<div dir="ltr">
<div>
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20191112_kalman_peregrin_ferences_interju" target="_blank">Megőrizni az egyszerűséget – Kálmán Peregrin a ferences létről </a></h1>
<div style="margin:10px 0px"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20191112_kalman_peregrin_ferences_interju" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20191112_kalman_peregrin_ferences_interju</a></div>
<div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><b>Írta: <a href="https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely" target="_blank">Szilvay Gergely</a> </b></div>
<div>
<div>
</div>
</div>
<div id="m_-7011639659767651892gmail-articlecontent"><div>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„A katolikusoknak jobban kellene vállalniuk véleményük ütköztetését
az ellentétesen gondolkodókkal, csak ehhez a másik oldal készségére is
szükség lenne.</b></span>” <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Kálmán Peregrin ferences szerzetest, a pasaréti Páduai
Szent Antal templom plébánosát, a mátraverebély-szentkúti kegyhely volt
vezetőjét</b></span> kérdeztük a tömött ferences templomok titkáról, az egyházi
politizálásról és a szerzetesi élet mindennapjairól.</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Politizálhat-e az egyház?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az egyház elsődleges feladata az evangelizáció, az Istennel való
kapcsolat elérhetővé tétele az emberek számára. </b></span>Ez a folyamat azonban
mindig személyes és egyben személyközi, azaz társadalmi következményei
vannak, ahogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Jézus is így imádkozott az Atyához: <i>nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól</i>
(Jn 17,15).</b></span> Azt hiszem, ha ezt tekintjük alapnak, akkor bizonyos
pontokon – és elsősorban a magukat hívőknek mondók előtt – rá kell
mutatnunk arra, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> nem lehetünk közönyösek a társadalmi kérdések
alakulásában, valamint bizony sokszor ellen kell állnunk <span style="background-color:rgb(234,209,220)">egy-egy
áramlatn</span>ak</b></span>. Nyilván azért ez az ön első kérdése hozzám, mert önök is
foglalkoztak azzal, hogy legutóbb az Index ilyen témában idézte egyik
vasárnapi hirdetésünket. Akkor is ezt próbáltam hangsúlyozni, és ezt
most is így gondolom, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a katolikus ember nem vállalhat <span style="background-color:rgb(234,209,220)">semmiféle közösséget olyan szervezettel, ami előmozdítja </span>az élet ajándékának <span style="background-color:rgb(234,209,220)">relativizálását, </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>tehát támogatja az abortuszt és az eutanáziát, vagy népszerűsíti <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a
Szentírás</span>-ellenes család- és személyiségmodellt</b></span>; még akkor sem, ha
egyébként szimpatikusak számára a céljai, programja, képviselői.</p>
<p><b>Mivel indokolja ezt?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az ilyen folyamatok elősegítése</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Isten</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>elleni vétek</b></span> egy hívő ember
életében, a mérséklésük pedig erény, amit támogatni kell, ahogy erről a
Hittani Kongregáció nyilatkozata is szól. Az lenne a becsületes, ha
ezzel például a pártok, a média is számolnának, amikor kiszemelik
programjaik célközönségét, és nem reklamálnának, amikor az egyház ezt
odaállítja a hívek elébe. Mert egy katolikus embernél csak ennek
ismerete után kezdődhet annak mérlegelése, ki és milyen politikai és
gazdasági megoldásokat kínál a társadalom életére, támogatja vagy
elutasítja az egyházi kezdeményezéseket, erkölcsös vagy szimpatikus-e az
élet más területén. Ezek az utóbbiak azok, amiben aztán lehetnek
árnyalatok, eltérések, dilemmák és mérlegelések, amiben nekünk,
egyháziaknak nagyon óvatosan kell szólnunk vagy hallgatnunk. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az élet
tiszteletének </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>kérdése azonban el nem hallgatható és vízválasztó szempont
a keresztény vélekedésbe</b></span>n. Persze az is igaz, hogy a katolikusoknak jobban kellene vállalniuk a hit által vezérelt véleményük kulturált és közérthető ütköztetését a velünk ellentétesen gondolkodókkal, csak ehhez a másik oldal készségére is szükség lenne.</p>
<p><b>Tud erre példát mondani?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Az Index szerkesztősége például az egyébként többnyire korrekt
híradás előtt pár nappal már megkeresett </b></span>– mert előző vasárnap jutott el
hozzájuk a hirdetés tartalma –, mondtam is nekik, ekkor és a megjelenés
után is, jöjjenek el, hogy személyesen beszélhessünk erről, nézzék meg
azt a közösséget, akihez szóltam, ne csak a templom előtt készítsenek
hang- és képfelvételt, de az már nem volt érdekes. </p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/10/K%C3%A1lm%C3%A1nPeregrinOFM/peregrin_atya-1.jpg" style="margin-right:0px" width="471" height="314"></p>
<p> </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><i>„Mi az a három dolog, amit Isten sem tud? Hogy hány női
szerzetesrend van, hogy miben hisznek a jezsuiták, és hogy mennyi pénze
van a ferenceseknek”</i> – tartja egy vicc. Mennyi pénze van a ferenceseknek?</b></span></p>
<p>Ha ez így van, akkor ebben én is hasonlítok a Jóistenre, mert <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>nem
tudom. Abban a szabadságban élhetek, hogy életemben még egyszer sem
szorultam rá pénz átutalására, bankszámlám sincsen. Hál’ Istennek,
mindig voltak olyan rendtársak és munkatársak körülöttem, akik ezt
elvégezték helyettem</b></span>, és nekem nem kellett ezzel törődnöm, ami egyébként
frusztrálna is, mert antitalentum vagyok az ilyen kérdésekben.
