<div dir="ltr">Fodor Rita, k. Lttag (nálam a spambe került) listára küldött levele ismét listásítva:<br><div><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr"><br>Subject: [Grem] Ezt olvastátok? Vida Ferenc, a vérbíró<br>To: <<a href="mailto:grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>><br></div><br><br><blockquote style="margin:0 0 20px 0"><div style="padding:10px 0 0 20px;margin:10px 0 0 0;border-left:1px solid #6d00f6"><div id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yMail_cursorElementTracker_1590210994574"><div id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666yqt57591"><blockquote type="cite"><blockquote style="margin:0 0 20px 0"><div style="padding:10px 0 0 20px;margin:10px 0 0 0;border-left:1px solid #6d00f6"><div id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666"><div dir="ltr"><div><blockquote style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div><div><div><blockquote type="cite">
        <div dir="ltr"><div dir="ltr">
            <div>
              <div dir="ltr">
                <div>
                  <div dir="ltr">
                    <div>
                      <div dir="ltr">
                        <div> Tóth Árpád: Vér s
                          nyomor szennyezi...
                          <div>
                            <div>
                              <div dir="ltr">
                                <div><span>Bólogató jánosok</span></div>
                                <div>Elvtársi patthelyzet</div>
                                <div style="margin-left:85px;margin-right:70px;font-size:20px;font-family:America-Regular,sans-serif;line-height:30px">
                                  <p style="padding:0px;color:rgb(37,37,37);line-height:30px;font-family:America-Standard-Regular-Italic,sans-serif;letter-spacing:2px">„Haláláig
                                    tagadta, hogy az MSZMP vezetői,
                                    illetve Kádár utasította volna a
                                    halálos ítéletek meghozatalára"</p>
                                  <div style="margin-bottom:50px;font-family:America-Compressed-Bold,sans-serif;font-size:24px"><span style="border-bottom:2px solid rgb(0,0,0);padding-bottom:3px">Kő András</span></div>
                                  <p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px"><i style="font-family:America-Standard-Regular-Italic,sans-serif">Néhány
                                      évvel ezelőtt egy nagyalakú
                                      boríték várt a titkárságon,
                                      amelyet valaki személyesen hozott
                                      be a szerkesztőségbe. Akkortájt
                                      nem tulajdonítottam nagyobb
                                      jelentőséget a kézzel írott
                                      tizenkét oldalnak, de most, a
                                      dokumentumok rendezésekor ismét a
                                      kezeim közé került. És nem
                                      eresztettem. Megpróbáltam
                                      kinyomozni a leírtak
                                      valóságtartalmát, hogy az
                                      olvasóval is megismertethessem a
                                      levél tartalmát. A sorok írója
                                      csak annyit árult el magáról, hogy
                                      egy napilap fotóriportere.
                                      „Feladóként" álnevet használt, így
                                      lett belőle Kiss Péter Pál. De
                                      ennek nincs különösebb
                                      jelentősége. A történet az 1956-os
                                      forradalom és szabadságharc utáni
                                      megtorlás vérbírájáról, Vida
                                      Ferencről szól, pontosabban
                                      életének egy eleddig ismeretlen
                                      epizódját eleveníti fel.</i></p>
                                  <div style="max-width:647px;margin-bottom:20px;margin-top:30px;height:auto">
                                    <div><img id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666ymail_ctr_id_-966630-36" style="display:inline-block;max-width:990px;height:auto;vertical-align:middle;border-style:none;background:rgb(37,37,37);margin-left:0px" title="Fotó: A szerző                                        archívumából" alt="Gyűjtőfogház">
                                      <div style="width:647px;height:auto;padding:10px 0px">
                                        <div style="font-family:America-Compressed-Bold,sans-serif;margin-bottom:5px;margin-left:0px;letter-spacing:0.5px"> </div>
                                        <div style="font-size:14px;font-family:America-Condensed-Regular,sans-serif;margin-left:30px;letter-spacing:0.5px"> 
                                          <div> </div>
                                        </div>
                                      </div>
                                    </div>
                                  </div>
                                  <p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">Így kezdődik a
                                    levél: „1986 májusában
                                    rokonlátogatásra leutaztam Szegedre,
                                    ott mesélte el ennek a történetnek a
                                    töredékét egyik unokatestvérem
                                    nagylánya, Kati, aki a József Attila
                                    Tudományegyetem Állam- és
                                    Jogtudományi Kara [1962-ben nevezték
                                    el a költőről az intézményt, amely
                                    ma Szegedi Tudományegyetem] dékáni
                                    hivatalában dolgozott, bizalmi
                                    beosztásban. Az előzetes
                                    jelentkezések, illetve kérvényezések
                                    után, januárban már elküldték a
                                    meghívókat azoknak az egykori
                                    hallgatóknak, akik sikeresen
