<div dir="ltr"><div>Kedves Adrienn!</div><div><br></div><div>A 'Miért kötött Újszövetséget Isten az emberrel?' kérdésedre gyors válasz:<br></div><div><br></div><div>A bűnbeesés után Isten megígérte, hogy nem hagyja magára a Paradicsomból kivetett embert.  Az Ószövetség ideje alatt próféták által szólt az Úr, és megígérte, hogy el fogja küldeni a Megváltót (Izajás prófétánál számos ígéret). Keresztelő Szt.János volt az utolsó próféta a Megváltó Fiúisten megszületése előtt, ami az Újszövetség kezdete. <br></div><div><br></div><div>Az Újszövetségben Isten már nem közvetítőkön (prófétákon keresztül, mint az Ószövetségben), hanem saját maga, az embernek született Fiúisten nyilatkoztatja ki tanítását, bocsájtja meg a bűnöket, gyógyít, van megkísértve, de ellenemond a kísértésnek, örül, sír az emberekkel.</div><div><br></div><div>A négy evangélium Jézus Krisztus életének és működésének a leírása. Az újszövetségi kinyilatkoztatáshoz tartoznak továbbá az Apostolok Cselekedetei, az apostolok levelei és Szt.János apostol Jelenések könyve.</div><div><br></div><div>Tehát azért kötött Isten Újszövetséget az emberrel, hogy eleget tegyen a Megváltásról tett ígéretének, teremtményét nem hagyta magára, hanem saját maga, kereszthalálával váltotta meg a bűn által okozott örök haláltól.</div><div><br></div><div>Szeretettel,</div><div>Emőke<br></div><div><br></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">On Fri, Jan 31, 2020 at 2:41 PM Adrienn1 <<a href="mailto:adrienn.bisztray@googlemail.com" target="_blank">adrienn.bisztray@googlemail.com</a>> wrote:<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">
  
    
  
  <div>
    <p>Kedves Lista</p>
    <p>Milyen ennek a cikknek a címe, "válaszúthoz érkezett".</p>
    <p>Egy hitetlen világnak semmiféle válasz útja sincsen, egy út van
      annak... ja, hogy a hitét hogy szerezze vissza, ez már jó kérdés
      lenne.<br>
    </p>
    <p>Igen-nagyon unom már a jajgatásos "helyzet elemzéseket".</p>
    <p>Igen, ezt már mindannyian tudjuk, leírták itthon és külföldön is,
      sőt évszázadok óta a történelemből tanulni is lehetett volna...</p>
    <p>Aki ma sem látja a kialakult helyzetet, annak meg tök fölösleges,
      mert nem képes rá, vagy mert nem akarja.</p>
    <p>Arról szeretnék NAP-MINT-NAP itt is olvasni, mi vezetett a
      kialakult helyzethez, mert akkor olyan tudás birtokába kerülnénk,
      ami</p>
    <p>a megoldáshoz, kivezető úthoz, éltünk jobbá tételéhez vezetne,
      megoldás okosságokat!<br>
    </p>
    <p>Megoldást! Hahó, megoldásról írjatok. Ne bal oldal és a
      "progresszívek"reklámozásáról!<br>
    </p>
    <p>Lépjetek hátrébb, és próbáljátok a gyökereket megkeresni, hátha
      abból levezethető lenne a kiút megoldása is.</p>
    <p>Kedves katolikus lista (bocsi, hittanból gyenge vagyok)<br>
    </p>
    <p>-    Miért kötött Isten ÚJSZÖVETSÉGET AZ EMBERREL? Választ
      szeretnék olvasni.</p>
    <p>2004-ben NEM-el szavaztam.<br>
    </p>
    <p>Bár, már írtam erről, némaság volt a válasz, és ismét rám borult
      a sok-sok baloldali reklám.</p>
    <p>Talán, most...</p>
    <p>Üdv, A<br>
    </p>
    <p><br>
    </p>
    <p><br>
    </p>
    <p><br>
    </p>
    <div>2020. 01. 31. 11:39 keltezéssel,
      Levente Vihar írta:<br>
    </div>
    <blockquote type="cite">
      
      <div dir="ltr">Ha más még nem tette volna fel erre a listára...<br>
        <div><br>
          <div class="gmail_quote">ÜdvözletteL.</div>
          <div class="gmail_quote">*****<br>
          </div>
          <div class="gmail_quote"><br>
          </div>
          <div class="gmail_quote">EURÓPA  VÁLASZÚTHOZ ÉRKEZETT<br>
             <br>
            <br>
            Gyermekkoromban, az ötvenes évek elején minden este
            imádkoztam azért,<br>
            hogy létrejöjjön az Európai Egyesült Államok. Hogy honnan
            vettem ezt az<br>
            ötletet, nem tudom, azzal sem voltam tisztában, hogy akkor
            ez mivel járt volna,<br>
            de Rákosi diktatúrájában mindenki a csodált Nyugatra
            vágyott.<br>
