<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Merre tart az Egyház? – Helyzetjelentés XVI. Benedek és Ferenc pápa tanítása alapján</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/merre-tart-az-egyhaz-helyzetjelentes-benedek-es-ferenc-papa-tanitasa-alapjan">https://www.magyarkurir.hu/hirek/merre-tart-az-egyhaz-helyzetjelentes-benedek-es-ferenc-papa-tanitasa-alapjan</a><div class="gmail-ikonok"> <br> </div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g101951']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101951&v=1&img=c_20191130-398A2818.jpg" style="margin-right: 0px;" width="188" height="125"><span class="gmail-galcount" title="16 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 16</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanára tartott előadást <i>A periféria teológiája</i>
címmel Ferenc pápa Egyházzal kapcsolatos gondolatairól a Karitász-klub
vendégeként november 30-án Budapesten, a Szent István-bazilika Mária
termében.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>„Ferenc
pápa egyházáról szeretnék beszélni – kezdte az előadását Gájer László
–, pontosabban az Egyházzal kapcsolatos teológiájáról.” Együtt
gondolkodásra hívta a hallgatóságot, egyúttal próbálta segíteni az
Egyházzal kapcsolatos sokféle információ közötti eligazodást, hozzátéve,
hogy nem tart igényt arra, hogy a hallgatóság mindenben egyetértsen
vele.</p>
<p>Elöljáróban az idén kilencvenesztendős világhírű katolikus
filozófust, Alasdair MacIntyre-t idézte, aki, mint mondta, „napjaink
egyik legtekintélyesebb gondolkodója, vállaltan katolikus, és alapvetően
arisztoteliánus, a középkori, Szent Tamás-i gondolatra épülő
erényetikát képviseli”.</p>
<p>MacIntyre legfontosabb műve – magyar nyelven <em>Az erény nyomában</em>
címmel jelent meg – pesszimista konklúzióval zárul: „mindig veszélyes
nagyon szigorúan párhuzamba állítani egymással két történelmi korszakot.
Az egyik legfélrevezetőbb párhuzam az, amelyet a mai Európa és
Észak-Amerika helyzete, valamint a Római Birodalomnak a sötétség
korszakába való hanyatlási periódusa között szokás vonni. Bizonyos
párhuzamok mindazonáltal vannak. Döntő fordulópontjához érkezett ez a
korábbi történet akkor, amikor a jóakaratú emberek hátat fordítottak a
római impériumnak, és többé már nem azonosították a civilizáció és az
erkölcsi közösség folytatódását az impérium fennmaradásával. Ehelyett
ahhoz fogtak hozzá, többnyire nem is teljesen felismerve, hogy mit
tesznek, hogy a közösség olyan új formáit alakítsák ki, amelyeken belül
az erkölcsi lét fenntartható, úgy, hogy az erkölcsiség és a civilizáció
is túlélhesse a barbárság és a sötétség elkövetkezendő korszakát. Ha az
erkölcsi állapotukról való leírásom helyes, ebből azt a következtetést
is le kell vonnunk, hogy bizonyos ideje már eljutottunk ehhez a
fordulóponthoz. Ebben a stádiumban az a dolgunk, hogy olyan helyi
közösségi formákat alakítsunk ki, amelyekben a civilizáció, valamint az
intellektuális és az erkölcsi lét megőrizhető a sötétség új korszakában,
mely már a nyakunkon van. És ha az erények tradíciója képes volt
túlélni a legutóbbi sötét kor rémségeit, van valami alapunk a
reménykedésre. Ez alkalommal azonban a barbárok nem a határainkon túl
várakoznak, már jó ideje irányítanak bennünket. S nyomorúságunkat éppen
az okozza, hogy nem vagyunk ennek tudatában. Nem Godot-ra várunk, hanem
egy új – a történelmitől kétségkívül nagyon eltérő – »Szent Benedekre«.”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g101951']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101951&v=1&p=1&img=c_20191130-398A2874.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Az idézettel kapcsolatban Gájer László elmondta: MacIntyre itt arra
utal, hogy a római birodalom megszűnése után egyfajta erkölcsi hanyatlás
korszaka következett, a hitet, és a kultúrát bencés monostorokban
őrizték meg, másolva a régi szövegeket. Ezek a monostorok, mint kis
szigetek jelentették a hit és a kultúra fennmaradását, valamifajta
erkölcsiséget, a barbár évszázadokban, amíg a keresztény Európa meg nem
szilárdult. MacIntyre vízióját nevezik <em>benedeki opciónak</em> (<em>benedict option</em>),
amely jelen korunkra is vonatkoztatható. Az erkölcs, a kultúra és a hit
a filozófus szerint Európában és Észak-Amerikában válságba került.
