<div dir="ltr"><div dir="ltr">
<div class="gmail-panel-pane gmail-pane-node-title gmail-cikkcim"><div class="gmail-pane-content"><h1>Nyitott kalitkában – interjú Varga Judittal és Magyar Péterrel</h1></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-entity-field gmail-pane-node-field-szerzo gmail-szerzo"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-field gmail-field-name-field-szerzo gmail-field-type-taxonomy-term-reference gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even"><div id="gmail-taxonomy-term-4067" class="gmail-taxonomy-term gmail-vocabulary-szerzoink"><h2><a href="https://kepmas.hu/nemeth-agnes">Németh Ágnes</a></h2></div></div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-node-created"><div class="gmail-pane-content"> 2020.02.03.</div><div class="gmail-pane-content"><a href="https://kepmas.hu/nyitott-kalitkaban-interju-varga-judittal-es-magyar-peterrel?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=634227-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021">https://kepmas.hu/nyitott-kalitkaban-interju-varga-judittal-es-magyar-peterrel?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=634227-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20021</a></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-entity-field gmail-pane-node-field-osszegzes"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-field gmail-field-name-field-osszegzes gmail-field-type-text-long gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even"><p><strong><em>Varga Judit</em> három kisgyerek édesanyjaként, harmincnyolc évesen lett Magyarország igazságügyi minisztere. Férje, <em>Magyar Péter</em>
jogász, diplomata, a Diákhitel Központ Zrt. vezérigazgatója mindig
biztosította a feltételeit annak, hogy családjuk mellett a felesége is
kiteljesedhessen hivatásában. Férfi-női szerepekről, társadalmi
szemléletformálásról, Fülöp herceg-szindrómáról és arról beszélgettem
velük, milyen nagy szükség lenne a női jellemvonásokra a közéletben. </strong></p></div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-entity-field gmail-pane-node-field-image gmail-img-responsive gmail-cikknagykep"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-field gmail-field-name-field-image gmail-field-type-image gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even" rel="og:image rdfs:seeAlso"><img class="gmail-img-responsive" src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/cikk_nagykep/public/field/alapkep/20200203/vargaj.jpg?itok=h_KC32dr&c=346b9f178336c48ba78bb20d4ef9eafb" alt=""></div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-entity-field gmail-pane-node-field-cikk-kepfelirat"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-field gmail-field-name-field-cikk-kepfelirat gmail-field-type-text gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even">Kép: Duba Máté</div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-block gmail-pane-kepmas-banner-adverticum-kba-5307851"><div class="gmail-pane-content"><div class="gmail-clearfix gmail-kepmas-adv-block gmail-kepmas-adv-block-adverticum gmail-kepmas-adv-block-adverticum-cikk-fejlec"><div class="gmail-adv-block-content"><div id="gmail-zone5307851" class="gmail-goAdverticum gmail-goa-embedded"><div style=""><span style="display:block;color:rgb(128,128,128);font-weight:normal;font-style:normal;font-size:10px">hirdetés</span></div><a rel="nofollow" href="https://ad.adverticum.net/C/5307851/5984669/598467200/1581020096063/kepmas.hu/5984671/?u=1601236298440023360505" target="_blank"><img