                                    doktoráltak ötven, hatvan és
                                    hatvanöt évvel korábban, ezért az
                                    őszi tanévnyitón, ünnepélyes keretek
                                    között vehetik át az arany-, gyémánt
                                    és vasdiplomájukat, egy jubileumi
                                    díszoklevél formájában.<br clear="none">
                                    Futótűzként terjedt el azonban a
                                    hallgatók és a véndiákok között,
                                    hogy Vida Ferenc is a meghívottak
                                    között van, aki 1934-ben kapott
                                    diplomát. Amikor ez a tény – hazán
                                    belül és kívül – napvilágra került,
                                    az érintettek kijelentették, hogy
                                    bojkottálni fogják az eseményt, mert
                                    nem hajlandók egy levegőt szívni a
                                    volt vérbíróval. Csak abban az
                                    esetben veszik át a díszokleveleket,
                                    ha Vida Ferenc nem lesz jelen az
                                    ünnepségen."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    A patthelyzet megoldhatatlannak
                                    látszott.</p>
                                  <p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
                                    Mielőtt a levélben foglaltakat
                                    folytatnánk, néhány szót arról, ki
                                    is volt Vida Ferenc.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Kommunista jogász, az 1956-os
                                    forradalmat követő megtorlás
                                    pereinek egyik leghírhedtebb bírája,
                                    aki 1934-ben kapott diplomát
                                    Szegeden. Borenich Péter 1989-ben,
                                    egy évvel a halála előtt interjút
                                    készített vele. Egyebek mellett
                                    feltette neki a kérdést: „Van önnek
                                    jogi végzettsége? Ezt azért
                                    kérdezem, mert több olyan bíró ítélt
                                    halálra embereket 1956 után, aki nem
                                    végezte el az egyetemet."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Vida válasza így hangzott: „Ami
                                    engem illet, 1934. május 15-én a
                                    szegedi Tisza István Egyetemen a
                                    jogtudomány doktorává avattak."
                                    Megjegyzésünk: Szegeden soha nem
                                    volt Tisza István Egyetem,
                                    legfeljebb Debrecenben!
                                    Elgondolkodtató, hogy valaki a
                                    Ferenc József Tudományegyetem
                                    helyett (1921 és 1940 között hívták
                                    ekképpen) Tisza István Egyetemet
                                    emleget...<br clear="none">
                                    Vida Ferenc még a diploma évében
                                    Tel-Avivban, a helyi Palesztinai
                                    Kommunista Párt megalapításában
                                    tevékenykedett, 1935-től visszatért
                                    Magyarországra, és ügyvédjelöltként
                                    dolgozott. Közben részt vett az
                                    illegális kommunista mozgalomban.
                                    Arabos külseje miatt „Tunisz" volt a
                                    fedőneve, 1942-ben, az úgynevezett
                                    Schönherz-perben – illegális
                                    kommunista szervezkedésért –
                                    életfogytiglani fogházbüntetésre
                                    ítélték. Magyarország német
                                    megszállása után Németországba
                                    hurcolták. A második világháború
                                    után visszatért Magyarországra és
                                    ügyvédként kezdett dolgozni, 1953 és
                                    1972 között a Legfelsőbb Bíróság
                                    volt a munkahelye.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Az 1956-os megtorlás során összesen
                                    húsz ember ellen hozott első- vagy
                                    másodfokon halálbüntetést. A Nagy
                                    Imre-per vezetőbírájaként 1958.
                                    június 15-én Nagy Imrét, Maléter
                                    Pált, Gimes Miklóst ítélte halálra.
                                    Haláláig tagadta, hogy az MSZMP
                                    vezetői, illetve Kádár János
                                    utasította volna a halálos ítéletek
                                    meghozatalára. Mindenesetre az
                                    1956-os forradalom és szabadságharc
                                    leverésében nyújtott tevékenységének
                                    elismeréseként a kádári vezetés a
                                    Magyar Szabadság Érdemrendet
                                    adományozta neki.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Vida az elvakultságig hithű
                                    kommunista volt. Meg volt győződve
                                    Nagy Imréék „ellenforradalmi"
                                    bűnösségéről és a legsúlyosabb
                                    ítélet szükségességéről.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Az 1956-ot követő megtorlás idején a
                                    politikai vezetés előtt
                                    ellentmondást nem tűrő
                                    tárgyalásvezetéséről volt ismert.
