<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0351/350565_20191212_fm-7873.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="106">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200123_joseph_pearce_imaginative_conservative_interju">A legtöbb európai „kereszténydemokrata” valójában liberális – Joseph Pearce a Mandinernek</a></h1><div><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200123_joseph_pearce_imaginative_conservative_interju">https://mandiner.hu/cikk/20200123_joseph_pearce_imaginative_conservative_interju</a></div>
<div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2020. január 25. 15:08</div><b>Irta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely">Szilvay Gergely</a> </b>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead"><br>
</div><div class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Abszolút Brexit-párti vagyok, mert az Európai Uniót szekuláris
birodalomnak tartom. A nemzetek Európájának el kell utasítania mindazt,
amit Brüsszel ráerőszakol </span><b>– mondja a Mandinernek Joseph Pearce, az
Imaginative Conservative amerikai magazin munkatársa, számos kötet
szerzője. Pearce szerint a mai jobboldali populizmus valójában egy
egészséges lokalizmus, a konzervatívok pedig nem lehetnek defetisták.
Interjúnk. </b></span></div>
<div class="gmail-text">
<p><strong>Mit gondol a Brexitről?</strong></p>
<p>Abszolút Brexit-párti vagyok, mert <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az Európai Uniót szekuláris
birodalom</b></span>nak tartom. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A nemzetek Európájának el kell utasítania</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mindazt,
amit Brüsszel ráerőszakol</b></span>. A Brexit szükséges volt. A kilépés eddig
olyasminek tűnt, mint az Eagles Hotel Californiája: bármikor
kijelentkezhetsz, de nem léphetsz ki az ajtón sosem. </p>
<p><strong>Milyen állapotban van a konzervatív párt?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az átlagos politikusok nem mernek cselekedni</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>ezért szükség van olyan független gondolkodású, rendbontó politikusokra, mint Boris Johnson vagy Donald Trum</b><b>p</b></span>– akik nem a rendszer részei, nem a rendszer szabályai szerint játszanak, és így a rendszer nem tudja őket kontrollálni sem. </p>
<p><strong>És <span style="background-color:rgb(208,224,227)">hogy látja a konzervativizmus, mint világlátás helyzetét?</span></strong></p>
<p>Nagy-Britannia választási rendszerében csak a nagy pártok tudnak
sikert elérni, de most az UKIP, az Egyesült Királyság Függetlenségi
Pártja is jól szerepelt, ami meghatott. Szóval <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egészséges dolgok
történnek. A konzervatív mozgalom igen erős Amerikában, van pár
erőssége,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> de néhány bűne is</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>. Például ott vannak a széles értelemben vett
mozgalomban a szabadpiaci libertáriusok, akik szeretik az
anarchistákat. Ők akár</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a nemzeti szuverenitást</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>is lerombolnák</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
kapitalizmus kedvéért. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ez a szélsőségesség nem igazán összeegyeztethető</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a
régimódi konzervativizmussal. </b></span></p>
<p><strong>Mintha ma a konzervatívok defetisták lennének, és belenyugodnának egyes csaták elvesztésébe. Hogy látja, így van?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ratzinger bíboros egyszer azt mondta: végső soron három dolog szólhat
az egyház mellett. A szentek, amelyeket a világnak adott és azok a
nagyszerű művészeti alkotások, amelyeket inspirált. </b></span>Én keresztény módon
értelmezem a történelmet. Eszerint <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>három erő működik a történelemben Krisztus születése óta: a jó,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a rossz </span>és a szép.</b></span></p>
<p>A történelemben <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mindig jelen voltak a szekularizmus erői</b></span>. Tolkien
szerint lehetnek utóbbinak időleges győzelmei, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>de a végső győzelem a
kereszténységé lesz</b></span>. S ez a lényeg: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ha túl sokat invesztálunk a világba,
ha túl sokat foglalkozunk a világgal, akkor gyakorlatilag szekularisták
vagyunk.</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az egyik szemünket mindig a mennyek országán kell tartanunk.
