
segítek másokon. Már a kérdést sem értem, hiszen számomra ez evidens.
Mégis ezt<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> kérdezik, hogy a szabad hétvégén miért nem welness-ezek,
ahelyett, hog</b></span>y <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>árvaházba megyek. </b></span>Ami nem egy wellnesshétvége, hanem egy
kemény lelki tábor. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nekünk otthon ez volt a normális, a miénk mindig egy
„nyitott ház” volt. Korábban a játszótéren odaadtam a gyerekem játékát
egy másik gyereknek, most pedig már egy aktív, kiteljesedett segítséget
végzek. Mindig azt mondom, hogy szerettem volna az összes éhező afrikai
gyereket megmenteni, a delfineket megvédeni, és megállítani az esőerdők
kiirtását.</b></span> De egy idő után be kellett látnom, hogy ezeket nem tudom
végrehajtani. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Most jutottam el oda, hogy el tudtam fogadni, hogy addig
tudok segíteni, ameddig a kezem elér<span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Tavaly kimentünk <i>Ed Sheeran</i>
koncertjére a Szigetre, mert a gyerekemmel ezt kaptuk ajándékba a
férjemtől – 60 ezer ember volt kint aznap.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tudtam,</b></span> h<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ogy elromlott </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">nagydobronyi árvaház </span>kazánja,</b></span> í<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>gy másnap <a href="https://www.facebook.com/angela.gui.14/posts/1220596568307597" target="_blank">kiposztoltam,</a>
hogy ha egyénenként száz forinttal számolunk, akkor 60 ezer ember
anyagi segítsége hiányzik a kazánhoz – pont annyi emberé,</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>amennyien
jelen voltak a koncerten</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kilencmillió forint gyűlt össze! Az a
leghatalmasabb ebben az egészben, hogy az emberek elhiszik, hogy tényleg
kazánra gyűjtök! Nekem pedig meg kellett tanulni kezelni ezt a bizalmi
viszonyt. Ezt próbálom átadni a gyerekeimnek is.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)">És milyen hatása van?</span></b><br>
– Mondok egy példát! <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tizenhét éves lányom tavaly készített egy
plakátot a két évvel ezelőtti, árvaházban fotózott fényképekből. Ahol
csak járt, hirdette, hogy adományt gyűjt a gyerekek számára. A végén
annyi hozzájárulás gyűlt össze, hogy alig tudtuk kivinni a gyerekeknek.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Mindenki képes segíteni, aki észreveszi, hogy rajta kívül mások is élnek a világon.</p>
</blockquote>
<div alt="Gui Angéla">
<div>
<div>
<div>Kép</div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2020/10/12/gui_01b_szarvas.jpg?itok=QICFZDNf" alt="Gui Angéla" style="margin-right: 0px;" width="484" height="322">
</div>
</div>
</div>
</div>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– A családod hogy fogadta el, hogy szabadidődben is ilyen sokat dolgozol?</b></span><br>
– Nem volt egyszerű menet. Ez a beszélgetés még korábban játszódott le az egyik kárpátaljai utam előtt: </p>
<p>–<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Anya, mikor jössz haza?<br>
– Vasárnap, kicsim.<br>
– Anya, lehet, hogy vasárnap te hazajössz, de lélekben mikor jössz haza?</b></span></p>
<p>Akkor és ott rádöbbentem, amit addig nem tudtam magamnak
megfogalmazni. Bementem egy bevásárlóközpontba, de azonnal ki kellett
mennem. Ilyenkor <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>két valóság találkozik; akkor tudtam, hogy még nem
tértem vissza igazán.</b></span> Azóta azt is tudom, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy lélekben már sosem leszek
olyan, mint azelőtt. A lányaimnak ezt el kellett fogadniuk, és ma már
jönnek velem. Hosszú folyamat volt, míg megtanultam, hogy a saját
lányaimat ne </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>büntessem azért, mert nem egy, hanem két cipőjük van. </b></span>De
azt is meg kellett tanulnom<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, hogy ne</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kérjem számon</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>rajtuk, ha be akarnak
ülni a barátnőjükkel kávézni. Ne</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>szegezzem neki a kérdést,</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> hogy <i>„te úgy akarsz beülni 500 Ft-ért kávézni, hogy a másik gyereknek nincs mit ennie?”</i>
</b></span>Megengedem neki, de <span style="background-color:rgb(255,255,255)">mindig hozzáteszem azt is, hogy gondoljon arra,
hogy másoknak sokkal rosszabb helyzete van, mint neki, örüljön annak,
amit neki ad az élet.</span> Ez a tanulás részemről nagyon nehéz folyamat volt.</p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> A koronavírus-járvány az idei jótékonysági futást is
felülírta. Szeptemberben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a délvidéki Muzslyán működő Emmausz
fiúkollégium lakói számára gyűjtöttetek sporteszközöket.</span> Mi lett volna
az eredeti elképzelés?</span></b><br>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Idén, a nemzeti összetartozás évében, június 4-én értünk volna célba a
délvidéki Muzslyán lévő fiúkollégiumba egy Kárpát-medencei
gyermektalálkozó keretében. Már láttam magam előtt, hogy a magyar
zászlót lobogtatva együtt futunk be azokkal a gyermekekkel, akikhez
eddig elfutottunk. Ott lettek volna a kárpátaljai, erdélyi, felvidéki és
a horvátországi magyarok is</b></span>. De semmi nem volt biztos, mindig mindent
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>át kellett szervezni. A járvány első hulláma miatt áttettük őszre a
rendezvényt, és el kellett fogadnom, hogy csak a röszkei határig
tarthat, mindenféle célba érkezés nélkül. Aztán beütött a második
hullám, és több közreműködőm kénytelen volt lemondani a részvételét;
volt, aki karanténba került, volt, aki beteg lett, megint másnak pedig a
bokája törött ki. Akkor elgondolkodtam: valóban kell ez nekem?</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Majd fél
órával később jött egy üzenet egy teljesen idegen embertől, aki azt
írta, hogy azt szeretné, ha a lánya olyan lenne, mint amilyen én vagyok.