Mintha a nyugati kultúra hagyományos területein egy új barbárság
korszakába léptünk volna, amikor divatossá válik az erkölcstelenség, és
mi keresztények már nem tudjuk felvenni a harcot, hanem vissza kell
húzódnunk a saját erkölcsi közösségeinkbe.</p>
<p>E vízió szerint a többségi társadalommal szemben elveszítettük az
erkölcsi harcot, nem vagyunk képesek megjeleníteni azt az értékrendet,
amit mi képviselünk. A benedeki opcióhoz hasonló szemlélet jelenik meg
különös módon éppen XVI. Benedek gondolkodásmódjában (akinek a
névválasztása sem véletlen). Erről beszélt nem sokkal a 2005-ös konklávé
előtt Subiacóban. „Alkotó kisebbségeknek” nevezte a hit és az
erkölcsiség szigeteit. Meglátása szerint</p>
<blockquote>
<p>a keresztény közösségek olyan kreatív kisebbségek, amelyek
valamifajta világító szerepet töltenek be a társadalomban, de már nem
képviselik a többséget.</p>
</blockquote>
<p>„Láthatjuk, hogy a többségi társadalom napjainkban már nem keresztény
– folytatta az előadó –, a keresztények, mint kisebbség vannak jelen a
társadalomban, őrizve a hitet.”</p>
<p>Amikor Ratzinger bíborost pápává választották megjelent egy kötet,
amely korábbi előadásait tartalmazza Európa, állam és politika témában.
Ennek a kötetnek a címe: <em>Benedek Európája a kultúrák válságában</em>.
E 1990-es években elhangzott előadásokban a szerző az erkölcsi
megújulás szükségességéről beszélt, mert a nyugati típusú társadalmak
elveszítették az erkölcsi alapjukat. Ezt a hanyatlást a hatvanas évek
változásaira vezette vissza, az 1968-as eseményekre, a szexuális
forradalomra. Az emeritus pápa idén áprilisban tizenöt oldalas
tanulmányt jelentetett meg a papi visszaélési botrányokkal kapcsolatban a
német <em>Klerusblatt</em> című lapban. Ebben az írásában ugyancsak a
hatvanas évek változásaihoz kötötte a hanyatlás kezdetét, és arról írt,
hogy az a fajta ateista pluralizmus, amit Európa képvisel, filozófiailag
megalapozatlan.</p>
<p>Tehát erkölcsi megújulás után kiált az emeritus pápa – hangsúlyozta
Gájer László. „Érezzük, hogy Magyarországon is teret veszít az Egyház,
kevesebben is vagyunk, és az Egyház kulturális, vagy politikai befolyása
is visszaesőben van. Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra rosszabb a helyzet –
Észak-Amerikát azért nem említem, mert ott még tart a „hispán
bevándorlás”, amely a katolicizmust erősen megtartja –, a kereszténység
(amely korábban megvalósította a kultúrának, az államnak, a művészetnek a
hitnek egy páratlan egységét) visszahúzódóban, eltűnőben van.”</p>
<p>Az ilyen jelenségek kiváltotta kulturális ijedtség pedig
konzervativizmust szül: visszafordulást a múltba és bezárkózást a
közösségeinkbe. Ezen a területen Egyház „életérzése” az, hogy van valami
válság, amire reagálnunk kell, és hogy az egészséges válasz a múlt felé
való fordulás lehet. A „benedeki opcióra” Rod Dreher az <em>American Conservative</em>
című lap állandó szerzője radikális módon reagált. Dreher élete
folyamán protestánsból katolikus lett, majd katolikusból ortodox. Nagyon
„keményvonalas” szerző. Ő írt egy könyvet 2017-ben, melynek címe: <em>Benedict option</em>.