                                    Ivan Szerov szovjet állambiztonsági
                                    tiszt, a KGB elnöke, a magyar
                                    tárgyalóküldöttség tököli
                                    letartóztatója szerint a magyar
                                    politikai vezetés, személyesen
                                    Kádár, Vidát ismerve, lényegében
                                    azzal, hogy a per vezetésével Vida
                                    kapott megbízást, Nagy Imréék
                                    halálos ítélete mellett döntött.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Radó Zoltán vezetésével kezdődött
                                    meg Nagy Imre és társai perének
                                    elsőfokú tárgyalása 1958. február
                                    5-én, de a tanácsvezető bíró február
                                    13-án szívtrombózist kapott, az ő a
                                    helyét vette át Vida.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    „Hogy került végül is arra sor, hogy
                                    ön kapta meg a Nagy Imre-ügyet?" –
                                    kérdezte Borenich Péter Vida
                                    Ferenctől. „Azt válaszolta [Domonkos
                                    József, a Legfelsőbb Bíróság
                                    elnöke], hogy azért adja ide, mert
                                    én vagyok [az], aki nem hajlandó
                                    kompromisszumot kötni az ítéletek
                                    meghozatalánál."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    „Ma, 1989-ben Nagy Imrét halálra
                                    ítélné?" – kapta végül a kérdést.<br clear="none">
                                    „Ma is elítélném. Az, hogy halálra
                                    ítélném-e, azt nem állítom."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Vida Ferencről még annyit, hogy a
                                    rendszerváltozást nyugdíjasként élte
                                    meg. Nagy Imréék 1989-es
                                    újratemetése idején családi házából
                                    a Balaton környékére távozott, mert
                                    félt a népharagtól és a
                                    felkoncolástól.<br clear="none">
                                    És most vissza a levélre.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    „Kati a munkahelyén szigorúan
                                    betartotta a titkos ügykezelési
                                    szabályokat – írja a fotóriporter. –
                                    A távozáskor minden iratszekrényt
                                    kulcsra zárt, az íróasztalán rendet
                                    rakott, majd biztonsági kulccsal
                                    zárta be szobája ajtaját. Reggelente
                                    mégis kutatási nyomokra lett
                                    figyelmes. Úgy gondolta, végére jár
                                    az ügynek. Az ösztöndíjasoktól kért
                                    segítséget, akik reggelente
                                    futottak, este pedig a tornateremben
                                    erősítették magukat. Egyszóval
                                    deltás fiúk voltak. Az egyik napon,
                                    munkaidő után, lement a tornaterembe
                                    hozzájuk. Elmesélte nekik, hogy mit
                                    tapasztalt a szobájában. A
                                    megszólított fiúk is elmondták neki,
                                    hogy egy állambiztonsági tiszt,
                                    bizonyos Salgó László [1977-től a
                                    Csongrád megyei
                                    Rendőr-főkapitányságon dolgozott,
                                    először mint operatív, majd mint
                                    értékelő tiszt; 1987 és1989 között
                                    Makó rendőrkapitánya, 1989-től
                                    1997-ig Csongrád megyei
                                    rendőrfőkapitány, 2002 és 2004
                                    között országos rendőrfőkapitány
                                    volt, 2019-ben, hatvannyolc éves
                                    korában hunyt el.] szinte parancsba
                                    adta nekik, hogy határolódjanak el
                                    azoktól a társaiktól, akik
                                    tiltakoznak Vida Ferenc őszi
                                    megjelenése ellen.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    A fiúk is dühösek voltak az
                                    állambiztonsági tisztre, ezért
                                    csapdát állítottak a »madárkának«,
                                    akire két nap múlva le is csaptak. A
                                    »madárka« a »gyógymasszázs« után
                                    elmondta, hogy kitől kapta a
                                    kulcsokat, és mivel bízták meg. Az
                                    volt a feladata, hogy írja össze
                                    azoknak a nevét és címét, akik Vida
                                    Ferenc ellen háborognak. Megmondta a
                                    nevét is: Annus Józsefnek hívták,
                                    foglalkozására nézve újságíró volt.