            <br>
            A lelkesedés szinte változatlan intenzitással kitartott a
            rendszerváltozá-<br>
            sig, az egyre gyakrabban tapasztalt negatív benyomások
            ellenére. A<br>
            piacaink lerohanása, a sok embernek tisztességes munkát adó
            iparágak<br>
            (texlilipar cukoripar, élelmiszeripar stb. gátlástalan
            felvásárlása -<br>
            gazdasági hazaárulók becstelen közreműködésével - , majd<br>
            lelkiismeretlen megsemmisítése…) a nyugati partnerek
            lekezelő<br>
            magatartása, a kötelező kulturális kánon erőltetése még
            elviselhető<br>
            ellenérzéseket keltett bennem, amelyeket kompenzált a javuló<br>
            gazdasági, tudományos és kulturális teljesítmény, a
            jogállam, az<br>
            intézményi stabilitás iránt érzett tisztelet.<br>
            <br>
            Az első figyelmeztetés akkor jött, amikor kiderült, hogy az
            új európai<br>
            alkotmány vehemens viták után sem tesz említést az unió
            keresztény<br>
            gyökereiről. (Ne legyen félreértés: nem a vallásos hitről
            van itt szó,<br>
            hanem egy olyan koherens értékrendről, amelynek lényegi
            eleme a<br>
            becsület , mások tisztelete, a humánum stb.) Ezzel Európa
            zárójelbe<br>
            tette a múltját, amelyben a jelen sikerei is gyökereznek. Ma
            már<br>
            szomorúan kell megállapítani, hogy a kontinensen nincs közös
            eszme,<br>
            amely összeköt, amelyért érdemes élni és meghalni. Csak az
            egyén<br>
            <br>
            2<br>
            <br>
            számít, a társadalom egyszemélyes csoportokra esett szét, a<br>
            mesterségesen létrehozott szakmai, fogyasztói, jogvédő és
            más<br>
            csoportok nem képesek átvenni a korábbi családi és nemzeti<br>
            közösségek szerepét. Hiába harsog a fülünkbe a reklámszöveg:
            „Minden<br>
            csak érted van!”, hamar kiderül, hogy nem ránk, inkább a
            pénzünkre<br>
            vagy a manipulált szavazatunkra ácsingóznak.<br>
            <br>
            Bomlik a család. A melegházasság törvénybe iktatása nem
            azért ejt kétségbe,<br>
            mert erőszakkal meg akarom változtatni mások szexuális
            irányultságát, hanem<br>
            azért, mert ez pofon a családnak. Azt sem tudjuk, hogy fiúk
            vagyunk-e vagy<br>
            lányok. Nem meglepő, hogy pár éve, amikor egy szakállas
            énekesnő nyerte az<br>
            európai dalfesztivált, egyik hetilapunkban Európa elrablása
            felirattal jelent meg<br>
            az arcképe a címlapon. Az egyre jobban erőre kapó önzés is
            hozzájárul<br>
            ahhoz, hogy ma már a családok kétharmada felbomlik, kevés a
            gyermek. Akik<br>
            mégis megszülettek, nélkülözik az érzelmi biztonságot,
            nagyon sokan<br>
            kizárólag az anyagi javakban keresik a boldogságot. Persze
            ezekből<br>
            keveseknek sokkal több jut, mint a többségnek,
            megállíthatatlanul nőnek a<br>
            vagyoni különbségek, ami nehezen csillapítható
            frusztrációhoz vezet.<br>
            <br>
            A családi közösségek gyengülése miatt idős korukra sokan
            maradnak egye-<br>
            dül, ha megbetegszenek, még pénzért sem ápolják őket. A mai
            ember retteg a<br>
            szenvedéstől, ehelyett sokan inkább az önkéntes halált
            választják. Akik az<br>
            eutanáziát is törvényesítik, nem gondolnak arra, hogy hol
            van a megállás.<br>
            Van-e a mai európai ember olyan erkölcsi magaslaton, hogy
            dönteni tudjon<br>
            életről és halálról?<br>
            <br>
            3<br>
            <br>
            A család válságát elmélyíti az erőltetett gendertudatosság.
