<div dir="ltr"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0391/390521_20200722_fm-1585.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="179" height="101">
</span>
<div class="gmail-container"><div class="gmail-row"><div id="gmail-article" class="gmail-content"><div class="gmail-top">
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200801_magyar_ostortenet_mende_balazs_interju">Nem valószínű, hogy megoldódnak a magyar őstörténet problémái – Mende Balázs a Mandinernek</a></h1>
<div class="gmail-text">2020. július 31. 16:02</div><div class="gmail-text"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200801_magyar_ostortenet_mende_balazs_interju">https://mandiner.hu/cikk/20200801_magyar_ostortenet_mende_balazs_interju</a></div><div class="gmail-info" style="margin:10px 0px"><div class="gmail-container"><div class="gmail-row"><div id="gmail-article" class="gmail-content"><div class="gmail-top"><div class="gmail-articletext">
</div>
<div class="gmail-taglist"> </div></div></div></div></div>
</div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo">Kovács Gergő</a> </b></div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
Nem várható olyan pillanat, amikor hirtelen megoldjuk a magyar
őstörténet problémáit – mondja a Mandinernek Mende Balázs Gusztáv
paleoantropológus. Szerinte bizonyos kérdések tisztázására a genetikai
vizsgálat az egyetlen bevethető módszer, az őstörténet-puzzle legsűrűbb
részét pedig csak most kezdik el kirakni. Szóba kerül az Árpád-ház és a
honfoglaló magyarok eredete, valamint a hunok is. Interjúnk.
</div>
<div class="gmail-text">
<p><strong>Tisztázzuk a fogalmakat! Mit takarnak a bioarcheológia, archeogenetika, vagy éppen archeogenomika kifejezések?</strong></p>
<p>A fogalmak egymás részei, közülük a legtágabb fogalom a
bioarcheológia, ami a régészeti kontextusú biológiai maradványok
kutatását célozza különböző természettudományos módszerekkel. Vannak
hagyományosan ide tartozó szakterületek, például a paleoantropológia,
illetve mostanában nagyon felívelő tudományterület az izotópkémiai
analízis, ami a különböző elemek izotópjainak vizsgálatával ad
lehetőséget a táplálkozási szokások és életmód rekonstruálására, a
migráció és mobilitás kutatására.</p>
<p>Az archaikus maradványok genetikai állományának kinyerhető és szóra
bírható részének elemzésével foglalkozik az archeogenetika, az
archeogenomika pedig ennek egy új típusú technológián és megközelítésen
(az ún. NGS-technológiák és a WGS metódusok) alapuló ága: egy mélyebb,
nagyobb adatbázist vizsgál. A korábbi archeogenetikai kutatásokban
általában csak az anyai, illetve kisebb arányban az apai jellegeket
vizsgáltunk (az ún mitokondriális DNS-t, illetve az Y kromoszómát), a
teljes DNS-állományt az akkori technológiai korlátok miatt nem vontuk be
a műveletbe. Az évek múltával a technológiai lehetőségek gazdagodtak és
az archeogenomikában már a teljes DNS-állományra koncentrálunk, nem
függetlenül attól, hogy mekkora részét akarjuk és tudjuk megszóltatni.
Szükséges megjegyezni, hogy a jelenkori egyének, népességek, az ún.
