<div dir="ltr">
<div><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0423/422629_20201124_fa_206667.jpg" title="" style="margin-right:0px" width="198" height="111">
</span>
</div>
<div>
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20201216_konszenzus_kellene_az_igazsagrol" target="_blank">Erdő Péter: Konszenzus kellene az igazságról</a></h1>
<div><a href="https://mandiner.hu/hetilap/ii_evfolyam_51_szam" target="_blank">II. évfolyam 51. szám</a> | Közélet </div>
<div style="margin:10px 0px">2020. december 17.</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20201216_konszenzus_kellene_az_igazsagrol" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20201216_konszenzus_kellene_az_igazsagrol</a></div>
<div> </div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_-2953703179940137110gmail-articlecontent"><div>
<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Optimizmust és reményt kíván Magyarországnak karácsonyra Erdő Péter
bíboros, prímás</span>. </b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A főpásztor beszélt lapunknak</b></span> a világjárvány
időszakának tanulságairól, a keresztényeket érő európai támadásokról és a
jövő őszre csúszó eucharisztikus kongresszusról.</div>
<div>
<p><i>Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.</i></p>
<p><b>A koronavírus-járvány első hulláma idején bezártak a
templomok, a szertartásokon most is csak maszkban és szigorú előírások
betartásával lehet részt venni. Hogyan élte, éli meg a
koronavírus-helyzetet?</b><br>
Lassan kezd hosszú lenni ez az időszak. Márciusban kezdődött, és még nem
látjuk a végét. Azt hiszem, nem könnyű ezt megélni, nemcsak
személyesen, társadalmi szinten sem. Igaz ez az egyházra is, amely
alapvetően a közösségi életről szól. <span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nagyon fontosak a liturgikus és a
személyes találkozások, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szentségek kiszolgáltatása</span>, s különlegesen<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az
eucharisztia, vagyis a szentmise és a szentáldozás</span>. </span>Ezeket nem lehet
virtuálisan végezni, legfeljebb közvetíteni, ám az nem ugyanaz.</b></span></span> Vagyis
számos tevékenység esetében pótlékokhoz folyamodunk, s nem a teljes
értékű részvételt valósítjuk meg. Ez leginkább a szigorúbb szabályok
időszakában van így.</p>
<p><b>A Szentszék nyár végén kiadott dokumentuma is a személyes részvétel fontosságát említi.</b><br>
Valóban. Azonban a pandémiás helyzet ráirányította a figyelmünket arra,
hogy a szentmise Krisztus és az egész egyház cselekménye akkor is,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> ha
nincs jelen népes gyülekezet. Ilyenkor is fel tudjuk ajánlani a
szentmisét a ránk bízottakért. Gondos szervezést igényel az is, hogy el
tudjunk jutni a betegekhez, betartva valamennyi egészségügyi előírást. </b></span>
Előfordul, hogy nyitva a templom, és nyilvános szentmisét is lehetne
tartani, de beteg a pap vagy a közvetlen munkatársai. Sok nehézség
adódik tehát, s még ott vannak <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a gazdasági nehézségek is</b></span>, ám mindez
egyúttal megerősít bennünket: segítenünk kell egymásnak. Alighanem ez a
lényeg.</p>
<p><b>Ez lenne tehát a tanulság? <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mit üzenhet még <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a Jóisten </span>a megpróbáltatásokkal?</span></b><br>
Nagy kérdés, hogy mi a legfontosabb az embernek. Természetesen lényeges,
hogy legyen élelem, s a nélkülözhetetlen munkákat a közösség javára el
lehessen végezni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Tudatosítani kell azonban magunkban: örök életre
vagyunk hivatottak.</b></span> Hitünk alapja az a bizonyosság, hogy a földi
halállal nincs vége mindennek. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Persze ettől még számít, hogyan élünk a
földön, sőt felelősségünk már most örök életre szól.</b></span> Itt kell azonban
megragadni az alkalmat, hogy gyakoroljuk a szeretetet, hogy aztán
elnyerjük azt a boldogságot, amely messze meghaladja azt, amit a legjobb
pillanatainkban a földön megtapasztaltunk. Valódi élmény, ha az
Istennel lehetünk közösségben, s ezt a nehéz időkben is át tudjuk élni.
