<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://precedens.mandiner.hu/attachment/0298/297177_v2.jpg" title="" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125">
</span>
</div>
<div class="gmail-articletext">
<h1><a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20191210_a_vegen_mindig_gyoz_a_jo_beszelgetes_varga_judittal">A végén mindig győz a jó – beszélgetés Varga Judittal</a></h1><a href="https://precedens.mandiner.hu/cikk/20191210_a_vegen_mindig_gyoz_a_jo_beszelgetes_varga_judittal">https://precedens.mandiner.hu/cikk/20191210_a_vegen_mindig_gyoz_a_jo_beszelgetes_varga_judittal</a></div><div class="gmail-articletext"><br><div> </div>
<div class="gmail-info">
<div>
</div>
</div>
<div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kilenc évet dolgozott Brüsszelben </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Varga Judit igazságügyi miniszter</b></span>.
Elárulta, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>jogászként napról napra veszítette el illúzióit a brüsszeli
politika csatlakozáskori forgatókönyvével kapcsolatban.</b></span> Mégis hasznosnak
tartja ezeket az éveket, mert megtanulta, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az uniós munka a magyar
érdekek érvényesítéséről szól</b></span>. Varga Judittal Orbán Balázs rovatvezető, a
Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára beszélgetett.</div>
<div class="gmail-text">
<p><strong>Kezdjük az interjút
egy személyesebb szállal! Brüsszelben munkát vállalni mindenképpen nagy
szakmai előrelépés lehetett anno 2009-ben. Egyrészt azért, mert ez még
egyfajta hőskorszak volt, hiszen éppen pár éve csatlakoztunk az Európai
Unióhoz, másrészt pedig – épp emiatt – kevesen tudták, mivel jár egy
brüsszeli megbízatás, noha sokan szívesen vállaltak volna ilyen munkát.
Mi volt az a motiváció vagy ideálkép, ami előzetesen ösztönzőleg hatott
rád, és milyen volt ehhez képest a valóság?</strong></p>
<p>A képek nem így, hanem sokkal hétköznapibb módon ragadtak meg bennem.
Az első munkanapomon, amikor kihajtottam a Rue Belliard-ra, és egy
viszonylag csúnya épület mellett kellett elhaladnom, hirtelen déja vu-m
volt! <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az első perctől kezdve otthon éreztem magam Brüsszelben</b></span>. Egyébként
volt egy korábbi motiváló élményem is, amikor Erasmus-ösztöndíjasként
2004-ben Németországban tanultam. A professzorom már akkor jelezte,
hogy mindenképpen meg kellene pályáznom egy brüsszeli állást.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Magyarország épp akkor csatlakozott, kevés magyar jogász rendelkezett
EU-s rutinnal, könnyen ki lehetett kerülni az intézményekhez. Érdekes
módon azonban ez engem akkoriban nem vonzott. Egyrészt személyes okokból
nagyon jól éreztem magam itthon (nevet), másrészt rögtön az egyetem
után jó állást sikerült találnom egy budapesti nemzetközi ügyvédi
irodában.</b></span></p>
<p>Az ember azonban nem kerülheti el a sorsát! <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Öt évvel később – épp
babakocsi-tologatás közben, kismama-időszakom végén – adódott a
lehetőség, hogy az EU-s döntéshozás környékén dolgozzam. Akkor már nem
volt kétségünk a férjemmel és egyéves kisfiunkkal, hogy ezt a kalandot
nekünk találták ki</b></span>. Érdekes módon a felvételi elbeszélgetésen,
emlékszem, azt mondtam Áder elnök úrnak, aki egykori EP képviselőként az
első főnököm lett odakinn, hogy „örömmel leszek jogász tanácsadó, csak
politikával ne kelljen foglalkoznom” (nevet). Persze <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>akkoriban is már
lelkes vendége voltam a Fidesz Ifjúsági Tagozata által szervezett
beszélgetéseknek, és jártam nagygyűlésekre és tüntetésekre is, például
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">az őszödi beszéd</span> kiszivárgásakor, de ehhez képest az európai parlamenti
