<div dir="ltr">Fodor Rita, k. Lttag (nálam a spambe került) listára küldött levele ismét listásítva:<br><div><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr"><br>Subject: [Grem] Ezt olvastátok? Vida Ferenc, a vérbíró<br>To: <<a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>><br></div><br><br><blockquote style="margin:0 0 20px 0"><div style="padding:10px 0 0 20px;margin:10px 0 0 0;border-left:1px solid #6d00f6"><div id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yMail_cursorElementTracker_1590210994574"><div id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666yqt57591"><blockquote type="cite"><blockquote style="margin:0 0 20px 0"><div style="padding:10px 0 0 20px;margin:10px 0 0 0;border-left:1px solid #6d00f6"><div id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666"><div dir="ltr"><div><blockquote style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div><div><div><blockquote type="cite">
<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div>
<div dir="ltr">
<div>
<div dir="ltr">
<div>
<div dir="ltr">
<div> Tóth Árpád: Vér s
nyomor szennyezi...
<div>
<div>
<div dir="ltr">
<div><span>Bólogató jánosok</span></div>
<div>Elvtársi patthelyzet</div>
<div style="margin-left:85px;margin-right:70px;font-size:20px;font-family:America-Regular,sans-serif;line-height:30px">
<p style="padding:0px;color:rgb(37,37,37);line-height:30px;font-family:America-Standard-Regular-Italic,sans-serif;letter-spacing:2px">„Haláláig
tagadta, hogy az MSZMP vezetői,
illetve Kádár utasította volna a
halálos ítéletek meghozatalára"</p>
<div style="margin-bottom:50px;font-family:America-Compressed-Bold,sans-serif;font-size:24px"><span style="border-bottom:2px solid rgb(0,0,0);padding-bottom:3px">Kő András</span></div>
<p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px"><i style="font-family:America-Standard-Regular-Italic,sans-serif">Néhány
évvel ezelőtt egy nagyalakú
boríték várt a titkárságon,
amelyet valaki személyesen hozott
be a szerkesztőségbe. Akkortájt
nem tulajdonítottam nagyobb
jelentőséget a kézzel írott
tizenkét oldalnak, de most, a
dokumentumok rendezésekor ismét a
kezeim közé került. És nem
eresztettem. Megpróbáltam
kinyomozni a leírtak
valóságtartalmát, hogy az
olvasóval is megismertethessem a
levél tartalmát. A sorok írója
csak annyit árult el magáról, hogy
egy napilap fotóriportere.
„Feladóként" álnevet használt, így
lett belőle Kiss Péter Pál. De
ennek nincs különösebb
jelentősége. A történet az 1956-os
forradalom és szabadságharc utáni
megtorlás vérbírájáról, Vida
Ferencről szól, pontosabban
életének egy eleddig ismeretlen
epizódját eleveníti fel.</i></p>
<div style="max-width:647px;margin-bottom:20px;margin-top:30px;height:auto">
<div><img id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666ymail_ctr_id_-966630-36" style="display:inline-block;max-width:990px;height:auto;vertical-align:middle;border-style:none;background:rgb(37,37,37);margin-left:0px" title="Fotó: A szerző archívumából" alt="Gyűjtőfogház">
<div style="width:647px;height:auto;padding:10px 0px">
<div style="font-family:America-Compressed-Bold,sans-serif;margin-bottom:5px;margin-left:0px;letter-spacing:0.5px"> </div>