recens minták genetikai vizsgálata is vezethet történeti – ha úgy
tetszik régészeti – következtetések levonásához, felhasználva az
örökítőanyag állandó változásának – az úgynevezett mutációknak – időbeli
és térbeli szabályszerűségeit, illetve ezek visszakövethetőségét.</p>
<div style="background:rgb(238,238,238) none repeat scroll 0% 0%;border:1px solid rgb(204,204,204);padding:5px 10px"><strong>Mende Balázs Gusztáv (1971</strong>)
paleoantropológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Régészeti
Intézetének tudományos főmunkatársa, az MTA Régészeti Intézet keretében
létrejött Archeogenetikai Laboratórium vezetője, majd menedzsere. A
neves kutatóval a genetika rohamos felértékelődéséről és a legfrissebb
eredményekről beszélgettünk. A cikk tartalma több szálon is kapcsolódik
Türk Attila régésszel készült <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20200622_turk_attila_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202007">interjúnkhoz</a>.</div>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/4.k%C3%A9p%281%29.jpg" style="width: 750px; height: 422px;"></p>
<p style="margin-left:0.64cm;margin-bottom:0.28cm;line-height:108%" align="justify"><em>Mintavétel a Régészeti Intézet Archeogenetikai laboratóriuma tiszta laborjában (Nagy-Bozsoky József felvétele)</em></p>
<p style="margin-left:0.64cm;margin-bottom:0.28cm;line-height:108%" align="justify"> </p>
<p><strong>Mivel járult hozzá az archeogenetika a magyar őstörténet-kutatás utóbbi pár évben bekövetkezett komoly sikereihez?</strong></p>
<p>Némi hazabeszéléssel és büszkeséggel mondom, hogy az
őstörténet-kutatás utóbbi pár évben bekövetkezett komoly sikerei sok
mindenben az archeogenetikai kutatásokhoz köthetőek. Nem elsősorban a
kutatások új következtetéseire gondolok, hanem arra, hogy egyre
szélesebb körben nyer elfogadást, hogy a maradványok genetikai
vizsgálatának helye van a kutatási palettán és bizonyos kérdések
megválaszolására jelenleg ez az egyetlen bevethető módszer. Egyre több
régész kolléga keres meg minket közös kutatási tervekkel, legyen az
egyes konkrét sír, vagy akár egy kisebb régió csontanyagára vonatkozó
genetikai vizsgálati igény.</p>
<p>A konkrétumoknál maradva: van többféle adatbázisunk a Kárpát-medence
9-11. századi csoportjairól, az uniparentális, vagyis anyai-apai
adatoktól az ún. teljes genom alapúakig, a kutatócsoportok nemzetközi
lapokban publikálnak, most várjuk a szegedi kollégák teljes genom alapú
kutatási eredményeit 9-11. századi temetőkből. A PPKE Türk Attila
vezette keleti expedícióinak köszönhetően – amelyek egy részén magam is
részt vettem –</p>
<div class="gmail-keretes">lehetőség nyílott a korai magyar történet ikonikus időszakaiból és területeiről is mintákat vizsgálni, adatbázist építeni,</div>
<p>ennek orosz régész kollégákkal közös első publikációja a napokban került fel a biorxiv <a target="_blank" href="https://www.biorxiv.org/content?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202007">szerveroldalára</a>.
Ebben mi is adatolunk genetikai kapcsolatokat a közép-ázsiai térség
irányába, de ezek az eredmények lehetnek csupán biológiai alapúak, nem
biztos, hogy történeti konklúzióval is bírnak. A laborunk kétoldalú
együttműködési keretekben együtt dolgozik a legfontosabb orosz, ukrán és
moldáv régészeti és antropológiai centrumokkal, és bár először kissé
furcsa volt, de igazából örvendetes az a helyzet, miszerint a magyar
őstörténeti kérdések a helyi régészeti-antropológiai kutatás szerves