iskola egy teljesen új világot jelentett.</b></span></p>
<p><strong>Brüsszel mennyire felelt meg a várakozásoknak? Volt olyan
mozzanata az ottani munkának vagy egyáltalán a légkörnek, ami pozitív
vagy negatív értelemben csalódást okozott? Ami teljesen eltért az
előzetes elvárásoktól?</strong></p>
<p>Évek alatt sok kis csalódás ért, főleg a jogi szakvizsgán elképzelt
európai döntéshozatal tökéletes, tankönyvekben idealizált képéhez
viszonyítva. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az egyetem alatt egy joghallgató azt tanulja, hogy az EU
egyformán szeret és becsül minden tagállamot, olyan kép alakul ki
benned, hogy az EU-s döntéshozók, hivatalnokok mind barátságosak és
megértőek a problémáinkkal szemben.</b><b> A valóság azonban az, hogy az uniós politika alapvetően kőkemény gazdasági
érdekek harcára épül, amelyben szükségszerűen a hideg számítás és az
erősebb elve uralkodik.</b></span></p>
<p>Egy idealista közép-európai fiatal számára ez mindenképpen „aha-élmény”.</p>
<p>Sosem felejtem el például az ún. kiotói kvóták ügyét. Magyarország
számára az akkori, ENSZ által kidolgozott rendszerben kidolgozott
kvótakereskedelmi rendszer kifejezetten kedvező lehetett volna, hiszen
mi 1990-hez képest már a 2010-es évek elejére jelentősen csökkentettük
széndioxid-kibocsátásunkat, így jelentős vagyoni értékű többlettel
rendelkeztünk az ENSZ AAU rendszerén belül. Az EU – főként a
kelet-közép-európai országok miatt – nemzetközi fórumokon rendkívül
büszke volt a buborék-elv alapján elért összeurópai
kibocsátás-csökkentés mértékére. Amikor azonban a teljesítményünk
elismerésére és többletkvótáink Unió általi megvédésére lett volna
szükség, a nagy régi tagállamok nem álltak ki mellettünk, sőt. Nagyon
rossz érzés volt azt tapasztalni, hogy az újonnan csatlakozott
közép-európai országok összefogása sem volt elég ahhoz, hogy
megváltoztassák álláspontjukat.</p>
<p><strong>Mi lehet ennek a szociokulturális háttere? Ezek olyan
nyugat-kelet törésvonalas viták, amelyekről annyit hallani? Feloldhatók
ezek az ellentétek?</strong></p>
<p>Nem szeretem ezt a kifejezést használni, mert talán nem ilyen
egyszerű a válasz, de sok dosszié, sok ügy esetében egyértelműen
nyugat-kelet ellentétről, értetlenségről, történelmi-kulturális,
hozzáállásbeli különbségről van szó. Attól tartok, ezt nem is olyan
egyszerű feloldani. Egyének szintjén persze sok kivétel van, de az
általánosítás óhatatlanul megjelenik. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A nyugat-európai emberek fejében
erős sztereotípiák élnek a keletiekkel szemben. Ha én beléptem egy
terembe, külön meg kellett mutatnom, hogy én is kellően művelt vagyok,
így talán a megítélésem feljöhetett a „mínusz húszról a nullára”. Ezután
volt csak lehetőségem arra, hogy az adott témában egyáltalán
meghallgassanak. Folyamatos bizonyításkényszerben van ott az ember, ami
az ország érdekének érvényesítésekor is egy külön kihívás.</b></span> Persze a
latinos műveltség jó beugró ilyenkor.</p>
<p>Sosem felejtem el, amikor egy nagyon nagy tiszteletnek örvendő,
elismert lengyel képviselő szeretett volna energetikai témában egy
módosító indítványt beadni a Néppártban – annak érdekében, hogy a régió
érdekei ne sérüljenek –, egy belga képviselőtársa csak annyit mondott
neki, hogy még gondolkozik, hogy egyáltalán befogadják-e az indítványt,
hogy szavazhassunk róla. Kilenc év alatt sok ehhez hasonló kijózanító
emlék, jelenet él bennem. Ez persze nem töri le az ember lelkesedését,
sőt, arra sarkallja, hogy jobban megtanulja, hogyan kell Brüsszelben
politizálni, érdeket érvényesíteni. Minden falon át kell menni.</p>
<p><img alt="" src="https://precedens.mandiner.hu/gallery_sub/2019/Varga%20Judit/v1.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></p>
<p><strong>Az Európai Unió alapvetően egy gazdasági együttműködésként
indult, amely csak később alakult át politikai jellegű együttműködéssé.