                                    [Annus József (1940–2005) főiskolai
                                    tanulmányait a szegedi Tanítóképző
                                    Főiskolán végezte, majd a Csongrád
                                    Megyei Hírlap munkatársa lett.
                                    Később a Tiszatáj
                                    főszerkesztő-helyettese, a
                                    felfüggesztés után főszerkesztője,
                                    végül a Szabad Föld főszerkesztője.
                                    MSZMP-tag, országgyűlési képviselő,
                                    1979. március 7-én szervezték be.
                                    Két fedőneve is volt: »Csanádi« és
                                    »Tihanyi«. A kulturális élet
                                    területéről jelentett.] Annus
                                    elmondta, hogy a hallgatók között is
                                    vannak beépített diákok, de ő
                                    egyikkel sem találkozott. A fiúk
                                    megfenyegették, hogy ha még egyszer
                                    tetten érik, bedobják a Tiszába."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Mivel Vida miatt a felháborodás nem
                                    csitult, az egyetem pártitkára
                                    segítséget kért Komócsin Mihálytól,
                                    aki 1974 és 1985 között az MSZMP
                                    Csongrád Megyei Bizottságának első
                                    titkára volt. Ezt követően ment
                                    nyugdíjba, de 1986-ban még messzire
                                    elért a keze.</p>
                                  <div style="max-width:647px;margin-bottom:20px;margin-top:30px;height:auto">
                                    <div><img id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666ymail_ctr_id_-834005-37" style="display:inline-block;max-width:990px;height:auto;vertical-align:middle;border-style:none;background:rgb(37,37,37);margin-left:0px" title="Fotó: A szerző                                        archívumából" alt="Kihelyezett tárgyalás a                                        Gyűjtőfogházban az 1950-es                                        években. A betegség nem                                        akadály... A fényképezőgép sem,                                        csak a bírák egyikének...">
                                      <div style="width:647px;height:auto;padding:10px 0px">
                                        <div style="font-family:America-Compressed-Bold,sans-serif;margin-bottom:5px;margin-left:0px;letter-spacing:0.5px">Kihelyezett
                                          tárgyalás a Gyűjtőfogházban az
                                          1950-es években. A betegség
                                          nem akadály... A fényképezőgép
                                          sem, csak a bírák egyikének...</div>
                                        <div style="font-size:14px;font-family:America-Condensed-Regular,sans-serif;margin-left:30px;letter-spacing:0.5px">
                                          <div>Fotó: A szerző
                                            archívumából</div>
                                        </div>
                                      </div>
                                    </div>
                                  </div>
                                  <p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
                                    „Június 7-én vagy 8-án az MSZMP KB
                                    egyik osztályáról telefonhívást
                                    kaptam – írja a fotóriporter. – A
                                    telefonáló azt kérdezte, hogy 11-én
                                    ráérek-e? Amikor igent mondtam,
                                    tudatta velem, hogy lenne egy
                                    bizalmas, jól fizető maszek meló a
                                    számomra. Állok elébe – válaszoltam.
                                    »Június 11-én, 10 órakor légy szíves
                                    legyél a Kútvölgyi út 20. szám alatt
                                    lévő Idősek Otthona előtt a
                                    masináddal.« Ebben maradtunk."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Az épület – amely 1982-ben nyitotta
                                    meg kapuit – ismerős volt a
                                    fotóriporter számára. Leírta, hogy
                                    abban az időben még veterán
                                    kommunisták otthona volt, teljes
                                    körű, magas szintű ellátást
                                    biztosító intézmény. Emlékezete
                                    szerint a telek a Latabár család
                                    birtoka volt, de kisajátították, és
                                    erre emelték a szóban forgó
                                    épületet. A berendezés pazar volt:
                                    hatalmas társalgó, tévészoba,
                                    könyvtár, biliárdterem, heverőkkel
                                    ellátott pihenők és így tovább.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    A nővérek három műszakban vigyáztak
                                    a bent lévők egészségére, s ha
                                    valakinek komoly baja esett, a
                                    szomszédos kórházból hívtak hozzá
                                    szakorvost. Korszerűen felszerelt
                                    konyhában főztek, a napi háromszori
                                    étkezés természetes volt. Akinek nem
                                    volt hozzátartozója, nem is
                                    látogatták, és már orvosi gondozásra
                                    szorult, itt kapott garzonlakrészt,
                                    amelyet teljes kényelemmel szereltek
                                    föl. Azokat, akik otthon töltötték
                                    az éjszakát, de igényelték,
                                    reggelente a pártgarázs autói az
                                    otthonba fuvarozták, este pedig
                                    hazavitték őket.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Napközben elbeszélgethettek
                                    egymással, és felidézhették a
                                    munkásmozgalomban eltöltött fiatal
                                    éveiket. Azért, hogy a nyugalmukat
                                    senki és semmi se zavarja,
                                    huszonnégy órás szolgálatban
                                    kormányőrök vigyázták az objektumot.</p>
                                  <p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
                                    De adjuk vissza a szót a
                                    levélírónak:<br clear="none">
                                    „A megbeszélt időpontban ott
                                    várakoztam az épület előtt, aztán
                                    megérkezett két elvtárs. Amikor
                                    beléptünk az ajtón, a portán ülő
                                    kormányőr felvette a telefont, és
                                    csak annyit mondott a hallgatóba:
                                    »Megérkeztek az elvtársak.«
                                    Hamarosan elénk jött egy csinos,
                                    középkorú hölgy, és mutatta az utat.