Mert – ahogy fogalmazott –,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> olyan kevés</span> ember van, aki másokon segít.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Nos, ilyenkor az ember elszégyelli magát! Mert én nem csinálok semmi
olyat, amit itt, ahol ülünk, bárki ne tudna megcsinálni! Nincs
varázspálcám, amivel a sebeket be tudnám gyógyítani. Csak azt teszem,
amire bárki képes lenne.</p>
</blockquote>
<p>Nem érzem magamat méltónak arra, hogy példakép legyek. De akkor
elgondolkodtam, hogy tényleg most akarom feladni? Hiszen ez az apuka a
lányának éppen arról mesél, hogy ő is ilyen lehet. Valahonnan tehát
mindig jön egy megerősítés idegen emberektől. </p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A beszélgetésünk alatt végig azon gondolkodom, hogy lehet bírni ezt az iramot...</span></b><br>
–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Nagyon jól érzem magam a bőrömben 46 évesen is! Minden nőtársamnak azt
tudom mondani, hogy nem kizárólag 20 évesen szép az élet! Tele van az
élet lehetőségekkel, én még most az iskolapadba is beülök.</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Most érzem azt, hogy egyensúlyban van a munka, a család és az önkéntesség.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Újságírást, politikai kommunikációt végeztem, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>idén nyáron
felvettek a Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénés segítő
szakára, így beülök az iskolapadb<span style="background-color:rgb(255,242,204)">a is, és alaposan kitanulom ezt a
szakmát, hogy utána még jobban tudjak segíteni a gyerekeken.</span></b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– Hánykor kelsz?<br>
– Hajnali öt után nem sokkal. Akkor elkezdek háromféle ételt készíteni,
mert nálunk mindenki másra érzékeny. A nagylányom már 18 éves, de mégis
olyan jó felkelni és főzni neki. </b></span>Ez nem számít feladatnak, hiszen azt
fogja egész nap enni, amit akkor reggel elkészítek neki. Jó dolog
másokról gondoskodni.</p>
<p><b>– És mellette még sportolsz is... Mennyit futsz egy nap?</b><br>
– Változó, de<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> általában hetente négyszer elmegyek futni, így összesen 50
kilométer azért elő szokott fordulni egy héten.</b></span> Ha pedig van egy cél,
akkor ahhoz mindig van edzéstervem. </p>
<p><b>– Mi a következő állomás?</b><br>
– Sajnos azt még nem árulhatom el, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>már megvan a következő célunk</b></span>.
E<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>gyébként amikor vége egy-egy jótékonysági futásnak, mindig azt mondom,
hogy ez volt az utolsó, soha többet nem szervezek semmi</b></span>t! De akik
ismernek, tudják, hogy ez azért nem egészen így van! <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az elmúlt években
megtanultam, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ha menet közben nincs meg a következő cél, akkor
amikor vége van az aktuális eseménynek, olyan üresség keletkezik bennem,
amit bizony nagyon nehéz elviselni.</b></span> Annyit mondhatok, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a következő
nagyon kemény lesz. Egy hét szabadság nem lesz hozzá elég, maradjunk
annyiban! (nevet…)</b></span></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Meddig leszel képes végezni ezt a küldetést?<br>
– Ameddig lelkesedéssel tölt el </span></b>– lélek nélkül nem érdemes. Csak azért,
hogy benne legyek a tévében, biztosan nem fogom csinálni. De most már
megyek főzni!</p>
</div>
</div>
</div>
</div></div></div></div></div></div><div id="m_-403294110034949080DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><table style="border-top:1px solid #d3d4de"><tbody><tr><td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><br></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-403294110034949080_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>