Kedves Levente! Köszönöm a cikket ez hiteles leírás ha jól emlékszem a Rubicon-ban jelent meg és történész írta. <br>E. <br><br>A Huawei mobilomról küldve<div class="quote" style="line-height: 1.5"><br><br>-------- Eredeti üzenet --------<br>Tárgy: Re: [Grem] ? ? ?<br>Feladó: Sziklay Levente <lsziklay@freemail.hu><br>Címzett: grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br>Másolatot kap: <br><br><br type="attribution"><blockquote class="quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div><p class="szoveg"> </p><p class="szoveg" align="right">„A Fuggerek megérdemlik, hogy a kurtizánok fejedelmének nevezzék őket. […] Felállították piaci standjukat, és amit megvásárolnak a pápától, azt később jóval drágábban adják tovább, nem csak egyházi javadalmakat, hanem tartós kegyeket is; bullákat árulnak, diszpenziumok mennek át bankjukon, és ha a Fuggerek barátaid, mi sem könnyebb annál, mint hogy papi hivatalhoz juss.”<br /><i>(Ulrich von Hutten)</i></p><p class="bevezeto" align="justify">1525. december 30-án hunyt el Jakob Fugger, a történelem egyik legsikeresebb üzletembere, aki tehetsége révén döntő befolyást szerzett családjának Európa gazdasági és politikai életében; a kora újkor kezdetén a Fugger família feje országok és uralkodói házak sorsáról döntött.</p><p class="szoveg" align="justify">A Magyarországon meglehetősen rossz hírnévvel rendelkező kereskedődinasztia karrierjének megalapozása egy sváb származású takács, Hans Fugger nevéhez köthető, aki 1357 körül telepedett le Augsburgban. A család első ismert őse előnyös házasságainak és kiemelkedő képességeinek köszönhetően idővel felvételt nyert a város céhébe, és sikeres kereskedelmi ügyletei révén tekintélyes vagyonra tett szert. Két fia, Andreas és az idősebbik Jakob – tehát a „második generáció” – ennek következtében már árulta, és nem gyártotta a szöveteket, a dinasztia két ágának sorsa azonban eltérően alakult. Az idősebbik testvér, Andreas már a 15. század közepén kiérdemelte a „gazdag” jelzőt, fia, Lukas pedig III. Frigyes német-római császártól (ur. 1440-1493) nemesi címet is kapott, a – címerük után elnevezett – „őzes Fuggerek” azonban kockázatos vállalkozásaik miatt az évszázad végére csődbe mentek.</p><p class="szoveg" align="justify">Fivérével összehasonlítva az idősebbik Jakob nem futott be olyan fényes pályafutást, ám az augsburgi városi elittel kötött kapcsolatai, illetőleg népes famíliája révén mégis ő készítette elő Európa meghódítását a Fugger-dinasztia számára. Miután a férfi 1469-ben meghalt, fiai közül Ulrich és Georg vette át a családi vállalkozás irányítását, mely előtt a III. Frigyesnek nyújtott kölcsönök révén új lehetőségek tárultak fel. A Fugger-fivérek hatalmas adósuknak köszönhetően megalapozták a dinasztia befolyását a Német-Római Birodalomban, öccsük, a pápai kancellárián jegyzői pozícióba emelkedő Markus révén pedig Rómában is hasznos barátságokat kötöttek. A néhai idősebbik Jakob elképzelései szerint tizedik gyermeke, az ifjabbik Jakob is klerikusként képviselte volna a Fuggerek érdekeit, a családfő korai halála miatt azonban az események más irányt vettek.