<div dir="ltr">

    <div>

        <div>

            <br><div>

                    <div id="m_1988807987328240059gmail-toplogin">

                            <div style="float:right">

    <div>

                <span style="margin:34px 0px"></span>

        <span style="margin:34px 0px"></span>

                <span></span>

        <span></span>

        <span></span>

                    <span></span>

            </div>

    </div>

                    </div>

                    <div id="m_1988807987328240059gmail-dialogs">

                    </div>

                </div>

        </div>

    </div>

        <div id="m_1988807987328240059gmail-headerBanner">

            </div>

                <div>

            <div>

                <div id="m_1988807987328240059gmail-article">

                                    <div><div>

                        <h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200108_theodore_dalrymple_interju" target="_blank">Ha nem értesz egyet a progresszióval, gyűlöletkampány áldozata leszel – Theodore Dalrymple a Mandinernek</a></h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20200108_theodore_dalrymple_interju" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20200108_theodore_dalrymple_interju</a><div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><br><b>Írta:                                     <a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a>                                </b></div>

                        <div>

                            <div>

                                                            </div>

                        </div>

                        <div id="m_1988807987328240059gmail-articlecontent"><div>

    <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az értelmiségiek körében a populizmus olyan, népszerű 

meggyőződéseket jelent, amelyeket ők nem szeretnek </b></span>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mondja lapunknak 

<u>Theodore Dalrymple brit pszichiáter és konzervatív közíró, </u>aki az MCC 

kereszténydemokráciáról szóló kerekasztal-beszélgetésének volt vendége 

Budapesten. Kérdeztük őt Brexitről, Boris Johnsonról és Donald Trumpról 

is. Dalrymple ateistaként is úgy látja: van értelme <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az élet keresztény 

szemléleté</span>nek. Interjúnk.</b></span></div>

<div>

                                        <p><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Boris Johnson </span>az új brit miniszterelnök, milyennek találja őt?</b></p>

<p>Valamelyest ismerem őt, nagyon jó a humora, kellemes társaság. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Sok idő után ő az első kormányfő, akinek van humorérzéke</b></span>. Azt nem mondanám, hogy annyira megbízható volt, de hát a politikusok már csak ilyenek. </p>

<p><b>És mit gondol, a toryk eléggé konzervatívok?</b></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A toryk egyáltalán nem konzervatívok. Amihez képest talán valamelyest

 konzervatívok, az a Munkáspárt, ami viszont kommunista.</b></span> Jeremy Corbyn 

nem egy túl intelligens ember. A Munkáspárt, ha nyerne egy választáson 

és betartaná, amit ígért, akkor elég gyorsan Venezuelát 

csinálna Nagy-Britanniából.</p>

<p><b>Mit kellene tenniük a toryknak?</b></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A baj az, hogy a toryk </b></span>sosem közelítették meg a problémát 

intellektuálisan, nem érveltek rendesen saját álláspontjuk mellett. 

Ehelyett <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egyszerűen csak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a baloldali</span> politika mérsékeltebb verzióját csinálták, x</b></span>k. Például ha a baloldal hatalmas 

kormányzati költekezéseket helyez kilátásba, akkor a toryk kisebb 

kormányzati pluszköltekezéssel állnak elő ahelyett, hogy azt mondták 

volna, a problémáinkra nem az extra kormányzati kiadások – legyenek azok

 kisebbek vagy nagyobbak – jelentik a megoldást.</p>

<p><b>Nem lehet, hogy azért nem akarják jelentősen csökkenteni az állami kiadásokat, mert félnek a választások elvesztésétől?</b></p>

<p>Persze, ez is benne van, hiszen politikusokról beszélünk, akik 

választásokat akarnak nyerni. De másrészről meg mintha egyre kevésbé 

törekednének a választások megnyerésére, kivéve persze, amikor valódi 

kommunista van a Munkáspárt élén, mint most is. Azelőtt a Munkáspártnak 

nem voltak kommunista vezetői. </p>

<p style="text-align:center"></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Lehet ma választást nyerni Nagy-Britanniában valódi konzervatív programmal?</b></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ez valóban nehéz, mivel <span style="background-color:rgb(234,209,220)">alig vannak </span>konzervatív választók.  </b></span><b></b>Vegyük csak a családok kérdését<b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">: a gyermekek 52 százaléka – lehet, 

