<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">
</h1><h1 class="gmail-cim">Hívom a családokat 2020 januárjában – Bíró László püspök levele</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2020-januarjaban-biro-laszlo-puspok-levele">https://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2020-januarjaban-biro-laszlo-puspok-levele</a><div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g102495']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102495&v=0&img=c_fc.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="132"><span class="gmail-galcount" title="1 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 1</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hívom
</span>a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat
szerető szerzetes- és paptestvéreket, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindenkit, aki a család és az
élet mellett áll!</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="background-color:rgb(255,255,255)">„Olyan szívfájdító
nézni ezeket a fiatalokat – szólította meg bátyját, az örömapát az
eljegyzési ünnepségen az öccse –, amint itt örömtől sugárzó arccal
fogadják a gratulációkat. Tele vannak reménnyel, tervekkel, gyönyörű
elképzelésekkel, biztosra veszik, hogy sikerül úrrá lenniük azon a sok
nehézségen, amelyek itt tornyosulnak előttünk, az egyes ember előtt
éppúgy, mint az egész emberi társadalom előtt. Vajon van-e alapja
reményüknek, nem csupán légvárakat építenek? És van e valaki, akiben
bízhatnak, akire számíthatnak minden helyzetben?” „Nézd – válaszolt az
örömapa –, visszagondolva a saját eljegyzésünkre, úgy látom, hogy ezek a
fiatalok ma sokkal könnyebb helyzetben vannak, mint amilyenben mi
voltunk akkor. Mi csak titokban járhattunk hittanra, szüleink otthon
próbálták többé-kevésbé megalapozni hitünket, a mai fiataloknak sokkal
jobb lehetőségük van Isten segítségére építeni, szabadon gyakorolhatják
vallásukat, éveken át rendszeres hitoktatásban, sőt jegyesoktatásban is
részesülhetnek, Mi azért bíztunk Istenben, mert ezt láttuk szüleinktől,
akik tudatosan, megfontoltan építettek Istenre, mert így nevelkedtek,
nagyszüleink ebben a szellemben indították őket az életbe.” „Én azonban
azt mondom – vette át ismét a szót az örömapa öccse –, hogy ebben a
szüleinktől kapott hitben csalódtam. Arra tanítottak, hogy minden
ügyemben bizalommal forduljak Istenhez, hogy imádkozzak, kérjek, higgyek
Isten meg nem szűnő gondoskodó szeretetében, de Ő nem segített. Hiába
kértem, hogy jó állásom legyen, nem sikerült ilyet kapnom. Kértem, hogy
segítsen akkor, amikor egyéni vállalkozó lettem, a vállalkozásom csődbe
ment, megbuktam. Házasságomban is kértem a támogatását, mint tudod,
feleségem otthagyott, pont akkor, amikor csődbe mentem és adósságaim
miatt reménytelen helyzetbe kerültem. Csapdában vagyok.”</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hol vagy? – ez az ősrégi kérdés már a Szentírás első lapjain
megjelenik, amikor Isten megkérdezi Ádámot: „Hol vagy?” A bűnbe esett és
ezért elrejtőzni akaró Ádám zavarodottan magyarázkodik, és Évára
hárítaná Isten parancsának megszegéséért a felelősséget, megjegyezve,
hogy te, az Isten adtad mellém az asszonyt, akitől a tiltott gyümölcsöt
kaptam. Isten pedig kimondja az igazságot: engedetlenségetek
következményeként <u>mindkettőtöknek nehézségekkel megküzdve kell élnie </u>
(vö. Ter 3, 9–13).</b></span></p>
<p>Nem mindig egyszerű válaszolni, ha azt kérdezik tőlünk: <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hol vagy
most?</b></span> Térbeli helyzetünkről nem mindig adunk szívesen felvilágosítást,
és nem is mindenkinek. Autóbuszon, villamoson sokszor hallani, amint
valaki telefonálva erre a kérdésre kitérő választ ad, talán mert
valamiért „tilosban” jár, vagy mert éppen azért töltött el sok időt egy
áruházban, mert kereste, hogy milyen ajándékkal lepje meg a kérdezőt. A
választól függ, hogy a kérdező megnyugszik-e, vagy éppen fokozódik
gyanakvása, esetleg féltő aggodalma. Még <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>bonyolultabb a helyzet, ha arra
kell választ adnunk, hogy hol tartunk életutunkon. </b></span>Tanárok szokták
megkérdezni volt diákjaikat: mondd, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mi van veled, hol dolgozol, mivel
foglalkozol? Viszonylag könnyű helyzetben van, aki rendben folytatja
vagy befejezte tanulmányait, dolgozik valahol, családi körülményei is
rendezettek, más szóval egyenesen halad útján. Az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">viszont,</span> akinek
életútja kitérőkkel, újrakezdésekkel, netán buktatókkal tarkított, már
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">nehezen </span>tud nyílt, egyértelmű választ adni, mert sokszor<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> maga sem tudja,</span>
hogy hol tart most, előre vagy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> hátrafelé h</span>alad, netán egy helyben
toporog.</b></span></p>
<p><em><strong>Hogyan tudod segíteni gyermekeidet, hogy a nekik megfelelő jó úton induljanak és járjanak?</strong></em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Fontos lenne, hogy időnként magunktól is megkérdezzük, hogy hol
vagyunk, merre járunk</b></span>? <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem mindig könnyű erre válaszolni, de <span style="background-color:rgb(255,242,204)">ha sikerül