Ugyanakkor<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> ez azt is jelzi, hogy egyfajta létbiztonságban élek, amit
azzal igyekszek meghálálni, hogy bármi fizetést, ajándékot vagy
honoráriumot kapok, azt beadom a vagyonközösségbe, és ha szükségem van
cipőre vagy valamilyen rendkívüli kiadásra, akkor 43 évesen is az
elöljárómtól kérek.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A szegénységhez számomra az is hozzátartozik, hogy keményen dolgozzak, vagyis ezt a „gondtalanságot” Isten és ember szolgálatára, a
lelkipásztori munkám jobb végzésére való felszabadításként éljem meg</b></span>.
Azt hiszem, a szobám is ilyen. Ahol dolgozom, könyvek, a munkámhoz
szükséges eszközök vannak, néhány üveg bor, pálinka, szék, ha bejön
egy-egy rendtárs beszélgetni, akkor legyen annak „kísérője”, a
lakószobámban azonban az ágyon, a ruhásszekrényen és az íróasztalon
kívül nincs más. Szóval <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>próbálom életvitelemben megőrizni az
egyszerűséget, ami nem jelenti azt, hogy ne szeretném a jót, a szépet</b></span>.
Elődeim pedig a pasaréti plébánia életét már az alapítástól fogva úgy
alakították, hogy legyen érzékünk az egyszerű emberek kéréseire, ami az
idejáró hívek jelentős részét is jellemzi.</div>
<p><b>Ez a ferences hivatás része?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nekünk, ferenceseknek már rendalapítónktól, Assisi Szent Ferenctől
kezdve a hivatásunk része volt a társadalom különböző rétegei között
való kapcsolatteremtés, ezt próbálom elősegíteni azzal, hogy közösségileg és személyesen is figyelünk a különbözőképpen rászorulók ügyére.</b></span></p>
<p>Azt hiszem, ez is a szegénység része. Ezt próbálom elősegíteni azzal,
hogy közösségileg és személyesen is figyelünk ezekre a kérésekre.<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> A
kolostor falai vagy a hívek között így már menedékre talált a történelem
folyamán üldözött zsidók tömege, a 2000-es évek elején rendtársaim
ápoltak magukra maradott kommunista vezéregyéniségeket a környéken, a
hívek jelenleg üldözött keresztények beilleszkedését segítik, de az
Ady-kéziratok is itt vészelték át a világháborús időket. </b></span></p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/10/K%C3%A1lm%C3%A1nPeregrinOFM/peregrin_atya-4.jpg" style="margin-right:0px" width="471" height="314"></p>
<p><br>
<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mind a Margit körúti, mind a pasaréti ferences templom tele van vasárnaponként. Mi az, amitől megtelik a templom?</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nyilván amiatt, hogy itt egy szerzetesközösség életébe, lelkiségébe
ágyazódik be a plébániai élet.</b></span> Ha például plébánosváltás van, nem kell
mindent újraszervezni, mert a dolgok 95 százalékban ugyanúgy mennek
tovább, vagyis van egyfajta folytonosság. Ezt Pasaréten elősegíti a
ferences növendékek jelenléte, akik tanulmányaik mellett részt vesznek a
plébánia életében, és ezzel formálják és ők maguk is formálódnak az
egyházközségben. Számtalan olyan dolog van, amihez akár még
lelkipásztorilag sem értek, de ők vagy a többi rendtárs igen. A
ministránsok például éppen versenyt tartottak a héten, legóból építették
meg a szentélyt a templomszentelés 85. évfordulója alkalmából. Nekem
eszembe nem jutott volna ilyen jó ötlet, az egyik növendék rendtárs
találta ki, aztán a szülők is megirigyelték, úgyhogy folytatásként nekik
is meghirdettük a versenyt. Vagy ha egyik-másik hívőnek nem szimpatikus
a plébános, a káplán, de közel áll hozzá a másik rendtárs, e barátság
kapcsán mégiscsak idejár, nagyobb részt vállal az egyházközség életében,
és ezek a kis apró dolgok összeadódnak. De nem feledhető el <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a
