<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><div dir="auto">Köszi! Ez nagyon teccik, szellemesen igaz.<div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Tamás, a rolós</div></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">KEA <kea@turul.banki.hu> ezt írta (2020. okt. 6. 19:51):<br type="attribution"><blockquote class="quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><p dir="ltr">Nincs mese<br>
A mássággá átkeresztelt rossz először persze mindig szerény, és csak azért könyörög, hogy hadd létezzen ő is, hiszen ő <br>
is a világ része</p>
<p dir="ltr">MH, 2020.10.06. -- Bogár László<br>
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20201006-nincs-mese<br></p>
<p dir="ltr">Nincs mese, eljött az ideje, hogy tisztázzuk, vajon kié is meseország. Eddig naiv módon úgy véltük, ha van olyan kérdés, <br>
amit nem kell feltennünk, az éppen ez, hisz annyira nyilvánvaló a válasz. És ez a nyilvánvaló válasz nem az, hogy <br>
meseország mindenkié. Nem, meseország nem mindenkié, csakis és kizárólag azoké, akik a rend és a rendezetlenség időben <br>
és térben végtelen küzdelmében a rend oldalán állnak. Minden mese erről a küzdelemről szól, nem szólhat másról, hisz az <br>
ember kizárólag e harc elbeszélhetőségére találta ki a mesét. A mese mindig arról szól tehát, hogy a világban rend <br>
uralkodik, és persze arról, hogy ezt a rendet mindig fenyegeti a rendezetlenség, ezért állandó a küzdelem. Félreértés ne <br>
essék, a mese azt is elbeszéli, talán leginkább éppen ezt, hogy a rend és rendezetlenség nemcsak a világ külső tereiben, <br>
hanem leginkább belül, a lelkünk legmélyebb zugaiban zajlik szüntelen. Ne féljünk kimondani, a mese a jó és rossz <br>
állandó, meg-megújuló összecsapásáról szól, arról, hogy ezernyi nehézséget és veszélyt vállalva miként győzi le a jó a <br>
rosszat. És a dolog legmélyebb természetéből adódóan a mese mindig a jó szemszögéből mutatja be a létezést, és lelki, <br>
erkölcsi, szellemi értelemben azért válhatott a mese az emberiség örök kísérőjévé, mert képes örök érvényűvé tenni <br>
azokat a legalapvetőbb tanításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy megtanuljuk, hogy van jó és rossz, hogy miként kell <br>
választani a jó és rossz között, és miként kell küzdeni mindezért a magunkban és másokban is megbúvó rosszal. És attól, <br>
hogy világunkból látszólag „eltűnt” a rossz, és vonzó álnéven, szerényen „másságként” mutatkozik be nap mint nap, a mese <br>
tanítása még örök érvényű marad, sőt.</p>
<p dir="ltr">A mássággá átkeresztelt rossz először persze mindig szerény, és csak azért könyörög, hogy hadd létezzen ő is, hiszen ő <br>
is a világ része. Aztán ha megesett rajta a jó szíve, a másság szintet lép, és azt kéri most már kicsit határozottabban, <br>
hogy tudod mit, jó, legyünk egyenlők, hisz minden és mindenki egyenlő, nem?  Hisz végül is nem mindegy, hogy jó vagy <br>
rossz? Itt azért már meg kellene szólalnia bennünk az éppen a mesék tanításai alapján kialakult vészcsengőnek, hogy <br>
miként mondtad az imént, kedves másság, hogy egyenlő? Hát már hogy lehetne egyenlő a jó és a rossz, az élet és a halál, <br>
a barát és az ellenség? Ha így lenne, akkor mégis mi értelme van a mesék legmélyebb tanításának, miszerint jótett <br>
helyébe jót várj? Vagy akkor mégis mire épült egy „másik” nép „más” meséjének tanítása, miszerint szemet szemért, fogat <br>