                                    Ő ment elöl, mi meg ballagtunk
                                    szépen utána. A társalgóban
                                    körbenéztem: volt, aki újságot
                                    olvasott, mások sakkoztak vagy
                                    kártyáztak, beszélgettek egymással.
                                    Idilli állapot uralkodott. Aztán
                                    megálltunk az egyik asztalnál, ahol
                                    egy hetvenöt év körüli férfi
                                    üldögélt. A hölgy rámutatott: »Ő dr.
                                    Vida Ferenc elvtárs« – és magunkra
                                    hagyott bennünket. Kölcsönös
                                    bemutatkozás után Vida elmondta,
                                    hogy mostanában sokat sétál, edzi
                                    magát. Erősítő injekciókat,
                                    gyógyszereket kap. Az ok egyszerű:
                                    ősszel leutazik Szegedre, az
                                    aranydiplomájának az átvételére, és
                                    szeretne jó formában lenni, jól
                                    kinézni az egykori barátai között,
                                    és egy jó napot eltölteni velük,
                                    akikkel oly sok diák­csínyben volt
                                    részük. Negyedóráig csak ő beszélt.
                                    Mondta a magáét, a két elvtárs meg
                                    csak bólogatott és mosolygott hozzá.
                                    Amikor elhallgatott, az egyik
                                    elvtárs megszólalt, és a
                                    következőket vezette elő: »Kedves
                                    Vida elvtárs. Jelenleg olyan a hazai
                                    és a nemzetközi helyzet, hogy a Párt
                                    Politikai Bizottsága – Aczél elvtárs
                                    javaslatára [az 1960-as évek
                                    közepétől két évtizeden át minden
                                    posztján a kulturális élet
                                    gazdájának és irányítójának
                                    számított] – úgy döntött, hogy ne
                                    utazzon le Szegedre, hanem mi itt
                                    egy kis ünnepség keretében adjuk át
                                    önnek az aranydiplomát. Még fotóst
                                    is hoztunk magunkkal – és itt rám
                                    mutatott –, hogy megörökítsük ezt a
                                    nagyszerű pillanatot. Írtunk egy
                                    kedves hangú levelet az egyetemnek,
                                    amelyben ön megköszöni a meghívást,
                                    de betegségére hivatkozva,
                                    legnagyobb sajnálatára, nem tud
                                    leutazni Szegedre. Itt a levél,
                                    önnek csak alá kell írnia, és mi
                                    majd postára adjuk.«<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Nehezen írható le, ami ezután
                                    történt. Vida Ferenc megdermedt, és
                                    hosszú percekig nem tudott
                                    megszólalni. Csak bámult maga elé. A
                                    két elvtárs is zavartnak látszott,
                                    és megpróbálták elütni az időt
                                    néhány semmitmondó megjegyzéssel,
                                    miközben egyikük a levelet
                                    szorongatta. Hogy mi játszódott le a
                                    vérbíró gondolataiban? Ezt csak
                                    sejthetjük. Erre a napra készült
                                    heteken, hónapokon át, és akkor –
                                    Aczél elvtárs javaslatára meg a
                                    nemzetközi helyzetre való
                                    tekintettel – azt látják jónak, hogy
                                    ne utazzon le Szegedre.