            Amikor néhány éve<br>
            egy konferencián előre akartam engedni egyik nőkollégámat,
            nem fogadta el<br>
            az udvariasnak szánt gesztust, mondván, hogy ne
            diszkrimináljam, őt nem<br>
            különbözteti meg semmi a férfiaktól. A nők egy része
            mindenáron a férfiak<br>
            fizikai teljesítményét akarja utánozni, netán meg is
            haladni. Eljött a női<br>
            ketrecharcosok ideje, akik a filléres akciófilmekben éppúgy
            csépelik gonosz<br>
            ellenfelüket, mint férfi társaik. Eközben elsikkadnak a
            valódi női jó<br>
            tulajdonságok, az egyenjogúság túlzott hangsúlyozása
            tulajdonképpen<br>
            ugyanolyan maszkulin értékrendet támogat, ami ellen lázadna.<br>
            <br>
            Mindent maga alá gyűr a politikai korrektség (ami nem
            mellesleg egy egzakt<br>
            módon nem definiálható, önkényesen és akár rosszhiszeműen
            értelmezhető<br>
            fogalom). A kötelező jó ízlés számonkéréséből mára az lett,
            hogy belefojtják<br>
            véleményét a hivatalos kánonnal szemben másként
            gondolkodóba, rosszabb<br>
            esetben intellektuálisan ki is végzik. Néhány éve történt,
            hogy egy Nobel-díjas<br>
            tudós azt nyilatkozta egyeteme újságjának nőnemű
            kollégáiról, hogy ha nem<br>
            sikerül nekik egy-egy kísérlet, bizony elsírják magukat.
            Hisztérikus<br>
            gyűlöletkampányt indítottak ellene, el kellett hagynia a
            munkahelyét, most a<br>
            Távol-Keleten dolgozik.<br>
            <br>
            Kezd megvalósulni Orwell víziója, az újbeszél nem tűri
            például az olyan<br>
            mesefigurákat, mint Fekete Péter – a holland krampusz –, de
            rossz felhangjuk<br>
            van a cigány és a néger szavaknak is. Frank Füredi Angliában
            élő magyar<br>
            származású szociológus hívja fel a figyelmet arra, hogy
            fokozatosan kiszorul<br>
            az oktatásból a világháború előtti történelem. Szégyellni
            kell, le kell tagadni,<br>
            sőt el kell törölni a múltat, mert csak a jelen számít.<br>
            <br>
            4<br>
            <br>
            Bomlik a nemzet Nyugat-Európában. Elmélyült filozófusok
            mutatták ki, hogy az<br>
            emberi közösségek eme legnagyobbika nem tartható fenn, sőt
            egyenesen<br>
            káros, mert a szocialisták által pontatlanul fasizmusnak
            nevezett<br>
            nemzetiszocializmus megalapozását szolgálta és szolgálhatja
            a jövőben. Egy<br>
            német baloldali politikus odáig ment a nemzet
            „meghaladásában”, hogy<br>
            leírta: olyan szépirodalmi műveket, művészfilmeket fogad
            boldogan,<br>
            amelyekben németeket ölnek.(Őrület!!!) A török származású(!)