A kötet alapállítása az, hogy mi, keresztények elveszítettük a
kulturális harcot, nincs keresnivalónk a modern világban. Sőt nem is
kell keresnünk kapcsolódási pontokat, vagy a párbeszéd lehetőségét,
hanem meg kell várnunk, amíg a sötét kor elmúlik. Az urbanizált,
indusztriális társadalmak kialakulása szekularizációt szült, és ezzel a
kultúrával nincs mit kezdenünk.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g101951']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101951&v=1&p=1&img=c_25-20191130-398A2836.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>A dreheri és a hozzá hasonló radikális véleményekről Gájer László
elmondta: „Úgy vélem, ez már nem evangéliumi kereszténység, hanem
valamiféle új gnoszticizmus, egy titkos tudás, amire szert tehetünk, ha
ehhez a kaszthoz, klánhoz tartozunk. Talán valamiféle politikai
kereszténység, ami nem a hitről szól, hanem arról, hogy milyen legyen az
állam. Kultúrkereszténység. A társadalom hanyatlását, drámáját
érzékelve nem evangéliumi választ ad. Polgári irányzat, a középosztályra
épít, és erős tendencia benne a modernitástól való elzárkózás, a
kortárs szerzők teljes elutasítása, a középkori filozófia újjáélesztése,
régi terek rekonstrukciója és a liturgia szeretete.” Az előadó
hozzátette: „Azt gondolom, hogy ez a radikális megoldás jogos erkölcsi
reakció. Megérzi az erkölcs, a hit hanyatlását, ugyanakkor a következő
generációknak valami jót akar adni, ezért konzervál. Elfogadható, de
zavarba ejtő reakció. Helyes a diagnózis, de túlzó a válasz. Sokkal
inkább követendő XVI. Benedek iránymutatása: ha valamiféle megújulásnak
kell történnie, annak kiindulópontját az Egyházon belül kell keresnünk,
kreatív közösségekké, világító kis közösségekké kell válnunk a többségi
társadalom számára.”</p>
<p>Gájer László az előadásában vázolta az Egyház egy másfajta
szemléletét is. Mint mondta, 1,3 milliárd katolikus él a Földön, a
tavalyi hivatalos vatikáni statisztika szerint. Panaszra nem lehet tehát
okunk, de a hagyományos kereszténység az északi féltekén
visszahúzódóban van. (Novemberben<a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/eloszor-valasztott-latin-amerikai-elnokot-az-egyesult-allamok-puspoki-konferenciaja" target="_blank"> megválasztották az amerikai püspöki konferencia új elnökét</a>, aki – először a testület történelme folyamán – latin-amerikai származású bevándorló. Ez az idők jele.)</p>
<p>A déli féltekén, Afrikában, a Távol-Keleten és Dél-Amerikában
ugyanakkor ugrásszerűen nő a keresztények száma. A népességnövekedésnél
is intenzívebb ez a növekedés. Ezeken a területeken mások a problémák:
sok a szekta, jelen van a törzsi vallásosság, olykor animisztikus
elemekkel keverednek a szertartások, például Afrikában. Korábban
látványos volt a tanulatlanság, ugyanakkor – ahogy nemrég Erdő Péter
bíboros is mondta –, mára már felnövekedett az a generáció, amelynek
tagjai már Rómában tanultak, képesek akár egy dikasztériumot is
elvezetni (Sarah, Turkson bíborosra is gondolhatunk). Ők azok, akik már
képesek átvenni a stafétát az Egyházban.</p>
<p>De nézhetjük Kínát is. 2050-re ott várhatóan kétszázmillió katolikus
lesz: a negyedik legnagyobb egyház lehet a kínai Brazília, Mexikó és az
USA egyháza után. A legutóbbi ifjúsági szinóduson pedig már jelen voltak
Kínai püspökök is.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g101951']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101951&v=1&p=1&img=c_20191130-398A2869.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Gájer László leszögezte: Ez a Katolikus Egyház már a régi terminussal
élve a „harmadik világ” egyháza. Szemünk előtt a tolódik el a
súlypontja déli féltekére: most válunk igazán <em>világegyházzá</em>.</p>
<p>A II. vatikáni zsinat még európai problémákat tárgyalt európai
szakértőkkel, de mára a hagyományosan katolikus területeken kisebbségbe
szorul az Egyház, Magyarországon is. Elkeserednünk nem kell, de figyelni