Tartani kell a gyertyát</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a sötétben,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>erényes életet kell élni, és
alternatívát kell mutatn</b></span>i<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a gonosz rondaságával</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szemben</b></span>. A szekularizmus
viszont mindig jelen lesz a világban. Ugyanakkor van egy olyan fajta
konzervatív, aki igazából progresszív, akik szerint a progresszivizmus
rossz dolog, de elkerülhetetlenül győzelemre jut. De nincs igazuk: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
minden évszázad harc<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a jó</span> és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a rossz</span> között. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Jelen pillanatban például a
rossz erői közé tartozik az Európai Unió, ami túl nagyra nőtt és
szekuláris. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Nekünk, konzervatívoknak egyszerűen csak meg kell harcolnunk
a magunk csatáit, ez a feladatunk. </b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/01/JosephPearce/20191212_FM-7848.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></p>
<p><strong>Patrick Deneen <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20191125_patrick_deneen_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001">azt nyilatkozta nekünk</a>,
hogy az amerikai konzervatívok túlságosan a politikai hatalomra
koncentráltak az előző évtizedekben, és így elvesztették a kultúrát.</strong></p>
<p>Így van. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Meg kell nyernünk <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a kultúrharcot. </span>A konzervatívok büszkék a
kultúrájukra, meg akarják őrizni az örökségüket<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a progresszió
dekonstrukciós, nihilista, tagadó erőivel </span>szemben. Megvannak a
fegyvereink, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem nagyon használjuk</span> őket, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">mert mindig túlságosan a
következő választásra koncentrálunk</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">. </span></p>
<p><strong>Változtatott mindezen valamit Donald Trump elnöksége?</strong></p>
<p>Nem fűznék túl nagy reményeket egy elnöki ciklushoz, és nem tudjuk,
megnyeri-e a következő választásokat. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kereszténység népének</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> viszont </span><b>rá
kell ébrednie, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">valóságos a háború, ami </span>a keresztény világért
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">folyik</span>. Ha ebben jók vagyunk, és sokakat meggyőzünk, akkor annak lehet
az a következménye, hogy a választásokat is megnyerjük, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">de a dolgok
sorrendje ez, nem pedig fordítva. </span></b></span></p>
<p><strong>Mit gondol a szekuláris konzervativizmusról és a kulturális kereszténységről?</strong></p>
<p>Van egy hagyomány, ami <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a 19. század végén</b></span> alapított Action
Française-ig megy vissza. Ennek egyik alapítója, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Charles Maurras, aki
ateista és monarchista volt, tisztán látta <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a katolikus egyház létének
fontosságát az európai kultúra megőrzésében.</span></b></span> Magyarán a kereszténység
az, ami az egyetlen közös, átfogó meghatározója annak, hogy mi az
európai kultúra. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>E</b></span>n<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>élkül szekuláris relativista leszel</b></span>. Ezt anélkül is
megértheti bárki, hogy személyesen hívő lenne, és harcolhat érte. Hosszú
távon azonban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szükség van evangelizációra is, mivel szükségünk van arra
is, hogy legyen lényege annak, amit hiszünk, ami mellett kiállunk. Ha
az emberek gyakorolják is, amit hisznek, sokkal jobb kultúrharcosok
lesznek. </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hosszútávon a pusztán kulturális kereszténység ugyanis
fenntarthatatlan. A pusztán kultúrálisan keresztény emberek nem
</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>vállalnak sok gyereket.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">A kulturális restaurációhoz demográfiai restauráció is szükséges, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a vallásosak sokkal inkább hajlandóak gyermeket vállalni. Szóval