természetfeletti dimenzió sem, az, hogy jó esetben egy
szerzetesközösségen tapasztalható, hogy benne az egészen különböző karakterű emberek az evangéliumtól vezetve normális életet élnek, </b><b>együtt imádkoznak, keresik azt, hogyan lehetnének a ferences
lelkiséghez hűségesebbek, egymásra is van idejük, és ez nem élet idegen
az emberek körében, hanem éppen ez teszi a hívek számára igazán
elérhetővé őket</b></span>. Egyik rendtársam örökfogadalma előtt félig viccesen azt
mondta egy idősebb ferencesnek: tudod, te voltál az én hivatásom
ébresztője, mert azt mondtam, ha neked helyed van ebben a közösségben,
akkor még én is beleférek. De <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>az én hivatásom alakulásában is nagyon
fontos volt az, hogy a kilencvenes évek esztergomi közösségében rossz
szót egymásra nem igazán mondtak a rendtársak előttünk, diákok előtt.
</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mitől marad élő ma egy plébánia, mire kell figyelnie a plébánosnak?</b></span></p>
<p>Ha profán hasonlattal akarok élni, akkor azt mondom, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>elő kell
segíteni, hogy úgy működjék, mint egy jó kocsma:</b></span> egyértelműen látni
lehessen rajta, miért van, kiszámíthatóan legyen nyitva, és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>kialakuljon
egy olyan kötelék, ami miatt érdemes oda tartoznia az embereknek.
</b></span>Vagyis, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>mi azért vagyunk, mert kizárólag Jézus Krisztus Istenét
tekintjük az egyetlen Úrnak, és ennek van a bűneink közepette is
életviteli következménye</b><b>, egymást akarjuk segíteni<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> </span></b><b>Jézus követésében,
</b><b><span style="background-color:rgb(208,224,227)">v</span>alamint el akarunk jutni a feltámadásra, az örök életre</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Nyitva legyen a
templom</b></span>, ahová bánatukban, örömükben a nap folyamán bármikor
betérhetnek az emberek, és így ide kapcsolja őket a hit személyes
tapasztalata, élménye, valamint <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>elérhessék, amiért ide jönnek: a
szentségi, a közösségi életet, azt a lelkipásztort, akinek szolgálatát
igénylik, tapasztalják apró kis ügyeiknek a figyelemmel kísérését</b></span>, azaz
kiszámíthatóan „kedves” legyen az élet. Emellett fontos annak
előmozdítása, hogy a meglévő természetes különbözőségeket és ellentéteket múlják felül a természetfeletti kötelékek, ami különösképpen is igaz arra, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ne zárkózzunk be, hanem éljen
bennünk a készség a hit továbbadására, a keresők otthonra találásának
segítésére</b></span>. </p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/10/K%C3%A1lm%C3%A1nPeregrinOFM/peregrin_atya-5.jpg" style="margin-right:0px" width="471" height="314"></p>
<p> </p>
<p><b>Évfordulót ünnepel a pasaréti közösség: <span style="background-color:rgb(208,224,227)">85 éve szentelték fel a templomot. Mi minden változott a kezdetek óta?</span></b></p>
<p>Ahogy a korábbi beszámolókat, híradásokat és fotókat nézem,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> a
csapásirány ugyanaz: a gyermekkort meghatározó vallásosság és az ehhez
szükséges különböző alkalmak elősegítése, a szentségi élet aktivitása </b></span>–
az átlaghoz képest nagy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a gyónók és áldozók</b></span> aránya –, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a családok hit- és
baráti kapcsolatainak előmozdítása, a korábban már említett karitatív
kreativitás, a szent zene, valamint a liturgia elsődlegessége</b></span>. Ugyancsak
