<div><div>Kedves Egon!</div><div> </div><div><div>Két cikk:</div><div> </div><div> </div><div><span style="font-size:18px"><a href="https://www.valaszonline.hu/2018/12/19/hatos-pal-szakaly-sandor-vita-1918-karolyi/">https://www.valaszonline.hu/2018/12/19/hatos-pal-szakaly-sandor-vita-1918-karolyi/</a></span></div><div><p><span style="font-size:14px"><b>Szakály</b>: Még abban sincs, Károlyi akarja-e Magyarország feldarabolását. Nem. Jászi Oszkár sem. Senki.</span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Hatos</b>: Pontosan. Jászi ekkoriban még arról ír, hogy a Balkánon hogyan fogunk kereskedelmileg terjeszkedni. A horvátok ennek megfelelően nacionalista imperialistának is látták őket.</span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Szakály</b>: Nem véletlenül.</span></p><blockquote><p><span style="font-size:14px"><b>Károlyi egyetlen akácfát nem akar Szent István birodalmából elengedni. 1919. március 3-án írja a sajtó, hogy Szatmárnémetiben megszemléli a Székely Hadosztály alakulatait és azt mondja: „nem, nem, soha” nem írok alá olyan békeszerződést, amely szétszakítja a Szent István-i birodalma</b><i><b>t. </b></i></span></p></blockquote><p><span style="font-size:14px">Nagy álma volt, hogy ott lehessünk a béketárgyalásokon. Részben ez is okozta Károlyi kétségtelen népszerűségét hatalomra jutásakor: az ígéret, hogy békepártisága, antantpártisága előnyösebb helyzetet eredményez majd az ország számára a tárgyalásokon. Arról azonban szó sincs, hogy ne lett volna neki fontos a haza: amikor francia internálásából hazajön, Károlyi rögtön kimegy a frontra. Fiatal történészként kaptam egy fényképet: Bethlen István, Károlyi Mihály és Kossuth Lajos szerepelnek rajta – frontszolgálat közben.</span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Hatos:</b> „Erdélyt tigrisek fogják védeni, nem emberek.” Ezt mondja Károlyi ’16-ban, a román betöréskor. IV. Károly közli, hogy Magyarországot csak egy ultranacionalista vezetheti ki a válságból. Károlyi annak számított, hitele épp a hazafisága volt. S ma meglepően hangozhat, de bizony őt és nem Tiszát támogatták a színmagyar megyék. Tiszát nem támogatta sem az Alföld, sem a Dunántúl.</span></p><p><span style="font-size:14px">– <b>A nemzetiségek sem. Az 1907-es lex Apponyi, az erőltetett magyarosítás nem tett rá egy lapáttal a nemzetiségek dühének lángjára? </b></span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Szakály</b>: Nem látom olyan sötéten az akkori nemzetiségi politikát. Ha mindaz igaz, amit leírsz a könyvedben is, Pali, akkor a lex Apponyi következménye nem lehetett valami nagymértékű.</span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Hatos</b>: Növekszik valamelyest a magyarság aránya, csak elfelejtjük, hogy ez a városok és a hazafias zsidóság többlete. Selmecbánya és Kassa tehát tényleg magyarrá lesz, de a lakosság kétharmada a parasztsághoz tartozik. Márpedig Erdélyben 400 falu románosodik el az elvileg magyar asszimilációsnak mondott időszakban. A Felvidéken is elszlovákosodnak a magyarok. Az erdélyi vármegyei magyarság elveszett – írja le Ravasz László 1916-ban.</span></p><p><span style="font-size:14px">– <b>A nemzetiségi kérdés és a parasztlázadások – mintha az ország elvesztésének mindkét szempontja ugyanarra az okra lenne visszavezethető: a birtokviszonyokéra.</b></span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Hatos</b>:</span></p><blockquote><p><span style="font-size:14px"><b>Ez a jobboldal ősbűne. Ebben nem árt az önkritika. Elfelejtették, ahogy ma is elfelejtik, hogy az ország lakosságának kétharmada földműves, mezőgazdasági munkás volt, s hogy közülük százból negyvenötnek semmi, de semmi földje nem volt. </b></span></p></blockquote><p><span style="font-size:14px">A románoknál, a szerbeknél, a cseheknél – mindenhol sokkal jobb volt az arány ennél. Nem éltek jól a romániai parasztok sem, de ők legalább a saját kenyerükön tengődtek, nem a szolgaság bő moslékán. Somogyban, Fejérben viszont a nagybirtokosoké volt minden, az ottani színmagyar parasztság meg nincstelen volt. És ugyanez a baloldal ősbűne is. Tisza nem osztott földet, Károlyiék aztán megígérték, de nem valósították meg. A nagyüzemben gondolkodó baloldalnak sem volt érdeke, hogy sok millió kis tulajdonos legyen az országban.