<div style="font-size:14px;font-family:America-Condensed-Regular,sans-serif;margin-left:30px;letter-spacing:0.5px">
<div> </div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">Így kezdődik a
levél: „1986 májusában
rokonlátogatásra leutaztam Szegedre,
ott mesélte el ennek a történetnek a
töredékét egyik unokatestvérem
nagylánya, Kati, aki a József Attila
Tudományegyetem Állam- és
Jogtudományi Kara [1962-ben nevezték
el a költőről az intézményt, amely
ma Szegedi Tudományegyetem] dékáni
hivatalában dolgozott, bizalmi
beosztásban. Az előzetes
jelentkezések, illetve kérvényezések
után, januárban már elküldték a
meghívókat azoknak az egykori
hallgatóknak, akik sikeresen
doktoráltak ötven, hatvan és
hatvanöt évvel korábban, ezért az
őszi tanévnyitón, ünnepélyes keretek
között vehetik át az arany-, gyémánt
és vasdiplomájukat, egy jubileumi
díszoklevél formájában.<br clear="none">
Futótűzként terjedt el azonban a
hallgatók és a véndiákok között,
hogy Vida Ferenc is a meghívottak
között van, aki 1934-ben kapott
diplomát. Amikor ez a tény – hazán
belül és kívül – napvilágra került,
az érintettek kijelentették, hogy
bojkottálni fogják az eseményt, mert
nem hajlandók egy levegőt szívni a
volt vérbíróval. Csak abban az
esetben veszik át a díszokleveleket,
ha Vida Ferenc nem lesz jelen az
ünnepségen."<br clear="none">
<br clear="none">
A patthelyzet megoldhatatlannak
látszott.</p>
<p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
Mielőtt a levélben foglaltakat
folytatnánk, néhány szót arról, ki
is volt Vida Ferenc.<br clear="none">
<br clear="none">
Kommunista jogász, az 1956-os
forradalmat követő megtorlás
pereinek egyik leghírhedtebb bírája,
aki 1934-ben kapott diplomát
Szegeden. Borenich Péter 1989-ben,
egy évvel a halála előtt interjút
készített vele. Egyebek mellett
feltette neki a kérdést: „Van önnek
jogi végzettsége? Ezt azért
kérdezem, mert több olyan bíró ítélt
halálra embereket 1956 után, aki nem
végezte el az egyetemet."<br clear="none">
<br clear="none">
Vida válasza így hangzott: „Ami
engem illet, 1934. május 15-én a
szegedi Tisza István Egyetemen a
jogtudomány doktorává avattak."
Megjegyzésünk: Szegeden soha nem
volt Tisza István Egyetem,
legfeljebb Debrecenben!
Elgondolkodtató, hogy valaki a
Ferenc József Tudományegyetem
helyett (1921 és 1940 között hívták
ekképpen) Tisza István Egyetemet
emleget...<br clear="none">
Vida Ferenc még a diploma évében
Tel-Avivban, a helyi Palesztinai
Kommunista Párt megalapításában
tevékenykedett, 1935-től visszatért
Magyarországra, és ügyvédjelöltként
dolgozott. Közben részt vett az
illegális kommunista mozgalomban.
Arabos külseje miatt „Tunisz" volt a
fedőneve, 1942-ben, az úgynevezett
Schönherz-perben – illegális
kommunista szervezkedésért –
életfogytiglani fogházbüntetésre
ítélték. Magyarország német
megszállása után Németországba
hurcolták. A második világháború
után visszatért Magyarországra és
ügyvédként kezdett dolgozni, 1953 és
1972 között a Legfelsőbb Bíróság
volt a munkahelye.<br clear="none">
<br clear="none">
Az 1956-os megtorlás során összesen
húsz ember ellen hozott első- vagy
másodfokon halálbüntetést. A Nagy
Imre-per vezetőbírájaként 1958.
június 15-én Nagy Imrét, Maléter
Pált, Gimes Miklóst ítélte halálra.
