<div dir="ltr"><font size="4" color="#0c343d"><br></font><div class="gmail_quote"><div dir="ltr"><div class="gmail_quote"><font size="4" color="#0c343d"><br></font><div><p><font size="4" color="#0c343d"><br class="gmail-Apple-interchange-newline"><span style="text-decoration-line:underline"><a href="https://www.magyarkurir.hu/">https://www.magyarkurir.hu/</a></span><span style="text-decoration-line:underline">hirek/-itt-dontes-egyoldaluan-</span><span style="text-decoration-line:underline">tortenik-szerzetesrendek-</span><span style="text-decoration-line:underline">mukodesi-engedelyenek-</span><span style="text-decoration-line:underline">megvonasa-1950-ben</span> <br>
</font></p>
<div><font size="4" color="#3d85c6">ajánló:<br>
</font><div>
<div><font size="4" color="#3d85c6">Kedves Testvérek!</font></div>
<div><font size="4" color="#3d85c6">70 évvel ezelőtt történt.</font></div>
<div><font size="4" color="#3d85c6">Tizenkétezer Istennek adott életet érintett csak a "kis
Magyarország" területén.</font></div>
<div><font size="4" color="#3d85c6">Mégis még mindig belőlük élünk és merítünk erőt ma is.</font></div>
<div><font size="4" color="#3d85c6">(Az én életem alakításában például konkrétan részt vett
1960-óta egy ciszter pap, egy salvator, egy bencés,
három irgalmas, egy keresztes és egy karmelita nővér, egy 6 év
börtönt viselt jezsuita pap, egy halálra szánt karmelita pap,
valamint egy szalézi szerzetes pap)...és még sokan mások. Hála
legyen értük.</font></div>
<div><font size="4" color="#3d85c6">Akit esetleg nem érdekel ez, annak halvány fogalma sincs
semmiről.</font></div>
<div><font size="4" color="#3d85c6">Szeretettel:</font></div>
<div><font size="4" color="#3d85c6">Laci atya</font></div>
<div><font size="4" color="#0c343d"> </font></div>
<div><font color="#0c343d" size="6"><b style=""> </b></font></div>
<div><font color="#0c343d" size="6"><b style="">„Itt a döntés egyoldalúan történik” – A szerzetesrendek
működési engedélyének megvonása 1950-ben</b></font></div>
<div><font size="4" color="#0c343d"><a href="https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet" target="_blank">MEGSZENTELT ÉLET</a>
</font><div><font size="4" color="#0c343d"> </font></div>
</div>
<div><a rel="lightbox['g108224']"><font size="4" color="#0c343d"><img alt="" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=108224&v=0&img=c_egyhtori3.jpg"><img align="absmiddle" alt="" src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png"> 2</font></a></div>
<div><font size="4" color="#0c343d">Hetven évvel ezelőtt, 1950. augusztus 30-án jött létre a
Magyar Népköztársaság Kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki
Kar között az a megállapodás, amely tisztázatlan jogi
besorolása ellenére negyven éven keresztül – amíg Paskai
László bíboros, esztergomi érsek és Németh Miklós
miniszterelnök 1990. február 6-án fel nem bontotta – az állam
és a katolikus egyház közötti kapcsolatok alapját képezte.</font></div>
<div>
<p><font size="4" color="#0c343d"><i>Az egyezményt megelőző tárgyalásokat, illetve a
megállapodás tartalmát és következményeit Fejérdy András a
BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa
mutatja be </i>„Itt a döntés egyoldalúan történik” <i>című
írásában.</i></font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">Az állam és egyház szétválasztásából fakadó új helyzet
szabályozására, valamint az iskolák államosítása nyomán
kialakult bizonytalanság rendezésére a kormány már 1948
őszén hasonló alapegyezmények aláírására bírta a református,
unitárius és evangélikus egyházakat, valamint az izraelita
felekezetet. A magyar katolikus egyház vezetése azonban