</span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Szakály</b>: Nem is annyira a nemzeti érzés lobban fel a történelmi Magyarország nemzetiségeiben sem, hanem az emiatti szociális düh. Amelyet aztán a nemzetiségi vezetők saját nemzeti céljaikhoz használnak fel – sikerrel.</span></p><div class="hird-cont"><div class="hird-img"> </div><div class="hird-szov"><p><span style="font-size:14px">hirdetés</span></p></div></div><p><span style="font-size:14px"><b>Hatos</b>: Annyira így van, hogy akár rosszabbul is járhattunk volna. Márianosztráról jelentik 1918 novemberében: küldjenek gyorsan csapatokat, hiszen ez „szlovák vidék”. Móricz Zsigmond leírja, hogy Kerepes környékén is félő: fellázad a helyi szlovákság. Amely többségben volt. Ők voltak a földművesek, a napszámosok, míg az intézők, az uradalmiak szinte kivétel nélkül magyarok.</span></p><blockquote><p><span style="font-size:14px"><b>A „magyar” egyszerűen urat jelentett számukra, a nemzetiségi vezetőknek annyit kellett mondaniuk: a magyarok elnyomnak benneteket, azért megy ilyen rosszul a sorotok. </b></span></p></blockquote><p><span style="font-size:14px"><b>Szakály</b>: Miközben ez persze nem volt igaz – nem nemzetiségi alapon nem adtak földet. A félelem a magyar politikai elitben megvolt az üggyel kapcsolatban: az 1910-es népszámláláskor Horvátország nélkül 54 százalék magyar nemzetiségű az országban, Horvátországgal együtt pedig kevesebb mint a lakosság fele. 1908-ban a magyar kormány nem is szeretné, ha úgy csatolnák a birodalomhoz Bosznia-Hercegovinát, hogy nekünk valami közünk legyen hozzá. Hiszen még rosszabb lenne az arány. De földet nem a nemzetiségeknek, hanem a földműveseknek nem adtak, úgy általában. Még egy érdekesség: nem más, hanem Jászi veti fel aztán, hogy ígérjenek földet a katonának s akkor talán könnyebb lesz a haderőt megtartani, megszervezni. Erre más formában ugyan, de később volt példa. 1944-ben minden kilőtt szovjet harckocsi után öt hold föld járt. Kéri Kálmán vezérkari ezredes szemlét tartott egy frontszakaszon, s egy baka azt mondta neki: hármat kilőtt, 15 hold föld neki elég is lesz, ő már jól van. Igen ám, de száz éve nincs senki, aki felajánlott volna a saját földjéből. Még megváltással együtt sincs, pedig Prohászka Ottokár is így vetette fel a kérdést.</span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Hatos</b>: Bizony, nagyon gyorsan „lekeveri” Prohászkát a püspöki kar. Fontos, amit említesz: hogy nem csak baloldalról jönnek ezek a hangok. Viszont húsz éve fejlődik már ekkorra a magyar szociáldemokrácia. Hiába nevezik őket hazátlan bitangnak, azonosulnak a magyar nemzeti törekvésekkel. De nem csak Károlyi nem rájuk épít: a magyar baloldal mindmáig nem beszél Garami Ernőről.</span></p><div> </div><div><span style="font-size:18px"><a href="https://www.valaszonline.hu/2019/03/06/karolyi-tortenelmi-legendak-1918-1919/">https://www.valaszonline.hu/2019/03/06/karolyi-tortenelmi-legendak-1918-1919/</a></span></div></div><div> </div><div><p><span style="font-size:14px"><b>7. Az őszirózsás forradalom szabadkőműves összeesküvés volt.</b> A „magyar október” több fontos alakja (például Jászi Oszkár) szabadkőműves volt, és nemzetközi konspirációban a keresztény Magyarország feldarabolásáért munkálkodott.</span></p><p><span style="font-size:14px"><b>Mi igaz ebből?