Haláláig tagadta, hogy az MSZMP
vezetői, illetve Kádár János
utasította volna a halálos ítéletek
meghozatalára. Mindenesetre az
1956-os forradalom és szabadságharc
leverésében nyújtott tevékenységének
elismeréseként a kádári vezetés a
Magyar Szabadság Érdemrendet
adományozta neki.<br clear="none">
<br clear="none">
Vida az elvakultságig hithű
kommunista volt. Meg volt győződve
Nagy Imréék „ellenforradalmi"
bűnösségéről és a legsúlyosabb
ítélet szükségességéről.<br clear="none">
<br clear="none">
Az 1956-ot követő megtorlás idején a
politikai vezetés előtt
ellentmondást nem tűrő
tárgyalásvezetéséről volt ismert.
Ivan Szerov szovjet állambiztonsági
tiszt, a KGB elnöke, a magyar
tárgyalóküldöttség tököli
letartóztatója szerint a magyar
politikai vezetés, személyesen
Kádár, Vidát ismerve, lényegében
azzal, hogy a per vezetésével Vida
kapott megbízást, Nagy Imréék
halálos ítélete mellett döntött.<br clear="none">
<br clear="none">
Radó Zoltán vezetésével kezdődött
meg Nagy Imre és társai perének
elsőfokú tárgyalása 1958. február
5-én, de a tanácsvezető bíró február
13-án szívtrombózist kapott, az ő a
helyét vette át Vida.<br clear="none">
<br clear="none">
„Hogy került végül is arra sor, hogy
ön kapta meg a Nagy Imre-ügyet?" –
kérdezte Borenich Péter Vida
Ferenctől. „Azt válaszolta [Domonkos
József, a Legfelsőbb Bíróság
elnöke], hogy azért adja ide, mert
én vagyok [az], aki nem hajlandó
kompromisszumot kötni az ítéletek
meghozatalánál."<br clear="none">
<br clear="none">
„Ma, 1989-ben Nagy Imrét halálra
ítélné?" – kapta végül a kérdést.<br clear="none">
„Ma is elítélném. Az, hogy halálra
ítélném-e, azt nem állítom."<br clear="none">
<br clear="none">
Vida Ferencről még annyit, hogy a
rendszerváltozást nyugdíjasként élte
meg. Nagy Imréék 1989-es
újratemetése idején családi házából
a Balaton környékére távozott, mert
félt a népharagtól és a
felkoncolástól.<br clear="none">
És most vissza a levélre.<br clear="none">
<br clear="none">
„Kati a munkahelyén szigorúan
betartotta a titkos ügykezelési
szabályokat – írja a fotóriporter. –
A távozáskor minden iratszekrényt
kulcsra zárt, az íróasztalán rendet
rakott, majd biztonsági kulccsal
zárta be szobája ajtaját. Reggelente
mégis kutatási nyomokra lett
figyelmes. Úgy gondolta, végére jár
az ügynek. Az ösztöndíjasoktól kért
segítséget, akik reggelente
futottak, este pedig a tornateremben
erősítették magukat. Egyszóval
deltás fiúk voltak. Az egyik napon,
munkaidő után, lement a tornaterembe
hozzájuk. Elmesélte nekik, hogy mit
tapasztalt a szobájában. A
megszólított fiúk is elmondták neki,
hogy egy állambiztonsági tiszt,
bizonyos Salgó László [1977-től a
Csongrád megyei
Rendőr-főkapitányságon dolgozott,
először mint operatív, majd mint
értékelő tiszt; 1987 és1989 között
Makó rendőrkapitánya, 1989-től
1997-ig Csongrád megyei
rendőrfőkapitány, 2002 és 2004
között országos rendőrfőkapitány
volt, 2019-ben, hatvannyolc éves
korában hunyt el.] szinte parancsba
adta nekik, hogy határolódjanak el
azoktól a társaiktól, akik
tiltakoznak Vida Ferenc őszi
megjelenése ellen.<br clear="none">
<br clear="none">
A fiúk is dühösek voltak az
állambiztonsági tisztre, ezért
csapdát állítottak a »madárkának«,
akire két nap múlva le is csaptak. A
»madárka« a »gyógymasszázs« után
elmondta, hogy kitől kapta a
kulcsokat, és mivel bízták meg. Az
volt a feladata, hogy írja össze
azoknak a nevét és címét, akik Vida
Ferenc ellen háborognak. Megmondta a
nevét is: Annus Józsefnek hívták,
foglalkozására nézve újságíró volt.