Rá tudjuk bízni magunkat. A betegség elleni védekezés érdekében ettől
még mindent megteszünk, amit csak lehet, mégis tudjuk, nem itt van az
örök hazánk. Erre is figyelmeztet bennünket a mostani járvány.</p>
<div><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><span style="color:rgb(102,102,102)"><i>A hazugság tilalma különösen aktuális erkölcsi parancs lett napjainkban”</i></span></span></div>
<p><b>A tavaszt követő újranyitás után mennyire tértek vissza a hívek a templomokba?</b><br>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A nyáron a fölpattanás élményét láttuk, szép számmal jöttek újra az
emberek a szertartásokra</b></span>, bár az előírások akkor sem engedték meg az
ötszáz főnél nagyobb tömeg összegyűlését. Sajnálatos, hogy a Szent
István-napi körmenetet már nem tudtuk megtartani. Most megint kevesebben
vannak, ami érthető, óvatosak az emberek. Hogy hosszabb távon ez
mennyire tartós állapot, azt még nem tudjuk. A sok online közvetítés
kapcsán is igyekszünk tudatosítani, hogy ez az eszköz nem egyenértékű a
tényleges részvétellel, amely iránt egyébként az emberekben van egyfajta
vágyakozás. Adja Isten, hogy ennek minél hamarabb meg tudjunk felelni!</p>
<p><b>Említette<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> a virtuális jelenlét hangsúlyosabbá válását. Milyen
tapasztalatokat gyűjtött az egyház ezen a téren, amelyeket a
későbbiekben is kamatoztathat esetleg?</span></b><br>
Tapasztalat akad bőven itthon és nemzetközi szinten egyaránt. Ez óriási
érték. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Aktivizálódtak olyan plébániák, amelyekben eddig ilyen formában
nem tartották a kapcsolatot. A papok pedig bátrabbak lettek! </b></span>Az ilyen
programok színvonala persze változó, de lassan javul. Rájöttünk arra is,
hogy nagy kísértés ez a fórum a bohóckodásra. Nem magunkat kell az
online térben sem mutogatni, hanem Krisztushoz kell elvezetni az
embereket. Be is iktattuk ezt a témát a papok őszi továbbképzésébe –
amit amúgy már csak online formában tudtunk megtartani. Fontos, hogy
ezeket az eszközöket magabiztosan és hatékonyan, de a hit szellemében
tudjuk használni.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hogyan alakul az állam és az egyház kapcsolata? Az elmúlt
években jelentősen megnőtt az egyházi fenntartású intézmények száma.
Bírják?</b></span><br>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ezek szinte mind közfeladatot látnak el, oktatási, nevelési,
egészségügyi vagy szociális intézményekről van szó. Kérdés azonban, hogy
az üzenetünk, illetve az a hatás, amelyet a hitünknek az emberek között
ki kellene fejtenie, mennyire tud érvényesülni bennük</b></span>. A kezdeti
szkepticizmusunk dacára <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>úgy tűnik, az emberek szívében sok helyen
megmozdult valami. De nem lehet elvárni, hogy hirtelen <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hívővé </span>váljon egy
egész tantestület, főleg ha még igazgatót sem tudunk oda küldeni. Ez
hosszú út, nem könnyű feladat, a történelem viszont gyors.</b></span> A megfelelő
ritmusban kell haladni, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a hit kincseinek továbbadása összeszedettséget
és lelkierőt kíván. Sokszor panaszkodnak egyébként a paptestvérek, hogy
annyi mindent kell végezniük a lelkipásztori munka mellett, például
pályázatokat kitölteni, gazdasági teendőkkel foglalkozni. Egyre inkább
be kell vonni ebbe a világi híveket, de mivel itt szakértelemre is
szükség van, sokszor nem elég az önkéntes segítőkészség. Az egész
szervezését és áttekintését viszont a plébánosnak kell ellátnia.</b></span> A
Nyugaton azt látjuk, hogy az egyház éppen kivonul az ilyen, közfeladatot
is ellátó intézményekből, a másik véglet pedig az, hogy a felekezetek
szinte csak az intézményeiken keresztül működnek. Egyik sem az igazi,
nehéz megtalálni a helyes utat a kettő között.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mit gondol, milyen irányba indulhat Európa a mostani kihívások nyomán?<br>
Vannak, akik elsősorban üzleti szempontból reagálnak, s akadnak olyanok,
akik a hatalomtechnikát nézik. Megint mások arra jutnak, most lehetőség
nyílik a tényleges szolidaritásra és a kölcsönös segítségnyújtásra</b></span>.
