<div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><div>
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">Isten vagy a semmi – beszélgetések Robert Sarah bíborossal (4.)</h2><div><a href="https://vasarnap.hu/2020/12/06/isten-vagy-a-semmi-beszelgetesek-robert-sarah-biborossal-4/">https://vasarnap.hu/2020/12/06/isten-vagy-a-semmi-beszelgetesek-robert-sarah-biborossal-4/</a></div>
                                            </div>
                                        <div class="entry-thumb"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/12/robert_sarah_04-1024x1024.png" class="gmail-attachment-large gmail-size-large gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="196" height="196"></div>
                                      
                <div class="gmail-cikk-lead">
                    <p>Robert Sarah guineai bíborost leginkább talán a 
katolikus tanítás melletti kemény kiállása – ha tetszik, 
„konzervativizmusa” –, valamint az emberségünk alapjait támadó 
genderideológiávál és az iszlám fanatizmussal szembeni bátor 
állásfoglalásai tették világszerte ismertté. Az egyszerű afrikai 
életről, a kommunista diktátorokról, az életvédelem mérhetetlen 
fontosságáról, illetve a 20-21. század nagy pápáival ápolt bensőséges 
kapcsolatáról szóló tanúságtevő elbeszélései úgyszintén 
felbecsülhetetlenül értékesek. Jelen sorozatunkban a Nicolas Diat 
francia újságíró által összeállított, Isten vagy a semmi című 
beszélgetőkönyvből közlünk rövid részleteket.</p>
                </div>       

                
                <div class="gmail-content">
                                <p><em>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az ön emlékei VI. Pál pápáról </b></span>annál is inkább pontosabbak, mert ő volt a pápa az ön ifjúkorában?</em></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>1969-ben érkeztem Rómába. Láthattam VI. Pál pápát, amikor a Szent 
Péter Kollégiumot jött fölavatni, ahol laktam. Először érinthettem meg 
egy pápát. A guineai gyerek egyfajta csodát élt át.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>VI. Pálnak rendkívüli nehézségekkel teli felfordulással kellett 
szembenéznie. A világ gyorsan változott, és a zsinat nem hozta meg a 
várt elmélyülést</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. A haladó filozófiai értelmezés magával vitte még <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a 
híveket</span> is a zsákutcákba. Számos pap elhagyta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">hivatását. </span></b><b>A szerzetes 
házak kiürültek, és sok szerzetes kezdett lemondani<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Istennek 
szenteltsége jeléről: a szerzetesi ruhá</span>ról. </b></span>Az akkori idők szelleme 
lassacskán eltüntette a jeleket, amelyek arra utaltak, hogy Isten keze 
lefoglalta azokat, akik neki szentelték életüket.</p>
<blockquote>
<p>Az a zavaros benyomás élt még az Istennek szentelt személyekben is, 
hogy távol van Isten jelenléte! <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> pápa </span>számára ez rettenetes <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szenvedés 
</span>volt. A szenvedés azonban nem akadályozta meg abban, hogy határozott 
legyen.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ő bárkinél jobban tudta, hogy a zsinatot a Szentlélek támasztotta. Az
 atyák munkáját irányítva VI. Pál egy a hitben sajátosan belegyökerezett
 tekintélyt és teológiai biztonságot mutatott. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A pápa a Kinyilatkoztatás
 hitletéteményét akarta megőrizni </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="color:rgb(0,0,0)">a szalonideológusi reformista és 
forradalmi eltévelyedésektől.</span></b></span> Mindent megtett, amit lehetett, hogy 
visszaverje a nagyon erőszakos támadásokat.</p><div class="gmail-banner-commercial"><a href="https://koronavirus.gov.hu/" target="_blank"><span class="gmail-video-sound-on"></span></a><span class="gmail-add-title"></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Így 1967 júniusában a <em>Sacerdotalis coelibatus, </em>a papi 
cölibátusról szóló enciklikája keményen szembeszállt az istentisztelet 
szolgáinak tisztaságát </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kétségbe vonó ideológiáva</b></span>l. Ezt írta: „A szent 
coelibátus, amelyet az Egyház évszázadok óta mint ragyogó kincset őriz, 
megőrzi teljes értékét korunkban is, amelyet a gondolkodásmód és 
strukturális mély átalakulása jellemez.</p>
<blockquote>
<p>Mégis ebben a légkörben, ahol annyi újdonság erjed, napvilágot látnak
