<html>
<head>
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=windows-1250">
<style type="text/css" style="display:none;"> P {margin-top:0;margin-bottom:0;} </style>
</head>
<body dir="ltr">
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
Egon, Levente,</div>
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
<br>
</div>
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
mindkettőtöknek köszi a választ!</div>
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
<br>
</div>
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
(s mindez természetesen semmiképp nem érinti azon honfitársaink hősies magatartásának megítélését/elismerését, akik ott s akkor életüket, sorsukat vagy egyebüket áldozták az igazságért s szabadságért!) </div>
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
<br>
</div>
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
Üdv,</div>
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
<br>
</div>
<div style="font-family: Calibri, Helvetica, sans-serif; font-size: 12pt; color: rgb(0, 0, 0);">
Tamás</div>
<div>
<div id="appendonsend"></div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
<br>
</div>
<hr tabindex="-1" style="display:inline-block; width:98%">
<div id="divRplyFwdMsg" dir="ltr"><font face="Calibri, sans-serif" color="#000000" style="font-size:11pt"><b>From:</b> Grem <grem-bounces@turul.kgk.uni-obuda.hu> on behalf of Sziklay Levente <lsziklay@freemail.hu><br>
<b>Sent:</b> Thursday, November 5, 2020 10:31 AM<br>
<b>To:</b> grem@turul.kgk.uni-obuda.hu <grem@turul.kgk.uni-obuda.hu><br>
<b>Subject:</b> Re: [Grem] 1956. nov.4. - Néhány perc alatt a poklok poklává vált Budapest</font>
<div> </div>
</div>
<div>
<div>
<div>Kedves Egon, Tamás!</div>
<div> </div>
<div>Valóban, magyar repülőgépek részt vettek -az elején "tömegoszlatásban" - két módon:</div>
<div>1. volt ahol belegéppuskáztak az emberekbe,</div>
<div>2.volt ahol csak alacsony repülésben a pszichológiai hatást használták ki</div>
<div> </div>
<div>A repülőgép alkalmatlan városi harcban, és akkor is, ha a járművek felülről nem megkülönböztethetőek (pl. a II Világháborúban Észak-Afrikában a Crusader hadművelet végén a britek már nem tudták használni a légifölényüket, mivel annyira általánossá vált
 az ellenség járműveinek kölcsönös használata, hogy a levegőből megkülönbözhetetlenné váltak.</div>
<div>Az eredeti cikk egy költői kép-de nyilvánvalóan a repülőgépek pszichológiai hatása önmagában nagyon nagy.</div>
<div><br>
Reinisch Egon <reinisch@t-online.hu> írta:
<blockquote style="border-left:3px solid lightGray; padding-left:3px"> </blockquote>
</div>
</div>
<p>Kedves Tamás !</p>
<p> </p>
<p>A november 4. -i szovjet ellentámadásban  néhány száz MIG 17-s vadászgép és IL 28-s alacsony támadásra kifejlesztett csatarepülőgép vett részt a vadászgépek gépágyúval a Il-28-sok 23mm gépágyúval vagy akár bomba támadással is rész vettek a harcokban de részletekre
 nem emlékszem. A pesti ellenállási gócokat főleg  tüzérséggel és nehéz aknavetővel lőtték.</p>
<p> </p>
<p>A Magyar Néphadsereg MIG 15-s vadászgépeit elképesztő módon a forradalom elején még tömegoszlatásra is bevetették pl. ha jól emlékszem Csepelen.</p>
<p>Természetesen itt sem volt szó ezres nagyságrendről de az biztosan előfordult hogy a MIg 17-sek levadászták a szabadságharcosok mozgó járműveit gépágyúval amint azt a cikk megemlíti.</p>
<p>Üdv. Egon</p>
<div class="x_moz-cite-prefix">2020.11.05. 9:33 keltezéssel, Tamas Godolle írta:</div>
<blockquote type="cite">
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
Kedves Történészek!</div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
 </div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
Én még azt a repülős bombázást nem értettem az alábbi cikkből.  </div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
 </div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
A 2. vh-ban persze, de 1956-ban bárki bárhol repülőkről bombázott  volna Bp-en vagy Mo-on?! Nem emlékszem ilyenre sehonnan.</div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