részeként, mondhatni tárgyilagosabb megítélésben jelennek meg.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/mende/20200722_FM-1506.jpg" style="width: 750px; height: 500px;"></p>
<p><strong>Mit lehet tudni az anyai ági és apai ági genetikai összetétel
eltéréseiről, a rokonságról, a genetikai ősről? Ide kötném az
Árpád-háziak őseinek afganisztáni eredetét is, amiről nemrég jelentek
meg hírek a különböző médiumokban és a kutatási eredmények a
várakozásoknak megfelelően nagy port kavartak. Nyáry Krisztiánról
például <a target="_blank" href="https://hvg.hu/kultura/20200711_Nyary_Krisztian_Kasler_arpad_haz_bela?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202007">kiderült</a> – miközben a Kásler-féle kutatócsoport eredményeit próbálta bagatellizálni –, hogy a genetika alapfogalmaival sincs tisztában.</strong></p>
<p>A honfoglaló, illetve a korai magyarsághoz köthető, általunk vizsgált
csoportokban az anyai vonalak összetétele jóval heterogénebb képet
mutat az apai vonalaknál, a sokféleség mértéke pedig csoportonként
különbözik mindkét ág tekintetében. Az anyai és az apai leszármazási
vonalakat vizsgálva egyaránt találunk kelet-és nyugat-eurázsiai eredetű,
elterjedésű vonalakat. Egy csoport genetikai összetételének
megértéséhez az egyes apai és anyai vonalak egyedi elemzése mellett
populációszintű vizsgálatokra is szükség van. Nem ritka, hogy az adott
csoportban kapott anyai és apai vonalak eltérő biogeográfiai elterjedést
mutatnak, sőt, az egyes anyai vagy apai vonalak származásában is lehet
különbség a csoportokon belül. Ilyen esetekben nem csak az egyedi
típusok számítanak, hanem fontos azok aránya is a vizsgált csoportban. A
kapott genetikai eredményeket régészeti, történeti kontextusba kell
helyeznünk, így érthetjük meg, milyen múltbéli események vezethettek a
csoportok összetételének kialakulásához.</p>
<p>Ami az afganisztáni eredetet felvetésére adott különböző reakciókat
illeti, ha szükségszerűnek nem is, de valahol logikusnak tartom az
eltérő narrációkat. Sajnos jellegzetes félreértés a szaktudományon
kívüli értelmezésben, hogy az eredet meghatározásában keveredik a női és
a férfi ág, a genetikai értelemben vett ős, illetve a rokonság fogalmak
használata. Ez nem tesz jót az érvelések hitelességének, teljesen
mindegy, milyen célok mentén fogalmazzák meg azokat. Amikor azt mondjuk,
hogy nagyon sok ősünk van, az nem mond ellent annak, hogy genetikailag,
férfiként egy közös ősben találkozunk. Ahogy a sejtmagon kívüli
mitokondriális DNS anyai ágon, úgy a sejtmagban található Y-kromoszóma
kizárólag apai ágon öröklődik. Ezért tudni kell, hogy amikor Árpádokat
vizsgálunk, akkor elsősorban férfiakat vizsgálunk – már csak azért is,
mert az Árpád –ház történetileg (is) férfivonalat követ.</p>
<div class="gmail-keretes">Valóban jellegzetes hiba az öröklésmenetek összekeverése</div>
<p>– nem csupán Nyáry Krisztián esetében – de nem hiszem, hogy ezt
megfontolt szándék vezérelné, ahogy a többi narráció hibája is a
felületes ismeretekből adódik. A megnyilatkozóknak egyszerűen van egy
mondandójuk, ahhoz keresnek érveket és közben elcsúsznak néhány, a
tudományosság szempontjából sajnos alapvető dolgon, fogalmon.</p>
<p>Örülök viszont annak, hogy nagyon sok hozzászóló – legyen az blogger,
közíró, lapszerkesztő – kiemelte, hogy a cikk őstörténeti értelemben
vett legjelentősebb mondanivalója mégis az, hogy az Árpád-házi Y
kromoszómális vonal a honfoglalást megelőző 1000 évben felbukkan az Urál
környékén, úgy, ahogy a jelenleg ott élő baskíroknál is megfigyelhető.