src="https://ad.adverticum.net/banners/5984668/podcast_bolyki_540x300.png" alt="" style="margin: 0px; padding: 0px; border: 0px none; outline: currentcolor none 0px; display: inline-block; width: 540px; height: 300px;"></a></div></div></div></div></div><div class="gmail-panel-pane gmail-pane-node-content"><div class="gmail-pane-content"> <div class="gmail-field gmail-field-name-body gmail-field-type-text-with-summary gmail-field-label-hidden"><div class="gmail-field-items"><div class="gmail-field-item even"><p><strong>– Erős párként ismeri önöket a környezetük. Hogyan alapozták meg a kapcsolatukat? </strong></p><p><strong>Varga Judit:</strong>
Pontosan emlékszem, hogy 2005. április elsején egy jogászbuliban leült
velem szemben egy srác barna zakóban – ő volt Péter. Egy közös barátunk
mutatott be minket egymásnak, beszélgetni kezdtünk, és pillanatok alatt
kiderült, hogy azonos értékrend szerint képzeljük el az életünket.</p><blockquote><p>Meglehetősen
ritka volt már akkor is, hogy valaki többek között azzal udvarolt egy
nőnek, hogy fiatalon szeretne házasodni és szülővé válni – Péter ezeket
nem rejtette véka alá, és ez nagyon imponált nekem.</p></blockquote><p><strong>Magyar Péter:</strong>
Szerintem jó dolog fiatalon gyereket vállalni, egyrészt akkor még
rugalmasabb az ember, könnyebben veszi az akadályokat, másrészt, ha
hamar túl vagyunk a kisgyerekes korszakon, akkor rengeteg lehetőség áll
még előttünk.</p><p><strong>– Az is mindig evidens volt, hogy az anyaság mellett szeretne más területeken is kiteljesedni? </strong></p><p><strong>Judit:</strong>
Igen. Mindig úgy gondoltam, hogy szülés után nem kell hogy megálljon az
élet – gyerekek nélkül viszont megállna! Amiatt sosem aggódtam, hogy
nem lesz érdekes munkám, mindig éreztem, hogy az életemnek ez a része
rendben lesz. Viszont ha nincs családom, akkor az egésznek nincs
értelme, úgyhogy az foglalkoztatott inkább, hogy társat találjak.
Ügyvédjelöltként több nemzetközi irodában is nagyon megbecsültek, csak
éppen nem volt se hétvégém, se szabad estém. Szakmai szempontból nagyon
hasznos időszak volt, rengeteget tanultam, de nem maradt időm a
magánéletemre. Péter ekkor a bíróságon dolgozott fogalmazóként,
mindennap végzett délután négykor, én meg valamikor késő este estem
haza, úgyhogy ő várt engem meleg vacsorával. Éreztük, hogy hosszú távon
ez nem fog így működni. Egyre komolyabbá vált a kapcsolatunk, 2006
augusztusában Péter megkérte a kezemet, és életmódot váltottunk.</p><p><strong>Péter:</strong>
Sokat beszélgettünk akkoriban arról, vajon mi az egészséges női-férfi
szerepfelosztás egy kapcsolatban, ha létezik egyáltalán ilyen. Végül
döntöttünk, és egy helycserés támadással én ügyvédjelölt lettem, Judit
pedig a bíróságon fogalmazóként folytatta. Ekkor egyértelműen ő lépett
hátra a kapcsolatunkért.</p><p><strong>Judit:</strong> Aztán jött 2008
és a „kismama-underground”, amit nagyon szerettem. Élveztem a hosszú
délelőtti sétákat a kisfiunkkal a Sas-hegyen, és arra gondoltam,
mennyivel jobb ez, mint halálra dolgozni magam az irodában. Nagyon jó ez
is a női létben, hogy több szerepben kipróbálhatjuk magunkat. Esténként
persze már nagyon vártam, hogy Péter személyében találkozhassak a
civilizációval. Nagyon szép a kisbabával otthon töltött időszak, de
egyben nehéz is, és erről is beszélni kell.</p><blockquote><p>Nem tartom
szerencsésnek, amikor csak a szépségeiről van szó, mert a monotonitás, a
felnőtt kommunikáció hiánya sokaknak frusztráló lehet – pláne, ha