 új dolgok; a tendencia, sőt a nyílt akarat, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nyomást gyakoroljanak 
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az Egyház</b></span>r<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a, hogy vonja kétségbe</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <b>ezt a karakterisztikus intézményt.</b></span></p>
</blockquote>
<p>Egyesek szerint az egyházi coelibátus betartása ma problémát 
jelentene, szinte lehetetlen a mi napjainkban és a mi világunkban. A 
dolgok ezen állása, mely bizonyos számú pap és papságra készülő fiatal 
lelkiismeretét lázadásra ösztönzi és tanácstalanságot kelt bennük, sok 
hívőt is megzavar. Ez minket arra kötelez, hogy haladék nélkül, ahogy a 
zsinat atyáinak nemrég ígértük, jelezve nekik tervünket, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nagyobb 
erőt és lendületet adunk a papi coelibátusnak<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a jelen körülmények 
közepette</span>.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>VI. Pál határozottan elrendelte a 390-ben Karthágóban tartott zsinat 
megerősítését, ugyanúgy, mint a Katolikus Egyház cölibátusra vonatkozó 
ősi hagyományát. Az afrikai püspökök gyülekezete által kihirdetett 
cölibátustörvény mindig érvényben maradt, és ezt iktatták be hivatalosan
 az afrikai Egyház nagy törvénygyűjteményébe</b></span>, a <em>Codex Canonum Ecclesiae Africanae</em>ba, amelyet 410-ben, Szent Ágoston idejében állítottak össze és hirdettek ki. </p>
<p>– <em>Sokan azt gondolják, hogy a papi cölibátus tisztán fegyelmi kérdés. Mi az ön álláspontja?</em></p>
<p>A jezsuita Christian Cochini egy nagyszerű könyvnek, a <em>Les Origines apostoliques du célibat sacerdotal </em>(A
 papi cölibátus apostoli eredetei) szerzője joggal írja: „[…]<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A 
karthágói zsinat atyái csak sürgetni igyekeztek valaminek a betartását, 
»amit már az apostolok tanítottak és az ókorban is betartottak«. Ez az 
egész Egyház által egyhangúlag elfogadott és megerősített törvény Jézus 
tanításához hűséges, aki jutalmat ígér azoknak, akik az ő követéséért 
mindent elhagynak: »Bizony, mondom nektek, senki sem hagyja el házát, 
feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy
 ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig 
az örök életet«” (Lk 18,19-20).</b></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><blockquote><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>És II. János Pál hangoztatta: „A latin Egyház úgy akarta és most is 
úgy akarja, hogy az Úr Kirsztus saját példáját követve, az apostolok 
tanítása és saját egyházi hagyományunk szerint mindazok, akik a papság 
szentségét elnyerik, vállalják ezt a lemondást a Mennyek Országáért.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ehhez a hagyományhoz </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>hozzátartozik az a tisztelet is, amely 
megbecsüli a többi egyházak ettől eltérő hagyományát.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A celibátus a 
latin Katolikus Egyház ismertetőjegye, sajátos értéke és öröksége, 
amelynek nagyon sokat köszönhet, és szilárd elhatározása, hogy továbbra 
is meg fogja őrizni. […] Mindannyiunknak meggyőződése, hogy <em>»ezt a kincset törékeny cserépedényben őrizzük«</em>, de bármi történik, tudjuk, hogy kincset őrzünk” (II. János Pál, <em>Levél a papokhoz</em>, 1979 nagycsütörtökjére).</b></span></p>
<blockquote>
<p>Nem, a papok cölibátusa nem felelős a világ bizonyos országaiban mutatkozó hivatásbeli hiánynak.</p>
</blockquote>
<p>Ezekben a konkrét esetekben, és máshol, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a házas emberek pappá szentelése szomorú csapda, illúzió, zavaró könnyítés lenne.</b></span></p>
<p> </p>
<p style="text-align:center"><em><strong>Cikkünk a könyvet kiadó <a href="https://szitkonyvek.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szent István Társulat</a> engedélyével és segítségével jött létre. Sorozatunk vasárnap újabb résszel folytatódik.</strong></em></p>
<p><a href="https://szitkonyvek.hu/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><img class="gmail-aligncenter gmail-wp-image-133679 gmail-size-full" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/10/szent-istván-társulat.jpg" alt="" style="margin-right: 0px;" width="196" height="98"></a></p></div>  <br></div></div></div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
        <tr>
      <td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
                <td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a>               </td>
        </tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>