Egy gazdasági szervezetnek nem fontos a legitimitás, hiszen azt a benne
részt vevő kormányok adják. Egy politikai együttműködésre ez már nem
igaz, lényegében ezért jött létre az Európai Parlament mint
demokratikusan választott testület. Ennek ellenére mintha éppen a
„politizálódás” miatt elakadt volna az integráció folyamata. Erre a
dilemmára vannak, akik további integrációt, „politizálódást”, mások
pedig a politikai vonal visszavágását javasolják. Mindezek fényében
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">milyen az Európai Parlament belülről?</span></strong></p>
<p>Voltaire Candide-ja jut az eszembe, azaz hogy nem tudhatod milyen a
világok legjobbika, ha nem élsz benne ebben a világban – persze mindezt
ironikusan értem. Az EP jogalkotás melletti munkájának jelentős részét
az teszi ki, hogy egyes tagállamokat vagy harmadik országokat
„véleményeznek”. Jellemzően a jelentéstevők hobbija ez a megtisztelő
feladat.</p>
<div class="gmail-keretes">Ezek a jelentéstevők <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egy tökéletesnek tűnő világban, egy brüsszeli burokban élnek, ami kikezdi a valóságérzékelésüket.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az EP ilyen értelemben a buborékok buboréka. Egy úgynevezett "echo
chamber". Könnyű elcsábulni, hiszen az ember szellemi munkát végezhet,
és közben olyan életkörülmények állnak a rendelkezésére, amelyek az
átlag európai számára nem természetesek.</b></span></p>
<p>Például sosem felejtem el, amikor az EP Magyarországról készítette –
még évekkel ezelőtt -az egyik jelentését. Ismertem a kollégát, aki az
éppen aktuális dokumentumon szakértői szinten dolgozott. Egy nyelvórára
jártunk ugyanis. Ő bevallottan sajtóhírekből dolgozott, és mindezt nem
is tartotta problémának. Az ilyen jelentések, mint „kés a vajon” futnak
át az EP-n. Ráadásul az EP-be sokszor protestszavazatok mentén jutnak be
képviselők, így a minden realitást nélkülöző, hajmeresztő
elképzeléseknek is van táptalaja. Persze akad olyan alkalom is, amikor
az intézmény nemes célokat is képes szolgálni, például amikor a cianidos
bányászat uniós betiltását célzó kezdeményezést – Áder János elnök úr
és Tőkés László püspök úr vezetésével – sikerült elfogadtatni.</p>
<p><strong>Ahogy itt ülünk, velem szemben a falon Deák Ferenc portréja
látható. Róla mindig az jut eszembe, hogy bár a magyar nemzet
számtalanszor ragadott fegyvert azért, hogy megvédje vagy kivívja
szuverenitását, sokszor inkább jogi eszközökkel tudtunk sikereket
elérni. Ilyen siker volt a kiegyezés is. Ezért létezik egy deáki
hagyomány, jogásznemzet lettünk. Persze vannak ennek a hagyománynak
korábbi gyökerei, például a Tripartitum vagy még korábbról az
Aranybulla. Bennem az a kép alakult ki, hogy mi magyarok nagyon jól
tudjuk érvényesíteni az érdekeinket a jog eszközeivel. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Az EP mennyire
beszéli a jog nyelvét? Tudunk ott érvényesülni ezzel a jogi jellegű
fegyverarzenállal?</span></strong></p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ha a politikai akarat úgy kívánja, akkor az EP
jogászkodó, de ha ez szembe megy az adott politikai akarattal, akkor
szinte lényegtelen, mint mondanak a jogszabályok.</b></span></div>
<p>Ez az én személyes véleményem. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Szinte minden jelentős kérdésben az
úgynevezett Conference of Presidents, azaz a frakcióvezetők egyeztető
testülete határozza meg, mikor, miről és hogyan döntsön az EP. Sőt, még
az is előfordul, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nem</span> az eljárási szabályzat vagy a Szerződések
alapján születik meg a döntés. A mi jogi értelmezésünk szerint <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ez
történt éppen a Sargentini-jelentés kapcsán is. </span>Ilyen értelemben –