ekkor még ellenállt a nyomásnak. A megegyezést ugyan sem
XII. Piusz pápa, sem a helyi egyház vezetése nem utasította
eleve vissza, de egy modus vivendi aláírását csak kellő
garanciák megléte esetén ítélték vállalhatónak.</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">Miután az 1947 tavaszán kezdeményezett
konkordátum-tárgyalások – a Szentszék és a magyar kormány
közötti megegyezést célzó egyeztetések – Nagy Ferenc
kormányának bukásával érdemben meg sem indultak, 1948 elején
merült fel ismét egy egyezmény megkötésének lehetősége. A
Mindszenty József bíborossal egyeztetett tárgyalási taktika
alapján Czapik Gyula egri érsek négy feltétel teljesülésének
igényével ült tárgyalóasztalhoz. Az öt tárgyalási forduló
alkalmával azonban sem a Szentszék és Magyarország közötti
diplomáciai kapcsolatok helyreállítását, sem az 1946 óta
betiltott katolikus egyesületeknek, illetve egy katolikus
napilap kiadásának engedélyezését, sem pedig a pártok egyház
és vallásellenes támadásainak megszüntetését nem sikerült
elérni. A tárgyalások az egyházi iskolák államosításának
napirendre tűzésével végleg zsákutcába torkolltak.</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">Az 1948 őszén Mindszenty személyével szemben mind
intenzívebbé váló támadások légkörében a püspöki kar
mérsékelt, megegyezés-párti szárnya ugyan még egy utolsó,
kétségbeesett kísérletet tett a Szentszék és a magyar
kormány közötti egyeztetések megindítására, ám miután a
szovjet vezetés helytelennek tartotta a Vatikánnal
folytatott tárgyalásokat és megegyezést, Rákosi a nyílt
leszámolást választotta. Mindszenty 1948. december 26-i
letartóztatása a Szentszék részéről is véget vetett minden
tárgyalási hajlandóságnak: XII. Piusz a jezsuita Mócsy Imre
útján a magyar püspökökhöz eljutatott levelében tárgyalások
helyett helytállásra szólította fel a főpásztorokat. A pápai
üzenet hatására a püspökök lemondták a kormánnyal 1949.
január 8-ára tervezett egyeztetést. Ezzel a tárgyalások több
mint egy évre megszakadtak.</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">A Magyar Népköztársaság 1949. augusztus 20-án kihirdetett
alkotmánya elvben biztosította az állampolgárok
lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának
jogát, és ezen szabadságjogok biztosítása érdekében az
egyházat különválasztotta az államtól. A továbbiakban az
állam arra hivatkozva kívánta tárgyalóasztalhoz ültetni a
magyar püspököket, hogy a szeparáció és a lelkiismereti és
vallásszabadság deklarálása után szükséges egy kölcsönös
megállapodásban rögzíteni az állam és egyház közötti viszony
új keretrendszerét. A katolikus püspöki kar, mint az
Apostoli Szentszék kizárólagos illetékességébe tartozó
ügyet, 1949 végéig sikerrel hárította el egy ilyen
megállapodás aláírását célzó tárgyalások megkezdését. Ez az
elutasító magatartás, az 1949. október 22-én alkotott
kormányrendelet értelmében kötelező állameskü letételének
szentszéki engedély hiányában történő megtagadása a püspökök
részéről, továbbá a papoknak a párt által irányított
békemozgalomba való belépését megtiltó püspökkari
nyilatkozat nyomán, a Jugoszlávia és a Szovjetunió között
kibontakozó szembenállásnak, illetve a koreai háború
kirobbanásának légkörében a pártállami vezetés végül
drasztikus eszközökkel kényszerítette tárgyalóasztalhoz a
magyar püspököket. 1950 nyarán támadást intéztek a
szerzetesrendek ellen. Az egyházszakadással fenyegető papi
békemozgalom megszervezése egyúttal azt a célt szolgálta,
hogy a püspökök aláírják a tárgyalások eredményeként
létrejött, az egyház számára lényegében semmiféle garanciát
nem tartalmazó megállapodást.</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">Egy bizalmas belügyminisztérium rendelkezés értelmében
