<div dir="ltr">
<div><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0378/377835_chesterton.jpg" title="" style="margin-right:0px" width="452" height="254">
                            </span>
                                                                            </div>
                                        <div>

                        <h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200528_gilbert_k_chesterton" target="_blank">Mi a baj a világgal? – Chesterton iszlámról, kapitalizmusról, férfiakról és nőkről</a></h1>
                                                    <div style="margin:10px 0px">2020. május 28. 17:14</div><div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200528_gilbert_k_chesterton" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20200528_gilbert_k_chesterton</a></div>
                                                                            <div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta:                                     <a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a>                                </b></div>
                            
                        

                        <div>
                            <div>
                                                            </div>
                            
                        </div>


                        
                        <div id="m_-3557611109208930610gmail-articlecontent"><div>
    <span style="background-color:rgb(255,255,255)">„Az egész világ konzervatívokra és progresszívekre osztotta fel 
magát. A progresszívek azon dolgoznak, hogy minél több hibát 
elkövessenek. A konzervatívok pedig azon, hogy megakadályozzák ezen 
hibák kijavítását.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>” </b></span></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Három kötetet is megjelentetett </b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Gilbert Keith 
</b><b>Chesterton</b></span><b>tól</b></span>, a 20. századi szellemes brit gondolkodótól a Századvég. 
Miről szólnak és miért érdekes<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az író, aki </span>egyszerre volt végzettség 
nélküli filozófus, teológus, katolikus apologéta, író és publicista</b></span>?</div>

                

        

<div>
                                        <p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Gilbert Keith Chesterton, <i>„az ellentmondások hercege” </i>1874-ben
 született Londonban</b></span>. Grafikusként végzett a University College of 
London művészeti iskolájában, ahol tanult irodalmat is.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Felesége 
visszavezette Chestertont az anglikán egyházhoz, de<u><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az író végül 
1922-ben katolizált.</span></u></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span>1895-től londoni kiadóknál dolgozott, majd 1902-től
 újságot is ír. 1925-től saját lapja is volt, a G.K.'s Weekly, amit 
haláláig megjelentet. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A hatalmas termetű Chesterton (134 kilogrammot 
nyomott) 1936-ban hunyt el. Életműve nyolcvan könyv, több száz vers, 
kétszáz elbeszélés, jó pár színjáték és rengeteg esszé.</b></span></p>

<div>Chesterton <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>imádott vitázni, egyik legkitartóbb vitapartnere jóbarátja, George Bernard Shaw volt. </b></span></div>

<p>Magyarul ugyan több műve is megjelent, néhány többször is, vagy akár 
töredékesen, ám a kommunista évtizedek nem kedveztek újrakiadásának. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
Irodalmi alkotásai közül az egész életén át írt krimisztorik, a Bown 
atya-történetek a legkiemelkedőbbek, melyekből jó pár már megjelent 
hazánkban különféle kiadóknál.</b></span></p>

<p>A Századvég nemrég azonban három Chestertonnal is megajéndékozta a magyar olvasóközönséget. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><i>A józan ész nevében</i> </b></span>lényegében egy gazdasági javaslat, A<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> <i>Mi a baj a világgal?</i></b></span> egy tematikus essszégyűjtemény,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> <i>A Szökevény Kocsma</i>
 </b></span>pedig <b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">arról szól, hogy London behódol az iszlámnak, a sör és a whisky 
európai fővárosában betiltják az alkoholt, a kocsmának szökevényként 
kell menekülnie, hogy életben maradhasson – a kötetet 1914-ben adták ki 
először.</span></b></p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/05/chesterton-jozan-esz-300b1.jpg" style="margin:9px;float:left;width:200px;height:297px"></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A józan ész nevében</b></span>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Banális cím</b></span> – ki vesz meg ilyen könyvet és vajon miről szólhat? – 
merülhet fel bennünk a kérdés. Nos, Chesterton <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>először 1926-ban 
megjelent munkája (angol címe: Outline of Sanity) </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a disztribucionizmus 
egyik alapműve</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> (</span>a másik alapmű <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>szerzőtársá</b></span>é és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>barátjá</b></span>é,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> Hilaire 
Bellocé,</b></span> a The Servile State; <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a két szerző annyira egy húron pendült, 
hogy Chesterbellocnak is hívták őket).</b></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Chesterton szerint a szocializmus csak a kapitalizmust testesíti be</b></span>, 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>és az igazi megoldást a sok kistulajdonos társadalma lenne</b></span>. A túl sok 
kapitalizmus valójában túl kevés kapitalistát jelent, és a kis 
magántulajdonok biztosítják számunkra az igazságosságot és a 
függetlenséget: az <i>„egyik erő az államszocializmus, a másik a 
nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is 
lesznek. (…) semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek 
ketten létrehoznak. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás 
világa lesz. Mindenki egy univerzálisan elfogadott séma szerinti 
kalaphoz, házhoz, szabadidőhöz és gyógyszerekhez juthat majd hozzá, egy 
széleskörű, jól kidolgozott rendszer fogja táplálni, öltöztetni, oktatni
 és vizsgálni…”.</i></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A szocialisták szerint a kapitalista tulajdonkoncentrációból 
csak előre, az állami koncentráció felé vezet az út</b></span>;<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Chesterton szerint 
viszont épp a dekoncentráció a megoldás</b></span> – ahogy a Mi a baj a 
világgal?-ban fogalmaz: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><i>„az egyetlen lehetőség az előrelépésre a visszalépés”.</i></b></span></p>

