<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Holnap azzá válok, amit ma teszek – Látogatóban Böjte Csaba szászvárosi gyermekeinél</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kulhoni">Külhoni</a> – 2019. december 27., péntek | 20:00<div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g102319']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&img=c_IMG_4570.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"><span class="gmail-galcount" title="113 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 113</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Rendszeresen
érkeznek látogatók <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Csaba testvér szászvárosi gyermekotthonába</span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mely
1999-ben nyitotta meg kapuit. Szent Miklós ünnepéhez kapcsolódva két
mikrobusszal érkeztek önkéntesek, köztük a szentendrei Ferences
Gimnázium diákjai.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p>„Nem, nem! Nem
engedünk el!” – Anna nevelő és Kádár Sándor plébános vezetésével láncba
állva zárják el az utat az önkéntesek elől a szászvárosi Szent Erzsébet
Otthon gyerekei, amikor búcsúzik tőlük a látogatók csapata. 2002 óta
évente három-hat alkalommal járnak az önkéntesek Szászvárosba. Ezúttal <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
Mikulás követeiként érkeztek, két mikrobusszal. </b></span>Az egyik Tompos
Krisztinának, a kezdeményezés ötletgazdájának és életben tartójának
hívására telt meg, a másikkal pedig Fejes István OFM és diákjai érkeztek
a szentendrei Ferences Gimnáziumból.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_4828.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>Krisztináék pénteken, munka után vágtak neki az 550 kilométeres
útnak. Éjjel egykor érkeztek Szászvárosba százharminc, gazdagon
megtöltött mikuláscsomaggal és a sok adománnyal. 1999-ben nyitott itt
otthont Böjte Csaba az egykori ferences kolostor épületében. A
templomhoz L alakban kapcsolódó rendházban vannak a lakások: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
földszinten egy, az emeleten két „család” lakik egységenként két-három
szobában. Mindenütt rend és tisztaság, a sokgyerekes otthonok hangulata.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_3627.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A telek másik végében álló iskolaépületet 2006-ban kapták vissza a
ferencesek. Felújították, és 2014-ben óvodát és napközit nyitottak
benne. A két épület közötti nagy szabad terület egyik végén modern
focipálya és játszótér, középen park, a kolostor mellett az egyik
oldalon kert, a másikon játszóhely. Minden szépen gondozott. Ez a
rendezettség a házvezetők és a nevelők munkáját dicséri</b></span>. Mindent maguk
csinálnak, nincs külön személyzet.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_4371.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az önkéntesek legfontosabb célja a kapcsolattartás. </b></span>A kezdeményezés a
Jó Pásztor közösségben született. Egy üzletember felajánlást tett, de
az volt a kérése, hogy találjanak az adományozásnak olyan keretet, ami
több mint az anyagi segítség eljuttatása a rászorulókhoz. Így jött létre
a kapcsolatnak ez a ma is élő formája. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Önkéntesek utaznak egy hétvégére
a Szent Erzsébet Otthonba, hogy különböző programokon vegyenek részt a
gyerekekkel és nevelőikkel – meséli István testvér. Évente kétszer buszt
bérelnek, és kirándulnak, farsangolnak, mikulásoznak, kézműveskednek,
főznek</b></span>. Nappal a gyerekekkel közös programokat szerveznek, esténként
pedig a felnőttek tölthetik együtt az időt játékkal, kvízzel,
beszélgetéssel. Az önkéntesek és az otthonban élők kapcsolata lassanként
barátsággá alakult. Hiszen <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>már tizenhét éve tanúi egymás életének, s
eközben házasságok köttettek, gyerekek születtek. Mivel folyamatosan
kapcsolatban állnak egymással, így adományként is mindig olyasmit tudnak
hozni, amire leginkább szükség van az otthonban. Most a legfontosabb az
ajándék, az édesség.</b></span> Magánszemélyek és cégek felajánlásával gyűlt
össze, amit hoztak. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Sokan gyűjtődobozokat helyeztek ki a munkahelyükön,</b></span>
így került a mikuláscsomagokba az IBM és a Libri dolgozóinak
köszönhetően Kinder-tojás és más édesség.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_4784.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Ezúttal sok tárgyi adományt hoztak, a kirándulások alkalmával pedig
pénzre van szükség a buszok bérléséhez. „<b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Eddig mindig összejött a pénz</span></b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">,
emberből </span>viszont többször volt hiány. A mai rohanó világban talán ezt a
legdrágábbat, az időt adjuk a legnehezebben” – </b></span>mondja István testvér. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az
önkéntesek és az otthon között tizenhét éve tart a barátság. Ez idő
alatt voltak <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hullámvölgyek is, amikor<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> Krisztina </span>úgy érezte, feladja. </span></b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Öt
évvel ezelőtt, amikor nagyon hiányzott</span> a segítő kéz, felmerült az ötlet,
hogy gimnazisták is bekapcsolódhatnának a programba. István testvér
most is hozott magával diákokat a kilencedikes osztályából, öt fiút és
három lányt. Nyolc diák vehet részt a programban, és rendszerint hamar
betelik a létszám. Vonzó lehetőség ez egyebek mellett azért is, mert
közösségi szolgálatként is elismertethető a részvétel</b></span>. István testvér
azonban figyel arra, hogy ez a hétvége több legyen a diákok számára,
mint kipipálható kötelező feladat. Ezért bevontja őket a programokba.