1950. június 7-ét követően az ÁVH irányításával előbb a
határsávból, majd az ország többi részéből is több hullámban
embertelen módon internálták a szerzeteseket. Az események
ellen tiltakozva 1950. június 20-án Grősz József kalocsai
érsek, a püspöki kar elnöke levélben fordult Darvas József
vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben a sérelmek
orvoslására tárgyalások megindítására tett javaslatot. A
levél nyomán a püspöki kar és a kormány képviselői először
június 28-án ültek tárgyalóasztalhoz. Jóllehet a püspökök
kizárólag a szerzeteseket ért sérelmek ügyében kívántak
tárgyalni és valamiféle kompromisszumos megoldást találni, a
tárgyalásokat de facto vezető Rákosi Mátyás államminiszter
amellett érvelt, hogy a szerzetesek ügye önállóan nem, csak
az állam és egyház közötti viszony átfogó rendezésének
részeként oldható meg.</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">A lengyel püspöki kar és állam között 1950. április 14-én
aláírt megállapodásra hivatkozva azt az ellenérvet sem
fogadta el, hogy ilyenre a püspöki karnak nem, csak a
Szentszéknek van joga. A kommunista politikus így sikeresen
kényszerítette ki, hogy a július 5-i, második tárgyalási
fordulóra a püspökök már átfogóbb tárgyalási javaslattal
érkeztek, amelyben a Magyar Népköztársaság elismerése, az
állammal szemben ellenséges tevékenység tiltása, illetve az
újjáépítés támogatása mellett tételesen felsorolták azokat a
területeket, amelyeken az egyház belső szabadságának
biztosítását elengedhetetlennek tartották.</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">A július és augusztus folyamán lezajlott további hat
tárgyalási forduló középpontjában mindenesetre változatlanul
a szerzetesrendek ügye állt. A megbeszéléseket vezető – és
uraló – Rákosi, arra hivatkozva, hogy a Horthy-korszakban
aránytalanul megnőtt a szerzetesek létszáma, ráadásul
időközben számos – korábban szerzetesek által ellátott –
funkciót az állam vett át, a rendek számának csökkentését
követelte, és a fenyegetődzéstől sem riadt vissza: „A
globális szám, amiről szó van 11000 vagy 12000.
Elképzelésünk az, hogy önök redukálják a minimumra a
szerzetesrendeket, mert ha ezt nem tudják megcsinálni, akkor
az állam kénytelen maga rendet csinálni. […] Mi rámehetünk
arra is, hogy az állam tekintélyével, eszközeivel kezdjünk
egy ilyen redukáló kúrát, fogyókúrát, de az nagyon nehéz és
kellemetlen. […] Szeretnénk ha valami megegyezés jönne
létre.” A sarokba szorított egyházi tárgyalódelegáció hiába
állt elő különféle kompromisszumos javaslatokkal, csak
annyit sikerült elérni, hogy Rákosi mintegy
kompromisszumként elfogadta: „Jelképesen néhány
szerzetesrendet hagyunk meg, és ezzel az állam mentes lesz a
gyanútól, hogy a szerzetesrendek általános megszüntetésére
törekszik. Ilyen formát kell találni.”</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">Miután azonban a püspökök jelezték, hogy nem járulhatnak
hozzá a szerzetesrendek működési engedélyének még részleges
megvonásához sem, legfeljebb tudomásul vehetik a kormány
intézkedését és megbeszéléseket folytathatnak „a feloszlatás
által érintett egyének sorsának enyhítésére”, a kommunista
politikus „önkritikát” gyakorolt: „Mi nem jól vittük a
dolgokat, először meg kellett volna vonni a működési
engedélyt az összes szerzetesrendtől és utána leülni
tárgyalni, mert akkor a püspöki kar nem lett volna abban a
helyzetben, hogy negatívan tűr egy lépést, ami neki nem
kellemes.”</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">A püspöki tárgyalódelegáció puhítása nem csupán a
tárgyalóasztal mellett folyt. A papi békemozgalom 1950.