Ez ugyan az időskálán még mindig mintegy ezer évnyi „csúszás” az
ominózus területeket őshazaként megjelölő interpretációhoz képest, de
további vizsgálatokkal ez az ellentmondás – ha egyáltalán az – vélhetően
feloldható lesz.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/1.k%C3%A9p.JPG" style="width: 750px; height: 563px;"></p>
<p style="text-indent:0.64cm;margin-bottom:0.28cm;line-height:108%;text-align:center"><em>A bajanovoi ásatás egyik arcmaszkos sírjánál Türk Attillával (orosz kolléga felvétele)</em></p>
<p style="text-indent:0.64cm;margin-bottom:0.28cm;line-height:108%;text-align:center"> </p>
<p><strong>Honnan jöhettek, és milyen génekkel rendelkeztek a
honfoglalók? Mi az, amit biztosan ki lehet jelenteni, mi az, ami
valószínű, és mi az, ami kizártnak tűnik? Meddig érdemes „visszamenni”
időben?</strong></p>
<p>Pont a genetikai állomány viselkedéséből fakadóan bármeddig érdemes
visszamenni időben, ameddig technológiailag és interpretáció
szempontjából lehetséges. Ezt jelenleg az ún. afrikai Éva és Ádám ős
többszörösen bizonyított elmélete jelenti, amely szerint minden ma élő
nő és férfi egy-egy anyai és apai genetikai vonalra vezethető vissza.
Persze ha az a kérdés, hogy egy honfoglaló vagy avar férfi vérségi
kapcsolatai hova mutatnak, akkor nem éppen reflektív a több tízezer éves
afrikai eredetre utalni, mert ezen az alapon a Földön jelenleg minden
ember rokona a másiknak. Éppen ezért nagyon félrevezető az az
interpretáció, ami a mostani Árpád-vérvonallal foglalkozó cikk kapcsán
látott napvilágot. A jelenlegi adatok szerint nincsen okunk kételkedni
abban, hogy</p>
<div class="gmail-keretes">az Árpád-házra jellemző fiági genetikai típus
kialakulásának helye a mai Észak-Afganisztán területe, a kialakulás
ideje nagyjából 4500 év.</div>
<p>Ez azonban nem fordítható le úgy, hogy maga az Árpád-dinasztia, mint
egy történeti kategória és akár egy törzsi-nemzetségi összetartozási
tudat ilyen idős lenne.</p>
<p><strong>Megvilágítaná ezt egy kicsit jobban?</strong></p>
<p>Amit a Kásler-féle kutatócsoport a megjelent cikkben állít, az
tudományos szempontból teljesen rendben van, jó szerzők, jó nevek vitték
a projektet. A probléma akkor kezdődik, amikor az egyik szerző, legyen
akár az utolsó szerzőként, projektmenedzserként jegyzett, Magyarországon
jelenleg közjogilag is értelmezhető helyzetben lévő szerző – jelen
esetben Kásler Miklós – ad a cikknek egy olyan <a target="_blank" href="https://magyarnemzet.hu/belfold/sikerult-meghatarozni-az-arpad-hazi-dns-t-8360391/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202007">értelmezést</a>, ami a cikkben nincs benne. Az a megjegyzés, miszerint „<em>a kutatások megerősítették, hogy az Árpád-dinasztia körülbelül a mostani Afganisztán északi részén alakult ki</em>”,
csupán a történeti narrációra való, jó szándékú vágyakozás, de
semmiképp nem egy tudományos feltételeknek megfelelő állítás. Attól,
hogy a számunkra ismeretlen és meghatározhatatlan kulturális közegben
egy férfi elkóborol valamikor, valahová az ázsiai pusztán és pár ezer év
múlva a DNS-ét megtaláljuk itt a Kárpát-medencében, még nem fogom
történeti értelemben vett ősnek tekinteni, csupán genetikai ősnek.