fontos értéke ennek a plébániának, hogy 50-50 százalékos a nők és
férfiak jelenléte, szentségekhez való járulása, ami valószínűleg a
családok és <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a családokban megélt vallásosság stabilitásá</b></span>t jelzi. Ez mind
kezdettől fogva jellemezte ezt a közösséget, és ma is erénye. Az
újdonság ebben az, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a plébánia környezetében kicserélődik a lakosság.</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A már több generációra visszanyúlóan ateista, de jómódú, illetve
külföldi emberek közegében történik mindez. Hogy hozzájuk utat
találunk-e, miként adjuk tovább nekik az itt eddig megtapasztalt
hitéleti gazdagságot, meglátásom szerint ma ez a plébániánk igazi
kérdése.</b></span></p>
<p><b>Kihívás, jó vagy rossz fejlemény-e, hogy az olyan helyeken,
mint a főváros, egyre kevésbé területi alapon járnak a hívek templomba,
közösségbe, hanem választanak maguknak egy szimpatikus helyet, s így a
közösség tagjai szétszórtan élnek egy nagy területen, átfedésben más
plébániákkal?</b></p>
<p>Ez a társadalom mobilizálódásának természetes következménye, amivel
lehet jól és rosszul élni, mint lehetőséggel. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ha például van egy
bizonyos fokú, jó értelemben vett versenyhelyzet a plébániák között, az
megtermékenyíthető lehet saját életük, identitásuk tisztázása és
aktivitása tekintetében. Sok pasaréti például, már nem ide járva,
elviszi azt, amit itt látott, az új közösségébe.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A ferences templomok pedig egyébként mindig gyűjtőhelyek voltak</b></span>, sosem területi alapon szerveződtek az emberek köréje. Sokszor azok,
akik ilyen-olyan okokból úgy érezték, máshol nem nyernek befogadást,
hozzánk kötődtek, de biztosan vannak többek, akik talán miattunk
keresnek helyet más egyházközségben. </div>
<p><b>Miben más ferences szerzetesnek lenni előző szolgálati helyén, <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Mátraverebély-Szentkúton</span>, illetve Pasaréten?</b></p>
<p>Ott<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> először meg kellett nyerni az emberek bizalmát, a felújítás
előkészítésének kísérőjeként pedig meg kellett újítani vagy kiépíteni
egy új, a külföldi kegyhelyekről adoptált zarándokfogadást egy négy-öt
fős, testvéries közösséggel</b></span>. Pasaréten idekerültemkor sokak már
ismertek, hiszen korábban itt voltam növendék és káplán, tagja vagyok
egy tizenhét fős, ugyancsak jó közösségnek, és elődeimnek köszönhetően
jól kialakult struktúrák vannak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok,
hogy Szentkútra azt vihettem, amit Pasaréten vagy külföldi nagy
zarándokhelyeken tanultam, Pasarétre pedig, amit Szentkúton felismertem.
Persze, ezt nem szolgai módon másolva, hanem az adott közösség
figyelembevételével. Így talán a környezetem és én is gazdagodhatom
ebben a kölcsönösségben.</p>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/10/P2670207.jpg" style="margin-right:0px" width="471" height="234"></p>
<p> </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hogyan viseli, kezeli egy szerzetes az áthelyezést?</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Mindenki másként, akár még életszakaszonként is. Amikor a pasaréti
káplánságból Esztergomba kerültem a kollégiumba, nem tudtam elszakadni
ettől a helytől. Ez jó iskola volt arra, hogy amikor már 80 százalékban
biztos volt a Szentkútról való elkerülésem, nagyon tudatosan igyekeztem
átadni, amit csak lehet, a híveket is előkészíteni arra, hogy új
embereket kell befogadniuk, engem pedig elengedniük egy más területre.