jogászként – elég nagy kihívás az EP-ben dolgozni!</b></span></p>
<p><strong>Lehet ezen változtatni?</strong></p>
<p>Dum spiro, spero (amíg élek, remélek). Ráadásul – ahogy említetted –
már csak a deáki hagyományok miatt is, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mi magyarok különösen rutinosak
vagyunk az ilyen jogi csatározásokban. Érdemes küzdeni azért az
Európáért, ami a mi fejünkben ideáltípusként él. Vissza kellene forgatni
az integráció szintjét úgy 15 évvel, mellőzni kellene<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a lopakodó
jogalkotást,</span> és akkor az EU egy kiváló szövetségi rendszer lehetne. </b></span></p>
<p>Ha már Deák! Épp most olvasok egy 1976-ban újra kiadott
Deák-monográfiát. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Már Deák idejében említést tesznek arról, hogy nekünk,
magyaroknak mindig is volt egy bizonyos különbözőségtudatunk, és
emellett a jogi érveink is mindig megvoltak. Érdekes volt visszaolvasni,
hogy korunk jogi vitái nem előzmény nélküliek…</b></span></p>
<p><strong><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A környezetvédelmi szakterület ismerőjének milyennek tűnnek a
zöld kérdést övező jelenlegi európai viták? </span>A baloldal egyes elemei
már-már a fundamentalizmus tüneteit produkálják a téma hallatán, míg a
jobboldal mintha még nem tudna mit kezdeni a kérdéssel. Mi lehet a vita
kimenetele európai szinten?</strong></p>
<p>Húha! Ez a kérdés egy egész interjúkötetet megtölthetne, de próbálok
röviden válaszolni. Nekem ez az egyik kedvenc témám! Noha mi általában
nem álltunk az első sorban a technikai jellegű szigorítások, hangzatos
ambíciók elfogadásakor, amelyek például az egyes erőművek vagy járművek
károsanyag-kibocsátásának csökkentéséről szóltak, viszont mindig tettük a
dolgunkat. A hazai szereplők már az EU-csatlakozással és azt követően
folyamatosan olyan fejlesztéseket vittek végbe, amelyek javították a
mutatóinkat. A mi nézőpontunkból <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a nyugati államok azon törekvései</b></span>, hogy mihamarabbi
további fejlesztésekre igyekeznek minket sarkallni, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>nem tűnnek teljesen
önzetlen zöld gondolatnak.</b></span></p>
<p>Hiszen az ehhez szükséges technológia elsősorban tőlük érkezhet,
kifejezetten borsos áron. Mondom mindezt úgy, hogy Magyarország
egyébként határozottan jól teljesít a károsanyag-kibocsátás csökkentését
tekintve. Ennek ellenére az EU-s döntéshozók hajlamosak minket és
regionális partnereinket ostorozni a kérdés kapcsán, noha a
klímabajnoknak hitt országok esetén jelentős visszalépéseknek lehetünk
tanúi az elmúlt 10 évben. Ezt viszont nem teszi szóvá az EU.</p>
<p>Ezért <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>az én véleményem az, hogy a környezetvédelem ügyét nem
elsősorban az aláírt egyezmények száma és a távoli jövőbe lőtt
felelőtlen ambíciók, hanem a racionalitás és a felelős politika tudja
igazán segíteni. Mert természetes dolog, hogy mindenki meg akarja őrizni
unokái számára a Földet, mindenki tisztább levegőt, élhetőbb
környezetet akar gyermekeinek.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><strong>Milyen a magyar államigazgatás, kormányzati működés az EP-s
munkához képest? Milyen állapotban van a magyar kormányzati apparátus és
közigazgatás? Vagy ugyanebben az összefüggésben: milyen a jogalkotás
minősége?</strong></span></p>
<p>Az adminisztratív folyamatok alapvetően mindenütt fárasztóak lehetnek
az állampolgárok számára. A belga rendszert például kifejezetten
nehézkesnek mondják – legalábbis ilyen hírben áll –, de az EU-s
sóhivatalok is megérik a pénzüket.<br>
A magyar rendszerről, mivel nem töltöttem még el benne annyi időt, mint
az EU-s közegben, nem feltétlenül tennék ilyen átfogó megállapításokat.