mindenhol csak azt hallja az édesanya, hogy ez gyönyörű, neki meg minden
pillanatban boldognak kellene érezni magát.</p></blockquote><p>Levente egyéves kora körül már vágytam arra, hogy valami mást is csináljak.</p><p><strong>–
Ekkor Péter lépett hátra: Judit brüsszeli karrierje érdekében feladta
az ügyvédkedést, és otthon maradt egyéves gyermekükkel egy idegen
városban. Nehéz döntés volt? </strong></p><p><strong>Péter:</strong> A
döntés maga nem volt nehéz, hiszen tudtam, hogy – a mélypontok ellenére –
Judit is szeretett otthon lenni Leventével, és alapvetően ez egy jó
dolog. A karrierem itthon éppen beindulóban volt, viszont mindig
szerettünk volna néhány évet külföldön dolgozni, és Judit kapott egy jó
lehetőséget Brüsszelben, úgyhogy belevágtunk. Az első hetek után maga az
otthonlét – rokonok, barátok nélkül – már nagyon nehéz volt, érezhetően
beszűkültem. Azóta értem és tudom értékelni igazán a nők által hozott
áldozatot.</p><blockquote><p>Egészen más a dinamikája a gyermekkel
otthon lévő fél és a munkába járó házastárs életének – ekkor értettem
meg, hogy miért tud rámenni erre az időszakra sok házasság.</p></blockquote><p>Egészen
más az, amikor reggel belibbenek az irodába, és vannak nehéz
pillanataim, de bármikor meg tudok inni egy kávét egyedül, szóval
alapvetően szabad ember vagyok. Otthon egy kisgyerekkel egy fél pillanat
alatt is történhet baj. Mindkettőnk jellemét formálta ez az időszak,
tanulságos volt és összekovácsoló. Szerintem néhány otthon töltött hét
vagy hónap igen fontos lehet minden férj, édesapa számára, és olyan erős
apa–gyermek kötelék alakulhat így ki, ami „távmunkában”
elképzelhetetlen. Egyébként Judittól mindig megkapom, milyen
igazságtalan az, hogy amikor a férj jár el dolgozni, akkor elvárja, hogy
ha este hazaér, otthon rend legyen, felesége csinos ruhában, meleg
vacsorával várja, a gyerekek lehetőleg már aludjanak – vagy legalábbis
csöndben legyenek. Amikor viszont a férfi van otthon a gyerekkel, akkor
ezek az elvárások fel sem merülnek – legalábbis az ő tapasztalatai
alapján. Csinos ruhában biztos nem vártam (nevet).</p><p><strong>– A
megszokott női-férfi feladatmegosztást önök felülírták, de hogyan
viselte ezt a környezetük? Nem sajnálták Pétert, amiért a feleségéért
férfiként hátralépett? Vagy nem szólták meg Juditot, amiért nem bír
otthon maradni a kicsi gyerekekkel? </strong></p><blockquote><p><strong>Péter:</strong>
Én ezt nem éltem meg áldozatként, a házasság csapatjáték, és egyébként
is Belgiumban a játszótéren nagyjából ugyanannyi édesapával találkoztam,
mint édesanyával, úgyhogy ott ez nem volt kirívó.</p></blockquote><p>Néha
ugratnak persze a barátaim, amióta Judit miniszter lett, olykor
megkérdezik, hogy nálunk ki viseli a nadrágot. Ilyenkor mindig <em>Margaret Thatcher</em> férjét idézem, aki erre a kérdésre nevetve csak annyit válaszolt: <em>„A nadrágot természetesen én viselem, de én is vasalom.”</em> De
ha komolyra fordul a szó, akkor én inkább tiszteletet érzek, amiért
mindketten hagyjuk egymást érvényesülni. Meggyőződésem, hogy a választás
szabadságát kell biztosítani mind a nőknek, mind a férfiaknak, és a
lényeg, hogy mindkét fél elégedett legyen a felállással – ha valódi
demográfiai fordulatra vágyunk, akkor van ezen munkálkodnivalónk.</p><p><strong>Judit:</strong>
Én az anyaságot, a hagyományosnak mondható női feladatokat mindig úgy
élhettem meg Péterrel, mintha egy nyitott ajtajú kalitkám lenne: tudtam,
hogy ha szeretnék kiteljesedni más területen is, akkor kirepülhetek.