„Örülök, hogy ideszánják az idejüket” – mondja, és Krisztinával együtt
azt remélik<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>, lesz köztük olyan, aki visszajár majd, folytatja a
szolgálatot. „Fontos, hogy a fiatalok látják, milyen azok élete, akik
n<span style="background-color:rgb(234,209,220)">em kapnak</span> annyi szeretetet, figyelmet és gondoskodást, mint ők, és
talán e tapasztalat hatására másként gondolkodnak a családról is.”</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_3881.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>A nap első része munkálkodással telik, adventi koszorúk készülnek.
Közel hatvanan vagyunk az ebédlőben, mindenki dolgozik, két gyerekre egy
segítő jut. Egymás után kapják meg a kellékeket, Krisztina pedig
lépésről lépésre magyarázza el az egyes műveleteket. A kis kézművesek
türelmesek, örülnek a színes díszeknek, megköszönik, amit kapnak, de azt
is elfogadják, ha valamiből esetleg nem jut mindenkinek. „Ügyesek és
nagyon kreatívak” – mondja Dönci, az egyik ferences diák. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Egy óra alatt
elkészülnek a koszorúk, a gyerekek csillogó szemmel, boldogan mutatják
fel művüket. Aztán Krisztina vezényletével felállnak, és – a konyhás
néni pihenőjére való tekintettel – csendben a templomba viszik és az
oltárra helyezik a koszorúkat, hogy másnap a szentmisében megáldhassa
őket Sándor atya. A tabernákulum mellett mintegy harminc koszorú
sorakozik. Mindannyian kört formálunk, elcsendesedünk, együtt
imádkozunk.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_4013.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Lassan beesteledik, és egyre többen kérdezik, mikor jön a Mikulás.
Pihenésképpen közös <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>filmnézéssel folytatódik a program, de közben
néhányan kiszöknek a teremből. Az új épületbe ugyanis az óvodásokat és a
napköziseket várják az ajándékozásra.</b></span> A termek varázslatosak: fehér
papírból kivágott hópelyhek, csillagok az ablakokon, a galérián.
Stefancu Hajnalkától megtudom, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>mindent díszt maguk készítettek,
szikével vágtak ki minden egyes darabot.</b></span></p>
<p>A gyerekek nagy körben ülnek, énekelve várakoznak, amikor egyszer
csak valaki kopogtat az ajtón. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Mikulás érkezik</b></span> krampuszok és
rénszarvas kíséretében. Név szerint szólítják a gyerekeket, akik
mindannyian énekkel, verssel készültek, most azonban a
megilletődöttségtől elakad a szavuk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A kisebbek <span style="background-color:rgb(217,234,211)">akadozó </span>magyarsággal
válaszolnak a kérdésekre. A többségük roma származású, a magyart itt
kezdték tanulni.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_4295.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Mindennap reggelire érkeznek, és vacsora után viszik őket haza. A
napközisek a magyar tagozat alsósai. Ők is<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> itt étkeznek, estig itt
tanulnak, játszanak. Az óvónők elmondása szerint a többség megtanulja a
nyelvet annyira, hogy a felső tagozatot magyar osztályban tudja
folytatni, de azt már Déván.</b></span></p>
<p>A dévai Szent Ferenc Alapítvány által nyújtott gondoskodásnak több
lépcsőfoka van, mert <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>– tudjuk meg Böjte Csabától – mindig csak annyira
avatkoznak be a család életébe, amennyire feltétlenül szükséges. Az
elsődleges cél, hogy rehabilitálják a családot. Elsőként otthoni
környezetben nyújtanak segítséget. Ha ez nem elég, akkor napközi
otthonban fogadják a gyereket, biztosítva számára az étkezést, a
segítséget a tanuláshoz, esélyt teremtve ezáltal arra, hogy a kicsi <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
nehéz körülmények </span>ellenére is a családjában maradhasson. Csak azok a
gyerekek kerülnek az otthonba, akiket már <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nincs hova</span> hazaengedni.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_3730.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az utóbbi években a gyermekvédelmi törvények komoly változást hoztak
az intézmények életébe</b></span>. A legfontosabb, hogy csak olyan gyermeket
nevelhetnek, akit a gyermekvédelem helyezett náluk bentlakásba.