Csakhogy ahhoz, hogy tisztán lássunk a történésekben és a politikai
döntésekben, jobban kellene ismerni a részleteket, a hátteret. Márpedig
erre aligha van tényleges esélyünk, hiszen <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az egész európai működés
egyik legszembetűnőbb jellemzője a bonyolultság. És tudjuk: a
bonyolultság <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az erkölcs</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> halála.</span> Ha nem vagyok képes megismerni az adott
tényállást, akkor mi alapján döntöm el, hogy az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">jó </span>vagy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> rossz</span>? Segítene,
ha legalább meglenne a bizalom. A<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> hazugság</span> tilalma különösen aktuális
erkölcsi parancs lett napjainkban.</b></span> Mindenekelőtt <u><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Európában is szükség
lenne egy gyakorlati konszenzusra <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az igazságr</span>ól, amit a mai világban
óriási feladat megtalálni.</b></span></u></p>
<div><img alt="Fotó: Földházi Árpád" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Foriseka/2_evfolyam_51/20201124_FA_206657.jpg" style="margin-right:0px" width="132" height="198"><div>Fotó: Földházi Árpád</div></div>
<p><b>Visszatalálhatunk valahogy egy közös igazsághoz?</b><br>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Aquinói Szent Tamás azt mondta az igazságról<span style="background-color:rgb(208,224,227)">: az értelem megfelelése a
dolognak. </span>Az igazság keresése <span style="background-color:rgb(207,226,243)">igényes folyamat,</span> ám igyekezni kell<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> az
értelmünket megfeleltetni </span>az objektív valóságnak</b></span>. A természettudományos
kutatások során már a fogalmaink sem tudják követni az ismereteinket, s
egyre inkább igaz ez az élet más területeire. De az igyekezetet nem
szabad feladni. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Bármilyen bonyolult a világ, akkor is van különbség a
saját ismereteinkkel kapcsolatos alázatos önkritika és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a lódítás </span>között.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nemcsak bonyolult, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kegyetlen </span>is tud lenni a világ, elég az
elmúlt időszak megrázó nyugat-európai terrorcselekményeire gondolni.
Hogyan védhetjük meg magunkat?<br>
Ezek nem csupán tragédiák, hanem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gaztettek.</span> </b><b>Mindig is létezett <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a jogos
önvédelem</span>, erről már Szent Pál is beszélt. Igaz ez az egyénre és a
társadalomra is. Ugyanakkor a keresztény embernek ebben <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mértékletes</span>nek
kell lennie, nem szabad, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a gyűlölet, a bosszú és az erőszak
</span>irányítson bennünket. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Éberség</span>re persze óriási szükség van, ám arra is,
hogy felvállaljuk <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a megbocsájtás és a szeretet evangéliumát</span>. Istennél
még <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a legelvetemültebb </span>ember számára is<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> létezik bocsánat, </span>ám annak <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
feltétele a megtérés.</span> Elsősorban <span style="background-color:rgb(255,242,204)">éppen a keresztény vallás </span>hirdeti a
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">békés egymás mellett élést.</span></b></span></p>
<p><b>A járvány miatt egy évet csúszik, így csak jövő szeptemberben
rendezik meg Budapesten az <span style="background-color:rgb(255,242,204)">eucharisztikus világkongresszust</span>. Mit ad a
felkészüléshez ez a kényszerű haladék?</b><br>
Megtanultunk vágyni az eucharisztiára. Megéreztük, milyen az, ha nem
jutunk hozzá a szentmiséhez és a szentáldozáshoz külső okok miatt. Ez
jelentős erőforrás. Ami a gyakorlati megvalósítást illeti: a program
hasonló lesz az eredetileg tervezetthez, ám <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a járványhelyzet alakulása
függvényében több forgatókönyvvel is készülünk. Az előadóink szinte mind
küldtek valamilyen videóüzenetet, megerősítve, hogy jövőre is szívesen
állnak rendelkezésre.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Lát rá esélyt, hogy Ferenc pápa is eljön Budapestre?<br>
A szentatyát természetesen az új időpontra is meghívtuk, várjuk