hogy már több is –<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> házasságon kívül </span>születik. Szóval ha egy politikus 

azt állítja, hogy a családi stabilitás jó dolog, akkor máris 

kisebbségben találja magát.</span></b> Úgyszintén <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a népesség fele részesül 

valamiféle kormányzati támogatásban. </b></span>A svéd szociáldemokraták már régen 

rájöttek: attól kezdve, hogy a népességnek több mint az 50 százaléka 

függ kormányzati támogatásoktól, attól kezdve nyert ügyük van, és ha nem

 is feltétlen beszélhetünk egypárti rendszerről, de<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> egypolitikájú 

rendszer</b></span>ről igen.</p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Említette a házasságon kívül született gyermekeket: a 

baloldal szerint ez nem probléma, a házasság csak egy elnyomó intézmény.

 Mi a válasza?</b></span></p>

<p>Egy részük valóban normális családi körülmények közt növekszik fel. 

De csak egy részük. De főleg <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a népesség kevésbé tehetős rétegeiben 

egyáltalán nem mondható el ez a házasságon kívül született gyermekekről.

 Ők <span style="background-color:rgb(234,209,220)">instabil körülmények közt </span>nőnek fel, nem tapasztalnak stabilitást és

 <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem lesz kiszámítható</span> életük.</b></span> <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Ebben a rétegben gyakorlatilag nincs 

olyan házasságon kívül született gyermek, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">akinek a családjával együtt 

élne a biológiai apja. </span></span></b>A tehetősség számít, de <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>egy tehetős<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> egyszülős</span> család sem olyan jó, mint egy stabil teljes család.</b></span></p>

<p><b>Egy magyar szociológus egyik kötetében (Homofóbia 

Magyarországon) szerepel egy teljesen komoly felvetés, miszerint miért 

ne fogadhatna örökbe egy leszbikus és egy meleg pár gyermekeket, hiszen 

négy szülő többet tud nyújtani anyagilag, mint kettő.</b></p>

Akkor már miért nem beszélünk mondjuk hat vagy nyolcszülős családról?

 Nem hiszem, hogy ez működne, mert az ember szerelembe esik és féltékeny

 lesz. Olyasmi ez, mint a szabad szerelem. Jól  hangzik, de az emberek 

többsége egyszerűen nem erre vágyik. Láttam ezt a praxisomban: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az 

emberek szexuálisan szabadok szeretnének lenni, de azt nem szeretnék, 

hogy a szerelmük is szabad legyen szexuálisan. </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>De nem várhatod el a 

hűséget a másiktól, ha te nem vagy hűséges, avagy egyáltalán nem is 

hiszel abban, hogy neked annak kellene lenned.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Az értelmiségiek kétszáz 

éve támadják <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a családot, </span>ott van például Marx és Engels, ők is 

egyértelműen nekimentek <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="color:rgb(0,0,0)">a családnak. </span></span></b></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Jelen pillanatban azonban a gender-elképzelések egyre vadabb 

vadhajtásai terrorizálják a nyugati közvéleményt. Ott van a 

transzmozgalom…</b></span></p>

<p>Igen, de az érdekes kérdés az, hogy mi jön a transzok után.</p>

<p><b>Van ötlete?</b></p>

<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szerintem a vérfertőzés legalizálása lesz a következő cél,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mert a 

vérfertőzés ellen nincsenek, csak történelmi érvek</b></span>. Nemrég olvastam 

<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>David Cameron </b></span>emlékiratait. Cameron nem egy idős ember, de 700 oldalas 

emlékiratot adott ki. És ezek az emlékiratok teljesen érdektelenek. 

Dögunalmas az egész könyv. Soha egy érdekes gondolat sem ment át Cameron

 fején. Már ha valóban ő írta. S ő <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>volt az, aki elfogadtatta a brit 

parlamenttel <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az azonos neműek házasságát.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">S milyen érvet hoz fel 

mellette emlékirataiban? Hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">„love is love”.</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">De ez nem igaz, ezt csak 

egy hülye veheti be. </span></span></b></p>

<p><b>Miért, nem igaz, hogy „love is love”?</b></p>

<p>Nem, a szerelem nem feltétlen szerelem. A szerelem lehet szörnyű is. 