                                    Kellemetlenül teltek a percek,
                                    mígnem Vida Ferenc halkan
                                    megszólalt, és csak annyit mondott:
                                    »Kérem a levelet és egy tollat.«
                                    Megkapta. És az elvtársak is
                                    megkapták az aláírását. Pár perc
                                    múlva megjelent a vendéglátó hölgy,
                                    és egy különszobába kísért
                                    bennünket, ahol négy személyre
                                    szóló, virágokkal feldíszített
                                    asztalt terítettek.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Mielőtt helyet foglaltunk volna, az
                                    egyik elvtárs elővett egy piros
                                    bőrkötéses mappát, amelynek fedelén
                                    a magyar címer volt látható.
                                    Felnyitotta, és a benne lévő levelet
                                    felolvasta.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Ez állt benne: »Dr. Vida Ferenc
                                    elvtárs részére. Kedves Vida
                                    elvtárs, drága barátom! Engedd meg,
                                    hogy aranydiplomád átvétele
                                    alkalmából az MSZMP Politikai
                                    Bizottsága és Központi Bizottsága,
                                    valamint a magam nevében szívből
                                    gratuláljak neked, és további jó
                                    egészséget és hosszú életet
                                    kívánjak. Elvtársi üdvözlettel:
                                    Kádár János, az MSZMP KB főtitkára.
                                    Budapest, 1986. június 11.«"</p>
                                  <p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
                                    Ezt követően arról olvashatunk a
                                    fotó­riporter levelében, hogy Vida
                                    Ferenc sírással küszködve hallgatta
                                    végig Kádár János sorait, majd
                                    néhány keresetlen szóval átadták
                                    neki az aranydiplomát igazoló
                                    dísz­oklevelet a piros bőrkötéses
                                    mappa kíséretében. Pezsgő durrant,
                                    majd rövidesen hozták az ünnepi
                                    menüt is, a frissen sült vegyes
                                    tálat. Vida diétás ételt kapott. A
                                    fotóriporter végigfotózta az
                                    eseményt. Ebéd után még
                                    elbeszélgettek az aranydiplomással
                                    az elvtársai, aztán búcsút vettek
                                    egymástól.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Ami Kádár és Vida kapcsolatát
                                    illeti, a vérbíró így nyilatkozott
                                    egykori barátjáról Borenich
                                    Péternek: „...Kérem szépen, én a
                                    felszabadulás előtt ismertem meg
                                    Kádár elvtársat, és amikor a
                                    dimitrovi vonal győzött, és a
                                    párszervezetet újjáalakították, én
                                    kaptam a megbízást, hogy Kádár
                                    elvtársat vonjam be újra, mint régi
                                    elvtársat a párt bizonyos
                                    problémáinak a megoldására. Aztán
                                    később magasabb beosztása volt Kádár
                                    elvtársnak, mint nekem, de felső
                                    kapcsolatként is találkoztam vele.
                                    Ezt követően ötvenegy előtt [Kádár
                                    letartóztatásának dátuma] kétszer
                                    vagy háromszor felkerestem,
                                    barátságosan elbeszélgettünk, de nem
                                    lényeges dolgokról."