 </div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
Üdv,</div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
 </div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
Tamás</div>
<div>
<div style="font-family:Calibri,Helvetica,sans-serif; font-size:12pt; color:rgb(0,0,0)">
 </div>
<div id="x_divRplyFwdMsg" dir="ltr"><span style="color:#000000; font-family:Calibri,sans-serif; font-size:11pt"><b>From:</b> Grem
<a class="x_moz-txt-link-rfc2396E" href=""><grem-bounces@turul.kgk.uni-obuda.hu></a> on behalf of Reinisch Egon
<a class="x_moz-txt-link-rfc2396E" href=""><reinisch@t-online.hu></a><br>
<b>Sent:</b> Thursday, November 5, 2020 9:16 AM<br>
<b>To:</b> <a class="x_moz-txt-link-abbreviated" href="">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<a class="x_moz-txt-link-rfc2396E" href=""><grem@turul.kgk.uni-obuda.hu></a><br>
<b>Subject:</b> Re: [Grem] 1956. nov.4. - Néhány perc alatt a poklok poklává vált Budapest</span>
<div> </div>
</div>
<div>
<p>Tisztelet az "56"-s résztvevőknek de a tízezer tank költői túlzás .</p>
<p>'956 október 24. a Budapest környékén állomásozó szovjet különleges hadtest 290 harckocsival 120 lövéspáncélossal 156 löveggel és 6000 katonával kísérelte meg a forradalom levezését az esztergomi páncélos hadosztály kb. 50 t 34/85-se érkezett meg Budapestre
 de mint tudjuk ezek nagy része passzív volt vagy átállt .</p>
<p>A november 4.-n a szovjet  Kárpáti Katonai Körzet seregtestei egész Magyarország megszállására 1130 harckocsit gyülekeztettek összesen .</p>
<p>Üdv. Egon</p>
<div class="x_x_moz-cite-prefix">2020.11.04. 20:08 keltezéssel, Emoke Greschik írta:</div>
<blockquote type="cite">
<div dir="ltr">
<div class="x_x_entry-heading x_x_gmail-cat-meta-line">
<div>Néhány perc alatt a poklok poklává vált Budapest</div>
<div>Ezernyi repülő bombája, tízezer tank lövedéke hullott rá szinte egy időben a még alvó városra</div>
</div>
<div class="x_x_entry-thumb"><img alt="" class="x_x_gmail-attachment-large x_x_gmail-size-large x_x_gmail-wp-post-image" width="198" height="143" style="margin-right:0px" src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/11/122026880_1262450914131871_5748336476767352423_n-1024x740.jpg"></div>
<div class="x_x_gmail-cikk-lead">
<p>A ma Hartán élő <span style="background-color:#fff2cc"><b>Szekeres János egyike azoknak a hősöknek, akik át- és túlélték</b></span><span style="background-color:#ead1dc"><b> a lehetetlent.</b></span> A valóság minden képzeletet képes felülmúlni. 1956 októberében
 egy maroknyi nép bátorsága megrengette a kommunizmus tartópilléreit. Az akkori idők hősei közül még él néhány „hírmondó”, akik által közeli képet kaphatunk a múlt eseményeiről. A Hartai Hírmondóban megjelent visszaemlékezést szemléztük a november negyedikei
 nemzeti gyáznap alkalmából.</p>
</div>
<div class="x_x_gmail-content">
<p>„Az én fiatalságom nem úgy telt, mint amiről általában álmodozik az ember, de néhány mondatot elmondok fiatalkori önmagamról, az akkori körülményekről, hogy mindenki jól értse így meg azt a kort és azokat az eseményeket, amelyek az ’56-os forradalomhoz vezettek”
 – kezdte visszaemlékezését <i>Szekeres János</i>.</p>
<p><span style="background-color:#d0e0e3"><b>„Egy olyan korba születtem bele 1937-ben, amely lelkileg még nyögte Trianont, még előtte állt a II. világháború minden borzalma, valamint 1956 összes hősies és véres küzdelme. Aki még most fiatal, az nem is ismeri,
 de ne is élje át soha, azt a testet és lelket egyaránt megnyomorító terrort, amit az oroszok által képviselt kommunizmus tett az akkori magyar társadalomban”</b></span> – tette hozzá a forradalom ma is élő hőse.</p>
<p><span style="background-color:#d0e0e3"><b>„Az akkori harcok a ruszkik ellen sikerekkel végződtek, ha egyáltalán szabad ennyi emberi halott esetén sikerről beszélni.</b></span> Pesten, sőt az országban több helyen is harcok dúltak, és a forradalom eredményein
 felbuzdult emberek sokasága állt a magyar hazafiak mellé. A Corvin közben <i>Pongrátz Gergely
