<div dir="ltr">
<div><h1><span style="color:rgb(0,0,255)">Te meg minek mész templomba?</span> – Lackfi János zseniális verse</h1></div><div><p style="text-align:center"><em>Lackfi
 János költő ismét remek verssel örvendeztette meg olvasóit: ezúttal 
arra ad választ benne, miért is járunk templomba. Mi sem tudnánk 
pontosabban válaszolni! </em><br>
<span id="gmail-m_6380436013268834866gmail-more-36751"></span></p><p><a href="https://777blog.hu/2020/08/19/te-meg-minek-mesz-templomba-lackfi-janos-zsenialis-verse/">https://777blog.hu/2020/08/19/te-meg-minek-mesz-templomba-lackfi-janos-zsenialis-verse/</a></p><p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Te meg minek mész a templomba,<br>
ahol az a sok bűnös, béna, vetélkedő,<br>
kishibás lélek tobzódik?<br>
Hát mert néha olyan elveszett vagyok,<br>
és jól esik, ha megtalálnak.<br>
Hát mert elesettnek érzem magam,<br>
és nincs, aki felsegítsen.<br>
Hát mert egy csomó szégyent és fájdalmat<br>
cipelek, betolom oda, leborítom az Isten elé,<br>
kiborulok az Isten előtt, és annyival könnyebben<br>
megyek haza, üres a talicska.<br>
Mert tele vagyok sebekkel, és rám fér időnként<br>
egy kis átkötözés, fertőtlenítés, jobbfajta<br>
kenetek és kenőcsök.<br>
Mert szerelmes vagyok, és látni akarom <br>
kedvesemet, az Istent, amint kijön az erkélyre,<br>
és fogadja a szerenádomat.<br>
Mert magányos vagyok, és egy csomó más<br>
magányos ember jön ide, egyesítjük <br>
a magányainkat, és az megtelik Istennel.<br>
Mert túlontúl okos vagyok, és látnom kell<br>
a helyet, ahol a part szakad, a sok okosság<br>
véget ér, és Isten minden észszerűségre<br>
fittyet hányva feláldozza értünk magát.<br>
Mert a nagy hajtás kitekert belőlem<br>
minden emberit, olyan szavak kellenek,<br>
amelyek mögött nincsen érdek,<br>
amelyek elevenembe vágnak.<br>
Mert a hatalmasra hízott egóm <br>
már egészen felfalta az érzéseimet, <br>
a részvétemet, a békémet, a derűmet, <br>
szétmar a sok meg nem bocsátás,<br>
szívműtétre van szükségem.<br>
#joejtpuszi</b></span></p></div>

</div>