Mondhatod, hogy szereted az anyádat és vele akarsz aludni? Szerelem és 

szeretet nem ugyanaz. Visszatérve a kérdésre: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az incesztus-tilalom 

megtámadása mellett lehet, hogy a nekrofíliát is meg fogják védeni. 

Miért ne? </b></span>Egyébként miközben a magasabb társadalmi rétegek, beleértve az

 értelmiségieket, érveket szolgáltattak a hagyományos házasság ellen, 

aközben egyébként ők maguk továbbra is <span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>a hagyományos házasság</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ot 

</span></span>választották, így annak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>válsága aránytalanul érinti </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az alsóbb 

rétegeket. </b></span></p>

<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/01/Theodore%20Dalrymple/20191212_FM-7938.jpg" style="margin-right:0px" width="188" height="106"></p>

<p><b>Ma ha azt állítja valaki, hogy nem biztos, hogy a 

nemátalakító műtét a megoldás minden „transznemű” nemi 

identitászavarára, akkor transzfóbnak kiáltják ki. Mit gondol erről?</b></p>

<p>Ennek megértéséhez inkább a divat történetét kell tanulmányozni, nem a pszichológiáját. Nehéz ma például humoristának lenni: ha kifiguráztál valamit öt évvel ezelőtt, most bajban lehetsz, mert az a dolog azóta ortodoxiává, közmeggyőződéssé vált. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Láttam egy 

műsort az ír tévében, ami <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a transzmozgalom</span>ról szólt, s megemlítették, 

hogy szerettek volna megszólaltatni valakit, aki szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ez nem </span>egy 

építő jellegű mozgalom, szóval aki kritizálta volna a jelenséget, s 

hiába volt számos szakértő, aki nem ért egyet a transzmozgalommal, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">

egyikük sem mert nyilatkozni, mert félnek</span>. Ahogy Douglas Murray említi <i>Madness of Crowds</i>

 című kötetében: csak azok tudnak megszólalni, akiknek nem függ ettől a 

munkahelye, mert sokak elveszíthetik a munkájukat, ha olyasmit mondanak,

 ami nem tetszik a transzmozgalomnak. </b></span><i>(Douglas Murray-vel január 2-i számunkban olvashatnak <a href="https://mandiner.hu/cikk/20191228_macron_az_igazi_populista_megsem_nevezik_annak?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001" target="_blank">interjút</a> – a szerk.)</i></p>

<p><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">Vajon miért vert ennyire gyökeret az identitáspolitika alapján való gondolkodás,</span> miközben a követelései egyre abszurdabbak?</b></p>

<p>Szerintem azért, mert<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> <b>sokan így keresnek értelmet az életükben. 

Szóval sokan létük értelmét az ilyesfajta faji és nemi identitásokban 

találják meg. </b></span></p>

<p><b>És miért lehet olyan népszerű? Már ha az?</b></p>

<p>Nem tudom, hogy az-e, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>de <span style="background-color:rgb(255,242,204)">annak</span> ára van, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az ember régimódi, és 

nem </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">igazodik a kortárs közvélemény</span>hez, legalábbis ahhoz a 

közvéleményhez, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ami a közösségi médiában uralkodik </span>– amit én nem 

használok. Ha azonban használod a közösségi médiát, és nyilvánvalóvá 

teszed, hogy nem osztod <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a kortárs progresszió álláspontjait, akkor 

gyűlöletkampány </span>áldozata leszel. S</b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> az emberek nem szeretik, ha <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a gyűlölet </span>célpontjai lesznek.</b></span></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az emberek <span style="background-color:rgb(255,242,204)">életük transzcendens értelmét keresik, </span>s minden látszat 

ellenére nem csak a mának akarnak élni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)">A vallás</span> a többség számára <span style="background-color:rgb(234,209,220)">már 

nem </span>opció, csak a muszlimok számára<span style="background-color:rgb(234,209,220)">. Angliából és Franciaországból 

eltűnt </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a vallásos hit, ami értelmet adott az életnek. </span>Szóval mi maradt?</b></span></p>