</i>vezetésével folytak a harcok, minket pedig <i>Király Béla</i> hivatásos katonatiszt irányított. A Práter utcai iskola volt berendezve számunkra ideiglenes laktanyaként, kaptunk rendőri egyenruhát, szállást, étkezési ellátást. Harcok voltak ekkor Pest egész
 területén, de az oroszok rohamai rendre kudarcba fulladtak.<span style="background-color:#d0e0e3"><b> Az oroszok a sok emberáldozat láttán, de főleg inkább taktikai okokból megegyeztek az akkori magyar vezetéssel, hogy az orosz katonai egységeket kivonják
 az országból. Ez meg is történt 30-án és 31-én, és Magyarország lakossága végre vehetett egy nagy lélegzetet a szabadság levegőjéből.</b></span></p>
<p><span style="background-color:#d0e0e3"><b>Utóvédharcok ekkor már csak a bújkáló, rejtőzködő magyar ávósok, besúgók ellen folytak; ezek zöme rejtekhelyet keresett magának, de voltak közöttük olyan elvetemült gyilkosok is, akik lesből lövöldözve öltek meg
 utcán sétáló civileket, köztük kisgyerekeket is. Jól emlékszem arra az esetre, amikor az utcán álló civilek közül fejbe lőttek egy munkás ruhás embert valamelyik környékbeli ablakból, pedig fegyvertelen volt, és csak ott nézelődött.
</b></span>Nagy nehezen, de megtaláltuk az elkövetőt. (…)</p>
<p>Mi nem bántottuk őket, hanem bevittük mindegyiküket a Práter utcai laktanyánkba, ahol fogságba kerültek, míg a várható hivatalos bírósági döntés ideje el nem jön. Annak ellenére, hogy megérdemelték volna, nem adtuk ki őket azoknak, akik sokat szenvedtek
 ezek miatt a gonosztevők miatt, és joggal kérték az azonnali elszámoltatást. Néhány nyugodt nap jutott akkor a magyarnak, de feladat még azért maradt. (…)</p>
<div class="x_x_gmail-banner-commercial"> </div>
<p><span style="background-color:#ead1dc"><b>November 4-én hajnalban megkezdődött az oroszok válaszcsapása, elindult a „Forgószél-hadművelet”. Ezernyi repülő bombája, tízezer tank lövedéke hullott rá szinte egy időben a még alvó városra. Néhány perc alatt a
 poklok poklává vált az egész város. </b></span>Azonnal éreztem, hogy itt semmi esélyünk sincs a védekezésre, hanem menekülni kell.<span style="background-color:#ead1dc"><b> A házak kártyavárként omlottak össze, maguk alá temetve mindent és mindenkit. A rengeteg
 sérült halálhörgése még ma is itt dörömböl a fülemben; de senkin nem segíthettem.</b></span></p>
<p><span style="background-color:#fff2cc"><b>Akik ezt az első támadást még túlélték</b></span>,<span style="background-color:#ead1dc"><b> kiszaladtak az utcákra, egyenesen az ezrével érkező fegyveres orosz gyalogság elé, akik mindenkit megöltek, aki csak az
 útjukba került. Nem volt kegyelem senkinek.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:#ead1dc"><b><span style="background-color:#fff2cc">A szabadságharc</span> egyértelműen elbukott.</b></span></p>
</blockquote>
<p>T<span style="background-color:#cfe2f3"><b>alán néhány tucatnyian mégis valahogy összeverődtünk, és úgy menekültünk ki a városból. Valahol találtunk néhány platós teherautót, de azokat</b></span>
<span style="background-color:#ead1dc"><b>még a környéken lévő repülőkről vették tűz alá. Az egyik járművet tulajdonképpen szitává lőtték; emlékszem, hogy a ponyvával fedett platóról úgy folyt le a vér, mint amikor felborul egy vízzel teli hordó. Ez maga volt
 a vég;</b></span> <span style="background-color:#d0e0e3"><b>el sem akartam hinni, hogy még élek és épségben vagyok.</b></span></p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:#ead1dc"><b>A harcok elcsitultával Magyarországon újraszerveződött a kommunista pártállam, amely még évtizedeken keresztül folytatta a „tisztogatást”. Az Andrássy út pincéiben még annyian haltak meg, hogy talán nincs is a világnak
 annyi márványa, amire ráférne <span style="background-color:#fff2cc">az ártatlan áldozatok neve</span>.</b></span></p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:#ead1dc"><b><i>Kádár János</i> pribékjei kéjjel öltek.</b></span>
<span style="background-color:#fff2cc"><b>Egy egész ország</b></span><span style="background-color:#ead1dc"><b> fagyott bele a félelembe</b></span>.