igen. Lehet, hogy a harmadik évezred Egyháza olyan világegyház, ahol
már nincsenek többségben a keresztények egyik országban sem.</p>
<p>XVI. Benedek is hangsúlyozza, unikális esemény a kereszténység és a
kultúra párbeszéde Európában, de ez így, ilyen formában már nem fog
tovább menni. A periféria Egyháza azonban igen, és Ferenc pápa erre tud
jól reagálni. Ott mások a problémák is. Még erős a helyi vallásosság, az
ősi vallásokkal való keveredés, a sámánizmus sem tűnt el. Afrikai
püspökök nagy szószólói a cölibátusnak, mert a kontinensen még elterjedt
a többnejűség, sokan a törzsi keretek közül érkeznek a papságba, s
nehéz a papokat rászorítani valamiféle rendre.</p>
<p>Másik kihívás, amellyel a katolicizmusnak meg kell küzdenie, a
pünkösdi mozgalmak (pentekosztalizmus), amelyek erős riválisai a
nyugodt, kiegyensúlyozott katolicizmusnak. A világegyházzá vált
katolicizmus most ezzel küzd.</p>
<p>Látnunk kell – tette hozzá Gájer László –, hogy Krisztus közössége
mindig a szegények Egyháza volt. Jézus korában Jeruzsálemtől körülbelül
50 kilométerre volt egy végidőt váró közösség Qumránban, ahol az igazak
magukat Isten szegényeinek nevezték. Talán éppen abban az értelemben,
ahogy Lukács evangélista használja a kifejezést a boldogságmondásokban.</p>
<blockquote>
<p>Az Egyház a legegyszerűbb emberek körében terjedt el az első
századokban, és a harmadik évezred katolicizmusa, úgy tűnik, ismét a
legszegényebbek körében terjed.</p>
</blockquote>
<p>Az önelégült Nyugaton a hit nem tud terjedni, a túlzott magabiztosság (<em>hübrisz</em>)
megöli a hitet. A nyugati típusú gondolkodás elutasításban,
dekonstrukcióban van, s ez csalódottságból és gőgből fakad. Ezzel
szemben az evangélium ott tud működni, ahol nyitott, egyszerű emberek
élnek. Maga Jézus is köztük prédikált. A mostani Egyház is talán a
kicsinyeké, a szegényeké lesz. Ferenc pápa ezt nevezi perifériának.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g101951']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101951&v=1&p=1&img=c_20191130-398A2929.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Olyan Egyházban élünk, amely világító sziget, termékeny kisebbség, és
folytonos interakcióra kényszerül a más kultúrájú emberekkel –
folytatta az előadó. A napokban Thaiföldön és Japánban járt a pápa, ahol
hatalmas stadionok teltek meg, 70–80 ezer ember vett részt a
szentmiséken olyan helyen, ahol a kereszténység nem őshonos. Ujjongó
tömeg, elfogadó emberek – ez a periféria: ahol nincsenek többségben a
keresztények. Idén február 4-én sokakat meglepett, hogy az Egyesült Arab
Emírségekbe látogató Ferenc pápa és a szunnita iszlám legfőbb vallási
központjának vezetője, az al-Azhar egyetem és mecset főimámja az
Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/exkluziv-az-emberi-testverisegrol-szolo-abu-dzabiban-alairt-tortenelmi-jelentosegu-dokumentum" target="_blank">közös nyilatkozatot írtak alá a békéről</a>.
Folytonos párbeszédben kell lennünk másokkal – lehet, hogy ez lesz a
jövőnk. Pacifista az Abu-Dzabiban aláírt nyilatkozat szövege, naív
talán, mégis ebbe az irányba kell menni, együtt kell működnünk a béke
érdekében. E szemlélet jelképe talán Assisi, ami 1986 óta ismét
szimbolikus város. Akkor II. János Pál pápa a nagy világvallások
képviselőit meghívta oda, hogy imádkozzanak a békéért. Assisi a
találkozás helye lett. Lehet, hogy ez lesz a harmadik évezred Egyházának
gondolkodása.</p>
<p>Ferenc pápa élesen beszél arról is, hogy a párbeszédet úgy kell
folytatni, hogy mindenki megőrzi a maga identitását, az egymásban való
feloldódás ugyanis nem párbeszéd. Tudnunk kell, kik vagyunk. Jó példa
erre <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/boldog-charles-de-foucauld-sivatag-szentje" target="_blank">Charles de Foucauld</a>
francia származású szerzetes, aki Algériában élt muszlimok között, és
az volt célja, hogy remeteként élje az evangéliumot, békében, a 20.