Gondoljunk bele az időmélységbe, ez a Kr. e. 2500 körüli időszak,
Egyiptomban ekkor építik a nagy piramisokat, micsoda távolságról van szó
– minden értelemben! A probléma az, hogy ez a „történeti” értelmezés
erodálja a szélesebb közvélemény előtt a cikk kiváló és értékes
következtetéseit.</p>
<p>Ugyanakkor az is egyre egyértelműbb, hogy valaminek a kizárása, vagy
éppen valószínűsítése a rendelkezésre álló adatbázisok nagyságának,
mintavételi értelemben való pontosságának – azaz reprezentativitásának –
és a más tudományterületek által „szállított” adatok mennyiségének,
sűrűségének a függvénye.</p>
<div class="gmail-keretes">A honfoglalók populációja genetikai értelemben többgyökerű társaság, anyai és apai ágon egyaránt,</div>
<p>a vérségi kapcsolataik a jellegzetes európai eredetű csoportok
jellemezte területekre, valamint az Urál déli vonulata keleti és nyugati
előterére, a jelenlegi Kazahsztán területére, egyes esetekben ennél is
keletebbre, az Altaj északnyugati előterére, vagy éppen az Árpád-vonal
tekintetében a most felderített egykori baktriai területekre mutatnak.
Ez a széles származási terület az oka annak, hogy szeretjük a földrajzi
és népességtörténeti-történeti értelemben vállaltan elnagyolt nyugat- és
középeurázsiai eredet kifejezést használni.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/mende/20200722_FM-1480.jpg" style="width: 750px; height: 500px;"></p>
<p><strong>Mikorra kaphatunk pontos képet a magyar honfoglalók genetikai
állományáról optimista becslések szerint? Eljöhet a nap, amikor egyszer
és mindenkorra kiderül, hogy mi köze a honfoglaló magyaroknak a
hunokhoz és az avarokhoz genetikai szempontból?</strong></p>
<p>Azt mondhatom, hogy a honfoglalók genetikai állományáról már
meglehetősen sokat tudunk, ennél sokkal többet csak a tömegesen végzett
teljes genom alapú kutatásoktól várhatunk. Viszont a régészeti
kronológia különböző módszereinek összességében behatárolt lehetőségei
egyelőre homályban tartják az ún. korai honfoglalókat. Ezek megtalálása
és genetikai vizsgálata azért kiemelten fontos, mert ők azok a
személyek, akik genetikai örökségüket biztosan kívülről – konkrét
előzményként vélhetően az Etelköznek nevezett területről – érkezve
hozzák be a Kárpát-medencébe. A következő generációk esetében adott a
lehetőség, hogy a genetikai típusukat a honfoglaláskor már itt
tartózkodó egyénektől, keveredés révén nyerik.</p>
<p>Érdemes kihangsúlyozni, hogy a genetikai kutatás régészeti alapú, az
adatbázisokba bevont sírok egy-egy régészeti, geográfiai-kronológiai
kontextus alapján kerülnek kiválasztásra, így szükségszerűen hordoznak
bizonyos prekoncepciókat. Mivel az úgynevezett Árpád-ház program
keretében vizsgálatokba vont kora Árpád-kori népesség kialakulásában
minden bizonnyal jelentős rész jut a honfoglalást megelőzően is a
Kárpát-medencében élt népességeknek, így a 8-9 századi populációk
kutatása kiemelt fontosságú a népeségtörténeti folyamatokban. Azonban
ahogyan régészeti-történeti értelemben sem a korai honfoglaló, sem pedig
a tágabb értelemben vett, két-három generációsnak értelmezett
honfoglalás kori népesség nem volt egységes, a Kárpát-medencében mintegy
300 évig egzisztáló avarság – pontosabban fogalmazva az avar kori
népesség – még kevéssé volt az. Vannak adataink a korai avar elit
genetikai kapcsolatairól, amelyek többsége – mondhatni, nem meglepő
módon – egyértelműen közép és kelet ázsiai csoportok irányába mutatnak.