<span style="background-color:#fff2cc"><b>De az a néhány nap, amikor megérezhettük a szabadságot, úgy megerősítette a magyar lelket, de úgy</b></span>…
<span style="background-color:#d0e0e3"><b>Sokáig kellett nekem is bujdokolni, de az már egy másik történet.”</b></span></p>
<p><b>Forrás: Hartai Hírmondó/Leitert András</b></p>
<p> </p>
</div>
</div>
<div id="x_x_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"> 
<table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tbody>
<tr>
<td style="width:55px; padding-top:18px"><a target="_blank" href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail"><img alt="" width="46" height="29" style="width:46px; height:29px" src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png"></a></td>
<td style="width:470px; padding-top:17px; color:#41424e; font-size:13px; font-family:Arial,Helvetica,sans-serif; line-height:18px">
Mentes a vírusoktól. <a target="_blank" href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" style="color:#4453ea">
www.avg.com</a></td>
</tr>
</tbody>
</table>
</div>
 
<div>_______________________________________________ Grem mailing list <a class="x_x_moz-txt-link-abbreviated" href="">
Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a> <a target="_blank" class="x_x_moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a></div>
</blockquote>
</div>
</div>
 
<div>_______________________________________________ Grem mailing list <a class="x_moz-txt-link-abbreviated" href="">
Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a> <a target="_blank" class="x_moz-txt-link-freetext" href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem">
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a></div>
</blockquote>
<div><br>
  <br>
    <br>
  <br>
  <br>
    Kedves Tamás !<br>
    <br>
    <br>
    A november 4. -i szovjet ellentámadásban  néhány száz MIG 17-s<br>
      vadászgép és IL 28-s alacsony támadásra kifejlesztett<br>
      csatarepülőgép vett részt a vadászgépek gépágyúval a Il-28-sok<br>
      23mm gépágyúval vagy akár bomba támadással is rész vettek a<br>
      harcokban de részletekre nem emlékszem. A pesti ellenállási<br>
      gócokat főleg  tüzérséggel és nehéz aknavetővel lőtték.<br>
    <br>
    <br>
    A Magyar Néphadsereg MIG 15-s vadászgépeit elképesztő módon a<br>
      forradalom elején még tömegoszlatásra is bevetették pl. ha jól<br>
      emlékszem Csepelen.<br>
    Természetesen itt sem volt szó ezres nagyságrendről de az<br>
      biztosan előfordult hogy a MIg 17-sek levadászták a<br>
      szabadságharcosok mozgó járműveit gépágyúval amint azt a cikk<br>
      megemlíti.<br>
    <br>
    Üdv. Egon<br>
    <br>
    2020.11.05. 9:33 keltezéssel, Tamas<br>
      Godolle írta:<br>
    <br>
    <br>
      <br>
       P {margin-top:0;margin-bottom:0;}<br>
      <br>
        Kedves Történészek!<br>
      <br>
        <br>
      <br>
      <br>
        Én még azt a repülős bombázást nem értettem az alábbi cikkből.  <br>
      <br>
        <br>
      <br>
      <br>
        A 2. vh-ban persze, de 1956-ban bárki bárhol repülőkről<br>
        bombázott  volna Bp-en vagy Mo-on?! Nem emlékszem ilyenre<br>
        sehonnan.<br>
      <br>
        <br>
      <br>
      <br>
        Üdv,<br>
      <br>
        <br>
      <br>
      <br>
        Tamás<br>
      <br>
        <br>
          <br>
        <br>
        <br>
        From: Grem<br>
             on behalf of<br>
            Reinisch Egon <br>
            Sent: Thursday, November 5, 2020 9:16 AM<br>
            To: grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>
            <br>
            Subject: Re: [Grem] 1956. nov.4. - Néhány perc alatt<br>
            a poklok poklává vált Budapest<br>
           <br>
        <br>
        <br>
          Tisztelet az "56"-s résztvevőknek de a tízezer tank költői<br>
            túlzás .<br>
          '956 október 24. a Budapest környékén állomásozó szovjet<br>
            különleges hadtest 290 harckocsival 120 lövéspáncélossal 156<br>
            löveggel és 6000 katonával kísérelte meg a forradalom<br>
            levezését az esztergomi páncélos hadosztály kb. 50 t<br>
            34/85-se érkezett meg Budapestre de mint tudjuk ezek nagy<br>
            része passzív volt vagy átállt .<br>
          A november 4.-n a szovjet  Kárpáti Katonai Körzet<br>
            seregtestei egész Magyarország megszállására 1130 harckocsit<br>
            gyülekeztettek összesen .<br>
          Üdv. Egon<br>
          <br>
