<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Bemutatjuk az Egri Főegyházmegye újmisés papjait</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hazai">Hazai</a> – 2020. június 21., vasárnap | 20:55</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/bemutatjuk-az-egri-foegyhazmegye-ujmises-papjait">https://www.magyarkurir.hu/hirek/bemutatjuk-az-egri-foegyhazmegye-ujmises-papjait</a><div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g106630']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=106630&v=1&img=c_IMG_3683.jpg" style="margin-right: 0px;" width="476" height="317"><span class="gmail-galcount" title="10 kép a galériában, kattintson!"><br></span></a></div><h3 class="gmail-lead">Június
20-án Ternyák Csaba egri érsek áldozópappá szentelte Barta Márton
István, Marosi Balázs, Nagy Ferenc és Thiago Costa diakónusokat. Az
ünnepet megelőző napon négy, térben meglehetősen messziről indult
életútról beszélgettünk. </h3><div class="gmail-contentsav"><p>Az egri
szeminárium növendékei túl vannak vizsgáikon, befejezték a
lelkigyakorlatot, a szentelési szertartás főpróbájáról érkeznek a
beszélgetésre. Az utolsó simításokat végzik a nagy nap előtt. Fodrász,
cipővásárlás, a vendégek fogadására való előkészület – elfoglaltak, de
szívesen ülnek le az Érseki Palota reprezentatív díszudvarán egy
kávéházi asztalnál beszélgetni. Hat végzős növendék, négyen az Egri
Főegyházmegye, ketten a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papjai lesznek.
Így hatan a negyedik évfolyam óta vannak együtt. Ahogy készülnek a
fényképek, látszik, összecsiszolódtak a közös készület alatt.
Kirándulások, biciklitúrák, foci, sütizés, kávézás és sok-sok
beszélgetés van mögöttük. Az évfolyamtársak közül szinte mindenki
valamilyen formában egy másik országhoz is kötődik, és hozott sajátos
színt a közösségbe.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g106630']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=106630&v=1&p=1&img=c_IMG_3908.jpg" alt="" width="476" height="317" border="0"></a></p>
<p><strong>Imádkozó pap szeretnék lenni</strong></p>
<p>Barta Márton 2010-ben kezdte meg tanulmányait az egri
szemináriumban – belépett, elment, visszajött. Az esztergomi
ferenceseknél végzett tanulmányok után 18 évesen mondott igent Márton a
papságra. Gyerekként – 12-13 évesen – ébredt fel benne Isten
szolgálatának vágya, és vitte őt az érettségi után Egerbe. Két év
tanulás után elbizonytalanodott, hivatása megkérdőjeleződött. Visszament
szülőfalujába Mádra. Egy egészen már életet kezdett élni. Fizikai
munkát végzett, szakmát tanult – nehézgépkezelő és biztonsági őr képzést
végzett el – és élte a fiatalok bulis életét, szerelmes is lett.
Hitélete a minimálisra csökkent, kipróbálta magát különböző
lehetőségekben. „Ma már tudom, hogy 18 évesen nagyon gyermeteg fejjel
indultam el a papság felé. Kellett nekem, hogy belekóstoljak a fizikai
munkába” – tekint ma vissza arra az Istentől való eltávolodásban megélt
négy évre. Valami azonban mindvégig motoszkált benne. 2015 nyarán
gimnáziumi osztálya tartotta első érettségi találkozóját. Márton
meglátogatta a szemináriumban Szabó József spirituálist, és megbeszélt
vele egy személyesen vezetett lelkigyakorlatot. Márton visszatért a
korábbi útra. Egy éven át érlelődött a döntés, és 2016-ban visszatért a
szemináriumba. Beilleszkedett az új évfolyamába, folytatta a négy évre
megszakított tanulmányokat. Diakónusi gyakorlatát Karcagon végezte, meg
tudta tapasztalni a szolgálat mindennapjait.</p>
<p>„Szeretnék imádkozó pap lenni, akinek lelki formálódását az imádság
határozza meg, és aki híveit is megtanítja erre. Fontos számomra a
közösségépítés, hogy a plébánia olyan hely legyen, ahova az emberek
bármikor bejöhetnek, mert ott szeretettel fogadják őket. Ezt üzenem papi
jelmondatommal is: »Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha
valaki életét adja barátaiért.«”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g106630']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=106630&v=1&p=1&img=c_IMG_3928.jpg" alt="" width="476" height="317" border="0"></a></p>
<p><strong>Jó papnak lenni</strong></p>
<p>Marosi Balázs is hozott egy sajátos színt az egri szeminárium
közösségébe. A Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa,
Kézdivásárhely szülötte. Olyan egyházközségben nevelkedett, ahol az
utóbbi években ő a harmadik, aki újmisét mutat be, és egy a sok közül,
akik innen indultak. Balázs ezt egyrészt a nagyobb szegénységgel,
kiszolgáltatottsággal megélt és ezért jobban Istenre hagyatkozó, neki
mindenért hálát adó élettel magyarázza, másrészt papjaik hitelességével,
az emberek között otthon lévő szolgálatukkal. Balázsék családja is egy
volt azok közül, akik mindennapjait átjárta a hit. „Mi, fiúk csapatostul
jártunk ministrálni, sokszor naponta két misére is, és ha ütközött
egy-egy iskolai programmal, a misét választottuk” – meséli, hogy mintegy
30 ministráns számára a világ dolgai nem tudták felülírni, hogy Isten
az első. Balázs ezt azzal magyarázza, hogy közelről látták a pap életét,
hogy mit csinál, és miért. Bejártak a plébániára, segítettek, amiben
kellett. Ebédeknél felszolgáltak, utána mosogattak, együtt nyírták a
plébánossal a füvet, s kirándultak is vele. „Engedte, hogy ott legyünk
mellette, láttuk a szentmisén, az irodában, láttuk a zöldségeskertben.