Azonban például a 8. századi dél-alföldi avar regionális csoportok
teljesen európai képet mutatnak, legalábbis anyagi ágon. Nagyon messze
van még az, hogy egyértelműen kizárhassuk az avarokkal való genetikai
kapcsolatokat, de az eddigi eredmények nem erősítik meg a honfoglaló és
az avar népesség olyan jellegű hasonlóságát, ami őstörténeti aprópénzre
váltható.</p>
<div class="gmail-keretes">A hunokkal való összehasonlítás jelenleg nem releváns,</div>
<p>elsősorban azért, mert amíg az a régészeti-történeti kiindulópont,
ami a honfoglalók és az avarok esetében minden nehézség mellett adott, a
hunok esetében hiányzik. Jól mutatja a problémát, hogy „hun” sírt még a
Kárpát-medencében is alig-alig mutat fel a régészettudomány, legfeljebb
hunkorit, és ez a kategória eurázsiai kontextusban még problémásabb,
mondhatni értelmezhetetlen, nem beszélve arról, hogy a hunokhoz köthető
temetkezések nagy része hamvasztásos rítusú, így a maradványok
rutinszerűen nem alkalmasak a DNS-vizsgálatokra. Az pedig, hogy találunk
elszórt kapcsolatokat honfoglalókból nyert genetikai adatok és hunnak
(vagy jobb híján hsziungnu-nak) nevezett kelet-belső-ázsiai
temetkezések, vagy éppen 5. századi árpát-medencei sírok között, az nem
jelenti azt, hogy genetikai értelemben bármiféle jelentősnek nevezhető
hun vérségi hatás érvényesül a honfoglalóknál. A magyarok steppeihun
hagyománya, mint a történeti néprajz kategóriájával leírható és
vizsgálható jelenség a jelenlegi adataink szerint sokkal valószerűbb,
mint bármiféle jelentős vérségi kapcsolat a honfoglalók és a hunok
(melyik hunok? hol? mikor?) között.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/3.k%C3%A9p.JPG" style="width: 750px; height: 563px;"></p>
<p style="margin-left:0.64cm;margin-bottom:0.28cm;line-height:108%;text-align:center"><em>Nomád körülmények közötti mintavétel az Ujelgi-i ásatási bázison (Türk Attila felvétele)</em></p>
<p style="margin-left:0.64cm;margin-bottom:0.28cm;line-height:108%;text-align:center"> </p>
<p><strong>Melyek az archeogenetika buktatói és korlátai őstörténetünk esetében?</strong></p>
<p>Véleményem szerint a buktatókat nem az őstörténetünk szempontjából
kell megfogalmazni, mert azok nagyjából ugyanazok minden genetikai
módszerekkel végzett genetikai kutatás esetében. Nem lehet kellően
hangsúlyozni a mintavételi stratégia fontosságát, a stratégiára még
akkor is szükség van, ha a mintákhoz sokszor ad hoc jelleggel, nehezen
összehasonlítható számmal jutunk. Minden kutatás prekoncepcióra épül, de
a mintavételnél, a kiértékelésnél erről nem szabad elfeledkezni, nem
beszélve az interpretációról. Jelentős probléma az egyes jellemzett
régiók, népességek mintaszáma, a minták megoszlása geográfiai és
kronológiai értelemben. Sokan úgy vélik, hogy az ún. teljes genom
vizsgálatok alkalmasak arra, hogy egy csoportot, népességet egy-két
minta alapján jellemezzünk. Ez az örökítőanyag viselkedésének
„történetisége” szempontjából igaz is, de nem számol az egyedi esetek
lehetőségével, amikor egy jellegzetes leletanyagúnak vélt sírban mégsem
az nyugszik, aki a leletanyaggal kapcsolatba hozott népességet jellemzi,
hanem egy outsider. Vagyis a kapott adat nem a csoport varianciáját
növeli, hanem pont az attól való kívülállást bizonyítja.</p>
<p>Az összehasonlító vizsgálatokra alkalmas, a szakirodalomban és az
adatbázisokban leírt archaikus genomok száma ugyan már erőteljesen
emelkedik, de még mindig kevés, adott területre vonatkozóan konkrétan
nulla is lehet. Az ebből fakadó statisztikai gap-ot pótoljuk a recens
(jelenkori, korunkbeli) népességekből származó adatokkal,
adatbázisokkal. A jelentősebb kutatócsoportok sokszor egy-egy kutatás,
publikáció érdekében hoznak létre ún. referencia-adatbázisokat. A
Kásler-féle kutatócsoport cikkében szereplő, az ún.