          2020.11.04. 20:08 keltezéssel,<br>
            Emoke Greschik írta:<br>
          <br>
          <br>
            <br>
              <br>
                Néhány perc alatt a poklok<br>
                  poklává vált Budapest<br>
                Ezernyi repülő bombája,<br>
                  tízezer tank lövedéke hullott rá szinte egy időben a<br>
                  még alvó városra<br>
              <br>
              <br>
              <br>
                A ma Hartán élő Szekeres<br>
                      János egyike azoknak a hősöknek, akik át- és<br>
                      túlélték a<br>
                      lehetetlent. A valóság minden<br>
                  képzeletet képes felülmúlni. 1956 októberében egy<br>
                  maroknyi nép bátorsága megrengette a kommunizmus<br>
                  tartópilléreit. Az akkori idők hősei közül még él<br>
                  néhány „hírmondó”, akik által közeli képet kaphatunk a<br>
                  múlt eseményeiről. A Hartai Hírmondóban megjelent<br>
                  visszaemlékezést szemléztük a november negyedikei<br>
                  nemzeti gyáznap alkalmából.<br>
              <br>
              <br>
                „Az én fiatalságom nem úgy telt, mint amiről<br>
                  általában álmodozik az ember, de néhány mondatot<br>
                  elmondok fiatalkori önmagamról, az akkori<br>
                  körülményekről, hogy mindenki jól értse így meg azt a<br>
                  kort és azokat az eseményeket, amelyek az ’56-os<br>
                  forradalomhoz vezettek” – kezdte visszaemlékezését Szekeres<br>
                    János.<br>
                „Egy<br>
                      olyan korba születtem bele 1937-ben, amely<br>
                      lelkileg még nyögte Trianont, még előtte állt a<br>
                      II. világháború minden borzalma, valamint 1956<br>
                      összes hősies és véres küzdelme. Aki még most<br>
                      fiatal, az nem is ismeri, de ne is élje át soha,<br>
                      azt a testet és lelket egyaránt megnyomorító<br>
                      terrort, amit az oroszok által képviselt<br>
                      kommunizmus tett az akkori magyar társadalomban”<br>
                  – tette hozzá a forradalom ma is élő hőse.<br>
                „Az<br>
                      akkori harcok a ruszkik ellen sikerekkel<br>
                      végződtek, ha egyáltalán szabad ennyi emberi<br>
                      halott esetén sikerről beszélni.<br>
                  Pesten, sőt az országban több helyen is harcok dúltak,<br>
                  és a forradalom eredményein felbuzdult emberek<br>
                  sokasága állt a magyar hazafiak mellé. A Corvin közben<br>
                  Pongrátz Gergely vezetésével folytak a<br>
                  harcok, minket pedig Király Béla hivatásos<br>
                  katonatiszt irányított. A Práter utcai iskola volt<br>
                  berendezve számunkra ideiglenes laktanyaként, kaptunk<br>
                  rendőri egyenruhát, szállást, étkezési ellátást.<br>
                  Harcok voltak ekkor Pest egész területén, de az<br>
                  oroszok rohamai rendre kudarcba fulladtak. Az<br>
                      oroszok a sok emberáldozat láttán, de főleg inkább<br>
                      taktikai okokból megegyeztek az akkori magyar<br>
                      vezetéssel, hogy az orosz katonai egységeket<br>
                      kivonják az országból. Ez meg is történt 30-án és<br>
                      31-én, és Magyarország lakossága végre vehetett<br>
                      egy nagy lélegzetet a szabadság levegőjéből.<br>
                Utóvédharcok<br>
                      ekkor már csak a bújkáló, rejtőzködő magyar<br>
                      ávósok, besúgók ellen folytak; ezek zöme<br>
                      rejtekhelyet keresett magának, de voltak közöttük<br>
                      olyan elvetemült gyilkosok is, akik lesből<br>
                      lövöldözve öltek meg utcán sétáló civileket,<br>
                      köztük kisgyerekeket is. Jól emlékszem arra az<br>
                      esetre, amikor az utcán álló civilek közül fejbe<br>
                      lőttek egy munkás ruhás embert valamelyik<br>
                      környékbeli ablakból, pedig fegyvertelen volt, és<br>
                      csak ott nézelődött.<br>
                    Nagy nehezen, de megtaláltuk az<br>
                  elkövetőt. (…)<br>