</b> Tény – és ezt Romsics Ignác történész is idézi A nagyhatalmak és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása című írásában –, hogy a szövetséges és semleges országok szabadkőműveseinek 1917. június 28-30-án Párizsban ülésező kongresszusán André Lebey főelőadó pontjai között célként szerepelt a Habsburg Birodalom „elnyomott nemzetiségeinek” felszabadítása. De még ők is úgy képzelték, hogy ezek a népek népszavazás útján hozzák létre új államaikat. Hogyan gondolkodtak minderről magyar „vakolótársaik”? A nagyjából 7500 hazai szabadkőműves többnyire azonosult a Károlyi-rendszerrel – de nem jobban, mint a Monarchiával. Ahogy Hatos Pál megjegyzi az 1918-19-ről szóló könyvében, a dualizmus első és utolsó miniszterelnöke (id. Andrássy Gyula és Wekerle Sándor) is szabadkőműves volt, és ilyen minőségben lojális alattvalója a Monarchiának. Nincs jele annak, hogy a magyar páholyokban az ország szétrobbantásán munkálkodtak volna. „Magyar szabadkőműves hűséggel és odaadással csak Magyarországnak, imádattal csak a magyarok istenének tartozik” – írta Apáthy István főmester (orvos, zoológus, a Kolozsvári egyetem professzora) 1918-ban. Szintén Hatos Pál idézi Pfeifer Ignácot, a Comenius páholy főmesterét, aki felhívással fordult a francia és olasz szabadkőművességhez, hogy akadályozzák meg azokat, akik idegen uralom alá akarnak hajtani több millió magyart. Válasz nem érkezett. „A szabadkőművesség nemzetközisége nemzeti alapon volt megosztott” – vonja le a következtetést könyvében Hatos Pál.</span></p><br />Reinisch Egon <reinisch@t-online.hu> írta:</div><blockquote style="border-left:3px solid lightGray;padding-left:3px;">Utóirat :Még eszembe jutott szintén összhangban azzal amit Laci írt a <br />korabeli páholyokról ,Jászi Oszkár azért folyamatosan arról panaszkodik <br />.hogy a ő radikalizmusához a legtöbb korabeli nemzeti páholy nem partner.<br /><br />2020.06.17. 9:49 keltezéssel, Reinisch Egon írta:<br />> Kedves Lista !<br />><br />> Azzal kicsit adósok maradtunk Lacival együtt ,hogy Jászi Oszkár <br />> polgári radikális pártja és  mint a Matinovics páholy vezetője <br />> valójában mire készült illetve mit követett el.<br />><br />> Jászi egy teljesen új radikális progresszív jövőt vázolt fel igaz <br />> teljes körű választójoggal de úgy hogy ebben sem a magyar történelmi <br />> nemzettudatnak sem a történelmi egyházaknak  mint nemzeti <br />> tanítóhívatásnak nem maradt hely. .Az akkori törvények szerint minden <br />> megalakítandó szabadkőműves páholynak egy engedélyezési eljárást <br />> kellett végig csinálni és be kellett nyújtani az alapszabályt amiben <br />> egyébként a politizálás tiltott volt .Jászi itt átverte a hatóságokat <br />> hiszen azt titkolta hogy a páholynak valójában politikai céljai vannak.<br />><br />> De ez hosszú történet és erre most nincs időm viszont nemrégiben <br />> beszélgettem néhány 25 -30 éves fiatallal és egyszerűn döbbenetes <br />> élményt szereztem velük kapcsolatban Mindannyian értelmiségiek voltak <br />> és számukra a magyar történelem egyszerűen eltűnt a süllyesztőben itt <br />> köszön vissza Jászi által és sajnos erről még nem beszéltünk az 1890 <br />> -ben megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt által követett <br />> történelem felfogás , akiknek a történelem szemléletében már nemhogy <br />> Szent Istvánnak de még Rákóczi Ferencnek sőt bármilyen hihetetlen még <br />> Kossuth Lajosnak sem maradt hely ,csak Dózsa ,Martinovics ,Táncsics és <br />> Petőfi maradhatott  meg.Ez azért volt akkoriban probléma mert a <br />> szocdemeknek összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a politikai <br />> jelentősége mint a Jászéknak annak ellenére hogy a választó jog miatt <br />> be sem jutotottak a parlamentbe.Persze a Kádár rendszer a <br />> nemzetlenedésben további egyedülálló eredményt ért el.<br />><br />> Vissza térve a fiatalokra a Erdélyben és a Partiumban élő magyarokat <br />> egyszerűen le románozták és az mondták ez a vidék sohasem tartozott <br />> igazán hozzánk stb .stb.<br />><br />> Az Árpád-házi királyokról vagy Bocskai Istvánról de Kossuth Lajosról  <br />> szinte semmit sem tudtak de a legnagyobb baj hogy semmi jelentőséget <br />> sem tulajdonítottak nekik.<br />><br />> Nem is folytatom.Szerencsére ez azért nem általános jelenség de ez a <br />> beszélgetés elég szörnyű volt.<br />><br />> Üdv. Egon<br />><br />><br /><br />-- <br />Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.<br />https://www.avast.com/antivirus<br /><br />_______________________________________________<br />Grem mailing list<br />Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</blockquote></div></div>