Ugyanakkor örömmel jöttem Pasarétre, mert szerettem és szeretem az
itteni közeget, embereket, rendtársakat; </b></span>lehet, hogy máshová kicsit
nehezebb lett volna mennem. Nagyon szerettem Szentkúton lenni és a
hívekkel való kapcsolatom is fontos volt számomra, de azt is érzem, ha
lélekben vagy érzelmileg ott maradtam volna Szentkúton, akkor nem lennék
kellőképp’ szabad az itteni emberekre, Istenre. A szentkútiaknak azt
mondtam az elhelyezéskor, bármi van, kereshetnek – és sokszor keresnek
is –, de szabadon kell hagynunk egymást az új helyzetekre. </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Van-e ön szerint paphiány, vagy csak logisztikai problémák vannak?</b></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Erre nehéz így válaszolni. Ha ugyanis a plébániák hagyományos
rendszerét nézzük, akkor súlyos paphiány van</b></span>, ha pedig azt, hogy az
egyházi, a papi identitás vagy éppen a társadalom átalakulásának milyen
idejében vagyunk, akkor még az is csoda, hogy olyan és annyi pap van, amennyi.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Inkább az a kérdés, hogy a papságban, szerzetességben megvan-e a
készség, a lelkesedés, hogy szép életet éljen, és legalább olyan közel
legyen a Jóistenhez, mint az emberekhez</b></span>. Donát atya, aki itt, Pasaréten
káplán, azt mesélte, kisgyerekkorba visszavezethető papi hivatásának az
volt a forrása, hogy Bélapátfalván egy alkalommal korábban érkezett a
plébániára, mint ahogy a plébánosával való találkozó meg volt beszélve,
és amikor elkezdte keresni az atyát, hogy merre lehet, azt látta, az
üres templomban a szentségház előtt térdel. </p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Ön különösen szívén viseli <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a gyónás szentségét</span>. Miért? </b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Azért, mert hétéves korom óta rendszeres gyónó lehetek, nagyon jó
gyóntatóim voltak, és azt láttam, az idősebb rendtársak nagyon sokat
gyóntattak a korábbi években. </b></span>A pesti rendházban – még a rendszerváltás
előtt – Kund atya egy ablaktalan szobában lakott. Mindezt azért
vállalta, hogy gyóntató lehessen, és tényleg, napi öt-hat órákat ült a
gyóntatószékben. Vagy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> amikor a lebénult Gáza atyát diákként
megkérdeztem, miért küzd azért, hogy újra beszélhessen, hosszan és
nehezen formálva a szavakat, ennyit mondott: <i>hogy gyón – tat – has – sak</i>.</b></span></p>
<div><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Bennünket, ferenceseket a bűnbánók rendjének is hívnak</b></span>, így <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>lelkipásztori szolgálatunk központi eleme a gyóntatás,</b></span> ennek készséges gyakorlása által is éljük a ferencesek lelkiséget. </div>
<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2019/10/K%C3%A1lm%C3%A1nPeregrinOFM/peregrin_atya-6.jpg" style="margin-right:0px" width="188" height="125"></p>
<p><b>S hogy állnak a hívek a gyónással?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Templomainkban elég sok a gyónó, távolról is jönnek. 2018 nagyhetében
például reggel héttől késő estig sokszor hárman-négyen folyamatosan
gyóntattunk</b></span>. Azon a héten, ahogy összeszámoltam, 48 órát voltam a
gyóntatószékben. A hívek számára időt és alkalmat kell adni – ha az
életrendjük úgy kívánja, akár késő estit –, hogy gyónhassanak, nem csak
személyes beszélgetésben, hanem a templom közegében, a gyóntatószékben
is. Aztán<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> segíteni kell őket a helyes bűnbánatra, hogy azt a szeretet
motiválja, és ne egy rossz értelemben vett félelem. Ugyanígy, hogy</b></span><b> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">lelkiismeretvizsgálatuk központjában ne <span style="background-color:rgb(246,178,107)">egy</span> <span style="background-color:rgb(246,178,107)">úgynevezett polgári erkölcs vagy egy önkép </span>álljon, hanem Jézus Krisztus evangéliuma, </span></b>és hogy ne érezzék luxusnak a havi gyónást<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. A szentek tapasztalata
szerint a gyakori, akár havi, őszinte gyónás nem engedi, hogy túl szoros
kötelék alakuljon ki <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűneink</span>kel, mert a feloldozás szétvágja ezeket</b></span>,
még akkor is, ha utána újraszövődnek. Illetve tapasztalom, a hívek
mennyire megélik, <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>milyen nagy ajándék az, hogy a leggyarlóbb pap is
kimondhatja azt, amit a legszuperebb pszichológus sem tehet meg, mert
nincs rá Istentől hatalma: <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Feloldozlak, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűneid </span>megbocsáttattak, menj
békével. </span></b></span>Ezt kívülről sokak hiszékenységnek gondolják, de aki egyszer
egy igazán mély bűnbánat vagy felismerés után hallotta és tapasztalta
ezeket a szavakat, annak<b> ez maga az ÉLET. </b><br>
</p>
<p style="text-align:right"><i>Fotók: Szűcs Ágnes</i></p>
</div></div></div>
</div>