            német(!)<br>
            integrációs államtitkár nyilvánosan kijelentette, hogy német
            kultúra nem<br>
            létezik, legfeljebb a nyelv tartja össze ezt a széteső
            tákolmányt. A választási<br>
            kampányban a mindenkinek megfelelni kívánó kancellárjelölt
            figyelemre<br>
            méltónak nevezte a megállapítást.<br>
            <br>
            Az egyre jobban kirajzolódó bomlásnak meg is vannak a
            következményei.<br>
            Nincs a természet rendje szerinti normális reprodukcióhoz
            elegendő létszámú<br>
            gyermek, az európai emberből kihalt az ősi ösztön, amely az
            utódok<br>
            létrehozására irányul. Ez sokaknak csak azért baj, mert
            nincs elég munkaerő,<br>
            nincs elég ember, aki a piszkos munkát kevés pénzért
            elvégzi. A megoldást a<br>
            hivatalos, politikai korrekt álláspont szerint a migráció
            jelenti. Valaha viruló<br>
            kereszténységünktől gyökeresen különböző civilizációk
            gyermekei áramlanak<br>
            tömegesen a kontinensre. Ők hisznek valamiben, ha ez nem is
            a<br>
            kereszténységet átható, krisztusi szeretet.<br>
            Megvetően szemlélik a hedonista nyugati embert, nem kívánják
            átvenni<br>
            szekularizált szemléletét, kialakítják egyre növekvő, saját
            közösségeiket,<br>
            ahol még a befogadó (megszállandó?!) ország nyelvét sem
            beszélik.<br>
            <br>
            5<br>
            <br>
            A migránsok beözönlését követő terrorcselekmények, erőszakos
            meg-<br>
            nyilvánulások csak a jéghegy csúcsát jelentik, az igazi
            veszély majd a<br>
            század végén lesz mindenki számára világos. Ahogyan Michel<br>
            Houellebecq francia író Behódolás című regényében jövendöli:
            ha<br>
            többségbe kerülnek, átveszik a hatalmat. Azt már én teszem
            hozzá:<br>
            akkor jaj a liberális, hedonista életformának, vége a női
            egyenjogú-ságnak.<br>
            <br>
            A mai Európa nem az, amiért gyermekkoromban imádkoztam.
            Mégis, ha<br>
            összehasonlítjuk hazánk állapotát a nyugati országokéval,
            bizony<br>
            irigykedve tekintünk rájuk, mert majd minden vonatkozásban
            elmaradunk<br>
            az ottani, áhított színvonaltól. Az elmúlt évek számtalan
            eredménye sem<br>
            tudott változtatni azon, hogy szegényebbek vagyunk, gyengébb
            az<br>
            infrastruktúránk, nem vagyunk eléggé egészségesek,
            kívánnivalók<br>
            vannak az oktatással, a közigazgatással, a természeti
            tőkével és bizony<br>
            a közbizalommal kapcsolatban is.<br>
            <br>
            Egy dologban azonban nemhogy lemaradunk, hanem élen is
            állunk: szemben<br>
            az öngyűlölő hangadókkal, mi meg akarunk maradni. A család
            és a nemzet<br>
            összeköt minket a szemben álló politikai vélemények
            ellenére, jobb- és<br>
            baloldali emberek egyaránt örülnek az itt-ott elért magyar
            sikereknek, és<br>
            szeretnék, ha utódaink száz meg száz év múlva is magyarul
            beszélnének a<br>
            Kárpát-medencében. Ha viszonylag szegények is vagyunk,
            sokszor úgy<br>
            érezzük, hogy az ág is húz minket, mégis van jövőnk!<br>
            <br>
            Dr. Náray-Szabó Gábor<br>
            akadémikus, egyetemi tanár<br>
            a Professzorok Batthyány Körének elnöke
          </div>
        </div>
      </div>
      <br>
      <fieldset></fieldset>
      <pre>_______________________________________________
Grem mailing list
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a>
</pre>
    </blockquote>
  </div>

_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>