Az biztos, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az én munkám kiemelt célja az, hogy javítsak a magyar
rendszer minőségén, ahol lehet. Főleg ott, ahol emögött társadalmi érdek
is áll.</b></span></p>
<p><img alt="" src="https://precedens.mandiner.hu/gallery_sub/2019/Varga%20Judit/v3.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"></p>
<p><strong>És milyen állapotban van a magyar jogászság?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Szerintem a magyar jogászság alapvetően jó állapotban, az a
benyomásom, hogy a hivatásrendekben dolgozók szeretik a szakmájukat és
büszkék az eredményeikre. </b></span>Persze egyéni élethelyzeteket nehéz megítélni,
de például az ősz folyamán részt vettem a Jogász Vándorgyűlésen. Ez
kifejezetten fontos volt számomra, mert szerettem volna biztosítani a
magyar kollégákat arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium továbbra is
értük dolgozik. Ne gondolják esetleg azt, hogy az EU-s területek
átvételével a Minisztérium már „csak” a Brüsszellel történő jogi
csatározásokkal foglalkozik majd. Persze a hírekben alapvetően az utóbbi
exponálódik, de ez nem jelent aránytévesztést a részünkről.</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Fontosnak tartom viszont, hogy a vidéki jogászképzést tovább erősítsük.</b></span></div>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ezzel a vidéki értelmiség helyzetét is nagy mértékben javítani
tudnánk, mert a fiatalok nagyobb eséllyel maradhatnának szülőföldjükhöz
közel</b></span>. Ezért az ügyért már elődöm, Trócsányi László is sokat tett, a
Minisztériumnak külön alegysége foglalkozik ezzel. Én mindenképpen
szeretnék ezen a területen további eredményeket elérni. Már csak azért
is, mert <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a magyar jogászokat fel kell tudnunk készíteni a kritikus
gondolkodásra, az európai trendek jelentette kihívásokra és az ország
érdekeinek érvényesítésének feladatára.</b></span></p>
<p><strong>Én magam sokat írtam a jogállam fogalmáról. Ezen munkák
közben fogalmazódott meg bennem az a hasonlat, hogy a jogállam fogalma
kicsit olyan, mint egy táguló univerzum. Ki is fejtem, miért. Vannak
olyan „égitestek” a jogállam fogalmán belül, amelyek közel esnek
hozzánk, ezért kontúrjaik egyértelműek. Ilyen például a visszaható
hatályú törvényhozás tilalma. Ebben mindenki egyetért, ezt mindenki
elfogadja: ilyet nem szabad csinálni – vagy csak nagyon kivételes
esetben. De például az a kérdés, hogy kell-e feltétlenül jogállamban
külön alkotmánybíróság, közel sem ilyen egyértelmű. <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Jogászként
kifejezetten inspirálónak tartanám intellektuálisan, ha erről kialakulna
egy párbeszéd, mit jelent a jogállam az egyes európai nemzeteknek.
Lehetnek egy ilyen vitának megfelelő keretei a mostani hisztérikus
európai politikai környezetben?</span></strong></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az Európai Tanácsban vagy az Európai Parlamentben ez szerintem
nagyrészt esélytelen. A jogtudomány és a jogásztársadalom már sokkal
nyitottabb egy ilyen vitára. De az EU-s intézményekben a jogállam
kérdése leginkább a politikai nyomásgyakorlás eszköze. Ha valóban jogi
alapon elemeznék az EU Magyarországgal szembeni kritikáit, akkor számos
országban lehetne folytatni hasonló vizsgálatokat. Hogy csak egy példát
mondjak, Hollandiában a népszavazás intézményét üresítették ki éppen.</b></span></p>
<p><strong><span style="background-color:rgb(217,234,211)">Szerintem sem véletlen, hogy ilyen jogállamiság-vizsgálatok
éppen Lengyelországgal és Magyarországgal szemben zajlanak. Azt sem
nehéz észrevenni, hogy szinte csak jobboldali vezetésű országok <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ellen
emelt kifogást </span>az EU.</span> Talán éppen ezért akarják kiterjeszteni a
folyamatokat a csehekre, s az egész idáig baloldali vezetésű Romániára.