<p>Persze a megvalósítással és az elképzelés realitásaival kapcsolatban lehetnek kételyeink visszamenőleg is. <i>„Három hektár és egy tehén”</i>,
 mondta Chesterton, ami nem biztos, hogy elég lett volna egy család 
megélhetéséhez. A két világháború közti magyar népi írók, például a <i>Cifra nyomorúság</i>
 szerzője, a nagybirtok-koncentráció miatt kesergő Szabó Zoltán viszont 
minden bizonnyal üdvözölték volna Chesterton elképzelését. </p>

<div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Chesterton nem volt jó véleménnyel kora <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elitjéről, beleértve a konzervatív klubokat</span> is. Úgy gondolta, hogy ezek a </b></span><i><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„bölcsek
 azt sem tudják a mindennapi emberre bízni, hogy a saját otthonát 
irányítsa, azt pedig különösen ellenzik, hogy az államot irányítsa. 
Valójában semmiféle politikai hatal­mat nem akarnak adni neki. Hajlandók
 adni neki egy szava­zatot, mert régen rájöttek, hogy ahhoz semmi 
hatalmat nem kell társítani. Házat, feleséget, gyermeket, kutyát, 
tehenet, vagy egy darab földet nem hajlandók adni neki, mert ezek a 
dolgok valódi hatalmat adnának a kezébe. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szeretnénk megér­tetni, hogy 
politikánk lényege: hatalmat adni az átlagembernek azáltal, hogy 
megadjuk neki e dolgokat.”</b></span></i></div>

<p><b>Mi a baj a világgal?</b></p>

<p><i>„Egy nagyon formátlan és inadekvát könyvet írtam”</i> – 
fogalmazott ezen 1910-es munkája dedikációjában a szerző, aki a máig 
bizonyítatlan, saját maga által terjesztett szóbeszéd szerint <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>amikor a 
The Times szerkesztője megkérdezte tőle, hogy mi a baj a világgal, 
annyit válaszolt: <i>„én”</i>. A Mi a baj a világgal? több részre oszlik, szó van benne az ember <span style="background-color:rgb(234,209,220)">otthontalanságáról</span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> az imperializmusról, avagy a férfi körüli tévedésről; a 
feminizmusról, avagy a nővel kapcsolatos tévedésről; a nevelésről, avagy
 a gyermek körüli tévedés</span>ről, s végül az otthonról. </b></span></p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/05/chesterton-miabaj-a-vilaggal-300b1.jpg" style="margin:9px;float:right;width:200px;height:299px"></p>Amit
 talán érdemes kiemelni, az az, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Chesterton ellenezte az ő korában a
 választójogért való küzdelemben megtestesülő feminizmust,</b></span> azt tartván, 
hogy a nők amúgy is piszkosnak tartják a férfiak számos tevékenységét, s
 akkor miért pont az egyik legpiszkosabba szeretnének részt venni. 
Emellett meggyőzően mutatja ki, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a háztartásbeliség és a 
gyermeknevelés épp a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">specializáció </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">szűklátókörűségé</span>től menti meg a 
nőket, minthogy az egész világegyetemet nekik kell elhozni gyermekük 
számára</b>. </span>A szüfrazsettek Chesterton szerint éppen nem a nőiességet 
szolgálják, hanem a nők elférfiasodását.