augusztus 1-i megszervezésével ugyancsak nyomást kívántak
rájuk gyakorolni a megegyezés érdekében, bár Rákosi
természetesen ennek ellenkezőjéről győzködte a püspököket:
„Mi az önök helyzetét könnyítjük meg, amikor megmutatjuk,
hogy az alsó papság, amely a tömeggel kapcsolatban áll,
kezdeményezi ezt. […] Ne vegyék ezt a püspök urak vagy a
rendek vezetői úgy, mint valami külön utat, avagy
hátbatámadást, erről szó sincs. Ez egy egészséges dolog.”</font></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g108224']"><font size="4" color="#0c343d"><img alt="" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=108224&v=0&p=1&img=c_egyhtori1.jpg" border="0"></font></a></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">A nehéz és hosszú egyeztetések során az is felmerült, hogy
a püspöki kar megszakítja a tárgyalásokat. Az egyház, a
hívek és a szerzetesek iránti felelősség tudatában a
püspökök végül augusztus 30-án mégis aláírták a
megállapodást, amelyet az utolsó tárgyalási fordulón, Czapik
Gyula egri érsek inkább diktátumként jellemzett a tárgyalás
vezetését az utolsó fordulóban Rákositól átvevő Kádár
Jánosnak: „Államtitkár úr, ez a módszer, hogy elébe teszik
az embernek, hogy vagy elfogadom, vagy nem, ez nem
tárgyalás, mert itt a döntés egyoldalúan történik.”</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">Jóllehet a püspökök – éppen a kormány által hivatkozott
lengyel példa alapján – az egyházi szabadság főbb területeit
legalább egy függelékben rögzíteni kívánták, a katolikus
egyházzal kötött megállapodás végül kevés konkrét
rendelkezést tartalmazott, és a gyakorlati végrehajtást a
kormány és a püspöki kar megbízottaiból létrehozandó
paritásos bizottságra bízta. A megállapodásban az egyház
elismerte a szocialista államot, és kiállt a béke megőrzése
és az atomfegyver használata ellen. Vállalta továbbá, hogy
híveit a kormány által vezetett építő munkában való aktív
részvételre buzdítja, egyúttal eljár azokkal szemben, akik
ez ellen fellépnek. Ennek ellenében a Magyar Népköztársaság
kormánya az – alkotmányban is rögzített – vallásszabadságnak
és az egyház lelkipásztori működésének biztosítását
vállalta, visszaadott nyolc korábban államosított egyházi
középiskolát, és engedélyezte, hogy ezekben a tanítás
ellátásához szükséges „megfelelő számú férfi és női
tanítórend működjék.” Az egyezmény végül ígéretet tett arra,
hogy az állami költségvetésből 18 éven keresztül
folyamatosan csökkenő mértékben továbbra is támogatást
nyújtanak katolikus egyházi célokra.</font></p>
<p><font size="4" color="#0c343d">Az egyezmény aláírását követően a kormány az 1950. évi 34.
számú törvényerejű rendelettel szeptember 7-én megvonta 13
férfi és 41 női szerzetesrend működési engedélyét
Magyarországon. A rendházak kiürítésére és a szerzetesek
távozására három hónapos határidőt adtak. A mintegy 2300
szerzetest és 8800 szerzetesnőt érintő intézkedés nem
vonatkozott a visszaadott nyolc egyházi középiskolát
működtető négy szerzetesrend (piaristák, bencések,
ferencesek kapisztránus provinciája, Miasszonyunkról
nevezett szegény iskolanővérek) mintegy 60–60 tagjára. A
„kereten kívüli”, valamint betiltott szerzetesi közösségek
az illegalitásban folytatták életüket egészen 1989.
augusztus 30-ig, amikor az 1989. évi 17. számú törvényerejű
rendelet hatályon kívül helyezte a működési engedélyt
megvonó 1950-es jogszabályt.</font></p>
<div>
<p><font size="4" color="#0c343d">Fejérdy András a BTK Történettudományi Intézetének
tudományos főmunkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Bölcsészet és Társadalomtudományi Karának egyetemi
docense. Kutatási területe a 19–20. századi katolikus
egyháztörténelem, különös tekintettel a szentszéki
diplomácia történetére.</font></p>
</div>
<p><b><font size="4" color="#0c343d">Forrás: <a href="https://btk.mta.hu/ismerettar/evfordulok/1559-itt-a-dontes-egyoldaluan-tortenik-az-1950-es-megallapodas-es-a-szerzetesrendek-mukodesi-engedelyenek-megvonasa" target="_blank">btk.mta.hu</a></font></b></p>
<p><b><font size="4" color="#0c343d">Fotó: <a href="http://btk.mta.hu" target="_blank">btk.mta.hu</a>;<b></b></font></b></p>
<p><br></p></div></div></div></div>
</div></div>
</div></div>