<div dir="ltr">
<div class="et_main_title">
<h1>A történészi diploma védőpajzsa</h1>
</div>
<div class="en-article-subtitle">
Raffay Ernő lejáratásának oka, hogy könyveket írt a szabadkőművesek viselt dolgairól </div>
<div class="gmail-articleSourceAndAuthor">
<div class="gmail-authorContainer gmail-fullBox gmail-col-sm">
<div class="en-article-author">
Földi László <br></div><div class="en-article-author"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200703_a_torteneszi_diploma_vedopajzsa">https://mandiner.hu/cikk/20200703_a_torteneszi_diploma_vedopajzsa</a></div>
</div>
</div>
<div class="entry-content gmail-clearfix">
<div class="en-article-fb-inline" id="gmail-fb-root">
<div class="gmail-fb-like gmail-fb_iframe_widget"><span style="vertical-align:bottom;width:740px;height:28px"></span></div>
</div>
<p>Vannak olyanok – jómagam is ebbe a csoportba tartozom –, akik
történelem szakos diplomát szereztek ugyan, de operatív tisztek lettek a
hírszerzés kötelékében. A világon mindenhol a titkosszolgálatok –
legyen az hírszerzés vagy elhárítás – a diplomásokat keresik és
próbálják „beszervezni”, vagyis meggyőzni őket arról, hogy tárgyi
ismereteiket, elemzőképességüket leginkább az operatív munkában
hasznosítsák. Van, aki rááll, de a történelemtanári diplomával
rendelkezők többsége inkább marad a végzettségéből adódó kaptafánál.</p>
<p>Attól, hogy egy titkosszolgálati operatív tiszt történelem szakon
végzett, még nem lesz történész, hiszen nap mint nap egészen más irányú
munkát végez. Beleáshatja magát a régmúlt izgalmas történéseibe, hogy
könnyebben igazodjon el a napi politika mint megélt történelem eseményei
és összefüggései között, de ettől nem lesz a történettudományok felkent
mestere. Ahogy a történész sem válik operatív tisztté azáltal, hogy
levéltárakban kutatja a titkosszolgálatoknál keletkezett dokumentumokat.
A múlt eseményeinek elemzése eredeti források bevonásával azt a célt
szolgálja, hogy hozzásegítsen az adott korszak megértéséhez. A munka
mozaikelve és a végkövetkeztetés – mint végeredmény – létrejötte nem
könnyű és persze a tévedést is magában hordozó eljárás.</p>
<p>Valamikori bölcs tanáraim gyakran figyelmeztettek, hogy utólag
óvatosan kell levonni konklúziókat, mert a közben eltelt időszak
eseményei befolyásolhatják az értékítéletünket. Tisztességesebb eljárás,
ha az adott korba visszalépve csak és kizárólag az akkor fellelhető
adatokat tekintjük elsődleges forrásnak, elemzésre alkalmas
információnak. Nem könnyű elvonatkoztatni az egyébként később
bekövetkező dolgoktól – stratégiai elemzésekkel összefüggésben talán nem
is lehet –, de az objektivitás elsődleges mércéje mégis ezt követeli.</p>
<p>A teljesítési kényszer persze nagy úr, mely képes elcsábítani vagy a
helyes útról leterelni nemcsak egyes történészeket, hanem a
titkosszolgálat munkatársait is. Hasonló műfaj, mégis teljesen különböző
célirány. A hírszerzés és elhárítás jelentéseiben kizárólag az
objektív valóság – a tényszerű igazság – kaphat helyet. A tévedés
jogával nem élhet. Talán ez az egyetlen iparág, ahol nem lehet
találgatni, mellébeszélni vagy pláne hasra ütve konzekvenciát levonni.
Egyszerűen azért, mert a szolgálatok azzal a kiváltságos adottsággal
rendelkeznek, hogy bármilyen módszerrel hozzáférhetnek adatokhoz,
forrásokhoz. Pontosabban fogalmazva ez nem lehetőségük, hanem törvényi
felhatalmazással biztosított kötelességük. Addig kutatnak, keresnek,
amíg az ellenőrzött adatok összességéből össze nem áll maga a végtermék:
az információ.</p>
<p>A történész sem tekinthet másként az általa kutatott korszakra,
hiszen erkölcsi kényszer a valóságra épülő és bizonyítható igazság
feltárása. A forráskutatás, az elemzés kitartást igénylő művelete segíti
ahhoz, hogy a mozaik kockáiból élvezhető egész jöjjön létre. Különösen
nincs könnyű helyzetben az, aki a titkosszolgálatok iránt érdeklődik, s
mint civil kíván azok kártyáiba belelátni. Már az elején meg kellene
barátkoznia azzal a gondolattal, hogy sosem fog hozzáférni az összes
olyan adathoz, amelyek ismeretében valóban autentikus végeredményre
jutna. Ráadásul az operatív tisztek a nekik megtanított „kreativitásból”
adódóan igyekeznek eltüntetni a nyomokat.</p>
<p>A kutató a levéltárban fellelt dokumentumokról azt gondolja,
tartalmuk megegyezik a történés cáfolhatatlan valóságával. Micsoda
tévedés! Konspirációs okokból az operatív találkozóról készült
dokumentum egyik része a B dossziéba kerül, míg a másik fele az M
dossziéban landol. Ebből következően a kutatást végző történész csak
akkor kap reális képet, ha mindkét dossziét egy időben tudja elemezni.