                                    [Börtönbüntetése után, amikor
                                    1954-ben szabadlábra helyezték]
                                    „...ő mondta, hogy szeretné, ha néha
                                    felkeresném. És fel is kerestem, és
                                    politikai kérdésekről, koncepciós
                                    perekről, ilyesmikről tárgyaltam
                                    vele. De Kádár elvtárssal azt
                                    követően, ötvenhat [november]
                                    negyedike után nem találkoztam."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    „Az utolsó felvonás ezután
                                    következett – áll a levélben. –
                                    Közösen bementünk szerkesztőségünk
                                    fotólaborjába, és két kísérőm
                                    jelenlétében kidolgoztam a
                                    felvételeket. Amikor mindennel
                                    végeztem, kérték, hogy kapcsoljam
                                    fel a villanyt. Megszámolták az
                                    előhívott fényképeket, és még a
                                    selejteseket is kivették a
                                    papírkosárból, aztán a filmmel
                                    együtt becsomagolták, és eltették
                                    egy aktatáskába. Nekem pedig zsebből
                                    húszezer forintot adtak, de
                                    hozzátették, hogy »amit ma csináltál
                                    és láttál, azt felejtsd el, és
                                    kussolj!«."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    A Vida Ferenc által aláírt levél pár
                                    nap múlva megérkezett Szegedre, és
                                    mindjárt el is terjedt, hogy
                                    kitisztult a levegő. A szeptemberi
                                    tanévnyitó ünnepség a szokásoknak
                                    megfelelően zajlott le, az arany-,
                                    gyémánt és vasdiplomásokat
                                    megtapsolta a közönség. Az
                                    ünnepelteket az esemény után
                                    autóbusszal vitték el egy
                                    étteremhez, amelyet gyönyörűen
                                    feldíszítettek. Az asztalok tele
                                    voltak friss virágokkal.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    A pódiumon a zenekar halkan
                                    játszotta Dankó Pista legszebb
                                    nótáit. A prímás végigsétált az
                                    asztalok mellett, ahol a véndiákok
                                    könnyes szemekkel énekelték
                                    fiatalságuk legszebb dalait. Amikor
                                    az egyik ünnepelt fia véletlenül az
                                    asztal peremén a virágok közé nyúlt,
                                    szóhoz sem jutott a meglepetéstől,
                                    mert felfedezett egy minimikrofont.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Édesapja előtt is találtak egy
                                    másikat. Ezért aztán egy szalvétára
                                    ráírták, hogy „vigyázzatok,
                                    lehallgatnak minket", amely szalvéta
                                    eljutott valamennyi ünnepelthez.
                                    Amikor jobban körbenéztek,
                                    felfedezték, hogy a terem négy
                                    sarkában olyan férfiak és nők ülnek,
                                    akikről semmi jó nem várható el.
                                    Vacsora után az ünnepeltek a város
                                    egyik szállodájában pihenhették ki a
                                    nap izgal­mait és fáradalmait.</p>
                                  <p style="margin:13px 0px 0px;padding:0px;line-height:30px">*<br clear="none">
                                    „Ugyanaznap késő délután Budapesten
                                    dr. Vida Ferenc egy üveg bort kért
                                    és visszavonult a szobájába. Másnap
                                    reggel az egyik nővér, aki benyitott
                                    hozzá, nem akart hinni a szemének:
                                    Vida sötét öltönyben, fehér ingben,
                                    nyakkendőben, tükörfényes cipőben,
                                    elegánsan felöltözve aludt az
                                    ágyában. Ilyen gyönyörűen felöltözve
                                    még sosem látták. A Kádár-levél a
                                    földön hevert. A nővér kirohant, és
                                    két nővért meg egy orvost hívott
                                    segítségül. Közösen levetkőztették
                                    Vida Ferencet, majd lemosták a
                                    zuhanyzó alatt, pizsamába
                                    öltöztették, az ágyneműt
                                    lecserélték, és így fektették vissza
                                    az ágyába."<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Négy évvel később távozott az élők
                                    sorából az az ember, aki annyi
                                    hazánkfia halálát és
                                    börtönbüntetését mondta ki.<br clear="none">
                                    <br clear="none">
                                    Bertrand Russelltől való az idézet:<br clear="none">
                                    „A tiszta lelkiismerettel elkövetett
                                    kegyetlenkedés a moralisták
                                    gyönyörűsége. Ezért találták ki a
                                    poklot."</p>
                                </div>
                              </div>
                              <div id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666gmail-m_-6712574954645189818m_-1539737190426797498m_1021311942851638935m_371572765919838214m_-3999496841661233239m_3707279014278230550DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"> 
                                <table style="border-top:1px solid rgb(211,212,222)"><tbody><tr><td colspan="1" rowspan="1" style="width:55px;padding-top:18px"><a rel="nofollow" shape="rect"><img id="m_-1964620424030845256m_965349691560060885yiv1573161666ymail_ctr_id_-289282-38" style="width:46px;min-height:29px" width="46" height="29"></a></td><td colspan="1" rowspan="1" style="width:470px;padding-top:17px;color:rgb(65,66,78);font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a
                                        vírusoktól. <a rel="nofollow" shape="rect" style="color:rgb(68,83,234)">www.avast.com</a></td></tr></tbody></table>
                              </div>
                            </div>
                          </div>
                        </div>
                      </div>
                    </div>
                  </div>
                </div>
              </div>
            </div>
          </div>
        </div>
      </blockquote>
    </div>
  </div>

</div>
</blockquote></div></div></div> </div> </blockquote></blockquote></div></div> </div> </blockquote>_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a>Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a rel="noreferrer">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</div></div></div>