egyrészt meg kell védenünk a kulturális örökségünket, ami keresztény,
másrészt meg kell próbálnunk minél több embert megtéríteni, hogy hívők
legyenek. </b></span></div>
<p style="text-align:center"></p>
<p><strong>Mi lehet mindebben a szerepe a jobboldali populizmusnak, már ha létezik ilyesmi egyáltalán?</strong></p>
<p>A populizmus csak egy címke. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Amit látunk ma a világban, az az
évszázados harc újabb fordulója a hatalom központosítása és
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">decentralizálása </span>között: a globalizmus és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">lokalizmus</span> küzdelme.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A mai populizmus az valójában egy nagyon egészséges lokalizmus.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A lokalizmus szükséges a szabadsághoz, mert például a demokrácia is
csak akkor működik igazán jól, ha emberi léptékű. A politikusoknak közel
kell lenniük az emberekhez, akiket képviselnek</b></span>. Minél távolabb van egy
kormány ettől a lokalizmustól, annál kevésbé demokratikus a
gyakorlatban. Az amerikai szövetségi kormány például túl távol van az
emberektől, ezért szükséges a tagállami jogok és a helyi kormányzás
helyreállítása, és a washingtoni kormány hatalmának csökkentése.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Európában pedig <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Brüsszeltől</span> vissza kell kerülnie <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a különféle
hatáskörökne</span>k a helyi kormányokhoz, elsősorban a nemzetállamokhoz, de
még a nemzetállamokon belül is, főleg a nagyobbak esetében, erősíteni
kell a régiókat. </b></span></p>
<p>L<strong>ehetnek-e zöldek a konzervatívok?</strong></p>
<p>Bizonyos értelemben az Egyesült Államok a világ legnagyobb faluja:
nem nagyon érdekli az embereket, hogy mi történik a falun kívül.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>, Az
amerikai konzervatívok elzárkózása a környezetvédelem és a zöld ügyek
elől olyan helyi sajátosság, amelyet orvosolni kell. </b></span>A<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> környezetvédelmi
mozgalomnak éppenséggel konzervatív gyökerei vannak. Egyik kedvenc
könyvem a német származású brit gondolkodó, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a marxizmus</span>ból kiábrándult
E. F. Schumacher 1973-as könyvét: Small is Beautiful, azaz a kicsi szép.
Schumacher nagyrészt a katolikus társadalmi tanításra építi
elképzeléseit, melyek sok tekintetben megelőlegezték a mai környezetvédő
mozgalmat.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A marxizmus egyébként mindent megfertőz, amihez hozzáér:</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">1968-cal és az 1956-os magyar forradalommal a marxizmus elvesztette erkölcsi tőkéjét, ezért <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a marxisták újragondolták magukat, majd eltérítették </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a zöld
mozgalmat. </b></span>Szóval<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a mai zöld mozgalom számos nihilisztikus aspektusa
onnan ered, hogy a marxizmus megfertőzte</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> <b>a zöld gondolatot</b>,</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> és
belecsempészte a vörös gondolatot.</b></span> Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>nekünk, konzervatívoknak
is újra és újra tudatosítanunk kell, hogy a ránk van bízva a teremtés. </b></span></div>
<p style="text-align:center"></p>
<p><strong>Ugyanakkor úgy látszik, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a marxizmus még igen népszerű például az akadémiai körökben</span>. Hogy lehet ez?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Alexander Szolzsenyicin, mikor meglátogatta Olaszországot, megrémült <span style="background-color:rgb(234,209,220)">
</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>attól, mennyi kommunista van az országban.</b></span> Azt mondta, látniuk kellene,
mit jelent a kommunizmus a gyakorlatban, nem csak valami absztrakt
kommunizmust kellene vallaniuk, és talán az ráébresztené őket, hogy
tévednek. Szóval <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az egyik baj, hogy a nyugat nem tapasztalta meg a
kommunizmust, és annak valami romantikus látomását vallja a magáénak.