szeretettel, ám mivel sok a bizonytalanság, még nem kaptunk választ.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><i>Természetes hivatásunk, hogy a család közösségében tanuljunk meg szeretni”</i></b></span></div>
<p><b>Az első kongresszusok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az egyre szekularizáltabb</span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Európá</span>ban
egyfajta keresztény seregszemlék, tanúságtételek voltak. Mi ma a
szerepük?</b><br>
Minden ehhez hasonló nyilvános megjelenésben van egy ilyen hatás, ám ma
különleges hangsúly van azon is, hogy felmutassuk a hitünkből fakadó
cselekedeteket, értékeket az egész világnak. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(207,226,243)">A jelszó maradt: </span><i><span style="background-color:rgb(207,226,243)">„</span>Minden forrásom belőled fakad.”</i>
Krisztusból, a vele való találkozásból <span style="background-color:rgb(208,224,227)">következnek </span>azok a cselekedetek,
amelyek </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a nem hívő ember számára is vonzók lehetnek.</b></span> Az egész emberiség
közössége<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, az egymás közötti szeretet erősítése</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a kölcsönös segítés
megtartása</b></span> – ez olyan misszió, amely az egyházon túlra is kisugárzik. Ez
mindenképp célja ma is a kongresszusnak.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hogyan lehet úgymond lefordítani a szekularizált ember nyelvére a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">karácsony</span> valódi üzenetét? Lehetséges ez egyáltalán?</b></span><br>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jézus azt bízta ránk, hogy hirdessük az örömhírét. Karácsonykor a
Megváltó születését ünnepeljük, rá emlékezünk. Mivel az ő személyében
maga az Isten vállalt közösséget <span style="background-color:rgb(208,224,227)">az egész emberiséggel</span>, nekünk is
szeretnünk kell egymást.</b></span> Ez tehát különösen is a szeretet ünnepe, s
helyesen mondják azt is, hogy a családé. Egyúttal közösségi alkalom, ezt
nem tagadhatjuk meg a következő nemzedéktől sem.</p>
<p><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Veszélyben vannak<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a családok</span>, erre korábban a püspöki szinódus is felhívta a figyelmet. <span style="background-color:rgb(207,226,243)">Mi az egyház válasza
e <span style="background-color:rgb(234,209,220)">jelenség</span>re?</span></b><br>
A család intézménye szorosan kapcsolódik a tervhez, amelyet Isten az
emberről alkotott. Ez bizonyos. Természetes hivatásunk, hogy a család
közösségében tanuljunk meg szeretni, egymásra figyelni. Ez az életforma
humanizál, emberségesebbé teheti a nagyobb közösségeket is. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A család
tehát <span style="background-color:rgb(255,242,204)">nem</span> pusztán egy közösen gazdálkodó embercsoport, amelynek tagjai
mondjuk együtt fizetik a számláikat, hanem<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> olyan közösség, melynek
kebelében megtanulhatunk úgy viselkedni az emberek között, ahogy ezt
Isten akarja, s ahogy ezt az emberiség túlélése megkívánja.</span> Valóban,
ennek bemutatása talán aktuálisabb, mint valaha.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mit kíván Magyarországnak karácsonyra?</b></span><br>
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Optimizmust. Reményt.</b></span></p>
<div><b>Erdő Péter bíboros</b><br>
1952-ben született Budapesten, 1975-ben szentelték pappá. Tanult
Rómában, kutatott a Kaliforniai Egyetemen is. 1999 óta püspök, 2002 óta
az Esztergom–Budapesti főegyházmegye érseke, 2003 óta bíboros, prímás.
2005 és 2015 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, 2005 és 2016
között az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke. Kánonjogász,
egyetemi tanár, 1998 és 2003 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
rektora, 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 250
tanulmánya és 20 kötete jelent meg. XVI. Benedek 2013-as lemondása után
számos nyugati lap esélyes pápajelöltként említette. A legmagasabb
állami kitüntetés, a Magyar Szent István-rend birtokosa.</div>
<p style="text-align:right"><i></i></p></div></div></div>
<div id="m_-2953703179940137110DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody><tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" style="width:46px;height:29px" width="46" height="29"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea" target="_blank">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</tbody></table>
<a href="#m_-2953703179940137110_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div></div>