Úgy nőttünk fel, hogy láttuk, mit jelent Istent szolgálni a templomban
az emberek között.”</p>
<p>Balázs már gyerekként tudta, hogy az ő útja a papság. A
gyulafehérvári líceumba ment tanulni, ahol tovább erősödött ez az
elkötelezettség. Az érettségit követően a nagyböjtöt a székelyudvarhelyi
ferenceseknél töltötte, arra kérve Istentől a megerősítést, hogy
valóban ez-e az ő útja. „Hogyan tovább – tettem fel Istennek a kérdést.
Szerettem volna letisztult választ kapni, hogy helyes-e az út, amin
elindultam, tényleg a papságra hív engem Isten? Választ kaptam Istentől,
és ezt olyan szerzetesek közösségében kaptam, akiknek életét látva
megerősödtem abban, hogy jó Istent szeretni és jó papnak lenni.” Így
jelentkezett Balázs az egri szemináriumba, és töltötte tanulással, lelki
felkészüléssel az eltelt hat évet. „A szeminárium továbbvitt ezen az
úton. Szellemiekben és lelkiekben megerősödve mentem a
diakónusgyakorlatra Miskolc-Diósgyőr plébániájára. Egy élő és nagy
lélekszámú egyházközség életébe tekinthettem be.”</p>
<p>A gyerekkor óta vágyott út most elkezdődött. Balázs papi jelmondata –
a gyerekkor kedvenc zsoltárából – erre a kezdeti lelkesedésre
emlékeztet, melyet az ifjú bölcsességével egészített ki: „Íme eljövök
Uram, hogy teljesítsem azt, amit kívánsz. Legyen meg a te akaratod.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g106630']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=106630&v=1&p=1&img=c_IMG_3851.jpg" alt="" width="476" height="317" border="0"></a></p>
<p><strong>A szeretetben nincs félelem</strong></p>
<p>„Szentelésemre szüleim és rokonaim mellett válogatott csapat jön
Sárospatakról, a diakónusi helyemről. Egerből a szalézi oratóriumból
hívtam ismerősöket, és jönnek szemináriumi barátok, munkatársak” – ad
betekintést az előkészületek szervezésébe a szlovákiai Bodrogközből,
Nagykövesdről származó Nagy Ferenc.</p>
<p>Az óvodáskorától kezdődően ministráló fiatalember már gyerekként
gondolt a papságra. Vallásos családban nőtt fel, ahol sokat imádkoztak
együtt. „Gyerekként sokszor az adventet jobban vártam, mint a Jézuskától
az ajándékot” – meséli, milyen meghittek voltak az esték, amikor a
szülőkkel, testvérekkel, rokonokkal körbeülték az asztalt, és az adventi
koszorú körül imádkoztak.</p>
<p>„A Jóisten hívása korán megszólalt bennem, de azt gondoltam, az nem
nekem való. Elhalkítottam Isten hangját. A gasztronómia érdekelt” –
mutat magyarázatul végig magán a filigrán fiatalember. Ezért
vendéglátóipari iskolába jelentkezett, gondolván, annak nagy a
perspektívája, hiszen enni mindig kell az embereknek. „De a hang maradt,
és egy idő után már nem hessegettem el. Barátkoztam a gondolattal.