[Annus József (1940–2005) főiskolai
tanulmányait a szegedi Tanítóképző
Főiskolán végezte, majd a Csongrád
Megyei Hírlap munkatársa lett.
Később a Tiszatáj
főszerkesztő-helyettese, a
felfüggesztés után főszerkesztője,
végül a Szabad Föld főszerkesztője.
MSZMP-tag, országgyűlési képviselő,
1979. március 7-én szervezték be.
Két fedőneve is volt: »Csanádi« és
»Tihanyi«. A kulturális élet
területéről jelentett.] Annus
elmondta, hogy a hallgatók között is
vannak beépített diákok, de ő
egyikkel sem találkozott. A fiúk
megfenyegették, hogy ha még egyszer
tetten érik, bedobják a Tiszába."<br clear="none">
<br clear="none">
Mivel Vida miatt a felháborodás nem
csitult, az egyetem pártitkára
segítséget kért Komócsin Mihálytól,
aki 1974 és 1985 között az MSZMP
Csongrád Megyei Bizottságának első
titkára volt. Ezt követően ment
nyugdíjba, de 1986-ban még messzire
elért a keze.</p>
<div style="max-width:647px;margin-bottom:20px;margin-top:30px;height:auto">
<div><img id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666ymail_ctr_id_-834005-37" style="display:inline-block;max-width:990px;height:auto;vertical-align:middle;border-style:none;background:rgb(37,37,37);margin-left:0px" title="Fotó: A szerző archívumából" alt="Kihelyezett tárgyalás a Gyűjtőfogházban az 1950-es években. A betegség nem akadály... A fényképezőgép sem, csak a bírák egyikének...">
<div style="width:647px;height:auto;padding:10px 0px">
<div style="font-family:America-Compressed-Bold,sans-serif;margin-bottom:5px;margin-left:0px;letter-spacing:0.5px">Kihelyezett
tárgyalás a Gyűjtőfogházban az
1950-es években. A betegség
nem akadály... A fényképezőgép
sem, csak a bírák egyikének...</div>
<div style="font-size:14px;font-family:America-Condensed-Regular,sans-serif;margin-left:30px;letter-spacing:0.5px">
<div>Fotó: A szerző
archívumából</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
„Június 7-én vagy 8-án az MSZMP KB
egyik osztályáról telefonhívást
kaptam – írja a fotóriporter. – A
telefonáló azt kérdezte, hogy 11-én
ráérek-e? Amikor igent mondtam,
tudatta velem, hogy lenne egy
bizalmas, jól fizető maszek meló a
számomra. Állok elébe – válaszoltam.