</p><p class="szoveg" align="justify">A Fugger-dinasztia legismertebb tagja 1459-ben, Augsburgban látta meg a napvilágot. Édesapja tervének megfelelően tanulmányait egy ferences kolostorban kezdte meg, a családfő halála után négy évvel, 1473-ben azonban fivérei úgy döntöttek, hogy Velencébe küldik őt. Az akkor mindössze 14 esztendős Jakob nem kisebb feladatot kapott, mint a Fugger család érdekeinek képviseletét az itáliai köztársaságban, amit a források tanúságai szerint kifogástalanul látott el. A velencei évek alatt a fiatalember rengeteg hasznos tapasztalattal gazdagodott, ezzel egy időben pedig az itáliai reneszánsszal is behatóan megismerkedett, melynek németországi terjedésében később elévülhetetlen érdemeket szerzett. Jóllehet, a férfi „hivatalosan” csak az 1510-es évek elején, Ulrich és Georg halála után emelkedett családfői pozícióba, egyéni vállalkozásai révén már évtizedekkel korábban oroszlánrészt vállalt a Fuggerek vagyonának és hatalmának gyarapításában.</p><p class="szoveg" align="justify">Jakob Fugger a Habsburg Zsigmond főhercegnek – Tirol urának –, illetőleg a salzburgi ezüstbányáknak juttatott kölcsönök révén jelentős részesedést szerzett az osztrák örökös tartományok bányakincseinek hasznából, és az érckereskedelmet a família egyik legfőbb „profiljává” tette. A Tirolból és Salzburgból származó nyereséget megforgatva a férfi – a Thurzó család révén – hamarosan a magyarországi és a sziléziai rézbányákra is „rátette a kezét”, így a Fuggerek a 16. század elejére szinte monopol helyzetbe kerültek Európában. Amerika felfedezése előtt ugyanis a kontinens ásványkincseinek jelentős részét a közép-európai régió szolgáltatta, melyeket ezután az augsburgi illetőségű família dolgoztatott fel kohóiban, majd juttatott el nyugatra.</p><p class="szoveg" align="justify">Mindazonáltal a Zsigmond főhercegtől kapott részesedéssel induló bányaipari sikertörténet csupán a nyitánya volt annak a fényes pályafutásnak, melynek zenitjén Jakob Fugger hatalma a koronás uralkodókéval vetekedett. Az érckereskedelemből befolyó jövedelmeknek köszönhetően – melyeket az ifjabbik Jakob kezdetben portugál és spanyol tengeri expedíciók támogatásával is igyekezett növelni – a Fuggerek I. Miksa német-római császár (ur. 1493-1519) legfőbb hitelezőivé léphettek elő, aki tetemes adósságai fejében nemességet (1511), grófi címet (1514) és hatalmas birtokokat biztosított az augsburgi kereskedődinasztia számára. Ezzel egy időben a család Itáliát is „leigázta”: a 16. század elejére a Fuggerek átvették a Mediciek helyét a gazdasági életben, és a pápával is üzleti kapcsolatot létesítettek.</p><p class="szoveg" align="justify">A tárgyalások eredményeként Jakob Fugger finanszírozta például a II. Gyula által megalapított Svájci Gárda felállítását, és a nyújtott kölcsönökért cserében 1508 után másfél évtizedre biztosította családjának a Pápai Állam pénzverdéjének bérleti jogát. Az egyházfő mellett a Német-Római Birodalom számos klerikusa – köztük a mainzi érsek – is jelentős tartozást halmozott fel a Fuggereknél, így a kereskedőcsalád az 1510-es évek második felében – a Szent Péter-bazilika helyreállításának finanszírozása érdekében – indított búcsúcédula-árusítás hasznát is lefölözhette. A gyűjtés közvetlen szervezői mellett a nyereségből maga X. Leó pápa is részesedést fizetett Jakob Fugger számára, ugyanis a cédulák árusítását a kereskedőcsalád kirendeltségeinek segítségével koordinálták, melyek egyúttal azt is lehetővé tették, hogy – váltók formájában – a pénz biztonságosan és gyorsan Rómába jusson.