Másrészt az amnézia jeleit mutatja: ignorálja </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a történelem tényeit.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A
fiatalok</span> például nem tudnak semmit arról, hogy a kommunizmusnak van
százmillió<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> áldozata.</span></b></span></p>
<div class="gmail-keretes">A Marx Károly-ikonográfia visszatérése veszélyes és komikus, de amiben gyökerezik, az a történelemről való megfeledkezés. El tudja
képzelni valaki, hogy többmillió áldozat után azt mondjuk a nácizmusra,
hogy adjunk neki még egy esélyt? </div>
<p><strong>Heather Mac Donald kriminológus <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20170929_heather_macdonald_dramaian_no_az_eroszak_az_amerikai_varosokban_heather_mac_donald?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001">azt nyilatkozta nekünk</a>, hogy fogalma sincs, mit lehetne tenni az akadémiai élettel. </strong></p>
<p>Nézze, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ott van például a Pride. Akármilyen sikeres, ez a mozgalom a
saját destrukciójához is vezet. </b></span>A kulturális halál – ahogy II. János Pál
nevezte – öngyilkosság. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Amikor a humánegyetemeken a történelem és
irodalom szakokon az irányítást átvették a dekonstrukcionisták,
posztmodernisták és nihilisták, e</b></span>gyszerűen nem jelentkeztek rájuk a
hallgatók. Ugyanis <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ott azt tanítják, hogy a világon semminek nincs
jelentése. De ha semminek nincs jelentése, akkor minek pazaroljam rá az
időt</span></b>?<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Én irodalom professzor vagyok. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><i>Ötven évvel ezelőttig </i>Amerikában az
egyik legnépszerűbb szak volt az irodalom, </b></span>d<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><i>e a hatvanas évek óta
hanyatlik <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a szak.</span></i></b></span></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A posztmodern akadémia <span style="background-color:rgb(255,242,204)">önmegsemmisítő tendenciáinak örülnünk kell.</span></b></span></div>
<p>Ez saját magát bomlasztja, s ha összeomlott, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>bele kell kezdeni valami más, valami egészséges felépítésébe. </b></span></p>
<p style="text-align:center"><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/01/JosephPearce/20191212_FM-7898.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)">
</span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)">H<strong>ogy vélekedik Ferenc pápáról, aki nemrég nyilvánvalóvá tette, hogy nem kedveli az amerikaiakat?</strong></span></p>
<p>A legfontosabb, amit az egyházzal kapcsolatban érteni kell, hogy a
hívő katolikusok számára, mint én is vagyok, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egyház Jézus Krisztus
misztikus teste, egyben évszázadok zarándoka. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Az évszázadok során
rengeteg rossz pápa állt </span>az egyház élén, de az egyház nagyobb minden
pápánál.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Szóval személy szerint nem sok időt töltök Ferenc pápa
elemzésével és kritizálásával. Ha azonban egy szóval jellemeznem kellene
Ferenc pápaságát, az az volna: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">inkoherens</span></b></span>. S ebben <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>épp <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellenkezője</span> XVI.
Benedeknek, aki a valaha volt egyik legkoherensebb gondolkodó</b></span>. Nem
kívánok találgatni, hogy mit fog a Teremtő mondani szolgájának, mikor
találkozik vele, de <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem gondolom, hogy az inkoherencia valami jó dolog lenne <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a pápai hivatal </span>esetében. </b></span></p>
<p><strong>Mi a helyzet az amerikai katolicizmussal?</strong></p>
<p>Szerintem az amerikai katolicizmus jelen pillanatban igencsak
egészséges, és nagyon dinamikus. A hagyományos rendeknek rengeteg új
hivatása van. A papok új generációja konzervatívabb és ortodoxabb, mint
az előző generáció. A tradícióhoz jobban ragaszkodó egyházmegyékben
sokkal több hivatás támad, mint máshol. Szerintem dolgozik a Szentlélek
az egyházon. Az ortodoxok megkapják a Szentlélek kegyelmét, a
modernisták és eretnekek pedig kihalnak. </p>