                Mi nem bántottuk őket, hanem bevittük mindegyiküket a<br>
                  Práter utcai laktanyánkba, ahol fogságba kerültek, míg<br>
                  a várható hivatalos bírósági döntés ideje el nem jön.<br>
                  Annak ellenére, hogy megérdemelték volna, nem adtuk ki<br>
                  őket azoknak, akik sokat szenvedtek ezek miatt a<br>
                  gonosztevők miatt, és joggal kérték az azonnali<br>
                  elszámoltatást. Néhány nyugodt nap jutott akkor a<br>
                  magyarnak, de feladat még azért maradt. (…)<br>
                <br>
                November<br>
                      4-én hajnalban megkezdődött az oroszok<br>
                      válaszcsapása, elindult a „Forgószél-hadművelet”.<br>
                      Ezernyi repülő bombája, tízezer tank lövedéke<br>
                      hullott rá szinte egy időben a még alvó városra.<br>
                      Néhány perc alatt a poklok poklává vált az egész<br>
                      város. Azonnal éreztem, hogy itt semmi<br>
                  esélyünk sincs a védekezésre, hanem menekülni kell. A<br>
                      házak kártyavárként omlottak össze, maguk alá<br>
                      temetve mindent és mindenkit. A rengeteg sérült<br>
                      halálhörgése még ma is itt dörömböl a fülemben; de<br>
                      senkin nem segíthettem.<br>
                Akik<br>
                      ezt az első támadást még túlélték,<br>
                      kiszaladtak az utcákra, egyenesen az ezrével<br>
                      érkező fegyveres orosz gyalogság elé, akik<br>
                      mindenkit megöltek, aki csak az útjukba került.<br>
                      Nem volt kegyelem senkinek.<br>
                <br>
                <br>
                  A<br>
                          szabadságharc egyértelműen elbukott.<br>
                <br>
                Talán<br>
                      néhány tucatnyian mégis valahogy összeverődtünk,<br>
                      és úgy menekültünk ki a városból. Valahol<br>
                      találtunk néhány platós teherautót, de azokat<br>
                  még<br>
                      a környéken lévő repülőkről vették tűz alá. Az<br>
                      egyik járművet tulajdonképpen szitává lőtték;<br>
                      emlékszem, hogy a ponyvával fedett platóról úgy<br>
                      folyt le a vér, mint amikor felborul egy vízzel<br>
                      teli hordó. Ez maga volt a vég; el sem<br>
                      akartam hinni, hogy még élek és épségben vagyok.<br>
                <br>
                  A<br>
                        harcok elcsitultával Magyarországon<br>
                        újraszerveződött a kommunista pártállam, amely<br>
                        még évtizedeken keresztül folytatta a<br>
                        „tisztogatást”. Az Andrássy út pincéiben még<br>
                        annyian haltak meg, hogy talán nincs is a<br>
                        világnak annyi márványa, amire ráférne <br>
                          az ártatlan áldozatok neve.<br>
                <br>
                Kádár<br>
                        János pribékjei kéjjel öltek.<br>
                  Egy<br>
                      egész ország<br>
                      fagyott bele a félelembe.<br>
                  De<br>
                      az a néhány nap, amikor megérezhettük a<br>
                      szabadságot, úgy megerősítette a magyar lelket, de<br>
                      úgy…<br>
                  Sokáig<br>
                      kellett nekem is bujdokolni, de az már egy másik<br>
                      történet.”<br>
                Forrás: Hartai Hírmondó/Leitert András<br>
                <br>
              <br>
            <br>
            <br>
              <br>
                <br>
                  <br>
                    <br>
                    <br>
                      Mentes a vírusoktól. <br>
                        www.avg.com <br>
                  <br>
                <br>
              <br>
            <br>
            <br>
            <br>
            _______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<br>
<br>
          <br>
        <br>
      <br>
      <br>
      <br>
      _______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<br>
<br>
    <br>
  <br>
<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</div>
</div>
</div>
</body>
</html>