Segítségemre volt plébánosom, Böőr Roland, akivel sokat beszélgettünk és
imádkoztunk; aki a liturgiában is egyre több mindent tanított, figyelt
rám, kegyhelyekre vitt el. Végül az érettségi és szakmunkás-bizonyítvány
megszerzését követően jelentkeztem a szemináriumba.”</p>
<p>Ferenc mehetett volna a kassai szemináriumba is, egyházmegyéje magyar
papjai szerették volna, ha magyarajkúként ezt az utat választja. A
vidék, ahol ő felnőtt, színmagyar volt. Ferenc a hétköznapi szlovák
nyelvvel elboldogult ugyan, de a liturgia, az imádság szavai mind-mind
magyarul jöttek az ajkára. Álma az volt, hogy a magyar határtól alig pár
kilométerre fekvő szülőfalujából Egerbe jöjjön tanulni. Azért mégis
tett egy próbát. Jelentkezett a kassai szeminárium spirituálisánál, aki
úgy látta, szlovák tudása a teológiai tanulmányokhoz nem elég, ha
jelentkezni akar, egy évet szlovák környezetben kell töltenie. Ferenc
ezt nem vállalta, és szeptemberben Egerben kezdte meg tanulmányait.
Közösségi tapasztalattal gazdagon, barátok szerezve fejezte be a
szemináriumot. A sárospataki diakónusi év betekintést adott neki a
szolgálatba. Sokat jelentett neki, hogy plébánosa rábízta az
ájtatosságok vezetését, kipróbálhatta magát az igehirdetésben, bejárt az
iskolába, beült a diákok közé a padba, és beszélgetett a tanárokkal.
Papi jelmondata „A szeretetben nincs félelem” (1Jn 4,18) szellemében
kezdi papi szolgálatát.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g106630']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=106630&v=1&p=1&img=c_IMG_3799.jpg" alt="" width="476" height="317" border="0"></a></p>
<p><strong>Közel az emberekhez</strong></p>
<p>Porto San Giorgio városában 2011-ben közel háromszáz fiatal – a
Neokatekumenális Út lelkiségi mozgalom tagjai – várta, hogy megkapja
azon száz ország egyikének a nevét, ahol meg fogja kezdeni a
szemináriumot. Köztük volt a brazil származású Thiago Costa is, aki
Magyarországra kapott küldetést. Országunkról a Forma–1 rajongó
fiatalember a Hungaroring kapcsán hallott. Így kezdte meg először a
nyelvtanulást Miskolcon, majd egy évvel később a szemináriumot Egerben. A
Neokatekumenális Út szemináriuma, a Redemptoris Mater Missziós
Szeminárium ugyanis Egerben van. Papnövendékei itt élnek nemzetközi
közösségben, és mindannyian az Egri Papnevelő Intézetben folytatják a
többi egyházmegyei kispappal tanulmányaikat. Szentelésüket követő
szolgálatuk első öt évét is az egyházmegye határozza meg, utána
vállalhatnak másutt missziót papjaik.</p>
<p>Thiago számára munkás évek kezdődtek. Más nyelv, más kultúra. „Az
elején a nyelv miatt, később a honvágy és a családomban bekövetkezett
nehézségek miatt szeretettem volna más országba menni. De maradtam. A
családomat átsegítette a gondokon a Jóisten és a brazil közösség; én
megszoktam s megszerettem itt, és most már nagyon jól érzem magam” –
tekint vissza az eltelt időszakra.</p>
<p>A fiatalember négyévesen került a lelkiségi mozgalom közösségébe.
Szülei házassága mély válságba került, a válás szélén álltak, amikor egy
rokon tanácsára megismerkedtek a Neokatekumenális Úttal. Így menekült
meg házasságuk, és így kapott Thiago élete erős keresztény alapokat. 29
éves volt, amikor a közösség szokásos lelkigyakorlatán elhangzott a
katekéta kérdése: Ki érzi úgy, hogy Isten papnak hívja? Ekkor állt fel
Thiago, és mondta ki a benne régóta munkáló kérdésre az igent. „Már
elvégeztem az egyetemet, egy kórház gazdasági irányításában dolgoztam.
Volt pénzem, támogatni tudtam szellemi sérült testvéremet ápoló
szüleimet. Azt csináltam, amit akartam, de soha nem volt bennem ilyen
boldogság, mint most.”</p>
<p>Thiago a szentelés előtti lelkigyakorlatot még félelemmel vegyes
aggodalommal kezdte. Mi lesz vele, hova helyezik? De lélekben
megerősödve állhatott az oltár elé. „Lelkesedéssel és örömmel kezdem el a
szolgálatot.” A Magyarországon eltöltött évek alatt megismerte
országunk sajátosságait, látja gondjainkat, lehetőségeinket. Szolgálatát
gazdagítja a Neokatekumenális Út lelkisége, az a szoros
összetartozásban élő közösség, ahol a pap közvetlen közelről látja az
emberek életét.</p>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila</strong></p>
<p><strong>Trauttwein Éva/Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>