<div dir="ltr">
<p class="gmail-heading"><i>Abból a levélből, amelyet Marburgi Konrád, Szent Erzsébet lelki vezetője írt</i></p>
<p class="gmail-reading-source">(Ad pontificem anno 1232: A. Wyss, Hessisches Urkundenbuch, I, Leipzig, 1879, 31-35)</p>

<p class="gmail-reading-title">Erzsébet Krisztust ismerte fel és szerette a szegényekben</p>
<p class="gmail-section gmail-par">
Erzsébet egész életében a szegények vigasztalója volt, de amikor már 
különösen kezdett kitűnni az erényekben, teljesen az éhezők gyámolítója 
lett. Vára mellett kórházat építtetett, oda igen sok beteget és 
nyomorékot gyűjtött össze. Mindazoknak, akik alamizsnát kértek tőle akár
 itt, akár pedig a férje uralma alá tartozó egész területen, bőségesen 
osztogatta szeretetének jótéteményeit. A férje négy fejedelemségéből 
eredő összes saját jövedelmét úgy kimerítette, hogy végül szinte minden 
értékes holmiját és drága ruháit is eladta, hogy árukat a szegények 
javára fordítsa.</p>
<p class="gmail-par">
Az volt a szokása, hogy naponta kétszer, reggel és este, minden betegét 
személyesen meglátogatta, és a legutálatosabb betegségben szenvedőket 
saját maga ápolta: az egyiket megetette, a másikat lefektette. Voltak 
olyanok, akiket saját vállán hordozott, és az emberséges szeretet 
sokféle jótettével látta el őket. Mindezekben boldog emlékű férje 
tetszését is megnyerte. Végül pedig férje halála után a tökéletesség 
legmagasabb fokára törekedve, sok könnyhullatás közt azt kérte tőlem, 
engedjem meg neki, hogy ajtóról ajtóra járva alamizsnát kolduljon.</p>
<p class="gmail-par">
Az egyik Nagypénteken, amikor az oltárok ékességüktől megfosztva vannak,
 városában, ahová a Kisebb Testvéreket letelepítette, néhány bizalmasa 
jelenlétében a kápolna oltárára helyezett kézzel lemondott saját 
akaratáról, a világ minden pompájáról, és mindarról, amiről Üdvözítőnk 
az evangéliumban azt tanácsolja, hogy hagyjuk el. Amikor ez megtörtént, 
attól félve, hogy a világ zaja és az emberi dicsőség újra hatalmába 
kerítheti, ha továbbra is ott marad, ahol annak idején férjével nagy 
jómódban élt, utánam jött Marburgba, bár én ezt nem néztem jó szemmel. 
Majd abban a városban is kórházat alapított, és oda sok beteget és 
nyomorékot gyűjtött össze. Közülük a legnyomorultabbakat és a 
mindenkitől elhagyottakat maga szolgálta ki saját asztalánál.</p>
<p class="gmail-par">
Isten előtt állítom, hogy alig láttam még olyan asszonyt, aki az 
irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása mellett annyira kitűnt volna a 
szemlélődő imában, mint Erzsébet. Több szerzetes és szerzetesnő gyakran 
látta, hogy amikor magányos imádsága helyéről kijött, arca csodálatos 
fényben tündökölt, és a szemében mint egy napsugaras ragyogás fénylett.</p>
<p class="gmail-par">
Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék
 majd megmaradt holmijával és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit 
még birtokolni látszott, már úgyis régen a szegények tulajdona volt. 
Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen 
inget, amely rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. 
Ezután magához vette az Úr testét, majd estig gyakran emlegette a 
prédikációkban hallott jó tanításokat. Végül nagy buzgósággal Istennek 
ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, 
kilehelte a lelkét.
</p>

</div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">KEA <<a href="mailto:kea@turul.banki.hu">kea@turul.banki.hu</a>> ezt írta (időpont: 2019. nov. 19., K, 18:56):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">Valamit kellett tudjon -- 21 évesen özvegy, Frigyes császár, Európa <br>
(akkori) nagyura megkéri a kezét, kikosarazza, két év múlva halott. Négy <br>
évvel később, szentté avatásakor Frigyes császár mezítláb, szőrcsuhában <br>
viszi vállán a koporsóját és teszi rá a koronáját, "ha nem tudtalak <br>
császárnévá koronázni a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, <br>
aki Isten országában már királynő vagy".<br>
<br>
On 11/18/19 11:28 PM, Bisztray Dénesné wrote:<br>
> Sárospataki Szent Erzsébet ház, ha igaz, itt született.<br>
> (Nyáron jártunk ott :)<br>
> A<br>
> <br>
> <br>
> 2019.11.18. 23:23 keltezéssel, KEA írta:<br>
>> Sárospatakon látta meg a világot az Árpád-házi szentek legismertebb <br>
>> magyarja. Bár Szent Erzsébetet szívesen vallja a magáénak a szlovák és <br>
>> a türingiai nép is, apja mégiscsak az Aranybullát kibocsátó II. <br>
>> András, bátyja pedig a második honalapítóként ismert IV. Béla volt. <br>
>> Életútját a szeretteinek halála szegélyezte. Anyja – a merániai <br>
>> Gertrúd – elveszítése után meghalt a vőlegénye, majd az ifjú férje és <br>
>> apósa is. Megpróbáltatásai kimagasló erőt adtak neki. A fiatal özvegy <br>
>> először gyermekeivel élt, majd a családi vagyont feláldozva, mint <br>
>> ápolónővér alapított kórházat és menhelyet. Szívjósága és áldozatos <br>
>> szeretete sokak értetlenségét, sőt ellenségeskedését váltotta ki. <br>
>> Isten szűk negyed századot adott neki földi életében, de jósága neki <br>
>> és sokaknak nyitott kaput az örök szeretet hazájába.<br>
>><br>
>> Várnai Péter atya<br>
<br>
-- <br>
<br>
Üdvrivalgással:<br>
KEA.<br>
_______________________________________________<br>
Grem mailing list<br>
<a href="mailto:Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu" target="_blank">Grem@turul.kgk.uni-obuda.hu</a><br>
<a href="http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem" rel="noreferrer" target="_blank">http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem</a><br>
</blockquote></div>