fogért, amit talán úgy fordíthatnánk le, hogy rossz tett helyébe rosszat várj?</p>
<p dir="ltr">Ám a másság még itt sem áll meg, mert ha egyenlőségi követelését, bár kissé rosszkedvűen és szemlesütve, de úgy-ahogy <br>
tudomásul vesszük, máris újabb szintre lép, és jön a Pride, a másság büszke deklarációja arról, hogy ő nem egyszerűen <br>
csak egyenlő, de még egyenlőbb, vagyis különb, mint a vacak, szimpla kis jó, vagyis jogos a Pride. Aztán végül – és a <br>
világ most lép be ebbe a fázisba – már egyre határozottabban követeli a mibenlétét most már büszkén és harsányan hirdető <br>
másság, hogy takarodjanak a világból azok, akik még mindig ezt az ósdi, maradi hagyományt követik, legyen vége a <br>
tévelygésnek, a múltat végkép eltörölve jöjjön el végre a másság totális (közben azért persze tök liberális) uralmára <br>
épülő, szép új világ.</p>
<p dir="ltr">A Meseország mindenkié cím félrevezető módon, álságos gonoszan ezt a mindent elpusztítani igyekvő, végzetes <br>
létstratégiát készíti elő. A természet amúgy nagyon egyszerű módon tartja fenn a kozmikus rendet, vicces is volna, ha <br>
egy bonyolultan szervezett élőlény sejtjei a másság szabadsága nevében mindig azt csinálnák, amihez éppen kedvük van, <br>
identitásukat szabadon váltogatva, hisz az élő szervezet mindenkié, nem? Éppen ennek a kizárására jött létre százmillió <br>
évvel ezelőtt az apoptózis, a programozott sejthalál jelensége, ami nagyjából azt jelenti, hogy minden sejt felszámolja <br>
önmagát, amint érzékeli, hogy rendellenesen működik. A totális szabadságukra büszke ráksejtek első lépésben ezt <br>
kapcsolják ki. A második lépésben jön a neoangiogenezis, hisz el kell érniük, hogy az élő szervezet ne csak egyszerűen <br>
létezni engedje, hanem táplálni is kezdje a környező hajszálerekkel is dúsan átszőve. S aztán ehhez hasonló trükkök <br>
százaival vezetve félre a szervezet immunrendszerét, végül győz a másság totális és mindent elsöprő szabadsága, amibe <br>
aztán szépen bele is pusztul az élőlény. És igaz, hogy a végén a szervezettel együtt a rák is elpusztul, de ez akkor már <br>
elég gyenge vigasz az élőlénynek.</p>
<p dir="ltr">Nem kívánok rosszat a támogató celebeknek, de kíváncsi lennék rá, hogy ha ők maguk vagy szeretteik rákosak lennének, <br>
akkor is ilyen türelmesen megengedők volnának szegény ráksejtekkel, akiknek a szabadsága ugyanolyan értékes, mint az <br>
egészséges sejteké, és élni és élni hagyni felkiáltással ezt szeretni s tisztelni illik. Az öregek, betegek, fogyatékkal <br>
élők elfogadásának érzékenyítése csak tetszetős reklámszatyor, amelyben a másság végzetesen mérgezett csokoládéit <br>
kínálnák most a kicsiknek. Hogy ez a liberális terror létében fenyegeti az emberi világot, azt nem én mondom, hanem a <br>
Wall Street Journal, amelynek vezércikke júniusban jakobinus terrornak nevezte a mindenki egyelő, de a feketék még <br>
egyenlőbbek BLM-mozgalom nyomán kibontakozó cancel culture-nek a múltat végképp eltörölni igyekvő káoszát. A Meseország <br>
mindenkié ezzel a brutális jakobinus terrorral próbálja most már nyíltan felszámolni a még mindig létező rend maradványait.</p>
<p dir="ltr">(A szerző közgazdász)</p>
<p dir="ltr">Üdvrivalgással:<br>
KEA.</p>
<p dir="ltr">_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem<br>
</p>
</blockquote></div><br></div>