»Június 11-én, 10 órakor légy szíves
legyél a Kútvölgyi út 20. szám alatt
lévő Idősek Otthona előtt a
masináddal.« Ebben maradtunk."<br clear="none">
<br clear="none">
Az épület – amely 1982-ben nyitotta
meg kapuit – ismerős volt a
fotóriporter számára. Leírta, hogy
abban az időben még veterán
kommunisták otthona volt, teljes
körű, magas szintű ellátást
biztosító intézmény. Emlékezete
szerint a telek a Latabár család
birtoka volt, de kisajátították, és
erre emelték a szóban forgó
épületet. A berendezés pazar volt:
hatalmas társalgó, tévészoba,
könyvtár, biliárdterem, heverőkkel
ellátott pihenők és így tovább.<br clear="none">
<br clear="none">
A nővérek három műszakban vigyáztak
a bent lévők egészségére, s ha
valakinek komoly baja esett, a
szomszédos kórházból hívtak hozzá
szakorvost. Korszerűen felszerelt
konyhában főztek, a napi háromszori
étkezés természetes volt. Akinek nem
volt hozzátartozója, nem is
látogatták, és már orvosi gondozásra
szorult, itt kapott garzonlakrészt,
amelyet teljes kényelemmel szereltek
föl. Azokat, akik otthon töltötték
az éjszakát, de igényelték,
reggelente a pártgarázs autói az
otthonba fuvarozták, este pedig
hazavitték őket.<br clear="none">
<br clear="none">
Napközben elbeszélgethettek
egymással, és felidézhették a
munkásmozgalomban eltöltött fiatal
éveiket. Azért, hogy a nyugalmukat
senki és semmi se zavarja,
huszonnégy órás szolgálatban
kormányőrök vigyázták az objektumot.</p>
<p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
De adjuk vissza a szót a
levélírónak:<br clear="none">
„A megbeszélt időpontban ott
várakoztam az épület előtt, aztán
megérkezett két elvtárs. Amikor
beléptünk az ajtón, a portán ülő
kormányőr felvette a telefont, és
csak annyit mondott a hallgatóba:
»Megérkeztek az elvtársak.«
Hamarosan elénk jött egy csinos,
középkorú hölgy, és mutatta az utat.
Ő ment elöl, mi meg ballagtunk
szépen utána. A társalgóban
körbenéztem: volt, aki újságot
olvasott, mások sakkoztak vagy
kártyáztak, beszélgettek egymással.
Idilli állapot uralkodott. Aztán
megálltunk az egyik asztalnál, ahol
egy hetvenöt év körüli férfi
üldögélt. A hölgy rámutatott: »Ő dr.
Vida Ferenc elvtárs« – és magunkra
hagyott bennünket. Kölcsönös
bemutatkozás után Vida elmondta,
hogy mostanában sokat sétál, edzi
magát. Erősítő injekciókat,
gyógyszereket kap. Az ok egyszerű:
ősszel leutazik Szegedre, az
aranydiplomájának az átvételére, és
szeretne jó formában lenni, jól
kinézni az egykori barátai között,
és egy jó napot eltölteni velük,
akikkel oly sok diákcsínyben volt
részük. Negyedóráig csak ő beszélt.
Mondta a magáét, a két elvtárs meg
csak bólogatott és mosolygott hozzá.
Amikor elhallgatott, az egyik
elvtárs megszólalt, és a
következőket vezette elő: »Kedves
Vida elvtárs. Jelenleg olyan a hazai
és a nemzetközi helyzet, hogy a Párt
Politikai Bizottsága – Aczél elvtárs
javaslatára [az 1960-as évek
közepétől két évtizeden át minden
posztján a kulturális élet
gazdájának és irányítójának
számított] – úgy döntött, hogy ne
utazzon le Szegedre, hanem mi itt
egy kis ünnepség keretében adjuk át
önnek az aranydiplomát. Még fotóst
is hoztunk magunkkal – és itt rám
mutatott –, hogy megörökítsük ezt a
nagyszerű pillanatot. Írtunk egy
kedves hangú levelet az egyetemnek,
amelyben ön megköszöni a meghívást,
de betegségére hivatkozva,
legnagyobb sajnálatára, nem tud
leutazni Szegedre. Itt a levél,
önnek csak alá kell írnia, és mi
majd postára adjuk.«<br clear="none">
<br clear="none">
Nehezen írható le, ami ezután
történt. Vida Ferenc megdermedt, és
hosszú percekig nem tudott
megszólalni. Csak bámult maga elé. A
két elvtárs is zavartnak látszott,
és megpróbálták elütni az időt
néhány semmitmondó megjegyzéssel,
miközben egyikük a levelet
szorongatta. Hogy mi játszódott le a
vérbíró gondolataiban? Ezt csak
sejthetjük. Erre a napra készült
heteken, hónapokon át, és akkor –
Aczél elvtárs javaslatára meg a
nemzetközi helyzetre való
tekintettel – azt látják jónak, hogy
ne utazzon le Szegedre.