Péter sosem várta el tőlem, hogy feladjak bármit is abból, aki én
vagyok. Ha zárva lett volna a kalitka ajtaja, akkor nem biztos, hogy
annyira jól éreztem volna magam benne, így viszont mindig szívesen
repültem vissza.</p><blockquote><p>Ugyanakkor nagyon becsülöm – és néha
még irigylem is – azokat a nőket, akik kiteljesednek abban, hogy őrzik
az otthon melegét, és nagyon zavar, amikor ezt a munkahelyi karrierhez
képest alacsonyabb rangú vagy értékű munkaként állítják be. Ez egy
kőkemény és felelősségteljes munka, aki szülő, az tudja ezt.</p></blockquote><p>Viszont
fontosnak tartom, hogy a választás jogát megadjuk minden nőnek, és ne
ítéljük el azt se, akit nem teljesít ki az anyaszerep önmagában.</p><p><strong>–
Az nem nehéz, hogy Péternek – férfi cégvezetőként – szüksége lenne egy
támogató feleségre, aki minden bizonnyal nem tudja minden protokolláris
eseményre elkísérni? </strong></p><p><strong>Péter:</strong> De, ez
valamennyire Fülöp herceg-szindróma. Legtöbbször, ha az egyik házastárs
egy nagy céget vezet, akkor az ő napirendjéhez igazodik a család élete.
Nálunk ez kicsit másképp történik, hisz Judit <em>Deák Ferenc</em>
székében ül, ez pedig egy magyar jogász számára a létező legnagyobb
megtiszteltetés és egyben a legnagyobb felelősség is. De nem akarom
elhallgatni, hogy igen, agilis férfiként nehéz ez a szerep, és néha
egyfajta társadalmi kísérletként tekintek magunkra: izgalmas meg szép,
de miért velünk történik? (nevetnek) Mert azért szívszorító tud lenni,
ha könnyezik a gyereked, amikor újra meglátja az édesanyját egy
bőrönddel – Juditnak talán még nehezebb, hogy ebben a tudatban kell
tárgyalnia. Aztán mindig arra jutok, hogy „a haza minden előtt”, mi ezt a
szolgálatot elvállaltuk. Ha a mi példánk is hozzájárul ahhoz, hogy
néhány év múlva Magyarországon sem lesz kirívó az, ha egy nő az anyaság
mellett, akár nagycsaláddal is vállal vezető közéleti szerepet, akkor
már nem éltünk hiába. A kulcs szerintem a megfelelő társ megtalálásában
keresendő, de fontos, hogy a szerepek újraértelmezése, átalakulása ne
hozzon káoszt.</p><p><strong>– És Juditnak milyen érzés az, hogy nem tud minden alkalommal támogató feleség lenni, sőt, most Péteré a támogató szerep? </strong></p><p><strong>Judit:</strong>
Az olyan eseményeken, ahol különültetnek minket, nem szívesen időzöm
sokat. Természetesen nehéz, hogy Péter sokszor támogató státuszban van,
és sajnálom, hogy nem mindig tudom őt elkísérni egy-egy fontos
rendezvényre. De mi nemcsak kívülről tűnünk erős párosnak, hanem
belülről is edzettek vagyunk (nevetnek). Fontos nekem, hogy a férj férfi
legyen, a feleség meg nő. Hogy hogyan egészítik ki egymást, az
szerintem páronként változik. Én azt tartom fontosnak, hogy közösen
tartsuk a ritmust, és mindig az lépjen előre vagy éppen oldalra, akitől a
helyzet ezt elvárja.</p><p><strong>– Judit, mikor tudja megélni a hagyományos női szerepet? </strong></p><p><strong>Judit:</strong>
Nagyon szeretem például leszedni az asztalt egy baráti vacsora után,