De még így is csak úgy áll a dolog, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">jogállami kifogások csak
kelet-közép-európai államokkal szemben fogalmazódnak meg. Ez egyáltalán
nem helyes. Lesz ilyen eljárás nyugat-európai országgal szemben?</span></strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Nem hiszem. Én informálisan javasoltam már nyugati országok
képviselőinek, hogy esetleg kezdjék magukon a vizsgálódást.</b><b> Itt
szemléletbeli problémával állunk szemben. Ők úgy vélik, hogy ők a
tapasztalt, régi demokráciák, mi pedig az újak. Ezért fel sem merül,
hogy egyenlő mércével mérjenek minket és magukat is. Ők úgy állnak
hozzá, hogy kvázi „tanítanak” minket, ezért is a kioktató tónus.</b></span></p>
<p><strong>Hogy zajlanak ezek a jogállami meghallgatások? Nagy a feszültség, tárgyalótermi a hangulat?</strong></p>
<p>Európában szerintem nincsenek ilyen klasszikus feszült pillanatok.</p>
<div class="gmail-keretes"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A kulturális és nyelvi különbségek olyan falat
képeznek a felek között, hogy a viták egyszerűen nem jutnak el arra a
pontra, hogy érzelmessé váljanak.</b></span></div>
<p>Persze sok minden eshet rosszul, de még kiemelkedő nyelvismeret
mellett sem vált ki akkora hatást egy jogtalan kritika, mintha az
anyanyelvén hallotta volna az ember.<br>
Ezen különbségek miatt <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a kommunikáció repertoárja is rendkívül szűk;
mondhatni már-már lebutított módon kommunikálunk egymással. Néha csak a
strigulákat húzom magamnak, hogy egy-egy felszólaló ellenünk szól-e,
vagy éppen kiáll mellettünk.</b></span> Ezt egyébként már az első mondatokból lehet
tudni.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Emellett a nyugatiakban van egyfajta küldetéstudat, mintha az ő
feladatuk lenne megmenteni Európát a kelet-közép-európai elhajlóktól.
</b></span>Ezzel együtt meg vannak győződve arról, hogy ők jobbak nálunk. Persze ez
alapvetően percepcionális kérdés. Azok a háttéranyagok, amelyekből a
legtöbb nyugati kritikusunk tájékozódik, már eleve elfogultak.
Jellemzően a balliberális sajtótól átvett kinyilatkoztatásokra épülnek.
Ezen a gondolkodásmódon esélyünk sincs változtatni. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A liberális negatív
mantra <span style="background-color:rgb(217,234,211)">hazánkkal kapcsolatban mélyen beleégett sok jóhiszemű
nyugat-európai polgártársunk gondolataiba, anélkül hogy egyetlen percet
az országunkban töltöttek volna</span>. Az ilyen rossz, elfogult mantrák
</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>letörésén dolgozunk.</b></span></p>
<p><strong>„Kimozogjuk”, „kijogászkodjuk” ezeket a helyzeteket?</strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Például a hetes cikkellyel kapcsolatban szerintem már sokan várják a lezárást, legfeljebb nem elég bátrak ahhoz, hogy kimondják.</b></span></p>
<p>Szerintem, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ahogy létezik bővítési fáradtság, úgy létezik
hetescikkely-fáradtság is</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Szinte már úgy tűnik, hogy nem is érdekli </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a
résztvevőket </b></span>az ügy. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hazai tekintetben egyébként az ügyön dolgozó
magyarok nagyon összekovácsolódtak, lelkesen készítik az ellenérveket,
jó dolog a hazát védeni</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az viszont nagyon kiábrándító, hogy ellenzéki
képviselők és háttéremberek írják a <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Magyarország</span>-kritikus felkészítőket.
</b></span>Sejtésem szerint<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> így kompenzálják<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a hazai</span> sikertelenségükből fakadó
frusztrációikat. Az ő viselkedésük roppant elszomorító.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><strong>Hogy lehet biztatni a kollégákat, ha nagyon összecsapnak a hullámok?</strong></span></p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Azzal, hogy a végén mindig a jó győz, úgyhogy ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">adják fel</span>!</b></span></p>
</div></div></div>
</div>