Szászvárosban például mintegy a felével csökkent a bentlakók száma. A<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>z
állam célja ugyanis, hogy 2021-re felszámolja a klasszikus
gyerekotthonokat, és a gyerekeket örökbefogadó családoknál vagy
hivatásos nevelőszülőknél helyezzék el. Ezért<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> túlzott bürokráciával
nehezítik </span>az alapítványi otthonok életét, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ami nem</span> a gyerekek javát
szolgálja, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hiszen megterheli</span> a működést </b></span>– állapítja meg Menyhárt Ernő, a
szászvárosi otthon vezetője. Majd hozzáteszi: „Egy évre tervezünk, azt
vállaljuk, hogy egy éven át szorosan fogjuk egymás kezét. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">Vannak
időszakok, amikor legszívesebben feladnánk, mert megnyomorgat bennünket a
bürokrácia. </span>De ha az ember elkezd valami jót, lesznek, akik mellé
állnak. Eddig még nem volt olyan, hogy valamit ne tudtunk volna
megoldani.”</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_4360.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p>Ezt igazolja az otthon és az önkéntesek tizenhét éve tartó közös
története és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Böjte Csaba vallomása is. Csaba testvér a saját példájáról
mesél, arról, amikor a húszas éveiben a somlyói árvaházból moziba vitt
gyerekeket. <span style="background-color:rgb(208,224,227)">„Akkora tiszta, egészséges örömet soha addig nem
tapasztaltam. Ez megerősített abban, hogy pap legyek. Jézus
mindannyiunkat önkénteskedni küld. Megtapasztalni, milyen jó jónak
lenni, irgalmasságot gyakorolni. <u>Emberformáló élmény ez. Tetteink,
szavaink visszahatnak ránk. Holnap azzá válok, amit ma teszek. Ha jót
teszek, jobbá válok, ha szent dolgokkal foglalkozom, megszentelődöm.”</u></span></b></span></p>
<p>Ennek vagyunk ma a tanúi. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vasárnap reggel Krisztina, Andrea, Ina,
Nella és Andi csokiból, mogyoróból szívet formál a szőnyegen</b></span>. „A
nevelőnek készült” – magyarázzák, úgy érzik ugyanis, hogy a Mikulás az ő
csomagjáról megfeledkezett. Boldogok, mert ajándékot kaptak, és ők is
adni szeretnének. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az öt lány Fazakas Rozália neveltje, aki 2006
januárjában jött ide egy hétre körülnézni, de még azóta sem ért a végére
a nézelődésnek. Itt tartja őt a vágy, hogy megadja ezeknek a
gyerekeknek, amit a családi otthon adhat.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_4545.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A ferences diákok Csaba testvérhez hasonló élményt éltek meg, amikor
megismerték a gyerekeket. Láthatták az örömüket, azt, hogy mindent
megköszönnek, és mindig mosolyognak</b></span>. Soma, Lili, Fanni és Eszter ezt a
tapasztalatot viszik haza emlékül. „Lelki feltöltődés volt számomra ez a
hétvége. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Jó volt átélni a ragaszkodásukat, a kedvességüket, a
nyitottságukat és az igyekezetüket, látni pozitív hozzáállásukat" –
mondja az egyikük.</b></span></p>
<p>Szászvárosban két napon át tartó ünnepet élhettünk át. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Megtaláltuk
azt az örömet, ami melegséggel tölti el a szívünket, és a hazatérésünk
után is velünk marad. Visszajövünk! – búcsúznak a sorfalat álló
gyerekektől az önkéntesek.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g102319']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=102319&v=1&p=1&img=c_IMG_4822.jpg" alt="" width="471" height="314" border="0"></a></p>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila</strong></p></div>
</div>