<p><strong>Rod Dreher <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20180120_rod_dreher_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001">szerint</a> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ha a közhangulat egyre progresszívebbé válik, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a keresztények</span> nem élhetnek szimplán <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a többiek</span> között.</span> </strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A keresztények</b></span> evilágból való, de nem e világéi. És ebben az
értelemben mindig is el voltak különülve. Ugyanakkor <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>megkapták a
térítési parancsot, hogy evangelizálják a világ népeit, és vigyék el
nekik az igazság fényét. Szóval a keresztényeknek meg kell változtatnia <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
világot.</span></b></span> Ahogy Chesterton fogalmazott: nem olyan egyházat akarunk, amit
a világ mozgat, hanem <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>olyan egyházat akarunk, ami maga mozgatja<span style="color:rgb(0,0,0)"> <span style="background-color:rgb(217,234,211)">a
világot.</span></span></b></span><span style="color:rgb(0,0,0)"> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha a sárkányt posztmodernnek és szekularizmusnak hívják,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent
Györgyöknek kell lennünk, és mernünk kell harcolni. Mondok egy példát. A
keresztény értelmezés szerint a nő a család középpontja, a kultúra
középpontja a család, szóval</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a nő igencsak központi szerepet játszik.</b></span></p>
<p>Na most<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ez erősen különbözik</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a marxista feminizmustól, ami azt
akarja, hogy a nők ugyanolyanok legyenek, mint a férfiak, azaz váljanak a
bevétel, a havi fizetés szolgáivá, igáslovakká. A feministák azt
mondják, nem akarnak a férfiak szolgái lenni, majd beülnek a titkárnői
irodába vagy pr-osként, marketingesként a számítógép mögé, és a főnökük
szolgái lesznek. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A keresztények szerint a nők az egészséges társadalom
középpontjában vannak. </b></span></p>
<p style="text-align:center"></p>
<p><strong>Egy kereszténydemokráciáról szóló kerekasztal-beszélgetésre
érkezett, aminek az a témája, hogy jelent-e még valamit a
kereszténydemokrácia. Jelent?</strong></p>
<p>Ehhez értenünk kell, mi a demokrácia, és azt is, hogy ezt a
kereszténység miként módosítja.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A demokrácia lényege, hogy az embereknek
van-e uralmuk a saját életük felett, azaz van-e politikai hatalmuk.
Ehhez az kell, hogy demokrácia emberléptékű legyen, azaz lokalista</b></span>.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ehhez jön a keresztény felelősség egymás iránt, s a szubszidiaritás, ami
a család és az egyén szabadságát jelenti </b></span><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">az állam</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> túlterjeszkedésével
</span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">szemben. De úgyszintén fontos a szolidaritás: hogy a keresztényeknek a
közjóért kell dolgozniuk. </span></b></p>
<p><strong>Kiüresedő fogalom-e a kereszténydemokrácia?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az EU-ban a legtöbb, magát kereszténydemokratának nevező politikus
nem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztény</span></span> és nem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">demokrata</span>, hanem szekuláris gondolkodású liberális
lett. </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ugyanakkor az eredeti kereszténydemokrácia a 21. században is
fontos ideál lehet. </b></span></p>
<div style="background:rgb(238,238,238) none repeat scroll 0% 0%;border:1px solid rgb(204,204,204);padding:5px 10px"><strong>Joseph Pearce</strong>
(1961, London) a The Imaginative Conservative nevű amerikai konzervatív
online magazin főmunkatársa, egyben a Augustine Institute könyvkiadó
részlegének igazgatója. Fiatal korában szélsőjobboldali eszméket
vallott, de 1989-ban megtért és katolikus lett. Több egyetemen is
tanított, így a New Hampshire-i Thomas More College-ban, a michigani Ave
Maria College-ban és a floridai Ave Maria Egyetemen. Olyan szerzők
életrajzírója, mint J. R. R. Tolkien, G. K. Chesterton és Hilaire
Belloc. Huszonöt önálló kötet szerzője. Joseph Pearce a Mathias Corvinus
Collegium <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20191213_milyen_eselyei_vannak_a_keresztenydemokracianak_a_posztkereszteny_korban?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001">kereszténydemokráciáról szóló kerekasztal-beszélgetése</a> alkalmából járt Budapesten. </div>
<p style="text-align:right"><em>Fotók: Ficsor Márton</em></p></div></div></div>
</div>