</p><p class="szoveg" align="justify">Tekintve, hogy a búcsúcédulák árusításának gyakorlata döntő szerepet játszott a lutheri tézisek, majd a reformáció megszületésében, nem túlzás azt állítani, hogy a Fuggerek üzleti tevékenysége Európa jövőjére is jelentős hatást gyakorolt. Ezt a fent említett példánál is ékesebben bizonyítja I. Miksa unokájának, a későbbi V. Károly német-római császárnak (ur. 1519-1556) – és spanyol királynak – a megválasztása, akinek trónra emelése érdekében az üzletember több, mint 500 000 guldent áldozott. Ezzel az összeggel ugyanakkor Jakob Fugger nem csak a Habsburg jelölt győzelmét biztosította, hanem egyúttal a következő évszázadok hatalmi politikájának szereplőiről és a legnagyobb európai dinasztiák jövőjéről is határozott.</p><p class="szoveg" align="justify">Természetesen a kereskedőcsalád feje nem volt tisztában döntése súlyával és annak későbbi következményeivel; üzleti érdekei, kintlevőségei – adósaival, a Habsburgokkal szemben – az ő kezét is megkötötték, azonban mégis figyelemre méltó, hogy a férfi, akinek éves jövedelme egyes államok bevételeit is meghaladta, ilyen hatalommal rendelkezett. Jakob Fugger egyébként – többek között – a császári dinasztia házassági szerződéseinek finanszírozásával, illetőleg a felvidéki rézbányák megszerzésére törekvő II. Lajos magyar király (ur. 1516-1526) pénzügyi elszigetelésével számos más alkalommal is beavatkozott az európai nagypolitikába. Fontos ugyanakkor hangsúlyoznunk, hogy a Fugger család fejének döntéseit mindenkor üzleti érdekei befolyásolták: V. Károly például a spanyolországi Almadén dúsgazdag bányáival honorálta a kereskedő támogatását.</p><p class="szoveg" align="justify">A kedves olvasó bizonyára nem lepődik meg azon, hogy Jakob Fugger sohasem örvendett túl nagy népszerűségnek. A kortársak közül a fent idézett Ulrich von Hutten mellett például Luther Márton is számtalanszor ostorozta a kereskedő üzleti politikáját, állítólagos kapzsiságát és az általa finanszírozott vesztegetéseket, de az is gyakori támadások alapjául szolgált, hogy a keresztény etika nem tűrte meg a kamatszedést. Jakob Fugger tevékenységét természetesen nem befolyásolták a kritikák: ügyes taktikával mindenkor biztosította a család számára kedvező gazdasági körülményeket a Német-Római Birodalomban, és 1525. december 30-án bekövetkező halálakor 3 millió gulden értékű vagyont hagyott két unokaöccsére.</p><p class="szoveg" align="justify">Jóllehet, az évtizedek során létrehozott alapítványok, az egyház számára folyósított adományok és a reneszánsz stílusú augsburgi építkezések – például a Szent Anna-templom mellett épített kápolna, vagy a nélkülözők számára emelt lakótelep, a Fuggerei – Jakob Fugger bőkezűségét igazolták, a közvélemény mindezt csupán a gátlástalan üzletember lelkiismeret-furdalásának tulajdonította; a kereskedőt és a családot általában ma is a Fugger névből eredő fukar kifejezésünk, illetőleg a – kufárkodással rokonértelmű – német fuggern ige tükrében szokás megítélni.</p><a href="http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1525_december_30_jakob_fugger_kereskedo_halala">Szerző: Tarján M. Tamás</a><div><br />KEA <kea@turul.banki.hu> írta:<blockquote style="border-left:3px solid lightGray;padding-left:3px;">> A Fuggerek Magyarországi ügyleteiről még kéne írnom.<br /><br />Tudomásom szerint a fukar szavunk a család nevéből ered.<br /><br />Üdvrivalgással:<br />KEA.<br /><br />_______________________________________________<br />Grem mailing list<br />Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu<br />http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</blockquote></div></div></blockquote></div>