Árpádház-polimorfizmust hordozó baskírokat a cikkben is megjelölt
területek adják, de ezek recens adatok. Ezen a területen elképesztő
keveredés volt az elmúlt évezredek alatt, főleg a mongol korban
telepítgették a baskír törzseket nagy előszeretettel. Megoldás lehet,
hogy a terület 9-11. századi temetőinek az adataiból indulunk ki, erre
az ufai és a kazanyi expedíciónk kapcsán szerzett csontminták
lehetőséget adnak. Ha ezekben a temetőkben is ott van az Árpád-ház
genetikai vonala, akkor az egy egyértelműbb interpretációt engedhet meg
az őstörténeti kutatások szempontjából. Mindenesetre a
referencia-adatbázist a lehető legnagyobb alapossággal, történeti,
néprajzi, antropológiai ismeretek birtokában kell összeállítani.</p>
<p><strong>Hogy néz ki az archeogenetikus munkája a gyakorlatban?
Régészek szállítják az anyagot és leadják a „rendelést”, hogy mit
akarnak megtudni?</strong></p>
<p>Az archeogenetikai kutatás már kinőtt abból a korszakából, hogy
vannak a kérdező régészek és a genetikusok válaszolnak. Már a
gyakorlati, előkészítő rész is rendkívül integratív, magában a
mintavételi stratégia kidolgozásában is több szakember vesz részt és
jelenít meg különböző kutatási szempontokat. Természetesen vannak ún.
egyszerű esetek, amikor a kérdés arra korlátozódik, hogy két, egymás
melletti sírban fekvő egyén lehet-e közvetlen vérségi kapcsolatban
egymással. A nagyobb kutatásokat komoly integratív igény mozgatja, erre
jó példa a most induló nemzetközi ERC-SYN projektünk, amely az 5-9.
század népességtörténeti folyamatait kutatja archeogenomikai
módszerekkel Kárpát-medencei súlyponttal, eddigiekben nem látott
mintaszámokkal (hatezer minta), nagyon erős régészeti-történeti
keretben, ugyanakkor a kutatásban a genetikán felül megjelennek az
izotópkémiai vizsgálatok, a betegségek és az életmód kutatása, az
antropológiai variancia feltérképezése, de még paleoklimatológiai
projektrész is van.</p>
<p><strong>Úgy hallottam, hogy akár a vizsgált csontok honfoglaló
tulajdonosának a szem- és hajszínét, a komplett kinézetét is meg tudják
majd állapítani.</strong></p>
<p>Be kell valljam, engem ez a rész érdekel a legkevésbé, azonban
belátom, hogy szélesebb körű ismereterjesztésben, vagy éppen
arcrekonstrukciókban ezek fontos adatok lehetnek, azonban ezeknek az ún.