hogy a férfiak tudjanak beszélgetni, szeretek elmosogatni, én tisztítom a
foltokat, és szeretek csinosan felöltözni. És persze az egyik
leghangulatosabb dolog, ha a balatoni házunk konyhájában elkészíthetem a
nyáresti vacsorát.</p><blockquote><p>Nagyon fontosnak tartom a
családban a rendet, hogy a gyerekek tudják, mit hol találnak – szerintem
ez a lelki stabilitásukhoz is alapvető. És fontos a rend a
hétköznapjaikban is: hogy a zeneórák és a sporttevékenységek, amiknek
fontos jellemformáló szerepük van, sínen legyenek.</p></blockquote><p>Nem
feltétlenül az iskola, hanem sokkal inkább ezek tanítják őket fair
playre, alázatra, csapatjátékra, hogy mindig kevesebbnek látszódjunk,
mint amik vagyunk – ha ezek kimaradnak gyerekkorukban, akkor felnőttként
nem lesznek meg az eszközeik arra, hogy boldogok legyenek. Ha úgy kell
részt vennem egy kormányülésen, hogy nem sikerült ezeket megszerveznem a
gyerekeknek, akkor nem tudok olyan magabiztos lenni, mint amikor tudom,
hogy a hátországom stabil. Mert akkor már nagyon komoly baj nem érhet,
és „csak” az a dolgom, hogy a kormányülésen megválaszoljam a felmerülő
kérdéseket.</p><p><strong>Péter:</strong> Egyébként brüsszeli
tartózkodásunk alatt született meg a két kisebbik fiunk, ekkor újra
Judit lépett egyet hátra, miközben én lépkedtem előre a diplomáciai
ranglétrán.</p><p><strong>Judit:</strong> Igen, évekig gyakorlatilag
takaréklángon égtem. Péter sokat utazott, úgyhogy azokban az években én
tartottam otthon a frontot, de ez is egy nagyon szép időszak volt. Kicsi
gyerekek mellett ideális munkám volt, mert délután már én vittem őket
fociedzésre meg zeneórákra, sőt, egy évig a szülői munkaközösséget is
vezettem a brüsszeli iskolában. Sokszor nosztalgiával gondolunk vissza
ezekre a boldog és a mai életünkhöz képest bizonyosan nyugodtabb évekre,
de közben úgy vagyunk vele, hogy a Jóisten mindenkire akkora feladatot
ró, amekkorát el tud végezni.</p><p><strong>– Miniszterként miben más, mint egy férfi? </strong></p><p><strong>Judit:</strong>
Számomra a hivatásomban sem az a fontos, hogy egy vita során a másik
felet macsósan megsemmisítsem, hanem hogy valamiféle kompromisszumra
jussunk. Azt tapasztalom, hogy mi, nők életünk során annyiszor
megtapasztaljuk a fizikai és érzelmi mélységeket – gondoljunk a
várandósságra, a szülésre, az otthonlétre –, hogy kevésbé vagyunk
hajlamosak elszállni, több alázat van bennünk. Érzelmesebbek vagyunk,
ebből adódóan más a szemléletmódunk, mint a férfiaké. Erre is szükség
van a közéletben. Persze nem kvóta‑, hanem alkalmassági alapon.</p><blockquote><p>A
statisztikák szerint átlagon felül hatékony munkaerők a többgyermekes
anyukák. Persze anyaként nehéz, hogy sokat vagyok távol a gyerekektől –
nekik viszont ez a normális, mert ebbe nőnek bele. Mi vagyunk a szüleik,
és azt tartom a legfontosabbnak, hogy önazonosak maradjunk.</p></blockquote><p>Hiszem, hogy ha összekapaszkodunk, akkor közösen boldog felnőtteket nevelhetünk a három fiunkból.</p></div></div></div></div></div>
</div></div>