Kellemetlenül teltek a percek,
mígnem Vida Ferenc halkan
megszólalt, és csak annyit mondott:
»Kérem a levelet és egy tollat.«
Megkapta. És az elvtársak is
megkapták az aláírását. Pár perc
múlva megjelent a vendéglátó hölgy,
és egy különszobába kísért
bennünket, ahol négy személyre
szóló, virágokkal feldíszített
asztalt terítettek.<br clear="none">
<br clear="none">
Mielőtt helyet foglaltunk volna, az
egyik elvtárs elővett egy piros
bőrkötéses mappát, amelynek fedelén
a magyar címer volt látható.
Felnyitotta, és a benne lévő levelet
felolvasta.<br clear="none">
<br clear="none">
Ez állt benne: »Dr. Vida Ferenc
elvtárs részére. Kedves Vida
elvtárs, drága barátom! Engedd meg,
hogy aranydiplomád átvétele
alkalmából az MSZMP Politikai
Bizottsága és Központi Bizottsága,
valamint a magam nevében szívből
gratuláljak neked, és további jó
egészséget és hosszú életet
kívánjak. Elvtársi üdvözlettel:
Kádár János, az MSZMP KB főtitkára.
Budapest, 1986. június 11.«"</p>
<p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
Ezt követően arról olvashatunk a
fotóriporter levelében, hogy Vida
Ferenc sírással küszködve hallgatta
végig Kádár János sorait, majd
néhány keresetlen szóval átadták
neki az aranydiplomát igazoló
díszoklevelet a piros bőrkötéses
mappa kíséretében. Pezsgő durrant,
majd rövidesen hozták az ünnepi
menüt is, a frissen sült vegyes
tálat. Vida diétás ételt kapott. A
fotóriporter végigfotózta az
eseményt. Ebéd után még
elbeszélgettek az aranydiplomással
az elvtársai, aztán búcsút vettek
egymástól.<br clear="none">
<br clear="none">
Ami Kádár és Vida kapcsolatát
illeti, a vérbíró így nyilatkozott
egykori barátjáról Borenich
Péternek: „...Kérem szépen, én a
felszabadulás előtt ismertem meg
Kádár elvtársat, és amikor a
dimitrovi vonal győzött, és a
párszervezetet újjáalakították, én
kaptam a megbízást, hogy Kádár
elvtársat vonjam be újra, mint régi
elvtársat a párt bizonyos
problémáinak a megoldására. Aztán
később magasabb beosztása volt Kádár
elvtársnak, mint nekem, de felső
kapcsolatként is találkoztam vele.
Ezt követően ötvenegy előtt [Kádár
letartóztatásának dátuma] kétszer
vagy háromszor felkerestem,
barátságosan elbeszélgettünk, de nem
lényeges dolgokról."