<p><b>Talán csak indifferensek az emberek?</b></p>

<p>Michel Houellebecq annak köszönheti könyvei sikerét, hogy azok sokak 

életének értelmetlenségéről szólnak,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a fogyasztói társadalomról, amiben 

nekik nincsenek semmilyen egyéb meggyőződéseik.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> Anyagi bajaik sincsenek,

 nincsenek egzisztenciális problémáik –</span> csak épp üresség van, üres az 

életük.</b></span></p>

<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/01/Theodore%20Dalrymple/20191212_FM-7965.jpg" style="margin-right:0px" width="471" height="314"></p>

<p><b>Hogyan értékeli a populista mozgalmat? <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Van egyáltalán populizmus?</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>

</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Attól függ, hogy a populizmust inzultusként vagy leírásként érted. Az értelmiségiek körében a populizmus olyan, népszerű meggyőződéseket jelent, amelyeket ők nem szeretnek.</span><b>  Kritikusaik szerint a populisták túlságosan egyszerű és átfogó 

megoldási javaslatokat adnak a problémákra. Ugyanakkor igenis vannak 

populista megoldások: a protekcionizmus egy populista megoldás lehet a 

munkahelyek problémájára. </b></span></p>

<p><b>T<span style="background-color:rgb(208,224,227)">örténelmi léptékű változásokat jelez Orbán Viktor, Donald 

Trump, Matteo Salvini és mások kormányzása, vagy ez csak a választások 

váltakozásának köszönhető, véletlen helyzet?</span></b></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Inkább csak alkalmi konstelláció. Donald Trump biztos, hogy részben 

azért győzött, mert a népesség egy részéről a hagyományos politikai elit

 egyszerűen nem vett tudomást. </b></span><span style="background-color:rgb(207,226,243)"><b>Nem hinném, hogy Trumpot érdekli a 

munkásosztály sorsa, de elég okos volt, hogy rájuk apelláljon, míg </b></span>

Hillary Clinton igencsak lenézte őket, és ezt ki is nyilvánította 

kampányában. Ha volt valaha egy mondat, ami miatt valaki választásokat 

vesztett, akkor az <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Clinton-féle <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„basket of deplorables” volt 

(kb „a szánalmasak csoportjai</span>”</b></span>),<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> amivel Trump választóinak egyik felét 

jellemezte, hozzátéve, hogy azok szexisták, rasszisták, iszlamofóbok. 

Ezzel</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span>Hillary Clinton azt fejezte ki, hogy a választók egy igen nagy részét egyszerűen megveti.</b></span></p>

<p>Nyilvánvalóan lenézte őket, nyilvánvalóan nem szavaztak rá. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>De Trump,

 aki nyers és durva személyiség, nem nézte le őket. Ezért nyert.</b></span> S 

ráadásul ezután a gazdasági politikájának egy része igen jót tett az 

Egyesül Államoknak. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ha megnézzük, hogy mi mindennek titulálták a 

Brexitre szavazó briteket, akkor azt látjuk, hogy tudatlan, 

idegengyűlölő hülyéknek tekintik őket. Ez a nemzet megosztása</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az 

emberek ítélete lehet jó vagy rossz, de mindkét oldalon vannak érvek. 

Azok, akik az EU-ban való maradásra szavaztak, valójában nem fogadták el

 a Brexit-szavazás eredményét, mert nem tekintik azonos értékűnek a 

kilépésre szavazók szavazatait a sajátjaikkal. </b></span></p>

<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/01/Theodore%20Dalrymple/20191212_FM-7926.jpg" style="margin-right:0px" width="188" height="125"></p>

<p><b>A Mathias Corvinus Collegium <a href="https://mandiner.hu/cikk/20191207_keresztenydemokracia_kiuresedo_szo_vagy_a_tuleles_kulcsa?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001" target="_blank">kereszténydemokráciáról szóló kerekasztal-beszélgetésének</a> vendégeként érkezett hazánkba, melynek fő kérdése, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)">a kereszténydemokrácia egy kiüresedett fogalom-e <i>(<a href="https://mandiner.hu/cikk/20191207_keresztenydemokracia_kiuresedo_szo_vagy_a_tuleles_kulcsa?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001" target="_blank">tudósításunk itt olvasható</a>)</i>. Tényleg kiüresedett?</span></b></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>

</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Igen, az. Először is,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> alig vannak </span>már<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> vallásos e</span>mberek 

Nyugat-Európában</b></span>. <b><span style="background-color:rgb(207,226,243)">A vallás bizonyosságai nem érhetőek el a számukra. Nem

 tudom, Magyarországon mi a helyzet, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Nagy-Britanniában és Írországban

kifejezetten ellenséges a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">vallással szemben a népesség nagyobbik része.