És akkor még nem vizsgáltuk meg az adott titkosszolgálati munkatárs
további trükkjeit, amit a felügyeletére bízott ügy védelme érdekében
alkalmazott.</p>
<p>A rendszerváltás utáni évtizedekben kiélezett vita folyt arról,
legyen-e nyilvános a szolgálatok adattára, vagyis szabadon kutatható.
Szakmailag nonszensz, hogy ez részben megtörtént. Hiszen ha valami
titkos, akkor mitől nyilvános? Következménye pedig az lett, hogy jó
néhányan – no, nem mindenki – a történelemmel foglalkozók közül, akik a
titkosszolgálat múltját vizsgálják és egyfajta vérbírói szerepet
vállaltak, rettenetes tévedésben vannak.</p>
<p>Mivel nem voltak operatív tisztek, de egyre több részinformációt
ismernek meg és válnak saját maguk mércéje szerint tévedhetetlenné, már
bizonyítottan el is tévedtek. Egy névről, amit a levéltári iratok között
találtak, csak akkor mondható ki, hogy tudatosan együttműködő ügynök
volt, ha az alábbi feltételek maradéktalanul összevethetők. Az illető
bevallja. Tagad ugyan, de létezik egy általa aláírt együttműködési
nyilatkozat. Az M dossziéval párhuzamosan olvasható a hozzá tartozó B
dosszié is. Esetleg az illető kézzel írt jelentése rendelkezésre áll. De
az sem zárható ki, hogy a dossziét kezelő tiszt „túlfantáziált” egy
elsődleges kapcsolatot.</p>
<p>Lefordítva ez annyit tesz, találkozott valakivel, aki nem tudta róla,
kicsoda, így fenntartás nélkül fejtette ki a véleményét. Találkozásuk
során az operatív tiszt a beszélgetés bizonyos megjegyzéseit értékesnek
ítélte, és információs jelentést írt belőle, amelyet így kezdett: X. Y.
fedőnevű hálózati kapcsolatom elmondta, hogy… Ez természetesen inkorrekt
eljárás nemcsak a vétlen személyre nézve, hanem a szolgálaton belül is
zavart kelt. Hogy mégis előfordul? Igen, hisz egy operatív együttműködés
kialakítása hosszú folyamat, a beszervezési cél elérése pedig rögös út,
úgy hívják: operatív megoldás. Ne feledjük, a titkosszolgálati akciók,
kapcsolatépítések fedésen keresztül indítandók. Vagyis a célszemély csak
később szembesül azzal – vagy sohasem, ha ez úgy indokolt –, hogy
beszélgető partnere valójában a szervezet munkatársa. Ha sosem derül ki
számára, hogy vitapartnere a szolgálat munkatársa volt, hogyan kérhető
számon rajta az „ügynökmúlt”?</p>
<p>Ilyen, a titkosszolgálatok útvesztőiben eltévedt történész Ungváry
Krisztián is, aki egyik írásában hitelteleníteni akarta Szakács Árpád
állításait a szabadkőműves-világgal kapcsolatban. Érveit alátámasztandó
megjegyezte, hogy a Szakács Árpád véleményével egyetértő Raffay Ernő
történész, a rendszerváltás egyik prominens politikusa III/III-as ügynök
volt. Raffay Ernő pedig – egyébként hogy jön ez ide egy ilyen vitában? –
nem volt ügynök. Tények: megkérdeztem, és azt válaszolta, nem volt
ügynök.</p>
<p>A magam részéről elhiszem, amit Raffay mond. Elfogadom, mert mondja,
elfogadom, hiszen nincs olyan dokumentum, amelyen szerepelne a kézjegye
vagy a kézírásával készült információs jelentés. Szervezetszerű
kapcsolata nem volt a szervekkel. Egyetemi oktatóként persze
találkozhatott úgynevezett „szt” tiszttel mint egyetemi kollégával,
ahogy ma is megtörténhet még Ungváry Krisztiánnal is. Lejáratásának
tehát egyetlen oka, hogy nem volt rest, és dokumentumokon alapuló
könyveket írt a szabadkőművesek viselt dolgairól.</p>
<p>És még egy rossz hír, bárkinek címezve. Kivétel nélkül, mindenkiről
összeállítható így utólag is B és M dosszié szaftos részletekkel arról,
mit tett a múltban. Nem gondolom, hogy a történelemtudós kiemelt
feladata lenne kiszolgálni kitapintható politikai érdekeket történészi
diplomája védőpajzsa mögé bújva. Amikor valaki kívülállóként a
titkosszolgálatok labirintusába téved, feltétlen gondoljon arra: „Ha
megbolygatsz egy méhkast, nem úszod meg méhszúrás nélkül.”</p>
<p><em>A szerző titkosszolgálati szakértő</em></p>
<div class="endless-shared-area"><div id="et-boc"><div class="et_pb_section et_pb_section_1 et_section_regular">
<div class="et_pb_row et_pb_row_1">
<div class="et_pb_column et_pb_column_4_4 et_pb_column_1 et_pb_css_mix_blend_mode_passthrough et-last-child">
</div>
</div></div></div></div></div>
</div>