[Börtönbüntetése után, amikor
1954-ben szabadlábra helyezték]
„...ő mondta, hogy szeretné, ha néha
felkeresném. És fel is kerestem, és
politikai kérdésekről, koncepciós
perekről, ilyesmikről tárgyaltam
vele. De Kádár elvtárssal azt
követően, ötvenhat [november]
negyedike után nem találkoztam."<br clear="none">
<br clear="none">
„Az utolsó felvonás ezután
következett – áll a levélben. –
Közösen bementünk szerkesztőségünk
fotólaborjába, és két kísérőm
jelenlétében kidolgoztam a
felvételeket. Amikor mindennel
végeztem, kérték, hogy kapcsoljam
fel a villanyt. Megszámolták az
előhívott fényképeket, és még a
selejteseket is kivették a
papírkosárból, aztán a filmmel
együtt becsomagolták, és eltették
egy aktatáskába. Nekem pedig zsebből
húszezer forintot adtak, de
hozzátették, hogy »amit ma csináltál
és láttál, azt felejtsd el, és
kussolj!«."<br clear="none">
<br clear="none">
A Vida Ferenc által aláírt levél pár
nap múlva megérkezett Szegedre, és
mindjárt el is terjedt, hogy
kitisztult a levegő. A szeptemberi
tanévnyitó ünnepség a szokásoknak
megfelelően zajlott le, az arany-,
gyémánt és vasdiplomásokat
megtapsolta a közönség. Az
ünnepelteket az esemény után
autóbusszal vitték el egy
étteremhez, amelyet gyönyörűen
feldíszítettek. Az asztalok tele
voltak friss virágokkal.<br clear="none">
<br clear="none">
A pódiumon a zenekar halkan
játszotta Dankó Pista legszebb
nótáit. A prímás végigsétált az
asztalok mellett, ahol a véndiákok
könnyes szemekkel énekelték
fiatalságuk legszebb dalait. Amikor
az egyik ünnepelt fia véletlenül az
asztal peremén a virágok közé nyúlt,
szóhoz sem jutott a meglepetéstől,
mert felfedezett egy minimikrofont.<br clear="none">
<br clear="none">
Édesapja előtt is találtak egy
másikat. Ezért aztán egy szalvétára
ráírták, hogy „vigyázzatok,
lehallgatnak minket", amely szalvéta
eljutott valamennyi ünnepelthez.
Amikor jobban körbenéztek,
felfedezték, hogy a terem négy
sarkában olyan férfiak és nők ülnek,
akikről semmi jó nem várható el.
Vacsora után az ünnepeltek a város
egyik szállodájában pihenhették ki a
nap izgalmait és fáradalmait.</p>
<p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
„Ugyanaznap késő délután Budapesten
dr. Vida Ferenc egy üveg bort kért
és visszavonult a szobájába. Másnap
reggel az egyik nővér, aki benyitott
hozzá, nem akart hinni a szemének:
Vida sötét öltönyben, fehér ingben,
nyakkendőben, tükörfényes cipőben,
elegánsan felöltözve aludt az
ágyában. Ilyen gyönyörűen felöltözve
még sosem látták. A Kádár-levél a
földön hevert. A nővér kirohant, és
két nővért meg egy orvost hívott
segítségül. Közösen levetkőztették
Vida Ferencet, majd lemosták a
zuhanyzó alatt, pizsamába
öltöztették, az ágyneműt
lecserélték, és így fektették vissza
az ágyába."<br clear="none">
<br clear="none">
Négy évvel később távozott az élők
sorából az az ember, aki annyi
hazánkfia halálát és
börtönbüntetését mondta ki.<br clear="none">
<br clear="none">
Bertrand Russelltől való az idézet:<br clear="none">
„A tiszta lelkiismerettel elkövetett
kegyetlenkedés a moralisták
gyönyörűsége. Ezért találták ki a
poklot."</p>
</div>
</div>
<div id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666gmail-m_-6712574954645189818m_-1539737190426797498m_1021311942851638935m_371572765919838214m_-3999496841661233239m_3707279014278230550DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2">
<table style="border-top:1px solid rgb(211,212,222)"><tbody><tr><td colspan="1" rowspan="1" style="width:55px;padding-top:18px"><a rel="nofollow" shape="rect"><img id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666ymail_ctr_id_-289282-38" style="width:46px;min-height:29px" width="46" height="29"></a></td><td colspan="1" rowspan="1" style="width:470px;padding-top:17px;color:rgb(65,66,78);font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a
vírusoktól. <a rel="nofollow" shape="rect" style="color:rgb(68,83,234)">www.avast.com</a></td></tr></tbody></table>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</blockquote>
</div>
</div>
</div>
</blockquote></div></div></div> </div> </blockquote></blockquote></div></div> </div> </blockquote>_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a rel="noreferrer">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</div></div></div>