 Nem kulturális keresztények, nem is indifferensek, hanem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> kifejezetten 

<span style="background-color:rgb(255,242,204)">keresztény</span>ellenesek. </span>Én nem vagyok hívő, nem vagyok vallásos, de úgy 

gondolom, hogy</span></b><b><span style="background-color:rgb(207,226,243)"> a<span style="background-color:rgb(255,242,204)">z élet keresztény szemléletének vannak egyértelmű előnyei. </span> Egyszerűen lehetséges szekulárisan érvelni mellette. </span></b></p>

<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mi a helyzet a kulturális kereszténységgel?</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>

</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nos, ha elfogadjuk, hogy vannak előnyei az ember helyzete hagyományos értelmezésének, akkor van értelme. </b></span></p>

<p><b>S ez fenntartható dolog?</b></p>

<p>Igen, de ehhez érvekre van szükség. Ha pusztán annyit teszel, hogy kereszténydemokráciának hívod ezt, akkor vesztettél. </p>

<p><b>Dolgozik valamilyen könyvön most?</b></p>

<p>Igen, olyan elfeledett francia írókról írok egy könyvet, akik Párizs 

legnagyobb és leghíresebb temetőjében, a Père-Lachaise-ben nyugszanak. 

Sok híres író van ott eltemetve, és arra gondoltam, akkor sok elfeledett

 is lehet ott. És nem feltétlen azért feledték el őket, mert 

érdektelenek voltak. </p>

<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/01/Theodore%20Dalrymple/20191212_FM-7954.jpg" style="margin-right:0px" width="188" height="125"></p>

<p style="text-align:right"><i>Fotók: Ficsor Márton</i></p>

<div style="background:rgb(238,238,238) none repeat scroll 0% 0%;border:1px solid rgb(204,204,204);padding:5px 10px"><b>Theodore Dalrymple</b>

 Anthony Daniels néven született 1949-ben. Évtizedekig dolgozott 

orvosként és pszichiáterként afrikai országokban (Zimbabwe, Dél-Afrika, 

Tanzánia, Kiribati), Kelet-Londonban és számos angliai börtönben. A 

zsidó származású, ateista szerző a nyolcvanas években kezdett írni, 

2005-ös nyugdíjba vonulása óta pedig szinte teljesen a publicisztikának 

és könyveinek szenteli életét. Pesszimista, szkeptikus konzervatívként 

tartják számon, álláspontja szerint a liberális és progresszív 

intézkedések csökkentik az egyéni felelősségvállalást. A The Times, a 

The Daily Telegraph, a The Spectator, a National Review, a Salisbury 

Review, a City Journal, a The British Medical Journal és más 

lapok publicistája. Majd' negyven kötetéből magyarul eddig egy jelent 

meg, <i>Az előítéletek dicsérete </i>(Századvég, 2013)<i>. </i>Egyik kötetében arról értekezik, hogy a pszichológia aláássa a morált (<i>Admirable Evasions: How Psychology Undermines Morality</i>, 2015). Egyik újabb munkájában a multikulturalizmusról és bevándorlásról szóló esszéit gyűjtötte össze (<i>Migration, Multiculturalism and its Metaphors: Selected Essays, 2016</i>). Theodore Dalrymple a Mathias Corvinus Collegium <a href="https://mandiner.hu/cikk/20191207_keresztenydemokracia_kiuresedo_szo_vagy_a_tuleles_kulcsa?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001" target="_blank">kereszténydemokráciáról szóló kerekasztal-beszélgetésének</a> vendégeként érkezett hazánkba, ezen alkalomból beszélgettünk vele. Rendszeresen <a href="https://mandiner.hu/tag/theodore_dalrymple?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001" target="_blank">szemlézzük írásait</a>, legutóbb 2017 szeptemberében <a href="https://mandiner.hu/cikk/20170908_theodore_dalrymple_interju?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001" target="_blank">olvashattak beszélgetést vele</a> a Mandineren.</div>

                        </div></div>

                                                                    </div>

                                                <div> </div></div></div></div></div>

</div>