<div dir="ltr">

<h1 class="gmail-cim">Szent Ágoston püspök és egyháztanító</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2020. augusztus 28., péntek | 7:00<div class="gmail-ikonok"><br>  </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g44148']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=44148&v=0&img=c_o_botticelli_augustinus_.jpg"><span class="gmail-galcount" title="6 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 6</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Szent
 Ágostonra, a nagy megtérőre emlékezünk liturgikus emléknapján, 
augusztus 28-án. Személyiségének varázsa: fáradhatatlanul kutató és 
töprengő  elméje, boldogságvágya és igazság utáni szomjúsága.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>Szent
 Ágoston az észak-afrikai Tagastéban született 354-ben. Atyja eleinte 
pogány volt, édesanyja, Szent Mónika keresztény. Ágoston rendkívül 
temperamentumos természetet örökölt, fogékony volt mindenre, és 
fegyelmezetlen. Diákkorában túlságosan tudatában volt annak, hogy neki a
 tanulás nem okoz nehézséget. Az első éveket Tagastéban töltötte, később
 Madaurában egy grammatikus iskoláját látogatta, hogy majdan rétor 
lehessen belőle, később Karthágóban folytatott retorikai és jogi 
tanulmányokat. Homérosz és a görög szerzők általában nem hagytak benne 
mély nyomokat, Vergilius azonban elindította képzeletének szárnyalását. 
Úgy együtt érzett a hőseivel, hogy Dido királynő szomorú sorsát 
megsiratta. Fiatalsága zavaros volt tanulás és erkölcs terén is.  Anyja 
vallásosságát sokáig dajkamesének tartotta. Pogány társaival kicsapongó 
életet élt, házasságon kívül született fia, Adeodatusz.</p>
<p>Ágoston tanulmányozta az ókori klasszikusok műveit, kereste a választ
 az emberi lét talányaira, de sehol sem találta. Anyja kitartó 
próbálkozásai elől, hogy megtérjen, 383-ban Rómába, majd Milánóba 
szökött. Mónika utána ment. Édesanyja imái és könnyei mellett Milánóban 
Szent Ambrus beszédei térítették meg. Ágostont megragadta Ambrus szónoki
 tehetsége, fellépése és műveltsége, később pedig Szent Antal élete 
nyomán találkozott a szerzetesi eszményképpel. Vívódva kereste a 
választ, mit tegyen. Egyre inkább érlelődött benne a megtérés gondolata,
 de az utolsó lépést Istennek kellett megtennie. </p><p style="text-align:center"><em></em></p>
<p><em>Vallomások </em>című művében írta le ennek történetét. Egyik 
milánói barátjának kertjébe húzódott vissza magányt keresve. Sírt és 
imádkozott, sőt kiáltozott kilátástalanságában: „Meddig még, Uram?” A 
zsoltáros szavában újra meg újra magára ismert. És akkor váratlanul 
meghallott egy vékony gyermekhangot, amely ezt ismételgette: „Tolle, 
lege, tolle, lege”, azaz „Vedd és olvasd, vedd és olvasd”. Kezébe vette 
az előtte fekvő Szentírást és ennél a helynél ütötte fel: „Vessetek 
véget a kicsapongásnak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a 
versengésnek. Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne 
dédelgessétek a testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm 
13,13).</p>
<p>Ez Isten válasza volt, mely békét és megnyugvást adott Ágoston 
szívének: „Úgy áradt szívembe a szó, mint az erős fény, amely elűzött 
minden bizonytalankodást és sötétséget.” Az út, amely harminckét évig 
tartott, elvezette az Úrhoz. Hosszúnak tűnt, de a felfedezést, Krisztus 
megtalálását úgy őrizte a szívében ezek után, mint a hála kiapadhatatlan
 forrását. Ez vallomásainak alaptémája: <em>„Oly későn szerettelek meg 
Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan 
történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. 
Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és 
fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és 
belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és 
szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled
 való.”</em></p>
<p>Előadásait ezután még néhány hétig folytatta, aztán lemondott tanári 
állásáról. Édesanyjával, a fiával és néhány barátjával együtt 
visszavonult Cassiacumba, amely Milánótól északra fekszik mintegy 
harminc kilométernyire. Egyik barátjának volt ott birtoka. 387. április 
23-án, húsvét vigiliáján Ambrus püspök keresztelte meg.</p>
<p>Hazaindultak Észak-Afrikába, édesanyja, Mónika meghalt út közben 
Ostiában. Maga Ágoston a következő év őszén látta meg újra a 
szülőföldjét. Mindenét eladta és barátaival szerzetesi életet kezdett, 
éppen úgy, mint Nagy Szent Vazul. Életük elmélyült imádságból, 
aszkézisből, filozófiai és vallásos tárgyú beszélgetésekből állt.</p>
<p>391-ben pappá szentelték Ágostont, 395-ben pedig Hippo püspöke lett. 
Hívei példaképe lett, beszédeivel és írásaival nevelte őket. Küzdött 
kora tévedései ellen, és az igaz hitet bölcsen világította meg. Mikor 
meghalt, 113 könyv és 218 levél maradt utána. Ezekben az írásokban 
követni lehet az egyetemes és az afrikai egyház összes korabeli vitáját.
 Különösen sok nyomot hagyott bennük a donatista szakadás és a 
pelagianizmus eretneksége. Az előbbi az afrikai egyház egységét bontotta
 meg, az utóbbi a kegyelemtan területén hirdetett tévtanításokat. A 
teológiai művek írása közben is az a cél vezette Ágostont, hogy korának 
és a jövendő egyháznak szolgálatára legyen. Igaz, saját kora teológiai 
problémáit oldozgatta, de mindenütt olyan szellemi-lelki tapasztalatok 
mutatkoznak meg műveiben, amelyek minden kor hívőihez szólnak.</p>
<p>430. augusztus 28-án hunyt el Hippóban, járványos betegségben. 
Hippóból 500 körül a vandál üldözés elől holttestét Szardíniába 
menekítették. Sírja jelenleg a Milánó melletti Paviában, az egykori 
longobárd fővárosban van, ahova Luitprand longobárd király vitette 740 
körül. A kései századok a „kegyelem doktora” címet adományozták neki.</p><p style="text-align:center"><em></em></p>
<p>A legenda szerint egyszer a tudós Ágoston a tengerparton sétált föl 
és alá, és azon töprengett, hogyan tudná megragadni az Isten lényegét. 
Egyszer csak meglátott egy kisgyermeket, aki kagylóval merte a tenger 
vizét a mélyedésbe, amelyet a fövenybe ásott. „Mit csinálsz?” – kérdezte
 Ágoston. „Kimerem a tengert” – válaszolta teljes komolysággal a 
gyermek, és folytatta tovább a meregetést. „És gondolod, hogy sikerülni 
fog?” – kérdezte nevetve a szent. „Biztosan előbb fog ez nekem 
sikerülni, mint neked az, hogy megragadd az Isten lényegét!” – felelt a 
gyermek, és ezzel eltűnt.</p>
<div class="gmail-keretes">
<p><strong>Szent Ágostonnak tulajdonított mondások</strong></p>
<p>Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.</p>
<p>Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.</p>
<p>Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.</p>
<p>Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.</p>
<p>A szabadság legmagasabb fokát akkor értük el, ha azt tudjuk mondani: Uram, legyen meg a Te akaratod!</p>
<p>Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: szeress és tégy, amit akarsz!</p>
<p>Forog a világ, de áll a kereszt!</p>
</div>
<p><em>Istenünk, újítsd meg Egyházadban azt a lelkületet, amellyel 
betöltötted Szent Ágoston püspök szívét, hogy mi is egyedül téged 
szomjazzunk és keressünk, igaz bölcsesség forrása és minden szeretet 
szerzője. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és 
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön </em><em>örökké. Ámen.</em></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete</em></strong></p></div>



</div>