<div dir="ltr">
<div><img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2020/03/böjte_csaba-1080x608-1.jpg" alt="" style="margin-right:0px" width="188" height="106">
</div>
<div>
<span><a href="https://777blog.hu/szemle/" rel="category tag" target="_blank">Szemle</a></span>
<h1><span style="color:rgb(0,0,255)">Böjte Csaba: „Bízzunk magunkban, egymásban, Teremtőnkben”</span></h1>
</div>
<div>
<p style="text-align:center"><i><a href="https://777blog.hu/2020/03/22/bojte-csaba-bizzunk-magunkban-egymasban-teremtonkben/" target="_blank">https://777blog.hu/2020/03/22/bojte-csaba-bizzunk-magunkban-egymasban-teremtonkben/</a></i></p><p style="text-align:center"><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="color:rgb(0,0,0)"><i>Nagyböjti elcsendesedésre hív minket Böjte Csaba testvér <a href="https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1746292058845984&set=a.139030036238869&type=3&theater" rel="noopener noreferrer" target="_blank">közösségi oldalán</a>.
Rengeteg kérdés merülhet fel bennünk az idei nagyböjtben, amely ezúttal
nem a megszokott mederben zajlik, hiszen például ez az első olyan
vasárnap, amikor nem ünnepelhetjük az Úr napját az Ő házában. Így
különösen is jó, ha az ember lelke az ehhez hasonló elmélkedésekkel
töltődhet. Csaba testvér gondolatait osztjuk meg változtatás nélkül.</i></span><b><span id="m_-9148539734310143541gmail-more-32679"></span></b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>„Lassan úgy járunk itt Déván, mint
Kőmíves Kelemenné, befalaznak otthonainkba! Ezt is-azt is elvesznek
tőlünk, templomainkat, iskoláinkat, üzleteinket bezárják, még egy jó
sört sem ihatunk meg a barátainkkal. Változó világban sokan
elkeserednek, világ végét vizionálnak és szomorúan kérdezgetik: Isten
miért hallgat?</b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><font size="4">Jézus Krisztus elmondott mindent, mit
Isten mondhatott nekünk… A papjaink ezt az örömhírt hirdetik, </font>elvitték
mindannyiunkhoz, most szépen vizsgázunk! A tanár hallgat a dolgozatírás
alatt! <font size="4">Ismerjük a szeretet parancsát, tudjuk a dolgunkat, tegyük
alázattal!</font></b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>A zarándoklatra induló embernek szoktuk
mondani: <font size="4">a nehéz út kitakar! </font>Felszínre hozza mindazt mi bennünk van! <font size="4">A
koronavírus is kitakar! </font>Ha a fényre megyek meglátom, hogy mennyire
piszkos a kezem, de tudnom kell, hogy nem a napfény kente össze a
kezemet, az a sötétben is piszkos volt! Egyszerűen a fényben jobban
látható mindaz a szenny, piszok mi ujjaimon, a kezemen van! Keseregni
kell miatta? Nem, <font size="2">van víz, szappan mosakodjak meg!</font></b></span></p><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span></font><blockquote><font size="4">
</font><p style="text-align:justify"><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Örvendjek a fénynek, mely kitakart, hisz így tehetek hibáim ellen!</b></span></font></p>
</blockquote><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><font size="4">Mennyire nőttem fel, hogy állok az
önuralommal, mennyit ér a hitem, az embertársaimmal kötött szövetségem?
</font>Mindaz mit összegyűjtöttem az évek alatt mennyit ér? Sorolhatnánk a
kérdéseket, miket minden nagyböjtben fel szoktunk tenni. Minek, most
maga a helyzet – melyben vagyunk –, teszi fel, rendkívül élesen
ugyanazokat a kérdéseket!</b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Az önző, kapzsi élet mennyit ér?
Igazából a létemet kivel tudom jól megosztani? A vizsga itt van, nem
bújhatunk ki alóla! A nagy kérdés, hogy átmegyünk-e ezen a vizsgán, vagy
vakon rohanunk tovább az önzés, a kapzsiság zsákutcájában, míg a falnak
nem csapódunk! Folytatjuk az átlátszó, kicsinyes politikai
marakodásainkat, a társam empátia nélküli kioktatását, rángatását, míg
végül egymást megfojtjuk? A nagy kérdés diónyira zsugorodott
családjainkban, vagy a dőrén megrajzolt határoktól szabdalt
társadalmainkban, a parttalan acsarkodásnak véget vetve, <font size="4">a túlélésben
egymásnak szövetségesei tudunk-e lenni,</font> vagy arasznyi érdekek miatt
elvérzünk?</b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Úgy tűnik, hogy<font size="4"> <font size="2">a lét és a nem lét nagy
kérdéseit ma nem a tanárok, a papok, a filozófusok teszik fel
okvetetlenkedve, hanem maga a mindennapi élet! </font>25-30 évenként minden
generációt az idő megrostál. „Az idő igaz – mondja Petőfi Sándor –, és
eldönti ami nem az”!</font></b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Reméljük, hogy erőnkön felüli
feladatokkal nem fog terhelni ez a járvány és a nyomába járó szegénység,
zűrzavar! Vállaljuk váll a váll mellet a létünkkel együtt járó
kihívásokat, a mostani és az eljövendő nehézségeket, Istenben bízó
lélekkel, alázattal, vasakarattal tegyük meg mindazt mi tőlünk telik!</b></span></font></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><blockquote>
<p style="text-align:justify"><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Bízzunk magunkban, egymásban, Teremtőnkben, mert az áldott hajnal egészen biztos, hogy ránk virrad!</b></span></font></p>
</blockquote><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="text-align:justify"><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Isten irgalmát hirdetve,</b></span></font></p><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span></font><p style="text-align:justify"><font size="4"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Csaba testvér”</b></span></font></p></div>
</div>