század elején, az iszlám tengerben. Őt megölte ez a közösség, vértanú
lett.</p>
<p>Másfajta emberek között élünk mi is, és nem is a térítés a fontos a
periférián, hanem az, hogy az ember megtérjen. A szegények között ez
tapasztalható meg. Ez egy másik „életérzés” az Egyházban…</p>
<p>A periférián tisztában kell lennünk azzal, hogy ott mindig szegények
élnek – anyagi, erkölcsi értelemben, sőt, lelki értelemben is szegények,
olyanok, akiknek nincs hitük. És Ferenc pápa érzi, hogy ebben az
Egyházban a periférián kell élnünk. Világító, kreatív kisebbségként. Ez
utóbbi XVI. Benedek gondolata, és talán ezen a ponton összeér a két
felfogás (a radikális, és a világegyház-központú). A periféria Egyháza
éppen a kreatív kisebbségek Egyháza lesz ugyanis, ahol a világító
közösségeink a találkozás helyeivé válnak. És talán éppen a
magyarországi helyzet is ilyen.</p>
<p>Gustavo Gutierez dél-amerikai teológus 1969-ben publikálta <em>A felszabadítás teológiája</em>
című kötetét: a szegények evangéliumáról beszélt és a szegények
történelmi erejéről. A szegények a peremen élnek, ahol senki nem
foglalkozik velük, a történelem számára jelentéktelenek, de Krisztus a
szegények között van – ez a történelmi ereje a szegényeknek, ők tanítják
meg, ki a Krisztus. A történelem centrumába vezetnek bennünket.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g101951']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101951&v=1&p=1&img=c_20191130-398A2962-2.jpg" alt="" width="188" height="125" border="0"></a></p>
<p>Zárásként Gájer László Pál apostol korintusiaknak írt második
leveléből idézett: „Ezt a kincset (a hitet) cserépedényben őrizzük, hogy
az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.
Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, bizonytalanságban
élünk, de kétségbe nem esünk, üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem
vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, testünkben Jézus
kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon
testünkön.” (2Kor 4,7–11) Ezek paradoxonok, egyszersmind a jövő
Egyházának jelei – tette hozzá az előadó, majd egy ókeresztény írásból, a
Diognétoszhoz írt levélből (2. század), annak V. fejezetéből idézett:</p>
<p>„A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji
szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. Sehol nincsenek
olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük
sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk. Nem
gondolkodás és bölcselkedés révén jöttek rá a tanításra, nem is kíváncsi
emberek eszmefuttatásai által, nem is emberi tételeket vallanak, mint
mások. Görög és barbár városokban egyformán laknak, kinek mi jutott
osztályrészül étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon
vidék szokásaihoz, s az élet egyéb területén mutatkozik a közösségi
életük alkotmánya különösnek és elismerten meglepődnek.</p>
<p>Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt
vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol,
idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra. Mint
mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják
el. Közös az asztal, melyhez letelepednek, de nem közös az ágy. Testben
vannak ugyan, de nem a test szerint élnek.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g101951']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=101951&v=1&p=1&img=c_20191130-398A2942.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. Engedelmeskednek a
meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket.
Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket.</p>
<p>Félreismerik őket, elítélik őket; halálra adják őket, de életre
támadnak. Szegények, és sokakat gazdagítanak (vö.: 2Kor 6,10); mindenben
szűkölködnek, és mindenben bővelkednek. Gyalázzák őket, és a
gyalázatban megdicsőülnek; káromolják őket, és megigazulnak. Szidják
őket, és ők áldást mondanak (vö.: 1Kor 4,22). Megalázzák őket, és ők
tiszteletet tanúsítanak. Jótevők, akiket gonosztevőkként büntetnek;
amikor megkínozzák őket, örvendenek, mint akik életre támadtak.</p>
<p>A zsidók küzdenek ellenük, mint tőlük idegenek ellen, a görögök
üldözik őket; de akik gyűlölik őket, nem tudják megmondani a gyűlöletük
okát. Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a
világban.”</p>
<p>Gájer László az elhangzottakhoz még hozzátette: Nagy jövője van az
Egyháznak, látjuk, hogy mi felé tartunk, még akkor is, ha sok minden
kétséges. Bármi történjék is, a kérdés az, ha újra eljön Krisztus,
talál-e még hitet a földön?!</p>
<p><strong>Fotó: Merényi Zita; Vatican News</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong><br><strong>(kl)</strong></p></div>
</div>