fenoptípusos jellegzetességeknek az öröklésmenete nagyon bonyolult,
több gén együttes jelenlétéhez, működéséhez köthető. Ezért ezek nagy
része még most is csak inkább becslés alapú, ahogyan a feltérképezni
kívánt örökletes betegségek esetében. Több éve folyik próbálkozás a
koponyaforma öröklésmenetének a tisztázására recens, elsősorban
egészségügyi adatbázisok segítségével, azonban még mindig csak
vélelmezés szinten tudjuk, mely gének, milyen típusú együttes működése
hoz létre eltérő koponyaformákat, amelyeket a morfológiai antropológia
pl. a hosszúfejű-rövidfejű fogalmakkal ír le.</p>
<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/2.k%C3%A9p.JPG" style="width: 750px; height: 563px;"></p>
<p style="margin-left:0.64cm;margin-bottom:0.28cm;line-height:108%;text-align:center"><em>Az ujelgi ásatás embertani leleteinek vizsgálata mintavétel előtt (Türk Attila felvétele)</em></p>
<p> </p>
<p><strong>Melyek a legígéretesebb projektek, amelyekben jelenleg részt vesz? Történt-e fontos áttörés az elmúlt hetekben, hónapokban?</strong></p>
<p>Nagyon sűrű mostanában a laborunk szakmai programja, ami egyfelől
nagyon jó érzés, hogy sok év után végre összeállnak a dolgok,
Szécsényi-Nagy Anna kolléganőmmel, a laboratórium szakmai vezetőjével
ugyanakkor egyre több megkeresésre kell nemet mondanunk, vagy halasztást
kérnünk. Az Árpád-népe projekt keretében zajlanak a 9-11. századi
népességek genetikai jellemzését célzó vizsgálatok, éppen visegrádi
temetkezésekből tervezünk mintavételeket, illetve nemrég kaptuk meg
elemzésre a zalavári temetők teljes genom eredményeit.</p>
<p>A harvardi Medical School szakembereivel együttműködésben folynak az
oroszországi minták teljes genom elemzései, Szeifert Bea kolléganőm
phD-disszertációja keretében több őstörténeti relevanciájú oroszországi
szérián dolgozik, Gerber Dániel bioinformatikus kollégánk pedig erősen
küzd, hogy pl. velem, földi halandóval is megértesse, ami számára
egyértelmű.</p>
<p>A napokban adtuk le publikálásra az Urál keleti felén található híres
Ujelgi temető genetikai elemzését is tartalmazó cikkünket, amit első
szerzőként Csáky Veronika jegyez. Személy szerint nagy érdeklődéssel
várom a székelyföldi középkori temetők vizsgálatát, ami Anna
OTKA-projektje keretében zajlik. Ez sajnos a COVID miatt késedelmet
szenved, de a székelyföldi falvak jelenlegi népességének vizsgálata már
szépen előrehaladt. A kutatócsoportunk kapacitásait egyre inkább az
ERC-SYN projekt általunk vállalt feladatainak teljesítése köti le, ennek
jelenlegi laborfeladatait fiatal phD-ösztöndíjas kollégánk, Gyuris
Balázs látja el.</p>
<p>Vaskori és bronzkori népességek vizsgálatában is érdekeltek vagyunk,
amelyek elsődlegesen nem képezik a magyar őstörténet kutatás első
vonalát, azonban úgy véljük, hogy a Kárpát-medence jóval a honfoglalás
előtti genetikai viszonyainak ismerete is releváns része az őstörténeti
kutatásoknak. Eljöhet az az idő, amikor a Kárpát-medence archaikus
népességeinek genetikai adatbázisa elér egy kritikus szintet és nagyon
sok mindent tisztábban fogunk látni.</p>
<p>Úgy vélem azonban, hogy a magyar őstörténet kutatásának annak
rendkívüli összetettsége, bonyolult tudományközi viszonyai miatt nincsen
Higgs-bozonja, vagy éppen Fermat-sejtése,</p>
<div class="gmail-keretes">nem várható egy olyan pillanat, amikor „Heuréka!” felkiáltással hirtelen megoldjuk a problémáit.</div>
<p>Törekedni kell arra, hogy az archeogenetikai kutatás elkerülje azt a
más kutatási területek által – legtöbbször szükségszerűen – elkövetett
hibát, hogy a saját tudományterületének vindikálja a magyar őstörténet
kérdéseinek megválaszolását. Olyan ez, mint egy referenciakép nélküli
nagy, családi puzzle, sok-sok ember rakosgatja össze, de néhány darabja
már végleg elveszett, vagy éppen becsúszott a szőnyeg alá. Ennek a
játéknak mi fontos, de csak egyik szereplője vagyunk, és most járunk a
legsűrűbb rész kirakásának a kezdetén.</p>
<p style="text-align:right"><em>Fotók: Ficsor Márton</em></p>
</div></div>
</div>
<div class="gmail-taglist"> </div></div></div></div></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-round-orange-animated-no-repeat-v1.gif" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avast.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>