egyértelmű és világos választ adnunk, akkor jó érzés fog el bennünket,
valamiféle felszabadultság vesz erőt rajtunk.</span> </b></span>Ha más kérdez, akkor sem
mondhatunk olyat, amivel félretájékoztatjuk a kérdezőt, legfeljebb
meggondolhatjuk, hogy most van-e a teljes igazság feltárásának ideje.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kapcsolatainkban mindig a teljes őszinteségre és egyértelműségre kell
törekednünk.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A féligazságokba, a hátsó szándékú közlésekbe, a színlelt
kedvességekbe előbb-utóbb belegabalyodunk, olyan láncokat rakunk
magunkra, amelyektől nagyon nehéz <span style="background-color:rgb(255,242,204)">megszabadulnunk</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Akár mondtok, akár
tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, és adjatok hálát
az Atyaistennek általa!” (Kol 3, 17) – tanítja Szent Pál.</b></span></p>
<p><em><strong><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Hogyan tudjátok családotokban, magatokban és
gyerekeitekben az őszinteség, nyíltság és bizalom légkörét kialakítani? </span>A
családi asztalnál lefolytatott beszélgetések, a közös imák alkalmával
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">meg tudtok-e nyílni fenntartás nélkül egymás és Isten előtt?</span> Másrészt
<span style="background-color:rgb(255,242,204)">hogyan tudtok védekezni<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a digitális „okoseszközökön” érkező álságos
kapcsolatkeresések és hamis információkérések okozta károk</span> ellen?</span></strong></em></p>
<p>Az elmúlt évszázadokban <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>sok nagy szent jutott el <span style="background-color:rgb(234,209,220)">tévelygések és
botladozások</span> után az életszentségre vezető útra.</b></span> Közéjük tartozik a
néhány hete <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szentté avatott J. H. Newman bíboros, aki</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hosszú utat járt
be, amíg anglikán papból </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>római katolikus bíboros lett.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Útjáról <span style="background-color:rgb(208,224,227)">így vall </span></b></span><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>a
<em>Tűzoszlop</em> című versé</b><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ben</b></span> </span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>(utalva</b><b> az Izraelt a pusztában vezető tűzoszlopra</b></span>, vö.: Kiv 13,21–22):</p>
<p style="margin-left:60px"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><em>Tűzoszlop</em></b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="margin-left:60px"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Vezess, drága fény, a sötétben, mely körülvesz,<br>vezess hát engem!<br>Sötét az éj, hazám távol,<br>vezess hát engem!<br>Óvd léptemet: nem kívánom látni,<br>mi messze van, elég, ha egy lépést tudok tenni.</b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="margin-left:60px"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Nem mindig voltam ilyen; nem is kértem,<br>hogy te vezess,<br>utamat én szabtam meg,<br>de most te vezess!<br>A harsány nap volt ínyemre, s bár féltem,<br>gőg uralta szívemet: bocsásd meg, mi volt.</b></span></p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>
</b></span><p style="margin-left:60px"><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Oly sokáig áldott erőd, hát biztos<br>újra kész vezetni már,<br>ingoványon s sziklákon át, míg<br>fel nem száll az éj,<br>s a fénnyel angyalok mosolya nem fogad,<br>mit oly rég szerettem, de elhagytam utamon.</b></span></p>
<p style="margin-left:60px"><span style="color:rgb(0,0,255)">(Görföl Tibor fordítása)</span></p>
<p>Az eljegyzési ünnepség záróakkordjaként a menyasszony nagyapja szólt a
fiatalokhoz. „Tudjátok – kezdte mondókáját –, jó régen volt, amikor én
eljegyeztem a nagyit, egészen más világ volt akkor. Mégis úgy gondolom,
hogy örömötök, boldog tervezgetéseitek mögött ugyanúgy ott lappanghat
valami szorongás, egy kis bizonytalanság, mint ahogy az a mi
eljegyzésünkkor is ott volt. Eleinte nehéz volt elfogadnunk, hogy most
már igazán nincs Te és Én, hanem csak Mi; hogy nincs olyan, hogy ezt én
így akarom, hanem azt kell kitalálnom, hogy te mit és hogy szeretnél.
Arra is rá kellett jönnünk, hogy ha valami problémánk, gondunk van,
akkor nem mehetünk egyenként senkihez tanácsért, mert az bármit mond,
agyunkon átcikázik a félelem: mit szól majd ehhez a másik? Teltek-múltak
a napok-hetek, és kezdtünk rájönni, hogy most már csak az a jó, ami
közös, mert kezd közöttünk a határ lebomlani. Mire elérkezett a kettőnk
első közös karácsonya, minden imánk, minden kérésünk és minden
hálaadásunk közös volt. Azt kívánom nektek is, hogy tudjatok együtt
kérni, mindenért és egymásért együtt hálát adni és őszintén mondani:
szerető és irgalmas Atyánk, legyen meg a Te akaratod!”</p>
<p style="text-align:right"><em>Bíró László tábori püspök, </em><br><em>az MKPK Családbizottságának elnöke, </em><br><em>a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</em></p>
<p><strong>Fotó: Famiglia Cristiana</strong></p></div>
</div>