<p>A neveléssel kapcsolatban pedig úgy vélekedett: miközben sokan azt 
szorgalmazzák, hogy a dogmákat le kell választani a nevelésről, épp <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a 
dogma az, ami <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nélkül nincs</span> nevelés.</b></span> S <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az olyan tanító, aki nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">
dogmatikus,</span> egyszerűen nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">tanít</span></b></span>. </p>

<p><b>Haladás és változás</b></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A Szökevény Kocsma szépirodalmi alkotás</b></span>, így nem spoilereznénk el, mi
 van benne, mindenesetre a könyv <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>valahol egy Houellebecq-előkép, vagy 
inkább mondhatnánk, hogy Houellebecq jár A Szökevény Kocsma nyomában; 
bár a francia szerző világa gondterhelt, Chestertoné pedig humoros.</b></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Chestertont <span style="background-color:rgb(234,209,220)">gyakran vádolták</span> azzal, hogy úgymond „középkori”.</b></span> Ő 
felvette a kesztyűt, és nem azzal válaszolt, hogy visszautasította ezt, 
hanem azzal, hogy felvállalta:<i> „a modern nézőpont következményeként 
az emberek azért fedeznek fel új ideálokat, mert a régiekhez már nem 
mernek közelíteni. (…) Ha meg kell mondanom, hogy mi a baj, az 
elsődleges bajok közül is legelsőként említeném azt a mély és 
kimondatlan modern feltevést, hogy minden, ami elmúlt, egyszersmind 
lehetetlenné vált.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A modernek egyik igencsak kedvelt és gyakran 
hangoztatott metaforája a következő: ’az órát nem lehet visszatekerni.’ </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Csakhogy egyszerű és nyilvánvaló tény, hogy vissza lehet tekerni.”</b></span></i></p>

<p>Sőt, ugyanígy a társadalom, lévén emberi alkotás, rekonstruálható bármely olyan terv szerint, amely valaha létezett.</p>

<p><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/05/chesterton-szokeveny-kocsma-300b1.jpg" style="margin:9px;float:left;width:200px;height:297px"></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Chesterton
 legtöbb <span style="background-color:rgb(234,209,220)">haladás</span>sal kapcsolatos megjegyzése igencsak gunyoros</b></span> – 
ugyanakkor <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a reformokat önmagukban nem ellenezte, inkább kora 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">haladásként értelmezett reformjairól és az azok mögött álló modernista 
elgondolásokról</span> volt rossz véleménnyel:</b></span> <i>„a szabad gondolat a legjobb biztosíték a szabadság ellen<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>”</b></span></i><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>; <i>„a 'haladás' olyan embert idéz, aki úton jár – igencsak valószínű, hogy rossz úton”.</i> </b></span>Szerinte<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> </b></span><i><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>„a
 haladásnak azt kellene jelentenie, hogy szakadatlanul változtatjuk a 
világot, mert azt akarjuk, hogy egyre jobban hasonlítson az 
elképzeléseinkhez.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ma viszont a haladás azt jelenti, hogy szakadatlanul 
változtatjuk <span style="background-color:rgb(208,224,227)">az elképzelést.</span>”</b></span></i>

<p>Sőt:<b> </b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><i><b>„Az egész világ konzervatívokra és progresszívekre osztotta 
fel magát. A progresszívek azon dolgoznak, hogy minél több hibát 
elkövessenek. </b><b>A konzervatívok pedig azon, hogy megakadályozzák ezen 
hibák <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kijavítását</span>”.</b></i></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Chesterton nem hisz<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a spontaneitás</span>ban: <i>„minden konzervativizmus 
azon alapul, hogy ha a dolgokat magukra hagyjuk, megmaradnak eredeti 
állapotukban. Csakhogy ez nem igaz. Ha valamit <span style="background-color:rgb(234,209,220)">magára hagyunk,</span> a 
változások özönének tesszük ki.” Sőt: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">„semmi okunk, hogy fellázadjunk a 
régi ellen; <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az </span>ellen kell föllázadnunk,</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ami új.” </span></i></b></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Chesterton humoros, polemikus, megkapó és meglepő: úgy kritizálja a 
világot, hogy nem gondterhelt és nem görcsös; inkább energikus és 
lendületes. Van mit tőle tanulni.</b></span></p>

<p> </p>

<p><b><i>Gilbert Keith Chesterton: Mi a baj a világgal? Századvég, 2019.</i></b></p>

<p><b><i>Gilbert Keith Chesterton: A Szökevény Kocsma. Századvég, 2019</i></b></p>

<p><b><i>Gilbert Keith Chesterton: A józan ész nevében. Századvég, 2020.</i></b></p></div></div></div>

</div>